Kupi 7. fejezet - A taxis fuvarja

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Kupi 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Kupi 6. fejezet

– Mondták a csajok, hogy ki vagyok? – Henriett tanácstalan arckifejezését látva, a pulóveres férfi megismételte: – Engemet bemutattak a többiek?

– Képviselő vagy? – tippelt a szőke lány.

Felértek a lépcsőn. A pulóveres kihúzta magát és elállta Henriett útját:

– Bizalmas jellegű munkám van.

– Recepciós? Személyi titkár?

– Közel jársz az igazsághoz. Minden én vagyok egy személyben. A nevem Jocó – súgta.

– Henriett vagyok…

– Heni, melyik szobába megyünk? Majd ott elmondom az igazságot.

A szőke lány kétségbeesetten törte e fejét: Mi a teendő, ha a vendég csak beszélgetni akar? – „Vissza kell adni a pénzét?”  – Ezt Olívia elfelejtette mondani, pedig látszott, hogy jól ismeri a pasit. –„Hogy lehet visszaadni a pénzt, ami már egyszer lecsúszott a biztonságos helyre?” – Azzal nyugtatta meg magát, hogy majd megkérdezi a mosolygós lánytól, amikor végeznek. –„De melyik lehet Olívia szobája? Annyi mindent nem tudok még!”

Közben sikerült kinyitni az ajtót. Jocó otthonosan, ruhástól végigheveredett az ágyon, és Henriett testén azt a pontot figyelte, amelyik még éppen kilátszott a sárga ruhából, ahol a combok a legjobban megközelítették egymást. A lány észrevette ezt a célirányos érdeklődést, és igyekezett minél többet mozogni, hátha a pulóveres erre gerjed. Elképzelte, hogy mit is lehet látni olyan fekvő-könyöklő helyzetből: – „Talán a bugyimat…” – Tudta, hogy neki kell kezdeményeznie, mert a férfi bámulásra rendezkedett be, ezért lassan vetkőzni kezdett.

A második vontatott mozdulatnál eszébe jutott, hogy Károly bácsi mit tanított:

– Adok egy törölközőt – szólalt meg.

– Minek?
– Segítek letusolni.

– Nem kell. Vetkőzz tovább, de lassabban!

„Ennél lassabban már nem lehet, csak ha előtte veszek még fel valamit…” – Vetkőzés helyett megmozgatta a fenekét, végigsimította az egész testét, és amikor látta, hogy a férfi megnedvesíti a száját, ugyanezt a műsort oldalról és hátat fordítva megismételte. – „Így majdcsak eltelik az egy óra!” – Előredőlt, mert ettől a teljes popsija feltárul, és hosszasan engedte, hogy az ágyon heverésző vendég megcsodálhassa. Bízott benne, hogy nem maradt árulkodó folt a korábbi nedvesedésből, s terpeszbe állva várta, hogy mit reagál erre a másik.

– Én vagyok a taxis… – jelentette ki a pulóveres.

– „Remélem, azért idenéz, nem a plafonra! – Henriett nem tudta, hogyan kellene folytatni. – Ha én pasi lennék, és így beállna nekem egy csaj, hát röptében megdugnám.”

Jocó zavartalanul folytatta:

– Nem mondták a csajok? Ha menni akartok valahova, nekem kell szólni, és szállok, repülök…

– „Ekkora fürgeséget nem feltételezek…”

– Nem mondták a csajok? Házhoz szállítalak benneteket. Ha rövid programra mentek, mint egy gyors furulyázás, akár meg is várom a végét, és mindent kedvezményesen számolok. További árengedmény, ha a visszaúton nekem is furulyázol egyet….

Henriett felegyenesedett, mert arra hiába várt, hogy Jocó, a taxis lépjen valamit.

– És ez még nem minden! – emelte fel a hangját a férfi, mert az önreklám tetőpontja következett. – Amit a fuvarért fizettek, azt mind itt költöm el nálatok, fuvarra. Érted? Fuvarért fuvart!

– Szellemes – jegyezte meg Henriett, és igyekezett szenvedés nélküli mosolyt varázsolni az arcára.

– Hihi!

A lány folytatta a félbemaradt vetkőzést, és a lassúság ellenére fél perc alatt meztelenül állt a taxis előtt. – „Most meg mi legyen?” – nézett kérdőn a férfire.

 – Akarsz egy furulyázást? – bökte ki, és maga is meglepődött, hogy milyen egyszerű ezt így, lazán megérdeklődni. –„Tisztára profi lettem fél nap leforgása alatt! Fél nap? Azt sem tudom, hány óra van, azt sem tudom, mióta kínlódunk…”

Jocó az ágy szélére kormányozta magát, lelógatta a lábát és lehúzta a cipzárját.

– Merről jöjjek? – kérdezte Henriett, mert gyanította, hogy a férfi a taxiban hozzá van szoktatva, hogy melyik oldalról hajolnak rá és „furulyáznak” neki. – „Egy kormányt ne hozzak, hogy legyen mit fogni, vagy legyen min dobolni közben?”

– Ide! – mutatott jobbra, a képzeletbeli anyósülés felé a pulóveres.

– Hátradöntöd az ülést? – kuncogott a lány.

– Nem kell, elférsz…

Henriett baljával megérintette a félkemény falloszt, majd kicsit széthúzta a férfi lábait, hogy hozzáférjen a zacskóhoz is. Megmarkolta egyben az egészet.

– „Mi lesz, ha elhúz mellettünk egy busz, és minden utas látja, hogy szopok?” – Hangosan nem merte megkérdezni, hátha Jocó nem értékeli a humort. Már az ülés hátradöntését emlegetni is erős volt, „szerencsére a bolond taxis nem vette észre.”

A markában lévő csomagból kiválasztotta a viszonylag egyenes idomot, és előrenézve, csak a tapintására hagyatkozva nyomkodta, húzogatta. Mintha tényleg az esti csúcsforgalomban autóznának, amikor minden szemre szükség lehet.

Nem érzett semmi változást, így eldöntötte, hogy félkész állapotban hozzálát a szopáshoz. Nehezére esett visszafogni egy megjegyzést: „Lehet, hogy szédülni fogok menet közben, de nem biztos, sosem csináltam még forgalomban…” Ültek az ágy szélén, Jocó balról, Henriett jobbról, és a lány valamelyest távolabb húzódott, hogy maradjon helye oldalt fordulva lehajolni.

– Beindítottad a taxiórát? – kérdezte ártatlanul, és a férfi lába mellett megtámaszkodva, fejével az ölébe ereszkedett.

– Még negyven percünk van – felelte Jocó komolyan.

– „Hűha!” – kacagott volna fel a lány, de teli szájjal nem sikerült, csak valami morgásféle hallatszott. Félig bekapta a falloszt, majd ajkai közé szorítva lassan kieresztette, figyelve, hogy jelentkezik-e a keményedés. Mielőtt a nyál kihűlt volna, ismét beengedte, és szájüregében nyelve rezegtetésével kényeztette. A tízedik befogadás körül érezte, hogy már magától is visszatalálna a farok, és Jocó ösztönösen megemelte az altestét, mélyebbre akart furakodni. – „Még 35 percünk van? Nem sietünk, mert megint elkezd beszélni.” – Lassabban bocsátotta ki, és nem is kapta be újra a falloszt, hanem fejét a férfi ölébe fúrva, a zacskóra lehelt apró puszikat. – „Ezzel elleszünk egy darabig…” – gondolta, ám Jocó lenyúlt az egyik kezével, és megmarkolva a lány haját, visszairányította a rúdra. – „Eddig hol volt a keze?” – Elképzelte, hogyha ő lenne a pasi, akinek egy meztelen lány hajol az ölébe, akkor ő bizony egyik kezével a ciciket markolászná, a másikkal a popót, s ha oldalra dőlne, még két ujját be is nyomná a puncijába. – „Persze, nem vezetés közben!” – Ezalatt minden egyes szabadon bocsátás után megnyalogatta az eres, görbe farok oldalát, és azt számolgatta, hogy meddig lehet még húzni az időt.

Megijedt, mert a férfi felnyögött, ám ezen kívül nem tapasztalt semmi rendkívülit, gépiesen ismételgette a mozdulatokat. Érezte, hogy puncija elkezdte a felkészülést a befogadásra: terjedt a forróság, ilyenkor szokott megjelenni az első olyan csepp, ami már kifelé törekszik. Hiába munka, hiába megfizetett szolgáltatás, amit csinál, nőiessége nem vette figyelembe, hogy szimpla érdeklődést sem vált ki belőle a taxis, beindultak az ösztönös folyamatok.

Lázadó szájában kétoldalt izomláz jelentkezett, és egyre nyűgösebben viselte a gúlaszerűen szélesedő fallosz szájpadlásnak-feszülését, puncija mégis úszott a saját levében. – „Akkor tegyük hát helyre a dolgokat!” – biztatta önmagát. Nem tudta, a taxis hogyan fogadja a manővert, de felemelkedett az öléből, felállt elé, majd terpeszben közelített, és szemből leereszkedett. Benyúlt a lába közé, és bevezette a falloszt a hüvelyébe. Szorosan a férfihez lapult, mellei a borostás állhoz nyomódtak. Rettenetesen kényelmetlennek bizonyult, úgy érezte, hogy hosszában is és keresztben is szétreped, ráadásul alig fért el a férfi alig közepes méretű, pulóveres pocakjától.

–„Hátha még a kormány is nyomná a hátamat! – húzta el a száját. – A fenekembe meg beleakadna a sebváltó… – mosolygott kínnal. – Ez így nem fog menni sokáig!”

Óvatosan le is mászott a falloszról, megkönnyebbülten sóhajtott, és jólesett volna néhány lazító-levezető tornagyakorlat. De nincs is vége! Most háttal közeledett, előrehajolva figyelte, ahogy leereszkedés közben puncija elnyeli Jocó farkát.

– „Ez már más!” – Felnyögött, ahogy a kemény szerszám kitöltötte. Pár másodpercig nem is mozdult, csak élvezte a helyzetet, aztán a kitámasztott lábain lassan rugózni kezdett. – „Most jól jönne egy kormány, belekapaszkodnék!” – Fel-le mozgott, közben kisebb kitérőket tett erre-arra, máskor meg süllyedés közben leírt egy apró kört. – „Jó lenne tudni, hány óra van! De főleg azt, hogy mennyi van még hátra…”

Furcsának tartotta, hogy a taxis most sem nyúl hozzá – karját oldalt leeresztve tartja –, pedig eddigi, bár nem túlságosan széles tapasztalatai szerint a pasiknak ilyenkor markolászniuk kell. Kellene. Vagy legalább a csiklóját birizgálná! – „Jó-jó, hogy ez egy szolgáltatás, és nem nekem kell magamat jólérezni, de azért jelezhetné, hogy tetszem neki, hogy jól csinálom… – Megtorpant. Ült mozdulatlanul a férfi falloszán, és az ablak felé meredt. – Lehet, hogy mégsem csinálom jól?”

Jocó feszengeni kezdett alatta, nem értette a leállás okát, és hiába fészkelődött, farka nem volt képes megmoccanni a szorító hüvelyben, pedig éppen a mozgás a lényege az egésznek.

Henriett a sürgető-nógató izgés-mozgás hatására megnyugodott, mégis jó lehet a pasinak, ha folytatást követel. Újra beindult, fel-le liftezett a csúszósra kent karón, fokozta a tempót, szerette, hogy nála van az irányítás. Hosszú nyögés-morgás jelezte, hogy a taxis a végét járja, és a következő pillanatban a lány már érezte is a forró nedvességet.

Henriett le akart szállni, de Jocó akkora szuszogást művel alatta, hogy hagyta még az utolsó cseppeket is kiereszteni. Akkor emelkedett csak fel, amikor a férfi elcsendesedett. Egy lépésnyire eltávolodva, lehajolva csodálkozott, mennyi sperma folyik végig combja belsőfelén.

– Ez jólesett! – jött meg Jocó hangja, és falloszát megmarkolva nézelődött. – Nincs egy zsepid?

– Nem akarod inkább megmosni? Vagy le is zuhanyozhatsz!

– Elég, ha csak megtörlöm.

– Te tudod…

– Ügyes vagy ám! – Az órájára nézett. – Az időt is betartottuk.

– Akkor mindketten ügyesek vagyunk – válaszolt a lány nem túl nagy meggyőződéssel. Ő is letörölgette magát, a combját, a punciját…

– Majd szólj ám, ha menni akarsz valahova, és én szállok, repülök!

– Köszi… – Henriett belebújt a ruhájába és belelépett a bugyijába. – „Majd lezuhanyozok, ha elment végre!”

– A fuvardíjat pedig úgyis itt költöm el…

– Igen, fuvarra…

– Vicces, nem?

– Nagyon.

– Te, mondd csak.. Henicica… Kell valami pótdíjat fizetnem? – Állandó viseletét, a pulóvert igazgatta.

– Nem kell, rendben vagyunk – toporgott a lány.

– Csak azért kérdeztem, mert mások nem szoktak gumi nélkül…

Henriett elsápadt, megpördült körülötte a szoba, tótágast állt a világ, és a mondat további részét – extra szolgáltatásokról és finom, feszes puncikról – már nem hallotta. Homlokát ellepte a jéghideg veríték, 5 lépés távolságból látta sajátmagát, ahogy ájultan rogy az ágyra.

Folytatása következik!