Testvérháború I. rész 9. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus
Közvetlen előzmény: Testvérháború I. rész 8. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

Richard Katie-re bámult, az arcán éktelenkedő zúzódásokat méregetve. Vörös szemein azt is látta, hogy a lány sírt. Aztán Frances-re pillantott, aki a konyhaajtóban állt és észrevett egy kicsi de mély vágást az arcán. Feszengett és kezeit a zsebébe süllyesztette.

– Mi folyik itt? – vonta össze a szemöldökét Richard és letette az unokáját a földre. William odarohant Frances-hez, aki kézbe vette őt.

– Gyere be! – hajtotta le a fejét Katie. – Frances! Kérlek, gyere ide.

A hangja hideg volt és érzelemmentes. Frances odalépett a kanapéhoz és leült, hellyel kínálva az apját.

– Kérsz valamit inni?

– Nem, köszönöm – ült le Ridchard. – Mi történt, Frances? – nézett a lányára, aztán ismét Katie-re.

– Syrah meglátogatott – válaszolta Frances, felpillantva Katie-re, rettegve, hogy a feleségére ismét rátör a dühroham. – De nem történt semmi. De Katie nem hisz nekem.

Katie elfordította a tekintetét.

– Oké – válaszolta Richard. – De mik ezek a zúzódások?

Katie az apósára nézett, látványosan tudomást sem véve Frances-ről.

– Rúzsfolt volt a gallérján – mondta végül.

– Hogy történt? – nézett a férfi Frances-re. Nem akarta elhinni, hogy újra kezdődik az egész, amikor Frances most olyan boldog volt.

Frances az apja szemébe nézett.

– Meg akart csókolni. – Tekintete Katie-re vándorolt, aki most ismét rá nézett. – Sosem bántanálak.

A feledége megint elfordította a tekintetét.

– Nem hiszek neked. Tudom, milyen voltál az előtt.

Frances letette Williamet a földre, a kisfiú pedig Katie-hez rohant és az ölébe ugrott. Láthatóan semmit nem fogott fel a helyzetből. Katie gyengéden átölelte őt.

– Azt akarom, hogy elmenj – mondta Frances-nek.

A nő ledöbbent. Érezte, hogy könnycseppek folynak le az arcán.

– Én... nem tudlak elhagyni – suttogta. – Szeretlek.

Richard Katie-re nézett.

– Adj neki egy esélyt! – kérdte és megfogta a lány kezét. – Kérlek. A lányom még sosem kötődött még senkihez annyira, mint hozzád.

Katie rá nézett, majd ismét Frances-re, aki felállt és oda lépett hozzá, hogy letérdeljen elé. William lefejtette magáról az anyja karjait és elrohant játszani. Frances megfogta a felesége kezét és fejét az ölébe hajtotta.

– Kérlek – könyörgött, Katie pedig fájdalmas tekintettel nézett le rá.

Richard felállt.

– Azt hiszem, jobb, ha William velem marad. Nektek beszélnetek kell. Minden rendben lesz?

Katie és Frances is bólintott, de nem néztek egymásra.

– William! – szólt Richard a kisfiúnak, aki oda rohant hozzá.

Frances átölelte a feleségét és a mellére hajtotta a fejét, de Katie nem reagát.

– Mi az? – szólalt meg a kisfiú.

– Szeretnél még egy kicsit velem és a nagyival maradni?

– Juppí! – kiáltott William, majd Richard karjaiból integetett a szüleinek.

Frances felemelte a fejét, hogy Katie-re nézzen, aki ismét rá tekintett.

– Hinned kell nekem – suttogta.

Katie nem tudta, mit tegyen. Érezte Frances forró lehelletét a nyakán és megborzonjgott.

– Nem hiszek neked – suttogta és érezte, hogy a nő könnyei a nyakára hullanak.

– Adj nekem egy esélyt és bebizonyítom – zokogta Frances.

Katie szemeit elöntötte a könny.

– Sosem bíztam benned – suttogta. – Miből gondolod, hogy ez után fogok?

Frances szorosan magához ölelte őt. A felesége szavai késként hatoltak belé. Lehunyta a szemeit és gyengéden megcsókolta Katie-t, aki lassan átkarolta a nyakát.

– Je vous aime – suttogta.

– Én is szeretlek téged – simult hozzá Katie és ajkaik ismét találkoztak.

9. fejezet

Frances és Katie egész éjjel szeretkeztek, újból és újból belehajszolva egymást a legteljesebb gyönyörbe. Frances újból és újból elismételte, mennyire hűséges a feleségéhez, de a lány nem engedett. A köztes időben, amíg csak egymás karjaiban feküdtek, Frances igyekezett megoldást találni. A bizalom hiánya mély sebet ejtett a szívén.

Már hajnalodott, amikor végre meg tudott szólalni.

– Katie – suttogta lehunyt szemmel.

A lány felemelte a fejét és a felesége arcára nézett.

– Mi az?

Frances vett egy mély levegőt.

– Én... – húzódott el Katie-től – elmegyek. – Egy lendülettel felült és igyekezett erőt venni magán. – Azt akarod, hogy menjek.

– Hogy? – nézett rá Katie zavartan.

Frances felállt és a ruhájáért nyúlt.

– Elhagylak. Nagyon fáj, de muszáj lesz – öltözködött vontatott mozdulatokkal. Katie-re nézett, aki még mindig csak zavartan bámulta őt. – Nem érted? – lépett vissza az ágyhoz és átölelte a szeretett nőt. Katie még mindig csak értetlenül bámult rá. – Nem bízol bennem. Be kell bizonyítanom neked. A kezdetektől ezt bizonygatom, de most már tudom, sosem fogsz bízni bennem. – Könny szökött a szemébe. – Ez így csak időpocsékolás.

Katie nem hitt a fülének. Sosem hitte volna, hogy egyszer ezt fogja hallani Frances szájából.

– Miért mondod ezt? – zihálta.

– Sosem mondok le Williamről – állt fel Frances és folytatta az öltözködést. – P az én fiam is. Minden nap meglátogatom, ezt megígérem... Je vous aime – suttogta és Katie szemébe nézett. Aztán előre hajolt és gyengéden megcsókolta a lányt, mielőtt elhúzódott volna. – De így nem maradhatok veled... Bíznod kell bennem, ha azt akarod, hogy visszajöjjek... A szüleim házában leszek – fordult az ajtó felé.

– Frances! – kiáltott utána Katie, mire a nő vissza fordult. Szemeiben reménykedés csillogott. Katie érezte, hogy könny áztatja az arcát. – Én... ég veled! – Túl büszke volt, hogy maradásra kérje a nőt.

Frances elfordult, hogy elrejtse könnyeit.

– Azt hittem, nehezebb lesz neked – suttogta és a fejét csóválva elsétált.

Katie hallotta, ahogy csukódik a bejárati ajtó, és már semmi sem tartotta vissza a könnyeit.

– Frances! – kiáltotta, de hangját elnyomta az autó zúgása. Már túl késő volt. – Kérlek.

Frances könnyei is szabadon csorogtak végig az arcán, ahogy a kormányt markolta. Nem akarta, hogy így történjen. Amíg azt hitte, Katie bízik benne, minden szép volt. De így... nem tudta, lehetnek-e még valaha megint együtt.

Folytatása következik!

Vége az I. résznek!

******************************************************************************

Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található. A válaszok ez esetben az egész I. részre vonatkoznak.