András

FIGYELEM! A történet alapvetően a hetero kategóriába sorolható, de vannak benne leszbikus és gay utalások is. Aki az utóbbiaknak már a puszta lététől is sikítógörcsöt kap és pörögve körbehányja a szobát, az valószínűleg jobban jár, ha inkább bele se kezd ebbe a történetbe.

Ez a történet a Szexsuli című sorozatomba tartozik.

Mielőtt belekezdenél, ezt mindenképp olvasd el (ha korábban még nem tetted volna meg)!

A sorozat minden részét igyekszem úgy megírni, hogy a lehető legkevesebb más történet előzetes ismeretét igényelje. Ennek a történetnek a megértéséhez és a kétségtelen erotikus töltetén túl bárminemű vonatkozásának az értékeléséhez nagyon fontos, hogy előbb elolvassátok a Felvilágosítás és az Edzésen című történeteimet. a Meccs előtt című történetem ismerete szintén sokat hozzáadhat jelen történet élvezetéhez, de előzetes elolvasása nem feltétlenül szükséges ennek megértéséhez. (Ami szükséges belőle, azt itt megismétlem.)

Ha ezen már túl vagytok, akkor kellemes szórakozást kívánok.

***************************************************************************

András torka annyira fájt, hogy alig bírt megszólalni. Amikor nem is próbálkozott, viszonylag könnyen el lehetett viselni az enyhe nyomást a garatánál, azonban már egy gyenge krákogás is elég volt ahhoz, hogy egy láthatatlan kéz hirtelen megmarkolja a nyakát.

De hát így jár az, aki végigüvölt kétszer negyven percet. Ha az ember fia jani a lelátón, legyen jani következő hétfőn reggel is az iskolában. Az egyébként csendes és visszahúzódó fiú mindig megbánta a meccs utáni napokban, hogy így kivetkőzött magából, de egyszerűen nem tudta megállni. Amikor ott volt és hatalmába kerítette a meccs hangulata, egyszerűen nem bírt magával. Barátai azt mondták ilyenkor le se tagadhatná a rokonságot a nővérével.

Andival, a rögbicsapat oszlopos tagjával, két év volt közöttük, de a felületes szemlélő akár ikreknek is nézhette volna őket. Ugyanaz a tejfelszőke haj, ugyanazok a világító kék szemek, ugyanaz a világos bőr és ugyanazok a finom arcvonások, amelyek mindkettőjük fizimiskáját ellenállhatatlanul vonzóvá tették. Sokan mondták már Andrásnak, hogy ha lánynak születik, biztosan a testvére két évvel fiatalabb kiadása lenne.

Mindez azonban csak a külsőség. Minden másban viszont nem is különbözhettek volna jobban. Az idősebb testvér, mindenki Afroditéja, olyan volt, mint egy régi felhúzós játék. Reggel és délben magába tömte a megfelelő élelmiszer-adagját és onnantól kezdve nem volt megállás. A szombat estéken pedig úgy szántotta fel a pályát, mint egy elszabadult kombájn. Amikor pontot szerzett a csapatnak, akkor pedig igáslovakkal sem lehetett volna elvontatni a lelátók elől, hogy élvezze, ahogy a közönség őt élteti.

Az öccse viszont, akit a szépségideál férfi megtestesítőjeként, részben nővére mintájára, gyakran becéztek Adonisznak, bármennyire is utálta, az érem tökéletesen ellentétes oldala volt. Ő egyáltalán nem bírta a rivaldafényt. Amikor csak megoldható volt, csöndben meghúzta magát a háttérben. De nem a rögbimeccseken, ahol egyszerűen nem fért a bőrébe sosem. Egyszerűen muszáj volt szurkolnia. De nem a nővérének. Vagy legalábbis nem elsősorban neki. És nem is a kollektíva izgatta annyira, hogy győzzön a hazai csapat. Bár persze ez is fontos volt, de akadt sokkal lényegesebb is...

Akkor azonban mindezzel nem volt egyedül. Mármint ami a szurkolást és a meccs iránti lázat illeti. Amikor aznap reggel belépett az osztályba és körülnézett, belehallgatva az első óra előtti beszélgetésekbe, meg kellett állapítania, hogy mindenhol ez a téma.

A 10. A osztály teljesen fel volt dobva. Bár nyilván nem csak ők, hanem mindenki más is az iskolában, akit egy kicsit is érdekelt a rögbi, vagy ha az nem is, a suli hírnevének öregbítését szem előtt tartotta. Elvégre nem minden nap esik meg, hogy a hazaiak legyőzzék az egyik legnagyobb riválisukat.

- Mekkora meccs volt! - ütötte meg András fülét egyik osztálytársának lelkendezése. A srác az ajtó melletti első padnál ült a székében, hátát a falnak vetve, széttett lábakkal. Egyik combján a barátnője helyezkedett el, nagyívű kézmozdulatokkal gesztikuláló fiújához simulva, a másik térdén pedig egy másik lány kapott helyet, aki átjött a párhuzamos osztályból trécselni kicsit a nap kezdete előtt. Ismerve a két hölgyemény társaságát élvező srácot, András valószínűnek tartotta, hogy mindkét leányzót húzogatja. Ezért is nevezte őt a szőke fiú magában csak Kanosnak. Viszont kizárólag csak magában, tudva, hogy ha ez a nevezett fülébe jutna, egy alapos verést kapna tőle.

Így hát csak elhúzta a száját és azon merengett, hogy az sem kizárt, hogy a trió köré gyűlt többi osztálytárs közül is sokan megfordultak már Kanos ágyában. És nem csak a lányok.

De a dolgok már csak így mentek. Régen volt már az a kor, amikor az emberek az ilyen szexuális dolgokat takargatandó dolognak tartották. Bá még manapság is bőven akadtak vaskalaposok, akik erkölcsösségről és a házasság szentségéről papoltak, meg arról, hogy mindenki várja meg a nászéjszakát az első együttléttel, az azonos neműek közösülése pedig amúgy is undorító és a többi és a többi. De a többségnél pont ennek az ellentéte vált egyre elterjedtebbé és elfogadottabbá. Már a mostani gimnazisták szüleinél sem igen volt megbotránkoztató az ilyesmi. Andrásnak egyáltalán nem esett nehezére felidézni azokat az alkalmakat, amikor elkísérte valahova az édesanyját, ahol összefutottak annak gyerekkori ismerőseivel. Egy ölelés, amikor a boltban összefutottak a fickóval, aki anno a legnagyobb sármőr volt a kedves anyuka általános iskolai osztályában, vagy a kasszás hölgy pillantása, akiről kiderült, hogy a gimiben sokáig padtársak voltak, de érettségi után elváltak az útjaik és így tovább és így tovább... mind árulkodó volt.

A végén pedig pár éve a politikai vezetés is úgy döntött, nem egy országban, bá András véleménye szerint kevésbé kényszerűségből, mint önként és dalolva, hogy a törvényeket is ezen társadalmi változásokhoz szabják. Ebbe illeszkedett a Felvilágosítás mint tantárgy bevezetése minden tizennyolc éven felüli diáknak, hogy felkészítsék őket az együttlétekre, elméleti és gyakorlati téren is. De ez nem jelentette azt, hogy a fiatalabbaknak ne lett volna már épp elég tapasztalata. Ezért is szorgalmazták sokan, hogy a szexórát, ahogy mindenki emlegette a Felvilágosítást, alacsonyabb évfolyamokon is vezessék be.

Persze mindebben Kanos volt az egyik leghangosabb, aki szívesen gesztikulált volna más testrészeivel is olyan vehemensen az osztály előtt, mint ahogy most a karjaival, ecsetelve a szombat este történteket.

- Biztos, hogy csak a játék izgatott fel ennyire? - vetette közbe a srác térdén ücsörgő B-osztályos lány csintalan mosollyal az arcán.

- Nem tudom, mire gondolsz - vágott hozzá mérten már-már groteszkül ártatlan arcot Kanos. - Elvégre megvertük a Bögyös Macákat - használta a rivális csapat gúnynevét. - Méghozzá nem is kevéssel, úgy, hogy a meccs végig izgalmas volt.

- Az már biztos - vigyorgott tovább a lány -, de szerintem téged más is bőven érdekelne - markolta meg Kanos széttárt combjainak közét a farmerján keresztül.

- Jól van, jól van - nevetett fel a srác. - Nem mondom, hogy nem mentem volna be utána szívesen a csajok öltözőjébe ünnepelni...

- Hé! - bokszolt a vállába a barátnője, megjátszott méreggel az arcán. Az azonban egy pillanatig sem zavarta, hogy a másik lány közben a fiúja legnemesebb részén felejtette a kezét és huncut mosollyal az arcán masszírozta azt a nadrágon keresztül.

András enyhe mosollyal az arcán megcsóválta a fejét. Nagyon is el tudta képzelni, hogy ezek rendszeresen hármasban bújnak ágyba. Vagy akár még többesben is alkalom adtán.

A figyelme azonban közben már egy másik társaság felé fordult, ahol a focicsapat tagjai a meccs részleteit elemezték ki.

- Láttátok, hogy teperte le azt a magas szőke Macát... - csettintett az ujjával az egyik fiú, felidézve az ellenfél játékosának nevét - Szöszit?

- Jaja. Az volt aztán a nagy pillanat - nevetett fel az egyik barátja. - Szetter utána meg sem állt a labdával a célvonalig és akkor húztunk el először tizenöttel.

Mindannyian vidáman idézték fel, ahogy a csapat egyik legnagyobb sztárja, Afrodité mellett, pontot szerzett a csapatnak.

- Hát ja - kacagott egy harmadik srác. - Szöszi ezek után kénytelen lesz önmagát kinyalni - utalt az ellenfél csapat azon szokására, hogy a győztes meccsek utáni ünneplésen a vidám szurkolók sorra kinyalják csapatuk tagjait a hazai öltözőben.

A kis társaság tagjai harsányan felnevettek a megjegyzés hallatán. András azonban ezt már fél füllel is csak alig hallotta. Túlságosan is megzavarodott Szetter nevének hallatán. Mindig ilyen hatással volt rá a lány említése, hiába próbálta titkolni, hogy kis túlzással csak a csapat sztárjának kedvéért jár ki a meccsekre. Próbált arra hivatkozni, hogy a nővérének drukkol, de mindenki tudta, hogy messze nem ennyire jó a viszony a két testvér között. Már csak azért se, amennyire különböztek.

András teljesen elveszett, amikor Szetterről volt szó, azonban ezt a világért se ismerte volna be senkinek sem, úgy sem, hogy nyílt titok volt azok között, akik egy kicsit is közelebbről ismerték őt.

- Látom, jól telt a szombat éjszakád - térítette magához gondolataiból egy ismerős hang maga mellett és egy játékos rántás a nyaka körül hagyott, fájós torkára szorított sálon.

Oldalra pillantott, hogy szembe találja magát Ginger vidáman csillogó zöld szemeivel és a szeplős arca jelentős részét beterítő széles mosolyával.

Ez a vörös lány volt azon kevesek egyike, akikkel igazán önfeledten el tudott beszélgetni, még ha a másik jobban is hasonlított Andira, mint rá. De hát, ezek szerint, belé is szorult valami a nővére jelleméből.

- Igen - krákogta. - Jól szórakoztunk és...

Egy pillanatra elhallgatott, látva Ginger még szélesebbre húzódó vigyorát és huncut tekintetét.

- Mi az...? - kérdezte, mielőtt megfogalmazódott volna benne a kétely. A meccs végül is este volt, nem éjszaka. Akkor meg...

Barátnője valószínűleg tökéletesen értette, hogy ő az önfeledt szurkolásról beszél, azonban nem hagyta ki, hogy tovább heccelje a csendes szőke srácot.

- Szetter jól kiszívta a nyakadat az ünneplés után, mi? - húzogatta meg ismét a fiú sálját pajkosan.

- Sze-Szetter? Ezt meg... honnan... veszed - hebegte András némán szitkozódva, ahogy érezte, hogy fülig pirul. - Ez csak azért van rajtam, mert fáj a torkom a sok kiabálástól - igazította meg a sálját.

- Ne terelj! - kacagott fel a lány. - Láttam, hogy a kis csapatkapitánnyal beszélgettél a meccs után az ünnepségen. A gesztusok pedig félreérthetetlenek voltak - kacsintott Andrásra. - Ritkán látni a nagy Szettert ennyire zavarban, te meg...

- Kriszti! - horkantott a fiú, Ginger valódi nevét használva. Félig öntudatlanul nyúlt ehhez az eszközhöz, hogy elhallgattassa a másikat, tudva, hogy az utálja, ha így szólítják. - Nem erről van szó - magyarázta tovább, hangjába pedig ismét kiült a zavar. - Csak... tudod... közeledik a nagy számonkérésük felvilágosításból és... - vakarta meg orrát idegességében.

- És?  - vonta fel szemöldökét Ginger érdeklődve.

- És... szeretne biztosra menni. Szóval... szeretne gyakorolni és...

- Gyakorolni? - nevetett fel Ginger. - Veled?

- Kösz, ez jól esett - morogta András.

- Ne haragudj! - tette békítőleg a vállára a kezét a lány. - Csak hát Szetter a suli egyik legnagyobb éltanulója. Mégis mi oka lenne aggódni?

- Azt mondja, nem biztos benne, hogy annyira jól megy neki a... szopás. De tudod mennyire büszke. Nem gyakorolna csak úgy bármelyik osztálytársával, az évfolyamtársairól nem is beszélve, akiknek legalább annyi tapasztalata van e-téren, mint neki.

- De akkor megint megkérdezem - folytatta Ginger -, és ne sértődj meg, mert nem téged akarlak bántani vele, de... miért pont te?

- Tudod, a nővéremmel jó barátnők, én meg... elég... - nyelt egyet - tapasztalatlan vagyok ahhoz, hogy ne legyen neki ciki.

Őszintén, őt is meglepte, amikor Szetter oda lépett hozzá az ünneplés közepette. Akkor pedig már köpni-nyelni nem tudott, amikor az idősebb lány elmondta, mit is szeretne. Benne is ez a kérdés fogalmazódott meg. Miért pont ő? Bár megértette az érvelést, mégse hitte el, hogy ekkora mázlija lehet. Főleg azzal együtt, amibe Ginger is belekapaszkodott a mondandóján belül.

- Tapasztalatlan? - nevetett fel. - Akkor már inkább egy óvodást kellene megkérnie. Szerintem Lalit is többször szopták már le, mint a legtöbb tizenkettedikest - utalt Kanosra.

- Lalit - motyogta András. - De nem engem.

- Ugyan! - paskolta meg Ginger bátorítólag a vállát. - Nem szégyen az, ha többször vagy egyedül az ágyadban, mint társaságban. Az a faszjankó szerintem tizenkét éves kora óta egyszer nem aludt el úgy, hogy előtte ne járt volna a farka valakiben. De ettől még nem kell szégyellned, ha neked nem volt sok.

- Még ha csak sok nem lett volna...

- Mert mennyi az annyi? Öt? Tíz? Nyugi! Emiatt csak az olyan idióták nevetnének ki, mint Lali.

- És a nulla miatt? - nézett rá András, alig hallhatóan ejtve ki a szavakat.

- Nulla? - csodálkozott el Ginger. - Te... még nem voltál senkivel?

András nem válaszolt, de szótlan arckifejezése árulkodóbb volt ezer szónál.

- De... hogyan? - Egyébként piszkálódó stílusa ellenére Ginger hangjában most nem volt semmiféle lenézés, vagy megrökönyödés. Csak valamiféle együttérző csodálkozás. Talán András éppen ezért is kedvelte őt és szeretett vele beszélgetni. Mert tudta, hogy neki bármit elmondhat.

- Így alakult - vont vállat András.

- De hogyhogy? - csodálkozott Kriszti. - Ha egy pattanásos gyökér lennél, aki folyton a gépe előtt görnyed, megérteném. De ne akard bemagyarázni nekem, hogy Adonisz elé ne térdelne le szívesen bárki a suliban egy kis szájmunkára!

- Az lehet, hogy megtennék - válaszolta András szárazon, kerülve a lány tekintetét. Mindig ezt váltotta ki belőle ez a becenév. - De még sosem jutottak közel hozzá, hogy meg is tegyék.

Ginger arcán látszott, hogy nagyon kikívánkozik belőle a "De hogyhogy?"-kérdés, végül azonban nem mondta ki. András pedig hálás volt ezért.

Hirtelen egyfajta megvilágosodás villant Ginger szemében és ujjaival csettintett, mielőtt kimondta volna: - Szóval félsz, hogy felsülsz Szetternél, de életed végéig vernéd a fejed a falba, ha visszautasítottad volna.

- Ezt... ezt meg honnan... veszed - hebegte András elkerekedő szemekkel.

- Ugyan már! - kacagott fel Ginger. - Csak a vak nem látja, hogy bele vagy zúgva Szetterbe. Ha pedig még nem volt senkid... nyilván aggódsz, hogy valami félresikerül. Annyira ideges leszel, hogy nem áll fel, vagy... már akkor elsül, amikor álmaid nője letolja a nadrágodat.

András nem válaszolt. Zavarában nem is tudott volna, de lángvörös arca mindent elárult.

- Ne aggódj! - mosolygott rá biztatóan a lány. - Én segíthetek.

- Ezt úgy mondod, mint valami szakértő - mosolyodott el minden zavara ellenére András. - Mintha legalábbis te lennél a cumikirálynő a suliban.

- De az udvarhölgy legalábbis mindenképp - nevetett Ginger, majd András felhúzott szemöldökét látva hozzátette: - Azt mondják, a vörösek jók az ágyban. A focisták pedig - bökött fejével a kicsit arrébb beszélgető három srác felé - ragaszkodnak a kabalaszopásukhoz minden meccs előtt. Én pedig örömest leápolom őket.

- Pedig én azt hittem, te a kosaras lányokat szereted - vonta fel a szemöldökét András.

- Na igen... - ült ki sokatmondó mosoly Ginger arcára. A pillanatnyi ellágyulás azonban hamar tovatűnt. - De lehet visszautasítani, hogy te legyél az első számú szopókabala?

- Hát... én nem vállalnám.

- Oké. De téged meg a rögbicsapat sztárja fog rendszeresen cumizni - kacsintott rá Ginger.

- Ha nem sülök fel - pirult el ismét a fiú.

- Na ebből elég - fogta kézen Kriszti. - Nincs apelláta. Felkészítünk téged. Máris hozzá is kezdünk az első leckéhez.

- De... - hüledezett András - hogyan? Hol? Már csak negyed óra van becsöngetésig.

Ginger nem válaszolt, csak elmosolyodott és kézen fogva vezette végig a másikat a folyosón a mosdó felé.

A modern világban, különösen a Felvilágosítás bevezetése után, teljesen létjogosultságukat vesztették a külön férfi és női mosdók. Így hát senkinek nem okozott meglepetést, amikor a lány megállás nélkül bevezette a fiút a koedukált mellékhelységbe. Nem mintha ne tudták volna a még esetlegesen arra járó tanárok is, hogy miért igyekeznek oda, de ez senkit sem zavart, vagy érdekelt egyáltalán különösebben.

Ginger nem is figyelt semmire, csak bevezette barátját egy wc-fülkébe, becsukta az ajtót, neki lökte Andrást és letérdelt elé, miközben az övével babrált.

- Csak lazítsd el magad! - mondta, kiszabadítva a helyzettől már jócskán meredező hímtagot. - Menet No. 1 indul. - jelentette ki és András hangosan felnyögött, amikor a farka eltűnt a lány szájában.