Gyönyörök szigete I. rész - Fizetett vakáció 8. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 7. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 3.

*********************************************************************

A figyelmemet hamarosan elterelte a harmadik vendégszobában elhelyezett kamera által közvetített kép. Egy vékony lányt láttam ücsörögni a szoba túlsó végében lévő ágyon. Testéhez simuló fehér pizsamát viselt, amire kis sárga kacsákat helyeztek díszítőelemként. Egyszerűen lenyűgöző volt a látvány.

- Egyszerűen csak nem találtam még meg a megfelelő embert, akinek odaadhatnám magam – hallottam meg Lindsay hangját, amikor átkapcsoltam a hangszórókat a Trish-sel megosztott szobájából jövő közvetítésre. - Azt szeretném, ha az első alkalom különleges lenne és csodálatos. Túl nagy kérés ez? Azt szeretném, ha még ötven év múlva visszanézve se bánnám meg. Ezért vártam ennyi ideig. Rengeteg lehetőség adódott a középiskolában a srácokkal, de egyikükről se éreztem azt, hogy ő lenne a megfelelő. Azt hiszem, kicsit ódivatú vagyok...

- Nincs ezzel semmi baj – mondta Trish, aki épp a másik ágyon ücsörgött. - De mégis miért jöttél ide. Tudhattad, hogy miről szól ez az egész.

- A pénz miatt – vallotta be Lindsay. - A pénz miatt. Én... tudom, mik fognak történni itt. Tudom, hogy itt fogom elveszíteni a szüzességemet. Csak szeretném, ha olyasvalakivel történne, akinek jól és biztonságban érzem magam a társaságában. Nem hiszem, hogy szerelemből tenném, de szeretném, ha legalább egy baráttal történne meg. Nem mintha lennének itt barátaim, hiszen épp csak most találkoztunk.

- Én a barátod vagyok – mosolygott rá megnyugtatóan Trish.

Lindsay kellemetlenül látszott fészkelődni ezen szavak hallatán.

- Sajnos nekem még sosem volt barátnőm. És barátom is csak néhány. Mindig is kíváncsi voltam, milyen lehet egy másik lánnyal, de mindig féltem lépni is. Egy kis városban élek, ahol ha egyszer valaminek híre kél... nem is akarok gondolni akkor a következményeire. De arról álmodozom, hogy egyszer majd lesz egy barátnőm úgy öt-hat évig. Már tizenkét éves koromtól kezdve vonzódok más lányokhoz. Akkoriban Britney Spears-be voltam fülig belezúgva.

Trish felnevetett.

- De remélem, most már nem. Az elmúlt tíz-tizenkét évben eléggé megfakult a dicsfénye.

- Mostanában megint visszatért a rivaldafénybe.

- Ha úgy vesszük... - vont vállat Trish.

Lindsay egy pillanatig habozott, majd félénken beharapta az alsó ajkát.

- Mostanában Carrie Underwoods izgat fel nagyon.

Trish elmosolyodott.

- Semmi baj nincs azzal. Egyáltalán semmi. Carrie Underwood tényleg nagyon helyes cajszi.

Lindsay megrázta a fejét.

- Nagyon élénk álmaim vannak sok más lányról is minden egyes nap. És nem csak hírességekről. Már időtlen idők óta szeretnék együtt lenni egy másik lánnyal. Azt hiszem... azt hiszem, már előbb vonzódtam a lányokhoz, mint a fiúkhoz. Annyi... annyi különböző gondolatom és álmom meg fantáziám van. - Fülig elpirult, miközben folytatta: - El... el se hiszem, hogy ilyen nyíltan és őszintén mesélek neked erről. Még sosem beszéltem senkinek a fantáziálgatásaimról.

Trish barátságosan rá kacsintott.

- Szeretném, ha én lennék az, aki beteljesíthetné a vágyaidat. Nagy megtiszteltetés lenne.

Lindsay nyelt egy nagyot, majd a fürdőszobájuk felé bökött.

- Azt hiszem, fürdök egyet a jakuzziban. Még sosem volt alkalmam kipróbálni egyet – mosolygott félénken Trish-re. - Csak egy fél óráig maradok. Nagyon elfáradtam. El se hiszem, hogy mindjárt éjfél! Még sosem utaztam ilyen sokat repülővel. Nem is nagyon szeretek repülni. Amy mesélte, hogy neki mindig pattog tőle a füle. Az enyém is, sajnos. Már majdnem beleőrültem.

- A hited szerint a szex rossz dolog? - váltott hirtelen témát Trish. - A házasságon kívüli szex, hm?

Lindsay lassan bólintott.

- Igen. A szüleim mindig azt hajtogatták, hogy tartogassam magam a házasságra. A legidősebb nővérem, Jennifer kivárta a nászéjszakáját. Huszonkettő volt akkor. A másik két testvérem, Gina és Alison viszont nem. - Lindsay összevonta a szemöldökét. - Alison, a húgom, tizenhat éves és már három sráccal is ágyba bújt.

- Féltékeny vagy emiatt?

Lindsay elgondolkozott egy pillanatra, majd lassan és félénken bólintott.

- Néha arra gondolok, milyen lett volna. Alison mesélt nekem... ezt-azt.

Trish barátságosan rá mosolygott.

- Igazán? És miket?

Lindsay nyelt egyet.

- Sokat mesélt arról, amit a fiúival csináltak. - Hirtelen ez a tizennyolc éves lány nagyon izgatott lett. - Ha Isten azt szeretné, hogy megőrizzem magam a nászéjszakámig, miért adott ilyen érzéseket és vágyakat? Miért kell hallgatnom Alison történeteit Ericről, amik annyira... ööö... izé...

- Amik? - noszogatta Trish.

Lindsay-t hirtelen elkapta a zavar hulláma, de végül, motyogva, csak kinyögte: - Nagyon felizgatnak.

Trish szélesen elvigyorodott. Most érte el, hogy Lindsay megosszon vele valami olyasmit, amit eddig senkinek nem mondott el. Talán csak Alisonnak.

- A szex egyáltalán nem rossz dolog, kicsim. Én még sosem voltam házas, de már öt emberrel szexeltem életemben. Három férfival és két nővel. Ettől még nem leszek rossz ember. Pontosan tudom, hogy jó ember vagyok. És azt is tudom, hogy ennek ellenére a mennybe fogok kerülni. A menny egy nagyon üres hely lenne, ha csak azok kerülnének oda, akik nem szexszeltek a nászéjszakájuk előtt.

Lindsay annyira zavarba jött, hogy már szabályosan megremegett.

- Én... tényleg elmegyek fürdeni...

Trish hirtelen zavarba jött.

- Ne haragudj, kicsim! Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. Csak elmondtad, te hogy látod ezeket a dolgokat és úgy éreztem fairnek, ha én is elmondom. Ez minden.

- Nem tettél semmi rosszat – biztosította a fiatalabb lány. - Egyáltalán semmit. Én csak... már három hónapja csak erre a napra gondolok. Azóta, hogy Jeremy elmondta, elfogadta a jelentkezésemet és jöhetek a szigetre, tudom, hogy ez lesz az a hely, ahol elvesztem a szüzességemet. És most, hogy végre itt vagyok én... én... nem is tudom...

- Mit nem tudsz?

- Bele kell még rázódnom abba, ami itt folyik – magyarázta. - Nézz csak a többiekre! Pamela sztriptíztáncos. Már tizenegy éve csinálja. Az anyám kitérne a hitéből, ha megtudná, hogy egy sztriptíztáncossal barátkozok. És nézz csak Amy-re! A repülőúton elmesélte, hogy egy időben minden hétvégén öt sráccal szexelt. Camille-ről pedig azt hallottam, hogy egy csapatnyi barátnő várja haza. Én... úgy érzem, mintha én lennék itt a különc. Nekem még nincs semmi tapasztalatom. Te is három sráccal és két lánnyal voltál már, Trish. Biztos vagyok benne, hogy Devonnak is megvoltak már a maga szeretői. Plusz mind sokkal idősebbek vagytok nálam. Jeremy pedig a legidősebb mindannyiunk közül. Több mint kétszer annyi idős, mint én. Jeremy... alig hét évvel fiatalabb az apámnál.

Áucs! - fintorodtam el.

- Trish! - folytatta Lindsay. - Én... annyira nem ide valónak érzem magam! Annyira más vagyok, mint itt mindenki!

Hevesen megrázta a fejét, mielőtt folytatta: - Láttad Amy pólóját ma este azokkal... azokkal a... borzalmas szavakkal? Én inkább meghalnék, mint hogy ilyesmit felvegyek. Annyira... annyira nem vagyok ide való! Mind... mind annyira más világból jöttetek, mint én!

- Semmi okod rá, hogy ne érezd ide valónak magad, kicsim – nyugtatgatta Trish. - Mindenki elindul valahonnan. És semmi baj azzal, hogy még csak tinédzser vagy. Én jó tizenkét évvel idősebb vagyok nálad, de egy pillanatra se érzem nem odavalónak magam, amikor veled vagyok. Én csak azt szeretném, hogy lazíts és jól érezd magad. Szeretnék a barátod lenni. Általában jól kijövök bárkivel, akárhonnan jött és akármennyi idős is. A húgom, Melissa, majdnem annyi idős, mint te. Ő húsz éves és talán a legjobb barátok vagyunk. Eléggé laza és megértő csajnak tartom magam, úgyhogy meg tudlak érteni. Higgy nekem! Semmi mást nem szeretnék, csak azt, ami jó neked. Azt szeretném, ha tudnád, rám bízhatsz bármit.

Kristin Kreuk alias Trish.

Lindsay nyelt egy nagyot.

- Például a szüzességemet?

Trish habozás nélkül bólintott.

- Ha a szüzességed az, amit nekem szeretnél adni, Lindsay, el se tudom mondani, az mekkora megtiszteltetés lenne.

Lindsay lehajtotta a fejét. Az arca bíborvörössé vált Trish szavaitól, aki viszont tovább folytatta: - És úgy is viselkednék ezzel kapcsolatban. Mindent elkövetnék, hogy a lehető legkülönlegesebb legyen neked az alkalom. Szebbé tenném, mint amiről valaha is álmodtál. Ezt megígérhetem neked.

Lindsay annyira zavarba jött, hogy egy szó se j9tt ki a torkán.

- De eszembe se jutna megpróbálni rábeszélni téged semmire – tette hozzá gyorsan Trish. - Bárkit is választasz, hogy az első partnered legyen, drágám, az a te döntésed. Én azt szeretném, amit te szeretnél, amíg az téged boldoggá tesz. Akkor én is boldog leszek. Kérlek, ezt sose felejtsd el!

Még mindig zavartan Lindsay felpillantott rá és egy másodpercig Trish szemébe nézett.

- Úgy lesz.

- Kérdezhetek tőled valamit, hm?

- Persze – bólintott Lindsay és ismét lesütötte a szemét.

- Azt mondtad, anyukád nagyon dühös lenne, ha megtudná, hogy egy olyan sztriptíztáncossal barátkozol, mint Pamela. Te mélyen vallásos vagy. Isten vajon nem akarná, hogy egy nő munkát találjon és kenyeret keressen akár azzal is, hogy idegenek előtt levetkőzik? Csak azért, mert Pamela ebből él, szerinted rossz ember? Ha a válaszod igen, azt is magamban fogom tartani. Nem fogja megtudni senki. Megbízhatsz bennem.

Lindsay vett egy mély levegőt.

- Egy hete még gondolkodás nélkül igent mondtam volna. De most... már nem vagyok biztos benne. Pamela olyan kedves és rendes! Azt mondta, ha tanácsra vagy segítségre van szükségem, bármikor fordulhatok hozzá. Ő... túl rendesnek tűnik egy sztriptíztáncoshoz képest. Nehezen tudtam elhinni, hogy tényleg az. Olyan rendes volt velem a hajóúton idefelé! És te is, Trish. Én... nagyra értkéleem ezt. A sztriptíztáncosok... mindig is kiégett, lezüllött emberekként gondoltam rájuk. Mint azok a nők a talk-show-kban. Csupa alkohol meg drog, marihuána... De Pamela olyan gyönyörű! Inkább úgy néz ki, mint egy profi modell. És okos is. Sose hittem volna, hogy egy sztriptíztáncos lehet ilyen művelt. Láttad, milyen gyorsan megoldotta azokat a sudokukat a hajón? Szinte egy pillanatig se gondolkodott rajtuk.

- Én is úgy látom, hogy Pamela rendes lány – bólintott Trish. - Mellette ültem a repülőn Miamiból idefele. De fele olyan kedves sincs, mint te, Lindsay.

Ekkor a fiatalabb lány úgy pattant fel az ágyáról, mintha egy rugó lökte volna.

- Most már tényleg megyek fürdeni – jelentette ki.

Trish barátságosan bólintott, miközben követte a tekintetével, ahogy a barátnője kiment a fürdőszobába.

Folytatása következik!

Panzió 2096 11. rész - Kezek az éttermi asztal alatt

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Panzió 2096 1. rész
Közvetlen előzmény: Panzió 2096 10. rész

***************************************************************

Jorán közelebb tornázta a székét az asztalhoz.

Imall kapott az alkalmon, és az asztal takarásában, feltűnés nélkül helyezte a kezét a férfi izmos combjára. Nem sokat időzött ott céltalanul, megmarkolta a falloszt.

A pincér felkapott néhány étlapot a pultról, és a vendégekhez sietet. Egy várt már a kedvező alkalomra – testközelből látni a meztelen lányokat –, s amikor észrevette, hogy az asztal alatt is kezdődik valami, még arra sem ügyelt, hogy ne fejjel lefelé tegye eléjük a díszes étlapokat.

Jól sejtette: a másik fekete nő keze saját lába közt mozog.

A pincérrel és az étlappal senki sem törődött, ezért az 5D-s személyzet legkíváncsibb képviselője visszavonult a pult fedezékébe, és diszkréten rendezgette a nadrágja tartalmát.

– Mit csinálsz? – sziszegett rá az ANGÉLA feliratot viselő, 5D-s, karcsú pincérnő.

– Mit?... Kijössz a raktárba?

– Nem vagyok hülye. Várd meg a Kicsit…! – Kicsinek a pultoslányt nevezték maguk között.

– Azt nem mindig lehet rábeszélni, ahogy a hangulata irányítja.

– Engem meg még kevésbé – jelentette ki a pincérnő.

– Még sosem sikerült – nyöszörgött panaszosan a pincér.

– Na, látod? Éppen erről beszéltem. Várd meg a Kicsit!

– Hol van?

– Elment a mosdót megnézni.

– De onnan már megjöttek, a meztelen vendégek voltak bent… Kettő nem jött még vissza!

– Na, akkor beállt hozzájuk, egy hármasba – vont vállat Angéla.

– Az jó, vagy rossz? – töprengett a pincér, nadrágja elejét a pult oldalához nyomogatva.

– Jó, mert láthatod, hogy a Kicsi mindenre rábeszélhető. Rossz, mert lehet, hogy úgy megkúratja magát, hogy már nem fogja a te micsodádat igényelni.

Az asztal mellett Diánának kissé oldalra kellett dőlnie, hogy láthassa, ami közvetlenül mellette történik. Felkacagott, de gyorsan a másik irányba nézett, nehogy azt gondolják róla, hogy kineveti, amit látott.

– Semmi értelme sincs – gondolta, majd visszafordult, és egyre kevésbé ügyelve a diszkrécióra, értetlenül figyelte, ahogy Imall húzogatja Jorán péniszét. – Úgysem jön belőle semmi, de akkor sem kézzel kellene – mosolygott magában, majd megkérdezte: – Mit csináltok?

Imall egy pillanatig úgy hitte, hogy felesleges egy fiatal lánynak magyarázni, hiszen semmit sem tudhat a hagyományokról, de meglátta Diána tekintetében az érdeklődést.

– Játszunk – válaszolta rövid csend után.

– Szopni is szoktál? – érdeklődött a lány, nem értve a játék lényegét.

– Mindenki szokott szopni – felelte Imall. – Te már nem tudod, mert ebbe a világba születtél, de régen sok olyan… játékot ismertek az emberek, amivel jól szórakoztak egymás társaságában. A szopás sem olyan volt, mint amit ti ismertek – tette hozzá –, és sok egyébről már nem is hallottatok. Az, amikor reggel szopsz egy fiút, és megiszod a 3 deci spermát, már a mai kor gépies terméke, semmi köze sincs az őseink orgazmusához.

– Az orgazmus… az mi? – ámult el a lány. – Az valami állati tulajdonság?

A nő kereste a szavakat ahhoz, amit szavakból úgysem lehet megérteni.

– Azt mondd meg, hogy jó-e! – kérte a lány türelmetlenül, majd hirtelen felszisszent.

Észrevette, hogy az asztal túloldalán ülő fiúk egyike zavaros szemekkel fordul a mennyezet felé… A fiú mellett ülő, másik fekete, a szomszédnő karja ugyanúgy mozgott, akár ennek, a beszédesnek, már amennyire az asztal feletti mozdulatokból erre következtetni lehetett.

Diána nem sokat gondolkodott, lehajolt, hogy saját szemével győződhessen meg arról, ami az asztal takarásában zajlik. Megint felszisszent, mert ugyanazt a péniszt, amit ő hónapok óta minden reggel szop, most legalább négyszeresére duzzadva látta, és a fekete hajú nő rángatta, miközben félig lehántotta róla a bőrt.

Folytatása következik!

Gyönyörök szigete I. rész - Fizetett vakáció 7. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 6. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 3.

*********************************************************************

Két órányi beszélgetés és lazítás után magamra vontam mindenki figyelmét.

- Hölgyeim! Ez egy csodálatos este, de tudom, hogy mindannyian nagyon elfáradtatok a hosszú utazástól és szívesebben pihennétek. Maradjatok sokáig ágyban holnap, ha úgy szeretnétek! Tíz körül fogunk találkozni, a délután pedig teljes egészében a tiétek lesz, hogy élvezhessétek a szigetet. Ismét figyelmetekbe ajánlom, hogy a szobám az épület másik szárnyában van, ott, ahol a tieitek is. Ha bármi kérdésetek, aggodalmatok, javaslatotok van, vagy csak szeretnétek beszélgetni... bármikor nyugodtan kopogtassatok! Megteszem amit tudok, hogy teljesítsem a vágyaitokat és kívánságaitokat. A ti jóllétetek az első számú célom. Addig is pedig jó éjszakát és szép álmokat!

A lányok kezdtek elszállingózni a szobáik felé, miközben én feltakarítottam és letisztítottam az étkezőasztalt. Az egész nem tartott tovább tíz percnél. Egyesek megrökönyödnének, hogy ha egyszer van egy házvezetőnőm, akkor miért csinálom ezt én magam. Louisa azonban már elég idős. Nem akartam a szükségesnél jobban terhelni.

Ez után visszatértem a saját lakrészembe és bezártam az ajtót, mielőtt kinyitottam volna a titkos panelt, ami a kukkoló szobám bejáratát rejtette. Végigfuttattam tekintetem a monitorokon. Mindegyik szoba kamerái hölgyvendégeimet mutatták a vetkőzés különböző stádiumaiban, ahogy készülődnek a lefekvéshez. Ahogy az emlékezetembe villant, mi történt legutóbb Amy-nél és Pamelánál, odalenn ismét beindult nálam a mozgolódás.

Ezúttal azonban úgy döntöttem, hogy Devonra fókuszálok, aki az első vendégszobán osztozott Camille-lel. Az ő szavaiból ítélve a huszonhét éves pennsylvaniai lány máris belém volt habarodva. Csodálatos volt, hogy így érez, azonban a fejemben nem akart szűnni visszhangozni egy kérdés: Miért?

Devon az a fajta nyílt és barátságos ember volt, aki nem félt kimondani, ami a fejében jár. Megnyerő természete pedig magával ragadó külsővel párosult. Már csak a megjelenése is magára vonhatta bárki figyelmét. Élt férfi ezen a földön, aki ellen tudott volna állni egy ilyen vadítóan gyönyörű nőnek, mint Devon? Melyik átlagos férfi ne álmodott volna egy ilyen helyes, szőke, vékony csípőjű és angyali arcú csodáról?

Azonban mivel Devon könnyedén kaphatott volna minden ujjára egy-egy pasit, elgondolkoztam, honnan ez a hirtelen támadt érdeklődés irányomban. Nem csak hogy ez volt az első napja a szigeten, de arra is csak most tudtunk sort keríteni, hogy személyesen is bemutatkozzunk egymásnak. Nem volt szokványos dolog, hogy egy ilyen sugárzóan gyönyörű nő csak úgy rám rúgja a kaput, még azelőtt, hogy igazán megismert volna. Egészen pontosan ez volt az első ilyen alkalom.

Nehezen titulálhatnám magamat valamiféle Casanovának, vagy egyáltalán vonzó férfinek. Csak egy teljesen átlagos, tucat fickó voltam. Voltak jó és rossz tulajdonságaim, de egyik se volt különösebben kimagasló. Devon bármikor talált volna nálam milliószor különlegesebbet is. Mégis miért kelthettem fel ennyire az érdeklődését már a kapcsolatunk ilyen korai szakaszában?

Számtalan indok kergette egymást a fejemben, de egyiknek sem volt sok értelme. Közben pedig tekintetemet meredten a szőkeségre szegeztem a képernyőn, hátha a rejtett kamera segít valami titkot kifürkészni.

Az ágy szélén ült éppen egy túlméretezett hálópólóban, miközben Camille a bőröndjében matatott pár lépésre tőle.

Bekapcsoltam a szobájukban elhelyezett mikrofont.

- Na és, milyen Pennsylvania? - kérdezte Camille.

Devon beletúrt hosszú szőke hajába és elmosolyodott.

- Azt mondanám, egészen más, mint amit San Diegóban tapasztalhattál. Télen vastag a hó, nyáron pedig tikkasztó a hőség. Szerintem nagyszerű dolog ott élni, de így is örülök, hogy végre elszabadulhattam... legalábbis egy időre. Nagyon tetszik ez a sziget. Imádom.

- Máris? - nevetett fel Camille. - Nekem hiányozni fog a családom, amíg itt vagyunk. Anya és Apa, a két bátyám... mind hiányozni fognak.

- Hát épp ez az – préselte össze az ajkait Devon. - Én nem bánom, hogy távol lehetek a szüleimtől. Már régen szerettem volna a lehető legtávolabb kerülni. Jót fog tenni egy kicsit szünetet tartani mindennel kapcsolatban, ami Pennsylvania.

- Ó! - pillantott rá Camille. - Tettek a szüleid valami rosszat? Miért vagy mérges rájuk?

- Hosszú történet – fordította el a tekintetét Devon.

Camille lassan bólintott és leült a bőröndje mellé a padlóra.

- Nos, ha majd valamikor szeretnél beszélni róla, csak szólj! Nagyon szívesen meghallgatlak és segítek, amiben tudok.

- Kedves tőled – mosolygott ismét rá Devon. - Valószínűleg sok mindent osztunk majd meg egymással a jövőben, ha majd jobban megismerjük egymást.

- Hát persze – válaszolta a latin lány. - Hé! Mi volt az amúgy, amikor az előbb megpróbáltál rámozdulni Jeremy-re?

- Ja, az! - nevetett fel Devon és megvonta a vállát. - Mit is mondhatnék? Kedvelem őt. Nagyon is kedvelem.

- Tényleg helyes fickó – egyezett bele Camille. - Beszélgettem már róla a többiekkel és nem igazán tudjuk, hogy tulajdonképpen mit is vár tőlünk a következő hat hétben. Én úgy döntöttem, nem ítélek sehogy, amíg jobban meg nem ismerem. Egy barátom odahaza figyelmeztetett, hogy Jeremy talán valami szexrabszolga-tábort üzemeltet itt. Azt mondta, készüljek fel mindenre.

Szexrabszolga-tábor?! - ízlelgettem undorodva a szót, miközben Devon megrázta a fejét.

- Én nem hinném. Meg is kérdeztem Jeremy-től konkrétan a party-n, hogy mit vár tőlünk. Azt mondta, nem kérne tőlünk semmit, ami kényelmetlenséget jelentene nekünk. Te is ott voltál, Camille. Én bízom benne. Tényleg nagyon rendes fazonnak tűnik. És őszinte is. Én az ilyesmiket nagyra értékelem egy férfiban.

- Honnan tudod, hogy őszinte? - vonta fel a szemöldökét Camille. - Hiszen csak pár órája találkoztál vele először...

- Mondjuk úgy, hogy rendkívül jó emberismerő vagyok! - válaszolta Devon. - Megérzem, ha egy férfi nem őszinte velem. Volt már kellő tapasztalatom ezzel kapcsolatban a múltban.

- És vajon miért vagyunk mi egyáltalán itt? - kérdezte Camille szkeptikusan. - Miért hozott ide Jeremy mindannyiunkat? Miért fizet nekünk ennyi pénzt? Biztosan akar valamit cserébe.

- Megtalálni a megfelelő nőt, akit majd elvehet – mondtam ki hangosan, amit persze itt, a kukkoló szobámban senki nem hallhatott. De mégis...

- Ezek jó kérdések – bólintott Devon. - Talán majd megkérdezhetjük tőle holnap. Ennek ellenére szerintem ez lesz életünk legszebb időszaka. Nem hiszem, hogy aggódnod kellene bármi miatt is, Camille. Megígérhetem neked, hogy Jeremy nagyon jól fog bánni velünk.

- Tényleg nagyon kedvelheted őt.

- Nagyon – bólintott a szőke lány.

- A te életed is olyan nehéz volt, mint az enyém? - váltott hirtelen témát Camille.

Devon összevonta a szemöldökét.

- Sokáig randiztam egy Barrett nevű sráccal, de kiderült, hogy egy totális idióta. - Vett egy mély levegőt és megrázta a fejét. - Nem is tudom, miért maradtam olyan sokáig vele, de mégis maradtam. Évekig.

- Voltál már házas?

- Nem. De egyszer szeretnék. Barrettel nagyon közel kerültünk egymáshoz, azt hiszem, de sosem működött volna. Akkora bunkó volt...! Azt akarta, hogy úgy éljem az életem, ahogy ő mondja. Úgy éreztem, megfolyt a birtoklási vágyával. És meg is csalt. Nem is egyszer.

- Hogy csalhat meg téged bárki is? Hiszen olyan gyönyörű vagy!

Devon elpirult. Szemmel láthatóan hálás volt a bókért.

- Köszönöm, Camille. De miután Barrettel szakítottunk, inkább belefeledkeztem a munkámba. Projekt menedzser vagyok egy nagy cégnél Pennsylvaniában. Egész testemet és lelkemet a cégnek szenteltem. Tizenhat-húsz órákat dolgoztam naponta. Még a szabadnapjaimon és a vakációm alatt is. Egyszer százhat napot dolgoztam egyhuzamban napi tíz órákkal. Olyan voltam, mint egy két lábon járó hulla, amikor végül kivettem egy napot. És még akkor is egész nap a munkám miatt aggódtam.

- Miért csináltad ezt? Mire volt jó ilyen keményen dolgozni?

- Szerettem volna, ha megbecsülnek, de úgy tűnt, ez sose fog megtörténni. Láttam, ahogy feleannyi tapasztalattal rendelkező emberek lehagynak. Ők kapták a nagyobb projekteket és a nagyobb pénzeket. És gyűlöltem, hogy a főnököm arat le minden dicsőséget a munkámért – horkantott fel Devon. - Kidolgoztam a belem is a cégért és azért a sok óráért semmi jutalmat nem kaptam. - Halkan sóhajtott. - Ne haragudj... Nem akarlak ezzel terhelni.

- Nem kell bocsánatot kérned – nyugtatgatta Camille. - Csak egy kis megbecsülést szerettél volna a munkádért. Azt mondod, fele annyi tapasztalattal rendelkező emberek is lehagytak? Mégis ennek a munkának szentelted az életedet?

- Már négy hónapja nem randiztam – morogta Devon. - Sosem volt időm semmire a munkán kívül. De annyira megharagudtam a főnökömre és annyira kiégtem már, hogy amikor megláttam egy szórólapot, ami ezt a szigetet reklámozta és az ötszázezer dolláros fődíjat, ez tűnt a legjobb megoldásnak. Amint biztossá vált, hogy jöhetek, felmondtam a munkahelyemen. Megmondtam a főnökömnek, hogy baszódjon meg.

Ez érdekes információnak tűnt számomra. Tudtam, hogy Devon felmondott a munkahelyén, mielőtt ide jött. Hirtelen aggódni kezdtem a jövője miatt. Kezdtem azt érezni, hogy mindegyik hölgyvendégem kifogásnak használta ezt a hat hetet, hogy távol lehessen a munkahelyéről.

- És mit csinálsz majd, miután haza mentél?

- Majd a saját lábamra állok valahol – vont vállat Devon. - Még ha nem is kapom meg az ötszázezer dollárt, százezerem akkor is lesz. Nem rossz egy hat hetes vakációért, nemde? - mosolyodott el. - Plusz úgy néz ki, életem egyik álma válik majd valóra.

- És mi lenne az?

Devon habozott egy pillanatra, beharapta az alsó ajkát, majd barátnőjére mosolygott.

- Hogy lefeküdjek egy nővel.

Camille szemei elkerekedtek.

- Sosem voltál még nővel?

Devon lassan bólintott.

- Már a középiskola óta vonzódok a nőkhöz. De túlságosan is tartottam tőle, hogy bárkinek is elmondjam. Féltem a megaláztatásoktól, azt hiszem. - Kissé zavartan folytatta: - Gondolom... te már voltál... nővel korábban.

- Igen. Többel is. Tizenhét éves korom óta.

- Na és milyen... úgy értem... kihez vonzódsz jobban?

Devon egyre jobban zavarba jött. Nagyon kíváncsi volt Camille tapasztalataira, de egyértelmű volt, hogy nem akarja túlságosan is beleütni az orrát a barátnője dolgaiba.

- Néha arra vágyok, hogy pasikkal legyek – válaszolta a latin lány. - Néha pedig arra, hogy lányokkal. A hangulatomtól függ. Néha meg arra vágyok, hogy pasikkal ÉS lányokkal legyek egyszerre.

Devon elmosolyodott.

- Hármasra gondolsz?

- Vagy négyesben – vont vállat Camille. - Vagy ötösben vagy hatosban. Minél több ember, annál több... érted.

Ezúttal Devon vonta össze a szemöldökét.

- Eddig csak két emberrel feküdtem le életemben. Barrettel és a középiskolai pasimmal, Timmel. Mindenki azt mondogatja, milyen gyönyörű vagyok, de huszonhét évesen úgy érzem, az életem nagy része elszaladt mellettem. Én csak... azt érzem, elmulasztottam valamit. Mintha csomó lehetőséget hagytam volna ki, hogy normális kapcsolatom legyen és már nem maradt semmi.

- Huszonhét éves vagy, Devon – emlékeztette Camille. - Nem hetvenhét. Nem maradt már sok esélyed egy kapcsolatra? Ez őrültség. Még előtted az élet. És mi van Jeremy-vel?

Devon elmosolyodott.

- Hmm... Jeremy. Őt tényleg kedvelem. Szeretném jobban megismerni őt. Már az első alkalommal éreztem a szikrát kettőnk között, amikor megláttam. Ha érted, mire gondolok.

Camille félrebillentette a fejét és felvonta az egyik szemöldökét.

- Ez a szikra azt jelentheti, hogy megtaláltad azt, akit huszonhét éve kerestél? Talán... a tökéletes férfit?

- Pontosan – mosolygott félénken Devon.

Odabenn a kukkoló szobámban nyeltem egy nagyot. Éles borzongás futott végig a gerincem mentén. Devon engem látott a tökéletes férfinek? Engem? Bár hízelgő volt az elképzelés, nem tudtam elfogadni. Nem voltam tökéletes. Túl sok olyan hibám volt, ami az embert a végletekig átlagossá teszi.

- Te egyszerűen gyönyörű vagy. A legszebb nő, akit valaha láttam – mondta Camille, ismét pírt csalva Devon arcára, azonban mielőtt a barátnője bármit is mondhatott volna, folytatta: - Örülök, hogy megbíztál bennem hogy mesélj az életedről. Szeretném, ha bíznál bennem. Szeretnék a barátod lenni.

- Veled könnyű ilyenekről beszélni – bólintott Devon. - Úgy érzem, neked bármit elmondhatok, Camille. Tényleg.

- Úgy is van – bólintott a mexikói lány, majd visszatért az előbbi témához. - Ha tényleg annyira kedveled Jeremy-t, ahogy mondtad, miért nem mondod el neki?

Devon szárazon felnevetett és megrázta a fejét.

- Próbáltam már a party-n, emlékszel? Meg is csókoltam. De csak reménykedni tudok, hogy nem haladtam túl gyorsan. Nem szeretném összezavarni a dolgokat. Túlságosan is kedvelem őt.

- Én is kedvellek téged, drágám – motyogtam a monitor előtt.

- Olyan, mintha megint a középsuliban lennék – kuncogott Devon. - Mintha most is a többiekkel kellene versengenem az osztály leghelyesebb srácáért. Tényleg azóta nem éreztem így magam.

- Az osztály leghelyesebb sráca? - kacagtam fel. Nem hittem a fülemnek. Devon most tényleg rólam beszél?

Camille is felnevetett.

- Én mindig a legdögösebb lányért tepertem a középsuliban. Mindenki tudta, hogy biszexuális vagyok és hogy imádom a csajokat. Nem mintha ez megállította volna a srácokat abban, hogy nyomuljanak rám. Néhányan azt hitték, nem csak hogy olyan szerencsések lesznek, hogy ágyba vihetnek engem, de még az egyik barátnőmet is megkapják a pakkba. Néhányan tényleg szerencsések is voltak. Akadt néhány hármas itt meg ott.

Aline Nakashima alias Camille

- Nem volt zavarba ejtő?

- Micsoda?

- Hogy mindenki tudta, hogy biszexuális vagy.

Camille megrázta a fejét.

- Egyáltalán nem. Sosem érdekelt igazán, mit gondolnak rólam mások. Négy barátnőm is volt a gimi utolsó évében és még annál is több azt megelőzően. Ha megtartottam volna magamnak a tényt, hogy a kagyló is érdekel, nem csak a kolbász, most ugyanabban a helyzetben lennék, mint te is?

- Mire gondolsz? - kérdezte Devon érdeklődve.

- Huszonhét évesen még teljesen szűzen a csajok terén – válaszolta Camille. - Ehelyett mivel nem féltem attól, hogy mi lesz, ha a többiek tudomást szereznek a szexuális orientációmról, kilenc éve először voltam egy másik nővel. Illetve lánnyal, hogy pontosak legyünk. Egy puerto ricói csajszival, A. J-vel. - Camille lehunyta a szemét egy pillanatra és felsóhajtott az emlékektől. - Mmm... A. J. úgy tudott bánni a nyelvével, mint senki más.

- Tényleg? - fészkelődött Devon, ugyanakkor a zavarába egy jó adag izgatottság is vegyült.

- Hogy élted túl egyáltalán mostanáig csak két férfival, és egy nővel sem? - csodálkozott Camille. - Én teljesen beleőrültem volna punci ízének a hiányába. És pasiból is csak kettő? Nagyon szűkre szabtad, Devon. Most nagyon kielégítetlennek érezheted magad.

- Nos, igen... - motyogta a szőke lány.

- Van egy ötletem – vigyorodott el Camille. - Azt mondtad, nagyon kedveled Jeremy-t, vágyódsz a nők után, ami vágyódást eddig még nem elégítettél ki, és nagyon érdekel a gruppen is, vagy legalábbis a gondolata.

- Még sosem csináltam ilyet korábban – mondta Devon félénken. - Úgy értem... még csak nem is tudok róla semmit. De a gondolata felizgat.

- Íme az ötletem – csapta össze a kezeit Camille huncut mosollyal az arcán. - Mi ketten átmegyünk Jeremy szobájába most rögtön... és leteperjük. Együtt.

A szemeim hirtelen elkerekedtek. Nyeltem egyet és éreztem, hogy a farkam jobban feszíti a gatyámat, mint bármikor életemben. Camille rá akarta venni Devont, hogy töltse vele az éjszakát az én ágyamban? Az elmémet elárasztották a végtelen lehetőségek képei.

- Ó, nem! Nem, nem, nem. Sosem tudnám ezt megtenni – tiltakozott Devon a fejét rázva. - Én... nem az a fajta lány vagyok.

- Milyen fajta lány? - nevetett fel Camille. - Nézz csak magadra, Devon! Nézz csak arra a végtelen szexuális frusztrációra, ami benned van! Már hónapok óta nem randiztál. Hányszor láttál egy jóképű srácot az utcán, vagy a sarki boltban és hagytad szó nélkül elmenni? Csak vesd rá magad most és hagyd hogy megtörténjen, aminek meg kell! A többi pedig nem tartozik senki másra.

- Camille... - nyögött fel Devon, tovább fészkelődve. A jókislány-oldala igyekezett figyelmen kívül hagyni a barátnője javaslatát, de egyszerűen nem tudta. A reakcióiból ítélve Devonnak bőven voltak titkos fantáziái olyan eseményekről, amiket Camille már átélt.

- Ismerem én a fajtádat.

- A fajtámat? - rökönyödött meg Devon. - Mégis miről beszélsz?

Camille elmosolyodott.

- Egy amolyan tipikus irodában dolgoztál, nemde? Le merném fogadni, hogy valami szűkre szabott, rövid kis ruhát viseltél minden egyes nap, ami mindenedet megmutatta a férfiaknak, amit csak kell, meg persze a nőknek is. Igazam van? - Devon lesütötte a szemét és tovább fészkelődött, már a hallgatásával is elismerve Camille szavainak igazát. - Te voltál a legjobb csaj az egész cégnél és ezt te pontosan tudtad is. És szeretted volna, ha mindenki más is tudja, úgyhogy kivillantottál egy kis ezt meg azt... csak hogy felkeltsd a figyelmüket.

Camille végigmérte Devont tetőtől talpig.

- Mégis hányszor fantáziáltál arról, hogy leszopod valamelyik munkatársadat? Még ha csak szórakozásból is. Hányszor hajoltál az asztal fölé, hogy a kiszemelt áldozatod jobban beláthasson a blúzodba? Hányszor fordult meg a fejedben, hogy elcsavarod a vöröske fejét a sarki irodarekeszből és kinyalod a punciját? Talán még úgy is, hogy közben mások néznek.

- I-igazából... - hebegte Devon – szőke volt. Ő... egy szőke lány volt a sarki irodarekeszből. Je-Jesse.

- Na látod! - vigyorodott el a mexikói lány. - És mégis hányszor ujjaztad meg magad este az ágyban, arról fantáziálva, hogy Jesse-t nyalod?

- Camille! - nyögött fel Devon. - Hagyd abba!

- Lefogadom, hogy csodás személyi szopisztens lettél volna.

- Szopisztens? - vonta össze a szemöldökét Devon.

- Az. Szopisztens. Szopásra specializálódott asszisztens – bólogatott Camille. - Az lett volna a feladatod, hogy minden nap az asztal alatt térdelve várd a főnököd és amikor ő leül a helyére, te azonnal elkezdted volna szopni. Amy is ezt csinálta a főnökének. Elmesélte nekem – bólogatott Camille mindentudóan. - Igen, igen... Nagyon is jó lettél volna benne. Talán még jobb is, mint Amy a benned szunnyadó rengeteg frusztráció miatt. Vagy talán a főnököd nő volt? Ha én lettem volna ott, nagyon örültem volna, ha kinyalsz minden munkanap elején, Devon. És te is imádtad volna.

- Egek! - nyögött fel Devon. Ezek a szavak nyilvánvalóan megtették rá a maguk hatását.

- Nagyon jó is lettél volna ebben – vigyorgott Camille. - Te és a finom kis nyelved, Devon. Megtetted volna a magad munkáját... nekem.

- Camille! - csattant fel Devon.

- Hé! Ezek után egy percig se kellett volna aggódnod az előléptetés miatt. Megkaphattál volna bármilyen megbízást, amit csak szerettél volna.

Devon felpattant és dühösen feltartotta a kezeit. Camille ezzel nyilvánvalóan túl messzire ment.

- Most inkább lemegyek a konyhába és iszom valamit – jelentette ki. - És eszedbe ne jusson követni! - Azzal kiviharzott a szobából.

Camille arcán még mindig ott virított a széles vigyor, ahogy az ajtót bámulta.

- Napok kérdése, de meg foglak győzni – mondta halkan, majd rábólintott a saját szavaira. - Az a sok magány, az elfojtott szenvedély csak gyűlik és gyűlik. Egyszer ki kell majd törnie.

Folytatása következik!

Heti ajánlat - Talán idén

Talán idén lesz.

Havazás

Gyönyörök szigete I. rész - Fizetett vakáció 6. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 5. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 3.

*********************************************************************

Mindegyik hölgy időben, pontosan 9:00-kor jelent meg. Louise, a világ legjobb házvezetőnője és szakácsa már előre elrendezte nekünk a roskadásig megpakolt büféasztalt. Mióta élek, nem készített olyan ételt, amit ne imádtam volna. A mai este se volt kivétel.

A gyümölcslevek széles választéka mellett még számos különböző ital helyet kapott, úgy mint palackozott víz, vagy ice tea. Arra törekedtem, hogy annyira felszabadulttá és otthonossá tegyem a helyzetet, amennyire csak lehet. Holnap pedig majd kezdetét veszi minden, amit a következő hat hétre terveztem.

Ma este viszont, úgy gondoltam, csak elvegyülök és megismerkedek az összes lánnyal, próbálva jó benyomást tenni rájuk. Jelen pillanatban leginkább Pamela nyűgözött le. A sztriptíztáncosnő Marylandből a hosszú szőke hajával és eszményi alakjával.

De nem csak a megjelenése volt vonzó, hanem a tartásában, a kisugárzásában is volt valami, ami legalább a duplájára emelte a csáberejét. Annak ellenére, hogy sztriptíztáncos volt, ami természetesen magával vonta a maga borzalmas (és teljesen unfair) sztereotípiáit, Pamela olyan típusú nőnek tűnt, akit nagyon szívesen ismernék meg közelebbről is.

Amikor felé indultam, észrevettem, hogy Amy is mellette áll.

- Remélem, mindketten jól érzitek magatokat nálam – köszöntöttem őket, próbálva barátságos, de udvarias hangnemet megütni, ami egyáltalán nem volt könnyű, tekintve, hogy a zuhanyzóban történtek képei még mindig ott villództak a fejemben. Nem csak élőben néztem végig, hanem miután magam is lezuhanyoztam, még kétszer visszajátszottam az eseményeket. Egyszerűen nem tudtam betelni Pamela arcának a látványával, miközben Amy nyelve a bejáratánál táncot.

A vöröshajú lány azonnal lecsapott rám, még mielőtt barátnőjének alkalma lett volna bármit is mondani.

- Ó, igen. Ez a sziget csodálatos. És az étel is mennyei. Ehetünk, amennyit szeretnénk?

- Természetesen. Amennyit csak szeretnétek. És amit csak szeretnétek – hangsúlyoztam ki az „amit” szót, remélve, hogy nem kerüli el figyelmüket az áthallás.

Pamela el is mosolyodott és kuncogni kezdett, Amy azonban minden látható jel nélkül folytatta.

- Ó, oké. Csak nem akartam már ilyen korán fekete pontot szerezni a fődíjért folytatott versenyben. Az az ötszáz rugó túl jól hangzik. Úgy értem, nem ismerem a szabályokat, de gondoltam, amíg nem kínálkozik alkalom rákérdezni, nem kockáztatok. Ugye nem baj, ha megkérdezem?

Mutatóujjával egy kósza tincsét tekergette, miközben a szempilláit rebegtette. Egyértelmű volt, hogy igyekszik levenni a lábamról. Minden eszközt bevetett, hogy kicsábítsa belőlem a választ. Nyilvánvalóan sejtelme sem volt, hogy kihallgattam a korábbi beszélgetését Pamelával, szóval erre már fel voltam készülve. Nehéz lett volna így csőbe húznia.

- Kérdezhetsz bármit, amit csak szeretnél – mosolyogtam rá.

- Fogadok, hogy egy rekesznyi szabály van, nem igaz?

Lassan bólintottam.

- Tényleg akad néhány. Reggel majd mindent megbeszélünk reggeli előtt. Most viszont szerintem az lesz a legjobb, ha csak élvezzük az estét. Mindannyian hosszú úton vagytok túl.

- Ne is mondd! - panaszkodott Amy. - Cincinnatiből Maimiba menet azt hittem, szétrobban a fülem. Aztán meg idáig... sose ültem még ennyit repülőn.

- Legalább most hat hétig nem kell aggódnod amiatt, hogy ismét végig kell élned – mosolyogtam rá barátságosan. - Addigra pedig már sokkal gazdagabb leszel. Tudod... százezerrel... vagy ötszázezerrel... majd meglátjuk. Úgy pedig a hazafele út már sokkal kényelmesebb is lehet.

- Hogy döntöd majd el, ki kapja a nagy díjat? - kötötte tovább az ebet a karóhoz.

- Ezt, drága Amy, nem mondhatom el. Még nem – nevettem fel.

- Tudtam – fújta fel az arcát tettetett durcával. Nyilvánvalóan mestere volt a manipulációnak. - De nem bánnám, ha lenne némi támpontom. Úgy értem, egy lánynak meg vannak a maga igényei, de nem szeretném megkockáztatni, hogy áthágjak valamilyen szabályt.

- Igények? - vontam fel a szemöldököm.

- Tudod – pillantott rám csintalanul. - Ilyen-olyan dolgok. Ahogy az ember lánya érez, amire vágyik... Igények.

Megvontam a vállam.

- Nem vagyok benne biztos.

- Nem szeretném ekkora közönség előtt kifejteni – vonta össze a szemöldökét. - De ha megkérdezlek, amikor kettesben maradunk... úgy jó lenne? Válaszolnál? Kérlek.

- Kérdezhetsz bármit bármikor és bárhol. Ahogy csak kedved tartja. Az ajtóm mindig nyitva áll előtted. Csak kopognod kell.

- Ó! Nagyszerű. Ezt észben fogom tartani.

Hazudnék, ha azt mondanám, nem volt a hölgyek mindegyike vadítóan felöltözve. Azonban egyikük még a többiek közül is kimagaslott. Talán azért alakította így a helyzetet, mert szeretett megdöbbenést kelteni. Egyértelmű volt, hogy ez a hölgy imád a figyelem középpontjában lenni. Egyesek szerint kétségbeesetten vágyott a figyelemre. Ha így vesszük, nem is lehetett meglepetés, hogy ez az illető nem volt más, mint Amy.

A legfeszesebb trikót és a legszűkebb farmert viselte, amit valaha láttam. De talán a trikóján virító felirat legalább annyira felkeltette a figyelmet. Az állt rajta nagy, vastag betűkkel, hogy „Sin For Sale”.¹

A megjelenése engem is meglepetésként ért. Sosem hittem volna, hogy egy ruhagyártó cég ilyesmit is piacra dob. Azonban ennek ellenére tökéletesen passzolt Amy személyiségéhez. Arra vágyott, hogy az emberek ha rá néznek, egy pillanat alatt megjegyezzék és később is sokszor gondoljanak rá.

Ahogy a kis társaságban mozgott, senki sem mulasztotta el, hogy vessen rá egy-egy futó pillantást. Köztük én se. „Ki más, mint Amy?” Ez járhatott mindenki fejében. „Sin For Sale”. Hát persze. Ki más, mint Amy?

***

- Gyönyörű otthonod van – vonta végül magára ismét a mellettem álló szőkeség a figyelmemet.

És te is gyönyörű vagy, Pamela, akartam mondani, de végül meggondoltam magam.

- Köszönöm, Kedves. Nagyra értékelem.

- Nem tesz semmit – mosolygott.

Habár senki sem találhatott volna semmi kivetnivalót abban, ha itt maradok és tovább beszélgetek a káprázatos Pamelával mostantól az örökkévalóságig, miközben Amy szemkápráztató melleit is meg-megnézem néha (meg persze Pameláéit is, ha már itt tartunk). Azonban úgy éreztem, itt az ideje egy másik pároshoz is odafordulni. Nem szerettem volna, ha bármelyik hölgy is úgy érezné, kivételezek valamelyikükkel. Legalábbis most még nem.

Körbe néztem és halkan magam elé motyogtam: - Most mennem kell, mielőtt a többiek azt hinnék, kivételezek veletek. Pamela, Amy... élvezzétek a party-t!

***

Devon és Camille összedugták a fejüket és kellemesen csacsogtak kettesben, azonban mindketten barátságosan rám mosolyogtak, amikor melléjük léptem. Viszonoztam a gesztusukat, majd még egy külön mosolyt küldtem Devon felé. A bájakkal alaposan megáldott szőkeségnek egy kis amerikai zászló volt a dekoltázsába tűzve és egy nagyobb zászló is kikandikált a kombinéjából. Egyértelműen büszke volt az amerikaiságára. Persze ki hibáztathatná emiatt?

- Nos, elnyerte a tetszéseteket a sziget? - igyekeztem barátságos lenni.

- Egyszerűen mesés – csivitelte Devon, kék szemei pedig csak úgy szikráztak. - Alig várom, hogy holnap felfedezhessem az egészet. Lefogadom, hogy gyönyörűek a strandok.

- Azokon a képeken, amiket mailben kaptam, nagyon jól néznek ki – jegyezte meg Camille. - Én is alig várom, hogy a saját szememmel láthassam őket. Azt mondtad, hogy holnap elmegyünk majd egyet kirándulni, igaz, Jeremy?

- Bizonyára. És így is lesz.

Camille belekortyolt gőzölgő kávéjába és rám villantott egy csillogó mosolyt. Ez a kávészín bőrű spanyol-ázsiai szépség az a fajta nő volt, aki már azóta az álmaim és vágyaim visszatérő vendége volt, mióta csak az eszemet tudom.

- Mindenki arról panaszkodik, milyen hosszú és fárasztó volt a repülőút ide az Államokból – folytatta. - Nem mintha annyit utaztak volna, mint én. San Diegóból Los Angelesbe, aztán onnan Miamiba... és ez még csak az út első fele. Tizenkét órát töltöttem úton. Nem mintha nem lehetett volna az egészet lerövidíteni.

- Megértem, Camille – bólintottam. - De szerettem volna, ha együtt utazol a többiekkel Miamitól idáig, hogy legyen egy kis időtök összeismerkedni még megérkezés előtt. És, végül is, te vagy az egyetlen nyugati lány. A többiek mind a keleti államokból érkeztek. Cevon Pannsylvaniában él, Pamela Marylandből jött, Trish Ontarióból, Lindsay és Amy pedig Cincinnatiből. - Az utóbbi pedig ráadásul az én szülővárosom is. Ami nagy szerepet játszott abban, hogy Amy és Lindsay most itt lehet.

Elhallgattam egy pillanatra, mielőtt folytattam volna: - De így is megérte, nem, Camille? Fizettem neked egy három napos vakációt Miamiban, amíg a többiekre vártál, és még Florida Keys-be is elugorhattál. Azt mondtad, élnek ott rokonaid.

- Ó! Félte ne érts! Nem panaszkodni akartam – emelte fel védekezően a kezét a huszonöt éves gyönyörűség. - Nagyszerű volt Miamiban. És nem tudom eléggé megköszönni, hogy mindent fizettél. Csak arról van szó, hogy mindenki az utazás miatt panaszkodik, pedig nekem kétszer annyi időbe került ide érni. De ez a különös utazás az utolsó pillanatáig megérte. Meglátogathattam az unokatestvéremet, Mariát, először az elmúlt tizenöt évben. Rengeteget voltam náluk, amikor még La Joyában éltek.

- Szóval minden jól sült el – mosolyogtam.

- Igen. Pontosan – bólintott.

- És ez a La Joya hol is van pontosan? - kérdezte Devon. - Hallottam már róla, de nem emlékszem pontosan, mikor.

- San Diego közelében. A határ túloldalán, Mexikóban – válaszolta Camille. - Maria kuzinom régen ott élt, amíg a családja át nem költözött Florida Keys-be. Tizenöt éve, mint már mondtam.

- Jó érzés lehetett újra látni őt – jegyezte meg Devon. - Ő is annyi idős, mint te?

- Két évvel fiatalabb. Én huszonöt vagyok, ő pedig huszonhárom.

- Az én tágabb családom nagy része Pennsylvaniában él – mondta Devon. - Sosem kellett túl sokat utaznom, hogy lássam őket. Csak az a probléma, hogy egyikükhöz sem állok különösebben közel. Nos, kivéve a nővéremet és a nagyszüleimet. A nővérem, Patricia... nos, ő boldog házasságban él és van két elragadó gyereke. Mindig boldogan vigyázok a kis lurkókra, ha csak van egy kis szabadidőm. Hé... és milyen Kaliforniában? Én még sosem voltam ott.

Kate Upton alias Devon

- Ahol élek, San Diegóban, az gyönyörű környék – válaszolta Camille. - Egész pontosan Chula Vista, San Diego egyik külvárosa. Mexikóban születtem, de a családom átköltözött az Államokba, amikor még három éves voltam.

- Én négy évet éltem Los Angeles környékén – tettem le én is a garast a beszélgetésbe. - Mindenki másképp látja, de én nem igazán éreztem jól ott magam. Tizennyolc és huszonkét éves korom között éltem Long Beach-en és Lakewoodban. Technikailag még mindig az az otthonom. Az ottani ház az én nevemen van. De, ahogy mondtam, sosem kedveltem igazán Kaliforniát. Az egyetlen ok, ami miatt oda szoktam menni, az az, hogy meglátogassam az apámat.

- Szóval huszonkét éves korod óta nem élsz ott? - kérdezte Camille. - Hány éves is vagy most?

- Harminckilenc. - Igen... jó pár évvel idősebb voltam a vendégeimnél.

- Elég nagy a viszály a San Diego-iak és a Los Angeles-iek között – húzta el a száját Camille. - Én se tudok igazán jót mondani Los Angelesről. Én se szeretek ott lenni. San Diego viszont milliószor jobb. Nekem az az igazi otthon.

- Na és, mire számíthatunk a következő hat hétben – billentette félre a fejét Devon és csábosan rám mosolygott. - Úgy értem, kell majd valami meghökkentőt csinálnunk neked?

Felemeltem a kezem és óvatosan megpöcköltem a dekoltázsából kilógó kis zászlót, majd rá mosolyogtam.

- Bármi, amit te, vagy a többiek csináltok, kedvesem, az csak rajtatok múlik. Nem foglak kényszeríteni, hogy megtegyél bármit, ami akár egy kicsit is kényelmetlenül érint. Tudod, a ti kényelmetek az első szempont nekem. Ha mindannyian száz százalékig ki tudtok kapcsolódni a következő hetekben, az már fél siker nekem.

Legnagyobb meglepetésemre Devon ekkor rám mosolygott, felém hajolt és gyengéden megpuszilta az arcomat. Éreztem, ahogy pír önti el a bőrömet a zavartól. Az pedig egy cseppet sem segített, ahogy a szőke leányzó vidáman csillogó szemeibe néztem.

- Ezt miért kaptam? - simítottam végig a tenyeremmel Devon ajkai helyén az arcomon.

- Ez volt az első csók a sok közül kettőnk között – válaszolta ő vidáman, mire Camille, valamint Pamela és Amy is csatlakoztak, aki nem messze álltak tőlünk és, értetlenségemmel mit sem törődve egymás dereka köré fonták karjaikat és rám vigyorogtak.

Még mindig kissé zavarban voltam, de magamra erőltettem egy mosolyt én is.

- Azt hiszem, most jobb, ha megyek. Mint ahogy már mondtam Pamelának és Amy-nek, nem szeretnék senkit se kitüntetett figyelemben részesíteni. Megyek és beszélek egy kicsit Trish-sel és Lindsay-vel is. Úgy tűnik, az italos pult elnyerte a tetszésüket.

- De azzal ugye nincs semmi baj, ha mi kitüntetett figyelemben részesítünk valakit? - kérdezte Devon és fénylő szemekkel tetőtől talpig végigmért engem. - Én már pontosan tudom, ki az én kedvencem.

Ezzel a lendülettel Devon átvette Pamela helyét a kedvenceim között. De úgy tűnt, még jó párszor fogok oda-vissza váltani több (ha nem mindegyik) hölgy között, mielőtt megállapodnék a végső befutónál. Ez valószínűleg elviszi majd a következő hat hét nagy részét. Sőt, talán még tovább is fog tartani...

De jelenleg a kedvencem az alacsony, szőke Devon volt. Értékeltem, ha egy lány nyitott, őszinte és egyenes az érzéseit illetően, azonban nem potenciálisan bántó módon egyenes, ahogy Amy az előbb, amikor Lindsay esetleges leitatása volt a téma. A saját magánvéleményem szerint nincs elég őszinte ember ma a világon.

- Azt teszel, amit csak szeretnél – mondtam Devonnal, mielőtt megfordultam, hogy elsétáljak.

***

- Nem, nem érted – mondta Lindsay Trish-nek vehemensen, amikor oda értem hozzájuk. - Nem arról volt szó, hogy még nem voltam másik lánnyal. Én még nem voltam senkivel ezelőtt. Se lánnyal, se fiúval. Még szűz vagyok...

- Te szűz vagy? - rökönyödött meg Trish, a hangját azonban igyekezett visszafogni, nehogy a többiek meghallják.

Balszerencséjükre azonban én már ott álltam mögöttük. Trish megfordult és rám nézett, majd a szája elé kapta a kezét és felnyögött. Lindsay arcából is kiszaladt a vér. Ezek szerint a ténynek, hogy még szűz, titoknak kellett volna maradnia? Nagyon úgy nézett ki...

Próbálva oldani a feszültséget, ami kialakult közöttünk, játékosan megpaskoltam az egyik fülem a tenyeremmel.

- Bocsánat, mit is mondtál? Néha egy kis problémám van a hallásommal. Ilyenkor nem igazán hallom, amit mondanak körülöttem.

Lindsay szemmel láthatóan értékelte a gesztust, de továbbra is feszültnek tűnt.

- Kérlek, ne mondd el a többieknek, Jeremy! Könyörgök... Ez nekem személyes dolog. Trish-nek is csak azért mondtam el, mert olyan kedves volt velem! És végül is ő a szobatársam.

Barátságosan rámosolyogtam.

- Amint már mondtam, néha problémáim vannak a hallásommal. Nem mondhatok el senkinek olyasmit, amit nem is hallottam. Úgyhogy a titkod nálam biztonságban van. Sosem kell aggódnod amiatt, hogy kifecsegek egy titkot.

Lindsay egy pillanat alatt felengedett.

- Köszönöm.

Szóval tényleg? Lindsay szűz volt még? Váó!

- Nem tesz semmit.

Meglepetés vagy sem, ez a lány is egy korai kedvencem volt. Nem volt nehéz megérteni, ha az ember ránézett. Tizennyolc évesen maga volt a megtestesült érzéki, vonzó lány, akin szívesen pihentettem a tekintetem bármikor. Az a fiatalos vadság, amit laza lófarokba fogott felborzolt szőkés barna haja keltett, azonnal megvadított.

De volt még bőven más is. Az egész lénye, angyali arca és az a szexi, csókolni való szája. Lindsay-nek olyan mosolya volt, ami bármelyik pillanatban meg tudta dobogtatni a szívemet. Alacsony, karcsú alakjáról nem is beszélve. 160 centi és nagyjából 40 kiló lehetett, és úgy nézett ki, mintha épp most lépett volna ki egy középnyugati kisváros otthonos középiskolájából. Egyáltalán nem illett ennek a szigetnek a hedonisztikus világába. Azonban ennek ellenére örültem a jelenlétének.

Lindsay ártatlan, konzervatív iskoláslány bája volt az, ami leginkább megfogott. Könnyű volt elképzelni, ahogy egy csendes farmon felnőtt egy vidéki kisváros határában. Most azonban szerette volna kibontani a szárnyait és felfedezni egy egészen új világot. Leszámítva a százezer dolláros ösztöndíjat, ez volt a legfőbb indok, amiért most itt volt. Nem mintha hibáztattam volna miatta.

Ez az angyali kis szépség extra pontot érdemelt a képzeletbeli jegyzeteim között a szüzességéért. Még mindig Devon volt a kedvencem, de Lindsay szorosan ott loholt a nyomában. Pamela kissé már mögéjük csúszott, de mélyen belül azt gyanítottam, meg fogja találni még a csúcsra visszavezető utat. És egyértelműen ugyanez volt elmondható Amy-ről is. Végül pedig természetesen Trish-t és Camille-t sem felejthetjük ki.

- És ti ketten hogy érzitek magatokat a szigeten? - kérdeztem végül.

- Gyönyörű ez a hely – válaszolta Trish. - Tudom, hogy mindenki ezt mondja, de ez az igazság. Sokkal jobb, mint amire valaha is számítottam. Semmi sincs Kanadában, ami akárcsak hasonlítana is erre. Legalábbis ahol én voltam eddig... vagy hallottam róla.

Bólintottam a szavai hallatán és elmosolyodtam.

- Csak várj, amíg holnap körbevezetlek titeket! Akkor még jobban le leszel nyűgözve... higgy nekem!

Ha már a lenyűgözöttségről beszélünk, én pontosan így éreztem magam ebben a pillanatban. A világ legszerencsésebb férfijának tartottam magam, hogy körbevesz egy csapat ilyen csodálatos nő. Még soha életemben nem láttam a szépség ilyen felejthetetlen kollekcióját egy helyen.

- Ez a sziget a tiéd, ugye? - kérdezte Lindsay. - Ha nem bánod a kérdést, Jeremy, mennyibe került ez neked? Úgy értem, nem csak a sziget, hanem ez az egész birtok, a medencékkel, a kerttel, mindennel. Egy életet lehetett volna erre fordítani.

- Sok millió dollárba fájt, gondolom, hm? - tippelt Trish.

- Most még nem szeretnék ennyire magamra koncentrálni – válaszoltam. - De a megfelelő időben minden fontosat meg fogtok tudni rólam. Nyitott és őszinte ember vagyok. Csak nem hiszem, hogy ez a megfelelő hely és idő erről beszélni.

Ekkor figyeltem csak fel Lindsay karkötőjére. De nem akármilyen karkötőre, vagy arra, amit kértem, hogy viseljen a gépen idefelé Miamiból. Ezen a karkötőn a „Mit tenne Jézus?”-felirat virított. Egyértelmű volt az a mélyen vallásos háttér, amiből Lindsay érkezett.

- Szép karkötő – mondtam.

Lindsay rám mosolygott, majd felemelte a karját és a másik kezével a kis szalagra bökött: - Ó... ez. A hit fontos helyet foglal el az életemben. Hiszem, hogy az egyetlen út Istenhez Jézus útja. Mindig is így hittem – mosolygott rám ismét félénken és szívfájdítóan édesen. - Talán nem meglepetés ez egy presbiter lányától.

- Én a magam részéről nem vagyok különösebben vallásos – ismertem be. - Voltam néha templomban, de ez minden.

- Engem Isten már sok nehézségen átsegített, amivel szembe kellett néznem az életemben – mondta Lindsay. - Ha neki szenteled magad, Jeremy, neked is segíteni fog. Nekem ő adott mindig is erőt. Mindig ott volt mellettem, amikor szükségem volt rá. Te is átélheted ezt, Jeremy, csak nyisd ki neki a lelkedet!

Szívmelengető gondolat volt, őszintén. Nem láttam semmi kivetnivalót a vallásosságban, vagy úgy egyáltalán egy magasabb hatalomba vetett hitben. De annyi gondom volt az életemben, amiben még az Isten se tudott volna segíteni, hogy honnan induljak el.

Folytatása következik!

1Sin For Sale: Szó szerínt „Bűn eladó”.