Közvetlen előzmény: Érzelmek harca VI. rész 20. fejezet
Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1999
*****************************************************************
George előre hajolt és könnyes szemekkel megcsókolta Cassidy homlokát.
- Annyira örülök neked, Cassidy! - ismételgette egyfolytában. Két órája kapta meg Robie elcsukló hangú üzenetét a hírekről. Gyorsan letudott mindent, amivel épp foglalkozott, hogy ide siethessen.
Útban a kórház felé felhívta Gretchent is és hagyott neki üzenetet. Mindketten próbálták elérni Andreát, de nem jártak sikerrel.
Mire oda ért, Cassidy már teljesen magához tért. Hallgatta, ahogy Robie beszél és apró kézjelekkel válaszolt. George pedig nem tudott úrrá lenni a könnyein.
Most fölé hajolt és gyengéden simogatta a haját.
- Jól vagy? Jól érzed magad? - kérdezte egyfolytában, Cassidy pedig mosolyogva bólogatott. - Mikor szedik már le róla ezeket a nyavajás gépeket?
Robie elmosolyodott a türelmetlen hang hallatán.
- Még ma este - válaszolta.
George visszafordult Cassidy-hez.
- Egy nyavalyás anyaszomorító vagy, ugye tudod?
Cassidy nevetni akart, de nem jött ki hang a torkán.
- Hé! Ne inzultáld a beteget, George! - csapott gyengéden Robie a nő fenekére.
- De ha egyszer ez az igazság? - Azzal ismét Cassidy-hez fordult és komoly hangra váltott. - Andrea is nem sokára bejön. Minden nap itt volt veled. Nagyon szeret téged, érted? Jobb, ha nem baszakszol vele többet, világos? Különben visszajuttatlak a kórházba.
Cassidy lassan bólintott. Annyira örült, hogy a barátaival lehet! És alig várta, hogy Andrea szemébe nézhessen. Egy idiótának érezte magát, hogy ellökte őt magától. Megígérte magának, hogy ez többé nem fog előfordulni. Éreznie kellett a halál lehelletét, hogy megtudja, milyen fontos is neki.
Hamarosan Ashleigh is megérkezett és ott találta a kacagó Robie-t és George-ot.
- Mi olyan vicces, ha megkérdezhetem? - mosolygott ő is. George figyelmét nem kerülte el az a pillantás, amivel Robie-ra nézett. Aztán Ashleigh Cassidy felé fordult.
- Most levesszük ezeket - intett a gépek felé. Cassidy beleegyezően bólintott.
***
Carey a kocsijának dőlt és a slusszkulcsával játszott, miközben a lányára várt az iskola előtt. Amíg a kicsöngetésre várt, Andrea és Cassidy problémáján gondolkodott. Nem tudta elhinni, hogy lehet Cassidy ennyire hülye. Andrea volt minden nő álma. Carey a fél karját is odaadta volna egy ilyen nő szerelméért.
Roseanne két csinos lány társaságában jelent meg, akik szinte versengve igyekeztek magukra vonni a figyelmét. Carey összevonta a szemöldökét. Amikor Roseanne meglátta őt, oda sietett hozzá.
- Helló, anya! - csilingelte. A két lány hátrébb megállt és zavartan mosolyogtak Carey-re. - Anya, ők itt Jenya Field - intett Roseanne a fekete hajú, tökéletes alakú lány felé - és Manuela Moreno - fordult a barna hajú lány irányába.
Carey visszafogottan bólintott. Andrea elmondott neki egyet s mást a lánya ügyeiről.
- Helló, lányok. - Roseanne szemébe nézett és látta bennük a könyörgő csillogást. - Mit szólnátok egy fagyihoz?
Manuela beharapta az alsó ajkát.
- Nekem sajnos haza kell mennem, Mrs. Mitchell. - Azzal Roseanne-re mosolygott és gyengéden végigsimított a vállán. - Holnap találkozunk.
Roseanne zavartan rá mosolygott.
- Igen. Majd holnap - intett búcsút. - És te? - nézett Jenyára.
- Edzésem lesz, tudod - szontyolodott el a lány. - De kihagyhatom…
- Nem, nem! - emelte fel a kezét Carey. - Ez nem így működik, ifjú hölgy. Menj csak el az edzésedre! Ha jól tudom, beleszámít a jegyedbe, nem igaz? - Jenya lassan bólintott. - Amúgy is, beszédem van a lányommal. Biztos lesz még elég időtök együtt lenni iskola után.
Miután Jenya elsietett, Roseanne halkan felnevetett.
- Szóval, miről akartál beszélni, Anya? - ültek be a kocsiba.
- Arról, hogy mit is művelsz - nyugtatta a kezét Carey a kormányon, majd beintította a motort.
- Mire gondolsz?
Carey rá mosolygott.
- Arról a két lányról, és ahogy a helyzetet kezeled.
- Á, Anya! Megbírkózok vele, oké? Mindkettőjüket kedvelem. Baj, ha kedves vagyok velük?
- De meddig működhet ez, Rose? Egyszer valakinek fájni fog. Talán épp neked. Ugye értesz? Nem fognak várni rád örökké. Egyszer muszáj lesz döntened.
Roseanne szemei elkerekedtek és beharapta az alsó ajkát.
- Azt hiszem, igazad van, Anya… De még gondolkodnom kell ezen. Mindkettőjüket szeretem, és nem tudom, mi lenne a jó.
Carey lassan bólintott.
- Megértem. De én csak segíteni akarok neked, kislányom - simogatta meg a lány kezét. - Nem akarom, hogy rossz legyen neked, érted?
Roseanne bólintott.
- Igen.
Carey hirtelen felnevetett.
- Nem tudom, hogy csinálod ezt. Talán neked kellene órákat adnod nekem csajozásból. Most pedig menjünk, harapjunk valamit! Aztán még be kell ugranunk Andreáért. Meglátogatjuk egy barátját, Cassidy-t a kórházban.
***
Andrea belépett Cassidy szobájába és egy pillanatra megzavarodott, amikor azt üresen találta. Félelem lett úrrá rajta. Hol lehet Cassidy? Csak nem…? Nem, az nem lehet. A szemei megteltek könnyel és a lábai elgyengültek.
- Andrea! - karolta át Carey. - Mi a baj?
Andrea nem tudott úrrá lenni a könnyein, és Carey hiába nyugtatta, alíg bírt talpon maradni.
- Mégis mihez kezdenék nélküle, Carey?
Ebben a pillanatban Cassidy bizonytalanul kitámolygott a fürdőszobából. Andrea felnyögött a látványára.
- Cassidy! - szipogta és átölelte őt. A nő olyan gyenge volt, hogy alig állt a lábán.
- Andy… - mondta fátyolos hangon és lassan átkarolta őt, miközben könny csorgott le az arcán.
- Cassidy! - zokogta Andrea. - Ó, Cassidy! Már azt hittem, elmentél… Szeretlek, Cassidy! Annyira szeretlek!
Carey elmosolyodott és kihátrált a szobából, behúzva maga után az ajtót.
Cassidy szorosan átölelte a másik nőt, de Andrea elhúzódott és megérintette a másik nő arcát, hogy közelebb húzza és megcsókolja őt.
Hevesen és zihálva csókolóztak. Cassidy mohón falta Andrea ajkait. A világ bármilyen ereje se lett volna képes szétválasztani őket.
Amikor végül szétváltak, Cassidy megérintette Andrea arcát.
- Ó, Andy! Mi… - csuklott el a hangja. - Nekünk beszélnünk kell. Annyi minden el kell mondanom. Egy idióta voltam, Kicsim. Szeretlek. Jobban, mint bármit ezen a világon.
Andrea a szemébe nézett.
- Akkor törődj magaddal, Édes! Mert nem tudnék elviselni még egy olyan pillanatot, mint amikor… amikor… - patakzottak a könnyei.
Cassidy a karjaiba szorította őt és a mellkasára vonta a fejét. Andrea szorosan hozzá bújt. Közel akarta érezni magához. Szüksége volt rá. Aztán lassan az ágyhoz húzta őt.
Cassidy-t már nem érdekelte, hol vannak. Akarta ezt a nőt. Most. Érezni akarta puha bőrének érintését.
Andrea felnyögött, miközben letolta róla a köntösét és mohón megcsókolta. Elterültek az ágyon és fölé kerekedett, ujjait végigfuttatva Cassidy puha bőrén.
- Nagyon szeretlek, Andy - suttogta Cassidy. - Próbáltam nem gondolni rád, de nem ment.
Elkezdte kibontani Andrea felsőjét, miközben végig a szemébe nézett. Aztán a mellbimbóit kezdte izgatni a melltartóján keresztül. Andrea hangosan felnyögött és mohón megcsókolta őt. A szenvedély szinte égette őket. Cassidy keze lefelé indult és végigsimított Andrea feszes hasán. A másik nő széttárta neki a combjait és megremegett, ahogy a kutató ujjak combjai közé siklottak.
Felsikoltott, amikor Cassidy egy kevés izgatás után belé hajolt. Átölelte a nő nyakát és hevesen megcsókolta.
Remegett, ahogy tekintete elhomályosult a gyönyörtől. Elveszett Cassidy érintésében és úgy érezte, övé a világ.
***
Carey a falnak dőlt Cassidy szobája előtt. Hallotta Andrea sikolyait és enyhén elmosolyodott.
Amikor meglátta a nevetgélve közeledő George-ot, Gretchent és Robie-t, érdeklődve rájuk nézett. Amikor George észrevette, összevonta a szemöldökét. Amikor a kilincsért nyúlt, Carey megállította.
- Én nem mennék be a helyedben - mosolygott sokat mondóan.
Gretchen összevonta a szemöldökét.
- És te ki is vagy?
- Andrea barátja - emelte fel a kezét megadóan Carey. - És ő bent van - mosolygott. - Amikor ott hagytam őket, eléggé egymásba voltak feledkezve.
George elmosolyodott és az ő fülét is megütötték a zajok.
- Akkor, mi addig elmehetnénk inni egy kávét - javasolta.
Gretchen érdeklődve nézett az ajtó felé, de végül ő is követte a többieket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése