Testvérháború I. rész 7. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus
Közvetlen előzmény: Testvérháború I. rész 6. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

Katie épp a konyhában volt, amikor Frances haza ért. Azonnal felfigyelt a felesége idegességére.

– Frances! Valami baj van? – vette ki az aktatáskát a nő remegő kezéből.

Frances rá nézett, Katie pedig azonnal észrevette a vörös foltot a gallérján. A szemei elkerekedtek, majd összeszűkültek.

– Az mi? – fogta meg a felesége karját.

Frances összevonta a szemöldökét.

– Micsoda? – lenézett az ingére, de nem látott semmit.

Katie közelebb húzódott és amikor felismerte a rúzsfoltot, hangosan felnyögött. Arca vörösbe fordult a dühtől. Felemelte a kezét és arcul csapta Frances-t, aki kissé megtántorodott.

– Hogy merészelted? – sikította a zavarodott nőnek. – Hogy tehetted? – ütötte meg megint.

Frances túlságosan meglepődött, hogy tiltakozzon, de amikor Katie már egyre jobban elvesztette a fejét, fel kellett emelnie a karjait, hogy védekezzen.

– De mit? – kiáltotta. – Mit tettem? – Megragadta Katie kezét a levegőben és gyengéden lehúzta.

– Az a rúzsfolt! – nyögte Katie és érezte, ahogy a könnycseppek legőrdülnek az arcán. – Ki az? Mondd meg! – küzdött a sírással. – Tudtam, hogy csak játszol velem. Csak nem akartam elhinni. Milyen hülye voltam! – szipogta, próbálva kiszabadítani a kezét.

Frances-t elöntötte a düh. Arca elvörösödött és szemeiben a fájdalom csillogott, amiért a felesége nem bízik benne.

– Senki – kiáltotta, amitől Katie egy csapásra elhallgatott. – Syrah megjelent ma az irodámban. Meg akart csókolni, de elküldtem. – Érezte, hogy egy könnycsepp csordul le az arcán. – Kérlek, higgy nekem!

Katie csak zokogott, de nem tudta elhinni.

– Mindig mindenki csak téged akart. Hogy mondhattál volna neki nemet? Sosem tetted – sírt, felidézve Ross szavait. Miért hazudna ilyet a saját nővéréről? A szabad kezével ismét megütötte Frances-t. Jeggyűrűjének gyémántja felsértette a nő arcát.

Frances érezte, hogy egyre jobban elönti a harag. Ellökte magától Katie-t, és mielőtt még parancsolni tudott volna magának, teljes erőből pofon vágta. Katie a padlóra zuhant, a szemei pedig elkerekedtek a megrökönyödéstől és a haragtól. Amikor rádöbbent, mit tett, Frances a felesége után mozdult és könny töltötte meg a szemét.

– Katie! Annyira sajnálom – fogta meg a nő vállát, próbálva felsegíteni.

A másik nő viszont elhúzódott és a falnak támaszkodott.

– Takarodj innen! – sikította. – Takarodj! – Frances felé nyúlt, de Katie megállította. – Ne merészelj hozzám érni! Csak menj!

Frances hátra tántorodott. Könny áztatta az arcát és érezte, hogy a térde elgyengül. Sosem ütötte volna meg Katie-t azelőtt. Soha. A falnak dőlt és arcát a kezeibe temette.

– Sajnálom – zokogta. – Kérlek. Én nem akartam. Csak megjelent és megcsókolt. De én nem akartam. Esküszöm!... Nem akartalak megütni.

Katie rá nézett és hirtelen elöntötte a Frances iránt érzett szerelem. Mellé húzódott és fájdalommal teli arcára nézett.

– Frances – nyögte és lassan átölelte a nő nyakát.

– Katie – suttogta a másik nő és könnyes szemmel a feleségére nézett. – Szeretlek – simogatta a szeretett nő arcát. – Tényleg nem akartalak megütni.

Katie ajkai hirtelen éhesen az övéire tapadtak. Letépte Frances-ről az ingét és megérintette a nő melleit. Frances lelökte a felesége szoknyáját és kezét a bugyijába tolta. Katie hevesen zihálni kezdett, ahogy a tapogatózó ujjak azonnal nedvessé vált ágyékához értek. Ajkaik ismét találkoztak és hevesen átölelték egymás. Nyelveik vad táncot jártak. Katie elfeküdt a hideg padlón, élvezve felesége érintését.

Frances is felnyögött, ahogy Katie ujjai a hátába mélyedtek. Katie háta megfeszült és egyre hevesebben zihált. Érezte, ahogy Frances csókokkal hinti tele a nyakát és a testét elönti a szenvedély.

Frances felült, majd maga után vonta Katie-t is és az ölébe ültette, hogy letéphesse róla a bugyiját. Katie felnyögött, ahogy a felesége ujjai belé hatoltak. Úgy hallotta saját sikolyát, mintha nem is az ő torkából érkezne. Minden izma megfeszült, ahogy Frances ujjai benne mozogtak. A felesége nyaka hajlatába temette az arcát, a puha bőrbe törölve könnyeit.

Frances az arcát és az ajkait csókolgatta, amitől végül a szenvedély rátört Katie testére. Hangosan felsikoltott és minden porcikája megfeszült.

– Katie! – szólalt meg Frances egy kis idő múlva, gyengéden simogatva a feleségét. – Én, esküszöm...

– Ne beszéljünk róla! – csókolta meg Katie. – Nem akarom tudni.

Remegő kezekkel simogatta Frances testét, nyögéseket csalva elő belőle, hogy most ő kerekedhessen felül és magáévá tehesse Frances-t ott, a konyha padlóján.

Folytatása következik!