Szerelemhajó 4. fejezet

Előzmény: Szerelemhajó 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Szerelemhajó 3. fejezet


Írta: Ann Douglas
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. szeptember 15.




*****************************************************************

Kari türelmetlenül várakozott, miközben Peggy elővett egy vörös sporttáskát az ágy alól, majd eltűnt a fürdőszobában. A fiatal szőkeség még mindig elképzelhetetlenül fel volt izgulva és nem tudott ellenállni, hogy magához nyúljon, amíg partnere távol van. Hamar elmerült a mámorító érzésben, amit barlangjába süppedő ujjai okoztak.

- Úgy tűnik, még mindig van odalenn spiritusz – nevetett fel a rövidebb hajú nő, visszatérve a szobába, amikor meglátta a magát ujjazó Karit. – Úgy tűnik, nincs más mód a kielégítésére, mint ha bedugaszoljuk.

Szavai alátámasztására megmarkolta a méretes műfalloszt, ami immáron a dereka köré volt rögzítve. Miközben megigazította a pántjait, engedte, hogy a szerszám lengedezzen lábai között, amitől az egész csak még nagyobbnak tűnt. Mindeközben egy kis pöcök az eszköz hátulján Peggy csiklójához dörgölődött.

- Biztosíthatlak, hogy semmi gondod nem lesz ennek a kezelésével – mosolygott, válaszul a Kari szemeiben tükröződő érzelmekre, ahogy az végig mérte a játékszer tetemes méretét. Tény és való, hogy nagyobb volt, mint bármelyik srácé, akivel valaha is volt, de a számát se tudta, hányszor ujjazta már magát álomba egy ilyen gigantikus dorongra vágyva.

Peggy végig futtatta ujjait oda-vissza a dildó mentén, imitálva a férfi maszturbációt. Meglengette a fallosz végét, magára vonva vele Kari figyelmét, nem mintha annak tekintete nem fixálódott volna már rá amúgy is a rá váró kéjrúdra.

- Miért nem jössz ide és kényezteted egy kicsit a „nagyfiút”? – kérdezte. – Adj neki egy szép, kiadós szopást!

Kari elnyújtózott az ágyon és a szájába vette Peggy műszerszámát. Lassan ajkai közé csúsztatta, majd végig futtatta nyelvét a dorong mentén, úgy téve, mintha az valódi lenne.

- Igazi szakértő vagy ebben, nem igaz? – nevetett fel Peggy, egyre jobban felizgulva, ahogy figyelte a szőkeség munkáját.

Enyhe vonakodással végül kihúzta az eszközt partnere szájából. Ennyi elég volt bemelegítésnek.

- Most pedig készülj fel életed dugására, Cukorfalat! – mondta, miközben felmászott az ágyra és Kari mögé helyezkedett, aki engedelmesen négykézlábra állt.

Mosoly terült szét Peggy arcán, miközben végig futtatta ujjait a másik lány szeméremajkain. Nem volt szükség síkosítóra, a másik már annyira átnedvesedett. Így hát a rövidebb hajú nő ujjai könnyedén csusszantak belé.

- Ó! – nyögött fel Kari, élvezve az előkészítést.

Peggy hátulról társa meztelen testéhez nyomta a sajátját, majd megemelte a lekonyuló dorongot és Kari barlangjának bejáratához illesztette.

- Tárd szét azokat a gyönyörű lábaidat, kedvesem! – suttogta a lány fülébe, hogy aztán gyengéden beleharapjon annak cimpájába is. – Imádni fogod ezt.

Azzal dildója makkját a szűk bejárathoz dörgölte, mielőtt behatolt volna az engedelmeskedő szőkeség bennsőjébe.

Az utóbbi hangosan felnyögött, Peggy azonban lágy csókokkal hintette be a nyakát, igyekezve őt ellazítani. Közben ujjait Kari csiklójához csúsztatta és gyengéden dörgölni kezdte a kis pöcköt, még jobban felizgatva a lányt, miközben az ő szerszáma mélyebben belé hatol.

Minden egyes lökés a gyönyör hullámait indította el Kariban. Bár a szerszám mesterséges volt, Peggy mégis szinte már érezte, ahogy partnere testébe hatol.

- Tetszik neked, nem igaz? – kérdezte az olivaszín bőrű nő két lökés között.

- Ó, igen! – zihálta a szőkeség, felvéve a löködés ritmusát.

Peggy feljebb csúsztatta kezeit, és miközben tovább pumpálta a másikba dildóját, rámarkolt annak melleire. Imádta így kefélni a nőket. Imádta, amikor ő irányít. Lenyomta Kari fejét a méretes párnára, jobb behatolási lehetőséget biztosítva magának a lány szeméremajkai közé. Az azonban, ahogy a segédeszköz folyamatosan az ő ágyékához is dörgölődött, a gyönyör újabb hullámait indította el benne. Meleg izzadtság borította a testét és mindketten remegtek az egyre csak fokozódó szenvedélytől.

Teljesen elveszve a lila gőzben Peggy megmarkolta a másik lány szőke üstökét és hátra húzta a fejét. A szemében szikrázó fékezhetetlen vággyal mohón Kari ajkaihoz nyomta a sajátjait. Puha nyelve íze, ahogy a szájába hatolt, csak még tovább lökte az alul lévő nőt a csúcs felé.

- Még… még…! Csináld! – zihálta.

- Fordulj meg! – utasította Peggy, visszahúzódva belőle. – Feküdj a hátadra!

Időt se adva Karinak a reagálásra, a férfiszerepbe bújt nő a hátára lökte partnerét, majd azonnal utána is lendült, hogy ismét barlangjába mélyessze szerszámát.

Kari felnyögött az élvezettől, miközben Peggy fölé hajolt és szájába vette a szőkeség egyik mellbimbóját. Közben pedig már az ő teste is remegett a fokozódó szenvedélytől.

Akármennyire elborította az élvezet köde, mégis határozott meglepetésként érte, amikor újsütetű szeretője dereka köré fonta a lábait és még inkább magába vonta őt. Karjai Peggy nyaka köré fonódtak és füléhez hajolva belezihálta könyörgését a folytatásért.

Peggy már azon merengett, vajon mennyi hallatszik ki ebből az egészből a folyosóra.

Még egy utolsó lökés elég volt, hogy a feszültség már túl nagyra nőjön mindkettőjükben. Mindkettőjük teste hevesen remegett, ahogy szorosan egymáshoz simultak.

Kari partnere hátába mélyesztette körmeit, miközben a gyönyör rázta a testét, Peggy pedig mélyen belé tolta szerszámát.

Az utazás a végtelen gyönyör birodalmába sose látszott véget érni. Mintha tűzijáték szikrázott volna körülöttük, megtöltve a levegőt forrósággal és élvezettel.

De egyszer minden jónak véget kell érnie, így a két nő is lassan kezdett lehiggadni. Kari egyre jobban tudatára ébredt, hogy a hatalmas szerszám még mindig kitölti barlangját. Az egész annyira más volt, mint egy vad kefélés egy férfival! Többnyire enyhe csalódottságot érzett, amikor a lassan leengedő szerszám visszahúzódott belőle. Most viszont továbbra is ugyanúgy érezte az ágaskodó játékszert magában.

Peggy egyszerűen túlságosan is kimerült volt ahhoz, hogy visszahúzódjon. Ehelyett csak simogatta Kari felszáradó izzadtságtól lassan lehűlő bőrét és csókokkal hintette be az ajkait. A szikraeső elhalt, de csak pár pillanatra.

***

- Lassan neki kéne állnunk szedelőzködni, hogy visszaérjünk a hajóhoz – mondta Dawn vonakodva, ahogy meztelenül feküdt Helen karjaiban, élvezve a délutáni nap melegét.

- Én szívesebben feküdnék csak itt veled – mosolygott az ázsiai nő, miközben előre hajolt és megcsókolta partnere puha ajkait.

- Azt én is nagyon szeretném – válaszolta Dawn. – De azt hiszem, lassan muszáj lesz visszatérnünk a valóságba. Azt hiszem, jobb lesz előbb túlesni rajta, mint később.

- Ó, igen. A barátod. Kari – húzta el a száját Helen. – Gondolom, nem igazán fogja ezt megérteni.

- Biztosan nem – simogatta Dawn társa mellét.

Egy pillanatig próbálta elképzelni Kari reakcióját, mintha tíz perccel korábban látta volna őket, amikor az ő nyelve épp mélyen elmerült Helen combjai között. Nem. Egyértelműen nem értené meg.

- Ne aggódj emiatt! Ami itt történt, az itt is marad – biztosította Helen. – Kivéve persze ha te másképp szeretnéd.

- Én nem… úgy értem, nem tudom… - hebegte Dawn.

- Semmi gond. Megértem – mosolygott Helen és feltápászkodott, hogy összeszedje ruháit.

Dawn követte a példáját és mindketten pillanatok alatt felöltözködtek. A melegen sütő nap szerencsére gyorsan megszárította ruhadarabjaikat. Amikor végül már teljesen készen álltak, Helen elővett egy kis kártyalapot a táskájából és átadta Dawnnak.

- A névjegykártyám – mosolygott. – Ha megváltozna a véleményed.

- Köszönöm – válaszolta a másik nő.

- Nos, azt hiszem, jobb lesz, ha egyedül megyek vissza és adok neked időt mindent átgondolni – mondta Helen és egy búcsúcsókot adott Dawn arcára.

- Köszönöm. Nagyra értékelem.

Miközben figyelte, ahogy a kínai nő elsétált a tengerparton, Dawn tekintete a kezében szorongatott kártya és a távozó nő ringó hátsója között ugrált. Pár pillanatig azt fontolgatta, csak otthagyja a kártyát a parton, de aztán ellene döntött. Az ajkain szétterülő apró mosoly kíséretében a zsebébe csúsztatta azt. Aztán még majdnem egy óráig állt ott, csak figyelve a tiszta délutáni égboltot.

***

A csobogó víz hangja töltötte meg a kis kabint, amikor Dawn belépett az ajtón. Egyértelmű volt, hogy Kari épp zuhanyozik. Az igazat megvallva abban reménykedett, hogy a barátnője nem lesz ott, amikor visszaér, így lesz lehetősége eltüntetni az árulkodó jeleket. Bár szeretkezésük után Jelennel megmosakodtak a tengerben, a szenvedély illata így is könnyedén felfedezhető volt rajta.

- Te vagy az, Dawn? – kiáltott ki Kari a fürdőszobából.

- Igen, én vagyok.

- Egy perc és kimegyek – válaszolta Kari. – Milyen volt a kiruccanás a partra? Találtál valami érdekeset?

- Ó, mondhatjuk úgy is – válaszolta Dawn, átsétálva a szobán és ledobálva a ruháit.

- Tényleg? Valami, ami engem is érdekelne? – kíváncsiskodott a szőkeség, kilépve a fürdőszobából.

- Ööö… nem hinném, hogy a te ízlésednek megfelelő – fordította el az arcát a másik lány.

Kari teste még mindig nedves volt. Csak egy törölközőt csavart maga köré és egy másikat a hajára. Dawn kissé kényelmetlenül érezte magát ebben a pillanatban így látva a barátját. Leginkább amiatt a bizsergés miatt, amit Kari közelsége keltett a lábai között.

- Szerettem volna még lezuhanyozni vacsora előtt – magyarázkodott és ellépett a fürdőből érkező barátja mellett. – Kissé leizzadtam a parton.

- Váó! Nem viccelsz – jegyezte meg a szőkeség, ahogy a másik ellépett mellette. – Mit csináltál…? Lefutottad a maratont a strandon? – Egy pillanatra elhallgatott, miközben a haját szárítgatta. – Vagy rátaláltál valamelyik helyes szigetlakó srácra, akit reggel említettél?

Kari legnagyobb meglepetésére apró tréfája nyomán Dawn elvörösödött. Ilyesmit első gimis évük óta nem látott.

- Nem… nem egy sráccal a szigetről – próbált nevetést színlelni.

- Nos, a zuhany csak a tied – mondta Kari, kiengedve a törölközőjét, hogy bőrét is nekiállhasson megszárítgatni.

Dawn nem tudta megállni, hogy megcsodálja barátnője meztelen alakját. Lábai köze mostanra már hevesen lüktetett. Olyan volt, mintha a délutáni kis kalandja felnyitotta volna Pandora szelencéjét, amit többé már nem tud bezárni.

- Mi ez? – kérdezte Kari, felkapva egy kis fehér cetlit a földről.

- Ó, valaki odaadta a névjegykártyáját – vágta rá gyorsan a másik lány. – Biztos kiesett a zsebemből.

- Helen Laung… Scarlett Tours – olvasta fel a szőkeség. – Máris a következő vakációt tervezed?

- Ahogy már mondtam, csak összefutottam valakivel a strandon – erősködött Dawn.

- Oké, oké. Nem kell rögtön lerohannod – tért vissza Kari a szárítkozáshoz.

- A fenébe! Túl hirtelen voltam – gondolta Dawn. – De én nem vagyok Kari. Ő könnyedén leteperne bárkit a strandon, még közönség előtt is, aztán csak leülne és élvezné a show hátralevő részét. Én viszont… nem tudok nem bűntudatot érezni.

- Tudod, arra gondoltam, elmehetnénk ma este táncolni – javasolta Kari.

- Azt hittem, nem szeretnél egy rakat leszbivel táncolni – lepődött meg Dawn. – Nem ezt mondtad tegnap este?

- Hé! Beismerem, ha tévedtem. Amúgy meg, pont te mondtad, hogy fel kellene engednem és nyitottnak lennem.

- Nos, meglátjuk majd vacsora után – csukta be Dawn a fürdőszoba ajtaját maga mögött. Miközben megengedte a vizet, meglepetten azon gondolkodott, hogy változhatott meg Kari ilyen hirtelen. Valaminek történnie kellett. A barátnője sosem gondolta túl a dolgokat, úgyhogy ennek többnek kellett lennie egyszerű filozófiai változásnál. Aztán, ahogy belépett a zuhany alá, az jutott eszébe, vajon mit csinált Kari délután, ami szükségessé tett egy késődélutáni zuhanyt. Ez nem volt szokványos tőle.

- Mi van, ha… Nem. Az nem lehet – gondolta, felvetve, mi van, ha Kari délutánja is úgy telt, mint az övé. – Kari nem olyan.

A víz csobogása elfojtotta a függöny halk zizegését a háta mögött. Majdnem ugrott egyet ijedtében, amikor egy pár kéz megérintette a hátát. Elejtette a szappant és megpördült.

- Óvatosan! – kacagott Kari. – Nem tudtad, hogy a legtöbb otthoni baleset a fürdőszobában történik?

- Kari! Mit csinálsz te…?

- Gondoltam, szükséged lehet valakire, aki megmossa a hátad – mosolygott a szőkeség. – Én meg épp elérhető voltam.

Dawn arcán keveredett a zavartság és a pánik kifejezése. Ez most tényleg megtörténik? Vagy csak elképzeli?

- És szívesen megmoslak máshol is – kuncogott Kari.

Amikor Dawn nem nevetett a tréfáján, Kari arcán is eluralkodott a rémület. Félreértett volna valamit?

- Úgy tűnik, tévedtem – mondta bocsánatkérően. – Azt hiszem, azt kellene mondanom, csak tréfa volt, de az igazat megvallva nem szeretném. Inkább megyek és inkább csináljunk úgy, mintha ez meg se történt volna! – fordult el, de aztán megérezte Dawn kezét a karján.

- Maradj! – mosolygott rá a másik.

Kari arcizmai pillanatokon belül átvették a mosolyt. Egymásra néztek egy örökkévalóságnak tűnő pillanatig, nem szólva egy szór se. Mintha mindketten tudták volna, mi történt a másikkal, anélkül, hogy szavakba öntötték volna. Később bőven lesz még idő beszélgetni. Most viszont nem érdekelte őket semmi más, csak egymáshoz simuló ajkaik és a másik forró ölelése.

Vége

Szerelemhajó 3. fejezet

Előzmény: Szerelemhajó 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Szerelemhajó 2. fejezet



Írta: Ann Douglas
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. szeptember 15.





*****************************************************************

- Sose láttam még ennyire gyönyörűt életemben – gondolta Dawn, végig sétálva a kristálytiszta fehér homokon.

A meleg szemcsék kellemesen simogatták meztelen talpát. Féltucatnyi nyár, amit Brighton és Coney Island strandjain töltött, elhalványult a természeti szépség tükrében, ami itt körülvette őt. A távolban nők kis csoportjai szóródtak szét, akik szintén a sétahajóval érkeztek, néhol pedig feltűnt pár hozzá hasonló magányos farkas is. Épp elég távol maradtak egymástól, hogy hagyják a többieket is élvezni a paradicsomi körülmények csalóka magányát.

- Bárcsak hoztam volna magammal fényképezőgépet – gondolta, eltávolodva a partot nyaldosó hullámoktól. – Szívesen kitennék egy képet erről a látványról a hálószobám falára.

Buzgón, hogy minél jobb látványban legyen része az őt körülvevő képből, felkaptatott egy csapáson a partot szegélyező buckák között. Azokon túl volt néhány sziklakiszögellés, amik kiváló kilátópontoknak ígérkeztek. Ahogy felmászott az egyik kisebbre, azt kívánta, bárcsak Kari is láthatná ezt.

Felérve a csúcsra, erőfeszítéseit igazán lenyűgöző panoráma jutalmazta. Nem hitte volna, hogy bármely látvány távolabb eshetne a hazai brooklyni képtől. Elveszve a saját gondolataiban, észre sem vette a mögötte felcsendülő halk hangokat.

Igazság szerint annyira meglepődött, amikor felfigyelt rá, hogy nincs egyedült, hogy csak az mentette meg a szikláról való lebucskázástól, hogy hirtelen meg tudott kapaszkodni az egyik közeli bokor ágában.

- Fenébe! – nyögte, a fenekére huppanva.

Egy pillanatra azt hitte, talán meghallottak. Azonban nem kellett aggódnia. Ahogy pár pillanatig fülelt, végül azt a következtetést vonta le, talán még egy ágyúlövést sem hallottak volna meg.

Majdnem tökéletesen megismétlődött a jelenet, amit előző éjszaka látott. Csak a szereplők voltak mások. A puha füvön egy magas szőke feküdt széttárt lábakkal. Combjai közé egy idősebb vörös telepedett, akinek mellei vagy háromszor akkorák voltak mint társnőéi. A képet egy másik alacsony szőkeség zárta le, akinek haja viszont inkább platinába hajlott. Ő a vörös mögött térdelt, kezeivel szétfeszítve a nő farpofáit, nyelvével pedig elmélyükten dolgozva közöttük.

Amilyen óvatosan és csendesen csak tudott, Dawn visszaosont a csapásra. Kiérve a dűnék közül, még visszapillantott. Mint az előző éjszaka, most is azt kívánta, bárcsak több időt töltött volna még ott nézelődéssel.

- Látom, találkoztál Connie-val és a barátaival – szólalt meg egy lágycsengésű hang mögötte.

Dawn megpördült, hogy szembe találja magát egy csinos kínai nővel. Az illető egy ujjatlan fakórózsaszín pólót viselt fehér sorttal. Kissé elgondolkozva eszébe jutott, hogy látta már őt a hajón, ami kihozta őket a partra a tengerjárótól.

- Connie? – kérdezte.

- A vörös a dombon – magyarázta a sötét hajú nő. – Minden lehetőséget megragad, hogy meztelenkedjen.

- A barátod?

- Nem igazán – rázta a fejét a másik. – Az első estén találkoztam vele a fedélzeten. Öt percbe se telt, hogy meghívjon, csatlakozzak az egyik kis privát partijához.

- És csatlakoztál? – vágta rá Dawn gondolkodás nélkül. – Bocsánat! Ne haragudj! Nem rám tartozik.

- Nem. Semmi gond. Elvégre én hoztam fel. És nem, nem csatlakoztam hozzájuk. A gruppen nem az én műfajom. Én sokkal inkább az édesketteseket preferálom.

- Azt látom – mondta Dawn, kissé visszanyerve önbizalmát, hogy ilyen nyíltan beszélhet ennyire személyes dolgokról.

- Amúgy Helen vagyok – mondta a kínai nő, felé nyújtva a kezét.

- Helló, Helen! – fogadta el Dawn a jobbját. – Dawn.

- Illik hozzád a név – mosolygott Helen.

Moon Maison alias Helen

Legnagyobb meglepetésére, Dawn melegséget érzett a mosolyából.

- Van egy még ennél is szebb hely távolabb a parton – mondta a kínai nő. – Nagyon szívesen megmutatom neked.

A hangszíne és az arckifejezése semmi kétséget sem hagyott Dawnban aziránt, mit forgathat Helen a fejében, úgyhogy alaposan át kellett gondolnia a helyzetet. Ez legalább fél percig eltartott.

- Nagyon szeretném – mosolygott továbbra is Helen. Ezúttal nem volt a közelben Kari, hogy aggodalmaskodjon.

Nagyjából tíz percsétába telt, amíg Helen és Dawn elérték azt, amit a kínai nő egy apró szelet mennyországként írt le. Nagyjából egy kilométernyire a strandtól fel kellett mászniuk egy sokkal meredekebb partfalon, hogy oda érjenek. Dawn csak reménykedni tudott benne, hogy ez az eldugott kis zug megéri a fáradozást.

- Ó, istenem! – sóhajtott fel, amikor kiértek az utolsó bokrok takarásából és kiléptek a földi paradicsomba. – Visszaszívok mindent, amit gondoltam.

- Megmondtam neked, hogy ez a legjobb hely a szigeten – mosolygott Helen.

Előttük egy apró öbölnyi kristálytiszta víz terpeszkedett. Az egész alig ötven-hetven méter széles lehetett és kevesebb mint másfél méter mély. Körös-körül pedig a virágok színpompás kavalkádja ragyogott a szivárvány minden színében. Az öböl baloldali végében egy vízesés csobogott, mindig friss vízzel látva el a helyet, hogy az aztán tovább hömpölyögjön a végtelen óceánba. A madarak trillázása belevegyült a víz csobogásának zörejébe.

- Amikor partra szálltunk itt, azonnal tudtam, hogy ide kell jönnöm és a saját szememmel megnéznem. Bármennyire is jó volt a fotós, nem adhatta át a teljes valóságot.

- Nem hinném, hogy ezt bármely fotó visszaadhatná – mondta Dawn, teljesen elveszve a hely szépségében.

- Megígértem magamnak, hogy ha egyszer eljutok ide, úszni fogok a vízben – mártottan Helen a lábát a tükörsima felületű öbölbe. – Szeretnél csatlakozni?

- De én nem hoztam fürdőruhát – vágta rá a másik nő automatikusan.

- Semmi gond – mosolygott vissza társa. – Én sem.

Azzal az aranysárga bőrű nő megragadta felsője peremét és áthúzta azt a fején. Nem viselt alatta semmit, így mellei szabadon remegtek a meleg délutáni levegőn. Domborulatai nagyjából ugyanakkorák voltak, mint Dawnéi. Az egyetlen különbség bőrének és mellbimbóinak sötétebb tónusa volt.

Egy szót se szólva, és látszólag megfeledkezve Dawn jelenlétéről, Helen gyorsan leterítette a ruhadarabot az érintetlen homokra, majd egy pillantást vetett társnője felé és a víz irányába indult.

Nehezen tudott olyan mélyre menni az öbölben, hogy a víz magasabbra érjen mellei vonalánál. Lassan lépkedett, felmérve a tenger hőfokát.

Dawn néhány pillanatig csak figyelte, ahogy a másik elmerül a habok alatt. Feneke egy pillanatra kiemelkedett a felszínre, mielőtt teljesen eltűnt volna szem elől, hogy nem sokkal később az öböl túloldalán tűnjön fel újból. Csillogó vízcseppek borították a bőrét, ahogy önfeledten kinyújtózkodott. A napfény játszott nedves bőrén.

Nem szólt egy szót sem azóta, hogy levetkőzött, Dawn azonban tudta, hogy a meghívás még mindig ott lebeg a levegőben. Abban a számtalan órában, ami a fedélzetre lépésük óta eltelt, azon merengett, milyen lehet egy másik nő érintése. Sőt, az igazat megvallva, ezek a gondolatok régebbre nyúltak vissza, mint amit be mert volna vallani.

- Ó, a pokolba is! – morogta végül.

Gyorsan ledobálta a ruháit és belegázolt a vízbe. Néhány fröccsenés elérte a homokon hagyott textíliákat is, ő azonban ezt teljesen figyelmen kívül hagyta. Úgy döntött, ezzel majd foglalkozik később.

Pár pillanatig elengedte magát és hagyta, hogy teste csak lebegjen a vízfelszínen. Nem akart azon merengeni, mit is csinál igazából. Sose jöhetett el jobb pillanat, hogy kielégítse a vágyait, ő pedig nem talált rá okot, hogy ha eljött a megfelelő pillanat, miért ne vállalja be.

- Örülök, hogy csatlakozol – mosolygott Helen, odakormányozva magát Dawn mellé.

Ahogy felé fordult, meztelen testük pedig részben egymáshoz simult, Dawn mélyen az idősebb nő meleg tekintetébe nézett. Annyira idegen volt és egyszerre mégis annyira ismerős! Ugyanazt a szenvedélyt tükrözte vissza, ami benne is már oly régóta lüktetett.

- Nem bánnád, ha megcsókolnálak? – szakadt ki Dawnból.

- Reménykedtem benne, hogy szeretnél – válaszolta Helen egy halvány, bátorító mosoly kíséretében.

A kínai nő ajkainak lágy érintése az övéin hirtelen forrósággal töltötte el Dawn testét. Nem ez volt az első alkalom, hogy egy másik nővel csókolózott, de most először tette teljes szívbéli vágyából. Kinyitotta a száját, épp csak eléggé, hogy a nyelve hegye Helenéhez érjen. Ettől pedig a bensőjében kavargó forróság csak újabb szintre lépett.

Kissé vonakodva szakította meg a csókot és kibontakozott Helen karjaiból, amik idő közben köréje záródtak.

- Nem tudom biztosan, meddig szeretném, ha ez elmenne – mondta, tökéletesen tisztában léve vele, hogy nem az igazat mondja, nem csak Helennek, de önmagának sem.

- Befejezhetjük itt és most is, ha azt szeretnéd – válaszolta a másik nő, bal keze ujjainak hegyével végig simítva Dawn melleinek alsó peremét. – Vagy elmehetünk addig is, ameddig csak akarsz.

Eltelve Helen puha érintésének élvezetével, Dawn pontosan tudta, mi a válasza.

- Szeress! – mondta és ismét Helen szájához nyomta a sajátját. – Szeress úgy, mintha nem lenne holnap!

- Az én szépségem – dorombolta a kínai nő és viszonozta a csókot. – Így lehet csak igazán szeretni.

És azzal Dawn lehunyta a szemeit és átadta magát új szeretője ölelésének.

***

Egy dolgot leszámítva a jelenet nagyon is ismerős volt. Egy idegen ágyában, a bugyija félredobva a padlón, a lábai széttárva szeretője arcával a combjai között. A szokatlan egyedül az említett szerető neme volt.

Minden annyira gyorsan történt! Túl gyorsan ahhoz, hogy Kari egyáltalán átgondolhassa. Különösen aközben, hogy a legtehetségesebb nyelv, amihez életében szerencséje volt, elmerült a bensőjében.

Később majd minden apró részletbe menően megpróbálja majd kielemezni. Az egyik pillanatban még a bárpultnál ücsörögtek Peggy-vel, kibeszélve a szexuális életüke. Meglepő módon rengeteg mindenben hasonlítottak. Mindketten nagyon vágytak már egy komoly, elkötelezett kapcsolatra. Még sokkal jobban is annál, amit az élet ajánlott nekik. Ráadásul mindkettejünknek kevés ideje és türelme volt azokra az érzelmi játszmákra, amikkel sok ember felbolygatta a szexuális életüket.

Dawn úgy gondolta volna, egy leszbikust hidegen hagyja egy heteró lány szexuális élete, Peggy szerint viszont a szex az szex, függetlenül az ember nemétől. Azon kapták magukat, hogy egymás szerencsétlenkedő szeretőin viccelődnek, amikor végül Peggy odahajolt hozzá és a fülébe suttogott.

- Tudod, rendelhetnénk még egy kört és beszélgethetnénk tovább az elcseszett kufircokról – mondta. – Vagy inkább bemehetnénk a kabinomba és nyalhatnálak, amíg el nem feledkezel azon kívül mindenről. Meg tudnád bocsátani magadnak, ha úgy mennél vissza New Yorkba, hogy egész életedben csak merenghetnél rajta, milyen is lett volna?

Túl könnyű lett volna a leküldött italokat hibáztatni. Valamiféle rumos főzet volt, melynek a poharait öt után már nem is számolta. Könnyedén foghatta volna az egészet arra, hogy részeg volt. Sokkal később azonban rá kellett döbbennie, hogy sokkal inkább kíváncsi volt a többi nőre ezen az úton, mint azt Dawn mutatta magáról.

- Ó, igen! Nyaljál! Ez az! – sikoltotta ott, az ágyban, belemarkolva a lepedőbe.

Peggy pedig, megmarkolva partnere farpofáit, pontosan azt is tette. Nem volt semmiféle finomkodás. Semmi gyengéd szeretkezés. Nem voltak kedveskedő szavak. Abban a pillanatban, ahogy beléptek a szobába, Peggy odavezette Karit az ágyhoz és lehúzta a bugyiját. Nem vesztegetve az időt arra, hogy megszabaduljon a saját ruháitól, azonnal a szőkeség lábai közé vetette magát és kényeztetni kezdte ajkaival annak csiklóját. Mindezt Kari legnagyobb örömére.

- Ó! – fészkelődött a New York-i lány szeretője munkája nyomán.

Izzadtság borította remegő tagjait. Sose élvezte még az együttlétet ennyire korábban. Minden úgy történt, ahogy Peggy azt előre megmondta. Szeretője egy eddig teljesen ismeretlen élményben részesítette.

- Hazudtam én? – kérdezte végül, kigördülve Kari lábai közül.

- Egek, dehogy – zihálta a szőkeség, kényelmes pozícióba tornázva magát. – El se tudom mondani, mennyire igazad volt.

- Akkor most már megtörtük a jeget – vigyorgott a másik nő. – Még mindig szeretnél kísérletezni?

Kari egy pillanatig sem habozott a bólintással. Alig várta, hogy láthassa, miben tévedett még korábban.

- Nos akkor, hámozzunk ki ebből az átizzadt ruhából! – mondta Peggy és nekilátott kigombolni Kari blúzát. – Van néhány játékszerem, amit szerintem imádni fogsz.

Eltelve frissen felfedezett érzékiségével, Kari boldogan segített Peggy-nek lehúzni magáról a ruháit.

***

 

Lágy szellő szárította fel az utat Helen nyelve előtt, ahogy Dawn mellbimbóin körözött. Selymes érintése izgatta a mereven ágaskodó pöcköket. Dawn, elnyúlva a forró homokon, nem vágyott másra, csak hogy ellazulhasson, miközben az ázsiai nő kényezteti őt. Teljesen más volt, mint bármely férfi érintése. Még Richardé is, aki a legérzékibb szereztő volt, akit csak ismert. Ami annyira mássá tette, az a sietség teljes hiánya volt. Az az odafigyelés és törődés, ami teljesen kiszorította a beteljesülés hajszolását.

Dawn majdnem fél óráig feküdt ott, miközben Helen felfedezte meztelen tagjait. Felülről lefelé, majd megint vissza haladva, a sötét hajú nő nyelvével bebarangolta testének minden négyzetcentiméterét. Néhányszor ő is kinyúlt, hogy felfedezze Helen tagjait, végül azonban mindig egy gyengéd „még ne!”-visszautasítás volt a válasz számára.

Végül elégedetten, hogy immáron felfedezte új szeretője testének minden porcikáját, Helen főlé mászott és felajánlotta saját melleit Dawn éhes ajkainak.

Tapasztalatlan mohóságában a vörös hajú lány rávetette magát a sötét mellbimbókra. A forró bőr érzése a szájában mámorító volt, ahogy felváltva kényeztette azt nyelvével, ajkaival és fogaival, szakadatlanul nyögéseket csalva elő a kínai nő torkából.

Miközben Dawn a puha keblekkel volt elfoglalva, Helen lenyúlt és a New Yorki lány lábai közé simította kezét. Legnagyobb megelégedésére utóbbi már teljesen benedvesedett és könnyedén fogadta magába ujját, amit hamarosan egy második is követett. Egyre gyorsabban mozogva az ázsiai szépség szakadatlanul hajszolta őt a csúcs felé.

Dawn a gyönyör minden apró cseppjét meghálálta ajkaival, csókolgatva, szívogatva melleit. Aztán a selymes halmok közé fúrta arcát.

- Ezt tényleg igazán meg tudnám szokni – gondolta, beszívva Helen illatát.

A kínai nő engedte, hogy még egy kicsit eljátszadozzon vele, majd elvonta a melleit újsütetű szeretője szájától. Kezeibe fogta a halmokat és Dawn sajátjaihoz nyomta őket, bimbóik összedörgölésével izgatva a másik nőt. Aztán pedig tovább ereszkedett lefelé, megcélozva a vörös hajú szépség lábainak női szeretők számára még ismeretlen közét.

Ujjaival gyengéden széthúzta partnere szeméremajkait és beszívta ágyékának mámorító illatát. Aztán nyelvét használva felfedezte Dawn szemérmének minden rejtett zugát.

Az amerikai lány háta megfeszült a puha homokon, szemei pedig fennakadtak, ahogy az élvezet hullámai végig söpörtek rajta. Ha valaha is tudta volna, hogy ez ennyire csodálatos… Ágyéka lüktetett az élvezettől, ahogy Helen nyelve a nektárját lefetyelte. A sokkal tapasztaltabb nő avatottan mozgott combjai között, míg végül fel nem hajszolta Dawnt a csúcsra.

- Mmm! – morogta a vörös hajú nő, elveszve a testét elöntő gyönyörben. Egy srác se érte még el nála ezt az élvezetet és kielégülést. Ha létezett valami nirvana-szerű hely, akkor ő most közel járt hozzá.

Teste még kétszer megrándult, hogy aztán végül elernyedjen. Sose érezte még magát ennyire kimerültnek és kielégültnek. Helen csak feküdt ott, lenyalogatva nedveit belső combjáról. Amikor végül felemelte a fejét, arca ragacsos volt Dawn gyönyörének termésétől.

- Miért vártam ilyen sokáig, hogy kipróbáljam ezt? – zihálta Dawn, ismét lehunyva a szemeit és elnyúlva a homokon.

Folytatása következik!

Szerelemhajó 2. fejezet

Előzmény: Szerelemhajó 1. fejezet

Írta: Ann Douglas
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. szeptember 15.

*****************************************************************

A lágy tengeri szellő nyugalommal töltötte el Dawnt, ahogy a kis sétahajó a dokkokhoz érkezett. Eddig a vakáció rengeteg szórakozást tartogatott, azonban ő már kezdett azon merengeni, nem kellett volna Karit odahaza hagynia Brooklynban. El se tudta hinni, milyen házsártos lett a barátja. Mi van akkor ha Dawn áttáncolta az éjszakát egy csapat leszbikussal? Kit érdekel?

Normális körülmények között Kari mellett Dawn igazi Teréz anyának tűnt. Mindig is Kari volt a vadóc kettőjük közül. Az, aki addig feszítette a húrt, ameddig csak lehet, sőt, néha még egy picit tovább is. Olykor már addig, ami Dawnt is zavarba hozta.

Az az este múlt januárban, amikor Manhattanbe mentek, épp csak a téli vihar előtt, kiváló példa volt. Az összes barátjuk Dante Pokláról beszélt, a legvadabb új klubról a városban. Már meg is jelent mind a Postban, mint a People-ben, mint a legújabb hely minden szép embernek. Dawn tiltakozott, hogy csak az idejüket fogják vesztegetni azzal a kétórás busz- és metróúttal, csak azért, hogy végül az ajtónál visszafordítsák őket. Kari viszont nem tágított, úgyhogy végül útnak indultak.

Felvették a legjobb pénzek esti ruhájukat és nekiindultak a hosszú útnak a manhattani East Side felé. Ott egy óráig fagyoskodtak a sorban, csak hogy végül az ajtóhoz érve egy magas, izmos kidobóval találják szembe magukat.

- Gyere, Kari! Inkább menjünk! – húzta össze Dawn magán a kabátját a hideg ellen.

- Nem. Akkor is táncolni fogunk – erősködött a barátnője.

Ismét odaállt a nagydarab kapuőr elé és rá mosolygott. Ezzel egyidőben engedte szétnyílni kabátját, bepillantást engedve a férfinak kebleire. A hirtelen jött kitárulkozástól a hűvös levegőn mellbimbói azonnal megkeményedtek, kidudorodva ruhája vékony anyagán.

- Nem nagy szám – nevetett fel a férfi. – Láttam már jobbat is.

Kari méregbe gurult. Ez volt az első eset, hogy egy srácot hidegen hagyta mellei látványa. Ez a trükk mindig működött a klubok bejáratánál az ő környékükön.

- Mégis mit kell tennie az ember lányának, hogy bejusson erre a helyre? – kérdezte hangosan.

A termetes kidobó várt egy pillanatig, majd ismét megnézte Kari melleit és végig futtatta tekintetét a lány testén, mindent szemügyre véve. Aztán előre hajolt és annyira halkan, hogy csak Kari és Dawn halja, megjegyezte:

- Nos, egy jó szopás mindig beválik.

Dawn biztos volt benne, hogy a barátja azonnal elküldi a fickót a kénköves pokolba. Ehelyett a szőkeség azonban végig mérte az alakot. Magas volt. Legalább hat láb és kétszázhúsz font. A feszes fekete pólója alól kidomborodó izmok hosszú órák edzéséről árulkodtak. Frissen borotvált volt sötétbarna hajjal, rövid, de kissé göndörödő fürtökkel.

- Várj itt egy percig! – mondta Kari a barátnőjének, odaadva neki a retiküljét és kibújt a bőrkabátjából. – Menjünk! – fordult vissza a kidobóhoz.

A férfinak még csak a szeme sem rebbent a meglepetéstől. Ehelyett csak odaintette a klub egy másik alkalmazottját és megkérte, hogy figyeljen a bejáratra.

- Kapd csak el, Billy! – vigyorgott a barátja.

Mielőtt Dawn akárcsak egy tiltakozó szót is kinyöghetett volna, Kari megragadta a fickó vastag karját és bevonta egy kis alkóvba a bejárat mellett. Rejtve mindenki szemei elől a barátnőjét és a másik fickót leszámítva, a szőkeség letérdelt és lehúzta a farmer zipzárját. Benyúlt a nadrág szétnyíló szárnyai közé és kirángatta a srác farkát a hideg éjszakai levegőre.

Nem vesztegetett egy pillanatot sem, hanem azonnal ajkai közé kapta a vastag dorongot. Mindkét megfigyelő némán szemlélte, ahogy a szőke fej nagyjából egy percig előre-hátra mozog. A kifejezés Billy arcán mindent elárult. A lánynak olyan technikája volt, ami a hetedik mennyországig repítette. Igyekezett visszatartani, de végül elveszítette a csatát egy igazi profival szemben.

Egy pillanattal később hangos nyögés tört fel a torkából és alul is kiengedte bensőjének tartalmát Kari szájába. A lány mélyen a kidobó combjai közé temette az arcát és lenyelt minden cseppet.

Még pár pillanatnyi zihálás és már véget is ért. A szőkeség kiengedte szájából a lassan elernyedő szerszámot és felállt, megigazítva a szoknyáját. Nem szólt egy szót sem, csak végig futtatta nyelvét ajkain, megtisztítva a nyomoktól.

Szélesen elvigyorodva kézen fogta Dawnt és bevezette Dante Poklának nyitott ajtaján.

- És még ő hív engem perverznek – nevetett Dawn magában. Mosolya visszatükrözte jó hangulatát. – Ez az én Karim. Végig menne az egész focicsapaton és nem érdekelné, ki tudja. De ha egy másik nő vágyakozva néz rá…

Végig tekintve az előttük a távolság csökkenésével egyre nagyobbra növő, kristálytiszta strandon, Dawn arra gondolt, hogy még szerencse, hogy Kari nem töltötte vele az első éjszakát a fedélzeten. Még mindig az előző éjszakai bulizás következményeit nyögve a szőke lányban kevesebb fény pislákolt, mint egy közvilágítás nélküli nyomornegyedben éjfélkor. Dawn viszont épp ellenkezőleg, lepihent délután, készülve az esti kiruccanásra, így még több órával napszállta után is majd kicsattant az energiától. Végül úgy határozott, egy kis séta a tiszta éjszakai levegőn talán segíthet majd neki elaludni.

A kabin, amiben helyet kaptak, az egyik legszerényebb lakrész volt a fedélzeten, leginkább azért, mert a szint éppen renoválás alatt állt. Végig sétálva a korlát mentén, élvezve a hűs tengeti levegőt, Dawn alig látott egy teremtett lelket. A diszkó a hajó másik végében volt és ebben az órában majdnem mindenki, aki még ébren volt, ott tartózkodott. Azonban mégis látott három nőt elsétálni errefelé, úgyhogy úgy ítélte, bár a hajónak ez a fele kihaltnak tűnik, semmiképp nem lehet elzárva egy üdítő éjszakai séta elől.

- Ez annyira gyönyörű! – gondolta Dawn, ahogy kitekintett a végtelen óceánra, melynek víztükréről visszaverődött a hold fénye. – Sosem hittem volna, hogy bármi is lehet ennyire üres és gyönyörű egyszerre.

A korlátnak dőlve legalább tíz percet töltött a csillagok bámulásával. Annyira tiszta volt az ég, hogy milliárdnyi ragyogott tisztán láthatóan odafenn. Odahaza a tömény városi világítással, ami elkendőzte az eget, sokkal egyhangúbbnak tűnt a látvány. Most tudta csak igazán megérteni, miért szerettek bele annyian a sétahajókázásba.

Folytatva a sétáját kuncogásokat hallott a legközelebbi sarkon túlról. Mindig is kíváncsi alkatként lassított léptein és óvatosan kikukucskált a sarok mögül. Később kétségbe vonta, hogy a három nő, akik előtte erre sétáltak, ne hallották volna őt, különösen vastagtalpú csizmája dobogásábal. Dawn figyelme azonnal a hármas közepén helyet foglaló nő felé fordult. A negyvenes évei közepén járhatott, a lány pedig már korábban is kiszúrta őt, vacsora közben, egy közeli asztalnál. Az alacsony, köpcös nő láttán felé bökött fejével és megjegyezte Karinak, hogy az idősebb hölgy pont úgy fest, mint Miss Laufer, az ötödikes történelemtanáruk. Barátnője egyetértett vele, hogy akad némi hasonlóság, de persze esélytelen volt, hogy a tanárnőről legyen szó. Ráadásul Miss Laufer addigra már legalább a hatvanas éveiben kellett hogy járjon. Az elképzelés azonban épp eléggé beivódott Dawn elméjébe ahhoz, hogy még mindig vele legyen.

Persze a hasonlóság a korábbi tanárával ennyiben ki is merült, hiszen esélytelen volt, hogy Alice Laufert akárcsak a legvadabb álmaiban is egy ilyen jelenetben képzelje el. A barna hajú hölgyemény királykék ruhája teljesen le volt gyűrve a derekáig, feltárva a legteltebb kebleket, amiket Dawn valaha látott. Bár ebben a pillanatban igazság szerint csak az egyiket látta belőlük. Egy szőke üstök takarta el a másikat, miközben az előbbihez tartozó nyelv a nő mellbimbóján körözött.

Dawn csak futó pillantást vetett a nő két kísérőjére, amikor azok elhaladtak előtte. Azonban még így is úgy ítélte, azok közelebb lehetnek korban hozzá, mint „Miss Lauferhez”. A harmadik lány enyhe latin vonásokat mutatott a gyér megvilágításban, és alaposan lefoglalta magát az idősebb nő szabadon maradt mellének gyúrogatásával.

- Hogy az a…! – nyögött fel Dawn fojtottan. – Ez hihetetlen!

Amilyen észrevétlenül csak tudott, megbújt a sarokban és figyelte a három nőt. Látott már néhány lány-lány jelenetet pornófilmekben a korábbi pasijaival, de sosem hitte volna, hogy egyszer élőben is megpillanthat egy ilyet. Annyira csend volt, hogy még a saját szívverését is hallotta. Mintha egy felbőgő autó motorja emelné ki melleit, majd engedné, hogy visszasüllyedjenek.

Nem tartott sokáig, hogy a jelenet még intimebbé váljon. „Miss Laufer” elnyújtózott a napozószékében, miközben a szőkeség teljesen lerángatta róla a ruháját. Aztán széttárta Laufer lábait és félrehúzta a bugyiját. A „Szöszi” tökéletes orális balettet mutatott be az idősebb nő szeméremtestén. Dawn nem tudta megállni, hogy megjegyezze, a lány sokkal nagyobb figyelmet fordított akciójára, mint bármely srác, akivel ő valaha is lefeküdt. Közben a szőkeség még saját nem kevésbé impozáns mellét is kiszabadította és azzal kezdett játszadozni szabad kezével.

Miközben ez továbbra is így folytatódott, a sötétebb bőrű lány is teljesen kibújt bézs színű ruhájából és abból a falatnyi fehérneműből, amit alatta viselt. Aztán a széken heverő nő fölé helyezkedett és addig ereszkedett lefelé, amíg ágyéka „Miss Laufer” szájához ért. Aztán elégedetten felnyögött, amikor az idősebb nő felnyúlt és kezeit partnere csípőjére simította, miközben nyelve belé hatolt.

Dawn, teljesen megbabonázottan, már azt se tudta, mennyi ideje állhat ott. Igazság szerint a lebukástól való félelem érzése még túl is emelkedett a szexuális izgatottságán. Csak arra emlékezett, hogy már majdnem hajnali három volt, mire lábujjhegyen visszaosont az alvó Kari mellé a kabinjukba.

Ahogy a kis hajó egyre közelebb került a dokkhoz, Dawn ismét Kari reakcióján merengett a korábbi kis jelenet miatt. És azon, hogyan reagált volna, ha tudja, hogy miközben Dawn Crystallal táncolt, a fülét folyamatos bátorító sugdolózás töltötte meg.

Olyan grafikus szavakkal lefestett bátorítás, amit ha egy épp csak megismert sráctól hallott volna, az illető meggörnyedve hagyta volna el a táncteret, a fájdalomtól markolászva a farkát és a golyóit. Szerencséjére pedig a barátja azt se vette észre, hogy Crystal kezei már olyan határokat súrolva fedezték fel Dawn minden porcikáját, hogy az egy srácnál kimerítené a szexuális zaklatás fogalmát.

Végül amikor Crystal megajándékozta azzal a viszonylag ártatlan jóéjt csókkal az arcára, az meghívásnak hatott, hogy látogassa meg őt a kabinjában, hogy tovább rophassák odabenn. Dawn még mindig nem volt benne biztos, vajon akkor se fogadta volna el a meghívást, ha Kari nincs ott vele. Azonban az emlék még most is széles mosolyt csalt az arcára.

Annyira elveszett az emlékeiben, hogy észre sem vette, amikor mosolyát viszonozta egy magas kínai nő, aki vele szemben ült.

***

A reggeli csodálatos volt, ezt Karinak be kellett vallania. Régóta nem evett már ilyen jót. Még pár ilyen napi fogás és tényleg alaposan meg kell majd fizetnie az árát otthon az edzőteremben.

A következő pár órát a hajó felfedezésével töltötte, egyszer ténylegesen el is veszve a végtelennek tűnő folyosókon. Egy idő után már fel sem tűnt neki a férfiak hiánya, már ha a személyzetet nem vesszük számításba. Az igazat megvallva még kellemes változatosság is volt a folyamatos kurjongatás és füttyögés után, amit mindig megkapott, ha végig sétált egy utcán az otthonos Bensonhurstben.

Délre már különösen kezdte jól is érezni magát. Átvette a fürdőruháját és úgy döntött, kipróbálja a medencét. Élvezte a heverészést a meleg napsütésben, kis figyelmet fordítva bőre barnaságára és elmerülve a fülhallgatójából áramló zenében. Felfigyelt rá, hogy néhány a közelében ücsörgő nő levette a bikinifelsőjét, ő azonban kényelmetlenül érezte volna magát, ha nyilvános helyen ezt teszi. Bár, ha belegondolt, még mókásnak is tűnt. Meglepő gyakorisággal engedte srácoknak, hogy levegyék a melltartóját, itt viszont szégyellte feltárni a melleit egy csapat nő előtt.

- Porzik a vesém – gondolta, miközben kikapcsolta a zenéjét és feltápászkodott a napozóágyról.

Odasétált a medence mellett helyet kapó pulthoz és leült az egyik üres bárszékre. Miközben a pultosra várt, hogy végezzen egy másik vendég kiszolgálásával, végig pillantott a fedélzeten és felfigyelt rá, hogy immáron ő maradt az egyetlen nő, aki magán hagyta a bikinifelsőjét. Ha ez egyáltalán lehetséges, már azzal vont magára több figyelmet, hogy fel van öltözve. Miközben figyelt, még a két másik nő, aki a pult mellett ült, is levette a felsőjét.

- Ó, hogy a kénköves pokolba is! – nyögött fel végül. – Ha már Rómában vagy…

Kioldotta a bikinifelsője csatját és engedte, hogy a ruhadarab lehulljon. Kibújt belőle és begyűrte a táskájába. Ismét körbepillantott és rá kellett jönnie, milyen ostoba félelmek is vezérelték abban, hogy eddig fenn hagyta. Nem csak hogy egy nő se pillantott még csak az irányába se, de a kitárulkozása még a történetesen hímnemű pultos figyelmét sem keltette fel.

- Nem is tudom, hogy megkönnyebbüljek, vagy megsértődjek – nevetett fel gondolatban.

- Szép délutánt! – szólította meg a magas, jóképű pultos, ahogy odalépett Karihoz és letett elé egy nagy poharat megtöltve valamiféle trópusi itallal.

- Helló! – mosolygott Kari egy kissé csalódottan, hogy bár csak egy karnyújtásnyira voltak egymástól, a férfi egy fikarcnyi érdeklődést sem mutatott félmeztelensége iránt.

Úgy vélte, talán ennyi fedetlen kebel látványától talán egyszerűen csak már megcsömörlött. Aztán azonban rögtön el is vetette ezt. Képtelen volt elhinni, hogy bármely egészséges férfi is megunhatná valaha is a domborulatai látványát.

- Talán ő is meleg – merengett Kari. Ez sok mindent megmagyarázna.

Aztán felfigyelt az italra, amit a férfi elé tett.

- Elnézést, de én nem rendeltem ilyesmit – tiltakozott.

- A hölgy ajándéka – mosolygott a szőke pultos és fejével egy kis csoport nő felé intett, akik a pult másik végénél ültek.

Kari követte a tekintetét egy lány felé, aki nagyjából vele egykorúnak tűnt. Szinte automatikusan emelte meg a poharat, hogy köszönetet intsen vele, azzal a gesztussal, amit már számtalanszor alkalmazott flörtölő srácok irányába számtalan bárban.

- Ó! Ez talán hiba volt – gondolta Kari, amikor a lány otthagyta a társaságát és felé indult.

Nagyjából 175 centi lehetett rövid, hullámos fekete hajjal. Izmos, erőteljes jelenség volt, a bőre pedig lágy kávébarna színben játszott, leszámítva sötét mellbimbóit, melyek hetykén álltak keblei csúcsán.

Azonban mégis az arca volt az, ami magára vonta Kari figyelmét. Volt benne valami. Hogy mi, azt nem tudta volna megmondani. Elsőre a „jóképű” kifejezés jutott eszébe, annak ellenére, hogy ezt a szót még sose jutott volna eszébe egy nőre használni. Minél többet gondolkozott ezen, a távolság köztük annál jobban csökkent és a helyzet annál kellemetlenebbé kezdett válni. Annak ellenére, hogy a lány a húszas évei közepén-végén járhatott, sokkal inkább hasonlított egy tinédzser fiúra.

Ylenia Riniti alias Peggy

- Kösz az italt – mondta Kari, amikor a nő a székéhez ért.

- Számomra az öröm, Kari – jött a válasz gyengéd, de határozott hangon.

A neve hallatán zavart kifejezés ült ki a szőkeség arcára. Ismerte volna ezt a nőt?

- Nem, nem ismerjük egymást – mosolygott rá az idegen. – Csak hallottam, amikor a párod így szólított tegnap este a bárban.

- A párom…? – nőtt tovább Kari értetlensége. – Ó! Dawnra gondolsz. Ő nem a párom. Csak… a barátnőm. Ő nem…

- Nem a szeretőd – fejezte be helyette a nő. – Sejtettem, de jobb volt tisztázni – mosolygott.

- És te?

- Peggy – válaszolta, miközben jelezte a pultosnak, hogy neki is töltsön egy italt.

Zavart csend telepedett rájuk, elnehezítve a levegőt, míg a férfi tele nem töltötte Peggy félig már kiürült poharát. Ő aztán egy meleg mosoly kíséretében feltette a kérdést:

- Szóval, hogy tetszik a hajókázás?

Kari azt válaszolta, hogy nem épp erre számított. Bár ez enyhe kifejezés volt a valós helyzetre. Amikor Peggy kissé értetlennek tűnt, elmagyarázta, hogy kötöttek ki itt.

- Ó! Szóval ti vagytok azok ketten a barátnőddel! – lepődött meg. – Rebesgették, hogy beszivárgás áldozatai lettünk.

Kari arckifejezése megfizethetetlen volt, Peggy pedig nem tudta megállni, hogy felnevessen.

- Csak vicceltem – kacagott. – Sajnálom, de túl jó lehetőség volt, hogy elszalasszam.

- Vicc? – vonta fel a szemöldökét Kari.

- Szeretem így ugratni a „heterókat”, különösen az olyan nőket, akik azt hiszik, mi mind ismerjük egymást és valamiféle titkos „leszbikus közösséget” alkotunk.

- Szerintem ez eléggé mókás elképzelés – próbált Kari rendes lenni. Elvégre Peggy fizette az italát.

- Na és, mit dolgozol? – kortyolt egyet a másik nő.

Kari elmesélte, milyen kevés örömét leli a munkájában és meghallgatta, ahogy Peggy a sajátjáról beszél. A meló a nagybátyja pékségében nem tűnt nagyon érdekfeszítő vállalkozásnak összehasonlítva frissen szerzett ismerőse asszisztensi pozíciójával egy belvárosi ügyvédi irodában. De ő még így se nézte le Karit, ellentétben sokakkal, amikor megtudták, hogy nincs is igazán karrierje… csak melója.

A szőkeség bármennyire is próbálkozott, nem tudta rajtakapni beszélgetőpartnerét, hogy az a melleire tekintgetne. Kételkedett benne, hogy hasonló körülmények között egy vele szemben ülő srác ezt meg tudta volna állni. Minél többet beszélgettek, annál kényelmesebben érezte magát a helyzetben.

Egy órával és néhány itallal később már úgy beszélgettek, mint két iskolai jó barátnő.

Folytatása következik!

Szerelemhajó 1. fejezet

Két hetero lány egy leszbikusokkal teli hajón. Az élvezet garantált.


Írta: Ann Douglas
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. szeptember 15.


*************************************************************************

- Ébredj és ragyogj, álomszuszék! – kiáltotta Dawn McIntyre, ahogy szétrántotta a kis ablak függönyét és beengedte a szétáradó reggeli a napfényt a picinyke kabinba. – Egy újabb gyönyörű nap idekinn, a semmi közepén.

- Rohadj meg! – hallatszott egy női hang, miközben egy kar nyúlt ki a takaró alól, épp csak elég időre, hogy egy párnát hajítson Dawnhoz.

- Gyerünk már, Kari! Nem lehetsz még mindig fáradt! – mondta a huszonkét éves lány, miközben könnyedén kikerülte a párnát. – Túl szép nap van ahhoz, hogy az ágyban töltsd.

- Neked könnyű ezt mondani – válaszolta Kari, ahogy szőke bozontja kiemelkedett a takaró alól. Haja félig eltakarta az arcát. – Téged nem tartott ébren fél éjszaka a pár a szomszéd szobában. Még hajnali háromkor is buzgolkodtak – tette hozzá az ágy fejfája mögötti fal felé bökve. – Fogalmam sincs, te hogy tudtál így aludni.

- Tényleg? Felébreszthettél volna engem is – sétált át a szobán Dawn. – Nagyon szívesen hallgattam volna őket.

- Perverz! – morogta Kari, mielőtt ismét eltűnt volna a takaró alatt.

- Nézd csak, ki beszél! – nevetett fel a másik lány, játékosan belebokszolva a takaró felső részébe.

- Menj innen! – ismételte az álmos hang.

- A hét hátralevő részében végig ilyen morcos leszel?

- Igen. És ez mind a te hibád – motyogta a hang a takaró alól.

- Az én hibám?

- Nos, nem én voltam az, aki lefoglalta ezt az utazást – ült fel ismét Kari. – Mit is mondtál akkor…? Mi vesztenivalónk van? Négy nap hajókázás a semmibe. Szórakozás, napfény és minden, ami vele jár. Csak egyetlen aprócska részletet felejtettél ki…

- Tudod, már kezdem unni, hogy ezt hallgassam – tiltakozott Dawn, félbeszakítva a barátnőjét, tudva, hogy ha nem így tesz, ismét végig hallgathatja a hosszú, panaszkodó tirádákat.

Elsőre kiváló lehetőségnek tűnt. Dawn elment meglátogatni David Morgant, a régi pasiját, hogy begyűjtsön némi pénzt, amivel az tartozott neki. Mint általában, David arra hivatkozott, hogy egy vasa sincs. Amikor a lány jelenetet rendezett az utazási irodában, ahol a srác dolgozott, az gyorsan felajánlotta, hogy más módon fizet. Volt néhány extra jegye egy négy napos hajóútra a semmi közepére, ami szombat reggel indult.

A két jegy egy ajánlat része volt, amit két lány küldött vissza, miután kiderült, nem tudnak elmenni. Nem volt visszatérítés, így a pénzüket nem kapták vissza. A jegyek sokkal többet értek, mint amivel David tartozott neki, úgyhogy Dawn belement az alkuba. Kevesebb, mint féláron megvehette a jegyeket, és a tartozást kiegyenlítettnek vették.

Dawn eleinte tiltakozott, hogy elfogadja az ajánlatot. Saját kárán tanulta meg, milyen könnyű bedőlni David sármjának. A heves szívdobogás és a bizsergés a lábai között, amikor a huszonöt éves fickó jóképű arcába nézett, emlékeztette rá, milyen gondokkal kellett szembenéznie, amikor még együtt voltak. David Morgan elsőosztályú szoknyapecér volt. Ez volt az elsődleges ok, amiért átgondolta az ajánlat elfogadását.

- Hadd lássak tisztán! – mondta. – Ezeket a jegyeket már kifizették, te pedig most azt akarod, hogy én ismét fizessek értük?

- Nos, féláron odaadom őket neked – mosolygott David, azzal a gyilkos mosollyal, amire a lány annyira jól emlékezett.

Ettől Dawn fejében minden vészjelzés elhallgatott. David csak akkor mosolygott így, amikor tudta, nyert ügye van.

- Nos, mondok neked valamit, David drágám – mosolygott vissza Dawn. – Őszinte örömmel elfogadom azokat a jegyeket, de csak mint a tartozásod kiegyenlítését.

David pár pillanatig átgondolni látszott a dolgot. A múlt tapasztalatai alapján Dawn tudta, a lehetőségeket mérlegeli, hogy kaphat-e bármi jobbat.

- Rendben. Nyertél – mondta a srác váratlanul és a kis asztalra dobta a dossziét, ami a jegyeket tartalmazta.

A jegyeket szorongatva Dawn gyorsan kisietett az utazási irodából, rendkívül elégedetten önmagával. Biztos volt benne, hogy amúgy se látná soha viszont a pénzét, úgyhogy örült, hogy legalább valamit kisajtolhatott a dologból. Karival amúgy is terveztek egy kis vakációt, így pedig elmehettek egy utazásra, amit egyébként sosem engedhettek volna meg maguknak.

Az egyetlen apróság, amit David elfelejtett megemlíteni, az volt, hogy a jegy egy csak nőknek szóló utazásra szólt. És nem csak hogy kizárólag női, hanem leszbikus utazásra.

Mivel Kari ragaszkodott a péntek esti kiruccanásukhoz, reggel csak az utolsó pillanatban érkeztek meg a hajóhoz. Annyira siettek, hogy semmi árulkodó jel nem tűnt fel nekik.

- Szóval, vétettem egy aprócska hibát – mosolygott Dawn, miközben felmutatta a kezét, hüvelyk és mutatóujját alig egy centire tartva egymástól. – Az a te problémád, hogy nem tudod a dolog jó oldalát nézni. Próbálj egy kicsit kikapcsolódni! Egy tengerjáró hajón vagyunk diszkóval, kiváló kajákkal és majdnem mindennel, amit csak kívánhatsz. Te pedig ehelyett csak ágyban maradsz és panaszkodsz. Én nem fogok itt maradni téged pátyolgatni.

- Nem viccelek – mondta Kari, kiegyenesedve az ágyban. – A tánctéren voltál hajnali kettőig. Meglep, hogy a szöszi, akivel roptad, megelégedett egy arcrapuszival, amikor elköszöntetek.

- Na és ez annyira borzalmas lenne? – mosolygott Dawn. – Nem mintha sosem táncoltunk volna más lányokkal, vagy csókolóztunk volna velük.

- Az más volt – vágott vissza Kari.

- …és ki tudja, talán még el is szalasztottunk valamit – folytatta Dawn.

- Hihetetlen vagy – forgatta a szemét Kari.

Dawn felnevetett barátnője arckifejezése láttán.

- Ezt mondtad a gimiben is, amikor megmutattam neked, hogy szopj le szakszerűen egy srácot – vágott vissza. – Tisztán emlékszem, mennyire hálás voltál nekem utána.

- El se hiszem, hogy egyáltalán fontolgatsz ilyesmit – mászott ki Kari az ágyból és meztelenül kibotorkált a fürdőszobába.

Francesca Fournier alias Kari D'Antonio

Kari D’Antonio 167 centi magas volt, hosszú szőke hajjal, ami végig nyújtózott a háta mentén, a fenekét verdesve. Karcsú, atletikus testtel megáldva az önbecsülését csak apró mellei vetették kissé vissza, amik viszont így is hetykén dudorodtak melltartója alatt. Bár, az igazat megvallva, már rég elhagyta annak viselését, egészen a középiskola utolsó évében. Egy szokás, ami elégedett mosolyt csalt férfi ismerősei arcára és lesajnáló pillantásokat nőtársaiéra.

- Hé! Nem azt mondom, hogy felmegyek a fedélzetre és széttárom a lábaimat mindenki előtt – folytatta Dawn. – Csak arra gondolok, hogy talán hozzáállhatnánk kicsit nyitottabban is a dolgokhoz.

- Megzakkantál, és ezt te is tudod – kiáltotta ki Kari a kis fürdőszobából.

- Még egy ilyen megjegyzés és nem mondom el neked a meglepetésemet.

- Miféle meglepetést? – dugta ki Kari a fejét az ajtón.

- A hajó megáll egy kis karbantartásra San Cerinóban. Legalább egy napig fognak tartani a munkálatok, úgyhogy addig elmehetünk várost nézni és shoppingolni.

- Valami harmadikvilágbeli porfészekben? Kösz, kihagyom – válaszolta a szőkeség és ismét eltűnt a fürdőszobában.

- Biztos vagy benne? – kérdezte Dawn. – Néhány igazán jó strandra van kilátás arrafelé.

- Nem, kösz. Inkább csak maradok itt és ejtőzök.

- Talán találsz pár helyes szigetlakó srácot, akik kikefélik belőled a szuszt is – cukkolta Dawn.

- Mondtam már, hogy nem érdekel.

- Oké, te tudod – adta fel végül a barátnője és a bejárat felé indult.

Megállt egy pillanatra, hogy megigazítsa szerelését a teljesalakos tükörben. Pár centivel alacsonyabb volt Karinál és egy kicsit teltebb. Hullámos vörös haja volt, amit vállig érőre vágva hordott. Nem volt annyira atletikus, mint a barátnője, de telt keblei, amik bőszen feszítették tengerészkék pólóját, bőven kárpótolták.

- Makrancos a kis hölgy és talán túl sokat is panaszkodik – gondolta, ahogy becsukta az ajtót maga mögött.

A következő pillanatban megtorpant, amikor a szomszédos kabin ajtaja is kinyílt. Kíváncsian várakozott pár pillanatig, hogy megpillanthassa a párost, akik a fél éjszaka ébren tartották Karit. Elmosolyodott a magas barna lány látványától, aki fehér pólóban és vörös sortban lépett ki a folyosóra. A lány visszamosolygott rá.

Közvetlenül mögötte egy magasabb szőkeség jelent meg, hasonló öltözékben. Ő is rámosolygott Dawnra és jó reggelt kívánt, mielőtt megfogta volna szerelme kezét és elindultak volna végig a folyosón.

Dawn figyelte őket, míg el nem tűntek a sarkon, majd ismét feltette magának a kérdést, amitől nem tudott szabadulni azóta, hogy két napja a fedélzetre léptek.

- Milyen lehet vajon szeretkezni egy másik nővel?

***

Benn a kabinban Kari az éjjeliszekrényén pihenő kis ébresztőórára pillantott. 9:30.

- A fenébe! Tényleg ideje összekapnom magam, vagy a végén még tényleg elmegy a napom jelentős része – gondolta.

Nem mintha amúgy bármi ötlete is lett volna, mit csináljon aznap, de bizonyára akad valami érdekes a hajón.

Elővett egy fehérnemű-összeállítást a szekrényből, majd visszalépett a fürdőszobába és megengedte a zuhany csapját. Egy pillanatig elidőzött saját teste csodálásával a tükörben, miközben hátra nyúlt és felkötötte hosszú szőke haját. Néha titkon irigyelte Dawn rövid sötét loknijait. Mindig csak a macera volt a haja feltűzésével.

A lágy vízpermet gyengét érintése üdítően hatott rá, ahogy belépett a zuhanytálcába. Megtöltötte kezeit folyékony szappannal és elkezdte bedörgölni a testét.

Megmarkolta melleit, ismerős merevséget kölcsönözve bimbóinak. Mint mindig, isteni érzés volt a saját érintése. Szappanos kezekkel simított végig hasán, megtalálva az utat a fazonra nyírt szőke pihék háromszöge felé. Tovább haladt lefelé, combjai közé, majd körbe simította farpofáit, engedve, hogy buborékos szappanlé induljon útjára lefelé a combjain.

Eleresztett egy halk sóhajt, ahogy ujjai ismét ágyékához simultak, emlékeztetve rá, hogy immáron három hete volt utoljára bárkivel is. Számára ez nagyon hosszú idő volt. Hat hónapja szakított a legutóbbi pasijával. Roger nagyszerűen kefélt, de a hálószobán kívül, nem számítva azt a mértéktelen mennyiségű helyet, ahol még csinálták, ijesztő sebességgel tudott unalmassá válni. Kari végig futtatta ujjait pihéin, majd gyengéden megmarkolta ágyékát. Most ébredt csak rá, mennyire fel is van izgulva.

Abban a pillanatban mélységesen bánta, hogy szakított Rogerrel. Nem mintha hiányolta volna a személyét, de anélkül tette ki a srác szűrét, hogy bárki mása is lett volna talonban. A hirtelen jött téli hóviharok sorozata pedig megakadályozta őt abban, hogy bárki újjal is találkozgasson. Amennyire kétségbe volt már esve, egyre valószínűbbnek tűnt, hogy ráveti magát az első srácra, aki szembe jön.

- Egek! Annyira akarok már kefélni! – mondta magának, miközben ismét végig simított hasfalán, le bizsergő puncijához.

Jól begyakorolt mozdulatokkal széttárta szeméremajkait és pillanatok alatt rátalált ujjbegyével csiklójára. Lehunyta a szemét és hátra dőlt a falnak, magába tolva egyik síkos ujját.

- Ó, igen! – dorombolta, ahogy az ismerős, de olyannyira hiányolt érzés szétterjedt az altestében. – Ez olyan csodás!

Mélyen magába tolta ujját, hogy aztán mellé engedjen egy másodikat is. Minden tőle telhetőt megtett, hogy olyan érzés legyen, mintha egy merev farok mozogna benne.

Nem telt sok időbe, hogy már hevesen ujjazza magát.

A meleg víz egyre forróbbá vált, gőzzel töltve meg az apró helyiséget. Ő azonban nem is érezte a forróságot, ahogy teste felhevült és remegve ért fel a csúcsra.

Víz csorgott le az arcán, ajkai pedig néma O-t formáltak. Érezte, hogy karjai és lábai elgyengülnek, ahogy a gyönyör hullámai végig áramlanak testén.

Hosszú néma másodpercek következtek, amiket csak a vízcseppek sercegése tört meg, miközben a szőkeség a csempéknek dőlve pihegett. A víz elmosta az orgazmus gyönyöreit. Már két napja akart maszturbálni, de különös érzés lett volna úgy, hogy Dawn is a közelben van.

Kari elzárta a vizet és felnevetett. Különös érzés volt, hogy zavarban legyen bármi szexuális töltetű dolog miatt. Ő, az a lány, aki azóta, hogy tizennyolc évesen elvesztette a szüzességét, már szinte hivatalos statisztikát vezethetett volna a partnerei eredményeiről.

Korábban ez nem volt így. Dawnnal alsó tagozatos iskolás koruk óta barátok voltak. Már jónéhányszor szerveztek duplarandit, melynek során az egyik páros a kocsi első ülésén épp olyan aktívan elfoglalta magát, mint a másik a hátsón.

Nem tudta, miért, de mostanában kezdte furán érezni magát Dawn közelében. Legalábbis akkor, amikor a szex került szóba. Tényleg ostoba dolognak tűnt, és elhatározta, ki fogja űzni a fejéből.

Miután a szennyestartóba hajította a törölközőjét, Kari gyorsan magára kapta a melltartóját és a bugyiját. Tizenegyig még felszolgáltak reggelit. Ha már nem vesz részt a kiránduláson, legalább ehet egy jót.

Folytatása következik!