Meddig mennél el? I. rész 14. fejezet

Előzmény: Meddig mennél el? I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Meddig mennél el? I. rész 13. fejezet

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 23.

*************************************************************************

Amikor másnap reggel felébredtem, a könyökömre tornáztam magam és figyeltem, ahogy Susan alszik. Közelebb éreztem őt magamhoz, mint bármikor is korábban. Éreztem, ahogy a könnycseppek legördülnek az arcomon.

- Szeretlek – suttogtam.

Susan szemei nem nyíltak ki, de mosoly terült szét az arcán és egy halk nyögés tört elő az ajkai közül.

***

- Féltékeny voltál, amikor Brennel csókolóztam a kocsiban? - kérdeztem Susantől, miközben a vasárnapi reggelinket fogyasztottuk.

Barátnőm egyértelműen rettenetes másnapossággal küzdött.

- Nem – válaszolta. - Zavar téged? Csak ártalmatlan szórakozás volt.

Halványan elmosolyodtam-

- Én is pontosan így láttam – vallottam be. - Csak szórakozás volt.

Susan ekkor felém fordult és a vállaimra tette a kezeit, hogy maga felé fordítson. Egy gyors csók után kijelentette: - Teljesen kiütöttem magam tegnap, de attól még hallottam, amikor azt mondtad, szeretsz.... Vagy az már reggel volt? Akárhogy is, én is így érzek. Én is nagyon szeretlek téged. A többi már csak ártalmatlan szórakozás barátok között.

Erre mit mondhattam volna?

***

Egy gyors zuhany és a szennyes kimosása után Susan másnapossága már kezdett alábbhagyni-

- Most mit szeretnél csinálni? - kérdeztem.

Azt mondta, jól esne neki egy kevés gyümölcs, aztán kimenni a tóhoz.

- Jó lenne kicsit heverészni a napon.

Szóval ezt is tettük. Viszont ezúttal nem vettük le a bikini felsőinket. Nem vágytunk arra, hogy néhány srác ismét ránk mozduljon. Persze így is próbálkoztak páran, de a „leszbikusok vagyunk”-duma hamar megoldotta az ilyen helyzeteket is.

Susan a hasán feküdt a törölközőn és hamar el is szundított. Én a hátamon heverésztem, néha felkönyökölve kicsit, hogy figyeljem a mellettünk elsétáló embereket.

Ekkor láttam meg őt. Egy fiatal fekete rendőrnőt. Egy segwayen közeledett felénk. Felpattantam és néhány métert elé sétáltam.

- Lenne egy kérdésem – mondtam, amikor megállt a fűben.

- Miről lenne szó? - mosolygott rám barátságosan.

Roberts járőr világosbarna bőrű, harminc közeli afroamerikai volt. Gyönyörű arca és mosolya volt, egyenruhája pedig tökéletesen simult rá a megfelelő helyeken.

- Úgy hallottam, a dallasi rendőrség nem vesződik az egyenletesen napozó nőkkel...

- A toplesskedésre gondolsz, vagy a Lady Gaga-esetre? - nevetett.

- Mindkettőre – vontam vállat.

Lassan bólintott és ismét barátságosan rám mosolygott.

- Nem bátorítjuk és technikailag törvényellenes. De csak öten járőrözünk errefelé és egyikünket se zavar különösebben, feltéve, hogy a dolgok nem mennek túl messzire. Szexuális téren. Azt nem engedhetjük. Jobban foglalkoztatnak minket azok, akik leisszák magukat és bemennek a vízbe. Tudjuk, hogy sokan jönnek ki sörözni és flörtölni ide. Nem különösebben zavar minket, amíg nem okoznak bajt.

- Szóval, ha úgy támad kedvünk, simán levetkőzhetünk és mászkálhatunk a tó körül? Erről van szó?

Félrebillentette a fejét és elvigyorodott.

- Nem én mondtam, de igen. Azonban, amint látod, sok errefelé a gyerek. Úgyhogy értékelnénk, ha legalább az alsó fennmaradna.

- Értettem. Kösz az infót. Csak arról van szó, hogy a három barátnőmmel szeretünk meztelenül napozni.

Ismét megértően rám mosolygott.

- Csak igyekezzetek mértéket tartani – kacsintott rám.

- Úgy lesz. Kösz még egyszer.

Azzal a rendőrnő egy újabb mosoly kíséretében búcsút intett és tovább indult.

Még további két óráig heverésztünk ott. Susan úgy egy óra után felébredt, úgyhogy elmeséltem neki a beszélgetést a rendőrnővel. Onnantól kezdve ő is velem együtt integetett neki, amikor elhaladt a közelünkben.

Amikor már készülődtünk az induláshoz, Roberts járőr leparkolt mellettünk a segwayével.

- Halló!

- Susan, ő itt Roberts járőr. Én pedig Jan vagyok.

- Örülök, hogy megismerhetlek titeket – nézett végig rajtunk, majd elvigyorodott. - Csak szerettem volna ezt odaadni – nyújtott át egy névjegykártyát. - A hátoldalán van a privát mobilom száma.

Megfordítottam a kártyát és elolvastam a teljes nevét és a számot.

- Örülök, hogy beszéltünk... Molly.

- Te is közülünk való vagy? - tört ki Susanből, amitől egy pillanatra megrezzentem.

Molly hangosan felnevetett.

- Nem tudom, pontosan mit jelent a „közülünk való”, de azt hiszem, a válaszom igen. Biszexuális vagyok.

- Honnan tudtad? - kérdeztem rá, miközben a vér vadul áramlott az arcomba.

Ismét felnevetett.

- Heteró lányok nem méregetnek úgy más nőket, mint ti engem.

- Elnézést! Nem akartam tolakodó lenni – szabadkoztam.

- Jannek jó ízlése van a nők terén – kacsintott Susan újdonsült barátnőnkre.

Molly felnevetett.

- Észrevettem. Egyértelmű – mérte végig Susant tetőtől talpig.

Susan, legnagyobb meglepetésemre, kijelentette: - Valószínűleg kimegyünk a West Endre ma este meginni egy-két italt. Ha lenne kedved esetleg csatlakozni hozzánk...

- Csak hívjatok fel, mielőtt indultok! - szállt vissza Molly a segwayre, majd búcsút intett, mielőtt tovább indult.

- Váó! - sóhajtott fel Susan, amikor Molly már hallótávolságon kívül ért.

Játékosan a vállába bokszoltam.

- Szóval este buli lesz? És nekem mikor akartad elmondani?

Susan felnevetett.

- Ez jutott először eszembe. Te se bánod, nem?

- Nem. Csak dühít, hogy nem jutott korábban eszembe.

***

Úgy döntöttünk, nem eszünk komoly vacsorát, úgyhogy csak egy gyors salátát készítettem, mielőtt vettünk volna egy kellemes, forró habfürdőt és ellazultunk kicsit a kádban.

- Szóval, mik a terveid Mollyval? - szólalt meg váratlanul Susan.

Lassan kinyitottam a szememet és rá néztem, majd megvontam a vállamat.

- Semmi különös. De nem bánnám, ha lenne még egy hasonlóan gondolkodó barátunk. Te nem így vagy vele?

- De. Határozottam. Csak elgondolkodtam. - Azzal pajkosan rám mosolygott.

- Ó! Szóval te többre számítasz, nemde? - ingereltem. - Ne hazudj! Úgy olvasok benned, akár egy nyitott könyvben.

- Akkor új olvasószemüvegre lesz szükséged – horkantott vidáman. - Amúgy is, te kezdted az egészet.

- De én nem tettem semmi konkrétat – védekeztem.

- Talán nem – ismerte be. - De szinte sugárzott belőled a szexvágy. Nem is csoda, hogy arra ingerelted, hogy megadja a számát.

- Hah! Ha így lenne, már mondtam volna. Egyáltalán nem erről van szó.

Susan csak nevetett, majd gyengéden oldalba bökött a lábujjával.

- Nyugi már! Csak ugratlak. Azon kívül, szerintem is nagyon vonzó nő.

- Láttad, ahogy végiggusztált? - vigyorogtam rá.

- Naná. És még csak nem is próbálta leplezni – kacagott Susan.

Amikor a fürdővíz már kezdett kihűlni, lemosakodtunk és megmostuk a hajunkat is. Miután megszárítkoztunk, felhívtam Mollyt és megbeszéltük, hogy melyik étteremnél találkozzunk és mikor. Meglehetősen habókosnak tűnt, amikor a végén biztosított róla, hogy ott lesz.

- Nos? - vonta fel a szemöldökét Susan, miközben én a régi szobámban ácsorogtam a szekrény előtt és igyekeztem kiválasztani, hogy mit vegyek fel.

- Ez most komoly? - mértem végig az öltözetét. Egy hófehér blúzt viselt melltartó nélkül, amit egyértelművé tett elől mélyen lenyúló kivágása. Mellei belső pereme kilátszott és bimbói is könnyedén kivehetők voltak az anyag alatt.

- Túl sok? - kérdezte olyan hangon, mintha egy túlságosan is begyöpösödött szülővel beszélt volna, majd kislányos hangon felnevetett.

Lemondóan megcsóváltam a fejem.

- Azt hiszem, fel kell vennem a versenyt veled, ha nem akarok teljesen beégni.

Nem találtam semmit a ruhásszekrényemben, ami akárcsak megközelítette volna Susan öltözetét. Amikor elmondtam neki a problémámat, ő kerített valamit a saját ruhái közül. Az én bőröm világosabb volt Susanénál, úgyhogy inkább valami sötétebbet választottunk.

- Az ellentétek vonzása – kuncogott Susan.

***

Mollynak még nyoma sem volt, amikor odaértünk az étteremhez, de túl sokan váltak asztalra, úgyhogy előre mentem és felírattam a neveinket a listára. Reméltük, hogy kapunk egy asztalt a teraszon, de azok már mind jóelőre foglaltak voltak. A pincérnő azonban felismert és megígérte, hogy mindenképp kerít nekünk egy kellemes asztalt.

Az új barátunk pár perc múlva fel is tűnt, én pedig alig tudtam meggátolni a szemeimet, hogy kiugorjanak a helyükről. Molly egy fehér ruhát viselt világoskék övvel és olyan nagy kivágással, hogy az alig takart valamit méretes kebleiből.

- Váó! - nyögtem fel.

- Egyetértek – suttogta Susan.

Molly is alaposan végigmért minket és elvigyorodott.

- Váó és váó nektek is.

Susan felnevetett.

- Akkor ebben megegyezhetünk. Úgy tűnik, elég hasonló az ízlésünk.

Mindannyian hangosan felnevettünk. Hamarosan fel is szabadult számunkra egy asztal, én pedig elégedett voltam a hellyel, amit a pincérnő talált nekünk. Az eldugott kis sarok megfelelő privát szférát biztosított nekünk.

Én rendeltem egy screwdrivert, Molly pedig egy scotch-csal csatlakozott Susan ice tea-jéhez. Utóbbi nem volt meglepetés, hiszen a barátnőm csak nem rég heverte ki a másnaposságát és másnap hosszú nap előtt állt.

- Te nem iszol? - nézett rá kérdőn Molly.

- De... Túl sokat is – fintorgott Susan, mire én kuncogni kezdtem. - Még mindig érzem a tegnapi nap hatását.

Molly felnevetett és megértően bólintott.

- Első alkalommal voltunk egy nudista kempingben tegnap – magyaráztam. - Úgyhogy mindannyian jól leittuk magunkat a bátorság kedvéért.

- Egy nudista kempingben? - vonta fel a szemöldökét Molly. - Milyen volt? Én is szeretnék egyszer kipróbálni egy ilyet. Csak a buli kedvéért.

- Egész jó volt. De semmi különös – vontam vállat.

- Tényleg? Pedig azt hittem, elég nagy durranás lehet – csodálkozott Molly, miközben megérkezett az italunk.

- Az első néhány óra után már elmúlik a varázsa a mindenütt szabadon mászkáló farkaknak, melleknek és punciknak. Gyorsan megszokod.

- Szórakoztatóbb ott meztelenkedni, ahol nem számítanak rá – tettem hozzá.

- Szóval exhibicionisták vagytok, mi? - nevetett fel Molly.

- Nem tudtuk, hogy azok lennénk, amíg egyszer ki nem próbáltuk a tónál a múltkoriban. Két srác odajött hozzánk, miközben sörözgettünk és a hátunkat süttettük bikini felső nélkül. Végül már az útnak háttal ücsörögtünk, teljes belátást engedve a srácoknak.

- Tegnap pedig elmentünk egy nudista kempingbe a kabriómmal és végig az úton félmeztelenek voltunk. Hallanod kellett volna a sok dudaszót – tette hozzá Susan kuncogva.

- Még egy járőr is megállított minket.

- Ó, igen. Tényleg! - merengett Susan. - Az nagyon izgató volt. Jófej volt a fickó. Azt mondta, közlekedési kockázatot jelentünk és udvariasan megkért, hogy takarjuk el magunkat.

Molly nem kommentálta a történeteinket, csak mosolyogva megjegyezte: - Ez minden kérdést megmagyaráz.

- Milyen kérdéseket? - vontam fel a szemöldököm.

- Arra volt kíváncsi, hogy melegek vagyunk-e vagy bik – magyarázta Susan.

- Aha – bólintott barátnőnk. - Pontosan ezen gondolkoztam.

- Számít egyáltalán? - kérdeztem.

- Az igazat megvallva nem. De a legtöbb leszbikus nem tartja sokra a biszexuálisokat. Úgy gondolják, hogy megjátsszuk magunkat, vagy ilyesmi. Van pár leszbikus az őrsön és nem igazán kedvelnek engem.

- Ezt nem tudtam.

- Én se – csatlakozott Susan. - De jó tudni. Mi viszont csak pár hete fedeztük fel a biszexuális énünket. Nem sokkal korábban lettünk lakótársak és addig mindketten maximálisan heterónak vallottuk magunkat.

Molly hitetlenkedve nézett ránk.

- Szóval fogalmatok se volt róla, hogy bik vagytok? Mindketten az elsők vagytok egymásnak? Nem mintha elítélnélek miatta. Sőt. Kifejezetten jó dolog.

- Ó, abban egészen biztosak vagyunk – nevetett fel Susan. - Most már nem is kérdés, hogy mindketten bik vagyunk.

- Azóta összebarátkoztunk két másik nővel is az épületből – meséltem tovább. - Ők mindketten házasok. Sandy, az idősebb, bevallottan bi. Sok tapasztalata van már az egyetemi éveiből és nagyon hiányzik is neki. A másik pedig Bren. Ő nem tudta magáról, amíg el nem kezdett meztelenkedni velünk. Most már ő is benne van a buliban. Mind a négyen elszórakoztunk kicsit egymással. Szerintünk nagyon izgató.

- Ez csodálatos – mondta Molly és ivott még egy kortyot. - Túl vakmerő lennék, ha ezek után reménykedni kezdenék?

Tényleg arra gondolt, amire én gondolok? Tényleg arra célozgat, hogy ő is szívesen elszórakozna velünk Susannel?

- Egyáltalán nem gondolom, hogy vakmerő lenne – válaszolta Susan. - Elég erős az érzelmi kötelék közöttünk. Nagyon szeretjük egymást, de nem látunk semmi problémát egy kis ártalmatlan szórakozásban.

- Ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen – mondta fátyolos hangon Molly. - Bárcsak én is találnék valakit, akivel ilyen kapcsolatom lehetne!

- Meglep, hogy még nem történt meg – mondtam. - Biztos vagyok benne, hogy rengeteg ajánlatot kapsz.

- Elég extrém tapasztalataim vannak mind férfiakkal, mind nőkkel. De egyikük sem akart nyilvános helyen kavarni, vagy nagyon féltékenyek voltak és már attól is felment bennük a pumpa, ha csak rámosolyogtam valakire.

Susan megértően bólintott.

- Tegnap, amikor hazafelé tartottunk a nudista kempingből, Bren és Jan hevesen csókolóztak a hátsó ülésen. Végig figyeltem, ahogy Bren megujjazza Jant és egy pillanatra sem voltam féltékeny. Bren engedélyt kért előtte tőlem, én pedig boldogan megadtam.

- Váó! - nyögött fel Molly. - Ez csodálatos.

- Susan teljesen részeg volt akkor – tettem hozzá. - Innen a mai másnapossága.

- Ennek semmi köze az egészhez – védekezett Susan. - Így is úgy is őrülten vadító volt nézni őket.

Molly szóhoz sem jutott, én pedig szükségét éreztem, hogy folytassam: - Sandy vállalta, hogy józan marad, hogy hazavihessen minket.

Molly felnevetett.

- Most nem vagyok szolgálatban, Jan. Nem kell kimagyaráznod magad.

- Pedig nagyon szexi tud lenni egy nő fegyverrel... Pláne ha anélkül is őrjítően vonzó.

- Köszönöm. Nagyon jól esik – mosolygott Molly. - Szerintem ti is nagyon vonzóak vagytok. Az igazat megvallva már attól is teljesen benedvesedtem, hogy itt beszélgetek veletek. Próbáltam nem túl nyilvánvalóvá tenni.

- Egyáltalán nem bánjuk, Molly – nevettem. - Bízz bennem! Mi is nagyon kívánunk téged.

Susan szinte már sportot űzött abból, hogy olyasmiket csináljon, amire a legkevésbé sem számítok. Most is a létező legnagyobb természetességgel széthúzta a blúza dekoltázsát és felfedte meztelen melleit Mollynak.

- Tegyük még izgalmasabbá a dolgokat! - vigyorgott, látva Molly kiguvadó szemeit.

- Susan, kérlek! Bámulnak minket.

A barátnőm horkantott egyet, majd visszaigazította a ruháját.

- Ti aztán teljesen őrültek vagytok! - kacagott vidáman Molly.

- Hé! Én semmi ilyet nem csináltam – védekeztem.

- De csinálnál, ha lenne hozzá elég bátorságod – kacsintott rám Susan.

- Most, hogy ezt mind tisztáztuk – váltott témát Molly – nem akartam ilyesmit csinálni, amíg meg nem ismerlek titeket jobban, de most már nyugodtan hívnálak meg magamhoz jövő hétvégére, ha még nincsenek akkorra terveitek. Van egy nagy medencém és mindent magas kerítés vesz körül. Úgyhogy szükségtelen ruhát hoznotok. Szombaton reggeli műszakban vagyok, vasárnap pedig egész nap nem leszek otthon. Úgyhogy, ha szeretnétek, ott tölthetitek az éjszakát is. Úgy sofőrre se lesz szükségetek. Van egy extra hálószobám, amit nyugodtan használhattok.

Susan rám nézett, majd felnevetett.

- Szóval le akarsz itatni minket és az „ágyadba” vinni?

- És ha ellenállnánk? - villantottam rájuk egy pajkos mosolyt.

- Megőrültél? Fegyvere van – nevetett Susan.

- Oké, vettem a lapot – kuncogott Molly. - Akkor, benne vagytok?

Susan szó nélkül felállt mellőlem, letelepedett Molly oldalára és, a legnagyobb meglepetésemre, barátnőnk tarkójára simította a kezét és magához vonta őt, hogy szenvedélyesen megcsókolja.

Egy örökkévalóságnak tűnő pillanat telt el, míg végül elengedte és visszaült mellém.

Szükségét éreztem, hogy mondjak valamit, amivel jelezhetem Mollynak, hogy egyáltalán nem zavar, ami történt, de végül csak ennyi jött ki a torkomon: - Ez megfelelő válasz?

- Váó! - nyögött Molly levegő után kapkodva. - Azt meghiszem. - Aztán megrázta a fejét. - És nem bánod, hogy ilyeneket csinál?

- Nem – válaszolt Susan helyettem. Mint ahogy én se bánom, ha ő tesz így.

- Annyira féltékeny vagyok rátok! - vigyorgott Molly.

***

- Alig pár tömbnyire lakunk innen – meséltük Mollynak, amikor kiléptünk az étteremből.

- Akkor nagyon szép lakásotok lehet – villantotta fel azoknak a mosolyát, akik pontosan tisztában vannak a város lakásviszonyaival.

Amikor elbúcsúztunk, én voltam az első, aki magamhoz öleltem őt, hogy az egész testünk egymáshoz simuljon és szenvedélyesen megcsókoltam. Még a kezemet is becsúsztattam a ruhája alá, hogy megmarkoljam közben a melleit.

- Most én jövök – mondta végül Susan, és amikor elengedtem Mollyt, azonnal átvette a helyemet.

Ezúttal Molly markolta meg a barátnőm melleit a ruháján keresztül.

- Váó! - mondta végül, amikor ismét levegőhöz jutott, Susan melleit viszont nem engedte el.

Én csak vigyorogtam és oda léptem, hogy ismét megfogjam Molly domborulatait.

- Ti aztán nem aprózzátok el – nevetett Molly.

- Csak gondolj bele, mennyivel jobb lesz, ha majd nem lesz rajtunk ez a sok ruha! - vigyorogtam.

- Már alig várom – csillant fel Molly szeme.

- Mi is – válaszolta Susan.

Aznap éjjel Susannel mindketten fáradtan roskadtunk le az ágyba. Mindketten nagyon fel voltunk izgulva, de egy hatalmas szex helyett olyasmit tettünk, mint még soha korábban. Egymáshoz simultunk és csak csókolóztunk, amíg mindketten álomba nem merültünk.

Folytatása következik!