Testvérháború I. rész 6. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus
Közvetlen előzmény: Testvérháború I. rész 5. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

Pár hét múlva Ross a Waldorf Astoria éttermében üldögélt, Syrah-ra várva. Megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor a nő csatlakozott hozzá. Felállt és megcsókolta partnere arcát.

– Hello, Syrah! – mérte végig nővére korábbi szeretőjének szépségét. Amint tudomást szerzett róla, hogy a nő visszatért Európából, azonnal kapcsolatba lépett vele. Syrah nem habozott válaszolni neki és sokkal jobban érdekelte Frances hogyléte, mint bármi más.

– Hello, Ross! – üdvözölte ő is a férfit, letelepedve, amikor az udvariasan kihúzta neki a széket. – Nem is láttalak, mióta... a nővéreddel szakítottunk évekkel ezelőtt.

A nő Franciaországban élt, amikor Frances-szel találkoztak. A munkája azonban rendszeres utazásokra szólította mindenfelé a világban. A Frances iránt érzett szerelme azonban soha nem változott.

Amikor azonban látta, hogy Frances nem veszi őt komolyan, elhagyta. Ezt a lépését azonban azóta már ezerszer megbánta, főleg, amikor a másik nő visszaköltözött New Yorkba a családjához. Meg akarta látogatni, hátha visszafogadja, de addigra már rá kellett ébrednie, hogy Frances valaki másba szerelmes.

Ross elmosolyodott és ismét végigmérte a nőt. Syrah-nak hosszú, hullámos szőke haja volt és kék szemei. Karcsú volt és hihetetlenül gyönyörű. Valamennyire Katie-re emlékeztetett a kedves mosolyával.

– Régen volt – bólintott. – És most a segítségedre van szükségem – tettetett aggodalmat.

Syrah összevonta a szemöldökét.

– Mégis miért? – Aggódott, hogy valami történt Frances-szel.

Ross lesütötte a szemét. kivárva a megfelelő pillanatot.

– Nos... emlékszel arra a nőre, akit a nővérem elvett?

Alexandra Balen alias Syrah Montague

***

Frances felkapta a telefont és gyorsan beütötte az otthoni számukat.

– Halló? – hallotta Katie hangját. Érezte, hogy azonnal elönti a vágy.

– Helló, Kedvesem! – mondta érzéki hangon és tudta, hogy Katie elmosolyodik. – Hogy vagy? Hiányzol.

– Te is hiányzol nekem – suttogta Katie. – Jól vagyok, köszönöm.

– És a kicsi? – hallotta Frances a kisfiú zajongását.

– William is jól van. Épp a kisautóval játszik, amit tőled kapott.

– Öleld meg helyettem is! – mosolygott Frances. – Csak azért hívlak, hogy ahelyett, hogy most is főznél, elvinnélek valahova vacsorázni. Legalább beszélgethetnénk... és szeretkezhetnénk – suttogta az utolsó szavakat és hallotta, hogy Katie élesebben veszi a levegőt.

– Oké – jött a válasz. – Amit csak akarsz.

Frances elmosolyodott.

– Akkor jó. Hat körül érek haza. Szeretlek.

– Én is szeretlek téged – válaszolta Katie és letették a telefont.

Frances máris arra gondolt, mi mindent fog majd Katie-vel csinálni az éjszaka. Tekintete álmodozva a semmibe révedt, arcára érzéki mosoly ült ki. Csak a telefon csörgése térítette magához.

– Igen, Lucy? – vette fel.

– Látogatód van. Syrah Montague.

Frances szemei elkerekedtek.

– Ki? – nyögte,

Az ajtó hirtelen kinyílt.

– Mi történt? Már el is felejtettél engem, Frances? – csukta be Syrah maga mögött az ajtót.

Frances szóhoz sem jutott. Nem hitte volna, hogy valaha látja még a nőt viszeont.

– Syrah! – állt fel zavartan, hogy megkerülje az asztalt, miközben hirtelen csurom izzadtság tenyerét a nadrágjába törölte. Ha Katie tudomást szerez róla, kitör a balhé. – Micsoda meglepetés!

Syrah elmosolyodott és átkarolta Frances-t, pontosan érzékelve annak zavarát.

– Mi a baj? – kérdezte kissé meglepetten.

Frances levegő után kapkodott.

– Ha Katie tudomást szerez arról, hogy találkoztunk, kicsinál.

– El tudom képzelni – suttogta Syrah, hirtelen komolyabb hangra váltva. Ross mesélt neki arról, mennyire “rettegésben tartja” Katie a nőt.

– Pardon? – vonta össze Frances a szemöldökét.

– Semmi, semmi! – rázta a fejét Syrah. Frances vállára hajtotta a fejét, egy kis rúzst kenve a másik nő gallérjára. Gyengéden simogatta Frances oldalát és felnézett az arcára. – Még mindig gyönyörű vagy – suttogta. – Hiányoztál.

Frances összevonta a szemöldökét. Érezte a köztük feszülő vibrálást, de ő túlságosan is szerette Katie-t.

– Nem lehet – húzódott el.

Syrah utána lépett, és mielőtt Frances reagálhatott volna, gyengéden megcsókolta.

– Elég! – húzódott el ismét a másik nő dühösen. – Csak ezért jöttél? Hogy bajt keverj?

Syrah megdöbbent. Nem erre számított. Mit művelt Frances-szel az a nő? Néhány éve itt, helyben leteperte volna őt, vagy bárki mást, akit csak megkapat.

– Félsz tőle – suttogta. – Még sosem féltél senkitől ennyire. Amikor együtt voltunk, sosem gondolkodtál egy pillanatig se, hogy mással henteregj... Megváltoztál.

Frances bólintott.

– Igen, megváltoztam. Szerelmes vagyok. És boldog. És ami még fontosabb, van egy fiunk – fejtette le magáról Syrah karjait. – Most pedig, kérlek, menj el!

Syrah összevonta a szemöldökét.

– Még visszajövök – mondta halkan, majd elhagyta az irodát.

Frances az asztalának támaszkodott és megkönnyebbülten felsóhajtott, aztán gyorsan letörölte a rúzs nyomait a szájáról.

Folytatása következik!