Lopott pillanatok Jennával 3. fejezet

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2018. május 30.

******************************************************************************************

- Rendelhetek neked egy italt?

Elfordítottam a fejem és hevesen pislogva néztem fel a középmagas, szélesvállú férfira, aki sötét pólóban és khaki nadrágban állt mellettem. Szőke haját rövidre vágták, de az arca többi részéből alig láttam valamit az árnyékok között.

- Ne haragudj! Köszönöm, de nem szeretnék táncolni.

- Én sem. Csak egy italról lenne szó.

Már majdnem leráztam, de aztán meggondoltam magam. A pokolba is, miért ne?

- Oké. Egy ital jól esne.

Eltűnt, miután bemondtam a kedvenc söröm nevét, én meg gondoltam, ennyi is volt. Nem egy nagy veszteség. Legalább nem iszom le magam aznap a sárga földig. De aztán a fickó pár perc múlva visszatért és letett két üveg sört az asztalra, hogy aztán leüljön mellém.

Nyugi, kislány! Csak nyugi! Ez csak egy fickó. Semmi aggódni valód nincsen.

- Engem Susie-nak hívnak.

Ezúttal alaposabban megnéztem az asztaltársamat. Most már többet láttam belőle, hogy egy szinten voltunk. Nyeltem egy nagyot. Kétség sem férhetett hozzá, hogy Susie nőből volt, nem férfiból.

Szinte automatikusan válaszoltam: - Engem Jennának.

- Örvendek a szerencsének, Jenna. Lehetek veled őszinte?

Meg se tudtam szólalni. Még mindig ledöbbentett, hogy arról, akit férfinak néztem, kiderült, hogy egy butch. Épp ahogy az énekest is nőnek néztem, pedig nagyon is férfi volt.

Susie nem is várta meg, hogy válaszoljak.

- Már azóta figyellek, hogy beléptél ide azokkal a csajszikkal. Te nem vagy olyan, mint ők. És most nem csak az ivásról és a táncról beszélek. Először jársz egy melegbárban?

Éreztem, ahogy bólintok.

Susie is bólintott és beleivott a sörébe. Hosszú percekig futtatta végig rajtam tekintetét, miközben a helyiséget megtöltő zene basszusa kalapácsként verte a mellkasomat, rákontrázva szívverésemre, a fények pedig villámokként villództak a fekete falakon. Aztán megpaskolta a szabad kezemet, amit az ölemben nyugtattam.

- Ide tartozol, édes. Ők nem. Minden rendben lesz.

További szavak nélkül ültünk ott, néha belekortyolva italunkba, miközben körül ölelt minket a hangos zene. Megtöltötte a fejemet a számtalan kérdéssel együtt arról, hogy ki is ez a nő. Miért szúrt ki engem? Hova lettek a barátaim? És most miért nem közelített hozzám egy másik nő sem?

Egy idő után azt mondtam, megfájdult a fejem a zenétől, úgyhogy átmentünk a jazz terembe. Amikor pedig a bár bezárt éjszakára, automatikusan az ajtó felé indultam vele. Ekkor vettem észre, hogy a barátaim nincsenek sehol.

- Hívnom kell egy taxit – motyogtam, a telefonom után kotorászva.

- Nekem is. Túl sokat ittam. Megosztozunk rajta?

Így történt, hogy ott találtam magam Susie mellett, keresztülrobogva a városon. Az én lakásom közelebb volt, amikor pedig a kocsi lefordult a járdaszegélyhez, éreztem, hogy a szám magától mozdul. Az alkoholt hibáztattam és a belém markoló érzést, hogy nem akarok egyedül lenni. Csak jó éjszakát akartam neki kívánni, de a keze az enyémre siklott a sötétben és végül egész mást mondtam ki.

- Nem lenne kedved feljönni még egy italra? Talán kicsit beszélgetni…

Pár perc múlva már mindketten a kanapémon ültünk, egy-egy sörrel a kezünkben, a mögöttem álló lámpa halvány fényében. Lazán csevegtünk a klubról, a városi életről és arról, hogy épp befejeztem az egyetemet és egy helyi cégnél dolgozok. Többnyire viszont zavart csend telepedett ránk, amit csak a sör lötyögése tört meg, amikor fel-felemeltük üvegeinket egy-egy kortyra.

Elég hosszú ideig tartott, míg végül hirtelen úgy éreztem, elfogy körülöttem a levegő. Szorosan lehunytam a szemeimet. Hibát követtem el, amikor felhívtam? Mégis miért mentem egyáltalán abba a klubba? Kit akartam átverni? Sosem kellett volna elhagynom a katonai bázist.

Susie megfogta a szabad kezemet és gyengéden megszorította.

- Semmi gond. Nem kell többé rejtőzködnöd.

Nyeltem egy nagyot.

- Én nem…

- Édesem, nekem hihetsz. Én meg tudom mondnai.

Lassan kinyitottam a szemem.

- Mit?

- Hogy közénk tartozol. Te is tudod.

Némán pislogtam rá.

- Segíthetek elfogadni. Segíthetek beilleszkedni oda ahova valójában tartozol.

Kinyitottam a szám, de semmi nem jött ki rajta. Könny marta a szememet.

- Jenna, nem kell félned.

A hangom remegett, amikor végül képes voltam egyáltalán megszólalni.

- Mégis mitől?

- Csss!

Susie kivette a sört a kezemből és letette a sajátja mellé. Aztán a kezei, amik hidegek voltak a sörösüvegtől, megfogták az arcomat és tartották a fejem, miközben ajkai az enyémekhez értek.

Először azt hittem, el fogok húzódni, de végül csak ültem ott és éreztem, ahogy a feszültség lassan kiszáll a vállaimból. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, amikor lehunytam a szemem. Aztán csak nyögtem egyet és elfogadtam, ami történik. Végre megtörtént.

Csókja lágy volt és puha, apró szünetekkel, amikor tekintetünk egymásra talált. Minden egyes mozdulata tudatosnak, megfontoltnak és lágyan óvatosnak hatott. Beletelt némi időbe, mire rájöttem, a reakcióimat figyeli.

Amikor legközelebb visszahúzódott, én előre hajoltam és viszonoztam a csókját. Aztán megéreztem egy kezet magamon, ahogy a mellemre simul ruhámon keresztül.

Felnyögtem és a karjaiba vetettem magam.

Susie is felsóhajtott és erősebben rámarkolt mellemre. A csókok egyre hevesebbé váltak. Nyelvével puhatolózott, míg végül szétnyitottam ajkaimat és beengedtem őt egy halk nyögés kíséretében, ahogy szabad keze tarkómra siklott és ujjai a hajamba túrtak.

Nyelvem csatlakozott az övéhez és lassú táncra kéltek egymással. Aztán nyögéseink is összeolvadtak. Kezei a melleimet simogatták, miközben az enyémek ugyanezt tették karjaival és vállaival.

A világ megszűnt körülöttünk. Végül háttal a kanapén találtam magam, ahogy Susie fölém hajol, egyik térde pedig az enyémek között pihen. Az ágyékomhoz nyomakodott farmeromon keresztül, kezeivel pedig gyengéden kihámozta felsőmet a nadrágomból. Aztán már a szövet alatt is volt, hasfalam bőrét simogatva ujjbegyeivel, felfelé haladva melltartóm alsó pereméhez.

Összeszorítottam ajkaimat és megfeszítettem a nyakam meg a hátam, ahogy az új érzés elárasztotta a testemet. Mintha apró szikrák pattogtak volna bennem. Kezeim utána kutakodtak, néha csak a levegőt markolva, ahogy mozgott rajtam.

Félretolta melltartóm kosarait és bimbóimet izgatta, miközben nyelve ajkaimat ingerelte, amíg ismét szét nem nyitottam őket neki.

Az elmém fátyolos volt az egész éjszakán át tartó ivástól és az ereimben lüktető adrenalintól. A puha érintéseitől. A testemben épülő vágytól, miután azt mondtam magamnak, ideje abbahagyni a harcot az igazsággal.

Épp amikor már azt hittem, az érzés sosem ér véget, visszahúzódott. Hangosan nyöszörögtem, amíg meg nem éreztem nadrágomat kizipzárazó ujjait. Visszatartottam a lélegzetemet, miközben keze a bugyim és a bőröm közé siklott. Tapasztalt ujjai kutakodtak, kisimítva útjukat, ösztönös előre-hátra mozgásra ingerelve csípőmet. Amikor megérintette a csiklómat, azonnal el is némította feltörő nyögésemet ajkaival.

Éreztem, ahogy testem vonaglik az övé alatt, ujjai pedig mélyebben barlangomba süppednek.

Két ujja hatolt belém, miközben csuklója szeméremdombomra simult. Aztán egyre gyorsuló ütemben ki-be kezdett mozogni.

Hátra löktem a fejem és hangosan felnyögtem, hátra feszítve a vállaimat. Nyögéseit lefojtotta, ahogy nyakam hajlatába temette arcát. Éreztem forró leheletét a bőrömön. Az egyik pillanatban még megnyugvásért könyörögtem, aztán szinte lebegtem.

Susie legördült rólam és addig fészkelődött, míg végül mögöttem feküdt a párnáknak dőlve. Keze még mindig lábaim közé merült. Megborzongtam, ahogy ismét mozogni kezdett bennem.

Megrándultam, amikor meghallottam nyögéseit a fülemben: - Üdv a sötét oldalon, Jenna!

Folytatása következik!