Gyönyörök szigete XXII. rész - Kvartetett 2. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XXII. rész 1. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 22.

*********************************************************************

Aznap, 2013. június 24-én, hivatalosan is kezdetét vette a harmadik hét, amit a hölgyek a világnak ezen az Isten háta mögötti paradicsomi sarkában töltöttek. Három hét telt el és még három hét volt hátra. Mondanom se kell, eddig meglehetősen eseménydús időt töltöttem velük együtt.

Voltak összezördülések, de ezt végeredményben természetesnek találtam. Hogy zárhatnál össze hét gyönyörű nőt egy erősen korlátozott térbe kellően hosszú időre anélkül, hogy számítanál a kisebb vitákra és fellángoló ellentétekre? Persze, még egyszer, mindez tökéletesen természetes volt. Akkor azonban két problémával kellett szembenéznem, amik mindennek voltak nevezhetők, csak kicsinek nem. Hatalmas és meglehetősen komoly ügyek voltak, magukban hordozva annak a lehetőségét, hogy végül gigantikussá is nőjenek.

Először is, Amy még mindig dühös volt mindenkire, Camille-t leszámítva, amiért otthagyták a születésnapi partiját. Trish pedig ráadásul tiszteletét sem tette. Amy szemmel láthatóan dühös volt mindenkire, amiért faképnél hagyta őt, de az elsőszámú célpontja mégis én voltam. Azóta, hogy előző reggel összefutottam vele a konyhában, amikor elmondta, mi nyomja a lelkét, egyenesen megtagadta, hogy akárcsak egy szór is szóljon hozzám. Sőt, odáig ment, hogy teljesen figyelmen kívül hagyta még a jelenlétemet is azóta. Többször is próbáltam szóba elegyedni vele, különböző ürügyekkel, de ő egyszerűen csak átnézett rajtam.

Mindenki otthagyta Amy-t a partiján, ami miatt meglehetősen dühös volt ránk (tegyük hozzá, teljes joggal), akin azonban a leginkább kitöltötte a dühét, az én voltam. Elérte annak a határát, hogy akár még egyenesen gyűlöljön is. Nehéz ezt beismernem, de még igazán hibáztatni sem tudtam érte.

Azóta az ominózus este óta a vörös kis fúria ideje java részét Camille-lel töltötte. Azzal a személlyel, aki egyedüliként nem sétált ki a bulijáról. A szomorú pedig az egészben az volt, hogy sokan a többiek közül fel se fogták, miért dühös egyáltalán Amy. Úgy gondolták, csak rossz napjai vannak és inkább ráhagyták, amitől barátnőnk csak még zárkózottabb lett.

A másik ügy, ami lefoglalt, pedig Lindsay újonnan felfedezett oldala volt, ami összekötötte őt Amy-vel. Az a vallásos szűzlány, aki három hete a szigetre lépett, immáron intenzív dominisztikus szexuális életet élt a nála tizenkét évvel idősebb nővel, aki élvezte, hogy kikötözheti őt és azt tehet vele, amit csak akar. Bár a magam részéről semmi kivetnivalót nem láttam a BDSM-játékokban, úgy láttam, Lindsay és Amy talán kissé túl messzire mennek. Ugyanakkor úgy gondoltam, helyesebb, ha megtarom a távolságot tőlük. Mi jogom lett volna közbelépni, ha a kapcsolatuk kölcsönös megegyezésen alapul?

Egy idő után azonban kénytelen voltam ezt a döntésemet felülbírálni. Annyi minden történt, hogy kétségbe kellett vonnom, Lindsay valóban fel tudja-e mérni, mibe keveredett bele. Kristanna is arról győzködött, hogy meg kell védenem Lindsay-t Amy-től, de leginkább önmagától. És igaza volt.

Azonban még mindig ott toporogtam, ahol napokkal korábban. Mégis hogyan avatkozhatnék közbe? Nem tudtam, hogy mondhatnám el Lindsay-nek, hogy az, amit annyira élvez, alapvetően rossz dolog és csak árt vele magának. Mégis ki vagyok én, hogy ezt mondjam neki?

Ha bármi jó is származott abból, ami Amy születésnapi partiján történt, az az volt, hogy azon emberek egyike, akikre dühös lett, Lindsay volt. Persze rám még mindig jobban orrolt, de Lindsay is vastagon rajta volt a listáján. Ő volt az első, aki kisétált, Amy pedig ezt nem felejtette el. Nem is beszélt Lindsay-vel sem azóta.

Ez pedig természetesen azt is jelentette, hogy azóta egymás bugyijába se kerülhettek. Amy személyiségéből kiindulva, valószínűleg még napok fognak eltelni, mire egyáltalán ismét szóba lesz hajlandó állni a lánnyal. És akkor még nem is beszéltünk arról, mikor fog ismét lefeküdni vele. Úgyhogy nekem adatott egy kis lélegzetvételnyi idő, hogy tervet kovácsoljak az ügy megoldására.

A habozásom nem volt alaptalan. Tartottam tőle, hogy végül még Lindsay-t is magamra haragítom. Ráadásul, őszintén, fogalmam sem volt, mit mondhatnék. Ez volt a legnagyobb gond.

***

- El se hiszem, hogy ennyi időbe telt ráébrednem, hogy te és én egymáshoz tartozunk – mondtam Kristannának aznap este, ahogy az ágyunkban ejtőztünk. Igen, az ágyunkban. Kristanna addigra már hivatalosan is a szobatársam lett, reményeink szerint pedig Devon és Pamela is csatlakozni fog hamarosan a brancsunkhoz.

Ahogy a hátamon heverésztem, a plafont bámultam, miközben Kristanna, aki kényelmesen elvackolta magát mellettem, bal kezével gyengéden simogatta a mellkasomat.

- Veled akarom tölteni életem hátralevő részét, Krissy.

A norvég lány elmosolyodott.

- Tudod, Jeremy… te vagy nekem a tökéletes férfi. Devvy pedig a tökéletes nő. Életem nagy álma volt, hogy egyszer ti lehessetek a férjem ÉS a feleségem. – Halkan kuncogni kezdett. – Őrültségnek hangzik, tudom, de erre vágyok. – Megveregette a vállamat, majd hozzátette: - Nézz csak magadra! Melyik férfi nem kapna két kézzel a lehetőség után, hogy két felesége lehessen? Ha pedig a dolgok jól összejönnek Pamelával, akár még három is.

- Nem érdemlek én meg három olyan gyönyörű és csodálatos feleséget, mint te, Devon és Pamela – vigyorogtam. – Még egy ilyet sem.

Kristanna megcsókolta az arcomat.

- De igen… megérdemled. – Hirtelen összepréselte az ajkait. – Jeremy! Éhes vagyok. Hoznál nekem valamit?

- Mondjuk egy szendvicset a konyhából?

Kristanna arcán hirtelen pajkos mosoly terült szét.

- Én muffot akarok.

- Muffot? – nevettem fel. – Egy nőt akarsz?

- Nagyon szeretnék néhány muffot magamnak ma estére – nézett rám könyörgő szemekkel, olyan arcot vágva, mint a pitiző kiskutya a rajzfilmekben. – Devvy-wevvy viszont nyali-fali-Lindsay-vel van, anál-Amy pedig karika-egyenes-Camille-lel osztozik a szobáján. Ráadásul a csini-csini-Pamela pedig csókolnivaló Trishy-vel van. Felsorolva az összes elérhető érzéki muffot, mit tehetne az ember lánya?[1]

Katerina Rose alias Kristanna

- Mit szólnál helyette egy kis strudelhez?

Kristanna hangosan felnevetett nem leplezett célzásomra a farkamat illetően.

- Vicces fiú vagy, Jeremy. Nagyon vicces.

- Mindenkire van beceneved magadon kívül – jegyeztem meg. – Mit szólnál a kanos-Kristannához? – nevettem fel én is. – Nem is tudom, mivel próbálkozzak. A Kristannával, vagy a Krissy-vel.

- Nem izgat, hogy hívnak az emberek. Kristannának, Krissy-nek, Krisnek… akár még Kristának vagy Kristy-nek is. Nekem minden variáció megfelel.

- Szerintem a Kristanna gyönyörű név – mutattam rá. – Csak úgy végiggördül az ember nyelvén. Kris…tanna.

- Peaches – vigyorgott. – Korábban Peaches-nek hívtál. Az is tetszik.

- Mert édes vagy, mint a barack.[2] Passzol a név.

- Akkor én meg köptetőnek foglak hívni mostantól.

- Köptetőnek? – vontam fel a szemöldököm.

- Én édes vagyok, mint a barack, te meg savanyú, mint a köptető.

A fejemet csóváltam, miközben Kristanna nevetett a saját viccén.

- Biztos, hogy valami több vagy ennél, asszony.

Kristanna ismét megvonta a vállát és pajkosan rám mosolygott.

- Lehetek akkor farok-szopó-Kristanna.

- Hmmm….

Ismét felkacagott a reakciómtól.

- Nézd csak, hova fajult a beszélgetés! Ki is tehetnénk a tizennyolcas karikát

- Az olyan rossz dolog?

- Nem… - válaszolta. – Néha semmi baj nincs azzal, ha az embernek mocskos a fantáziája.

Viszonoztam a mosolyát, majd átöleltem őt.

- Te egyszerűen utánozhatatlan vagy.

- Igen – csivitelte az északi istennő, ajkait az enyémekhez nyomva. – Mmmm!

Elmosolyodtam.

- Ez a mai, kedvesem, egy igazi Kris…tannás és Jeremy-s este. Csak te meg én. Adok neked valami különlegeset ma este. Ma csak a tiéd vagyok.

Hamarosan az ajkaim ismét az övéihez préselődtek egy újabb csók keretében.

Kristanna felnyögött a vágytól, miközben én masszírozni kezdtem a melleit mindkét kezemmel felsője anyagán keresztül. Barátnőm kezei bebarangolták a hátamat, körmei pedig a bőrömbe mélyedtek, miközben viszonozta csókomat.

Ahogy a dolgok kezdtek felforrósodni közöttünk, fölé gördültem és számat az övéhez préseltem, belevíve minden vehemenciámat a csókba.

Az én szőke kis vadmacskám körém fonta karjait, én pedig félrebillentettem a fejemet, hogy szánk jobban illeszkedjen egymáshoz. Nyelvem bebarangolta szájüregét, érzéki nyögéseket csalva elő a torkából.

Élvezetteli sóhaj tört ki belőle, amikor megszakítottam csókunkat, azonban épp csak elég ideig, hogy ajkaimat nyakára tapasszam. Kristanna hangosan dorombolt elégedettségében, miközben beletúrt a hajamba. Hátra döntötte a fejét, utat nyitva nekem hatékonyabb kényeztetéséhez és csodás nyaka ízlelgetéséhez.

- Imádlak – morogtam finom bőre csókolgatása közben, áttérve vállaira és kulcscsontjára.

Kristanna újabb nyögéseket hallatott, miközben én felhúztam pizsamafelsőjét, feltárva fedetlen melleit. Szám lefelé mozdult, hogy végül megállapodjon egyik duzzadó mellbimbóját. Bár azt már előre tudtam, hogy Kristanna nem bajlódott melltartó felvételével, de aztán elégedetten konstatáltam, hogy a bugyijához is pontosan ugyanígy viszonyult.

Hangosan nyöszörgött, miközben én domborulatait gyúrogattam, közben nyelvemmel bimbóját izgatva. Végül aztán még lejjebb indultam, csókjaimmal behintve hasfalát.

- Arrafelé tartasz, amerre gondolom? – zihálta az én drága kincsem. – Az üsthöz a szivárvány lábánál? A lenti vidékekhez?

- Nagyon frappánsan fogalmazol, kedvesem – válaszoltam, mielőtt gyengéden széttoltam volna combjait, feltárva azok nedves közét, hogy végig nyalinthassak szeméremajkain. Kristanna teste megfeszült válaszként, ujjait pedig fejbőrömbe mélyesztette.

- Tökéletes idelenn – morogtam, ismét benyalva barlangjába. – Mmmm… igazi muff.

Alighogy nyelvem hegyével megpöcköltem csiklóját, Kristanna teste ismét megfeszült és hangos sikoly hagyta el a torkát, amit erőteljes nyögések követtek. Élvezete hangjai zeneként hatottak füleim számára.

Kristanna vonaglott alattam, miközben én csípőjénél fogva igyekeztem őt helyben tartani. Lábai hamarosan a fejem köré szorultak, ő pedig élvezettelien nyöszörgött a szenvedélytől.

- Tetszik, édesem? – mosolyogtam fel rá.

- Mmmm! – dorombolta válaszként, mire én felnevettem.

- Ezt igennek veszem.

- Jól is teszed.

Egy pillanattal később még két ujjamat betársítottam a nyelvem mellé. Ebben a pillanatban váltak Kristanna nyögései egyre inkább folyamatossá. Mintha zene töltötte volna meg a fülemet.

Barátnőm ujjai a hajamba túrtak és erős combjai hamarosan a fejem köré szorultak, ahogy izmai felett átvette az uralmat a szenvedély. Lábát a hátamhoz simította és kissé megemelkedett, miközben törzse ívbe rándult az ágyon.

Amikor már egy harmadik ujjamat is belé vezettem, teljesen elveszítette az irányítást.

Sikolyai és kiáltásai betöltötték érzékeimet, miközben nedvei az arcomba csaptak. Természetesen fellefetyeltem mindet, amitől mámorító érzés kerített hatalmába. De mégis mire számíthattam volna Kristannától?

Folytatása következik!

---

[1] Kristanna szójátékot csinál a lányok neveiből, amit nem igazán tudtam lefordítani. A „lickable-Lindsay”, a „pretty-pretty-Pamela” és a „kissy-Trishy” nem igazán jön ki magyarul. A „straight-as-a-circle Camille”-t pedig a magyar nyelv egész egyszerűen másképp fejezi ki. De ha valakinek van találóbb ötlete, amivel átültethető a nyelvjáték, örömmel veszem, ha közli.

[2] A „peach” angolul barackot jelent. „Peaches” a többesszáma.