Előzmény: Lakodalom van a panzióban 1. fejezet - Esküvői dekoráció
*****************************************************************
Ahogy ígérték, 11 óra körül a három lány felfüggesztette a teremdíszítést, és kértek egy szobakulcsot.
– Jó lesz az, amelyiket a menyasszonynak foglalták… – javasolta a mini-ruhás, látva Andor tanakodó arckifejezését.
– Négy szobát kértek előzetesen, de úgy tudom, hogy majd a vendégek közül jóval többen akarnak maradni. A menyasszonyit és a további lefoglaltakat inkább nem adnám oda, mert később nem lesz időnk takarítani, és mit szólna akárki is, hogy más után kapja meg a kulcsot…
– De én a menyasszony húga vagyok, és elhiheti, hogy feküdtünk mi már közös ágyban! – erősködött a lány.
– Én ezt elhiszem, mégsem engedheti meg egy neves panzió magának, hogy takarítás, ágyneműcsere és satöbbi nélkül engedje be a vendégeket ugyanabba a szobába. Adok egy másik szobát, ezzel megelőzünk minden komplikációt, és kielégítünk minden igényt.
A lányok felkacagtak, és ketten egyszerre nyújtották a tenyerüket. A pincér hosszasan billegtette a levegőben, mintha valami tétje lenne, ki kapja meg a kulcsot.
– Mibe fogadjunk, hogy ez a maga szobája? – mosolygott huncutul a mini-ruhás, majd nevetgélve elindultak a lépcső irányába.
– Nem rossz ötlet! – dörmögött Andor, és az emelet felé fordítva ábrándos tekintetét, látta a falakon keresztül, ahogy munka után belép a szobába, és három lányt talál az ágyában. Ő biztosan nem problémázna, mint a törpék tették Hófehérke láttán! Olyan lényegtelen dolgokat már figyelembe se vett, hogy a munkaideje valamikor holnap reggel jár le, és a lányokat nem a saját szobájába küldte, mivel nincs is olyan. – Álmodozni meg szabad. – Ismét a pultoslányt nézegette, aki felemelte a tegnapi étlapot, s mintha abból olvasna fel részleteket, hosszasan mesélt valamit Angélának, a pincérnőnek.
Megérkezett az előre bejelentkezett turistacsoport egy tömött busszal, megrohamozták a mosdót, majd Andor türelmesen felvette a megrendeléseiket. Elég volt strigulákat húzogatni, mert – figyelmen kívül hagyva a széles ételkínálatot – majdnem mindenki rántott szeletet vagy marhapörköltet kért.
– Kellek? – fordult Andor felé a pincérnő.
– Hagyd csak, elbírok velük!
Angéla már ismét a pultoslányra figyelt és visszafojtott nevetéssel hallgatta.
– Megint valami se-füle- se-farka pletykába merültek – gondolta a pincér, miközben benyújtott egy cédulát a konyhába. – El tudom képzelni, mennyi mesélnivalója van a kiscsajnak, biztos, hogy tízszer annyit kefél, mint én. Hússzor… – korrigálta saját becslését és gyanította, hogy ezzel még alulértékeli a pultoslány étvágyát.
Közben valami távoli rokonok érkeztek hosszú útról, akik az esti lakodalomba hivatalosak. Ők azok – mondták –, akik telefonon foglaltak szobát, egy asszony a fiával és egy férfi a lányával. Andor először nem értette a zavarodottságot, amikor az egyik kulcsot az asszonynak nyújtotta, majd a másikat a férfinek akarta adni. Egy kevés, néma tanakodást követően a második szoba kulcsáért a fiú nyúlt, és mohó tekintetet vetett a lányra. A pincér meg tudta érteni: a lány dús idomai az ő fantáziáját is beindították, nemhogy egy pattanásos kamaszét. – Na, ez a kiscsávó ma éjjel elveszíti a szüzességét – állapította meg magában, de az asszony és a férfi izgatott viselkedéséből is azt szűrte le, hogy régóta várják már a közös szobába kerülést. – Lehet, hogy mindjárt neki is látnak, amint becsukódik mögöttük a szobaajtó, és ha a kiscsávónak van egy kis esze, ő is elintézi a déli kefélést, aztán éjjel majd megismételheti, ahányszor bírja. – Eszébe jutott a három lány, akik felszalagozták az éttermet, és most pihennek a panzió egyik szobájában. – Pihennek? No, ez az, amit nem tudok elképzelni!
*
A srác kinyitotta a szobaajtót, előreengedte a lányt és megvárta azt az egy-két másodpercet, míg a szomszédos szoba bejárata becsukódott a felnőttek mögött.
A férfi, aki távoli rokonuk, már útközben tett néhány félreérthető megjegyzést arról, hogy ki kell használni az esküvői mulatságot a kapcsolatok felelevenítésére, elmélyítésére.
– Nemcsak az ifjú párnak lehet jó éjszakája! – emlegette többször is.
A fiú kezdetben csodálkozott ezen a nyomuláson, ám amikor ráébredt, hogy ugyanakkor ő meg a csajszival jöhetne össze, lopva méregette a súlyos melleket, és az út második felén – folyamatos erekciója miatt – az ölében tartotta a kezét. A lány unottan nézelődött az ablakon keresztül, mint aki naponta megteszi ezt a távolságot, húsos combjai enyhén szétnyíltak, mellei minden úthibát azonnal jeleztek. Egy hirtelen fékezéskor ösztönösen a fiú álcázásul használt kezéhez kapott, megszorította, de a következő pillanatban már újra kifelé nézett, és ezen fölül semmi jelét sem adta, hogy tudomást venne a mellette utazó, hímnemű rokonról.
– De Sándooorrr! – nyafogta a fiú anyja az anyósülésről. – El ne tékozolj minket, még jó lenne látni az esküvőt!
– Semmi gond, csak ez a vadbarom befékezett előttünk. Az esküvőre pedig megérkezünk épségben, láthatjuk a publikus részét, ami pedig utána történik, az legyen az ő dolguk!
– De odavagy ezzel a nászéjszakával! Már a mi időnkben se számított az ilyesmi. – Egy pillantást vetett hátra, a fiatalok felé. – Túl vannak már az ilyesmin, ne gondold, hogy ma éjjel fognak először…!
– Nem gondoltam. Nem lehet ennyi ideig visszafogni. Meg minek is? Amit megkíván a test, azt meg kell adni neki! – A belső tükrön keresztül a hátul utazó fiatalokra kacsintott. Úgy tűnt, mintha már nem is az ifjúpárról beszélne, hanem a lányáról és a nemrég megismert távoli rokon fiúról.
A srác kétségekkel telve várta a megérkezést, de a panzió recepciójánál reménykedve nyúlt a második szobakulcsért. Világos volt számára, hogy anyja a távoli rokonnal fogja megosztani a szobát, ami egyben azt is jelenti, hogy ő pedig a lánnyal…
A lány a szobában megtett 5 lépés alatt kiejtette a kezéből a csomagot – de annyira vontatottan és erotikusan, mintha a ruhájából lépne ki –, és hatalmas huppanással végigterült az ágyon. Remegtek a mellei, alig tértek magukhoz a megrázkódtatásból, de engedelmesen beálltak 90 fokra, és a bimbók a mennyezetet fenyegették. Vaskos combján megfeszült a nadrág, és aprólékosan kirajzolta a húsos puncit.
– Szerinted dugnak? – intett a szomszédos szoba irányába.
A fiú olyan határozottan és erőteljesen bólintott, mintha lefejelni készülne a körülötte sűrűsödő feszültséget.
– Jó is az! – sóhajtott a lány és a falat nézte, majd becsukta a szemét.
*
Az asszony és a férfi mögött is tompán puffant az ajtó.
– Hát időben ideértünk, pedig néha vánszorgásnak tűnt – jegyezte meg Sándor, és az egymáshoz tolt ágyakat nézte.
– Veszélyes vagy a kanyarokban… – Az asszony is tétován állt a franciaágynak tűnő fekhely előtt, és szinte látta rajta magukat összebújva. – Te átöltözöl? Még nem kellene…
– Inkább vetkőzni! Próbáljuk ki a rugózását!
Az asszony közelebb lépett, és kötekedő hangsúllyal mondta:
– Sándor, neked mindig azon jár az eszed?
– Nem mindig, mert van olyan, amikor eszembe se jut a… mi is? Miről beszéltünk? – Közben kigombolta az inget, meglazította a nadrágszíjat.
Az asszony nem bírta levenni a tekintetét a nadrág dudoros elejéről, és visszafojtott lélegzettel várta, hogy előbukkanjon a férfi alsónadrágja, ami már csak egy hajszálnyira van a… Úgy álltak, két lépesnyire egymástól, mint régi, megfáradt házastársak, és Sándor mozdulatai ugyanezt a benyomást keltették, miközben az asszony szíve úgy zakatolt, mint a traktor, amikor tavasszal előhozzák és nekieresztik a földnek.
A férfi gondosan leplezte izgalmát, nem is volt túlságosan nehéz ügyelnie a látszatra, hiszen teste még nem reagált, fallosza még nem nagyon akarta elhinni, hogy ezen a napon dúskálni fog az élvezetekben. Mert még otthon, indulás előtt – amíg a lánya eltüntette a reggeli maradékait és öltözködni kezdett – ő, ahogy szokott, komótosan átsétált a hibás kerítésen a szomszédba, és ott, a lomtárnak használt fáskamra félhomályában gerincre fektette a szomszédasszonyt. Úgy, ahogy szokta, befurakodott a kapálózó lábak közé, és hamarosan mohó, forró lökéshullámmal árasztotta el az elfojtottan szuszogó nőt. Egyszer sem buktak még le, pedig az asszony élettársa mérhetetlen féltékenységgel őrizte a tulajdonának tartott rést, de a használaton kívüli fáskamra nem került a látóterébe, és a közelben a szemrevaló lányával éldegélő, csendes-dolgos szomszédemberre sem gyanakodott. Sándor így – a reggeli gyors menetnek köszönhetően – a panzió emeleti szobájában könnyedén játszotta a szerepet.
Az alsónadrág – kerékpárversenyző mezére emlékeztette az asszonyt – jótékonyan beszorította Sándor hasának alsórészét, feszült mindenütt, kivéve a nagy csomagra méretezett elejét, amelyet azért tisztességesen kitöltöttek a tartozékok. Az asszony még sosem látott ilyen alsógatyát közelről – se citromsárga-feketét, mint ez, se másmilyent –, ami úgy kiemeli a férfiasságot, akár egy zsugorfólia, és amit Sándor, laza macsó módjára lehúzni készül.
– Ez az enyém lesz? – törte meg az asszony reszelős hangja a csendet. még mindig a bezacskózott pulykanyakra koncentrálva, és kezével egy tétova mozdulatot tett a férfi felé.
– Megfelel? – kérdezte Sándor.
– „Hogy-a-fenébe-ne” – nyögte volna az asszony, ha valami csoda folytán mégis sikerül hangot kipréselnie.
– Te nem vetkőzöl? – Sándor szavai üresen koppantak, akár egy fásult prostituálté, aki számolatlanul hordja fel a térről a kuncsaftokat, és a sokadik menetnél már nincs kedve előadni ugyanazt a műsort.
*
A szomszédos szobában Sándor egyedül nevelt lánya átlósan feküdt az ágy közepén, szinte ugyanabban a helyzetben, ahogy lehuppant, csak a cipőit rúgta le közben, és felhúzta a lábát enyhe terpeszben.
Az asszony egyedül nevelt fia a szétnyitott lábak között kutakodott sóvár tekintetével. Biztonságot jelentett számára a lány lehunyt szeme, így zavartalanul nézegethette az ismeretlen, kirajzolódó testrészt. Tudta, hogy az ágy mesebeli „terülj-terülj asztalkámmá” változott, már a varázsigét sem szükséges remegő ajkakkal eldadogni… A lány ott feküdt karnyújtásnyira, kiterülve és egykedvűen, mintha nem érdekelné, mi történik a szobában, az meg végképp hidegen hagyná, hogy mi történik vele. Csak hozzá kellene valahogy kezdeni!
– Nem vetkőzöl? – szólalt meg váratlanul a lány.
*
A panzió egy harmadik szobájában három lány vihorászott. Az ágyon ültek és könyökre támaszkodva feküdtek, néha eldőltek a nevetéstől, máskor megérintették egymást.
Amikor a pincértől megkapták a szobakulcsot, elhatározták, hogy beszélgetnek egy jót, amíg az étteremben lezajlik az ebédeltetés, s ők megint díszítgethetik a termet az esti lakodalomhoz. A szobába érve megörültek a kikészített törölközőknek.
– Én lezuhanyozok, ha nem bánjátok – jelentette ki egyikük.
– Én is… – A menyasszony húga kibújt a mini-ruhájából,de lassúnak bizonyult, mert az ötletgazda felkapott egy törölközőt:
– Előbb én, mert bűzlök az izzadságtól! – Már a fürdőszobában érte utol Betti megjegyzése:
– Nem baj, így szeretünk, büdösen…
Válaszképpen négy ruhadarab repült ki a tárva-nyitva hagyott ajtón, majd odabent zuhogni kezdett a víz.
– Figyelted a pincér szemét? – kérdezte Betti a bugyiban-melltartóban ücsörgő Lizától.
– Egész délelőtt minket bámult…
– De mikor a kulcsot átadta! Mintha valami egészen mást akarna a markunkba tenni – kacagott a világosbarna-hajú lány.
– Csak tudnám, mire gondolsz! –Liza tenyerét a szája elé kapta.
– Arra gondolok, amit minden pasi egyből a kezedbe akar adni, de ezt neked tudnod kell! – Betti átölelte a barátnőjét és lenyomta az ágyra, homlokukat összeérintve pukkadoztak a nevetéstől.
– Az is lehet… szerintem annyit kukucskálta már a cicidet, hogy el kellett mennie, kiverni magának…
– Vagy a te popsidra… haha… Mindig kiguvadt a szeme, ha felléptél egy fokot a létrán.
– A te cicidet többet látta, mert alulról is, fölülről is kikandikált…
– Te hülye, miért nem szóltál?
– Miért szóltam volna, ha észrevette magától is? Különben is, most legalább a pincér tartozik: ő is viríthatna valamit. Majd szólok is neki, hogy kapja elő…
– Mit csináltok szüzek? Buli van? – lépett ki a fürdőszobából közös barátnőjük, aki időközben lemosta magáról az izzadságot. Törölközőjével láthatatlan vízcseppeket itatva bámult a két fetrengő lányra: – Csajos buli van, vagy csak egymáson gyúrtok az estéhez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése