Tízemeletes ház 12. rész - Túl a tizediken

Előzmény: Tízemeletes ház 1. rész
Közvetlen előzmény: Tízemeletes ház 11. rész

Írta: Marokfegyver

***********************************************************

Reggel úgy ébredtem, amely állapotot a népnyelv találóan „mosott szarnak” nevez.

Óvatosan bekukkantottam a lányok résnyire behajtott szobáiba, a fürdőbe és a konyhába. Sehol senki. Ha minden éjjel ilyen sokáig maradnak fenn, akkor jól bírják – állapítottam meg. Legalább egyikük még mosott is kora reggel, sok-sok ruhadarab volt kiteregetve.

Visszatért az előzőnapi érzés: Siettem volna, mint akinek sürgős dolga támadt, miközben nem tudtam, merre menjek. Eszembe jutott a tuti csajnak tűnő, fészbukos ismerős, ám azt a lehetőséget még inkább tartalékoltam. Öltözködés közben beugrott az aluljáróban megismert kis prosti képe – végső soron nála is elveszíthetem a szüzességemet –, de félretettem az ötletet.

Még nem telt egy teljes nap, és máris mekkora választék! Gyűjtök még hozzá…

– Csilla! – kiáltottam fel önkéntelenül. Azt súgta a szimatom, hogy megérné megismerkedni a zivatar idején alaposan megbámult csajjal. Azoknak a srácoknak lehetett némi előnye hozzám képest, de mintha közülük sem ismert volna mindenkit egyformán, mégis együtt mentek fel… Valamelyikük lakásába? Izgatott ez a titokzatosság: zavartalanul nézegették a cicijét – talán meg is fogták, amikor nem néztem arra –, és milyen könnyen rávették sugdolózva, hogy menjen fel velük…

Mire mindezt végiggondoltam, farkam sürgősen jelezte az egyetértését.

Reggelizni persze elfelejtettem – bár arra nem is tért ki Fruzsi, hogy arról is ő gondoskodik-e –, nem okozott gondot, vidáman csaptam be magam után az ajtót.

Balgaságnak bizonyult feltételezni, hogy Csillát meg lehet találni egy kétmilliós városban, netán a kedvemért ott ülne a lépcsőn… de nem törtem le. Gondtalanul bandukoltam, és hevenyészett statisztikám szerint minden ötödik nővel kiegyeznék, tehát kis túlzással 400.000 csaj vár rám. Féktelen jókedvem támadt!

Vettem egy kiszacskónyi pogácsát, és egy csikkekkel körbedobált padról folytattam a szemlélődést. Ez volt a szerencsém!

Ha akárcsak egy perccel később keltem volna fel, ha reggeli után kutatok a hűtőben, ha nem ülök le a padra… és még sorolhatnám, akkor talán sosem látom viszont Csillát. Két srác társaságában haladt el karnyújtásnyira tőlem. Dobozos tejet, és apróságokat lóbált egy szatyorban, és pukkadozva hallgatta a srácok szövegelését, akik közül az egyik még tegnapról ismerősnek tűnt: A kukucskálós!

Mégsem annyira nagyváros! Nagyapán szokta mondogatni, aki évekig tanult és élt Pesten, hogy egy-egy emeletes ház olyan, mint egy falu, egy-egy háztömb meg akár egy kisváros, csak míg a faluban mindenki ismer mindenkit, itt nem. No, én ehhez képest még a csaj nevét is tudom! Néztem utánuk, és amikor 10 lépésre elhaladtak, felálltam és követtem őket. Hogy miért? Nem tudom.

A lány megállt egy közeli lépcsőház bejárata előtt, de a srácok megfogták a karját, és röhögve húzták tovább, így még kettővel arrébb haladt a csapat. Közelebb kerültem hozzájuk, nehogy becsapódjon az orrom előtt az ajtó, de az ki volt támasztva.

Viháncolva, ám körbetekingetve szálltak be a liftbe. Velem nem foglalkoztak, még annyira sem, hogy megvártak volna. Úgy tűnt, hogy erre a napra is befejeződött Csillával való távoli kapcsolatom, immár a másodi alkalom is, de legalább láttam, és megtudtam, hogy melyik lépcsőházban lakik – ahová be akart menni –, és megerősödött a véleményem a csajról: Megérné nála próbálkozni!

Szórakozottan néztem a lift kijelzőjét: Meg sem állt a 10. emeletig.

Megnyomta a gombot. Mit veszíthetek, ha végigsétálok a 10. szinten? Nem számítottam rá, hogy valahonnan nyögéseket fogok hallani, de szinte biztos voltam benne, hogy ki tudom választani azt a lakást, ahová a két srác Csillát vitte. Hogy ez mire jó? Nem kérdeztem meg magamtól.

Végtelen lassúsággal ereszkedett le a lift, felfelé meg még szorongatóbban haladt.

…8…9…Na, végre!

Sok mindenre számíthattam volna, ám egyáltalán nem vártam semmit. Azt főleg nem, hogy közvetlenül a liftajtóval szemben, egy leselejtezett éjjeliszekrény tetején terpeszkedik az egyik srác.

Zavartan el akartam indulni az egyik irányba, de masszív vasrács állta el az utat. Megtapogattam a zsebem, mintha kulcsot keresnek, majd a csengők feliratait tanulmányoztam. A srácnak nem tűnt fel a bizonytalankodásom, rendületlenül ült a falba karcolt hatalmas punci alatt, ujjai között egy szál cigit egyensúlyozva, mint aki alig várja, hogy kimenjek a képből.

– Hol lehet a csaj és a másik srác? Dugnak! – hasított belém a felismerés.

Nem tudtam eldönteni, mit csináljak: Visszaereszkedjek a földszintre? Valami nem eresztett, ami erősebb, mint a vasrács.

A liftnek a 10. a végállomása, de a lépcső tovább is vezet – figyeltem fel rá, és hirtelen ötlettel a lépcsőhöz indultam, nem lefelé, hanem fel…

– Várjál már egy kicsit! – szólt rám a srác a kopott éjjeliszekrény tetejéről.

Értetlenül néztem rá.

– Be van zárva – magyarázta.

Zavaromban megint a zsebemhez nyúltam, mintha nálam mindenféle kulcs előfordulna.

– Akkor is várj egy kicsit! – figyelmeztetett a srác.

Bambán, de szándékom szerint megértően mosolyogtam, mire ő a feje felett díszelgő, méretes faldísz-puncira mutatott.

Minden világossá vált: Csilla és a másik srác ott vannak, ahová egyébként már nem jár senki. A tetőn? Vagy csak a lépcső tetején?

Látszólag higgadtan megvontam a vállam. Olyan mozgásba kezdtem, mint a show-műsorvezetők, és billegés közben centiről centire haladtam a lépcső felé. A srác ugyanúgy nem akadt ki a ravaszkodásomon sem, ahogy azt is természetesnek tartotta, hogy éppen a tetőn támadt sürgős dolgom.

Sikerült haszonnak haladni annyit, hogy a szemem sarkából árnyékok mozgására figyeltem fel.

– Nincsenek messze – állapítottam meg, miközben ártatlan képet sugároztam, és folytattam a célirányos táncolást.

Sajnos hibába kerítettem be a teljes széltében és hosszába a lépcső rövid, egyenes szakaszát, a kanyaron túlra nem tudtam belesni. Amerről az izgő-mozgó árnyékok vetültek, ott egy üvegajtó lehet, méghozzá nagyon közel – mértem fel a helyzetet –, és annak a belső oldalán zajlik az esemény.

– Ott? – kérdeztem annyira egykedvűen, mintha igazán nem is érdekelne, csak nem akarnék csendben várakozni.

Nem hittem volna, hogy a közömbösséget is lehet fokozni:

– Ja.

– Régóta?

Ez a bonyolultabb kérdés mintha kibillentette volna a srácot a fél-kómából. Összekaparta magát, lekászálódott az éjjeliszekrényről, felment négy fokot a lépcsőn, kicsit bedőlve a kanyaron túlra nézett, majd visszaült a helyére:

– Ja. – Elgondolkodott, majd hozzátette: – Várj egy kicsit!

Vártam én örömmel, csak közben kipróbálásra csábított a módszer: a negyedik lépcsőfokról meglesni, amit lehet. Tényleg: Mit láthatott a srác? Mi az, ami ennyire nem zökkenti ki az érzéketlenségéből? – dohogtam. – Halvérű!

Tudtam, hogy itt az idő, vagy megint véglegesen lemaradok valamiről.

Ugyanúgy, ahogy az imént a sráctól láttam – ez ellen nem lehet kifogása –, csak hozzátéve még egy fokot, és valamivel fürgébb mozgással, két szökkenéssel felugrottam az ötödik lépcsőre, és már útközben jobbra csavartam a fejem.

A csaj – Csilla – egyik karjával és félig a vállával a rücskös üvegajtónak támaszkodott, másik karját pihenésképpen lefelé lógatta. Haját a füle mögé akasztotta, tekintete unottan merült a koszos falra…

De mindezt csak fél perccel később vettem észre. A legelső pillantásom a hófehér fenekére esett – amit lazán hátratolt, hogy a srác farka hátulról könnyen hozzáférjen –, aztán figyeltem fel az egyik bokájánál megrekedt bugyira, s végül a derekán összegyűrt, kifordított szoknyájára.

A srác rugózását csak homályosan érzékeltem, arckifejezése meg egy cseppet sem érdekelt… úgy számoltam, hogy ideje visszatérni a 10. szintre, mielőtt a társaság valamelyik tagja megsokallná a kíváncsiskodásomat. Nem mintha túl sok idő állt volna rendelkezésemre mindent megfigyelni, s alig égett fel szemhéjamra a gömbölyű fehérség, hogy majd éjjelente előjöjjön kísérteni.

A szekrénykén ücsörgőt a legkevésbé sem zavarta indokolatlan hosszúságú távollétem, ahogy az is hidegen hagyta, hogy nem a falra karcolt puncit dugja a haverja, hanem egy igazi, élő változatot, alig pár lépésnyire.

– Most kéne még beállni a sorba…! – vélekedtem. – Vagy egyszerűen felmenni ezen a néhány lépcsőn, és átvenni a csajt…

Nem volt ugyan időm megfigyelni, hogy használnak-e gumit, de nem tartottam valószínűnek.

Mire eddig eljutottam, megváltoztak a zajok: A srác nyögései betöltötték a lépcsőházat, Csilla pedig alig hallhatóan kuncogott. A következő pillanatban – ruhát rángatva és gombolva – együtt kerültek elő, és a srác az éjjeliszekrény díszévé vált haverja felé lökte a csajt:

– Nesze!

Emez nem reagált semmit, de én ösztönösen odanyúltam, és elkaptam a megtántorodó Csilla karját.

– Kurva izomlázam lett – mentegetőzött a lány a szorításomban.

– Na, mire vársz? – sürgette az egyik srác a másikat, nyilván el akarta foglalni a helyét a szekrényke tetején.

– Mondtam, hogy nekem sietnem kell! – nyafogott a csaj, s mivel mégsem mozdult, komoly esélyt láttam arra, hogy akár én is lehetnék a következő. Nem engedtem el a karját, így hozzám beszélt: – Neked még nem mondtam, hogy sietnem kell.

– Két perc? – próbálkoztam. Alig ismertem fel saját hangomat.

– Hidd el, hogy most lehetetlenség!...– erősített rá, ám egy szikrányi jelet sem mutatott az indulásra.

Közben legalább a fele eltelt már annak a 2 percnek, amit én a saját teljesítményem kibontakoztatására szántam.

Fogtam a karját, valamivel könyék felett – dehogy eresztettem volna el –, ezért szinte cipelt magával, megnyomta a lift hívógombját.

Újabb 1 perc múlva mindannyian az épület előtti járdán találtuk magunkat. Hosszan bámultam Csilla után, és észre sem vettem, hogy a srácok is eltűntek.

Folytatása következik!

Meddig mennél el? I. rész 16. fejezet

Előzmény: Meddig mennél el? I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Meddig mennél el? I. rész 15. fejezet

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 23.

*************************************************************************

Amikor ismét kijöttem a házból, Susan már ébren volt és úgy vigyorgott, mint aki megütötte a főnyereményt a lottón, miközben Molly beledörzsölte a naptejet a bőrébe... Különösen, amikor a melleit simogatta.

- Halló! - mosolyogtam én is rá. - A végén még én ropogósra sülök. Nekem is elkellene egy kis naptej. - Letettem az italokat az asztalra és széttártam a karjaimat.

Molly adott egy gyors puszit Susan szájára és felállt. Végigmérte tekintetével a testemet és elvigyorodott.

- Hmm... Hol is kezdjem? - lépdelt körbe körülöttem. - Talán ennél a szexi fenéknél. Vagy a gyönyörű lábaidnál – körözött tovább. - De ezt a feszes hasfalat se szeretném elhanyagolni. Na meg azokat a csodás domborulatokat.

- Abbahagynád a gusztálást és bekennél végre? Kezdek elfáradni az ácsorgásban.

- Oké, oké! Kis türelmetlen. - Azzal naptejet nyomott a kezébe és elkezdte bedörzsölni a testemet.

Amikor végzett, odafordultam Susanhez.

- Most nekünk kell bekenni őt. Pattanj fel és segíts!

Susan elvigyorodott és készségesen feltápászkodott, hogy rögtön el is kezdje simogatni újdonsült barátnőnk testét.

***

Már kezdett sötétedni, amikor rendeltünk egy pizzát. A csengő hangjára Susan meztelenül ment ajtót nyitni és átkiáltott a válla felett: - Itt a pizza.

Mollyval csatlakoztunk hozzá. Legnagyobb bánatunkra egy fiatal nő hozta ki a rendelésünket. Egy férfi futárra számítottunk. A lány mindent megtett, hogy úgy viselkedjen, mintha minden a lehető leghétköznapibb lenne, de szemmel láthatóan küzdött a reakcióival.

Átvettem a pizzát, Molly pedig fizetett.

- Tartsd csak meg a visszajárót!

Amikor becsuktuk az ajtót, egyszerre nevettünk fel, de egyetértettünk, hogy sokkal jobb móka lett volna, ha egy férfi hozza ki a pizzát. Molly különös figyelmet fordított volna a pénztárcája előkerítésének, Susan pedig addig beinvitálta volna az illetőt, „hogy kinn tartsuk a szúnyogokat”.

Vacsora után kevertünk magunknak friss italokat és kitelepedtünk a jakuzziba. Egyetértettünk, hogy a legjobb érzés télen lenne, de így is nagyon kellemes volt. A lényeg úgyis az volt, hogy hagyjuk a vágyakat fokozódni, mielőtt ágyba bújunk és egymásnak esünk.

Molly rosszul viselte a várakozást. Amikor kimásztunk a jakuzziból, nem kért engedélyt, csak szó nélkül magához húzott és hevesen megcsókolt, miközben végigsimított a testemen. Azt vártam, hogy Susan is csatlakozik majd, de ő nem tette. Csak ült ott a medence szélén és az italát kortyolgatva bámult minket.

Molly mindkettőnket meglepett, amikor véget ért a csók, a derekam köré fonta az egyik karját, majd Susanre vigyorgott.

- Egek! El se tudod képzelni, mennyire vágyok rá, hogy kinyaljam.

Susan felnevetett.

- Remélem szereted a puncinedveket. Van neki belőle elég.

- Nem kell győzködni – vigyorgott Molly. - Ha valaki palackozná, én lennék az első számú vásárló.

Ettől mindketten felnevettünk Susannel.

Végül Susan begörbitett mutatóujjal gívta magához Mollyt, majd amikor ő odaért hozzá, rásimította a kezeit a melleire.

- Imádom ezeket – vigyorgott.

Aztán felállt és előre hajolt, hogy a szájába vegye barátnőnk egyik mellbimbóját.

- Ó! Ha így folytatod, nem fogok tudni talpon maradni. A lábaim már most elgyengültek.

Susan mohón rámosolygott.

- Ez volt a cél.

***

Susannek támadt egy ötlete. Megkérte Mollyt, hogy üljön le a jakuzzi sarkába, amíg elmagyarázza nekem. A lehető legtávolabb vont vendéglátónktól és a fülembe kezdett suttogni.

- Ugye nem lesz rá szükség, hogy hozzam a fegyveremet? - viccelődött Molly.

- Nem – nevettem fel. - Tetszeni fog. Csak adj még egy percet!

Alig bírtam visszatartani az izgatottságomat Susan ötlete miatt. Nekem kellett lépni először, mert, a jelekből kiindulva, Molly jobban vonzódott hozzám, mint Susanhez.

Minél többet magyarázott nekem, én annál izgatottabb lettem. Mollyra néztem és úgy vihogtam, mint egy iskolás lány. Végül, amikor elkészültem, megkértem Mollyt, hogy kapcsolja ki a vízkeringetőt. Utána mindannyian a medence egyik végébe helyezkedtünk.

Volt ott egy adag cilinder alakú párna, amit kampók tartottak a helyén. Arra szolgáltak, hogy pihenés közben nekik lehessen támaszkodni. Kivettünk egyet a tartóból és Molly mögé helyeztük.

Én barátnőnk egyik oldalára helyezkedtem, Susan pedig a másikra. Odahajoltam hozzá és gyengéden végigfuttattam nyelvem hegyét a fülkagylóján.

- Három szabálya van a játéknak – doromboltam. - Először is, megtehetünk bármit, amit akarunk, de a puncidhoz nem nyúlhatunk. Másodszor, csukva kell tartanod a szemeidet, a kezed pedig a puncidon egész végig. Végül pedig, a játék nem ér véget, amíg kétszer el nem mégy. Minden világos?

- Miért nem segíthettek benne?

- Segíthetünk. Addig, amíg egyikünk se nyúl a puncidhoz.

- Oké.

- Most hunyd le a szemed és tedd mind a két kezed a puncidra!

Amikor engedelmeskedett, Susannel egy-egy kezünket a melleire tettük és gyengéden gyúrogatni kezdtük őket. Aztán Molly fülébe kezdtem duruzsolni, olyan közelről, hogy a lehelletem melegét is érezze.

- Most pedig Susannel élvezni fogjuk a szexi melleid tapintását. Imádjuk ezt az érzést. Alig várom, hogy ágyba bújjunk és összecsókolhassam őket meg a mellbimbóidat szopogathassam.

Közben figyeltem Susan arcát, ahogy szélesen elmosolyodik.

- Gyönyörű puncid van – csatlakozott ő is. - Mielőtt a nap véget ér, mindketten alaposan bebarangoljuk majd a nyelvünkkel. Alig várom, hogy a számban érezhessem a nedveidet.

Együtt figyeltük, ahogy Molly kezei mozognak a combjai között, izgatva saját bejáratát.

- Told be magadnak két ujjadat, Molly! - suttogtam. - Képzeld el, hogy a nyelvem jár benned! Képzeld el, ahogy mohón nyalogatom a puncidat! Mmmm! Olyan finom és nedves! Imádom a puncidat.

- Igen – nyöszörgött Molly. - Mennyei.

Susannal mosolyogva figyeltük, ahogy ujjazza magát, miközben hüvelykujja a csiklójára tapadt.

- Ez az. Folytasd csak! Izgasd magad a nyelvemmel, miközben Susan a csiklódat szopogatja!

Molly egyre hangosabban nyögött, Susan mosolya pedig már fülig ért. Velünk ellentétben Molly nem sikoltott fel, amikor elérte a csúcsot. Nem adott ki semmilyen hangot, csak megfeszült a teste, majd mosoly terült szét az arcán.

- Mennyi idő múlva tudsz elmenni megint? - kérdeztem, miután Molly teljesen elernyedt.

- Nem sokára – nyöszörögte halkan.

- Helyes. Amikor kész vagy, állj elénk, hogy láthassunk közben!

- Nem... nem fogtok segíteni? - nyöszörögte.

- Szeretnénk nézni téged közben. Annyira vadító lenne nézni téged! Most csókolj meg mindkettőnket, aztán kezdj bele!

Nem szólt semmit, csak bólintott, majd szenvedélyesen megcsókolt, mielőtt Susanhez fordult volna, hogy az ő ajkaira tapadjon. Végül felállt. A puncija épp csak a vízfelszín felett volt, de így is tökéletes belátást kaptunk.

Nyitva tartotta a szemeit és felváltva nézett Susanre és rám, miközben egyik kezével a mellét kezdte markolászni, a másik kezével pedig az ágyékát simogatta.

Vadító volt a látvány. Ez a gyönyörű, szexi nő itt kényeztette magát előttünk. Öntudatlanul is a saját mellbimbóimmal kezdtem játszadozni, miközben figyeltem.

Nem tartott sokáig, míg végül Molly mindkét keze ismét a punciján volt és egyre hevesebben kezdte ujjazni magát, miközben hüvelykujjával a csiklóját izgatta.

Hamarosan már küzdött, hogy nyitva tartsa a szemeit. Arca minden vonásán a szenvedély tükröződött. Ez volt a legerotikusabb látvány, amiben valaha részem volt.

Néhány pillanat múlva hangosan felnyögött és leroskadt a medence szélére. Még pár pillanatnyi nyöszörgés következett, míg végül elernyedt és lassan kinyitotta a szemeit, hogy ránk mosolyogjon.

- Ezt akartátok látni? - kérdezte fátyolos hangon.

Susan tért először magához és odabújt hozzá, hogy szenvedélyesen megcsókolja. Én is oda helyezkedtem, hogy kivárjam a soromat, majd rögtön lecsaptam, amikor Susan elhúzódott.

- Váó! Szükségem lesz egy italra – kuncogott végül Molly.

Amíg Susan bement, hogy keverjen nekünk friss italt, Molly felé fordultam.

- Ez annyira de annyira vadító volt! Majdnem elmentem csak attól, ahogy néztelek.

Barátnőm nem válaszolt, csak szélesen rám mosolygott.

***

Aznap éjszaka Susan és én Molly ágyában aludtunk. Órákig szeretkeztünk. A kedvenc részem az volt, amikor Susan engem nyalt, Molly pedig az arcom fölé guggolt. Hihetetlen volt, mennyi nedvet fröcskölt a számba. Amikor elélvezett, az egész arcomat beborította.

Molly elmondása szerint ő azt élvezte a legjobban, amikor Susan őt nyalta, miközben velem csókolózott. Efelől nem is volt kétségem az alapján, ahogy a számba nyögött egész végig.

Másnap reggel én ébredtem először. Felkeltem és egy gyors látogatás után a fürdőszobában úsztam egyet a medencében. Miközben a vízben lebegtem, próbáltam helyre rakni az érzéseimet. Megszegtem az első szabályomat, hogy nem fekszem le senkivel Susanen kívül, de a legkevésbé se bántam. Biztos voltam benne, hogy ez semmin nem fog változtatni. Biztos voltam benne, hogy erős érzések fűznek Mollyhoz. Nem voltam belé szerelmes úgy, mint Susanbe, de mégis.

***

Susannel szombat reggel kilenckor érkeztünk Molly házához. Rengetegszer voltunk már ott az elmúlt hat hétben. Néha otthon volt, de sokszor nem. Kihasználtunk egy nagylelkű felajánlást, hogy használhassuk a medencéjét. Még egy kulcsot is adott nekünk.

Ez a szombat azonban különleges volt. Nem azért jöttünk, hogy kifeküdjünk a medence mellé, vagy hogy lefeküdjünk Mollyval. Más ok miatt és csak amiatt voltunk ott. Molly nagy ölelésekkel és csókokkal köszöntött minket, majd segített bevinni a csomagokat és felakasztani a ruhákat a vendégszobában.

A ház gyönyörűen fel volt díszítve. Két asztalon sütemények várakoztak, a hátsó teraszt pedig fehér virágok borították.

Sandy és James voltak az első vendégek, akik megérkeztek, majd Bren és Ted követték őket a gyerekekkel. Amikor Beverly tiszteletes megérkezett, Susannel tudtuk, elérkezett az idő.

A vendégeket hátrahagyva bementünk. Miután belebújtunk a bérelt ruháinkba és gondosan elrendeztük a hajunkat, hatalmas tapsvihar kíséretében léptünk ki ismét az udvarra.

A ceremónia rövid volt és lényegre törő. Hamarosan pedig egy gyűrűt húztam rá Susan ujjára.

- Ezzel a gyűrűvel Isten és az egybegyűltek színe előtt...

Vége az I. résznek!

Hamarosan érkezik a II. rész.

*******************************************************************************

Ha tetszett, olvasd el egy másik pár hasonlóan szexualitástól túlfűtött egymásra találásának történetét is itt!

Heti ajánlat - Bonjour

Huncutkodás a szerelem városában.

Lopott pillanatok Párizsban

Meddig mennél el? I. rész 15. fejezet

Előzmény: Meddig mennél el? I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Meddig mennél el? I. rész 14. fejezet

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 23.

*************************************************************************

Szerdán vacsorára Sandy hozott nekünk ráktálat, Bren pedig gondosan átsütött lazacot és egy üveg jófajta bort.

- Ugye tudjátok, hogy nem kell ezt csinálnotok? - szabadkoztam.

Sandy azonban ragaszkodott hozzá, hogy ha már mi látjuk vendégül őket, legalább vacsorát készítenünk ne kelljen.

Alig bírtam megállni, hogy dugig ne tömjem magam, és tudtam, hogy Susan is hasonló problémákkal küzd.

Aznap este nem játszadoztunk el egymással. Csak élveztük a meztelen társaságot és beszélgettünk. Elmeséltünk nekik mindent Mollyval kapcsolatban és a terveinket a hétvégére.

Amikor leírtuk őt, Susan hangosan felsóhajtott.

- Gyönyörű nő. Fitt és nagyon nagyon szexi. És a mosolyától is szinte el lehet olvasni

- Egyáltalán nem olyan, mint azok a zsaruk, akikkel én találkoztam – nevetett fel Bren.

***

Szombaton Susannel a megbeszélt időpontban érkeztünk Molly házához. Amikor meglátta az aprócska táskát, amivel érkeztünk, felnevetett.

- Nos, végül is nemigen lesz szükségetek többre egy pár fogkefénél – jegyezte meg.

Miután megmutatta a fürdőszobát és a hálószobánkat, kiment a konyhába, hogy csináljon nekünk italt. Mire visszaért, Susannel már meztelenek voltunk.

- Hát ti ketten nem vesztegetitek az időt – vigyorgott.

- Azt szeretted volna, ha magunkon hagyjuk a ruhát? - cukkolta Susan.

- Nem. Egyáltalán nem. De nem hittem volna, hogy ilyen gyorsak lesztek. Azt hiszem, mostanra már nekem is meztelennek kellene lennem.

- Sosem késő hozzá – válaszoltam, miközben átvettük az italunkat.

- Ez az, kislány! - nevetett Susan. - Le azokkal a ruhákkal!

Molly is felnevetett és elkezdett vetkőzni. Amikor végzett, enyhén széttárta a karjait és csinált nekünk egy piruettet.

- Nos, tetszik, amit láttok?

- Te jó ég! - nyögtem fel.

- Most féltékeny vagyok – kacagott Susan.

- Van elég törölköződ? - kérdeztem végül. - Mert van nekünk is a kocsiban.

- Már előkészítettem párat a teraszon – intett a megfelelő irányba Molly. - Menjünk?

- Menjünk! - bólintottunk vidáman.

Amikor letelepedtünk a napernyő alá a napozó ágyakra, Molly halkan kuncogni kezdett.

- Mi az? - kérdeztem.

- Nem tudom – válaszolta. - Csak sosem hittem volna, hogy ilyesmit fogok csinálni.

- Még sosem meztelenkedtél itthon? - kérdezte Susan.

- Nem erről van szó. Rengeteget vagyok itt kinn meztelenül. Imádom. Csak arról van szó, hogy éppen csak most találkoztunk, ti pedig annyira kötődtök egymáshoz! Kicsit harmadik keréknek érzem magam, de ti meg úgy viselkedtek, mintha semmi ilyesmiről nem lenne szó. Csak itt ücsörgünk az italainkkal meztelenül. Eddig mindig ha levettem a ruháimat valakinek a társaságában, annak pillanatokon belül szex lett a vége.

- Kényelmetlenül érzed magad emiatt? - kérdeztem. - Ha erről lenne szó...

- Nem. Semmi ilyesmi – rázta meg a fejét. - Csak már évek óta tudom, hogy biszexuális vagyok. Ti pedig csak pár hete. Ti mégis sokkal kényelmesebben vagytok a helyzetetekben, mint én. Ennyi az egész.

- Mi csak nem vesszük olyan komolyan az életet, Molly – válaszolta Susan. - Csak hagyjuk magunkat sodródni az árral... Szórakoztatóbb, mintha mindig a következmények miatt kellene aggódnunk.

- Nem akarunk elvesztegetni egy pillanatot sem – tettem hozzá. - Ki tudja, mit hoz a holnap? Mindketten megkedveltünk téged és mindketten gyönyörűnek és szexinek tartunk, akivel sok mókában lehet részünk. És nem hiszem, hogy bármelyikünk is meg fogja bánni, miután vasárnap este haza megyünk.

- Egek! Még a végén zavarba hoztok – nevetett Molly. - Alig vártam, hogy eljöjjön ez a nap.

Susan témát váltott és körülnézett.

- Hogy tudsz fenntartani egy ilyen házat egy zsaru fizetéséből.

- A házasságomból – válaszolta Molly. - Igaz, hogy alig tartott valameddig, de a válláskor megkaptam a fenntartási költségekkel együtt.

- Hihetetlen – nyögtem fel.

- Nem bánod, ha kipróbálom a medencét? - hajtotta fel Susan az italát.

- Dehogy – mosolygott rá Molly. - Érezd otthon magad!

Mollyval a napernyő alatt maradtunk és figyeltük, ahogy Susan úszik.

- Őrülten szexi, nem igaz? - vigyorogtam.

- Az. Mindketten azok vagytok. Ne becsüld alá magad! Már attól benedvesedek, hogy rátok nézek. A múltkor is, amikor csókolóztunk és megfogtad a mellemet, majdnem elmentem.

- Tényleg? Már attól?

- Igen. Még sosem történt ilyen velem. Bár már előtte is nagyon fel voltam izgulva.

Aztán közelebb hajolt és lehalkította a hangját, mielőtt folytatta volna: - Jan, megveszek azért, hogy most rögtön megcsókoljalak.

- Helyes – kuncogtam. - Akkor képzeld csak el, milyen jó lesz, amikor megtörténik...! És meg fog. Ígérem.

Azzal felálltam és én is odamentem a medencéhez, de még hátra pillantottam a vállam felett és dobtam egy csókot Mollynak, mielőtt beleugrottam a vízbe.

***

Hamarosan Molly is csatlakozott hozzánk a medencében. Susannel hevesen csókolóztunk, amikor meghallottuk a csobbanást.

- Nagyon ránk izgult – suttogtam Susan szájába. - Ki kéne elégítenünk, hogy felengedhessen kicsit.

Susan Molly felé fordult és begörbített mutatóujjával felénk hívogatta. Amikor oda ért, a barátnőm kertelés nélkül kimondta: - Jan azt mondja, nagy a forróság a combjaid között. Igaz ez?

Molly szemei elkerekedtek.

- Igen - krákogta

Susan a válaira tette a kezét és magunkhoz húzta őt. Én Molly mögé simultam és hátra fordítottam a fejét, hogy megcsókolhassam, miközben átkaroltam a testét és megmarkoltam a melleit. Susan közben végigsimított barátnőnk combjain és ujjai hegyével célba vette a vágatát.

Alig fél perc múlva Molly már hangosan nyögött, ahogy Susan ujjai a barlangjába mélyedtek. A teste hamar remegni kezdett és lehunyta a szemét, miközben átadta magát a csókunknak.

Hamarosan minden tagja megremegett, majd elernyedt.

Susannel egymás tenyerébe csaptunk és felnevettünk.

- A fenébe is, kislány! Nagyon fel lehettél izgulva – nevetett a barátnőm.

- Egyébként nem szoktam. De most... - zihálta Molly.

- Ezt bóknak vesszük – vigyorogtam.

Molly egy gyors csókkal köszönte meg mindkettőnknek, majd elhúzódott.

- Élvezzétek a medencét, ameddig csak akarjátok! - mondta. - Nekem most szükségem van egy italra.

- Csak figyeld! - súgtam Susannek, miközben Molly megszárítkozott. - Nem észveszejtően szexi?

Susan felém fordult és komoly hangon válaszolt: - Amikor majd lefekszünk, zavarna, ha őt is magunkkal hívnám? Nem tenném meg, ha ellene vagy.

- Hadd gondoljam át! Időben tudatni fogom veled a választ.

***

Miután Molly bement a házba, Susannel kimásztunk a medencéből, félig ülő helyzetbe állítottuk a napozóágyakat és kifeküdtünk a napra.

- Egek! Ez mennyei – doromboltam.

- Bárcsak lenne egy helyünk, ahol bármikor csinálhatjuk ezt, amikor csak szeretnénk! - válaszolta Susan.

- Már van is – válaszolta Molly mögülünk és odahúzott egy kis asztalt hozzánk. Lerakta az italokat és néhány szendvicset. - Bármikor jöhettek, amikor csak szeretnétek. Csak ne hozzatok ide senkit, akivel még nem találkoztam!

- Most komolyan beszélsz? - rökönyödtem meg.

- A lehető legkomolyabban. Bízom bennetek, hogy úgy hagytok mindent, ahogy találtatok. Amint látjátok, nagy figyelmet fordítok a kertemre és a medencémre.

- Szent ég! - nyögött Susan. - Ez annyira hihetetlenül csodás! Nem is tudom, mit mondhatnék.

Molly felnevetett.

- Később is megköszönheted.

- Már tervben is volt – válaszoltam. - Épp azon gondolkoztunk, mielőtt előjöttél ezzel, hogy meghívnánk az ágyunkba ,a éjszakára.

Nem néztem Susanre, de éreztem magamon a tekintetét és tudtam, mosolyog.

- Biztosak vagytok benne? - kérdezte Molly.

- Igen – válaszolta Susan. - De, ahogy tudod, sose csináltunk még ilyet azelőtt.

- Megtisztelve érzem magam.

- Ne tedd! Reméljük, mindannyian ugyanannyira fogjuk élvezni.

- Küldetés elfogadva – nevetett Molly.

***

Miután vendéglátónk ismét bement a házba, Susannel magunkhoz vettünk egy-egy szendvicset és kényelembe helyeztük magunkat. Lehunytam a szemem és Susan is így tehetett, mert amikor legközelebb feleszméltem, ő békésen szunyókált, Molly pedig mellettünk állt és mosolyogva bámult minket.

- Mióta vagy itt? - kérdeztem.

- Csak pár perce. Nem tudtam betelni a látványotokkal.

- Az jó – mosolyodtam el. Aztán hirtelen észbe kaptam. - A fenébe! A kocsiban hagytuk a naptejet. Jobb lesz, ha kimegyek érte, mielőtt leégünk. Öltözzek fel, vagy tudsz kölcsön adni addig egy köntöst?

- Mindjárt hozom a köntöst! De én a helyedben nem zavartatnám magam emiatt. Max. szerzel pár jó pillanatot a szomszédoknak.

- Nem vetne rád rossz fényt?

- Dehogy. Mindenki kedvel engem az utcában. Örülnek, hogy van egy zsaru a szomszédságban. Az pedig csak külön csemege, ha pletykálhatnak rólam olyasmit is, aminek semmi köze a rendőrséghez.

- Jó buli lenne, az biztos – kuncogtam. - Susan hezitálás nélkül megtenné.

- Gondoltam. Elég vakmerő lány. Meg is lepett azzal, amit a múltkor csinált az étteremben.

- Hogy kitette a melleit, vagy hogy megcsókolt?

- Mindkettő.

Felnevettem.

- Ez Susan. Bár sose volt ilyen, mielőtt összejöttünk. Most sose tudom, mit fog tenni legközelebb.

Azzal felálltam és a ház felé indultam.

- Ezt meg kell néznem – ügetett utánam Molly.

A bejárati ajtó felé menet felkaptam a kocsikulcsokat és gondolkodás nélkül kiléptem az utcára. Lassan odasétáltam az autóhoz, nyugalmat erőltetve magamra minden lépésnél.

Miután előkotortam a naptejet, visszafordultam és lassan besétáltam a házba. Meglepett, hogy Molly is ott áll az ajtóban teljesen meztelenül. Nyilvánvalóan nem túlzott a szomszédok hozzáállásával kapcsolatban.

Amikor az ajtó becsukódott mögöttem, Molly izgatottan felnevetett.

- Egek! Tényleg megtetted. Ezek szerint Susan nem az egyetlen vakmerő közöttetek.

- Nos, a megfelelő társaság csodákra képes.

Aztán váratlanul Molly megkérdezte: - Jan, megcsókolhatlak?

- Hát persze – mosolyogtam. - Nem kell engedélyt kérned hozzá. Ha szeretnéd megcsókolni valamelyikünket, csak rajta! Mi sem fogunk engedélyt kérni. De ha már megkérdezted, jobb lenne odakint.

Abban a pillanatban, ahogy kiléptünk a kertbe, Molly megragadta a karomat, magához rántott és szenvedélyesen megcsókolt. Miközben ajkaink összeforrtak, kezei végigsimítottak a testemen.

Amikor a csók véget ért, odaadtam neki a naptejet.

- Lennél olyan kedves bekenni minket?

- Persze – vigyorgott. - Legalább lesz egy alapos indokom Susant is letapizni.

- Mintha lenne szükséged indokra – nevettem fel-

Odalépett a napozóágyhoz és a barátnőm fölé hajolt.

- Még mindig alszik.

- Egy okkal több, hogy bekenjük... Különösen a melleit. Arra jó sok figyelmet kell fordítani – kuncogtam és Mollyra kacsintottam.

- Nos, valakinek ezt is meg kell csinálnia – játszotta a mártírt.

Ismét felnevettem.

- Én addig keverek magamnak még egy italt. Te is kérsz?

- Naná – vigyorgott.

Folytatása következik!

Tízemeletes ház 11. rész - Hajni nesztelen

Előzmény: Tízemeletes ház 1. rész
Közvetlen előzmény: Tízemeletes ház 10. rész

Írta: Marokfegyver

***********************************************************

Mindent betöltött a vízcsobogás, úgy számoltam, hogy a nővérem zuhanyozik. De Hajni merre lehet?

Kezdtem irigykedni a szemközti tízemeletes lakóira, akik két ilyen bombázó csajt mozizhatnak, hiszen itt minden villany ég, az ablakok tárva-nyitva. Fruzsi pedig ki fog jönni a fürdőszobából, dereka körül egy törülközővel, ahogy szokta… És Hajni? Lehet, hogy máris meztelen, és várakozik a sorára. Mégsem volt jó ötlet alvást színlelni!

Fel kellene kelni, szemeimet dörzsölgetve kicsoszogni, és megnézni Hajnit. Vagy várni még egy kicsit, és majd ha ő fürdik, akkor gyanútlanul besétálni a fürdőbe, mint egy alvajáró. Lecsúszásban lévő gatyában, ezt még hozzáképzeltem a színjátékhoz, és azon töprengtem, hogy hat-e az ilyesmi a csajokra. Talán igen, mert engem is érdekelne egy lecsúszni készülő bugyi, a csajoktól is elvárható, hogy felfigyeljenek arra, ami jó lehet…

Hirtelen elöntött a forróság, mint akit rajtakaptak valamin.

Nem értettem pontosan, mi történt, csak valahányadik érzékszervem trombitált riadót: Úgy éreztem, hogy figyelnek.

Pillanatok alatt vízben úszott arcomnak az a fele, amin feküdtem, és az ágyhoz izzadt a mellkasom, hasam… Nem moccantam, és igyekeztem megfelelő tempóban venni a levegőt.

– Fruzsi fürdik még, csakis Hajni lehet… – gondoltam – tehát a szerencsésebb verzió. De itt ül az ágyamon? – Határozottan éreztem. – Mit akar?

Egy leheletnyi simítás a fenekemen, vagy csak a képzeletem szórakoztat.

Ha valaki tettetett már alvást, az tudja, hogy ilyenkor nemcsak folyik az izzadtság, de egyfolytában figyelni kell a lélegzet ritmusára, nem szabad nyelni és pislogni, közben zsibbad a kar, viszket a hát… Éreztem a saját tusfürdőm szagát, és testem alá préselve állt a farkam.

Ritka kínos helyzet!

Egyetlen kiutat láttam: meg kell mozdulni! Minél előbb… Felmértem a veszélyt, ami nem volt kisebb, mint a lebukás Hajni előtt, de már nem tudtam tovább gondolkodni, döntöttem.

Morogtam egy valószerűt, s kihasználva a lehetőséget, úgy gördültem a hátamra, hogy közben minden elgémberedett porcikámat megmozgassam… A szemem nem nyitottam ki – maradjon csak meg a mű-alvás –, egy sima fészkelődést játszottam el, ami bárkivel előfordulhat.

Felrebbent egy kellemes, női illat, orromat érintve, és nyomban tovaszállt. – Itt van! Mellettem! – Elképzeltem, hogy Hajni mit lát: Alsónadrágom annyira lent járt, hogy csak a farkam felét takarta volna, ha az nem meredezne éppen.

Vártam, hogy megérintsen, vágytam rá, hogy valamilyen formában kifejezze a tetszését, vagy legalább a kíváncsiságát. Semmi.

Kinyitottam a szemem – lesz, ami lesz –, és ennél nagyobb csalódás nem érhetett volna: rajtam kívül senki sem volt a szobában. Mielőtt ráfoghattam volna az éhes disznó makkos álmára az egészet, Hajnit láttam – extra-mini ruhában – elsurranni az ajtó előtt. Tehát tényleg itt járt, és rossz irányba, a lépcsőház felé menekült… csak az a kérdés, hogy meddig ücsörgött mellettem.

Fruzsi a haját szárította, Hajni pedig – biztos voltam benne – a saját szobájába osont. – Lehet, hogy nem is én ijesztettem el, hanem a nővéremtől származó zajok miatt távozott? Húúú! – Beleremegtem a felismerésbe.

Döngött a padló, ahogy felugrottam. Tehetetlenül dühös voltam, főleg magamra, de előkelő helyezést osztottam a nővéremnek is.

A tízemeletesben sok ablak álomba szenderült, a még világosak mögött pedig elkezdődött az alváshoz készülődés. Egy bácsika csíkos pizsamában nyújtózkodott, és eligazgatta a haját, mielőtt elfeküdné, el tudtam volna képzelni, hogy alvósipkát húz a fejére, esetleg bajuszkötős és füldugót használ, de ezek elmaradtak. Ugyanott előkerült egy néni is, bokáig érő hálóingben csoszogott, aminek olyan volt az anyaga, mint a néptáncosok számtalan alsószoknyájának,

Kettővel jobbra egy csaj nem cifrázta ennyire: ledobta a pólóját, majd egy szál bugyiban nyújtózott.—Eddig jó! – bíztattam, és az öregeket sorsukra hagytam. Sikertelenül próbálta még szélesebbre nyitni az ablakot, utána ott ácsorgott még egy darabig, felém irányítva kúpos melleit. – Ezekbe beleszaladni…! – sóhajtottam, és megint eszembe jutott Hajni, akit viszont elbénáztam. – Hú! – A csaj a fenekét is megmutatva igazgatta a széles ágy lepedőjét. Annyira szögletesen ágyazott, mintha nem is akarna belefeküdni, csak valami ágynemű-kiállításra készülne. Utána a bugyiját is helyre kormányozta. – Miért nem veted le inkább? – sugalmaztam a távolból. – Éjjel úgyis visszacsúszik a völgybe! – És különben is megmutathatná, milyen is bugyi nélkül, legalább egy kis kárpótlást kapnék Hajniért… Na, én megmondtam! – Újra elő kellett halásznia a bugyiját.

Leült az ágy legszélére, ebből már előre láttam a következményeket: Össze fog gyűrődni a csintalan lepedő, és amíg majd simára rángatja, addig a falánk félgömbök megint meg akarják zabálni a bugyit… Tetszett a játék, az ablakpárkánynak támaszkodtam. Felszisszentem, amikor a még mindig meredező farkam hozzányomódott… Inkább valami puhába kellene nyomkodni!

Gyanítottam, hogy a csaj nem egyedül jut a nagy ágyra, azaz vár valakit. Nekem úgy is jó, mert „közben” legalább megválaszolják néhány kérdésemet. Az első és legfontosabb, hogy amikor egy pasi bedugja a farkát – vagy szűkítsük le a jelölteket egyre, rám –, akkor előtte lehúzzam-e a bőrt. Bőrrel vagy bőr nélkül kell bedugni? Ugyanez a kérdés vonatkozik a gumis kefélésre is: A gumit a bőrös farokra kell felhúzni? Netán a bőrtelenre? Elméletben tudok már majdnem mindent, de ez az apróságnak tűnő mozzanat nem derül ki egyértelműen egyetlen filmből sem. Pedig tanulmányoztam már párat…

Nemrégen egy fészbukos ismerősömtől megkérdeztem – és az eszemet dicséri, hogy nem a haveroktól –, de kinevetett. Neki tudni kell, mert 2 évvel idősebb, és legalább 5 éve rendszeresen kefél, saját bevallása szerint bevállalósan és kevés előválogatással. Mégsem árulta el! Azt válaszolta, hogy „próbáld ki végre!”

Könnyű ilyet javasolni. „Ha kicsit közelebb lennél!” – fohászkodtam. Erre megint csak nevetett: „Nem ér meg egy kis kufircolás egy utazást?” Gyorsan ellenőriztem, hogy egyformán látjuk-e a találkozás célját, mármint hogy nem kéz a kézben akarok sétálgatni vele? „Mit csinálnánk? Miben vagy benne?” Azonnal megérkezett a válasz: „Bármiben. Minden jót szeretek.”

Komolyan elgondolkoztam rajta, hiszen ez a pesti, szülők nélküli „nyaralás” alkalmas lenne egy extra kirándulásra, és megoldódna minden problémám…

Nem vetettem el az ötletet, sőt mind gyakrabban felbukkant – és ebben a pillanatban is elhatároztam, hogy legkésőbb holnap beüzemelem az új telefont és felmegyek a fészbukra, pontosítani, hiszen csakis tutira szabad menni –, de most lelkesen tapadtam arra a bizonyos ablaknyílásra, ahol a csaj egyetlen bugyiban várakozott az ágy szélén.

– Mi tartott ilyen sokáig? – mordultam a távolból a srácra, aki nem lehetett nálam idősebb, ahogy a csaj sem.

Álló farokkal közelített oldalról, sajnos utána eltakarta a lány fejét, és lemaradtam a vizuális szopásról. Rövid ideig tartott, majd a csaj hátradőlt, fenekét megemelve lehúzta a bugyiját – s miközben a rendelkezésre álló felületen megvizsgáltam, hogy melyik pontról legjobb a kilátás –, srác elkapcsoltra a villanyt.

– Mi van? – morogtam a sötétség felé. – Ezek nem tudják, hogy látni is kell, amit csinálnak? És, hogy én is beleéltem magam?

Folytatása következik!