Közvetlen előzmény: Testvérháború I. rész 4. fejezet
Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997
*****************************************************************
Katie és Frances úgy döntöttek, aznap korán haza mennek. Frances épp lefektette Williamet egy kicsit pihenni, amikor megszólalt a csengő. Hallotta Katie lágy hangját, ahogy lesétált a lépcsőn, hogy aztán a feleségét a szülei mellett találja.
A lánya láttán Francine azonnal felállt és átölelte őt.
– Ó, kicsikém! – csókolta meg a nő arcát. – Hogy vagy? – simított végig Frances arcélén, simogatva a kék és lila foltokat, amiket Ross ökle hagyott. – Találkoztam az öcséddel. Alaposan elláttad a baját. Féltem, ő mit tett veled.
Frances felnevetett.
– Jól vagyok, anya – ölelte át Francine-t. – Ülj csak le! – Azzal ő is letelepedett mellé. – Gondolom, apa már mindenről beszámolt.
– Csak azt tudom mondani, amit az öcsédnek is. Ez csak gyerekes cívódás. Végre felnőtt emberekként kellene viselkednetek és megbeszélni – mondta Francine. – Ross szereti Katie-t. Emiatt úgy érzi, az ellensége vagy. De túl fog jutni rajta.
– De, anya! Már számtalanszor próbáltam beszélni vele – tiltakozott Frances.
Katie neki dőlt és lehunyta a szemét.
– Ez csak az én hibám – suttogta.
Frances átkarolta őt.
– Ne kezd ezt megint, kérlek! – suttogta.
– Nem a te hibád, kedvesem – biztosította Richard. – Kérlek, ne is gondolj erre!
Katie felnézett Frances-re, majd felsóhajtott és megsimogatta a másik nő arcát.
– Szeretlek – suttogta.
Néhány pillanatnyi csend után Richard és Francine felálltak, érezve, hogy ideje távozni.
– Csak szerettük volna látni, hogy vagytok. Már megyünk is vacsorázni a Morgenstens-ba – mentette ki magukat Francine és homlokon csókolta Frances-t és Katie-t. – Adjátok át Williamnek is a nevemben! – indult az ajtó felé, Richard pedig követte.
Frances elmosolyodott és Katie szemébe nézett.
– Lassan le kellene feküdnünk – suttogta és gyengéden megcsókolta a feleségét, Katie pedig egy szeretetteljes mosollyal válaszolt. Szemeibe hucut csillogás költözött.
– Akkor gyerünk! – nyögte ki végül.Folytatása következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése