Testvérháború I. rész 9. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus
Közvetlen előzmény: Testvérháború I. rész 8. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

Richard Katie-re bámult, az arcán éktelenkedő zúzódásokat méregetve. Vörös szemein azt is látta, hogy a lány sírt. Aztán Frances-re pillantott, aki a konyhaajtóban állt és észrevett egy kicsi de mély vágást az arcán. Feszengett és kezeit a zsebébe süllyesztette.

– Mi folyik itt? – vonta össze a szemöldökét Richard és letette az unokáját a földre. William odarohant Frances-hez, aki kézbe vette őt.

– Gyere be! – hajtotta le a fejét Katie. – Frances! Kérlek, gyere ide.

A hangja hideg volt és érzelemmentes. Frances odalépett a kanapéhoz és leült, hellyel kínálva az apját.

– Kérsz valamit inni?

– Nem, köszönöm – ült le Ridchard. – Mi történt, Frances? – nézett a lányára, aztán ismét Katie-re.

– Syrah meglátogatott – válaszolta Frances, felpillantva Katie-re, rettegve, hogy a feleségére ismét rátör a dühroham. – De nem történt semmi. De Katie nem hisz nekem.

Katie elfordította a tekintetét.

– Oké – válaszolta Richard. – De mik ezek a zúzódások?

Katie az apósára nézett, látványosan tudomást sem véve Frances-ről.

– Rúzsfolt volt a gallérján – mondta végül.

– Hogy történt? – nézett a férfi Frances-re. Nem akarta elhinni, hogy újra kezdődik az egész, amikor Frances most olyan boldog volt.

Frances az apja szemébe nézett.

– Meg akart csókolni. – Tekintete Katie-re vándorolt, aki most ismét rá nézett. – Sosem bántanálak.

A feledége megint elfordította a tekintetét.

– Nem hiszek neked. Tudom, milyen voltál az előtt.

Frances letette Williamet a földre, a kisfiú pedig Katie-hez rohant és az ölébe ugrott. Láthatóan semmit nem fogott fel a helyzetből. Katie gyengéden átölelte őt.

– Azt akarom, hogy elmenj – mondta Frances-nek.

A nő ledöbbent. Érezte, hogy könnycseppek folynak le az arcán.

– Én... nem tudlak elhagyni – suttogta. – Szeretlek.

Richard Katie-re nézett.

– Adj neki egy esélyt! – kérdte és megfogta a lány kezét. – Kérlek. A lányom még sosem kötődött még senkihez annyira, mint hozzád.

Katie rá nézett, majd ismét Frances-re, aki felállt és oda lépett hozzá, hogy letérdeljen elé. William lefejtette magáról az anyja karjait és elrohant játszani. Frances megfogta a felesége kezét és fejét az ölébe hajtotta.

– Kérlek – könyörgött, Katie pedig fájdalmas tekintettel nézett le rá.

Richard felállt.

– Azt hiszem, jobb, ha William velem marad. Nektek beszélnetek kell. Minden rendben lesz?

Katie és Frances is bólintott, de nem néztek egymásra.

– William! – szólt Richard a kisfiúnak, aki oda rohant hozzá.

Frances átölelte a feleségét és a mellére hajtotta a fejét, de Katie nem reagát.

– Mi az? – szólalt meg a kisfiú.

– Szeretnél még egy kicsit velem és a nagyival maradni?

– Juppí! – kiáltott William, majd Richard karjaiból integetett a szüleinek.

Frances felemelte a fejét, hogy Katie-re nézzen, aki ismét rá tekintett.

– Hinned kell nekem – suttogta.

Katie nem tudta, mit tegyen. Érezte Frances forró lehelletét a nyakán és megborzonjgott.

– Nem hiszek neked – suttogta és érezte, hogy a nő könnyei a nyakára hullanak.

– Adj nekem egy esélyt és bebizonyítom – zokogta Frances.

Katie szemeit elöntötte a könny.

– Sosem bíztam benned – suttogta. – Miből gondolod, hogy ez után fogok?

Frances szorosan magához ölelte őt. A felesége szavai késként hatoltak belé. Lehunyta a szemeit és gyengéden megcsókolta Katie-t, aki lassan átkarolta a nyakát.

– Je vous aime – suttogta.

– Én is szeretlek téged – simult hozzá Katie és ajkaik ismét találkoztak.

9. fejezet

Frances és Katie egész éjjel szeretkeztek, újból és újból belehajszolva egymást a legteljesebb gyönyörbe. Frances újból és újból elismételte, mennyire hűséges a feleségéhez, de a lány nem engedett. A köztes időben, amíg csak egymás karjaiban feküdtek, Frances igyekezett megoldást találni. A bizalom hiánya mély sebet ejtett a szívén.

Már hajnalodott, amikor végre meg tudott szólalni.

– Katie – suttogta lehunyt szemmel.

A lány felemelte a fejét és a felesége arcára nézett.

– Mi az?

Frances vett egy mély levegőt.

– Én... – húzódott el Katie-től – elmegyek. – Egy lendülettel felült és igyekezett erőt venni magán. – Azt akarod, hogy menjek.

– Hogy? – nézett rá Katie zavartan.

Frances felállt és a ruhájáért nyúlt.

– Elhagylak. Nagyon fáj, de muszáj lesz – öltözködött vontatott mozdulatokkal. Katie-re nézett, aki még mindig csak zavartan bámulta őt. – Nem érted? – lépett vissza az ágyhoz és átölelte a szeretett nőt. Katie még mindig csak értetlenül bámult rá. – Nem bízol bennem. Be kell bizonyítanom neked. A kezdetektől ezt bizonygatom, de most már tudom, sosem fogsz bízni bennem. – Könny szökött a szemébe. – Ez így csak időpocsékolás.

Katie nem hitt a fülének. Sosem hitte volna, hogy egyszer ezt fogja hallani Frances szájából.

– Miért mondod ezt? – zihálta.

– Sosem mondok le Williamről – állt fel Frances és folytatta az öltözködést. – P az én fiam is. Minden nap meglátogatom, ezt megígérem... Je vous aime – suttogta és Katie szemébe nézett. Aztán előre hajolt és gyengéden megcsókolta a lányt, mielőtt elhúzódott volna. – De így nem maradhatok veled... Bíznod kell bennem, ha azt akarod, hogy visszajöjjek... A szüleim házában leszek – fordult az ajtó felé.

– Frances! – kiáltott utána Katie, mire a nő vissza fordult. Szemeiben reménykedés csillogott. Katie érezte, hogy könny áztatja az arcát. – Én... ég veled! – Túl büszke volt, hogy maradásra kérje a nőt.

Frances elfordult, hogy elrejtse könnyeit.

– Azt hittem, nehezebb lesz neked – suttogta és a fejét csóválva elsétált.

Katie hallotta, ahogy csukódik a bejárati ajtó, és már semmi sem tartotta vissza a könnyeit.

– Frances! – kiáltotta, de hangját elnyomta az autó zúgása. Már túl késő volt. – Kérlek.

Frances könnyei is szabadon csorogtak végig az arcán, ahogy a kormányt markolta. Nem akarta, hogy így történjen. Amíg azt hitte, Katie bízik benne, minden szép volt. De így... nem tudta, lehetnek-e még valaha megint együtt.

Folytatása következik!

Vége az I. résznek!

******************************************************************************

Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található. A válaszok ez esetben az egész I. részre vonatkoznak.

Testvérháború I. rész 8. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus
Közvetlen előzmény: Testvérháború I. rész 7. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

Richard Katie-re bámult, az arcán éktelenkedő zúzódásokat méregetve. Vörös szemein azt is látta, hogy a lány sírt. Aztán Frances-re pillantott, aki a konyhaajtóban állt és észrevett egy kicsi de mély vágást az arcán. Feszengett és kezeit a zsebébe süllyesztette.

– Mi folyik itt? – vonta össze a szemöldökét Richard és letette az unokáját a földre. William odarohant Frances-hez, aki kézbe vette őt.

– Gyere be! – hajtotta le a fejét Katie. – Frances! Kérlek, gyere ide.

A hangja hideg volt és érzelemmentes. Frances odalépett a kanapéhoz és leült, hellyel kínálva az apját.

– Kérsz valamit inni?

– Nem, köszönöm – ült le Ridchard. – Mi történt, Frances? – nézett a lányára, aztán ismét Katie-re.

– Syrah meglátogatott – válaszolta Frances, felpillantva Katie-re, rettegve, hogy a feleségére ismét rátör a dühroham. – De nem történt semmi. De Katie nem hisz nekem.

Katie elfordította a tekintetét.

– Oké – válaszolta Richard. – De mik ezek a zúzódások?

Katie az apósára nézett, látványosan tudomást sem véve Frances-ről.

– Rúzsfolt volt a gallérján – mondta végül.

– Hogy történt? – nézett a férfi Frances-re. Nem akarta elhinni, hogy újra kezdődik az egész, amikor Frances most olyan boldog volt.

Frances az apja szemébe nézett.

– Meg akart csókolni. – Tekintete Katie-re vándorolt, aki most ismét rá nézett. – Sosem bántanálak.

A feledége megint elfordította a tekintetét.

– Nem hiszek neked. Tudom, milyen voltál az előtt.

Frances letette Williamet a földre, a kisfiú pedig Katie-hez rohant és az ölébe ugrott. Láthatóan semmit nem fogott fel a helyzetből. Katie gyengéden átölelte őt.

– Azt akarom, hogy elmenj – mondta Frances-nek.

A nő ledöbbent. Érezte, hogy könnycseppek folynak le az arcán.

– Én... nem tudlak elhagyni – suttogta. – Szeretlek.

Richard Katie-re nézett.

– Adj neki egy esélyt! – kérdte és megfogta a lány kezét. – Kérlek. A lányom még sosem kötődött még senkihez annyira, mint hozzád.

Katie rá nézett, majd ismét Frances-re, aki felállt és oda lépett hozzá, hogy letérdeljen elé. William lefejtette magáról az anyja karjait és elrohant játszani. Frances megfogta a felesége kezét és fejét az ölébe hajtotta.

– Kérlek – könyörgött, Katie pedig fájdalmas tekintettel nézett le rá.

Richard felállt.

– Azt hiszem, jobb, ha William velem marad. Nektek beszélnetek kell. Minden rendben lesz?

Katie és Frances is bólintott, de nem néztek egymásra.

– William! – szólt Richard a kisfiúnak, aki oda rohant hozzá.

Frances átölelte a feleségét és a mellére hajtotta a fejét, de Katie nem reagát.

– Mi az? – szólalt meg a kisfiú.

– Szeretnél még egy kicsit velem és a nagyival maradni?

– Juppí! – kiáltott William, majd Richard karjaiból integetett a szüleinek.

Frances felemelte a fejét, hogy Katie-re nézzen, aki ismét rá tekintett.

– Hinned kell nekem – suttogta.

Katie nem tudta, mit tegyen. Érezte Frances forró lehelletét a nyakán és megborzonjgott.

– Nem hiszek neked – suttogta és érezte, hogy a nő könnyei a nyakára hullanak.

– Adj nekem egy esélyt és bebizonyítom – zokogta Frances.

Katie szemeit elöntötte a könny.

– Sosem bíztam benned – suttogta. – Miből gondolod, hogy ez után fogok?

Frances szorosan magához ölelte őt. A felesége szavai késként hatoltak belé. Lehunyta a szemeit és gyengéden megcsókolta Katie-t, aki lassan átkarolta a nyakát.

– Je vous aime – suttogta.

– Én is szeretlek téged – simult hozzá Katie és ajkaik ismét találkoztak.

Folytatása következik!

Testvérháború I. rész 7. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus
Közvetlen előzmény: Testvérháború I. rész 6. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

Katie épp a konyhában volt, amikor Frances haza ért. Azonnal felfigyelt a felesége idegességére.

– Frances! Valami baj van? – vette ki az aktatáskát a nő remegő kezéből.

Frances rá nézett, Katie pedig azonnal észrevette a vörös foltot a gallérján. A szemei elkerekedtek, majd összeszűkültek.

– Az mi? – fogta meg a felesége karját.

Frances összevonta a szemöldökét.

– Micsoda? – lenézett az ingére, de nem látott semmit.

Katie közelebb húzódott és amikor felismerte a rúzsfoltot, hangosan felnyögött. Arca vörösbe fordult a dühtől. Felemelte a kezét és arcul csapta Frances-t, aki kissé megtántorodott.

– Hogy merészelted? – sikította a zavarodott nőnek. – Hogy tehetted? – ütötte meg megint.

Frances túlságosan meglepődött, hogy tiltakozzon, de amikor Katie már egyre jobban elvesztette a fejét, fel kellett emelnie a karjait, hogy védekezzen.

– De mit? – kiáltotta. – Mit tettem? – Megragadta Katie kezét a levegőben és gyengéden lehúzta.

– Az a rúzsfolt! – nyögte Katie és érezte, ahogy a könnycseppek legőrdülnek az arcán. – Ki az? Mondd meg! – küzdött a sírással. – Tudtam, hogy csak játszol velem. Csak nem akartam elhinni. Milyen hülye voltam! – szipogta, próbálva kiszabadítani a kezét.

Frances-t elöntötte a düh. Arca elvörösödött és szemeiben a fájdalom csillogott, amiért a felesége nem bízik benne.

– Senki – kiáltotta, amitől Katie egy csapásra elhallgatott. – Syrah megjelent ma az irodámban. Meg akart csókolni, de elküldtem. – Érezte, hogy egy könnycsepp csordul le az arcán. – Kérlek, higgy nekem!

Katie csak zokogott, de nem tudta elhinni.

– Mindig mindenki csak téged akart. Hogy mondhattál volna neki nemet? Sosem tetted – sírt, felidézve Ross szavait. Miért hazudna ilyet a saját nővéréről? A szabad kezével ismét megütötte Frances-t. Jeggyűrűjének gyémántja felsértette a nő arcát.

Frances érezte, hogy egyre jobban elönti a harag. Ellökte magától Katie-t, és mielőtt még parancsolni tudott volna magának, teljes erőből pofon vágta. Katie a padlóra zuhant, a szemei pedig elkerekedtek a megrökönyödéstől és a haragtól. Amikor rádöbbent, mit tett, Frances a felesége után mozdult és könny töltötte meg a szemét.

– Katie! Annyira sajnálom – fogta meg a nő vállát, próbálva felsegíteni.

A másik nő viszont elhúzódott és a falnak támaszkodott.

– Takarodj innen! – sikította. – Takarodj! – Frances felé nyúlt, de Katie megállította. – Ne merészelj hozzám érni! Csak menj!

Frances hátra tántorodott. Könny áztatta az arcát és érezte, hogy a térde elgyengül. Sosem ütötte volna meg Katie-t azelőtt. Soha. A falnak dőlt és arcát a kezeibe temette.

– Sajnálom – zokogta. – Kérlek. Én nem akartam. Csak megjelent és megcsókolt. De én nem akartam. Esküszöm!... Nem akartalak megütni.

Katie rá nézett és hirtelen elöntötte a Frances iránt érzett szerelem. Mellé húzódott és fájdalommal teli arcára nézett.

– Frances – nyögte és lassan átölelte a nő nyakát.

– Katie – suttogta a másik nő és könnyes szemmel a feleségére nézett. – Szeretlek – simogatta a szeretett nő arcát. – Tényleg nem akartalak megütni.

Katie ajkai hirtelen éhesen az övéire tapadtak. Letépte Frances-ről az ingét és megérintette a nő melleit. Frances lelökte a felesége szoknyáját és kezét a bugyijába tolta. Katie hevesen zihálni kezdett, ahogy a tapogatózó ujjak azonnal nedvessé vált ágyékához értek. Ajkaik ismét találkoztak és hevesen átölelték egymás. Nyelveik vad táncot jártak. Katie elfeküdt a hideg padlón, élvezve felesége érintését.

Frances is felnyögött, ahogy Katie ujjai a hátába mélyedtek. Katie háta megfeszült és egyre hevesebben zihált. Érezte, ahogy Frances csókokkal hinti tele a nyakát és a testét elönti a szenvedély.

Frances felült, majd maga után vonta Katie-t is és az ölébe ültette, hogy letéphesse róla a bugyiját. Katie felnyögött, ahogy a felesége ujjai belé hatoltak. Úgy hallotta saját sikolyát, mintha nem is az ő torkából érkezne. Minden izma megfeszült, ahogy Frances ujjai benne mozogtak. A felesége nyaka hajlatába temette az arcát, a puha bőrbe törölve könnyeit.

Frances az arcát és az ajkait csókolgatta, amitől végül a szenvedély rátört Katie testére. Hangosan felsikoltott és minden porcikája megfeszült.

– Katie! – szólalt meg Frances egy kis idő múlva, gyengéden simogatva a feleségét. – Én, esküszöm...

– Ne beszéljünk róla! – csókolta meg Katie. – Nem akarom tudni.

Remegő kezekkel simogatta Frances testét, nyögéseket csalva elő belőle, hogy most ő kerekedhessen felül és magáévá tehesse Frances-t ott, a konyha padlóján.

Folytatása következik!

Testvérháború I. rész 6. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus
Közvetlen előzmény: Testvérháború I. rész 5. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

Pár hét múlva Ross a Waldorf Astoria éttermében üldögélt, Syrah-ra várva. Megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor a nő csatlakozott hozzá. Felállt és megcsókolta partnere arcát.

– Hello, Syrah! – mérte végig nővére korábbi szeretőjének szépségét. Amint tudomást szerzett róla, hogy a nő visszatért Európából, azonnal kapcsolatba lépett vele. Syrah nem habozott válaszolni neki és sokkal jobban érdekelte Frances hogyléte, mint bármi más.

– Hello, Ross! – üdvözölte ő is a férfit, letelepedve, amikor az udvariasan kihúzta neki a széket. – Nem is láttalak, mióta... a nővéreddel szakítottunk évekkel ezelőtt.

A nő Franciaországban élt, amikor Frances-szel találkoztak. A munkája azonban rendszeres utazásokra szólította mindenfelé a világban. A Frances iránt érzett szerelme azonban soha nem változott.

Amikor azonban látta, hogy Frances nem veszi őt komolyan, elhagyta. Ezt a lépését azonban azóta már ezerszer megbánta, főleg, amikor a másik nő visszaköltözött New Yorkba a családjához. Meg akarta látogatni, hátha visszafogadja, de addigra már rá kellett ébrednie, hogy Frances valaki másba szerelmes.

Ross elmosolyodott és ismét végigmérte a nőt. Syrah-nak hosszú, hullámos szőke haja volt és kék szemei. Karcsú volt és hihetetlenül gyönyörű. Valamennyire Katie-re emlékeztetett a kedves mosolyával.

– Régen volt – bólintott. – És most a segítségedre van szükségem – tettetett aggodalmat.

Syrah összevonta a szemöldökét.

– Mégis miért? – Aggódott, hogy valami történt Frances-szel.

Ross lesütötte a szemét. kivárva a megfelelő pillanatot.

– Nos... emlékszel arra a nőre, akit a nővérem elvett?

Alexandra Balen alias Syrah Montague

***

Frances felkapta a telefont és gyorsan beütötte az otthoni számukat.

– Halló? – hallotta Katie hangját. Érezte, hogy azonnal elönti a vágy.

– Helló, Kedvesem! – mondta érzéki hangon és tudta, hogy Katie elmosolyodik. – Hogy vagy? Hiányzol.

– Te is hiányzol nekem – suttogta Katie. – Jól vagyok, köszönöm.

– És a kicsi? – hallotta Frances a kisfiú zajongását.

– William is jól van. Épp a kisautóval játszik, amit tőled kapott.

– Öleld meg helyettem is! – mosolygott Frances. – Csak azért hívlak, hogy ahelyett, hogy most is főznél, elvinnélek valahova vacsorázni. Legalább beszélgethetnénk... és szeretkezhetnénk – suttogta az utolsó szavakat és hallotta, hogy Katie élesebben veszi a levegőt.

– Oké – jött a válasz. – Amit csak akarsz.

Frances elmosolyodott.

– Akkor jó. Hat körül érek haza. Szeretlek.

– Én is szeretlek téged – válaszolta Katie és letették a telefont.

Frances máris arra gondolt, mi mindent fog majd Katie-vel csinálni az éjszaka. Tekintete álmodozva a semmibe révedt, arcára érzéki mosoly ült ki. Csak a telefon csörgése térítette magához.

– Igen, Lucy? – vette fel.

– Látogatód van. Syrah Montague.

Frances szemei elkerekedtek.

– Ki? – nyögte,

Az ajtó hirtelen kinyílt.

– Mi történt? Már el is felejtettél engem, Frances? – csukta be Syrah maga mögött az ajtót.

Frances szóhoz sem jutott. Nem hitte volna, hogy valaha látja még a nőt viszeont.

– Syrah! – állt fel zavartan, hogy megkerülje az asztalt, miközben hirtelen csurom izzadtság tenyerét a nadrágjába törölte. Ha Katie tudomást szerez róla, kitör a balhé. – Micsoda meglepetés!

Syrah elmosolyodott és átkarolta Frances-t, pontosan érzékelve annak zavarát.

– Mi a baj? – kérdezte kissé meglepetten.

Frances levegő után kapkodott.

– Ha Katie tudomást szerez arról, hogy találkoztunk, kicsinál.

– El tudom képzelni – suttogta Syrah, hirtelen komolyabb hangra váltva. Ross mesélt neki arról, mennyire “rettegésben tartja” Katie a nőt.

– Pardon? – vonta össze Frances a szemöldökét.

– Semmi, semmi! – rázta a fejét Syrah. Frances vállára hajtotta a fejét, egy kis rúzst kenve a másik nő gallérjára. Gyengéden simogatta Frances oldalát és felnézett az arcára. – Még mindig gyönyörű vagy – suttogta. – Hiányoztál.

Frances összevonta a szemöldökét. Érezte a köztük feszülő vibrálást, de ő túlságosan is szerette Katie-t.

– Nem lehet – húzódott el.

Syrah utána lépett, és mielőtt Frances reagálhatott volna, gyengéden megcsókolta.

– Elég! – húzódott el ismét a másik nő dühösen. – Csak ezért jöttél? Hogy bajt keverj?

Syrah megdöbbent. Nem erre számított. Mit művelt Frances-szel az a nő? Néhány éve itt, helyben leteperte volna őt, vagy bárki mást, akit csak megkapat.

– Félsz tőle – suttogta. – Még sosem féltél senkitől ennyire. Amikor együtt voltunk, sosem gondolkodtál egy pillanatig se, hogy mással henteregj... Megváltoztál.

Frances bólintott.

– Igen, megváltoztam. Szerelmes vagyok. És boldog. És ami még fontosabb, van egy fiunk – fejtette le magáról Syrah karjait. – Most pedig, kérlek, menj el!

Syrah összevonta a szemöldökét.

– Még visszajövök – mondta halkan, majd elhagyta az irodát.

Frances az asztalának támaszkodott és megkönnyebbülten felsóhajtott, aztán gyorsan letörölte a rúzs nyomait a szájáról.

Folytatása következik!

Testvérháború I. rész 5. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus
Közvetlen előzmény: Testvérháború I. rész 4. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

Katie és Frances úgy döntöttek, aznap korán haza mennek. Frances épp lefektette Williamet egy kicsit pihenni, amikor megszólalt a csengő. Hallotta Katie lágy hangját, ahogy lesétált a lépcsőn, hogy aztán a feleségét a szülei mellett találja.

A lánya láttán Francine azonnal felállt és átölelte őt.

– Ó, kicsikém! – csókolta meg a nő arcát. – Hogy vagy? – simított végig Frances arcélén, simogatva a kék és lila foltokat, amiket Ross ökle hagyott. – Találkoztam az öcséddel. Alaposan elláttad a baját. Féltem, ő mit tett veled.

Frances felnevetett.

– Jól vagyok, anya – ölelte át Francine-t. – Ülj csak le! – Azzal ő is letelepedett mellé. – Gondolom, apa már mindenről beszámolt.

– Csak azt tudom mondani, amit az öcsédnek is. Ez csak gyerekes cívódás. Végre felnőtt emberekként kellene viselkednetek és megbeszélni – mondta Francine. – Ross szereti Katie-t. Emiatt úgy érzi, az ellensége vagy. De túl fog jutni rajta.

– De, anya! Már számtalanszor próbáltam beszélni vele – tiltakozott Frances.

Katie neki dőlt és lehunyta a szemét.

– Ez csak az én hibám – suttogta.

Frances átkarolta őt.

– Ne kezd ezt megint, kérlek! – suttogta.

– Nem a te hibád, kedvesem – biztosította Richard. – Kérlek, ne is gondolj erre!

Katie felnézett Frances-re, majd felsóhajtott és megsimogatta a másik nő arcát.

– Szeretlek – suttogta.

Néhány pillanatnyi csend után Richard és Francine felálltak, érezve, hogy ideje távozni.

– Csak szerettük volna látni, hogy vagytok. Már megyünk is vacsorázni a Morgenstens-ba – mentette ki magukat Francine és homlokon csókolta Frances-t és Katie-t. – Adjátok át Williamnek is a nevemben! – indult az ajtó felé, Richard pedig követte.

Frances elmosolyodott és Katie szemébe nézett.

– Lassan le kellene feküdnünk – suttogta és gyengéden megcsókolta a feleségét, Katie pedig egy szeretetteljes mosollyal válaszolt. Szemeibe hucut csillogás költözött.

– Akkor gyerünk! – nyögte ki végül.

Folytatása következik!