Előzmény: Kupi 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Kupi 11. fejezet
Anasztázia hosszú percekig folyatta magára a vizet, mintha lemoshatná a felgyülemlett egésznapi fáradtságot, vagy akár a durva kezek érintését. Három ponton érintették a sugarak, a legszélesebb beterítette az egész hátát, egy keskenyebb a derekán kergette a cseppeket, a harmadik pedig éppen betalált a félgömbök közé. Tusfürdőből csak egy akkora adagot nyomott a markába, amennyit – nem tusfürdő formájában – a látogatóitól szokott kapni, s azzal végig bekente a testét, a nyakától kiindulva.
Henriett felé fordult, hátha szüksége lehet az új lánynak valamire, ám mégsem szólalt meg, csak hangtalanul felnevetett. Ő is pontosan így élvezte legelső alkalmakkor a zuhanyozást, mint most Henriett, mert hiába érintik, nyalják, nyomkodják egésznap különféle férfiak a legérzékenyebb pontját, jólesik ilyenkor az a finom kényeztetés, amit a legalsó vízsugár okoz. Ráadásul ez irányítható, nem dumál hülyeségeket, éppen akkor hagyja abba – nem előbb és nem később –, amikor elég… Látta, hogy Henriett előretolta a csípőjét, nem vesz tudomást a világról, csak kicsit széthúzza a punciját, és átéli a nap legjobb pillanatait. A csokibőrű szépség ismerte az érzést. Amikor kényeztetve befurakodik a meleg víz, majd ahogy folyik lefelé a combok belsőfelén… Nem csoda, hogy Henriett átszellemülten, kipirulva, összehúzott szemmel meredt a csempén túlra.
Anasztázia nem akarta megzavarni. A taxisra nézett, aki nadráglehúzás közben félúton megdermedt, és letolt gatyában lesi a szőke lányt. – „Nem a kiscsajszival volt délután? De, éppen vele, igen, amikor Heni rosszul lett. Most meg irigykedhet a tusolóra!” – Bele sem akart gondolni, mennyire csapnivaló érzés lehet a pasiknak, amikor a csajok valami pótszert használnak, mert néha tényleg el akarnak élvezni, nemcsak megjátszani.
A taxisnak korábban is volt már ilyesféle élményben része. 3 lányt kellett fuvaroznia, és a kelleténél korábban érkezett, a leendő utasai pedig lassan készülődtek.
– Gyere be addig! – invitálták.
Később pedig, amikor a kanapén ülve megkérdezte, lebonyolíthatna-e addig egy fuvart, várakozás helyett, a lányok teketóriázás nélkül behívták a fürdőbe.
– Legalább látod, mennyire igyekszünk!
Az igyekezettel nem is lett volna semmi gond, de amikor a puncijukat mosták és kenegették, Jocó, a taxis nem bírta tovább. Abbahagyta a fal támasztását, átrohant a másik helyiségbe, aztán vissza, és kétségbeesetten kérdezte:
– Merre van a mosdó?
– Ez az…
– De a vécé?
– Itt nyílik – mutatott Gabi először a szomszéd helyiség felé, majd egy kanyart leírva a levegőben, annak az innenső sarkára. – Baj van? – tudakolta részvéttel.
– Lesz…
Gabi, aki régóta nem dolgozik már a kupiban, akkor vette csak észre, hogy Jocó nadrágjának elején egy ormótlan folt éktelenkedik.
– Te csak így titokban elintézted? – nevetett.
A másik két lány is odanézett, miközben egymást kenegették testápolóval.
– Ez még csak az eleje-nedv – állapította meg egyikük szakavatottan. – A java még most jön.
– Ki kell ereszteni és megkönnyebbülsz – javasolta Bianca, aki aznap kezdett dolgozni, és a legelső telefonos megrendelést készült teljesíteni. – Velem is gyakran megesik, hogy szét akarok durranni, kell egy kis maszti, és már rendben is vagyok.
A taxis végtelen zavarban indult a jelzett irányba. Ezek csak azt várják, hogy becsukódjon mögötte az ajtó, és azon fognak röhögni, hogy ő segít magán a falon túl…
– Ülj le ide, vagy inkább feküdj végig! – Gabi a széles padra mutatott, amit azóta kidobtak már a fürdőből.
Gépiesen engedelmeskedett.
– Nem így! – A lány olyan mozdulatot tett, mintha egy ajándékcsomagot bontana fel. – Vetkőzz!
Jocó letolta a nadrágját, és maga is hüledezve nézte a rendíthetetlen falloszt, melynek vége csupa átlátszó nedvesség.
– Most feküdj le!
Gabi elkapta Jocó farkát, és hol ügető-tempóban, hol pedig szórakozottan húzogatta, attól függően, hogy a másik két lánnyal mit beszélgetett közben. Amazokat nem érdekelte a dolog. – „Láttak már ilyet eleget – gondolta keserűen a taxis –, lehet, hogy többször fogtak már farkat, mint én a sajátomat…”
A lányok eközben felöltöztek, ajkuk formáját nézegették a tükörben, és egyáltalán nem mutatták semmi jelét sem, hogy türelmetlenek lennének. Néha Gabi is elfelejtett húzgálni, és alig vette észre, amikor a taxis fallosza kilehelte fehér lelkét.
– Nem akarsz idejönni? – zavarta meg Anasztázia a taxis Jocó ábrándozását.
A kérdés jókor hangzott el, s a vége is csak egyetlen másodperccel késte le a férfit, aki a fallosza keskeny nyílása alá tartotta a markát, és felfogta a tolongó spermát.
Henriett is észhez tért. Megrázta szőke fejét, és hunyorogva nézett körül a fürdőhelyiségben.
Reggel fél 7-kor ébredt. Ezt teszi a megszokás, a beidegződés. Ilyenkor már a konyhaasztalon gőzölgött a meleg kakaó, s anyja a reggeli felmosáshoz készülődött, amit mindig akkurátusan elvégzett, mielőtt elindult volna otthonról… Otthon!
Henriett éhes volt. Nem csupán azért, mert az előző nap gyakorlatilag nem is evett, hanem friss kakaóra vágyott.
Magányos volt. Tudta, hogy az emeleti szobák valamennyi lakója körülötte tartózkodik, talán már ők is ébredeznek, és örült a külön szobájának, mégis furcsán marcangolta valami belülről.
Henriettnek honvágya volt.
– Egy nap után? Hát hülye vagyok én? – Felült az ágyban. – Mi bajom lehet itt? Semmi. Elfogadtak, már dolgoztam is.
Úgy gondolta, hogy az éhség az okozója mindennek.
– Megkérdezem, akit ébren érek, hol szoktak reggelizni. Ha van valami bolt a környéken, átmegyek, bevásárolok és készítek mindenkinek reggelit!
Ekkor tudatosult benne, hogy meztelen. Otthon mindig pizsamában aludt, nem is képzelte, hogy ilyen felszabadult érzés lehet ruhátlanul. Kicsit nézegette a testét a tükörben, majd kapkodva öltözködött. Sietnie kell, ha meglepetést akar szerezni a többieknek.
Anikóval szembetalálkozott a lépcsőn.
– Hát te?
– Most ment el a vendégem. Meggyógyultál? – Henriett homlokát és halántékát fürkészte, mintha belelátna a fejébe.
– Kutyabajom. Mit szoktatok reggelizni?
– Nagyjából semmit. Néha rendelünk pizzát, vagy hozunk a boltból zsömlét, szalámit, sajtot, joghurtot, ilyesmiket… Éhes vagy?
– Nagyon. Átmegyek, veszek valamit. Melyik irányban van?
– Kilépsz az ajtón, le a csúszós lépcsőn, aztán jobbra a következő sarok. Veheted ám közös pénzből, megmutatom, hogy tudsz hozzáférni… Vagy nem is! Tessék! – Köntöse zsebéből papírpénzt nyomott a szőke lány markába. – Majd add vissza a maradékot!
– Mit hozzak?
– Hógolyót… – nevetett Anikó. – Mindegy. Minden csajszi azt mondaná, hogy nem szükséges, de ha bevásárolsz, meglátód, úgy meglepik majd, mint a legyek. Az öregtől meg ne kérdezd, hogy kér-e valamit! – mutatott Károly bácsi lakrésze felé.
– Eszembe sem jutott… De miért ne?
– Mert egyből ő akar megreggeliztetni! Haha!... Nem érted? Megszopatni! – Otthagyta a csodálkozó szőkét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése