Heti ajánlat - Jó a buli

Pia, zene, csajok. Mi kell még?

Party night

A függöny és egyéb furcsaságok III. rész - Az igazán szexi pillanatok

Előzmény: A függöny és egyéb furcsaságok Prológus
Közvetlen előzmény: A függöny és egyéb furcsaságok II. rész

Írta: Malonym
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2015. október 16.

*********************************************************************

- Ööö… - nyökögtem. – Oké, Alma, először is, mivel még mindig nem szoktam hozzá ehhez, azért vonzódsz hozzám, mert rajtam van az amulett?

- Aha – bólogatott. – Ott is van. Jól lehet látni.

- És azt is tudod, hogy azért van rajtam a fehér amulett, mert Lucy megszegte a szabályt, igaz? Kicserélte az amulettjét az enyémmel.

- Igen – válaszolta Siobhan. Még mindig nem volt rajta derék alatt semmi. A melleit is csak a kötés takarta, miközben széttárta a lábait, közszemlére téve ágyékát. – Ez volt a helyes döntés. Ő úgyse akart szórakozni velünk.

- De te igen, igaz, Chris? – rebegtette Alma a pilláit. A feketén ragyogó amulett fénye a mellei között visszatükröződött ékszerein. – Úgy értem, az idő felében, amíg nem Lucy-t dugtad, minket bámultál.

- Én… ööö… - Ez nem a megfelelő időpont volt arra, hogy zavarba jöjjek. – Úgy értem, igen. Láttátok már egyáltalán magatokat?

- Aha – mosolygott Alma és felemelkedett az ágyról. – És egy perccel ezelőttig mindig is a „Nem érdekel, hogy mi mind barátok vagyunk”-állapotban voltam, amikor is hirtelen átváltottam a „Ez a legjobb dolog, ami történhetett, mert akarom őt és akarom a farkát”-helyzetbe. Ami, mint tudod – sóhajtott – egy teljesen új dolog nekem.

Elmosolyodtam.

- Azt hiszem, ki tudlak segíteni. – Lucy asztalának szélére hajítottam a törölközőmet. Mindkét lány felnyögött egy kissé, amikor megpillantották a farkamat. Siobhan beharapta az alsó ajkát. Tettem még egy lépést az ágy felé, a farkam pedig, ami még mindig a Lucy-val folytatott együttlét előnedveitől csillogott, most mereven Anna arca felé mutatott. – Biztos vagy benne?

- Teljesen biztos.

- Ideges vagy?

Habozott egy ideig.

- Igen. Egy kicsit.

- Nos, azzal semmi baj nincs. Segítene, hogy kicsit ellazulj, ha mondjuk, végig nézhetnéd, ahogy megdugom a barátnődet előtte? Mint, tudod, demonstráció.

Siobhan ajkai fülig érő mosolyba szaladtak, mintha csak egy vadiúj kocsit ajánlottam volna fel neki, vagy egy hetet Velencében. Könyörgően Almára nézett.

- Én… - habozott a másik nő és az ágyékkötője alá csúsztatta kezét. – Nem tudom, hogy segítene-e. De nagyon felizgatna, szóval…

Siobhan kuncogni kezdett és megcsókolta Alma arcát, mielőtt visszafordult volna a farkam felé.

- Ó, egek, Chris!

Még nem is csináltam semmit, de máris olyan boldognak tűnt, mint még soha.

- Rendben – mondtam. – Először is, Alma, szabadítsd ki nekem Siobhan melleit, ha nem gond! Nekem el kell intéznem valamit.

Alma bólintott és megragadta a barátnője felsőteste köré tekert kötés végét. Én a Lucy íróasztala mellett álló szekrényhez léptem. Régóta álmodoztam már arról, amit tenni készültem ezekkel a lányokkal. (Védekezésre természetesen nem volt szükség. Elvégre ők a praktikáikkal és az igézeteikkel ezt könnyedén meg tudják oldani.)

Elővettem a szekrényből egy üveg kókuszolajat és visszafordultam az ágyhoz, épp időben, hogy végignézhessem, ahogy Alma az utolsó kötésdaraboktól is megszabadítja Siobhan tökéletes, terebélyes kebleit. Öntöttem némi olajat a tenyerembe, majd odadobtam az üveget Almának.

- Alma, kérlek, készítsd őt elő számomra!

Leültem az ágyra Siobhannek az Almával ellentétes oldalára és mindketten kezelésbe vettük a nagyobb lány egyik mellét, gondosan bekenve olajal. Siobhan megfeszítette a hátát és halk nyögésekkel és sóhajokkal hálálta meg a figyelmet. Gyengéden megszorítottam mellét és eljátszadoztam kicsit egyik bimbójával, mire ő hangosan felnyögött. A másik időközben eltűnt Alma szájában.

Megragadtam Siobhan tarkóját és magamhoz vontam őt egy szenvedélyes csókra, miközben Alma tovább szopogatta a mellét. Nyelve mohón furakodott be a számba.

- Tudod, mit kell tenned – suttogtam a fülébe, majd elhevertem az ágyon.

- Vannak ötleteim – mosolygott Siobhan, majd felém fordult és végigsimított a mellein. – Hogy tetszik a mi kis ünnepi szórakozásunk?

- Igyekszem nem gondolkozni rajta, csak élvezni a helyzetet – mondtam. – Most pedig mire vársz?

Siobhan sóhajtott, majd megvonta a vállát és fölém hajolt, meredező férfiasságomhoz simítva melleit, miközben egy pillanatra sem törte meg a szemkontaktust. Miközben ujjaival mellbimbóit izgatta, keblei közé szorította farkamat és folyamatosan fel-le mozgott. Olajos bőrének érintése is vadító volt, de engem igazán a látvány izgatott. Végre közel kerülhettem azokhoz a mellekhez, amelyek után már évek óta vágyódtam.

Alma mellénk telepedett és egyik kezét a combjai közé csúsztatta, lassan és óvatosan izgatva magát. Siobhant bámulta éhes tekintettel.

- Jó érzés? – kérdezte.

- Most nagyon is – válaszolta Siobhan, felváltva rám és a barátnőjére pillantva, majd beharapta az ajkát. – Egek! Isteni érzés – szorította össze erősebben melleit férfiasságom körül.

Egy kicsit feljebb tornásztam magam ülő helyzetbe, hogy lássam Siobhan fenekének lágy ívét is a feje fölött, ahogy érzékien riszálja. Megragadtam Alma derekát és közelebb vontam őt egy csók erejéig. Az apró, formás, atletikus test hozzám simult és remegve fúrta nyakam hajlatába arcát, hogy bőrömet kezdje csókolgatni.

Siobhan felnézett rám.

- Jó neked így, Chris? – kérdezte.

- Nagyon jó – simítottam végig a haján.

- Szeretnék többet adni neked.

- Oké. Akkor használd a szádat!

- A fenébe is! Örömmel. – Siobhan kiengedte mellei közül a farkamat és köré fonta érzéki ajkait, továbbra is tekintetembe fúrva az övét. Gyönyörű kék szemei voltak, amik csak úgy világítottak szeplőkkel borított arca közepén. Isteni érzés volt, ahogy férfiasságom elmerült a szájában. Egyértelmű volt, hogy bőven akadt lehetősége gyakorolni az ilyen kényeztetésre irányuló képességeit az Alma előtti időkben.

Alma tekintete a farkamra és barátnője arcára szegeződött. Annyira fel volt izgulva, hogy az már szinte nekem fájt.

- Te is szeretnél egy kóstolót? – kérdeztem.

Alma nyelt egy nagyot és bólintott.

- Szabad? – kérdezte Siobhantől.

A másik lány elhúzódott.

- Veled mindig szívesen osztozkodok, Drágám – csókolta meg Alma arcát.

Az alacsonyabb lány a farkam fölé hajolt és megnyalta az ajkait. Siobhan felült és gyengéden simogatta a haját.

- Vedd csak a szádba! Élvezd ki a kedvemért – suttogta neki.

Alma bólintott és lejjebb hajolt, teljes hosszában elnyelve a farkamat. Szinte abban a pillanatban köhögni kezdett, majd megköszörülte a torkát és kuncogott.

- Csak lassan, bébi – mondta Siobhan.

- Oké, oké. Csak izgatott vagyok. Sajnálom – pirult el Alma.

- Semmi baj. Próbáld újra!

Alma pedig úgy is tett. Ismét ráhajolt a farkamra és lassan, félénken szopogatni kezdte. Ajkai nedvesen és forrón simítottak végig hímtagomon, ahogy egyre lejjebb haladt.

- Így, így – bíztatta Siobhan. – Hogy tetszik, Chris?

Felemeltem a hüvelykujjamat, torkomból pedig egy önkéntelen nyögés tört fel.

- Helyes – érkezett a válasz. – Most én jövök.

Ez így ment a következő percekben. Időről időre helyet cseréltek és a lányok felváltva vették kezelésbe a hímtagomat. Néha megszakították a folyamatot pár pillanatra, amíg csókolózta egymással, dicsérték egymás képességeit és apró érintésekkel jutalmazták a másikat. Sütött belőlük az egymás iránt érzett szerelem. Azt kívántam, bárcsak Lucy is itt lenne. Vajon hol járhat most?

Alma a következő pillanatban egy csapásra kiverte a fejemből a barátnőmet, ahogy Siobhan fülébe súgta: - Szeretném nézni, ahogy meglovagolod a farkát.

- Azt hittem, már sosem fogod kérni – emelkedett fel a másik lány és az ágy közepére irányított engem. – Készen állsz, Chris?

Vettem egy mély lélegzetet.

- Egymillió év sem lenne elég, hogy teljesen felkészüljek rád, Siobhan – mondtam. – De nem tudok tovább várni.

- Én sem – motyogta a lány és fölém helyezkedett, majd óvatosan rácsusszant farkamra. Narancsos vörös szőrzete úgy simult az én feketémbe, mint valamiféle halloween-i dekoráció.

Egy pillanatot sem akarva elvesztegetni lovagolni kezdett rajtam.

- Figyelsz, bébi? – fordult Alma felé.

- Ó, nagyon is – válaszolta a másik lány, miközben tőlünk egy karnyújtásnyira ücsörgött az ágyon és magát simogatta, betolva egyik kezét combjai közé és a csiklóját kezdte izgatni.

Én is figyeltem. Minden egyes lökésnél, ahogy Siobhan rám csusszant, beolajozott mellei fel-le ringtak. Haja hullámzott arca körül. Ismét beharapta az ajkát. Ez már nem is szexi volt, hanem észveszejtően erotikus.

Ez járt a fejemben, amikor Alma előre hajolt és szopogatni kezdte a barátnője bal mellét. Megragadtam az alacsonyabb lány fenekét, mire ő felnyögött, hasonló hangokat csalva elő Siobhan torkából is.

- Egek! Ez annyira izgató! – nyöszörögte Alma.

- Tudom – válaszolta Siobhan. – Abba ne hagyd!

Siobhan tovább lovagolt rajtam, miközben Alma töretlenül szopogatta kókuszolajjal bekent mellét. Pár pillanat múlva pedig Siobhan szemei szorosan lecsukódtak és hangosan felsikoltott. Ez után legördült rólam és fátyolos tekintettel Almára nézett.

- Te jössz – suttogta.

- Oké – válaszolta a másik lány. Felkelt mellőlem és félénken fölém térdelt, óvatosan nyílásához igazítva a farkam hegyét. Siobhan felemelte a kezét és végigsimított barátnője csupasz ágyékán körbe rajzolva barlangja bejáratát, amin én voltam az első férfi, aki valaha is behatolhatott.

- Chris – szólalt meg Siobhan. – Az olaj.

Megragadtam a karnyújtásnyira lévő üveget és átadtam neki.

- Így kényelmesebb lesz – mondta Siobhan, bedörzsölve a farkamat az olajjal, majd a maradékot Alma fenekére kente. – Készen állsz? – nézett a barátnőjére.

- Előbb adj egy szerencsecsókot! – kérte Alma.

Siobhan szenvedélyesen megcsókolta a barátnőjét, majd gyengéden a vállára tette a kezét és lefelé nyomta őt, arra kényszerítve, hogy ráereszkedjen a farkamra.

Alma halkan felsikoltott, ami épp annyira lehetett a fájdalom, mint a gyönyör jele. Éreztem, ahogy a barlangja ráfeszül farkamra. Isteni érzés volt.

- Itt is jön – mondta Siobhan, tovább nyomva Almát. – Jó érzés?

- Egek! Mennyei! – nyöszörögte Alma, miközben lassan fel-le kezdett mozogni farkamon. Siobhan gyengéden irányította őt.

- Cuki vagy, amikor srácokkal kefélsz – mondta Siobhan és megcsókolta a barátnője homlokát. – Gyerünk, kislány! Mutasd meg Chrisnek, hogyan is csinálod!

Éreztem, ahogy Siobhan ujjai odasiklanak barátnője vágatához és gyengéden végigsimítanak csiklóján, miközben a farkam benne mozog. Az alacsonyabb lány pedig eközben szakadatlanul mozgott rajtam fel-le. Teljesen elalélva figyeltem, ahogy csillogó feneke rugózik rajtam. Hipnotikus látvány volt.

Egy régi Fantasztikus Négyes-dialógus visszhangzott az elmémben: „Megcsináltam!! Beúsztam a határtalan dimenziók világába!! Ez a végtelenség csomópontja – az útkereszteződés mindenhova!” Éreztem, ahogy az orgazmus elhatalmasodik rajtam. Alma ékszere tökéletes ritmusban hullámzott arra, ahogy bennem vert magasra a szenvedély lendülete.

Siobhan felemelte a barátnője fejét és megcsókolta őt.

- Fantasztikus vagy – mondta.

- Te vagy… ah!... fantasztikus – válaszolta Alma.

- Annyira örülök, hogy ezt megoszthatom veled.

- Én is… Ó, egek!

- Imádlak.

- Én is imádlak téged… Egek! Mindjárt elme…!

A szó többi része elveszett az éterben, ugyanis én is elértem azt a pontot, mint Alma. Testünk együtt lüktetett, míg végül belé lövelltem az egész nap tartogatott töltetemet.

Néhány pillanatig minden távolinak és ködösnek tűnt. Legközelebb arra tértem észhez, hogy Alma mellettem fekszik és kábán kuncog. Siobhan a barátnője ágyékát tisztogatta felváltva egy zsebkendővel és a nyelvével.

Lucy az ágy mellett állt az amulettjével a nyakában, egy túlméretes Targaryen-házas pólót viselve.

Megcsókolta a homlokomat.

- Jól telik a halloweenod, édes? – kérdezte kacéran.

- Nem is láttam, hogy bejöttél.

- Elfoglalt voltál.

- És… ez minden…? Rendben vagyunk?

- Remekül vagyunk – ült le Lucy az ágyra, letörölve egy csepp kókuszolajat a köldököm mellől és lenyalta az ujjáról. – Szeretnék beszélni erről később, amikor már mindannyiunknak kitisztul a fejünk, de örülök, hogy jól érezted magad. Oké?

- Oké.

- Megőriztél egy kevés töltényt nekem is, vagy teljesen kiürültél?

Alma felemelkedett, hogy szembe nézhessen Siobhannel.

- Én olyan üresnek érzem magam most! – mondta.

Siobhan elmosolyodott.

- Emiatt ne aggódj! – Azzal barátnőjébe vezette három ujját, mire az hangosan felnyögött. Az én farkam is ismét megfeszült.

- Nem hiszem, hogy akárcsak közel is járnék ahhoz, hogy kifogyjak – mondtam.

- Akkor jó – ragadta meg a kezemet Lucy és felhúzott az ágyról. – Mert Gabby már vár a sarokszobában.

Vettem egy mély levegőt.

- Vár, hogy… úgy?

Lucy az amulettje láncát csavargatta.

- Amikor legutóbb láttam, a függője feketén izzott. Gyerünk! Nézni szeretném.

A farkam hirtelen ismét lüktetni kezdett. Úgy éreztem, ez az éjszaka már nem is lehetne szebb.

Folytatása következik!

************************************************************************

Megjegyzés: A történet részletesen kifejti azt is, ahogy Chris eljátszadozik Gabby-vel. Ebbe viszont a szerző minden szado-mazo elemet belesűrített, amit csak el lehet képzelni, én pedig már a legenyhébb s-m történeteket sem szeretem (elvi okokból, de ez nem lényeges), szóval inkább kihagytam. Akit, velem ellentétben, ez a rész is érdekelne, angolul itt megtalálja.

Recepciós pult 2. rész - Szerzek magamnak valakit

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Recepciós pult 1. rész

***************************************************************

Szandinak olyan apró volt a cicije, hogy csak azért hordott melltartót, mert attól nagyobbnak tűnt. Krisztián minden alkalommal újra és újra megállapította, de közben tombolt a kíváncsiság, és bármikor megmarkolászta volna, akár pici, akár nem.

„És ez a popsi…!” – Nem talált rá szavakat.

Különösen, amikor a lány, valamelyik kedvenc, karcsú derekára simuló, de attól lefelé intenzíven bővülő nadrágjainak egyikében állt a pult mögött, és úgy nézett ki ettől a fazontól, mintha kicsomagolásra várna.

„Úgyis elkaplak egyszer!” – mondogatta magában a fiú.

Ahogy leroskadt a kagylószerű fotel poros ölelésébe – mintha már ledolgozott volna egy műszakot, és nem éppen most kezdené –, egyből fel is élénkült a látványtól. Izgatottan megvakargatta a szája szöglete felé kanyarodó, keskeny oldalszakállát – amitől mégsem érezte magát annyira gyerekképűnek –, és figyelte, ahogy a redőkbe rendeződő, fekete nadrág itt-ott, egy pillanatra odasimul a lány fenekéhez. Közben egy kósza fénysugár bepimaszkodott Szandi blúzába, és kéjesen kivetítette a cicik árnyékát. Krisztián elégedetten állapította meg, hogy nem is olyan kicsik.

Az üvegfalon túl mindenki sietett, véget ért a munkaidő. Szandit nem szokták a kijáratnál várni, ám Krisztián biztos volt benne, hogy legkésőbb a következő saroknál valaki türelmetlenül figyeli az óramutatót, és mindjárt elviszi magával.

– Milyen napod volt? – tette fel a mindennapi kérdést, mielőtt a lány kilépne a délutáni forgatagba.

– Szokásos.

– És mik a további terveid?

Szandi, mintha furcsállná, felhúzta a szemöldökét:

– Rövidebb vagy hosszabb távon?

– Ma este.

– Mért kérded? Randira akarsz hívni?

– Jó is volna! – sóhajtott egy mélyet Krisztián.

– Elkéstél, már foglalt vagyok.

A fiú fejében egy seregnyi pornókép kezdett kavarogni, melyek mindegyike a lány foglaltságát jelezte, különféle pozíciókban. Közben némi reményt is felfedezni vélt:

– Lenne esélyem? – Képzeletében máris foglalttá tette Szandi nyílásait, tetszőleges sorrendben.

– Te nem dolgozol, hogy így ajánlgatod magad?

– Olyankor, amikor egyikünk se dolgozik… csinálhatnánk közös programot.

A lány, mint aki fontolóra veszi a javaslatot, szórakozottan belenézett a rekeszekbe, majd a mosdó felé indult.

Krisztián felpattant a törzshelyének számító, kényelmes fotelből, és két ugrás után elállta Szandi útját:

– Mit mondasz erre?

– Mire is? – mosolygott a lány, és megkerülve a fiút, kinyitotta a mosdó ajtaját.

– Van barátod?

Az irodaház földszintén rajtuk kívül senki sem tartózkodott, az utcáról pedig lehetetlen belátni.

– Nincs senkim.

Krisztián hátulról elkapta és maga felé fordította.

– Holnap nem dolgozol, láttam a beosztást. Reggel összefuthatnánk.  – A hatásos érvelés érdekében a falhoz szorította a lányt, és a derekához nyomta a falloszát.

Szandi nem tiltakozott, ki sem akart bújni a váratlan fogságból.

– És? – nevetett a nála másfél fejjel magasabb srác arcába. – Csinálunk valamit? – Kiszabadította az egyik karját, majd lenyúlva Krisztián farkához, futólag megmarkolta. – Reggel, munka után is így készen vagy?

– Majd meglátod.

– Mutogatós vagy?

– Ha érdekel, nyugodtan előveheted.

– Láttam már faszt.

– De az enyémet még nem.

– Mondom én, hogy mutogatós vagy… – Elhallgatott, mert Krisztián nyitott szájjal közelített. Elkapta a fejét a csók elől.

– Nem szeretsz smárolni?

– Csak, akivel együtt járunk.

– Járnál velem?

– Nem nagyon érek rá ilyesmire.

Krisztián egy határozott mozdulattal becsúsztatta mindkét tenyerét a bő nadrágba, s mivel nem tapasztalt ellenkezést, az apró bugyiba is befurakodott:

– Nagyon ráizgultam a popódra.

– Te seggbe akarsz rakni?

– Szereted?

– Nem nagyon.

– Mi a kedvenced a szexben? – kérdezte a srác, miközben az egyik kézfejével nadrág alatt körbekerülve Szandit, bepróbálta az egyik ujját a forró résen.

– Nincs kedvencem.

– Lovagolni?

– Az is jó… Be kéne csukni az ajtót, mert akárki belép, rögtön meglátja, hogy könyékig bennem vagy – mosolygott a lány, és egy pillanatra ő meg a fiú nadrágjának mélyére nyúlt be. – Ezt mind belém tervezted rakni?

Krisztián kétségbeesetten dörmögött:

– Nem hagyhatom üresen a földszintet. – Fél percre se mert bezárkózni a mosdóba, pedig érezte, hogy nem tartana tovább felnyársalni és telepumpálni a lányt.

– Zárd be a bejáratot! – biztatta Szandi.

– Nem lehet, mert rögzíti a program… csak, ha már senki sincs az épületben. – Felnyögött, mert a lány két marokkal húzogatta a falloszát.

– Más ötletem nincs.

Felfigyeltek a lift zümmögésére.

– Te ide, én oda! – súgta Szandi, és sietve elfoglalta a helyét a recepciós pult mögött.

Krisztián magára csukta a mosdó ajtaját, és csak akkor merészkedett elő, amikor már semmiféle neszt sem hallott:

– Gyere vissza! – hívta a lányt, és az ajtóban állva, térdig letolta a nadrágját.

– Az a legrosszabb hely. És itt, a pult mögött?

– Veszi a kamera.

Szandi megvonta a vállát:

– Akkor majd egy másik alkalommal – mondta egykedvűen, felkapva a pultról a táskáját.

– Reggel felcsöngetek…

– Meg ne próbáld! Nem leszek egyedül.

– Azt mondtad, hogy nincs senkid.

– Nincs.

– Akkor?

– Mindig szerzek magamnak valakit, aki megbasz.

Folytatása következik!

A függöny és egyéb furcsaságok II. rész - Orgiasztikus dugásfesztivál

Előzmény: A függöny és egyéb furcsaságok Prológus
Közvetlen előzmény: A függöny és egyéb furcsaságok I. rész

Írta: Malonym
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2015. október 16.

*********************************************************************

- Van hat amulett – magyarázta Lucy. – Mindegyik vágykeltő igézetekkel van feltöltve, amik minden évben Halloweenkor hatnak napszálltától napkeltéig. Mind ugyanúgy néznek ki, de amikor az igézetek aktiválódnak, öt közülük feketén fog felragyogni, egy pedig fehéren.

A „fekete ragyogás”-kifejezés önellentmondásnak tűnt számomra, de most ez foglalkoztatott a legkevésbé. Ez azt jelentette, hogy Lucy szexelt már nőkkel? Sosem említette még ezt nekem és sosem láttam rajta, hogy érdekelnék a nők. Bár, ha néhanapján, csak egy-egy éjszakára, meleggé változnék, nekem is nehéz lenne elmagyaráznom neki.

- A fehér amulett a közvetítő, a feketék a befogadók. Mindenki, aki fekete amulettet visel, teljes mértékben és ellenállhatatlanul vonzódni fog ahhoz, aki a fehéret viseli.

- Hohó! Szóval csak úgy random valamelyikünknek (aki 16,67%-os eséllyel lehetek én is), ma nagyon jó éjszakája lesz.

- Az utolsó két évben mindenkinek nagyon jó éjszakája volt – jegyezte meg Siobhan.

- Renee volt a hatodik – tette hozzá Lucy. – De ő többé már nem lóg velünk, úgyhogy megbeszéltük, és úgy döntöttünk, téged kellene bevennünk – simított végig a vállamon és megcsókolta a nyakamat.

- Normális körülmények között sosem adnánk az erőt egy férfi kezébe – mondta Kate. – De benned mindannyian megbízunk. Mindig is úgy tűnt, hogy… tudod… tudsz uralkodni magadon, vagy valami ilyesmi.

- Nem vagy egy önelégült faszfej – pontosította Alma.

Ez volt a legzavarbaejtőbb dolog, amit egész nap hallottam. Ezek a lányok nem ismertek engem az elmúlt évben? Tényleg ennyire jó voltam abban, hogy elrejtsem az ellenállhatatlan vágyamat egy kiadós gruppen iránt? Vajon az lenne a helyes, ha elmondanám nekik, hogyan is érzek, mielőtt ez tovább gyűrűzne? Lucy-ra pillantottam megerősítésért, ő pedig csintalanul mosolygott rám.

- Nagyon fogod élvezni a ma éjjelt – mondta, majd elnyúlt az ágyon és megfeszítette a hátát, nekinyomva melleit feszes ruhájának. Ez a Fekete Özvegy-jelmez! Egek!

Lucy-val mi mindig is egymásnak tartogattuk magunkat. Nem vagyok épp az a monogám fajta, de abba beletörődtem, hogy a mi kapcsolatunk így működik. Most pedig meghív egy olyan helyzetbe, ahol 66,67%-os eséllyel fülig belezúgok az egyik barátjába (még ha csak ideiglenesen is)?

- Van néhány szabály – mondta Gabby, végigfuttatva egyik vörösre festett körmét a vállamon, hogy magára vonja a figyelmemet. – A szabályok fontosak.

- Első szabály: nincs féltékenykedés. Amikor az amulettek működésbe lépnek, megszabadulunk a normális életbeli kapcsolatainktól, vonzalmainktól és szexuális preferenciáinktól. Mindenkinek tiszteletben kell tartania a többieket. Mindannyian önkéntesen csináljuk ezt, úgyhogy el kell fogadnunk, hogy előállhatnak váratlan helyzetek is.

- Második szabály: Nincs alkohol vagy drog ma éjjel. Mindenkit, aki fekete amulettet visel majd, az épp eléggé ki fog ütni, a fehér amulett viselője, pedig rengeteg hatalmat kap. Neki muszáj megőriznie az önuralmát.

- Harmadik szabály: Nincs cserebere. Bármikor leveheted a saját amulettedet, ha már eleged van az éjszakából, de utána nem vehetsz fel másikat, mint ami eredetileg is rajtad volt.

- Ó! És három és feledik szabály: Ha a dolgok igazán beindulnak – Gabby itt beharapta a mutatóujját és vett egy mély levegőt, mielőtt folytatta volna – ebben az esetben színkódokat használunk a helyzet jelzésére. A zöld azt jelenti, „minden oké”, a sárga azt „hagyd abba, amit épp csinálsz!”, a piros pedig azt, hogy „mindenki álljon meg!” Világos?

- Igen – válaszoltam. Lucy-val sose volt szükségünk többre egy egyszerű „állj!”-nál, de volt egy olyan érzésem, hogy jobban teszem, ha nem állok le vitatkozni Gabby-vel. – Igen, minden világos. És nagyon jól is hangzik. Mennyi idő van még napnyugtáig?

- Úgy fél óra – mondta Siobhan. – Mindenki húz egy amulettet, aztán visszamegyünk az ágyunkba és megvárjuk, amíg aktiválódik. Próbáltuk már, hogy mind egy helyiségben legyünk, amikor az egész elkezdődik, de az már túl sok volt.

- Majdnem belefulladtam – idézte fel Alma és szorosan Siobhan dereka köré fonta a karjait, mielőtt szenvedélyesen megcsókolta volna őt.

Mindenki választott egy-egy amulettet egy dobozból az óramutató járásával ellentétes irányban haladva, Gabby-vel kezdve. Szóval én voltam a második. Azt kaptam fel, ami egy kicsit fényesebbnek és világosabbnak tűnt a többinél. Jó megérzéseim voltak a választásommal kapcsolatban Alma és Siobhan egymásra tették fel az amulettjüket, majd Siobhan a karjaiba kapta barátnőjét és úgy cipelte ki a szobából.

Talán egy kicsit túl sokáig is bámultam őket, míg végül Gabby megszólalt: - Na tünés az ágyamról, ti perverzek! – tekerte az amulettjét duplán a nyaka köré, hogy aztán jól be tudja gyömöszölni a bőr nyakörve alá. – Össze kell gyűjtenem némi „anyagot” és az utamban vagytok.

- Jól van, jól van! – tápászkodtam fel. – Bocsánat! – Azzal megfogtam Lucy kezét és őt is felsegítettem. – Amikor azt mondta, vissza kell mennünk a „saját ágyunkba” – fordultam a barátnőm felé – az nem ÚGY jelentette a saját ágyamat, igaz? Csak mert…

- Te velem jössz, Küklopsz – mosolygott Lucy és egy gyors mozdulattal gyengéden megmarkolta a farkamat a nadrágomon keresztül. Gabby azonban még mindig figyelt minket, úgyhogy még mielőtt bármit is válaszolhattunk volna, Lucy kirángatott a sarokszobából és az ágya felé indultunk.

Amikor odaértünk, bekopogtatott és elkiáltotta magát: - Kopp-kopp! Szalonképes állapotban vagytok?

- Igen – hallatszott Siobhan hangja. – Beletelik egy kis időbe, amíg lehámozzuk ezt a hacukát, úgyhogy pár percig még szabad az utatok.

Lucy kinyitotta az ajtót, és valóban, Alma épp a barátnője jobb karjáról göngyölte lefelé a pólyát. Úgy éreztem magam, mint aki valami nagyon-nagyon bensőséges pillanatba ormótlankodik be, de annyira izgatott voltam már, hogy valószínűleg akkor is így éreznék, ha arra lépnék be, hogy egymás orrát tekergetik. Átvonszoltam Lucy-t a szoba másik végébe és elhúztam a függönyt.

A barátnőm megfordított és az ágyra lökött, majd az ágyékom fölé térdelt.

- Nagyon fel vagyok izgulva – jelentette be.

- Én is - válaszoltam és megragadtam a tarkóját, hogy magamhoz vonjam őt egy szenvedélyes csókba. Amikor az ajkaink szétváltak, csak ennyit mondtam: - Sosem mondtad még, hogy lefeküdtél már bármelyik barátnőddel is.

- Nem – húzta át Lucy a pólómat a fejemet. – Úgy értem, veled elég gyorsan átlendültünk a „Chris-nek nem kell tudnia erről”-állapotból az „Ez olyasmi, amit nagyon szeretnék megosztani Chris-szel és szeretném, ha meglepetés lenne”-állapotba.

- Nos, meg is lepődtem – zipzáraztam ki Lucy ruháját és lehúztam annyira, amennyire csak tudtam, napvilágra hozva egyik meredező mellbimbóját. – Kinél volt a fehér amulett az elmúlt két évben?

- Az elsőben Almánál – bújtatta ki Lucy a karját a jelmezéből. Az anyag mindenkitől elfeledetten hullott a padlóra. Ismét lenyűgözött a barátnőm meztelen testének látványa, mint mindig. A nyaka, a vállai, a csípője. A mellei között lógó amulett. A tetoválásai, két delfin, ahogy kiugranak a vízfelszín alól a csípőcsontján. – Akkor még nagyon új és izgalmas dolog volt ez nekünk. Siobhan heteronak gondolta magát az előtt az éjszaka előtt.

- Tényleg? Az amulett változtatta bi-vé állandó jelleggel? – Tenyerembe fogtam egyik mellét, a másik kezemet pedig a derekára simítottam és közelebb húztam őt magamhoz. Imádtam ezt a nőt és annyira vágytam az érintésére, amennyire az csak fizikailag lehetséges.

- Szerintem ez sokkal inkább úgy volt, hogy… Ó! – nyögött fel, ahogy hosszan megcsókoltam a nyakát. Próbált erőt venni magán és tovább beszélni, miközben ágyékát az enyémhez simította. – Csak… megmutatta neki… az énjének egy részét… ami mindig is ott… ott volt… Ó, egek!...

Miközben Lucy fülcimpáját szopogattam, kihasználtam a lehetőséget és átpillantottam a válla felett. A függönyre vetülő árnyékkép egy nagyon hasonló szituációt sugallt, mint amiben nekünk is részünk volt éppen. Nem sokára a hat amulett felragyog majd, én pedig gondolatban végig vettem a lehetőségeket. Alma nem vonzódik a férfiakhoz, szóval, ha bevonja a lányokat egy orgiába, én csak néző lehetek. Nem mintha emiatt bármi okom is lehetne panaszra. A másik oldalról viszont Lucy-t a lányok nem vonzották, vagyis még ha mindenki rá is gerjedne, ő továbbra is csak velem akarna kamatyolni egész éjjel. Azt pedig tökéletesen megtehetnénk bármelyik nap, mágia nélkül is.

Tenyerembe fogtam a fenekét és gyengéden megszorítottam a ruháján keresztül, köré fonva a másik karomat és a hátára fordítottam az ágyon. Végig csókoltam felsőtestét, miközben tovább toltam lefelé a jelmezét, egészen odáig, hogy láthatóvá váljon csiklója is. Oda is nyomtam pár gyors csókot, majd a combjai közé simítottam az arcom.

- És mi történt tavaly? – kérdeztem.

Lucy felnyögött.

- Tavaly… Ó!... Gabby… húzta a fehér amulettet… Az… az nagyon intenzív… volt. Ó, egek! Kívánlak.

- Mi a varázsszó?

- Kérlek! – nyöszörögte, majd egy pillanat alatt elhallgatott, ahogy nyelvem végigsimított a csiklóján. – Ó, egek! Imádlak.

Nem tudtam válaszolni, mert a szám teljesen le volt foglalva, de így is jeleztem neki a megfelelő módon, hogy az érzés kölcsönös. Lucy hangosan felnyögött és a fejem köré szorította lábait. Imádtam így kényeztetni őt, mert, annak ellenére, hogy majd megfojtott a szorítása, így éreztem a teste minden rezdülését. Azt, ahogy a háta megfeszül, ahogy megmarkolja a lepedőt, és ahogy a másik kezével a saját mellbimbóját morzsolgatja. A légzése egyre szaggatottabb és reszelősebb lett, ahogy közeledett a csúcs felé.

Aztán a függöny félrerebbent.

Felpattantam Lucy lábai közül és felültem az ágyon. Barátnőm a combjai közé kapta a kezét, próbálva eltakarni magát, vagy épp próbálva fenntartani élvezeteit… Nem tudtam volna megmondani. A szoba közepén álló Siobhan és Alma kiéhezett tekintettel bámultak Lucy-ra. Az alacsonyabb lány még mindig a papnő-jelmezét viselte, Siobhan múmia-kosztümje helyén pedig már csak egy kevés szövet maradt, ami eltakarta a felsőtestét és a vállait. Derék alatt nem viselt semmit, én pedig nem tudtam levenni a tekintetem fedetlen ágyékáról, amin a lámpafényben nedvesség vékony rétege csillogott. Mindkettőjük amulettje feketén izzott.

Lenéztem magamra. Az én amulettem is sötéten ragyogott, Lucy-é viszont fehéren.

- Hali! – szólalt meg Siobhan. – Boldog Halloween-t!

- Helló, srácok! – húzta el Lucy a kezét. A csizmáját, az amulettjét és a lábszára közepénél lelógó ruháját leszámítva meztelen volt. – Boldog Halloween-t!

- Azon gondolkoztunk – mondta Alma –, hogy szívesen benne lennénk egy hármasban veled. Igazából nagyon is szeretnénk.

Mindkettőjük tekintete különösen csillogott. Én nem éreztem különbséget a magam részéről. Hihetetlenül fel voltam izgulva, de ez eléggé átlagosnak számított. Kigomboltam a nadrágomat, nem mintha ezzel bárkinek bármit is jelezni szerettem volna, csak kezdett odabenn már túl kevés lenni a hely.

- Ó! – nyögött fel Lucy és megragadta a kezem. – Az… az igézet beszél belőletek, ugye?

- Valószínűleg pontosan ez a helyzet – mondta Siobhan és a barátnőm melleire pillantott. Én pedig egy fikarcnyi féltékenységet sem éreztem.

- De én nem akarom ezt – takarta el ismét magát Lucy. – Hetero vagyok, emlékeztek?

- Igem – mondta Alma. Csend borult a szobára egy pillanatra, ahogy a két lány csak állt ott. Védelmezően közelebb hajoltam Lucy-hoz. Vajon az igézet valahogy… agresszívvá is teszi őket? Készen álltam rá, hogy megvédjem a barátnőmet, ha arra lesz szükség, még akkor is, ha Siobhan nagyobb nálam, Alma pedig mindig is olyasvalakinek tűnt, aki a mocskos trükköket kedveli.

Aztán Siobhan megragadta Alma vállát és rá pillantott.

- Hé, baby! Szeretnél kényeztetni, miközben elképzeled, hogy Lucy-val csinálod?

- Ó, egek! Naná! – mosolyodott el Alma. – De úgy kell tennem, mintha Lucy lennél.

- Megegyeztünk. – Hevesen csókolózni kezdtek és az ágyra roskadtak. Nem húzták el maguk mögött a függönyt.

Mozdulatlanul ültem ott és még pár pillanatig figyeltem Alma és Siobhan összefonódó testét, mielőtt Lucyismét megszorította volna a kezemet.

- Szeretnél lezuhanyozni? – kérdezte. – Ki kell jutnom innen, azt hiszem.

- Persze – válaszoltam. Letoltam a nadrágomat és az alsógatyámat és a derekam köré tekertem egy törölközőt. Nem húztam vissza a függönyt. Alma és Siobhan nem úgy néztem ki, mintha különösebben érdekelné őket a helyzet.

Az emeletünkön négy egyszemélyes koedukált fürdőszoba volt, tökéletes egy kis elvonulásra és némi vizes szexre. Bezártuk az ajtót magunk mögött.

- Milyen érzés ez neked? – kérdezte Lucy az amulett felé intve.

- Nem különösebb – válaszoltam. – Nem tudom, honnan tudnám, hogy működik. Nagyon meg szeretnélek dugni, de ez egyébként is igaz.

- Azt elhiszem – mondta Lucy. Letette a törölközőjét és elkezdett zuhanyozni. Néhány pillanat múlva már mindenhol nedves volt. Vizes fürtjei a nyakához tapadtak. – De nem ennyire – pillantott felém –, nem?

Megvontam a vállam.

- Egek! – nyögött fel Lucy. – Tényleg ennyire kívánsz? Oké, akkor tegyünk egy próbát! Le az amulettel! – Letépte a sajátját és a mosdókagylóba dobta. Én is így tettem. – Érzel különbséget?

Levettem a törölközőm és az ágyékomra néztem, mintha a farkam helyzetét méregetném.

- Egy kis megkönnyebbülést érzek. De nem biztos, hogy ez azzal van összefüggésben – mondtam. – Lehet, hogy az igézet férfiakra nem hat?

- De nagyon is hat. Még mindig akarod?

- Igen.

Lucy a zuhanyzó másik végébe lépett.

- Mutasd meg!

Úgy is tettem. Beléptem a zuhanyzóba és megragadtam a barátnőm derekát, a falhoz nyomva őt. A derekam köré fonta lábait, a karjait pedig a nyakam köré, ahogy belé hatoltam. Hangosan felnyögött és rácsusszant farkamra.

Eleinte lassan és óvatosan mozogtam benne, majd egyre gyorsítottam a tempón. Hangosan felnyögött és beleharapott a vállamba.

- Keményebben! – nyöszörögte. Addig igyekeztem, amíg el nem értük a mindkettőnk számára megfelelő ritmust. Csodás volt benne mozogni, mint mindig. Hihetetlen érzés volt vele lenni, ahogy közben a víz csorgott le a hátamon. Lucy sikolyai visszhangoztak a csempén.

- Ó, egek! – nyöszörgött. – Imádlak, Chris.

- Én is imádlak téged – válaszoltam. A combjai alá simítottam a kezem, miközben ő a falnak feszítette kezeit. Olyan hevesen löködtem belé férfiasságomat, ahogy csak tudtam, neki pedig megfeszült a háta és barlangja minden egyes lökésnél lüktetve a szerszámomra szorult.

Nem tudom, hogy érezte meg, hogy már közel állok a csúcshoz, de valahogy megérezte.

- Oké, állj, állj, állj! – nyöszörögte. Rögtön meg is álltam és kihúztam belőle farkamat, segítve neki talpra állni. – Egek! Ez hihetetlen volt.

- Volt? – kérdeztem. – Csak nem történt valami?

- Nem. Egek, dehogy – zárta el Lucy a vizet és megragadta a törölközőt, kivéve az amulettet a mosdókagylóból. – Csak jobb lenne, ha takarékoskodnál a töltényeddel. Később még szükséged lesz rá. Boldog Halloween-t! Gyere és keress meg!

Egy szál törölközőben kisétált az ajtón, pajkosan ringatva a fenekét. Visszatettem a nyakamba az amulettemet és a derekam köré csavartam a törölközőt. A folyosó azonban üres volt, amikor kiléptem a fürdőből.

Visszamentem a szobánkba, de Lucy nem volt ott. Alma és Siobhan az ágyukon feküdt, úszva az izzadtságban.

Felültek, amikor beléptem.

- Chris! – szólalt meg Siobhan, még mindig fátyolos tekintettel. – A férfi, akit kerestem. Alma szeretne kérdezni valamit.

- Ó… Oké! – mondtam. – A fürdőben váltunk el. Azt hittem, ide jött. De úgy tűnik, mégsem.

- Nem Lucy-ról van szó – válaszolta Siobhan, majd Alma válla köré fonta egyik karját. – Kérdezd meg!

Alma nyelt egyet. Most láttam talán először ilyen félénknek. Nagyon cuki látvány volt.

- Nos… Chris, én… ööö… döntöttem – kezdte. – Úgy döntöttem… szeretnék kipróbálni egy farkat. Azon gondolkodtunk… tudod, segítenél-e benne.

Beletelt néhány pillanatba, mire leesett a tantusz. Lucy kicserélte az amulettjeinket.

Folytatása következik!

Heti ajánlat - A masszázs gyönyörei

Ide én is beszállnék.

Élvezetek konferenciája

A függöny és egyéb furcsaságok I. rész - Optika

Előzmény: A függöny és egyéb furcsaságok Prológus

Írta: Malonym
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2015. október 16.

*********************************************************************

Ez volt az utolsó évem az egyetemen. Teljesítettem minden kurzust a fizikus mesterképzésen. Már csak az volt hátra, hogy összerakjam a szakdolgozatomat. Dióhéjban, az egész az optikáról szólt. Fényről és színekről. Nem egy népszerű téma, de én szerettem, mert ugyanaz a kérdéskör volt, amin Isaac Newton is sokat törte a fejét háromszáz évvel ezelőtt. Mi történik, amikor ránézünk valamire? Ez persze egy nagyon leegyszerűsített, kvázi-filozofikus megközelítése annak, amivel ténylegesen foglalkoztam, de mégis ez foglalkoztatott szinte egész nap.

Október volt. A fák mind vörösbe és narancsszínbe burkolództak, a lányok pedig mind kötött pulóvereket húztak. Kivéve persze azokat, akik máris jelmezbe öltöztek. Fotonok milliárdjai és milliárdjai pattogtak ide-oda körülöttünk a leglehetetlenebb szögekben is, láthatóvá téve minket egymás számára. Innen tudtuk, hol vagyunk és mi van körülöttünk. Szubatomi szinten ránézni valamire nem sokban különbözik attól, mintha megérintenénk.

Órák, ebéd, labor és egy korai, könnyű vacsora fél ötkor. Akármi is volt Az, tudtam, hogy nem ételről van szó, és hogy beöltözve kell érkeznem. A jelmez könnyű ügy volt. Volt egy halloweeni jelmezem, ami egész egyetem alatt kiszolgált, és minden eleme a szobámban volt: vörös napszemüveg, egy póló rajta egy X-szel, fekete nadrág, megfelelő cipő, elválasztott haj, merev száj. Utána pedig már indulhattam is a sarokszoba felé.

A „sarokszoba” Kate és Gabby, a csapat másik két tagjának birodalma volt. Ez volt a lányok kedvenc gyülekezőhelye, lévén a legnagyobb kétszemélyes szoba az épületben. Emellett, valami különös építészeti megoldásból kifolyólag, öt fala volt. Nem volt egy tökéletes pentagramma, de a lányok boszorkányos igényeinek megfelelt.

Én érkeztem utoljára. Lucy maguk közé ültetett Gabby-vel az utóbbi ágyára. Nem volt túl sok helyem, úgyhogy igyekeztem minél jobban összehúzni magam és a barátnőm felé dőltem. Persze semmi okom nem volt panaszra, hiszen hozzásimulhattam Lucy-hoz, végig mérve őt tökéletes Fekete Özvegy-jelmezében. A testhez simuló kezeslábas a köldöke fölöttig lehúzott zipzárral, a valósághű pisztoly, ami csábosan a belső combjához volt rögzítve, és a vállig érő vörös paróka. Imádtam Lucy hollófekete haját, de ebben a vörös parókában mégis volt valami magával ragadó, ha értitek mire gondolok. Nem mintha nem látszott volna minden vörösesnek a szemüvegemen keresztül, de akkor is.

Lucy megcsókolta az arcomat és egy pillanatra beharapta a fülcimpámat.

- Helló, Édes! – mondta művi, de úgy is nagyon szexi orosz akcentussal, majd normál hangon hozzátette: - Milyen volt a napod?

- Rémisztőséges – vigyorogtam.[1]

- Örülök neki.

Gabby átkarolta az alkaromat, elvonva a figyelmemet a barátnőmről.

- Na és, ki akarsz te lenni?

Egy pillanatra elakadt a lélegzetem, mielőtt válaszolni tudtam volna. Gabby jelmeze, legalábbis amennyire én meg tudtam mondani, csupa fétis-felszerelésből állt. Fűző, térdig érő csizma, ujjatlan kesztyű, falatnyi sort és egy nyakörv, mind bőrből. Ráadásképp Gabby még akkor is egy olyan nő volt, aki után bárki megfordulna, ha egy koszos melegítőnadrágban és bő, kapucnis pulóverben császkál a folyosón. Olasz volt, mediterrán felmenőitől örökölt dús sötétbarna hajjal, benne egy-két szőkére festett tinccsel, hatalmas szemekkel és telt ajkakkal.

Lucy combjára simítottam a kezem támogatásért és próbáltam megnyugodni.

- Küklopsz vagyok – válaszoltam. – Az X-man-ek vezetője.

Gabby a szemeit forgatta.

- Úgy döntöttél, egy Rozsomák-jelmezhez nincs megfelelő hajad?

- Hát, Küklopsz szexibb.

Visszatartottam magam, mielőtt kimondtam volna, de a fejemben ott pattogtak a gondolatok: Küklopsz egy meglehetősen félreértett karakter. A legjobb szuperhősök mind metaforák, nem igaz? Hulk a megtestesült PTSD, a Flash a posztmodern világ örökös rohanását szimbolizálja, és így tovább. Küklopsz egy hetero fehér srác, akinek a részéről már az is halálos fenyegetés, ha ránéz valakire. Az ő ereje mindig akcióra kész. Megfelelő szemüveggel kell kordában tartania, hogy ne égessen azonnal lukat minden csinos nőbe. Meg tudom érteni a drámáját.

De egy másik dolog: Küklopsz körül ott van egy rakat gyönyörű nő, aki vonzódik hozzá, ráadásul mindegyik gondolatolvasó. Szóval ő próbálja visszafogni magát, de minden nő, aki hallja az összes rohadt gondolatát, úgy dönt, akarja őt.

Nem érdekes felállás ez?

Sikertelenül leplezve egy nyögést, Lucy igyekezet megállítani a kezem, nehogy túl messzire kússzon a combjai közé.

- Hé, perverz! – lökte félre a kezemet. – Neked van valami megoldásod arra, hogy lehet egyszerre két Fekete Özvegy?

Jelentőségteljesen Kate felé pillantott, aki szintén Fekete Özvegynek öltözött. Az egyetlen dolog azonban, amiben az utóbbi az én barátnőmé fölé kerekedett, az az volt, hogy Kate-nek nem volt szüksége parókára, mivel ő amúgy is vörösre festette eredetileg szőke haját. Ezen kívül azonban Kate nem igazán tudta megragadni a megfelelő szuperhős-hatást. Igazán kedveltem Lucy összes barátját, de Kate volt az egyetlen, akinek eszem ágában sem volt önként a kedvére tenni. Szóval örömmel álltam volna Lucy oldalára, azonban…

- Ja. Két Fekete Özvegy van. Kate bizonyára a gonosz, szőke változat. Legközelebb egyeztessetek jobban!

- Egyeztettünk – vágta rá Lucy. – Én már nyár óta terveztem ezt a jelmezt. Mindenki tudott róla.

Próbálva visszagyömöszölni a szellemet a palackba, visszafordultam Gabby-hez: - Na és te minek öltöztél? – mértem végig. – Anának a Szürke ötven árnyalatából?

Gabby horkantott egyet.

- Ne sértegess! Először is, Ana nem… Ó! – kapta le a szemüvegemet. – Nézd meg így!

- Ó! – Egy pillanat alatt minden zölddé változott, kivéve Gabby bőrét, ami tetőtől talpig vörösre volt festve. Lélegzetelállító munka. Amikor pedig felemeltem a tekintetem, végre a két szarvacskára is felfigyeltem a fürtjei között. – Valami huncut kis démon vagy… vagy ilyesmi.

- Belzebub, Ördög, Sátán, Mephistopheles – mondta Siobhan.

Alma kuncogni kezdett.

- Jobb a Pokolban szolgálni, mint a Mennyben uralkodni – szavalta.

A boldog pár felé fordítottam a tekintetem. Alma Sibhan ölében ült, a megszokott pozíciójukban. Önmegtartóztatás nélkül mutatták ki az érzéseiket egymás iránt, akár társaságban, akár zárt ajtók mögött, és tökéletesen össze is illettek. Siobhan rendelkezett a csapatból a leginkább „szuperhősös” testtel. Száznyolcvan centi magas volt, természetes vörös hajú és a mellei is egyenként akkorák voltak, mint a feje, minden művi beavatkozás nélkül is. A kosárlabdacsapat oszlopos tagja volt és a Can U Not Talk Sense nevű banda elsőszámú énekese. Kétség sem férhetett hozzá, hogy rá gondolva rántották ki a legtöbben a kampuszon, ha nem az egész államban.

Ami igazán cuki párossá tette őket Almával, az az volt, hogy az utóbbi alig nőtt magasabbra százötven centinél, úgyhogy még úgy is alig ért Siobhan álláig, amikor az ölében ült. Annának is gyönyörű teste volt. Különösen a feneke volt lélegzetelállító, amit nem is rejtett véka alá feszülős nadrágjaiban. Amennyire én tudtam, Alma még sosem volt férfival, de kétségem se férhetett hozzá, hogy mellette egy srácnak se lenne kisebbrendűségi komplexusa a magassága miatt. Ráadásul profi tornász is volt.

Nagyjából ugyanamiatt bámultam rájuk, ami miatt mindig is szoktam, plusz részben amiatt is, mert próbáltam kitalálni, minek öltöztek. Siobhan múmia volt. Nyaktól lefelé az egész testét valami gézszerű anyagba csomagolták. Biztosan volt alatta valami, különben a mellei nem álltak volna ilyen tökéletes pozícióban, de nem tudtam kitalálni, mi. Azonban mérget mertem volna venni rá, hogy egy meredező mellbimbó dudorát látom az anyagon ott, ahol Alma barátnője mellének dőlt, Ez alapján bármit is viselt, az nagyon vékony anyagból volt.

Ha Siobhan egy halott fáraó volt, magától értetődött, hogy Alma valamiféle templomszolga. Az öltözékének nyolcvan százaléka ékszerekből állt. Egy aranyozott bikinifelső, ami épp csak a melle felét takarta. Az aranyszín tökéletesen passzolt a bőréhez, a jelmezre aggatott függők pedig halkan csilingeltek, amikor viselőjük nevetett. Egy vékony lila ágyékkötőt viselt, ami elől és hátul is lelógott.

Pár pillanat múlva arra eszméltem, hogy Lucy beszél hozzám.

- Ébresztő, Drága! – veregette meg a hátamat. – Épp ott tartottunk, hogy beavassunk pár titokba.

- Oké – válaszoltam. – Kezdhetnétek azzal, hogy elmondjátok, mi Az.

- Hmmm! – morgott Kate, elővéve egy dobozt az ágy alól. – Szóval, van ez az igézet, amit az elmúlt két halloweenkor is használtunk és szeretnénk újra kipróbálni ma este. – Kinyitotta a dobozt, amiben hat nyaklánc pihent, rajtuk hatalmas függőkkel, amik ezüst érmékre hasonlítottak. – Ez egyfajta… kötő bűbáj… Amolyan bizalomépítés, ööö…

- Orgiasztikus dugásfesztivál – foglalta össze tömören Lucy.

- Igen – pirult el Kate. – Ez az… ezt a kifejezést kerestem.

- Ó! – nyögtem, keresve a szavakat. Nem akartam az ajándék ló fogát méricskélni. – Vagyis, úgy értem, benne vagyok. Hogy működik?

Folytatása következik!

---

[1] Szóvicc. Az eredetiben „spooktacular” az „ijesztő”-jelentésű „spooky” és a „fantasztikus, hihetetlen, csodálatos”-jelentésű „spectacular” összemosásából.

Recepciós pult 1. rész - A képzeletre nem kell óvszert húzni

Írta: Marokfegyver

Krisztián napról napra korábban érkezett, s nem csupán betartva a kötelezően a műszak átadásra-átvételre fordítandó időt, hanem jóval hamarabb. Mindegy, hogy éppen melyik lányt váltotta a pult mögött, beült a kényelmes, kagylószerű fotelbe, és onnan leste a nappali recepciós utolsó perceit. Ez az a hely, ahol egész éjszakákat képes éber álomban tölteni, amikor amúgy sem akad semmi látnivaló.

Laurát szerette legjobban nézegetni, mert a lány mértékletesre szabott, de alaposan gömbölygetett feneke ingerlően ringott a feszülő, fekete nadrágban, vagy különleges alkalmakkor ki-kikandikált a rövid szoknya alól, sőt a mély fotel öleléséből szinte folyamatosan gyönyörködhetett benne. Laurát – ha egyáltalán észre is vette a ravaszkodást – nem zavarta, és néha még egy-két szórakozott válaszra is méltatta a kukkolót. Úgy jött-ment a pult mögött, mint a versenylovak a mókás kerítés fogságában, amit nem tekintenek akadálynak.

– Milyen napod volt? – próbálkozott Krisztián, amint elfoglalta megfigyelőállását.

– Még nincs vége – vont vállat a lány, miközben valamit beírt egy füzetbe, aztán a gépbe, és katonás sorba rendezte a papírokat.

– Elhiszem, hogy nincs vége – sóhajtott a srác, és elképzelte, hogy mi minden történhet még ma ezzel, a szemmagasságban mozgó, csodás popsival. – Nekem is lennének ötleteim.

Úgy tapasztalta, hogy Laura rendszeresen jár buliba, akár hétköznap is, hiszen többször előfordult már, hogy délután érte jöttek, reggel pedig ugyanaz a kocsi hozta dolgozni. A különbség csak annyi volt, hogy általában többen várták, vissza meg csak egyvalaki hozta. – „A többiek alszanak még?” – gondolta ilyenkor Krisztián, és lapos pillantásokkal igyekezett felfedezni a lányon a buli nyomait.

– Valami elszakadt, vagy fordítva van rajtam? – mosolygott akkor Laura, de abban a pillanatban el is felejtette az egészet, akkurátusan szétterítette a pulton a papírokat és füzeteket.

Ezen a délutánon még nem türelmetlenkedett egyetlen autós sem, Laurára várva.

– Milyen ötleted lenne? – kérdezte váratlanul a lány.

Krisztián meghökkent.

– Nekem most kezdődik a műszak – közölte fájdalmasan.

– Azt tudom, de attól még lehet álmodozni! Te nem szoktál?

A 21 éves srác ábrándozva bámulta Laura fenekét:

– Ha én azt elmesélném…!

– Mi tart vissza?

– Hosszú…

– Az a jó! A képzeletre nem kell óvszert húzni!

Krisztiánnak meghökkeni sem volt ideje, mert a lány megkerülte a pultot, és eltűnt a Mosdó feliratú ajtó mögött. Ettől kezdve már csak percei maradtak hátra a műszakból, és a fotelből bámészkodó Krisztián számára is.

„Egyszer bemegyek utána!” – fogadkozott a fiú már sokadszor, de egyszer sem próbálta ki, hogy mit szólna Laura, ha a mosdó falának szorítaná. Ugyan mit? Legnagyobb valószínűséggel közömbösen az órájára pillantana, és megjegyezné:

– Bocsi, de sietek!

Még ennél is égőbb változat lenne, ha azt kérdezné:

– Meg tudod csinálni fél perc alatt?

Bármelyik opciótól fülig vörösödne, de már a gondolattól is zavarba jött.

Szandi és Kriszta, a másik két recepciós is érdekesen reagálna egy lerohanásra, ám Laura a legkiszámíthatatlanabb, és a nyelve mar, mint a kígyóé.

„Valamelyiket úgyis elkapom!”

Laurát édeskés illatfelhő kísérte, és a megszokottnál harsányabb sminket kent az arcára.

„Bevetésre készül. – A fiú könnyedén el tudta képzelni, hogy a recepciós szépség mi mindenre képes munkaidőn túl. Nem dekorációnak hordják el menőbbnél menőbb kocsikkal, egész éjszakára. – Ott bizony nem csak dugás lesz!”

– Színházba készülsz? – kockáztatta meg a kérdést, bár ilyenkor már nem sok esély maradt a feleletre, és különben egyetlen zsetont se tett volna fel az „igen”-re.

– Hova? – torpant meg a lány, és a pulthoz támaszkodott. – Ja, nem. Buli lesz…

– Jó helyen?

– Nem tudom még, sosem voltam még ott.

– Messze?

Laura megvonta a vállát:

– Remélem, nem – válaszolta, ellentmondva a látszólagos közömbösségnek, olyan hangsúllyal, mint aki egy percet sem hajlandó várakozni a dugásra. – Házibuli.

Krisztián nyelt egy nagyot, és kihasználva a lány beszélőkedvét, tovább kíváncsiskodott:

– Vacsi is lesz?

– Szendvicsek.

– Pia?

– Ja. Meg zene, tánc… és ilyesmi.

– Meddig tart?

Laura úgy nézett a fiúra, mintha valami sértőt kérdezett volna:

– Ameddig jólesik.

– Reggelig táncoltok?

– Meg ami belefér.

Krisztián felbátorodott:

– Az jó! Mikor érzed jól magad?

– Ha jó a banda és mindenki elengedi magát.

– Szex is lesz?

– Ahogy a helyzet adja magát…

Mintegy végszóra, a kijárat elé gördült egy sötétített ablakú autó, és Laura vidáman búcsút intve a recepciós pultnak, sietve beugrott az első ülésre.

Krisztián tudta, hogy egész éjszakán át lesz miről álmodoznia.

Folytatása következik!