Gyönyörök szigete VI. rész - Anyanyelv 1. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete V. rész 6. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 13.

*********************************************************************

Egy röpke pillanat alatt végig mértem Kristannát. Nem tehettem róla, de folyamatosan csak vigyorogni tudtam. Létezhetett bármiféle ok a világon, ami miatt ne csodálta volna bárki is ezt a szívdöglesztő fiatal nőt? Ha létezhetett is, én nem tudtam róla.

Kristanna csábos, magas, karcsú alakja, hosszú szőke haja és magával ragadó kék szemei klasszikus szépséget kölcsönöztek neki. Enyhe sminkje és rúzsa pedig csak még jobban kihangsúlyozta egzotikus szépségét. Az pedig már csak hab volt a tortán, amit lenge ruhája látni engedett észveszejtő testéből.

Norvég barátnőmet eszményien karcsú és atletikus alkattal áldotta meg a sors, amihez csábos természete a lehető legtökéletesebben passzolt. Ő volt a napfény az életemben attól a naptól kezdve, hogy először találkoztunk négy évvel ezelőtt. Most pedig végre ismét itt volt. Nem is lehettem volna ennél boldogabb.

Ahogy a házam felé tartottunk a kikötő felől, nem tudtam megállni, hogy a szemem sarkából rá pillantsak a jeep volánja mögül és elmosolyodjak.

- Milyen volt az utad?

- Hosszú vót és faerasztó – válaszolta erős norvég akcentusával.[1] - Az édőjárás csápnivaló vót Oslóban tegnap. Hideg vót és ködös. De amint elé'tük Floridát, má' el is dugtam a kabátomat jó mélyre a bőröndömben. Mintha csák egy másik világban kerültem vóna át, Jeremy. Füllesztő vót a meleg.

Még szélesebben elvigyorodtam. Egyszerűen imádtam hallgatni a szavait. Egyedi (és kifejezetten vonzó) hangja mindig megmosolyogtatott. Még az akcentusát is imádtam. Bár néha elgondolkoztam azon, vajon a nevemet miért ejti helyesen. Miért nem voltam neki Jéremy, vagy valami hasonló? Az sokkal kézenfekvőbb lett volna. Norvégia lett hamar a kedvenc országom, amiért egy ilyen csodálatos nőt adott a világnak. Ez a huszonhárom éves teremtés maga volt a megtestesült tökély számomra. Egy Oslo melletti városkában élt a családjával, de sokat utazott. Többek között sok időt töltött Kaliforniában, ahol régészetet is tanult.

Örültem, hogy Kristannának végül három hét szünet után csak sikerült visszatérnie a szigetre. Valójában ő volt a legfőbb oka, hogy a többi hölgy itt lehetett a szigeten. Az ő segítsége nélkül még mindig teljes magányomban éltem volna itt, Eros paradicsomában.

Ahogy szinte már a nyálamat csorgatva szemléltem őt, arra gondoltam, hogy a többiek is biztos imádni fogják őt. Annyira csodálatos volt és imádni való, hogy nem is lehetett másképp. Hogy tudhatott volna bárki is nem szeretni egy nőt, aki ennyire gyönyörű és szórakoztató?

- Meséj a többikrő'! - szakította félbe gondolataimat. - Kiválaszottád má' a kedvencedet közűlük?

- Azt hittem, igen. De már nem vagyok benne biztos – válaszoltam. - Ha a jelenlegi helyzetet kérdezed, akkor talán... Trish-t mondanám. Igen, Trish-t. Annyiszor változott már a felállás a héten! Oda-vissza pattogott a labda köztük, nem is egyszer. Azt hiszem, ki kell várni, hogy valaki egy kicsit hosszabb ideig is a kedvencem legyen, hogy megbizonyosodhassak róla, mi is a valódi helyzet. Állt már Pamela, Trish, Lindsay, Amy és Devon is a dobogó csúcsán. Tegnap viszont Trish-hez kezdtem egyre jobban vonzódni. A tegnapi nap... nos... fantasztikus volt. Életem legszebb napja.

Kristanna elmosolyodott.

- Mer'? Mi történt tégnap?

- Trish segített elvenni Lindsay szüzességét.

- Ó! - lepődött meg Kristanna.

- Még mindig nem tudom elhinni, hogy egy szüzet hoztunk a szigetre, Krissy. Lindsay olyan édes és ártatlan! És olyan fiatal! Rád emlékeztet, amikor tizenkilenc voltál.

- Én akkó má' nem vótam szűz amikó először találkoztunk.

- Igen. De édes voltál és ártatlan. - Kristanna elmosolyodott a szavaim hallatán. - És most is az vagy. Akárcsak Lindsay.

- De most Trish-t széreted a légjobban?

Bólintottam.

Stella Maxwell alias Kristanna

- Igen. Így van. De ez hamarosan változni fog. Igazából bármelyik pillanatban változhat. A másik oldalról, azt hiszem, Devon van a legjobban belém bolondulva. Ez kimondatlanul is látszik.

- Á, igean! Emlékszem Devonra a szémítógépes fájljáidbó – dorombolta Kristanna. - Ő áz á csini szőke Pennsylvániábó, nem igaz? - Bólintottam, miközben folytattam: - Á fényképbő ítélve én őt széretem á legjobban. Ő á légszebb. De persze látom ke' őket szémélyesen is, hogy méggyőződjek róla. Szóval... lássuk, tisztán látom-é! Béle hábárodtál mindegyik lyányba á szigeten...? Vá'junk csák egy pillanatot! Mindénkit felsorótál, Camille-t kivéve.

Elfintorodtam és megráztam a fejemet.

- Nem tudom, igazán kedvelem-e Camille-t, mint embert. Volt néhány eléggé bántó megjegyzése, nem csak rám, de a többiek közül néhányra is. Ami viszont a védelmére szól, még nem volt alkalmunk leülni és kettesben elbeszélgetni egymással. Az időm legnagyobb részét eddig Pamelával, Amy-vel és Devonnal töltöttem. A Trish-sel és Lindsay-vel közös édeshármasom is csak a tegnapi nap eredménye. Nem is tudom elmondani, milyen hihetetlen volt, Krissy! Sosem voltam még szűzzel azelőtt... De ezt persze te is tudod.

- Lindsay á kis Bibliás lyányka, há jól emlékszem. Nágyon mélyen elkötelezett a vallása felé, ném igaz? Úgy térvézte, hogy egy náp ő is a lelkészségen fog dógozni, aká'csak áz apja.

Ismét bólintottam.

- Igen. Így igaz.

- Pamela és Amy... ők milyének?

- Nagyon kedvelem Pamelát, Kristanna. Amy pedig épp olyan, mint amilyen a profilelemző programok megjósolták a kérdőívre adott válaszok alapján.

- Szóva' egy kis ribánc pincsi – vigyorgott.

- Igen – válaszoltam, miközben töretlenül az utat bámultam. - Fogalmazhatunk úgy is.

- Sajnálom, hogy nem jöhettem korábban – vonta össze a szemöldökét Kristanna, hirtelen témát váltva. – Problémák vótak az útlevelemmel. Előbb azt kellött elintézni.

- Semmi gond – mosolyogtam rá barátságosan, elrejtve az akcentusa okozta vidámságomat. – Nem a te hibád volt. Én pedig már annak is örülök, hogy végül ide értél. Mindig hiányzol már abban a pillanatban is, amikor elindultál.

- Te is hiányzó’ nekem. Du inviterer alle disse kvinnene her for Ã¥ være med deg siden du leter etter kjærligheten. Men jeg elsker deg mer en noen av dem kan noen gang komme til Ã¥ gjøre. Jeg bare hÃ¥pte at du kunne innse det[R1] .[2]

Tettetett szigorral az arcomon játékosan ingattam előtte az ujjamat, mire ő elvigyorodott.

- Ne beszélj itt nekem norvégul! Tudod jól, hogy egy szót sem értek belőle. Az pedig megőrjít.

- De vicces – nevetett. – És amúgy is elég őrült vagy már.

- Nagyon kedves – fintorogtam.

- És Blakken hogy van? – érdeklődött Kristanna a lova után, akit a szigeten tartott a saját lovam, Smokin’ Satin Bars mellett. Blakkennek volt norvég neve volt, úgyhogy nem tudtam, hogy jelent-e valamit vagy sem, de Kristannából kiindulva, ha igen, akkor valami nagyon vicceset.

- Blakken jól van – válaszoltam. – Mindkét jószágnak ugyanúgy gondját viselem.

- Na és mi á hélyzet Vincent Van Goattal?

Hangosan felnevettem, ahogy eszembe jutott Kristanna házi kecskéje.[3] Na ez viszont egy találóan kedves név volt egy állatnak.

- Ő is jól van. Láttam, amikor Trish és Lindsay játszottak vele kedden. A kis fickó egész nap csak eszik, iszik, alszik és játszik.

Kristanna félrebillentette a fejét.

- Na és Bow Vow Meow?

Bow Vow Meow! Na ez aztán a legfenomenálisabb név, amit csak egy macska kaphat.

- Ő is remekül van. Biztos vagyok benne, hogy boldog lesz, hogy újra láthat. És mielőtt megkérdeznéd, Hogglesworth, a malac is remekül érzi magát, akárcsak a két gekkód, Geico és Gonzo. Nem sokkal az előtt vettem ki őket a terráriumukból, hogy játszunk kicsit, mielőtt megérkeztél volna. És Jack Rabbit és Bugs Bunny se panaszkodhat[4]

- Ne felejtsük el Da Lambinatort se![5]

Felnevettem és a fejemet csóváltam a név hallatán.

- A Lambinator… Pár hete állatorvost kellett hívnom hozzá a szárazföldről. – Kristanna arca elkomorodott. – Eléggé beteg volt – folytattam. – Az állatorvos szerint parazitái vannak. Adott némi gyógyszert és azt mondta, ezt minden nap be kell adni neki a következő másfél hétben. A hatás pedig nem maradt el. A kis fickó megint olyan vidám, mint valaha.

Kristanna megkönnyebbülten sóhajtott fel.

- Ez remek hír. Égy pillánátra á frászt hoztad rám. Tudod jól, ménnyit jélentenek nekem ázok az állatok, Jeremy. Lambinator a légidősebb a szigeten lévők közül. Má’ nyóc éves. Biztos vagy benne, hogy jobban van már?

- Az orvos elmondta, mit kell rajta figyelni – válaszoltam. – Nem láttam még semmi jelét a visszaesésnek. De te többet tudsz a birkákról, mint én, Krissy. Majd magad is megnézed, ha oda értünk.

Lassan bólintott.

- Igén. Meg fogom.

- Lambinator, mint mindig, odakint van a karámban Vincent Van Goattal. Egész jól kijönnek egymással.

Mondanom se kell, hogy Kristanna nagy állatbolond volt. Egy hatalmas farmon nőtt fel Norvégiában, ahol számos különböző állat élt. Az elmúlt négy évben, mióta barátok voltunk, Kristanna elérte, hogy én is beszerezzek egy nagy rakat állatot a szigetemre. Bár én voltam az, aki itt élt, és így többnyire én is viseltem gondjukat, Kristanna még mindig a sajátjaiként kezelte őket. Nem mintha engem zavart volna.

- És ha már Bow Vow Meow-ról is beszélünk, jobban teszed, ha jól bánsz az én kis… cicamicámmal – vigyorodott el pajkosan.

- Ó, igen! Remekül bánok a… cicamicáddal – kacagtam fel Kristanna huncut természetén..[6]

- Kivetted Yack Rabbitet és Bugs Bunny-t is a ketrecükbő’, hogy mozoghássánák égy kicsit?

- Hát persze – bólogattam. – Engedtem, hogy randalírozzanak kicsit a szobámban minden nap. Még pár új rágcsajátékot is vettem nekik. Imádják.

- Áz jó – ragyogott fel Kristanna arca. – Mindég is jó munkát végezté’ á gondozásukkal, Jeremy.

- Köszönöm.

- Ném… én köszönöm – vigyorgott tovább. – Hé… mégvétted végül ázt a quadot, amit jávásoltam? Á lányok biztos imádnák.

Elmosolyodtam.

- Mérget vehetsz rá. Egy egész bevásárlólistát adtál nekem két hete. De semmi se maradt ki. Nem sajnáltam ezekre a lányokra semmi pénzt.

- Ná és mi ván a rekordommal á flipper-gépen. Mégvan még? – kuncogott. – Bár ném hiszem, hogy mégdöntötted vóna.

Én is felnevettem.

- Megvan a rekordod a kedvenc gépeden, ne aggódj. Azt sose tudnám megdönteni. Mást viszont nagyon megdöntöttem.

- Ó! Néhány csini kis pipit?

- Te és a mocskos fantáziád! – kacagtam.

- Szóvál bódog vagy? – szegezte nekem a kérdést, mielőtt oda értünk volna a házhoz. – Bódog vagy ezekkel a lyányokkal, ákiket ide hoztá’ a szigetre? Megé’te á sok veszőtséget ámit belefektetté’?

- Ez az öt nap volt a legszebb egész életemben – válaszoltam. – De ami most jön, az csak még jobb lesz, mert végre te is itt vagy – fogtam meg szőke vendégem kezét és a számhoz emeltem. – Boldoggá teszel. És igen, minden vesződséget megért már eddig is. A java pedig még csak msot jön.

- Elég égy náprá élmennem, hogy hiányozz, Jeremy – vigyorgott Kristanna. – Ném hogy három téljes hétre. Viszónt ámikó’ ide jövök, á csáládom hiányzik. Meg kéllene találni áz árány középutat.

- Remélem, éhes vagy – váltottam témát. – Harminc perc múlva vacsoraidő lesz. Már szóltam is Louisának, hogy készítse elő az ételeket. Lutefisk[7] lesz.

- Mmm… lutefisk – dorombolt. – Épp két nápjá ettem, de bódogan bénevezek egy újabb ádágrá. Á lutefisk pizza utánozhatatlan. Rendeltél lefsét is?[8]

- Hát persze. Tudod, hogy Louisa bármit elkészít, amit csak kérünk tőle. Még a te őrült ételeidet is. Szóval éhes vagy? Ettél már egyáltalán ma valamit?

- Momma készített vaflert,[9] mielőtt elindultam – simogatta a hasát. – Dé áz má’ huszonnégy órája vót. Úgy tűnt, éz á repülőút égy örökkévalóságig tart. Csák két hot dogot éttem á reptéren Miamiban óriás virslivel.

Hangosan felnevettem.

- Nagyon szereted az óriás virslit, ugye?

- Miné’ nágyobb, anná’ jobb – vigyorgott.

- Na és mi van a vaflerrel.

- Á vafler tejföllel tökéletes. Mmm… nyámi. De sájnos ném repülőgépre váló kájá. Á repülős kájá meg… Yuck![10]

Kristanna kiejtése ismét mosolyt csalt az arcomra.

- Akkor bizonyára éhes vagy már. Mindjárt szerzünk neked kaját – csókoltam meg ismét a kezét. – Nagyon örülök, hogy végre megint itt vagy. A szigeten, ahová tartozol.

- Jeg hører til her med deg, gift.[11]

- Kristanna…

Folytatása következik!

---

[1]Gondolom mondanom sem kell, hogy nem tudok norvégul. Ennek megfelelően azt se tudom, milyen az, amikor egy norvég akcentussal beszéli a magyart. Emiatt csak úgy hasra ütés-szerűen írom át Kristanna szövegeit. Ha valaki esetleg, aki ezt olvassa, jobban otthon lenne a témában nálam, világosítson fel és szívesen átírom a megfelelő részeket!

[2] Továbbra sem beszélek norvégul, így még a „Ã¥” és hasonló részeket se tudtam korrigálni, ami nyilván nem teljesen így van az eredeti nyelvben. A fordításnál is csak Google Translate-re tudok hagyatkozni (meg az angol és német nyelvtudásomra, már amennyit az segít), ami alapján a szöveg valami ilyesmit jelenthet: „Ide hívtad ezeket a nőket, mert szeretetre vágysz. De én jobban szeretlek téged, mint amennyire bármelyikük tudna valaha is. Csak remélni tudom, hogy ezt egyszer te is belátod.”

[3] A goat angolul kecskét jelent.

[4] Jack Rabbit = Nyúl Józsi, Bugs Bunny neve pedig nyilván Tapsi Hapsiéból jön (angolul Bucks Bunny).

[5] Feltételezem, egy bárányról van szó. (Lamb = bárány)

[6] Gondolom, a történet műfajából eredően sejthető, hogy Kristanna nem a macskát érti „cicamica” alatt. Az angol szöveg ennél sokkal kifejezőbb. Kristanna „pussy… cat”-ről beszél. A „pussy cat” a szobamacska, önmagában a „pussy” viszont puncit jelent.

[7] Lutefisk: Norvég nemzeti étel. Tömény lúgoldatban áztatott és főtt hal.

[8] Lefse: Tradícionális norvég palacsintatészta.

[9] Vafler = gófri

[10] Yuck: „Fujj” norvégos angolsággal.

[11] Ismét csak a Google Translate fordításából találgatva: „Egy hadseregre valót is meg tudnék enni.”