Előzmény: Kupi 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Kupi 8. fejezet
Minden szempár – a hiányosan öltözött lányoké éppúgy, mint az összesereglő vendégeké – Anikóra szegeződött. Nem tudni mért, de tőle várták a megoldást. Talán Bianca hatására, aki két perccel korábban csak rápillantott az eszméletlen Henriettre, és izgatottan kérdezte:
– Ani merre van? Szóltatok már neki?
Anikó elsimította a szőke hajtincseket az ágyon heverő lány arcából, megérintett egy pontot a nyakán, a füle alatt, majd felhúzta a szemhéját…
– Meghalt? – sikított fel Xénia.
– Csak elájult – közölte Anikó higgadtan. – Kérek egy pohár vizet!
Félig-meddig ülőhelyzetbe támogatta Henriettet, majd két kortyot itatott vele, és már a többiek is látták, hogy bizonytalanul és logikátlanul, de a szőke lány mozog…
– Mi történt? – nézett körbe a vörös lány, és tekintete megállapodott a pulóvert viselő taxison.
– Nem csináltam semmit… – mentegetőzött Jocó.
– Lehet, éppen az volt a gond! – mosolygott megkönnyebbülten Olívia.
Mindenki nevetett. A lányok kézen fogták a vendégeiket, és visszahúzták a szobáikba, befejezni, ami kényszerűen félbeszakadt, vagy egy plusz menettel megünnepelni Henriett gyors észheztérését. A telt, szőke, copfos csaj eddig sem vesztegette az időt: amíg a többiek az ájult lány miatt izgultak, ő hátranyúlva húzogatta partnere farkát, és beillesztve a félgömbök vájatába, fenékriszálást és –rezegtetést mutatott be, így ezután nem kellett újrakezdenie a programot. Éppen csak megálltak az ajtón kívül, letérdelt a férfi elé, és mű-csodálkozva nyafogta:
– Te már így állsz? Ezt most mind be kell kapnom?
Bianca kikísérte a vendégét, megborzongott az ajtón beáramló hidegtől, és úgy, ahogy volt – megszáradt folttal a bugyiján, nyakában törölköző – meglátogatta Henriettet.
Anikó éppen akkor látta el a szőke lányt tanácsokkal, és mentegetőzött, amiért le kell mennie egy ügyfeléhez, kapóra jött Bianca.
– Itt tudsz maradni egy kicsit? Nem kell semmit csinálni, mert már jól van.
– Kinyalom, attól rendbe jön… – válaszolta a fekete lány, aki már tusoláshoz előkészülve összegumizta a haját.
– Köszi a gondoskodást, de már tényleg semmi bajom, menj csak nyugodtan fürödni!
– És fürdés után kinyalsz?
Henriett csak színtelenül mosolygott.
Bianca leült az ágyra, ujjait szórakozottan végigfuttatta a sápadt arcon:
– Elmeséled, mi volt?
– Semmi.
– Jó, ez volt a publikus része, de most mondd el az igazat!
Henriett mélyet sóhajtott, és elhadarta:
– Elfelejtettem a gumit… és bement… és amikor csodálkozott, hogy gumi nélkül is lehetett, akkor pánikba estem, minden sötét lett.
Bianca csóválta a fejét:
– Nem tudom, elkéstünk-e… De várj csak! – Kirohant a szobából. Mire az ajtó szépen, lassan becsukódott volna, már vissza is ért. – Mindjárt kezelésbe veszlek! – Bíztatóan nézett Henriettre, és lepakolta az ágyra, amiket hozott.
– Ennyi mindent össze tudtál szedni egy pillanat alatt?
– Mint a villám… Menekülésre vagyok berendezkedve, bárhonnan el tudok szelelni 2 percem belül. Ez meg nem olyan nagydolog, összekapkodtam, amire szükség lehet. Először is ezt húzd meg! – nyújtott egy üveg vodkát a szőke lány felé. – Ne gondolkozz rajta, nem arra való!
Henriett érdeklődéssel nézegette a kupacba hányt dolgokat. Műanyag fóliába préselt zselé-szerű, barna anyagon akadt meg a tekintete, a készletből már hiányzott kettő. Bianca éppen ezt a titokzatos valamit vette kézbe, fogával beletépett, és két ujjal kiemelt egy adagot:
– Ez nemcsak a spermát öli meg, de az esetleg bejuttatott egyebet is… Bugyit le! – vezényelt. – Bízzunk benne, hogy nincs még későn!
Henriett engedelmesen megemelte a fenekét, lehúzta a bugyiját, és tenyerét a pucija elé téve várta, hogy mi fog ebből a hókuszpókuszból kisülni. A szükségesnek ítélt eszközök közül a félméteres vibrátort kissé túlzásnak találta, de a kis barna valamiktől nem tartott, bár annyit már megértett, hogy az is oda fog kerülni, ahová Bianca a vibrit szánja.
– Ennek van ilyen csoki illata? – szimatolt.
– Nem is a vodkának! Siessünk, mert elolvad a kezemben! Húzd fel a lábad… jobban! Nem vagy már szűz kiscsaj… Gondold azt, hogy négyen várakoznak a sorukra, haladni kell, tartsd ide a lukad, húzd szét egy kicsit! Ne nézd, mert elkap a röhögés, inkább közvetítem, hogy mit csinálok!… Szép kis puncikád van! Benyúltam két ujjal, kipróbáltam, hogy bemegy-e simán a cucc… Fantasztikusan rózsaszín! Láttad már? Kár, hogy nincs itt egy kis tükör… Most megfogom az ujjhegyeim között a gyógyszert, és amennyire csak bírom, betolom. No? Megbaszlak az ujjammal. Ugye, hogy ebben nincs semmi különös? Ennél nagyobb dolgok is előfordultak már a puncidban. Ilyen szép kis ujjacska járt már benned? Tudod, mi mindent akartak már belém dugdosni? De biztosan tebeléd is, mert egy ilyen puncika arra csábít, hogy bele kell nyomni valamit!
– Érzem, ahogy olvad odabenn.
– Ennek örülök, mert így kell. Olyan, mintha az első koma már beleélvezett volna.
– Olyan…
– Benyomok még egyet. – Kihúzta az ujját, és a csokiszerű anyaggal barna napsugarakat rajzolt Henriett puncija köré és a combja belső felére. A műanyag tartóból fogaival kiszabadított egy újabb adagot. – Emez is jó lesz, meglátod. Látod, milyen jó dolgod van? Csak idetartod a lukad, és finomságok kerülnek bele.– Bianca két ujja a szőke lány puncijában járt, a másik kezével Henriett hasát simogatta. – Nem húzom ki még, nehogy idő előtt kifolyjon. Hoztam ugyan vibrit, de azt melengetni kellene… Jó kemény a csiklód, dugni lehetne vele!
Henriett reflexszerűen össze akarta zárni a lábát.
– Nem szégyen az – tette rá az egyik ujját Bianca a kényes pontra –, nekem is ilyesmi, amikor nyalják. – Közelebb hajolt, és amikor a szőke lány már meg volt győződve róla, hogy mindjárt megérzi a nyelvét, megszólalt: – Szép kis puncika, de nem szabad kinyalni az orvosságot, ha csoki szaga van is… Viszont dugni lehet, azt írják az apró betűk! Még használ is egy orgazmus, jobban feloldódik a cucc. – Lassan mozgatni kezdte az ujjait, ki-be, közben figyelte, nehogy kiszivárogjon a csoki illatú gyógyszer. – Te csak élvezz nyugodtan!
Henriett azt gondolta, hogy a zsúfolt nap végén, amikor akarata ellenére is élvezett dolgokat, nem lesz már képes újabb orgazmusra, ám egy perc sem telt még el, és érezte, hogy a fekete lány ujjai forró csokivá változtatták a punciját. Hallotta is a csucsogást, majd hirtelen semmit sem hallott, csak a zaját zihálását.
– Készen is vagy, picim? – hajolt fölé Bianca, és egy futó csókot lehelt az egyik mellbimbóra. – Nekem is jó volt, nem mindennap ujjazhat meg az ember egy ilyen finomságot. Kicsit bent hagyom még az ujjam…
Megfordult, szabad kezével lehámozta magáról a bugyit, és punciját Henriett szájára illesztette, aki automatikusan belenyalt. – Olyan ügyi voltam ám, hogy egyetlen csepp se folyt ki – mondta közben elégedetten a szőke lánynak, és megint be-ki húzogatta a két ujját, amíg a puncijában egyre mélyebbre merészkedett az alatta fekvő lány nyelve. Aztán körkörös mozdulatokkal jelezte, hogy nem csak egyetlen ponton igényli a kényeztetést, majd hirtelen megállt, nyöszörögve megdermedt, és sóhajtozva elélvezett.
– Ez is jólesett, már pattanásig feszültem, amíg téged dugogattalak…
Henriett zavartan, de kipirultan nézett a lányra, és úgy érezte, talált egy igazi barátot.
Bianca az ujjait szagolgatta:
– Csokipunci.
Henriett még széttett lábbal feküdt, amikor Olívia beviharzott az ajtón. Mosolygott, mint mindig.
– Ja, kop-kop, bocsi! Hogy állsz? Látom, túléled!
– Semmi bajom már…
– Kipihened holnapra! – Bianca felé fordult: – És te?
– Nekem is elég volt mára…
– Kár, mert bevállaltam egy csoportot. Nyolcan vannak…
– Ilyenkor? Mindjárt éjfél…
– Az még nem lenne baj, mert egy óra alatt megcsináljuk őket, de közben Anikóhoz jött egy egészéjszakás, Xéniát elvitték buliba, Heni kiesett.. Ha te se vállalod, akkor hármunkra kell elosztani a nyolcat.
– Jól van, jöhetnek! Kik azok?
– Valami céges buliból tartanak hazafelé, két kocsival, s valamelyikük járt már itt. Mielőtt tényleg hazaérnének, ittenre terveztek egy levezetést.
– Én is vállalom ám – ült fel az ágyon Henriett.
– Az jó lenne, de…
Ekkor dugta be a fejét a szobába Anikó:
– Minden rendben?
Henriettet olyan melegség öntötte el, amiért hirtelen ennyien aggódnak érte, hogy nem bírt megszólalni.
– Nem megyek most be, mert –Anikó szabadkozva hátrafelé mutatott, ahol az ajtó takarásában az ügyfele toporgott – dolgunk van, de reggel benézek! Jó éjt!
– Akkor öten vagyunk… – nézett a becsukódó ajtóra Bianca. – Mikor jönnek?
– Húsz percet mondtak… tíz perccel ezelőtt. – Olívia Henriettet nézte: – Fel bírsz kelni?
– Persze – válaszolt Bianca a szőke lány helyett –, ide nem küldhetjük fel a pasasokat. Ha dugni akar, akkor felkelni is bír. – Felkacagott: –De előtte próbáld kimosni a csokit, nehogy mindenki téged akarjon kinyalni!
– Arra ott vagy te! – nevetett Olívia is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése