Versus V. rész 2. fejezet

Előzmény: Versus I. rész
Közvetlen előzmény: Versus V. rész 1. fejezet

Írta: MELD9003
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. július 31.

**************************************************************************

Úgy egy óra múlva elhagyták az autópályát és kanyargós vidéki utakon haladtak tovább.

- Mindjárt ott vagyunk – mondta Saskia és széles mosoly terült szét az arcán.

- A semmi rohadt közepén vagyunk – morgott Wendy.

- Nos... nem egészen – válaszolta az idősebb nő és lehajtott az útról néhány díszes kapu felé, amiket egy nagy fákkal szegélyezett hosszú út követett. Az út végén egy terebélyes udvarhát fogadta őket.

- Hogy az a jó büdös... Ide jöttünk? - hüledezett Sarah.

- Aham. Üdv Broxten Hallban, egy közeli barátom otthonában! Már nagyon várja, hogy megismerhessen.

Megkerülték az épületet és behajtottak egy nagy udvarra. Saskia leparkolt és a két lány felé fordult. Mindketten kikerekedett szemekkel bámulták a környéket.

- Egek! Úgy néztek ki, mint a sóbálványok – kacagott. - Nyugi! Minden rendben lesz. Ígérem. Na gyerünk!

Mindhárman kiszálltak a kocsiból és átsétáltak az udvaron egy hatalmas tölgyfa kapu felé. Amikor oda értek, bekopogtattak. Egy idősödő komornyik lépett ki.

- Szép napot, Miss Darlington! Őladysége már várta magukat.

- Szép napot, Perkins! Örülök, hogy újra láthatom.

- Erre, kérem, hölgyeim!

A komornyik ajtók egész során és egy hosszú folyosón vezette végig őket. A falakat festmények borították és csillogó kandelláberek lógtak a mennyezetről. Tűsarkúik hangosan kopogtak a polírozott tölgyfapadlózaton. Wendy Sarah felé fordult és izgatottan rá vigyrogott.

- Hogy az a kénköves pokol! Ez a hely hatalmas – suttogta.

- Én inkább csak arra vagyok kíváncsi, mire megy ki ez az egész – válaszolta a barátnője idegesen.

Perkins egy nagy várakozó helyiségbe kísérte őket, ahol két szófa és egy dohányzóasztal helyezkedett el középen.

- Őladysége is hamarosan csatlakozik önökhöz, Miss Darlington.

- Köszönjük, Perkins.

A komornyik távozott, a három nő pedig helyet foglalt. Sarah körbehordozta a tekintetét a falakon, amiket további festmények díszítettek igencsak komoly emberek portréival. Valahol egy óra kattogott. Pár pillanat múlva léptek zaját hallotta, Saskia pedig felállt, intve a lányoknak, hogy kövessék a példáját. Az ajtó kinyílt és egy elegáns, hosszú fekete hajú nő lépett be a szobába. Nagyjából az ötvenes éve végén járhatott. Szürke kosztümöt viselt. Melegen rájuk mosolygott és megölelte a barátnőjét.

- Üdv, Saskia! Jó újra látni téged – csókolta meg a másik nő arcát.

- Sarah, Wendy, ő itt Lady Patricia Thornley – mutatta be Saskia a lányoknak az érkezőt.

- Üdv. Jó megismerni mindkettőtöket – mosolygott Patricia és a két lányt is arconcsókolta.

Ismét leültek. A két lány az egyik szófára, a két idősebb nő pedig a másikra.

- Nos, bizonyára nagyon izgat titeket, miért hozott ide Saskia.

- Ööö... igen. Eléggé kíváncsiak vagyunk, Őladysége – válaszolta Sarah zavartan.

- Kérlek, szólíts Patriciának! Azt hiszem, ihatnánk valamit, aztán körbevezetlek titeket és mindent elmagyarázok – mosolygott a nő és meghúzott egy kötelet, ami az ajtó mellett lógott. - Úgy értesültem, kedvelitek a gintonikot.

- Igen, Patricia – bólintott a szőke lány.

- Mindenki megelégszik a gintonikkal? - nézett körbe Patricia.

A többiek is beleegyezően bólintottak, a következő pillanatban pedig Perkins belépett a szobába.

- Négy gintonikot kérnénk jéggel, Perkins.

- Igenis, asszonyom.

- Helyezzétek kényelembe magatokat! Váltanom kell pár szólt Saskiával négyszemközt. Hamarosan itt lesz az italotok is. Rendben van?

- Oké – válaszolta Sarah.

A két idősebb nő elhagyta a szobát éskimentek a folyosóra. Patricia a barátja felé fordult és széles mosoly terült szét az arcán.

- Mi az?

- Komolyan azt állítod, hogy ez a kis szőke csitri azzal az okuláréjával legyőzött téged?

- Igen. Pontosan.

- Ó, egek! - nevetett fel Patricia. - Hogyan?

- Ne hagyd, hogy az ártatlan kis pofija átverjen! Egy igazi szívós kis harcos. Bízz bennem!

- És Wendy-t hol szetted össze?

- Sarah-val együtt járt. A barátnője.

- Gondolod, jól járnánk, ha csatlakozna hozzánk?

- Hmm... kétlem. Azt hiszem, ő inkább csak nézni szereti.

- Nagy kár – sóhajtott Patricia. - El tudnánk viselni pár nagydarababb lányt is a választékban. Tudod, úgy fest, mint egy megtermettebb Paula Taylor. Emlékszel rá?

- Igen – válaszolta Saskia fagyosan. - Emlékszem Paula Taylorra.

***

Wendy Sarah felé fordult, aki az ujjaival az asztalon dobolt.

- Mit gondolsz, miről beszélgethetnek azok ketten?

- Valószínűleg rólunk. Hogy melyikünket akarják először.

- Egek! Gondolod, hogy erre megy ki a játék? - nyögött Wendy.

- Persze hogy nem – kacagott fel a szőke lány. - Te jó ég, Wendy! Olyan hiszékeny vagy!

- De akkor mi a rohadt életet csinálunk itt?

- Nem tudom. De abban egész biztos vagyok, hogy nem egy négyes kedvéért Lady Szarzsákkal. Ha a pénz is a képletben van, elég sokról lehet szó, tekintve ennek a helynek a méreteit.

Perkins hamarosan visszatért egy tálcával a kezében. A két lányra mosolygott és letette terhét az asztalra.

- Az italuk, hölgyeim – mondta mély hanghordozással.

- Köszönjük – válaszolta Sarah.

Amikor a férfi távozott, Saskia és Patricia is visszatértek és leültek.

- Megfelelő az italotok? - kérdezte a házigazda.

- Igen. Köszönjük.

- Helyes. Akkor, azt hiszem, a lényegre is térhetünk – fordult Sarah felé. - Saskia informált a kis „összecsapásotokról” pár héttel ezelőtt. Azt is elmondta, te kerekedtél felül, ami meglehetősen meglepett engem. Különösen most, hogy láttalak is.

- Mi a kénköves pokolért mesélt minderről? - fakadt ki Sarah, villámló pillantást vetve Saskiára.

- Kérlek. Nem akartunk felizgatni. Saskia azért hozott ide titeket, hogy beszélgessünk a lehetőségekről, amikben érdekelt lehetsz.

- Miféle lehetőségekről? - pillantott a nőre a szemüvege felett Sarah.

- Gyere velem! Gyere csak! - mosolygott Patricia.

Folytatása következik!