Az utolsó esély

Írta: sr71plt
Fordította: Sinara

A szerző Interviewing a Dictator című történetének első fele. (A többit nem fordítom le, mivel ott már átcsap nekem nem tetsző BDSM-stílusba. Akit érdekel, angolul olvashatja. Ez a történet viszont így is kerek egész.)
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 5.

*********************************************************************

Ülő pózba tornásztam magam és a kopott szőnyegre eresztettem lábaimat. Kezem a cigarettás dobozomért kotorászott, hogy rágyújthassak. Csak az elmúlt pár hónapban szoktam rá. Idegesség. Az tette. Majd leszokok, ha visszatérek az Államokba. Vagy talán majd ha nevet változtatok és átműttetem az arcom, hogy senki se ismerjen rám.

Körbe néztem a gyéren megvilágított szobában, amit egy ócska függöny védett meg a kinti szikrázó napsütéstől az erkély üvegajtaja elé feszítve. Hallottam a legyek zümmögését és csak remélni tudtam, hogy odakintről, nem idebentről. A mintás tapéta, melynek ábráit már elkoptatta az idő vasfoga, nagy darabokban mállott le a falról. A jobb napokat is látott bili a roskadozó mellékhelyiségben azonnal visszatántorított, amikor először beléptem a szobába. Reménykedtem, hogy van külön fürdőszoba is. Volt is, de a tropára ment berendezés és a felújítás miatt szétbontott falak láttán kezdtem új színben látni a mellékhelyiséget is.

Sandre Grande minden bizonnyal a legmocskosabb szardarab volt, akivel valaha is riportot kellett készítenem. Arról azonban biztosítottak, hogy ez a legjobb hotel ennek az apró, roskatag karibi szigetnek a fővárosában, ami egy rohadt diktátor kiskirálysága alatt senyvedett. Az igazgatóm azonban kitüntetett érdeklődésről tett tanúbizonyságot ez iránt a koszfészek iránt, ami országnak nevezi magát, és ez volt az egyik legfőbb ok, ami ide hozott engem. Nem hiába, hiszen pont erre haladt a fő hajózási útvonal a Karib-tengeren át a Panama-csatornához.

Amellett pedig, ez volt a menlevelem vissza a csúcsra. Legalábbis Shaun ezt állította. Elvégre megkaptam az engedélyt erre az interjúra. Az engedélyt, amit eddig senki más. Senki, azóta, hogy ez a kurafi megszerezte a hatalmat. Igazából senki se tudta, hányadán álljon vele. Gyanakvó alak volt. Már-már paranoiás. Az egyike azoknak az őrmestereknek, akik túlélték a legutóbbi forradalmat. Vajon ő is az Egyesült Államok oldalán áll, mint az elődje? Vagy inkább Kubához és Venezuelához húz? Senki se tudta. Kivéve talán a kubaiakat és a venezuelaiakat, de ők nem beszéltek. Főnyeremény lenne bárkinek, aki mikrofonvégre kaphatja őt.

Nekem pedig égető szükségem volt egy főnyereményre. Sikerült épp elég magasra jutnom a szamárlétrán, azonban túlságosan is indiszkrétnek bizonyultam. Máig nem tudom, ki köpött és hogy ki kürtölte szét az interneten. De, azt hiszem, a mai világban ez nem is számít. Nincs jelentősége, gondoltam. De tévedtem. Nem jutottam még elég messzire. Annak az ősz anyaszomorító CNN-riporternek sikerült megúsznia. Én nem voltam elég nagy hal hozzá. A megbízatások elapadtak és egyenes úton voltam afelé, hogy az egész életem gallyra menjen.

Egy kar fonódott a derekam köré és ujjai lágyan a farkam köré kúsztak.

- Tedd le a cigit és dobj meg még egy gumival, Ted!

- Már megint? - nyögtem fel.

- Mégis mi mással múlathatnánk az időt, amíg várunk arra a kurafi diktátorra? - morgott válaszként Shaun Madden, a kamerás fiúm, a producerem és a szeretőm egy személyben. - Azon kívül pedig, úgyis tudom, hogy odavagy érte.

- Úgy bánsz velem, mint egy ringyóval, Shaun.

- Mert az is vagy, Ted. De egy nagyon helyre kis ringyó. Te is tudod, hogy bárkinek széttennéd a lábaidat, akinek elég nagy a szerszáma és elég izmos a teste. Ez a te szupererőd. Mindketten tudjuk, hogy nem az a kongresszusi képviselő volt az első. Volt még elég másik fotó is a nezen. Azok a katonák meg a tengerészgyalogosok... Valaki igazán jó munkát végzett, hogy lencsevégre kapjon téged. De nem az a lényeg. Egy izmos test egy méretes farokkal. Neked nem is kell több.

Miért is ne? - gondoltam. Ez indított el lefelé a lejtőn. Ez a szenvedélyem. Shaunnak pedig épp elég izmos teste és nagy farka volt. Talán ha nem a képviselő lett volna, nem kap akkora hírverést a dolog. De így alakult. Pontosan tudtam, hogy az egyik fickó volt arról az orgiáról. Ő rakta fel a netre. Mondhattam volna, hogy csak egyszeri botlás volt, de épp elég volt a bizonyíték. Az igazgatómnak pedig nem kellett több.

- Kitől várhatnánk el, hogy arra koncentráljon, amit a riporter mond a képernyőn, amikor pontosan tudja, hány jóképű tengerészgyalogossal hentergett az illető azért, hogy ott lehessen? - mondta.

Innentől kezdve pedig mintha pestisessé váltam volna. Érinthetetlen. Mindenki szemében, kivéve Shaun Maddent. Neki nem csak hogy nem voltam érinthetetlen, de olyan helyeken és úgy is megérintett, ahogy még a képviselő sem soha. Nem is beszélve bármelyik katonáról vagy tengerészgyalogosról. Ő érte el azt is, hogy egyáltalán még játékban maradhassak. Neki köszönhettem ezt az interjút is. Amikor elmondta a feletteseinknek, hogy le tudja szervezni a találkát a diktátorral, de csak akkor, ha én készítem el az interjút, a fogaskerekek meglepően gyorsan kezdtek forogni. Azonban ez csak időnyerés volt, ha nem csinálok egy igazán ütős interjút.

- Áll egy tagbaszakadt katona odakint a folyosón – suttogta Shaun hamiskás mosollyal az arcán. - Láttad te is, nem igaz? Az egyike azoknak, akik folyamatosan kísérgetnek minket, mióta csak beléptünk az országba. Ne mondd nekem, hogy nem mérted jól végig és vésted az emlékezetedbe minden porcikáját! Ő is pontosan ugyanezt tette veled. Ha azt mondanám neked, hogy kelj fel és menj, dugasd meg magad vele itt, a szemem előtt, megtennéd, nemde?

Egy pillanatig haboztam, majd halkan felmordultam: - Igen.

- Hát akkor?

Sóhajtva felálltam az ágyról, de ő megragadta a csuklóm és visszahúzott.

- Mondtam én – vigyorgott. - Most viszont, tedd le a cigit és add ide azt a kotont!

Ismét sóhajtottam és elnyomtam a cigarettát, majd az éjjeliszekrényre nyúltam az óvszeres csomagét. Ahogy kibontottam a csomagolást, ő felállt velem szemben. Gyönyörű, izmos teste volt és olyan hatalmas farka, amiért ölni is képes lettem volna. És ő legalább megmaradt, miután a pletykák rólam és a képviselőről fényképes bizonyítást is nyertek.

Miközben kicsomagoltam a gumit, ő lehámozta magáról a használtat és a szemetesbe hajította. Holnap a szobalány, már ha egyáltalán van ilyen ebben a szállodában, megrökönyödve fog bámulni arra a halom használt gumira, amit összehoztunk a kis kosárba.

Engedelmesen felhelyeztem a kotont meredező farkára. Három évvel fiatalabb volt nálam. Fitt és energikus. Szerencsésnek mondhattam magam, hogy van nekem. Persze csak ha nem szakít ketté a folyamatos dugással.

- Térdelj az ágyra! - utasított, én pedig engedelmesen felálltam és elfordultam tőle, hogy az ágyra hajoljak és az ánuszomhoz igazítsam szerszámát.

Pillanatok múlva már hevesen pumpált, én pedig hangosan nyögtem. Vastag volt és csak egyre vastagabbnak érződött, ahogy a járatom ráfeszült méretes dorongjára. De igaza volt. Imádtam. Imádtam ezt az életerőtől duzzadó, izmos állatot.

Most már ő is nyögött és hátra vetette a fejét.

- Istenem, olyan jó vagy! - zihálta. - Ez az! Ez az, amit minden katona és tengerészgyalogos a magáénak akar. Amiért a képviselő is kockáztatott.

Összeszorítottam ajkaimat, ahogy tovább mozogtam a szerszámán és közben éreztem forró leheletét a lapockáim között, mielőtt fogai lágyan a vállamba mélyedtek volna.

Nem bírtam tovább és spermámmal beterítettem a lepedőt, egy újabb csíkot rajzolva a tucatnyi régebbi mellé.

- Fogd meg a bokád! - utasított.

Lassan, vigyázva, nehogy kicsusszanjon a farka belőlem, előre hajoltam és bokám köré fontam ujjaimat. Ő felegyenesedett mögöttem és még hevesebben kezdett löködni. Épp elég ideig folytatta, hogy én is ismét felérjek a csúcsra.

Igen. Ő volt az a szerető, akire akkor szükségem volt, abban a lerohadt szobában, abban a nyamvadt kis koszfészek diktatúrában. Már persze, feltételezve, hogy túl is élem vele az éjszakát.

*********************************************************

Ha tetszett, olvass más történetet is a szerzőtől! A blogon teljes egészében megjelent lefordítva: Hull a hó