Meddig mennél el? II. rész 2. fejezet

Előzmény: Meddig mennél el? II. rész 1. fejezet

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 28.

*************************************************************************

- Na és gondolt bármelyikőtök is arra, hogy egyszer átmenjen Mr. Dákóhoz és keféljen vele egy jót? - kérdeztem a négy lánytól, miközben épp iszogattunk a napernyő alatt a hátsó teraszomon.

A válaszuk gyors volt és egyhangú.

- Dehogyis!

- Szó sincs róla!

- Ugye most csak viccelsz?

Amikor felnevettem, Bren még hozzátette: - Simán karóba húzna minket. Nincs az a nő, akibe beleférne az a monstrum. Talán csak pár pornósztár.

Végül bevallottam: - Még az egyetemen egyszer keféltem egy sráccal, akinek hatalmas farka volt. Na jó, talán nem ekkora, de közel állt hozzá. Teljesen neki adtam volna magam, ha nem lett volna egy komplett idióta és nem húzott volna meg minden lányt a kampuszon, aki nem rohant el sikoltozva, amikor letolta a nadrágját.

- Ez most komoly? - nyögött fel Jan. - És milyen volt? Nem fájt nagyon?

- Nem – válaszoltam. - Ahogy mondtam is, ha nem lett volna egy rohadt szoknyapecér, talán még most is együtt lennénk. Csak a farka miatt.

Aztán Susan sóhajtott fel: - Ó, egek! Le szeretnél feküdni vele, nem igaz? Mármint Mr. Dákóval, úgy értem. Ne is tagadd!

- Hmm... Talán – billentettem félre a fejem és huncutul elmosolyodtam.

- Te jóóóó ég! - kapta a szájához a kezét Bren. - Azt nekem is látnom kell.

- Nekem is – jelentkezett be Sandy is.

Végül Jan és Susan is egyszerre csatlakoztak, majd Jan még hozzátette: - És hogy akarod ezt összehozni?

- Még nem tudom biztosan, de vannak ötleteim.

***

Később, amikor már mindannyian megittunk még pár italt, valami olyat tettem, amit korábban sosem hittem volna, hogy fogok. A puncim már teljesen benedvesedett, akárcsak bármikor, amikor ezeknek a lányoknak a társaságában voltam.

Felálltam és bementem a házba, mondván, mindjárt visszajövök, amit meg is tettem, a legnagyobb dildóm társaságában. Húsz centi hosszú volt és kúpos. A tövénél majdnem olyan vastag volt, mint a csuklóm.

Amikor megmutattam a többieknek, ők egyszerre nyögtek fel.

- Lányok, hadd mutassam be Sir Galahadet!

- Te is azokkal a hatalmas fekete srácokkal keféltél, akikről mind hallottunk? - szólalt meg Jan.

Vidáman felnevettem.

- Csak hogy tudd, a srác, akiről az előbb meséltem, fehér volt. De van benne igazság, hogy sok fekete srácnak nagyobb a szerszáma, mint az átlagos fehéreknek. De nem mindnek. Láttam már feketéket nagyon kicsi bögyörővel is.

- Váó! - mondta Susan. - Egy kis mítoszirtás.

Mindannyian felnevettünk.

- De ugye nem akarod, hogy elhiggyük, hogy ezt mind fel tudod nyomni magadnak? - folytatta Susan.

- Pedig de. A nagy részét – vigyorogtam.

- Bizonyítsd! - csillant fel Jan szeme.

Amikor mind a négyen biztosítottak, szeretnék látni, mire vagyok képes Sir Galahaddel, felkeltem és bementem a házba a síkosítóért. Elég nedves voltam már, hogy magamba tudjam fogadni a legtöbb játékszeremet, de nem Sir Galahadet. Ahhoz kellett még egy kis extra síkosító.

Amikor visszatértem, kihoztam az egyik kerti széket a napernyő alá és az asztal felé fordítottam, miközben a többiek gondosan leterítették egy törölközővel.

Végül leültem rá és szétterpesztettem a térdeimet. Már mind a négyen kinyaltak, úgyhogy egyáltalán nem éreztem szükségét, hogy szégyenlősködjek. Így hát a bejáratomhoz illesztettem Sir Galahad fejét és óvatosan magamba toltam pár centijét.

Pár pillanat múlva, amikor már kissé megszoktam a helyzetet, egy kis síkosítót kentem a rúd többi részére, utána pedig óvatosan egyre beljebb toltam, míg végül már a fele el nem tűnt bennem.

Aztán lassan és érzékien mozgatni kezdtem magamban a méretes eszközt, minden egyes mozdulattal egy picikét beljebb tolva magamba.

Végül már a háromnegyede bennem volt. Általában itt szoktam megállni, de most úgy döntöttem, engedek a kihívásnak. Óvatosan tovább nyomtam, míg végül további pár centi el nem tűnt bennem. Majd még néhány. Közben éreztem, hogy a barlangom már a végső határig kezd tágulni.

Csak fátyolosan hallottam a távolból, ahogy a többiek felnyögnek a csodálkozástól.

Így folytattam tovább még pár percig, míg végül olyasmit tettem, amit még soha korábban. Ismét beljebb nyomtam a szerszámot, amíg egy újabb centi el nem tűnt bennem.

Már alig volt kívül pár centi, amikor megálltam kifújni magam.

- Na, most már hisztek nekem? - ziháltam.

- És nem fáj? - kérdezte Jan elvarázsoltam.

- Nem kellemes. De nem igazán fáj – válaszoltam, kissé elbagatellizálva a dolgot.

Jan, legnagyobb meglepetésemre, kijelentette: - Ki akarom próbálni.

- Akkor mire vársz? - vigyorogtam. - Gyere csak!

Figyeltem, ahogy Jan vett egy mély levegőt és letérdelt elém, hogy kihúzza belőlem Sir Galahadet.

- Csak lassan! - nyöszörögtem.

Amikor végzett és helyet cseréltünk, hozzá tettem: - Használj sok síkosítót és csak lassan haladj! Várd ki, amíg a puncid hozzászokik minden egyes újabb centihez!

Mindannyian felnevettünk, amikor Jan megsimogatta és megpaskolta a műdákót.

- Oké, Sir Galahad! Mit szólnál egy kis dugáshoz?

Amikor már hét-nyolc centire magába tolta a szerszámot, kihúzta és bekente némi síkosítóval. Aztán visszatolta és óvatosan mozgatni kezdte magában.

Vagy tíz percig folytatta így, míg végül már majdnem tizenöt centi el nem tűnt benne.

- Oké! - zihálta. - Most már kezd nagyon fájni.

- Ez a feszítés miatt van – mondtam. - Ha nem lenne ilyen vastag, biztos vagyok benne, több is beférne.

Jan bólintott.

- Úgy érzem, mindjárt szétszakadok.

- Hé! Vigyázz a kedvenc puncimra! - szólalt fel Susan. - Még használni akarom később.

Mindenki felnevetett, majd körbe néztem.

- Szeretne még valaki közelebbi ismeretségbe kerülni Sir Galahaddel?

Nem volt több vállalkozó.

Folytatása következik!