Lopott pillanatok Jennával 4. fejezet

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2018. május 30.

******************************************************************************************

Hétfőn találkoztam az évfolyamtársaimmal a szokásos együtt tanulásunkkor, de senki sem említette meg a péntek éjszaka történteket. Vagyis senki nem kért bocsánatot, amiért ott hagytak. Amikor kimentettem magam, hogy kimenjek a mosdóba, kihallgattam, ahogy arról beszélnek, mennyire unalmas voltam és meg se említsék nekem a következő hétvégi programot. Nem akartak megint mint púpot a hátukra.

Gombóc formálódott a torkomban a szavaik hallatán. Nem volt ugyanaz, mint a középiskolában, de meglehetősen közel állt hozzá. Ugyanaz a szarság, csak az év változott.

Őszintén megvallva nem kellett volna a lelkemre vennem. Amúgy sem akartam velük lógni. Nem voltam az a partizós típusú lány.

Megálltam a konyhában visszafelé úton és szereztem magamnak egy palack üdítőt. Épp belekortyoltam, amikor egyikük felvetette, visszamehetnének a melegbárba. Ekkor nyeltem félre az üdítőt.

Susie-val terveink voltak péntekre. A klubban.

Miközben úgy köhögtem, mint egy láncdohányos, küzdöttem, hogy meghalljam a többiek válaszát is. Kissé lejjebb vették a hangerőt, talán mert észrevették, a közelben vagyok, de így is hallottam, hogy az egyikük azt mondja, az a klub szívás volt. Arra vágytak, hogy srácok legyeskedjenek körülöttük miközben táncolnak, ami egy melegbárban teljesen esélytelen volt.

A szememben felgyűlő könnyet többnyire az okozta, hogy próbáltam elég levegőt szívni a tüdőmbe. De részben a megkönnyebbülés is okozta, hogy elkerültem a kockázatot, hogy belefussak valamelyikükbe ott. Legalábbis egyelőre.

Susie-val sok időt töltöttünk együtt a következő néhány hónapban. Találkoztam a szobatársával és néhány barátjukkal is, akik egyáltalán nem voltak heterók. Néhány férfival, de többnyire nőkkel. A klubban töltöttük a hétvégéket, többnyire a jazz szobában. Ezek után egyre könnyebb lett átvészelni a hétköznapokat.

Amikor először kinyalt, én csak lenyűgözve figyeltem, a hátam mögött egymásba fűzött kezekkel. Felsőmet felgyűrte melleim pereméig, miközben gyengéden dolgozott. Nagyon gyengéden. Számtalan kisebb orgazmuson mentem keresztül, míg végül a kezeim feladták. Megmarkoltam a lepedőt, testem pedig ívbe feszült, ahogy nyelve és ujjai úgy kényeztettek, ahogy azt korábban el sem tudtam képzelni.

Amikor végül már kellő önbizalmat gyűjtöttem ahhoz, hogy viszonozzam kényeztetését, a kezeim még mindig annyire remegtek, hogy Susie fogta meg őket és vezetett, hogy mit tegyek, úgy, mintha még soha életemben nem láttam volna puncit. Az első alkalom, amikor megérintettem ujjbegyeimmel, furcsa volt, de izgató. Nyúltam már magamhoz korábban is, természetesen. Nem is egyszer. De megérinteni más testét… Egy másik nőét…

A lélegzetem is elakadt, amikor megéreztem forró, selymes bőrét. Az izgatottság okozta nedvességét. Ahogy egyre lejjebb mozdultam, intenzívebbé váló zihálása jelezte, jó úton haladok. Különösen, amikor becsúsztattam ujjaimat szűk barlangjába, ő pedig felhúzta a térdeit, széttárva a lábait előttem.

Elmosolyodtam, amikor ajkaim közé vettem duzzadt csiklóját, ő pedig hangosan felnyögött. Arcomon éreztem nedvességét, miközben ismét végig futtattam ujjamat szeméremajkai között. Egy sor éles nyögés volt a jutalmam, amik egyre tompábbakká és áthatóbbakká váltak, ahogy körözni kezdtek érzékeny bejárata körül az ujjbegyeimmel és a nyelvemmel, mielőtt gyengéden belé hatoltam volna az utóbbival. Éreztem forróságát az arcomon, miközben ujjaim hegyével simogattam őt, út közben belé-belé hatolva mutatóujjammal. Izmai rám feszültek, majd elernyedtek.

Íze a nyelvemen kissé savanykás volt, de nem kellemetlen mértékben. A gyönyör pedig csak fokozódott, amikor ajkaim közé vettem csiklóját, az pedig megkeményedve kidudorodott, még több figyelemért könyörögve.

Minél tovább nyaltam és ujjaztam őt, annál jobban felizgultam én magam is. És ezt én magam okoztam. Miattam volt nedves és miattam vonaglott az ágyon. Én értem el, hogy a fejem köré szorítsa combjait és a nevemet nyöszörögje. Én okoztam gyönyört neki, amitől a szívem megtelt örömmel és büszkeséggel.

Mégis, megnyílva ez előtt az új világ előtt… az új szeretőm előtt… még egy dolog továbbra is ott motoszkált az agyam mélyén. Nem tudtam nem gondolni rá, milyen lehetne Kattel az ágyban. Ha ő lenne az, akit ilyen vonaglásra és borzongásra bírnék az érintésemmel. Milyen az ő nedvességét érezni munkám nyomán. Megérezni az ő élvezete termését a nyelvemen.

Nem képzeltem Katet Susie helyére. Vagy legalábbis tudatosan nem. De azt hiszem, Susie mégis rájött, hogy a szívem nem tartozik hozzá. Sosem kérdezte, úgyhogy én sem hoztam sosem szóba. Bár megemlítette a lehangoltságomat azon a napon, ami végül az utolsó közös napunknak bizonyult… a diplomaosztóm napján. Azt mondtam, csak szomorú vagyok, mert az életem egy szakasza lezárult.

Susie aznap éjjel extra figyelemmel ereszkedett a combjaim közé, orgazmusból orgazmusba hajszolva, míg végül teljesen súlytalannak nem éreztem magam.

Éjszaka osont ki, miközben én aludtam. Csak egy üzenetet találtam reggel arról, hogy elfogadott egy állást a keleti parton. Remélte, hogy nem fogom elfelejteni, de eljött az ideje, hogy elváljanak az útjaink. Sok boldogságot kívánt a jövőre nézve és szerette volna, ha tudom, boldog volt minden együtt töltött percünkben.

A könnyeimmel küzdöttem, mert tudtam, ugyanez igaz viszont is.

***

Azt hittem, a diploma és utána a jogi iskola végre lehetővé teszi, hogy magam mögött hagyjam a múltat. Tudtam, mit akarok kezdeni az életemmel. Hogy ki vagyok legbelül. Volt célom. Voltak álmaim. Sikeres karriert akartam. Eltökéltem, hogy semmi sem állhat az utamba.

Minden simán ment a következő nagyjából hat évben. Felvettek az első munkahelyemre a Tompkins Jogi Irodánál. Támogató főnököm volt és egy nagyszerű csapattal dolgozhattam. Jó volt bemenni az irodába minden egyes nap. Még pár nővel italozni is elmentem péntekenként munkaidő után. De nem akadt senki, akinek biztonsággal meg mertem volna nyílni. Úgy nem, ahogy igazán számított volna.

Aztán találkoztam Celene-nel.

Ő volt az egyik a három jogi tanácsadó közül, akit a Tompkins alkalmazott és technikailag nem volt a cég alkalmazottja. Elég sokat dolgoztunk együtt egy elhúzódó ügyben egy problémás klienssel. Öt héten keresztül tíz-tizenkét órás szeánszok egy zsúfolt konferenciateremben elég közeli kapcsolatnak számítanak. Utolsó nap, amikor végre befejeztük a jogi ügyeket, mindenki más már hatkor haza ment, úgyhogy csak mi ketten maradtunk, hogy bezárjuk az irodát.

Elfordítottam a kulcsot az zárban és az oldalán indultam el a kocsijaink felé a kezemben egy kötegnyi papírmunkával, míg ő egy aktákkal teli dobozt cipelt. Megvártam, amíg elhelyezi terhét az autójában.

- Annyira örülök, hogy végre vége ennek! Végre kiélvezhetünk egy szabad hétvégét. Nem is említve a holnapi alvást.

- Kösz a segítséget, Jenna – mondta és éreztem a kezét a karomon, miközben előre hajoltam, hogy betegyem a kötegemet a doboz mellé.

Lassan felegyenesedtem. A pulzusom felgyorsult, ahogy a szemébe néztem. Aztán a lélegzetem elakadt egy pillanatra, amikor felemelte a kezét, hogy megérintse az arcomat.

- Élveztem veled dolgozni ezeken a hosszú munkanapokon. Jó volt látni a gyönyörű arcodat minden reggel. Hallani a nevetésed. Látni, ahogy vitatkozol a srácokkal, hogy mi lenne a helyes.

Csak pislogni tudtam. Túlságosan féltem megszólalni.

- Nem is tudják, micsoda kincsük van itt – mosolygott rám Celene melegen, hüvelykujjával simogatva a bőrömet, amitől remegni kezdett a kezem. Aztán előre hajolt és megcsókolt.

Lehunytam a szemem, képtelenül bármi másra, mint hogy átadjam magam az érzésnek. Kezei az arcomra simultak, ajkai az enyémekhez nyomódtak. Forró levegő simított végig az arcomon, ahogy kilélegezte az orrán.

Karjaira tettem a kezeimet és viszonoztam csókját. Reméltem, hogy nem tűnök túlságosan elkeseredettnek, de a hormonjaim túlságosan is sokáig szunnyadtak. Még emlékeztek arra, amit Susie felébresztett bennem. Ismét a felszínre akartak törni. Egy kicsit talán túlságosan is erősen szorítottam a karját, mert megborzongott és elhúzódott.

- Sajnálom, Celene – engedtem el, miközben hátra lépett. Kezeim közé temettem az arcomat. Alig tudtam visszatartani a könnyeimet, miközben megfordultam, hogy a három parkolóhellyel arrébb álló kocsimhoz siessek. Már majdnem odaértem, amikor megállítottak a vállaimra telepedő kezei. Gyengéden megfordított.

- Semmi gond, Jenna. Nézz rám!

Felemeltem a helyem, hogy Celene mosolyába nézzek könnyeim fátyolán keresztül. Enyhén félrebillentette a fejét.

- Nem tudsz ilyen könnyen elijeszteni. – Gyengéden lesimított egy könnycseppet az arcomról hüvelykujjával. – Miért nem ülünk be valahova beszélgetni? Ismerek egy tökéletes helyet.

A szemeim elkerekedtek, ahogy arra gondoltam, hogy felmegyünk valamelyikünk lakására. Halkan felnyögtem, mire ő elnevette magát.

- Türelem, Jenna! Türelem.

A város egy olyan szegletébe vezetett, ahol még sosem jártam korábban. Egy két-háromemeletes téglaházak által szegélyezett úton parkoltunk le. Néhány lakóépület volt, a többi üzlethelyiség. Az egyik ajtaja felett egy kék neonfelirat helyezkedett el. Két szó, „Maggie’s Lounge”, vett körül egy miniatűr martinis poharat. Odabent, miután leereszkedtünk egy kék lámpákkal szegélyezett lépcsőn, körbe néztem a többi nőn. Könny töltötte meg a szememet, de egy teljesen új okból kifolyólag.

- Itt önmagad lehetsz – suttogta Celene a fülembe, oda vezetve a bárpulthoz, majd egy asztalhoz egy csendes sarokban, miután megkaptuk a rendelt italjainkat. – Itt nem ítél el senki.

Aznap este szívtam először cigarettát. Meggyújtott egyet és vörösre festett ajkai közé tette, mielőtt felajánlotta volna nekem is a dobozt. Nem erőltette, de azt mondta, talán segíthet ellazulni. Igaza volt. Szívtam egyet és egyenesen az arcába fújtam a füstöt. Felnevetett, miközben ellegyezte a kezével.

Nagyjából két órán át ültünk ott. Többnyire én beszéltem két slukk között, miközben ujjai az enyémekkel játszottak. Kifújt füstkarikáink táncoltak az alacsonyan függő lámpa fényében. Meséltem neki Katről, de a nevét sosem említettem meg. Néha elsírtam magam, néha nevettem. Ő viszont sosem szólt meg érte.

Utána haza kísért. Megígértette velem, hogy nem érek hozzá, miközben kényeztet. Lassú volt, gyengéd… Egyszerűen tökéletes.

Az időnk java részét a Maggie’s-ben töltöttük vagy nálam, mert Celene-nek volt egy szobatársa, aki éjszaka dolgozott. Susie-hoz hasonlóan ő is külön figyelmet fordított rá, hogy először az én igényeimet elégítse ki. Szerencsésnek éreztem magam, hogy az életem része lehet, bár azt kívántam, bárcsak jobban tartani tudnám vele a lépést. Mindig úgy éreztem, le vagyok maradva mögötte és nem igazán érzem, mit vár el egy barátnőtől.

Június közepén a főnököm bejelentette a nyugdíjba vonulását. Sajnáltam, hogy távozik. Annyi lehetőséget adott nekem a fejlődésre és a bizonyításra egy olyan munkakörnyezetben, amit többnyire férfiakra szabtak. Rendeztünk neki egy partit a július 4-i munkaszünet előtti pénteken. Biztosította, hogy jó kezekben hagy minket és azt mondta, élvezzük ki a hosszú szünetet, mert az első dolgunk kedden reggel az új vezetőnkkel való találkozó lesz.

A hétvégét Celene-nel és pár ismerősünkkel töltöttem, akikkel a Maggie’s-ben találkoztunk. Az egyiküknek volt egy csónakháza az állam északi részén. A tavon köröztünk a naplementében, amíg teljesen be nem sötétedett. Aztán együtt néztük a tűzijátékokat. Ennek ellenére örültem, amikor haza értünk és csak magamnak tarthattam meg Celene-t. Úgy tűnt, ő is hasonlóképp érez, bár leginkább csak bedőltünk az ágyba és elaludtunk egymás karjaiban.

Kedd reggel, amikor az asztalom felé tartottam, elmentem a korábbi főnököm irodája mellett. Ekkor láttam meg az új nevet kiírva az ablakra az ajtó mellett: Tim Jacobs. Az egyik faszkalap a Pokol legmélyebb bugyrából. Majdnem megfordultam és kisétáltam az épületből. Valami viszont mélyen legbelül meggyőzött, hogy meg tudom csinálni. Talán megváltozott azóta. Velem ez történt.

Eleinte abban sem voltam biztos, hogy Tim emlékszik-e rám. Alig nézett rám, amikor összegyűltünk és bemutatkoztunk a konferenciaszobában. Aztán az üzletre tért és mindent tudni akart a folyamatban lévő ügyekről.

A következő két hónapban minden a szokott kerékvágásban haladt. Tim többnyire nem ártotta bele magát a dolgunkba. Épp egy olyan ügyben voltam, ami miatt egy másik céggel kellett tárgyalnom egy semleges helyen. Aztán egy másik ügyhöz rendeltek. És egy újabbhoz. Annyira lefoglaltam magam, hogy el is feledkeztem róla, ki a főnököm. Azon ritka alkalmakkor, amikor egy helyiségben voltunk, épp csak felém biccentett, amikor elmentünk egymás mellett, vagy a konferenciaasztal túlvégéről, amikor beszámoltam az ügyeimről. Továbbra sem volt semmi jele, hogy felismert volna. Talán szerencsém volt és csak rossz volt az emlékezete.

Miután az egyik reggelt azzal töltöttem, hogy körbejártam az érdeklődésünkbe eső helyszíneket, visszatértem az irodába, hogy befejezzem a papírmunkát. Némán hálát adtam magamban, hogy másnap már péntek. Már csak egy nap és elmerülhetek a barátnőm kényeztetésében. Többnyire az ágyban, de talán még a zuhany alatt is. Kikapcsoljuk a telefonunkat és elvágjuk magunkat a világ többi részétől negyvennyolc órára. Csak egymással fogunk foglalkozni.

Már majdnem eljött a haza indulás ideje, amikor Tim kopogtatott az irodám ajtaján.

- Szép munkát végeztél az Anderson ügyben.

Lassan pislogtam. A nyelvemre mintha csomót kötöttek volna. Alig bírtam kinyögni bármit is.

- Ööö… köszönöm… Mr. Jacobs… Uram.

- Uram? – nevetett fel, miközben karba font kezekkel nekidőlt az ajtófélfának. A mozdulattól szűk zakója még jobban mellkasára szorult.

A látvány nem váltott ki semmit belőlem, amitől már majdnem el is mosolyodtam. Majdnem. Ekkor egy önelégült félmosoly tűnt fel az arcán.

- Jenna Swallow. Látom, az idő kegyes volt hozzád. Fura, milyenek a sors útjai, mi? Mi ketten itt dolgozunk, ugyanazon a helyen.

Forróság futott végig az arcomon. Kihúztam magam ültömben és összefűztem az ujjaimat az asztalon, próbálva koncentrálni.

- Kicsi a világ, azt hiszem.

- Eléggé. – Egy hosszú pillanatig úgy tűnt, végig mér. Megrándult a szája sarka, amikor lejjebb eresztette a tekintetét. Talán egy kis bepillantásban reménykedett a női dekoltázsba… de nem az én kis kivágású felsőmben. Aztán ismét a szemembe nézett és helyet foglalt a velem szemben álló székek egyikén. – Tudom, hogy elvonlak a munkától, de beszélnem kell veled valami fontosról.

Vajon számíthatok bocsánatkérésre ennyi év után? Nem tudtam megállni, hogy az órára pillantsak, miközben hátra dőltem a székemben, ölembe eresztve kezeimet, még mindig összefont ujjakkal. Volt egy hat órás időpontom epillálásra, és azt szerették, ha az ügyfelek pontosak. Már negyed hat volt. Reméltem, ez nem fog sokáig tartani.

- Amint már tudod a mai belső memóból, igyekszünk országos szintre emelni a nevünket és irodákat keresünk Illinois-on kívül, amik megfelelnének a céljainknak. A menedzsment már dolgozik és összeállították az első három két fős csapatot, akik kimennének kutatómunkára.

Ezúttal engedtem összefutni a szemöldökeimet.

- A memo alapján a kutató csapatok leginkább házaló munkát végeznek, felajánlva a szolgálatainkat a potenciális partnereknek.

- Igen. És ők lesznek a kiküldött bizottságok is azoknál az irodáknál, akik beleegyeznek az együttműködésbe. Mindenki nyer.

Még jobban összeráncoltam a homlokomat.

- Megbocsáss, ha durva lennék, de nekem mi közöm ehhez?

- A menedzsment mindenkinek szeretne lehetőséget adni, úgyhogy átnézték a cég minden szegletét. Ez egy nagy lehetőség lesz.

Ebben erősen kételkedtem.

- A mi részlegünk tárgyaljon izgalmas ügyekről? Nem látom hogyan…

- Majd meglátod – rándult fel a szája sarka. – Amikor már ott leszel.

Éreztem, ahogy izzadtság csordul le a hátamon.

- Micsoda?

- Téged választottunk az első útra, Jenna. A géped péntek délután hatkor indul Kaliforniába.

Éreztem, hogy a szín kifut az arcomból. Már voltak terveim a hétvégére. Olyasmi, ami nem foglalta magában, hogy átrepüljek az ország túlvégébe dolgozni. Még akkor se, ha a nyugati partról volt szó ősszel.

Tim felállt és kisimította a zakóját, hogy aztán megigazítsa az ingujját.

- Szerdáig leszel ott. Többnyire csak munkaebédek és meetingek. Esetleg egy-két vacsora. Úgy pakolj! Addig kiürítettem a naptáradat.

Eddigre megtaláltam a hangomat, bár még így is bizonytalannak hatott.

- Azt mondtad két fős csapatokról van szó. Kivel utazok?

A mosolya hirtelen még szélesebb lett.

- Ó, az én lennék.

Nem tudtam mást tenni, csak bámulni a hátát, miközben kifelé sétált, kezeivel a zsebében. Le mertem volna fogadni, hogy hallom, ahogy fütyörészik.

Folytatása következik!