Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete VI. rész 2. fejezet
Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 13.
*********************************************************************
Kristanna kifejezetten gyönyörű jelenség volt,
különösen hosszú, fényes szőke hajával, amit általában feltűzve hordott.
Számtalan olyan apróság jellemezte a külsejét, amikért egyesével is oda tudtam
volna lenni. A leginkább magával ragadók azonban talán a lábai voltak.
Száznyolcvan centis magasságával igazi égimeszelő
volt, jó hosszú, lenyűgöző lábakkal. Karcsúak voltak és napbarnítottak és az
ember nem tudta úgy végig futtatni rajtuk a tekintetét, hogy ne érezze úgy,
soha nem érnek véget. Kristanna kifejezetten vékony volt, így nem voltak meg
azok az egészségesen gömbölyded vonalai, mint néhány idősebb lánynak a
szigeten, de sok minden más, például a lábai, alaposan kárpótoltak ezért.
A százhetvenöt centis Camille-nek is hosszú és
érzéki lábai voltak, de, attól tartok, még csak összemérhetők sem voltak
Kristannáéival.
Ami pedig a legjobb, mindebből semmit se rejtett
el, amikor egy szál fekete melltartóban és tangában lejtett végig a házon azon
a péntek estén. Akkor már mindenki arra készülődött, hogy visszavonul a saját
szobájába éjszakára, és ez alól Kristanna és én sem voltunk kivételek. Nem
mindig együtt bújtunk ágyba, de ezalkalommal ez volt a terv. A továbbiakról
majd másnap gondolkodunk.
- Mégint á lábaimat stírölöd, ném igaz? –
vigyorgott. – Té rossz fiú!
- Akkor te meg rossz lány vagy – válaszoltam
pajkosan. – Csak azért vetkőztél le tangára és melltartóra, hogy engem cukkolj.
- Ná és működik?
- Igen. Határozottan. Nagyon is.
Huszonhárom éves barátnőm csábosan rám mosolygott
és leült velem szemben az ágy túloldalára. Vettem egy mély levegőt és úgy
folytattam: - Már elmondtam ma párszor, de, azt hiszem, megéri az ismétlést.
Nagyon hiányoztál az elmúlt hetekben. Te vagy a legjobb barátom az egész
világon. Ha rajtam múlna, örökké itt tartanálak ezen a szigeten.
- Szimpátikus elképzelés. Dé á családom hiányolna
– mutatott rá. – Talán idé hozhatnád én családomát is – nevetett fel a
gondolatra. – Azt megnézném. Momma és Papa ném igázán szeretne itt. Ők jobbán
szeretnek farmunkon lenni Norvégiában, já?
- Ezt már mondtad nekem, drágám.
- Viszont szeretnék még tudni többet Dévonról –
váltott témát. – Aztat gondolom, Dévon á léginkább szexi á lyányok közül,
ákikkel valaha is találkoztam. Néked mi tétszik benne, Jeremy?
- Nos, úgy mondhatnám… minden – válaszoltam
komoly hangon. – Nem tudom, Kristanna. Nehéz lehet elhinni, de akármilyen szép
is Devon kívülről, milliószor szebb belülről. Emellett pedig ráadásul pont
ugyanazt szeretné az élettől, mint én is.
- Akkó nékem is van közös valami bennünk.
Elmosolyodtam, miközben megjegyeztem: - Én ettől
még szeretnék a többiekre is fókuszálni és közelebbről megismerni őket, mielőtt
meghoznám a végső döntést.
Kristanna vett egy mély levegőt.
- Én csák aztat szeretném, há bódog lennél,
Jeremy. Mindég is csák aztat akartam.
Ismét elmosolyodtam.
- Kívánom, hogy megtaláld a hozzád illő férfit
vagy nőt, kedvesem. Megérdemled. Ki tudja? Talán az illető már itt is van ezen
a szigeten. Azt mondtad, nagyon megkedvelted Devont, nem igaz? Hát beszélj
vele!
- Hmmm… Dévon – dorombolta. – Dé közben Trish-t
is mégkedveltem. Minden leányt kedvelek itten. Nágyon csinik.
- Amúgy, hogy mondják azt az anyanyelveden, hogy
„szeretlek”? – jutott eszembe. – Talán még fel is használhatom valakinél, aki
megtetszik, hogy lenyűgözzem.
- Jeg elsker deg.
Ekkor még nem tűnt fel, de Kristanna pont azt a
három szót, jeg elsker dag, mondta, amit akkor is, amikor a dzsippel a ház felé
tartottunk pár órája. Talán azért, mert nehéz volt kiragadni egy különösen
hosszú, számomra teljesen értelmetlen mondatból. De amikor napokkal később a
kukkoló szobámban meghallottam, elgondolkoztam…
Vajon Kristanna szerelmes belém?
Eleddig bármivel is próbálkoztunk a
kapcsolatunkban, végül arra jutottunk, hogy nem vagyunk mások „csak” legjobb
barátok. Megosztottam a legbensőségesebb pillanataimat Kristannával, de ezek
után sem tudtam másképp tekinteni rá, csak mint barátra.
A legnagyobb akadálya annak, hogy új szintre
helyezzük a kapcsolatunkat, az volt, hogy ő egy norvég farmerlány volt, én
pedig egy szigeten éltem a Csendes-óceánon és amúgy az Egyesült Államokban
nőttem fel. Egyikünk sem akarta elhagyni az otthonát, hiába töltötte Kristanna
az egyetemi éveit Kaliforniában. Nem mintha én szívesen költöztem volna vissza
oda. Persze ez nem önmagában Kalifornia ellen szól. A földrajzi távolság mindig
is behatárolta a lehetőségeinket.
- Ná és milyén én angolom? – kérdezte Kristanna
kicsit elbizonytalanodva. – Nágyon sokat dógoztam rajta áz elmút hetekben.
- Tökéletes az angolod, drágám. Megvan az
akcentusod és pár dolgot másképp fejezel ki, mint az átlagos anyanyelvi
beszélő, de attól még tökéletes. Hosszú utat tettél meg az alatt a négy év
alatt, mióta ismerjük egymást.
- Alig beszé’tem még pár szót angolul, amikó
találkoztunk elősző. Sokat segített, hogy mentem egyetemre Los Angelesbe.
Megcsóváltam a fejem.
- Még mindig nehezen hiszem el, hogy archeológiát
tanultál. Valahogy nincs előttem a kép, ahogy épp egy sötét barlangot kutatsz
át valahol. Viszont az nagyon is, ahogy a többiek pulykaszendvicset esznek az
ebédszünetükben, te pedig falod a lefse-t.
- Meg a lutefisket – vigyorodott el fiatal
barátnőm.
- Utánozhatatlan vagy, drágám. Egyszerűen
utánozhatatlan.
Kristanna szemmel láthatóan észrevette a
nadrágomon növekvő dudort, miközben kinyújtottam a jobb kezem és megérintettem
az arcát. Persze ez nem is volt meglepő, tekintve, hogy ez a gyönyörű lány ott
üldögélt mellettem az ágyon, mindössze egy fekete melltartóban és tangában.
Azok a csodálatos lábak még vonzóbbak voltak, mint egyébként…
- Köszönettel tartozom neked, amiért segítettél,
hogy ezek a lányok beléphessenek az életembe – mondtam, miközben magamhoz
öleltem őt és gyengéden megcsókoltam a fülcimpáját. – Hogy tudnám ezt neked
valaha is meghálálni? Ezek a lányok igazi angyalok.
- Betal meg tilbake? Du kunne giftet deg med meg
isteden.[1]
- Miért csinálod ezt velem? – csóváltam a fejem.
– Miért váltasz folyton át norvégra? Tudod, hogy egyetlen szót sem értek
belőle.
- Már mondottam néked. Szórakoztató. Tetszik hogy
ámit mondok ném érted, Jeremy. Ha akarod tudni, mit jélent, tanulj meg én
nyelvemen!
- Talán kitaníthatnál…
Kristanna hangosan felnevetett.
- Ném hinném azt. – Félresöpört egy kósza tincset
a homlokából. – Még harapnék valamit, mielőtt mennék ágyba.
- Szeretnél valami különlegeset? Egy szendvicset?
Boldogan csinálnék neked egyet.
- Én inkább vágynék egy farokra. – Kristanna
szavaitól a torkomon akadt a szó. Ez a magával ragadó nő azonban
félreérthetetlenné tette mondandóját azzal, ahogy végigmért és megnyalta az
ajkait. Utána kibontakozott az ölelésemből és a térdeire ereszkedett az ágy
mellett. Majd felnézett rám és a szájára mutatott. – Mégkaphatnám akkó a
harapnivalómat?
- Hát persze, drágám.
Kristanna elmosolyodott és a mutatóujjával
intett, hogy húzódjak közelebb hozzá. Engedelmeskedtem, majd elengedtem egy
halk nyögést, ahogy hosszú ujjai megragadták az ágyékomat.
Ismét felmosolygott rám, majd talpra emelkedett
és átölelte a vállamat. Szám kimondott szavak nélkül is az övét kereste,
ajkaink pedig pillanatokon belül forró csókban értek össze. Óvatosan
félrebillentettem a fejem, hogy kényelmesebb pozíciót találjak magamnak.
Miközben bal karommal magamhoz öleltem őt, a jobb
kezem felfedező útra indult. Végigsimított mesés, gömbölyű fenekén, majd még lejjebb
indult. Kristanna kuncogni kezdett a csók ölelésében, miközben a combja
hátulját simogattam. Közben pedig előre hajoltam, mélyebben belevetve magam a
heves csókba.
Barátnőm ismét kuncogni kezdett, miközben az
éjjeliszekrénynek lökött és másik lábát az enyém köré fonta. Csókunk egyre
hevesebbé vált, ahogy beleadtam minden mozgósítható energiámat.
- Ó, igen! – nyögtem fel, ahogy Kristanna benyúlt
a nadrágomba és előhúzta félig már megmerevedett farkamat, közben pár centire
eltávolodva számtól. Ismét a térdeire ereszkedett és letolta a nadrágomat, hogy
aztán gyengéden mozgatni kezdje kezét hímtagomon.
- Mmm! Ez néz ki többnek is, mint egy esti kis
nasi – vigyorgott, ahogy egyre gyorsabban mozgatta kezét egyre merevebb
árbócomon. – Néz ki már égy igázi főfogásnak.
Felnyögtem az élvezettől, miközben ő
előre dőlt és szájába fogadta meredező szerszámomat. Ó, micsoda csodálatos
érzés!
Mint mindig, Kristanna most is lassan
mozgott. Szerette volna, ha sokáig tart az egész. Minden egyes előre irányzott
mozdulat és visszahúzódás után felpillantott rám és teli szájjal elmosolyodott.
Sose tudnék elég jó dolgot mondani egy nőről, aki ennyire élvezi azokat az
egyszerű örömöket, amiket az orális szex nyújthat a partnerének. Különösen ha
az a partner én magam vagyok.
Ahogy számítani lehetett rá, Kristanna
mesésen festett, ahogy a lábaim között térdelt. Továbbra is észveszejtő
melltartóját és tangáját viselte, ajkai pedig egy nagy O-t formáztak lüktető
farkam körül.
Teljesen az ajkai és nyelve hatása alá
kerültem, ahogy élvezettel kényeztettek. Az erőfeszítései pedig hamarosan
megtették a hatásukat és egyre növekvő feszítő érzés lett úrrá altestemen.
Éreztem, hogy már közel a csúcs. Mindez együtt Kristanna előre-hátra mozgó
fejének látványával, teljesen megőrjített. Kezdtem teljesen elveszteni az
eszem.
Előre löktem magam és mélyen a torkára
toltam meredező férfiasságomat épp abban a pillanatban, amikor abból
ágyútöltet-szerűen elkezdett kilövelleni tartalma. Kristanna a derekam köré
fonta karjait és hosszú körmeit a bőrömbe fúrta, ahogy éhesen nyeldekelte
nedveimet, egy cseppet sem hagyva hátra.
Ahogy a testem kezdett elernyedni az
orgazmus gyönyörei után, hangosan felsóhajtottam, miközben Kristanna kiengedte
a farkamat a szájából. Még egyszer gyengéden megmarkolta és megszorította,
miközben csillogó szemekkel szemlélte gyönyörömet.
- Te vagy a legcsodálatosabb lény ezen a világon
– ziháltam, majd előre dőltem és megcsókoltam Kristanna homlokát. – Egyszerűen
csodálatos.
- Erre szükségem vót – vigyorgott és ismét
megnyalta ajkait. – Semmi sem jobb, mint farok íze egy kellemes éjszakán. Vagy
reggelen, vagy délutánon… vagy bármikó.
Én is elmosolyodtam.
- Te aztán igazán huncut egy lány vagy.
- Nézünk sok élvezet elébe következő öt hétben
ezekkel a gyönyörű lyányokkal te szigeteden. Köszönőm, Jeremy, hogy lehetek
része ennek. Még úgy is, hogy elszalasztottam egy hetet. Pedig nagy kár áz is.
De akkor is köszönőm.
- Ez a legkevesebb, amit tehetek érted, Krissy.
Végtére is te segítettél megtalálni őket – mosolyogtam rá. – Most már viszont
én is kaphatok egy kis harapni valót?
A mosolya csak még szélesebb lett.
- Gondoltam azt, soha nem fogod megkérdezni.
Amikor Kristanna talpra emelkedett, rajtam volt a
sor, hogy elé térdeljek. Vagy legalábbis fél térdre ereszkedjek. Miután a
megfelelő pozícióba helyezkedtem, kinyújtottam a kezeimet és gyengéden végig
simítottam gyönyörű lábain. Aztán rám tört az ellenállhatatlan késztetés, hogy
megcsókoljam őket. Végig futtattam nyelvem hegyét izgató combján, majd csókot
nyomtan a térdére, miközben fenekét gyúrogattam.
Mindkét kezemmel lassan lehúztam tangáját, míg
végül az meg nem állapodott a padlón. Fáradozásaim jutalma szemkápráztató
ágyékának látványa volt. Nem is volt más dolgom, mint hogy előre hajoljak és
rátapasszam ajkaimat.
- Hogy tetszik, drágám? – kérdeztem, felpillantva
rá.
Kristanna úgy döntött, hogy megszabadul
melltartójától, majd kebleire simította kezeit és finoman megmarkolta őket.
- Já! Nágyon vagy huncut, Jeremy. De tetszik
nágyon.
- Feküdj le a kedvemért!
Engedelmeskedett, de csak miután előre hajolt,
hogy szájon csókoljon. Aztán felnyögött és sóhajtott egyet, amikor elnyújtózott
a hátán és széttárta a lábait nekem. Váó! Egyszerűen gyönyörű volt a látvány.
- Most már nincs is szükségem másra, csak egy
villára és egy olyan nagy szalvétára – vigyorogtam, miközben tekintetem
csodálatos női kincsére szegeződött. – Ez a legjobb egyél-amennyi-beléd-fér
büfé a világon.
- Egyé, ámennyit csak akarsz – mosolygott Kristanna.
– Tudód, hogy szeretem, amikó a puncimat falod, Jeremy. Csak sosem elég belőle.
Egyé csák ámennyit akarsz!
Visszamosolyogtam rá.
- Akkor egész éjjel ez lesz a program.
- Csak á villát hanyagold… kérlek!
Hangosan felnevettem.
- Arról beszélhetünk.
Kristanna ismét felnyögött, amikor kinyújtottam a
nyelvem és végig futtattam hegyét vágatán. Az íze, mint arra számítani is
lehetett, csodálatos volt.
Miközben figyelmemet minél inkább a
legérzékenyebb bőrfelületnek szenteltem, ami csak egy nőnek van, a csiklójának,
két ujjamat beigazítottam barlangjába. Nyelvem gyorsan mozgott és sebesen
izgattam pöckét. Imádtam az ízét az ilyen szép estéken…
Kinyilvánítva tetszését nyelvmunkámat illetően,
Kristanna jobb kezem ujjai közé fonta az ő bal kezéit és gyengéden
megszorította.
- Ó, Jeremy… Jeremy… - zihált és megfeszült a
nyaka az élvezettől.
- Te vagy a legjobb barát, akit csak ember kívánhat
magának – mondtam. – Bármit megtennék érted, Missy Krissy. Bármit.
- Én is bármit tennék még érted… - sóhajtott fel
a szőkeség, ahogy növeltem a tempót nyelvemmel, az ujjaimat pedig lassan ki-be
mozgattam benne.
Amikor már remegni kezdett a teste, tudtam, jó
úton haladok. Nem tartott sokáig, míg végül feljuttattam a csúcsra.
Valószínűleg épp annyira élveztem csinálni ezt neki, amennyire ő élvezte az
átélését.
Mikor Kristanna egész teste megfeszülni látszott,
mélyen belé toltam ujjaimat még egyszer és nyelvemmel is rákapcsoltam egy
utolsó menetre. Erre barátnőm fejem köré szorította hosszú, karcsú lábait és
kifújt minden levegőt a tüdejéből.
Szorítása csak akkor enyhült, amikor az orgazmus
végül végig söpört a testén és az izmai elernyedtek.
Ideiglenesen az én étvágyam is lelankadt, úgyhogy
felemelkedtem és szemmagasságba helyezkedtem Kristannával szemben. Egymásra
mosolyogtunk, majd megcsókoltam.
- Tudom, hogy utá’ni fogsz te ezé – vonta össze a
norvég szépség a szemöldökét -, de nagyon elfáradtam. Tizenkét órát utaztam én
a repülőn ma… Muszáj aludnóm.
Hangosan felnevettem.
- Komolyan gondoltad, hogy egész éjjel szexelni
szeretnék? Ezért kellene utálnom téged?
- Gondolóm ném, hogy te egész éjjel szexelni
akársz – somolygott. – Pontosan én tudóm – kacagott fel. – Té mocskós perverz.
- Nézzenek csak oda, ki beszél! – mosolyogtam vissza
rá.
Kristanna ásított egy hatalmasat.
- Sajnálóm té’leg, Jeremy, de muszáj kicsit
pihennem. Talán majd máskó szexelünk.
- Van még rá öt teljes hetünk – emlékeztettem. –
Eddig a legtöbb idő, amit egyhuzamban a szigeten töltöttél, az tizenegy nap
volt tavaly. Emlékszel? Akárhogy is, én nagyon várom, hogy együtt tölthessük az
időt, Krissy. Te leszel az én csíntalan kis segítőm.
- Hogyán is hagyhatnóm ki eztet ennyi csinós
leánykával körülöttünk? – vigyorgott. – Ez olyán nékem, mint egy válóra vált álom.
Köré fontam karjamat és magamhoz öleltem törékeny
testét.
- Pihenj csak nyugodtan! Én a karjaimban foglak
tartani egész éjjel.
- Kifogásom nincs sémmi áz ellen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése