Érzelmek harca VII. rész 24. fejezet

Előzmény: Érzelmek harca - Prológus
Közvetlen előzmény: Érzelmek harca VII. rész 23. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1999

*****************************************************************

Amikor Andrea Cassidy szobája felé indult, az ügyeletes nővér megállította.

- Valami baj van? - kérdezte idegesen, aggódva, hogy Cassidy rosszul lett.

- Nem, nem - válaszolta a nővér, a fejét rázva.

- Akkor?

- Dr. Simmons szeretne beszélni önnel, mielőtt bemenne Miss Monsignorhoz - irányította a nővér az iroda felé.

Ashleigh a székében ült, arcát a kezei közé temetve. Andrea kopogtatás nélkül lépett be.

- Mi folyik itt, Ashleigh? - kérdezte, figyelve a nő dühös arcát.

- Úgy tűnik, Jeffrey itt járt - tájékoztatta Ashleigh.

Andrea összevonta a szemöldökét.

- De mégis mit keresett volna itt.

- Ugyan már, Andrea! - tárta szét a karjait. - Nem szalasztaná el az alkalmat, hogy kínozza Cassidy-t. Tudja, hogy most sebezhető. És azt is, hogy szeret téged… Jeffrey gyűlöli Cassidy-t, Andrea, pontosan azért, amennyire szeret téged. Ide jött és azt állította, hogy terhes vagy és hogy már hónapok óta tervezitek a közös gyereketeket és alig várod az esküvőt. Cassidy hitt neki. Még az eljegyzési gyűrűket is megmutatta - csóválta a fejét.

- Ez abszurdum! - köpött Andrea. - Az a szemétláda! - Hirtelen remegni kezdett. - Beszélnem kell Cassidy-vel.

Ashleigh felállt és Cassidy szobája felé indultak. Az ajtó előtt egymásra néztek.

- Ha még egyszer meglátom itt, beverem a képét - mondta Ashleigh, mire Andrea bólintott.

- De csak akkor, ha én előbb nem ölöm meg. Hogy tehette…? - rázta meg a fejét. - A fenébe is! - A kilincsért nyúlt és belépett.

Cassidy az oldalán feküdt, a mellkasához húzva a térdeit. Andrea lassan oda lépett hozzá és megérintette a vállát.

- Cassidy!

A másik nő elhúzódott, de Andrea magához vonta őt. Próbált most is elhúzódni, de Andrea nem engedte. A szemei csukva voltak és nem volt hajlandó Andreára nézni. Andrea nem tudta máshogy leállítani, így hát előre hajolt és megcsókolta őt.

- Cassidy! - suttogta. - Remélem, nem hitted el, amit Jeffrey mondott. Neked kellene a legjobban tudnod a világon, hogy ez sosem lehet igaz.

Cassidy felült és a kezei közé temette az arcát.

- Már nem tudom, mit higgyek. Még a gyűrűket is megmutatta.

Andrea szárazon felnevetett.

- Ezt nem hiheted el - érintette meg Cassidy vállát. Érezte, hogy a másik nő kissé felenged. - Talán titkon azt reméli, hozzá megyek - suttogta. - Valószínűleg nem számított rá, hogy beléd szeretek. Mert szeretlek, Cassidy. Jobban szeretlek, mint bármit ezen a világon - csókolta hosszan a másik nő arcát. - Hiszel nekem?

Cassidy gyengéden átölelte őt és szájon csókolta.

- Szóval, nem vagy terhes?

- Nem - suttogta Andrea. - Hazudott, Cassidy. Mikor érted már meg?

Cassidy nem válaszolt, csak a hátára lökte Andreát és fölé hajolt, hogy mohón megcsókolja őt és megragadta a ruhája peremét, hogy letépje róla.

***

Egy gyors szeretkezés után egymás mellett feküdtek és halkan beszélgettek. Andrea Cassidy homlokát puszilgatta és a hajával játszott.

- Tehát nem vagy terhes? - kérdezte ismét Cassidy.

Andrea visszahúzódott és Cassidy szemébe nézett. Tudta, mennyire bizonytalan. Az ő helyében ő is ezt érezné.

- Nem mondom el még egyszer. Jeffrey hazudott. Neked kellene ezt a legjobban tudnod.

Cassidy bólintott és gyengéden megcsókolta őt.

- Gyűlölöm Jeffrey-t. Sosem kedveltem, ahogy ő sem engem.

- Erre csak most jöttem rá - válaszolta Andrea. - De elég ebből! Beszéljünk kettőnkről!

Cassidy felült.

- Mit beszéljünk azon? Együtt vagyunk, nem? - Cassidy-nek sosem volt erőssége, hogy az érzelmeiről beszéljen. Andrea viszont már elég jól ismerte, úgyhogy csak megfogta a kezét és gyengéden megszorította.

- Ez valami más, Cassidy - suttogta. Cassidy megremegett a hangjától. - Veled akarom leélni az életem.

Cassidy lehunyta a szemét. Nem tudta elhinni, amit hallott.

- De mi van, ha ez elmúlik, Andy? Mi van, ha ez nem több múló fellángolásnál?

Andrea sóhajtott és a hátára vetette magát.

- Mit tegyek, hogy meggyőzzelek, Cassidy? Hihetetlenül önfejű vagy, ugye tudod?

Cassidy az ölébe hajtotta a fejét.

- Nem akarlak elveszíteni, Andrea.

Andrea felült és magához ölelte őt.

- Jobban szeretlek, mint bárkit valaha is, Cassidy. Jobban, mint azt el tudnám mondani. Amikor erre ráébredtem, össze voltam zavarodva. Nem tudtam, mit tegyek, vagy hogyan mondjam el neked. Azt hittem, véget akarsz vetni majd a barátságunknak.

Cassidy beharapta az alsó ajkát.

- Azóta kínoz az irántad érzett szerelem, hogy először találkoztunk. Csak nem tudtam, hogyan… - A hangja elhalt. Andrea gyengéden megcsókolta őt.

- Sok mindent átéltünk együtt, nem igaz? - ölelte magához Cassidy-t. - De tudod mit?

- Hm? - nézett rá Cassidy.

- Azt hiszem, rávehetjük Ashleigh-t, hogy szerezzen nekünk egy szobát, ahol veled maradhatok.

Cassidy nem válaszolt, csak a kezébe vette Andrea arcát, hogy mohón megcsókolja. Már nem akart semmi márt. A teste vágyott erre a nőre, a szíve pedig örömmámorban éget, ahogy felülkerekedett ebben az érzelmek harcában.

Vége

Érzelmek harca VII. rész 23. fejezet

Előzmény: Érzelmek harca - Prológus
Közvetlen előzmény: Érzelmek harca VII. rész 22. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1999

*****************************************************************

Jeffrey óvatosan sétált végig a folyosón kora reggel, folyamatosan a nővéreket figyelve. Ilyenkor nem lehetett volna ott egy látogató sem. Nem akart belefutni Ashleigh Simmons-ba sem. Tudta, hogy az a nő gyűlöli őt. és bármikor megragadná az alkalmat, hogy keresztbe tegyen neki.

Amikor oda ért Cassidy szobájához, kopogtatott és várta a választ.

- Szabad! - szólt ki a nő.

Lassan kinyitotta az ajtót és látta, hogy Cassidy az ágy szélén ül, egy jegyzetfüzettel az ölében. Nyilván Ashleigh-re vagy egy nővérre számított, mivel amikor meglátta a férfit, lehervadt a mosoly az arcáról.

- Te mit akarsz itt? - állt fel.

Jeffrey elvigyorodott és zsebre dugta a kezét.

- Meggyőződni róla, hogy jól vagy - hazudta szemrebbenés nélkül. - Azt hittem, haldokolsz. Vagy ez is csak egy újabb trükk, hogy elvedd tőlem Andreát?

- Te szemét disznó! - hörögte Cassidy. Próbált lenyugodni, tudva, a dühkitöréssel nem ér el semmit. - Nekem nincs szükségem trükkökre. Szeret engem.

- Tudtad, hogy terhes? - mosolygott a férfi diadalittasan. - Az én gyerekemmel.

Cassidy hitetlenkedve csókálta a fejét.

- Miről beszélsz? - Alig tudott uralkodni az érzelmein.

Jeffrey csak vigyorgott. Legszívesebben leteperte volna, hogy beverje a képét, de nem akart ő is bajba kerülni. Inkább csak még jobban megforgatta a kést.

- Már hónapok óta tervezzük. Nem is mondta? Talán azt hitted, elhagyna? Talán csak kísérletezett, nemde? - lépett az ablakhoz. - Én úgy hiszem, minden nő átmegy ezen. Miért lenne Andrea kivétel? De nem vagyok féltékeny, mert tudom, mit akar. Minden este hozzám jön haza, miután megbizonyosodott róla, hogy jól vagy-e. Csak sajnál téged, Cassidy. De én leszek az, aki elveszi.

Cassidy érzelemmentes arccal nézett rá.

- Takarodj!

Jeffrey rá mosolygott, majd az ajtó felé indult.

- Értékelném, ha távol tartanád magad a mennyasszonyomtól. - Elővett egy dobozt és felmutatta, hogy Cassidy is lássa. Két gyémánt gyűrű volt benne. Cassidy továbbra is érzelemmentesen nézett rá, de Jeffrey látta, ahogy az állkapcsa megfeszül.

Cassidy egy szavát sem hitte el. Inkább elfordult és ökölbe szorította a kezét. Aztán egy hirtelen érzelemkitöréssel megragadta a szekrényen pihenő vázát és a falhoz vágta.

A zajra felfigyelt egy nővér és azonnal hívta Ashleigh-t. Összevont szemöldökkel nézte a Cassidy szobájából kisiető Jeffrey-t. Aztán amikor bement, az ágyon találta a zokogó nőt. Próbálta megnyugtatni, és a mindig készen álló oxigén-maszkért nyúlt. Cassidy eleinte tiltakozott, de amikor Ashleigh megérkezett és ráparancsolt, megnyugodott.

- Mi történt? - kérdezte Ashleigh és a lassan álomba merülő Cassidy-t nézte.

- Volt egy látogatója pár perce - mondta a nővér. - Miután a fickó távozott, így találtam rá.

Ashleigh összevonta a szemöldökét.

- Fickó? Milyen fickó?

Talán Josua lehetett. Nem tudta, melyik a rosszabb. Ő vagy Jeffrey.

- Magas, jóképű - válaszolta a nővér. - Jól öltözött. Kék szemek, szőke haj…

Ashleigh nem is hallgatta tovább. Azonnal indult, hogy értesítse Andreát.

Folytatása következik!

Érzelmek harca VII. rész 22. fejezet

Előzmény: Érzelmek harca - Prológus
Közvetlen előzmény: Érzelmek harca VII. rész 21. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1999

*****************************************************************

Cassidy Andrea karjaiban feküdt és hevesen zihált az átélt orgazmus után. Testük egymáshoz simult, Cassidy feje pedig Andrea mellkasán pihent, miközben gyengéden csókolgatta a bőrét.

- Cassidy! - suttogta Andrea, mire a nő felnézett rá. - Szeretnél most beszélni? - simogatta Cassidy arcát, aki lassan bólintott. - Rendben. Miért kerültél annyira? - csókolta meg gyengéden a homlokát.

- Féltem - suttogta Cassidy és felemelte a fejét, hogy Andrea szemébe nézhessen. - A legjobb barátodnak tartottál, és én nem akartam ezt kockára tenni egy bizonytalan szerelemért… És féltem, hogy az a vágy, amit irántad érzek, kicsinál - fordult el.

- Amit irántam érzel? - próbálta elvenni Andrea a szavai élét, de az igazság az volt, legszívesebben most Cassidy-re vetette magát, hogy addig szeretkezzenek, amíg össze nem rogynak. - Mert most már nem szeretsz?

Cassidy felnevetett és gyengéden megcsókolta őt.

- Mindennél jobban szeretlek, Andy.

Ismét megcsókolta őt, ezúttal szenvedélyesebben, Andrea pedig a nyaka köré kulcsolta a karjai.

- Jobban szeretlek, mint valaha. Jobban, mint valaha.

Andrea felnyögött.

- Cassidy! - suttogta. - Egy kórházban vagyunk, Kicsim. Türtőztetnünk kellene magunkat. És te csak mos ébredtél fel. Túl gyenge vagy még.

- Túl gyenge? - játszadozott Cassidy a nyelvével Andrea bimbóival. - Ehhez is túl gyenge vagyok?

- Nem!... Ó, istenem! - nyögte Andrea és egy pillanat alatt mindent elfelejtett, ahogy ismét rátört az élvezet.

***

Aznap este Ashleigh és Robie egy hangulatos kis leszbikus tulajdonú étteremben ülte.

- Szóval… - kezdte Robie. - Mikor engeded haza Cassidy-t?

Zavarban volt. A borzongás futkározott a gerince mentén, amikor csak a nőre nézett.

Ashleigh elmosolyodott és megérintette az arcát.

- Talán holnap. Vagy az után - mondta halkan, majd gyengéden szájon csókolta a fiatalabb nőt. - Szeretnék bizonyos lenni benne, hogy nem csinál még egyszer ilyen hülyeséget.

- Neki mi vagyunk a család, ami vigyáz rá, nem igaz? - mosolygott Robie.

Ashleigh felnevetett és ismét megcsókolta a lányt.

- Robie - suttogta fátyolos hangon. Egész este fel szerette volna tenni azt a kérdést, amire most készült. - Szeretnél feljönni hozzám?

Robie teste megremegett. A lélegzete elakadt, de azonnal tudta a választ.

- Igen.

Ashleigh nem is vesztegette az időt. Intett a pincérnek a számláért, majd kisietett Robie-val az étteremből.

***

Meztelenül feküdtek Ashleigh ágyában, egymás karjaiban. Robie mélyen aludt, arcát Ashleigh nyaka hajlatába fúrva. Ashleigh csak bóbiskolt, de közben folyamatosan érezte a puha test érintését az övén.

Kinyitotta a szemét. Zavarta a lámpa fénye, és a nyitva hagyott ablakon már lassan bántóan hideg szellő csapott be. Lassan kikelt az ágyból, de egy pillanatra sem vette le a szemét arról a gyönyörű testről.

A szex egyszerűen felejthetetlen volt vele. A testük szinte összeolvadt és vibrált körülöttük a levegő. Az emlékre Ashleigh lassan megnyalta az ajkait, majd gyengéden a hátára fektette Robie-t, hogy a combjai közé nyúlhasson. Robie felébredt az izgatásra és széjjelebb tárta a combjait, felkészülve az újabb gyönyörre.

Folytatása következik!

Érzelmek harca VII. rész 21. fejezet

Előzmény: Érzelmek harca - Prológus
Közvetlen előzmény: Érzelmek harca VI. rész 20. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1999

*****************************************************************

George előre hajolt és könnyes szemekkel megcsókolta Cassidy homlokát.

- Annyira örülök neked, Cassidy! - ismételgette egyfolytában. Két órája kapta meg Robie elcsukló hangú üzenetét a hírekről. Gyorsan letudott mindent, amivel épp foglalkozott, hogy ide siethessen.

Útban a kórház felé felhívta Gretchent is és hagyott neki üzenetet. Mindketten próbálták elérni Andreát, de nem jártak sikerrel.

Mire oda ért, Cassidy már teljesen magához tért. Hallgatta, ahogy Robie beszél és apró kézjelekkel válaszolt. George pedig nem tudott úrrá lenni a könnyein.

Most fölé hajolt és gyengéden simogatta a haját.

- Jól vagy? Jól érzed magad? - kérdezte egyfolytában, Cassidy pedig mosolyogva bólogatott. - Mikor szedik már le róla ezeket a nyavajás gépeket?

Robie elmosolyodott a türelmetlen hang hallatán.

- Még ma este - válaszolta.

George visszafordult Cassidy-hez.

- Egy nyavalyás anyaszomorító vagy, ugye tudod?

Cassidy nevetni akart, de nem jött ki hang a torkán.

- Hé! Ne inzultáld a beteget, George! - csapott gyengéden Robie a nő fenekére.

- De ha egyszer ez az igazság? - Azzal ismét Cassidy-hez fordult és komoly hangra váltott. - Andrea is nem sokára bejön. Minden nap itt volt veled. Nagyon szeret téged, érted? Jobb, ha nem baszakszol vele többet, világos? Különben visszajuttatlak a kórházba.

Cassidy lassan bólintott. Annyira örült, hogy a barátaival lehet! És alig várta, hogy Andrea szemébe nézhessen. Egy idiótának érezte magát, hogy ellökte őt magától. Megígérte magának, hogy ez többé nem fog előfordulni. Éreznie kellett a halál lehelletét, hogy megtudja, milyen fontos is neki.

Hamarosan Ashleigh is megérkezett és ott találta a kacagó Robie-t és George-ot.

- Mi olyan vicces, ha megkérdezhetem? - mosolygott ő is. George figyelmét nem kerülte el az a pillantás, amivel Robie-ra nézett. Aztán Ashleigh Cassidy felé fordult.

- Most levesszük ezeket - intett a gépek felé. Cassidy beleegyezően bólintott.

***

Carey a kocsijának dőlt és a slusszkulcsával játszott, miközben a lányára várt az iskola előtt. Amíg a kicsöngetésre várt, Andrea és Cassidy problémáján gondolkodott. Nem tudta elhinni, hogy lehet Cassidy ennyire hülye. Andrea volt minden nő álma. Carey a fél karját is odaadta volna egy ilyen nő szerelméért.

Roseanne két csinos lány társaságában jelent meg, akik szinte versengve igyekeztek magukra vonni a figyelmét. Carey összevonta a szemöldökét. Amikor Roseanne meglátta őt, oda sietett hozzá.

- Helló, anya! - csilingelte. A két lány hátrébb megállt és zavartan mosolyogtak Carey-re. - Anya, ők itt Jenya Field - intett Roseanne a fekete hajú, tökéletes alakú lány felé - és Manuela Moreno - fordult a barna hajú lány irányába.

Carey visszafogottan bólintott. Andrea elmondott neki egyet s mást a lánya ügyeiről.

- Helló, lányok. - Roseanne szemébe nézett és látta bennük a könyörgő csillogást. - Mit szólnátok egy fagyihoz?

Manuela beharapta az alsó ajkát.

- Nekem sajnos haza kell mennem, Mrs. Mitchell. - Azzal Roseanne-re mosolygott és gyengéden végigsimított a vállán. - Holnap találkozunk.

Roseanne zavartan rá mosolygott.

- Igen. Majd holnap - intett búcsút. - És te? - nézett Jenyára.

- Edzésem lesz, tudod - szontyolodott el a lány. - De kihagyhatom…

- Nem, nem! - emelte fel a kezét Carey. - Ez nem így működik, ifjú hölgy. Menj csak el az edzésedre! Ha jól tudom, beleszámít a jegyedbe, nem igaz? - Jenya lassan bólintott. - Amúgy is, beszédem van a lányommal. Biztos lesz még elég időtök együtt lenni iskola után.

Miután Jenya elsietett, Roseanne halkan felnevetett.

- Szóval, miről akartál beszélni, Anya? - ültek be a kocsiba.

- Arról, hogy mit is művelsz - nyugtatta a kezét Carey a kormányon, majd beintította a motort.

- Mire gondolsz?

Carey rá mosolygott.

- Arról a két lányról, és ahogy a helyzetet kezeled.

- Á, Anya! Megbírkózok vele, oké? Mindkettőjüket kedvelem. Baj, ha kedves vagyok velük?

- De meddig működhet ez, Rose? Egyszer valakinek fájni fog. Talán épp neked. Ugye értesz? Nem fognak várni rád örökké. Egyszer muszáj lesz döntened.

Roseanne szemei elkerekedtek és beharapta az alsó ajkát.

- Azt hiszem, igazad van, Anya… De még gondolkodnom kell ezen. Mindkettőjüket szeretem, és nem tudom, mi lenne a jó.

Carey lassan bólintott.

- Megértem. De én csak segíteni akarok neked, kislányom - simogatta meg a lány kezét. - Nem akarom, hogy rossz legyen neked, érted?

Roseanne bólintott.

- Igen.

Carey hirtelen felnevetett.

- Nem tudom, hogy csinálod ezt. Talán neked kellene órákat adnod nekem csajozásból. Most pedig menjünk, harapjunk valamit! Aztán még be kell ugranunk Andreáért. Meglátogatjuk egy barátját, Cassidy-t a kórházban.

***

Andrea belépett Cassidy szobájába és egy pillanatra megzavarodott, amikor azt üresen találta. Félelem lett úrrá rajta. Hol lehet Cassidy? Csak nem…? Nem, az nem lehet. A szemei megteltek könnyel és a lábai elgyengültek.

- Andrea! - karolta át Carey. - Mi a baj?

Andrea nem tudott úrrá lenni a könnyein, és Carey hiába nyugtatta, alíg bírt talpon maradni.

- Mégis mihez kezdenék nélküle, Carey?

Ebben a pillanatban Cassidy bizonytalanul kitámolygott a fürdőszobából. Andrea felnyögött a látványára.

- Cassidy! - szipogta és átölelte őt. A nő olyan gyenge volt, hogy alig állt a lábán.

- Andy… - mondta fátyolos hangon és lassan átkarolta őt, miközben könny csorgott le az arcán.

- Cassidy! - zokogta Andrea. - Ó, Cassidy! Már azt hittem, elmentél… Szeretlek, Cassidy! Annyira szeretlek!

Carey elmosolyodott és kihátrált a szobából, behúzva maga után az ajtót.

Cassidy szorosan átölelte a másik nőt, de Andrea elhúzódott és megérintette a másik nő arcát, hogy közelebb húzza és megcsókolja őt.

Hevesen és zihálva csókolóztak. Cassidy mohón falta Andrea ajkait. A világ bármilyen ereje se lett volna képes szétválasztani őket.

Amikor végül szétváltak, Cassidy megérintette Andrea arcát.

- Ó, Andy! Mi… - csuklott el a hangja. - Nekünk beszélnünk kell. Annyi minden el kell mondanom. Egy idióta voltam, Kicsim. Szeretlek. Jobban, mint bármit ezen a világon.

Andrea a szemébe nézett.

- Akkor törődj magaddal, Édes! Mert nem tudnék elviselni még egy olyan pillanatot, mint amikor… amikor… - patakzottak a könnyei.

Cassidy a karjaiba szorította őt és a mellkasára vonta a fejét. Andrea szorosan hozzá bújt. Közel akarta érezni magához. Szüksége volt rá. Aztán lassan az ágyhoz húzta őt.

Cassidy-t már nem érdekelte, hol vannak. Akarta ezt a nőt. Most. Érezni akarta puha bőrének érintését.

Andrea felnyögött, miközben letolta róla a köntösét és mohón megcsókolta. Elterültek az ágyon és fölé kerekedett, ujjait végigfuttatva Cassidy puha bőrén.

- Nagyon szeretlek, Andy - suttogta Cassidy. - Próbáltam nem gondolni rád, de nem ment.

Elkezdte kibontani Andrea felsőjét, miközben végig a szemébe nézett. Aztán a mellbimbóit kezdte izgatni a melltartóján keresztül. Andrea hangosan felnyögött és mohón megcsókolta őt. A szenvedély szinte égette őket. Cassidy keze lefelé indult és végigsimított Andrea feszes hasán. A másik nő széttárta neki a combjait és megremegett, ahogy a kutató ujjak combjai közé siklottak.

Felsikoltott, amikor Cassidy egy kevés izgatás után belé hajolt. Átölelte a nő nyakát és hevesen megcsókolta.

Remegett, ahogy tekintete elhomályosult a gyönyörtől. Elveszett Cassidy érintésében és úgy érezte, övé a világ.

***

Carey a falnak dőlt Cassidy szobája előtt. Hallotta Andrea sikolyait és enyhén elmosolyodott.

Amikor meglátta a nevetgélve közeledő George-ot, Gretchent és Robie-t, érdeklődve rájuk nézett. Amikor George észrevette, összevonta a szemöldökét. Amikor a kilincsért nyúlt, Carey megállította.

- Én nem mennék be a helyedben - mosolygott sokat mondóan.

Gretchen összevonta a szemöldökét.

- És te ki is vagy?

- Andrea barátja - emelte fel a kezét megadóan Carey. - És ő bent van - mosolygott. - Amikor ott hagytam őket, eléggé egymásba voltak feledkezve.

George elmosolyodott és az ő fülét is megütötték a zajok.

- Akkor, mi addig elmehetnénk inni egy kávét - javasolta.

Gretchen érdeklődve nézett az ajtó felé, de végül ő is követte a többieket.

Folytatása következik!

Érzelmek harca VI. rész 20. fejezet

Előzmény: Érzelmek harca - Prológus
Közvetlen előzmény: Érzelmek harca VI. rész 19. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1999

*****************************************************************

Andrea leült az asztalához és a jegyzetfüzetébe kezdett írogatni. Készülni szeretett volna a következő napi óráira, de egyszerűen nem tudott koncentrálni. Csak Cassidy körül jártak a gondolatai. Nagyon aggódott érte.

Megrázkódott, amikor a telefon csörgése kirántotta gondolatai közül.

- Halló? - szólt bele.

- Hali! - hallotta Jeffrey hangját. - Hogy vagy?

Andrea sóhajtott.

- Minden rendben. És veled? - kérdezte formális hangon.

Jeffrey lehajtotta a fejét. Hiányzott neki a nő. Csak ült az asztala mögött és a ceruzájával játszott.

- Esetleg elmehetnénk valahova vacsorázni? - kérdezte vonakodva. Tudta, lassan elveszíti Andreát, de nem akarta feladni.

A nő ismét sóhajtott.

- Bemegyek meglátogatni Cassidy-t. Nem tudom, mikor végzek. - Nem tudta, hogy mondhatná el neki. Nem akarta csak úgy kimondani, hogy vége.

Jeffrey lehunyta a szemeit és egy pillanatig hallgatott.

- Andrea! Kérlek… Miért teszed ezt velünk?

Andrea hátra dőlt a székében és elöntötte a bánat. Fontos volt neki a férfi, de nem úgy, ahogy az akarta. De nem tudta, mégis hogy mondhatná el.

- Már nem olyan, mint régen. Sok mindent mondtál, amit nem tudok megbocsátani. Főleg Cassidy-ről… Tudod, hogy szeretem őt és aggódom érte.

- Te nem csak egyszerűen szereted őt, Andrea - fulladt el Jeffrey hangja.

- Igazad van - válaszolta a nő rövid csönd után. - Szerelmes vagyok belé.

Jeffrey nem tudott többé uralkodni a dühén.

- Mégis hogy történhetett ez? - köpte, miközben az asztalra csapot. - Egy hónapja ennek még semmi nyoma nem volt. Akkor hogyan?

- Ezt nem telefonon kellene megbeszélnünk, Jeffrey. Majd visszahívlak.

- Várj! - könyörgött a férfi, de Andrea már letette.

Csak csendben ült a székében, amikor a telefon ismét megszólalt.

- Halló? - szólt bele idegesen.

- Mi a helyzet? - hallott egy ismerős női hangot.

- Hali, Carey! Minden rendben. Csak nagyon aggódom. És veled?

- Jól vagyok, köszönöm. Épp beszélgette Roseanne-nel.

Andrea elmosolyodott.

- Látom, elmondta, nem vagyok épp önmagam mostanában.

- Igen - mosolygott Carey. - De inkább Cassidy-ről lenne szó. Kösz, hogy szóltál.

- Ne haragudj, kérlek! - sóhajtott Andrea. - Csak annyi minden történt… Az iskolából egyenesen a kórházba mentem, aztán haza, hogy kijavítsam a házifeladatokat és már hulla voltam.

- Megértem, Andrea. Ő hogy van?

Andrea előre dőlt és elmorzsolt egy könnycseppet.

- Nehezen bírom…

- Hé! - mondta Carey gyengéden. - Csak nyugi! Minden rendben lesz, oké? Bemégy ma hozzá?

- Persze. Te nem jössz, Carey?

- Dehogynem. Szeretném jól seggbe rúgni. Attól talán felébred - nevetett könnyedén, majd egy pillanatra elhallgatott. - És szeretnék ott lenni veled.

- Köszönöm. Ez sokat jelent.

- Akkor jó. Érted megyek, amint elhoztam Roseanne-t. Majd eszünk valamit. Beszédem van a kisasszonnyal.

- Miről akarsz beszélni vele, ha nem vagyok túl indiszkrét? - mosolygott Andrea.

- Azokról a lányokról, akik körülötte legyeskednek - nevetett Carey.

Andrea felsóhajtott.

- Néha bánom, hogy ennyi mindent elmondok neked, Carey.

- Hé! - nevetett fel a másik nő. - A kötelességed tanáraként, hogy mindent elmondj, ami a lányommal történik - viccelődött. - Akkor fél négyre ott leszek.

- Az csodás lesz.

- Oké. Akkor majd később találkozunk.

- Igen. És köszönöm - mondta Andrea, azzal letette a telefont. Máris sokkal jobban érezte magát.

***

Robie bekukucskált Cassidy szobájába, majd belépett. Épp az ebédszünetét töltötte és átugrott a kórházbam akárcsak minden nap az elmúlt héten. Cassidy mozdulatlanul feküdt. Csak a gépek hangja töltötte be a szobát. Robie halkan becsukta az ajtót és oda lépett az ágyhoz. Csak nézte egy ideig a nő arcát, majd előre hajolt és megcsókolta a homlokát.

- Helló! - suttogta, majd leült az egyik szék szélére. - Csak gondoltam, eljövök megnézni az ebédszünetemben. Hiányzol, Cassidy. Mindannyiunknak hiányzol.

Egy ideig némán nézte a mozdulatlan arcot.

- Tudod - folytatta -, azt hiszem, el akartál menekülni minden elől. Tudom, hogy beteg vagy, de nem kellene annyit aggódnod. Andrea szeret téged, Cassidy. Tényleg szeret. És te mit csinálsz? Megteszel mindent, hogy elszabotáld a kapcsolatotokat. Istenem, milyen tökéletes pár lennétek! Te pedig elbaszod az egészet. Azt hiszem, tényleg fel kellene ébredned és küzdened azért, ami hozzád tartozik.

Elhallgatott, amikor apró mozgást vett észre Cassidy szája sarkában.

- Cassidy? - szólalt meg habozva, kezét a barátjáéra téve. - Cassidy. - Érezte, hogy a kéz megmozdul az övé alatt. - Igen, kérlek, gyere vissza! Kérlek, Cassidy! - Könny csorgott le az arcán, közben szabad kezével a vészjelző gombért nyúlt. De most nem volt vészhelyzet. Sőt, minden a lehető legjobban alakult. - Kérlek, nyisd ki a szemed! Kérlek.

***

Cassidy próbálta megrázni a fejét, de képtelen volt rá. Sötétség vette körül. Robie hangja távolinak hatott. A torka fájt, a szemei pedig nem akartak kinyílni. Alig érezte Robie kezét a sajátjában.

Szemhéjai lassan felnyíltak. A fény bántóan égetett. Szorosanlehunyta a szemeit, majd ismét lassan kinyitotta. Kábán bámulta a mennyezetet.

- Nézz rám, Cassidy! Kérlek - könyörgött egy hang, ő pedig arra fordult és megpillantotta Robie-t. - Látsz engem? - Cassidy látta a könnyet a szemében.

- Mi folyik itt? - Cassidy teste megrándult Ashleigh hangjára, de nem tudta felemelni a fejét. Továbbra is Robie-t nézte, majd egy erős kezet érzett a másik kezére telepedni. - Cassidy! Ó, istenem!

Cassidy felé fordult. Próbálta mozgatni a száját, de az izmai nem engedelmeskedtek. A torkát fájdalmas, maró érzés töltötte meg.

- Helló, Kicsim! - mosolygott Ashleigh. - Nagyon hiányoztál.

Cassidy nem tudott úrrá lenni az érzelmein. Könny csorgott az arcán és a teste remegett. Szorosan lehunyta a szemeit. Örült, hogy végre kikeveredett a sötétségből. Hiányoztak neki a barátai. Vissza akart jönni. Küzdött azért, hogy visszajöhessen, de nem tudott.

Nem emlékezett, miért került ide. Nem emlékezett semmire azután, hogy otthagyta Andreát a bárban.

Andrea.

Azon merengett, hol lehet most ő. Nagyon vágyott rá. Hiányzott neki és szívét elöntötte a szeretet érzése. Tudta, mennyire hülye volt. Csak maga mellett akarta tudni Andreát.

Ashleigh gyengéden megsimogatta a haját, Cassidy pedig mosolyogva a szemébe nézett. Beszélni akart, de csak halk nyögéseket tudott kiadni magából.

- Minden rendben lesz. Ne erőltesd!

Cassidy lehunyta a szemeit. Nagyon fáradt volt. Azonnal elaludt. Biztonságban érezte magát, ahogy Ashleigh keze a homlokára telepedett.

***

Odakint a folyosón Robie Ashleigh karjaiba vetette magát és sírni kezdett.

- Köszönöm, Ashleigh! Köszönöm, köszönöm, köszönöm. - Könny áztatta az arcát.

- Nem kell megköszönnöd, Robie - mondta a másik nő zavartan. Próbálta visszafogni magát. Tudta, hogy Robie-nak van valakije és még mindig neki tartogatja magát.

Robie elhúzódott és felnézett a másik nő szemeibe. Borzongás futott végig a testén a zöld szemek pillantásától. Lassan felemelte a kezét és végigsimított a nő arcán.

- Nagyon szép vagy, Ashleigh - suttogta.

Ashleigh nyelt egy nagyot és szemei Robie szemeiről az ajkaira vándoroltak.

- Én… - kezdte, de a hangja elcsuklott. Robie nem is engdte, hogy tovább próbálkozzon. Magához húzta őt és megcsókolta. Ashleigh nyögött egyet és teste azonnal reagált.

Ott csókolóztak a folyosón szenvedélyesen. Egy nővér, útban Cassidy szobája felé, rájuk mosolygott és szemérmesen megköszörülte a torkát.

Ashleigh és Robie szétrebbentek. Arcuk pírban égett. Csak bámultak egymásra, nem tudva, mit mondjanak. Robie csak bámulta a nő ajkait és nem vágyott másra, csak hogy ismét megcsókolja. Előre mozdult, Ashleigh pedig azonnal reagált, tenyerébe fogva az arcát. Robie megborzongott, lehinyta a szemeit és a szenvedély átjárta a testét, várva hogy Ashleigh ajkai az övéihez érjenek, de azok nem jöttek.

- Robie - suttogta a másik nő. - Szeretnélek előbb jobban megismerni. Már régóta szeretlek téged.

Robie elmosolyodott.

- Én is téged… Eljönnél velem vacsorázni valamikor, Ashleigh?

A nő felnevetett és megcsóválta a fejét.

- Ha tudtam volna, hogy ilyen könnyű lesz, nem türtőztettem volna magam ennyire.

- Ó! Szóval egyszerű? - fonta össze karjait maga előtt Robie és tettetett durcás képet vágott.

- Hé, csak most tűnik annak - nevetett Ashleigh. - De beszéljünk a vacsoráról! Amint Cassidy jobban lesz, azonnal. Most szüksége van ránk.

- Nos, ha te Cassidy-re vágysz - viccelődött Robie, majd mindketten felnevettek. - Jó szórakozást, Ashleigh! - simított végig a nő arcán, aztán felsóhajtott. - Alig várom, hogy lássam Andrea arcát.

Mindketten visszamentek Cassidy szobájába, közben Ashleigh átkarolta Robie derekát.

Folytatása következik!

Vége a VI. résznek!