Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete VI. rész 4. fejezet
Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 13.
*********************************************************************
- Voltál nágyon rendes és gyéngéd vele – jegyezte
meg Kristanna úgy két órával később, amikor együtt ücsörögtünk a kukkoló
szobámban. Épp a csütörtöki nap eseményei néztük vissza az egyik monitoron,
ahogy Lindsay elveszítette a szüzességét. – Lindsay nágyon édes lány.
Különleges élmény ez lehetett néked is, Jeremy.
- Különleges is volt – bólintottam és elöntött a
kényelmetlenség érzete, ahogy a szerszámom ismét mocorogni kezdett a
nadrágomban, miközben figyeltem az együttlétünket Trish-sel és Lindasy-el. Az a
gondolat futott át az agyamon, hogy a farkam talán egy kis figyelemre vágyik.
Talán Kristanna segíthetne rajta.
- Látom, volt nagyon izgató is – kuncogott norvég
barátnőm, az ágyékom felé intve.
Előttünk a képernyőn Trish szinte már könyörgött
nekem, hogy segíthessen behelyezni a szerszámomat Lindsay nyílásába. Amikor
beleegyeztem, Trish boldogan elmosolyodott és hamarosan akcióba is lendült.
Kristanna figyelmesen szemlélte a mozdulataimat, amikkel Lindsay-be hatoltam.
- Ó, egek… - nyögött fel, végig futtatva kezét
egyik feszes mellén.
Amikor épp Lindsay szájába mélyesztettem a
farkamat, Kristanna felém fordult és rám vigyorgott.
- Kivánom ázt, bá’csak áz én szüzességemet is te
vetted vóna el, Jeremy.
Nem tudtam megállni, hogy el ne nevessem magam
Kristanna akcentusán. Egyszerűen nem tudtam megunni a kiejtését.
Kristanna aztán Lindsay felé intett a képernyőn
és folytatta: - Ennek á lánynak élete legcsodásabb pillanata ez lehetett.
- Te mit gondolsz, Krissy? Tudom, hogy még
huszonnégy órája se vagy itt, de mégis kíváncsi vagyok a véleményedre. Ha az én
cipőmben lennél és döntened kellene, kire hajtanál rá? Melyik lány illik hozzám
a legjobban szerinted?
- Gondolom én úgy, hogy ném lőhetsz mellé
Pamelával, Trish-sel vagy Devonnal nagyon – válaszolta. – Mindnyá’ukat
kedvelem. Bá’ Devont á legjobban. De aztat is látom, miért szereted Trish-t.
Mondtad korábban azt, hogy mostan ő néked á némber ván.[1]
De aztat is mondtád, hog Pamela vonzódik nagyon hozzád – vigyorgott Kristanna
és megveregette a vállamat. – Állsz sok nehéz döntés előtt, Miszter Jeremy.
- Na és mi a helyzet a többiekkel?
- Amy jön egy tönkrement házasságból és vallotta
be, hogy mégcsalta férjét számtalan alkalommal első évében a házasságának.
Mondta el Devonnak és nekem az egészet reggelikor. Áztán jött össze megint
férjével, de csalta meg ismét – rázta a fejét. – Akarsz te nem egy ilyen nőt feleségnek,
Jeremy. Mintha kérkedne Amy ezzel á sok megcsalással, olyan ez.
Összeráncoltam a szemöldököm és megvontam a
vállam.
- Nem hiszem, hogy Amy valaha is boldog lett
volna a férjével, Ezért csalta meg őt. A magam részéről úgy gondolom, Amy
sokkal korábban házasodott meg, mint hogy készen állt volna rá. Ha valaki olyat
talált volna, aki tényleg boldoggá teheti, szerintem ma boldog és
kiegyensúlyozott feleség lenne.
- Mondom én neked meg nem, hogy éld áz életedet,
Jeremy – válaszolta Kristanna. – Kérdezted te a véleményemet. Én ádtám csák
eztet néked. De remélem én, hogy fogsz vigyázni Amy-vel. Véle fenyegete
lehetőség leginkább itt, hogy törje össze a szívedet megint.
- Nem arról van szó, hogy Amy-t gondolnám a
tökéletes választásnak – pontosítottam. – Csak… szeretem a jó dolgokat látni az
emberekben. – Krstanna bólintott, miközben folytattam. – Nekem úgy tűnik, hogy
ha Amy megtalálja a megfelelő embert, az meg fogja változtatni az életét. A
világlátását, a viselkedését… mindent.
- Ebben értünk egyet nem – morogta Kristanna. –
Szérintem Amy egy nimfomániás, aki tudja nem kontrollálni á vágyáit. Mondom én
nem, hogy rossz ember. Csak gondolom aztat, ném akarsz te egy ilyen nőt a
féleségednek, Jeremy. Kálándnák, vagy egy éjszakás élménynek igen, de
feleségnek nem. – Egy pillanatra elhallgatott, mielőtt folytatta volna. –
Szérintem kiismertem már Amy-t eléggé. Hiszem úgy. Az igazság az, hogy Amy
olyan, mint kislány ki akarja játszani nagyok játékát.
- Egy kislány, aki a nagyok játékát akarja
játszani? – vontam össze a szemöldököm. Nem értettem, mire akar Kristanna
kilukadni. – Elmagyaráznád, mire gondolsz?
- Amy rejti véka alá nem, mire gondol és vágyik.
Jelentette ki, hogy széretné megfektetni kis Lindsay-t és tenni vele azt a
mocskos dolgokat. Mondta is azt, hogy széretné kikötözni és bántani. De ezt
hiszem én nem. Szérintem Amy vágyik másra nem, mint bújni valakihez hozzá, aki
védi őt meg és vigyáz rá. Talán látja benned ezt, Jeremy.
- Akkor miért viselkedik ilyen basáskodóan és
harsányan,
- Egyszerű – vont vállat Kristanna. – Látod te
nem, milyen magányos és depressziós az élete? Csak nézd meg, csinál ő miket!
Szinte könyörög már ő a figyelemre. Tesz meg bármit, hogy csaljon ki reakciót
áz emberekből. Légyen áz bármi’en reakció. Mindemögött nem más ő, csak egy
szegény, szeretetre vágyó, élhagyatott leány. Én látom így – bólintott Kristanna.
– Ha érezteted vele aztat, hogy tőled megkapja összes figyelmet, amire vágyik,
ha érezteted vele tényleg, Amy fog olvadni úgy karjaidba, mint a vaj… Nem
használ más Amy-nek, csak ha döntesz te helyette és vonod irányításod alá te
helyzetet. Vágyik Amy erre. Hogy légyen váláki, áki gondját viseli a napnak
huszonnégy órájában.
- Tudod, hogy én nem ilyen vagyok, Krissy.
- Néha kéne kipróbálnod véle. Tényleg. Csák légy
határozottabb véle! Mutasd meg, ki a főnök! Látod te meg, akkor fog megváltozni
teljesen.
- Na és mi a helyzet Lindsay-vel és Camille-lel? –
kérdeztem. – Azt mondtad, Pamelával, Trish-sel és Devonnal nem lőhetek mellé.
Amy-ről már beszéltünk. De mi a helyzet Lindsay-vel és Camille-lel.
- Camille-lel helyzet egyszerű – válaszolta Kristanna.
– Ez napotok hatodik itt a lányokkal és Camille az egyetlen, aki tett lépést
nem feléjed. Kéne gondolkoznod el, hogy érdekled-e egyáltalán azt a lányt.
Mondtad te nekem korábban, hogy Camille mozdult rá már Trish-re, Lindsay-re,
Amy-re és Devonra… De rád nem. Plusz bízik ő benned nem, mondottad ezt. Bízhat
valaki nem hogyan egy ilyen csodálatos férfiban, mint te?
Elmosolyodtam a szavai hallatán.
- Na és Lindsay?
- Lindsay fiatal hozzád túlságosan.
Ismét összevontam a szemöldököm Kristanna szavai
hallatán. Három vagy négy éve még erősen vitattam volna, hogy ekkora lenne a
különbség köztem és egy tizennyolc éves között. Mostanra viszont, hogy már
betöltöttem a harminckilencet, be kellett látnom, hogy tényleg túl öreg vagyok
már az ilyen lányokhoz. Próbáltam nem túl sokat gondolni erre, természetesen,
mert túlságosan is depresszívvé tett. De az volt a kőkemény igazság, hogy több
mint kétszer annyi idős voltam, mint Lindsay. Elég idős voltam, hogy akár az
apja is lehessek.
- Épp csak veszítette el szüzességét – folytatta Kristanna.
– Ő lenni csinos lány. Nagyon is csinos. Miután az ideje ezen a szigeten ér
véget, Lindsay akar majd menni vissza haza és tapasztalni meg, mit adhatnak
néki mások. Srácok és lányok. Ő gyerek még, Jeremy. Akarsz te házasodni meg
most. Lindsay akar csak szórakozni. Te és Trish nyitottátok ki néki ajtót.
Hagyd, hogy tapasztalja meg ezt az új világot! – intett az ágyékom felé. – Ez a
részed akar gondolni Lindsay-re, mint jövendőbeli feleség lehetségesre. Elvégre
volt az annyira izgalmas, amit csináltatok csütörtök este. – Aztán a fejem felé
bökött mutatóujjával. – De ez a részed tudja jobban. Gondoljá’ belé!
- Feleség lehetségesre? – nevettem fel. Kristanna
egyszerűen utánozhatatlan volt. – Tényleg szép perceket töltöttem Trish-sel és
Lindsay-vel ma. Adtam nekik pár tanácsot, hogyan érjenek el jobb eredményt a
Buffy the Vampre Slayer: Chaos Bleeds-zel. Beletelt egy kis időbe, de
végigvitték az egész játékot.
- Ugye segítettél nekik nem úgy, hogy játszottál
te magad?
Megráztam a fejem.
- Nem. Úgy gondoltam, jobb, ha maguk tapasztalják
meg. Csak tanácsokat adtam nekik.
- Az a játék nyolc vagy kilenc éves má’, ugye?
- Valahogy úgy – bólintottam. – Régi, de jó
eresztés.
- Te is vagy régi, de jó eresztés.
- Köszönöm, Krissy – vigyorogtam rá
szarkasztikusan.
Kristanna az előttünk lévő monitor felé
fordította a figyelmét és figyelte, ahogy Lindsay feje fel-le jár a farkamon,
miközben Trish mögé helyezkedik és a punciját nyalja.
- Tetted farkadat be Trish-be ez akatt?
- Igen – bólintottam. – Trish Lindsay-t nyalta,
miközben én hátulról belé hatoltam.
- Trish a határozott és magabiztos fitnesz edző –
mosolygott Kristanna. – Éreztem én, amikor beszéltem vele, hogy ő teszi mindent
a legjobban, amit csak tud. Pamela az önfejű táncos sztriptíz, aki vesztette el
a kapcsolatát valósággal évekkel ezelőtt... – Összevontam a szemöldököm a
megjegyzése hallatán, de hallgattam tovább, ahogy folytatja: - Devon rendes,
ártatlan leány, aki keres szerelmet. Élete teljes anélkül nem. Egyikükkel se
veszthetsz, Jeremy.
Mindig is úgy gondoltam Kristannára, mint a
legjobb emberismerőre, akivel valaha is találkoztam. Nagyon hamar képes volt
meglepően pontos képet alkotni bárkiről. De a Pameláról mondottak
összezavartak. Erre muszáj volt rákérdeznem.
- Önfejű sztriptíztáncos, aki elvesztette a
kapcsolatát a valósággal?
- Igen. Látom én így – bólintott Kristanna. –
Mondok én rosszat nem Pameláról. Kedvelem én nagyon. Te nézetei sokszor ostobák
és begyöpösödöttek. A profilkészítő program, amit összeállítottunk együtt,
mondta, hogy Pamela lesz ilyen. Láttam én semmit, ami meggyőzött volna
ellenkezőjéről.
- És mire alapozod ezt?
 |
| Stella Maxwell alias Kristanna |
- Egy ilyen gyönyörű és vonzó nő fekszik veled
le, Jeremy, és mondja, hogy voltál te az első férfi életében évek óta. Sőt, voltál
te az első EMBER életében nyolc hónapja, leszámítva csak Amy-t az előző napon.
Van furcsa nem ebben a képben? Pamela egyértelműen akar lenni szerelmes és
házasodni meg. De gondolom én, hogy az élete, mint táncos sztriptíz, rombolta
le a képét arról, néznek rá mások hogyan. Van férfi és nő sok, aki tudna ölni
is egy ilyen okos és szép nőért. De Pamela látja ezt nem. Érti ezt meg nem.
Amit lát ő, az az, hogy nézi őt mindenki szexuális célpontnak. Látja ő így az
életet.
Amikor hosszú percekig nem válaszoltam, Kristanna
még hozzátette: - Van nekem barátom Hermansvarkban, ami város Norvégiában. Ő is
táncos sztriptíz. Neve Ragnhild. Látom én, hogy van köztük Pamelával hasonlóság
sok. Ragnhild volt táncos sztriptíz olyan sok ideig, és mutogatta magát annyi
sok idegennek, hogy bízik ő már meg senkiben többé. Vak ő még azokra az
emberekre is, akik akarnak neki jót. Bízik még bennem is nem, hiszed akár, nem
akár.
- Pamela bízik bennem – vágtam rá.
- Pamela bízik benned, mert te vagy rendkívül
kedves és rendes ember – morogta Kristanna. – Te ülsz le inkább és beszélgetsz
órákat egy észveszejtően csinos nővel, mint hogy fektetnéd őt le. Csinálja ezt
világon senki más. Gondolom én, Pamela néz rád, Jeremy, mint utolsó reményére
neki boldogságra. Ez az, amiért ragaszkodik ő hozzád nagyon annyira. Látom én
így. Mondom én azt nem, hogy Pamela a tökéletes nő tenéked. Vallva meg igazat,
van közös sok bennetek. Illetek össze nagyon.
- Milyen tekintetven?
- Vagy te a férfi változata Pamelának rengeteg
szempontból. Vesztetted el te is a kapcsolatod a valósággal évekkel ezelőtt,
amiatt, amitt Victoria tett véled. – Nyeltem egy nagyot, miközben hallgattam,
ahogy folytatja: - Van oka annak, hogy ezek a lányok szeretnek annyira tégedet.
De te látod ezt meg nem.
- Sokkal jobb vagyok már, mint régebben – vágtam rá.
- Igen, vagy az – bólintott Kristanna. – Nagyon is
vagy az. De van még utad hosszú megtenni. Vonzó, szexi férfi vagy. De látod
magad átlagosnak, szürke embernek.
- Vonzó…? Szexi…?
Kristanna felnevetett.
- Látod, beszélek én miről? Vagy te vonzó és
szexi. És vagy rendkívül kedves is és nagylelkű. Odaadnád a kabátod is zuhogó
esőben embernek, akinek van rá szüksége. Te vagy legtörődőbb férfi… legtörődőbb
ember, akivel találkoztam is valaha. És vagy te alázatos és nagyon hűséges.
Álmodik minden nő arról, hogy házasodjon meg egy ilyen férfival, Jeremy. Csak
látod te ezt nem.
- Az, amit Victoria tett velem, az teljesen
összetört engem, Krissy.
- Victoria volt életedben tizenkilenc éve – vágta
rá Kristanna. – Tudom, hogy fáj az neked még mindig, Jeremy. Tudom, hogy amit
tett veled, az teljesen tett tönkre téged. De kell neked lépni tovább. Gondolj
arra, mennyi ez az eltelt tizenkilenc év…! Én voltam akkor még csak négy éves.
Mindössze négy. Voltam kislány, aki játszott farmon kecskékkel és bocikkal.
Hagytad hogy uralja Victoria életedet sokáig túlságosan. Éltél egyedül teljesen
ezen a szigeten tizenhét évig, zárva magad el az egész emberiségtől. Rémít
téged halálra, hogy valaki bánt téged meg úgy, mint Victoria. De ez alatt az
idő alatt, Jeremy, az élet tovább ment. Ez alatt a sok év alatt találkozhattál
volna már egy Devonnal régen nagyon. Vagy egy Pamelával, vagy egy Trish-sel.
Lehetnél most boldog annyira! Lehetne most feleséged, gyerekeid, családod. De
te választottad, hogy legyél egyedül szigeten ezen. Értettem én meg sosem
igazán, miért tetted ezt te.
Amikor lehajtottam a fejem és kiengedtem egy
fájdalmas sóhajt, Kristanna felállt a székéből és átölelt. Végigsimított a
hátamon és megcsókolta a homlokomat.
- Akartalak én bántani meg téged nem, Miszter
Jeremy. Tudod te, hogy vagy nagyszerű ember szememben. Nagyszerű férfi,
nagyszerű barát. Én csak szeretem nem, hogy pocsékolod életed el ezen a szigeten.
Felsóhajtottam, aztán lassan bólintottam,
próbálva visszatartani a könnyeimet.
- Örülök, hogy meggyőztél, Krissy, hogy hozzam
ezeket a lányokat a szigetre. Tényleg örülök. Úgy tűnik, ez működni fog. Az a
sok idő és gond, amin keresztül mentünk, az a sok pénz mind megérte. Ha
megtalálom a boldogságot, az mind meg fogja érni.
- Nincs az a pénz, amit érne ez meg nem –
mosolygott Kristanna, ahogy kissé elhúzódott tőlem. – És lenne még az jó is
néked, hogy költs pár millió dollárt el. – Azzal szájon csókolt. – Tenni fog ez
néked jót.
- Mióta tesz bárkinek is jót, ha pénzt veszít?
- Nézd meg, értél el te mit! – ölelt át ismét. –
Csak szeretném én, ha lennél boldog. Amíg vagy te boldog, Kristanna is boldog,
já?
A képernyőn most az látszott, ahogy hátulról
hatoltam Trish-be, miközben az ő arca mélyen eltűnt Lindsay combjai között. A
hangos zajokra, amiket mi hárman csaptunk, Kristanna is oda fordította a
tekintetét.
- Élveztetek nagyon ti aztat az éjszakát.
- Jobban, mint azt el tudnád képzelni.
Kristanna ismét elvigyorodott.
- Tűnik úgy nékem, hogy Devon szeret téged nagyon
nagyon, Jeremy. De szeretem én s Devont. Mit szólnál, ha adnál nekem
lehetőséget, hogy kerüljek hozzá közelebb személyesen is? Beszélek én nem csak
szexről. Szerintem rendes lány ő nagyon és szeretném ismerni meg jobban.
- Beszélj vele! – javasoltam. – Ha van valami,
amit igazán megtanultam már Devonról, az az, hogy ő a nyílt és őszinte
kapcsolatokat szereti. Mondd el neki, hogy kedveled őt és szeretnéd jobban
megismerni! Ne félj megnyílni előtte! Szerintem ebben nagyon hasonlít ő rám,
Kristanna. Szereti, ha mások megadják neki a pozitív megerősítést. Egyszerűen
falni fogja minden bókodat.
Kristanna kuncogni kezdett.
- Remélhetőleg fog falni ő mást is.
Hirtelen egy másik monitor is életre kelt a
kukkoló szobámban. A mozgásérzékelők elindították a kamerát, ami a szobám felé
vezető folyosót figyelte. Kíváncsian, hogy mi történhet, Kristannával
mindketten a képernyő felé fordultunk.
- Néz ki úgy, hogy akar Pamela és Amy beszélni
véled, Jeremy – állapította meg Kristanna. – Ítélve ruhájukból, vagy hiányából
annak, gondolom én, hogy akarnak beszélni nem sokáig. – Nyeltem egyet, ahogy
figyeltem a képernyőn kibontakozó látványt. – Maradok én itt, ebben a szobában.
Szeretném nézni meg többi eseményt is, amit mulasztottam el az eddigi héten.
Átnézem archívumot.
- Biztos vagy benne, hogy itt szeretnél maradni?
- Igen – bólintott. – Menj csak Pamelához és
Amy-hez! Ígérted ezt az éjszakát meg Amy-nek korábban. De… lenne jó, ha néznéd
hokit is Trish-sel ma este - bökött a monitorra, ami a pihenőszoba eseményeit
közvetítette. Ott épp Trish ücsörgött az egyik számítógép előtt és figyelte a
nyugati főcsoport döntőjének ötödik meccsét a Los Angeles Kings és a Chicago
Blackhawks között. Egyáltalán nem volt meglepetés, hogy Toronto Maple
Leafs-mezt viselt. Kétségtelenül fanatikus volt, amikor a hazai csapatáról volt
szó. – Terveztétek aztat, hogy nézitek meccset közösen ma este, nem?
- Úgy volt. De pár órája úgy döntöttünk, hogy
inkább hétfő este nézzük majd együtt – mondtam. – Lindsay is csatlakozik majd
hozzánk. Trish jól tudja, mennyire vágyik rá Amy, hogy ma este velem lehessen.
- Amy szeretne lenni veled több módon is –
kuncogott Kristanna.
[1]
Szójáték (ha valaki esetleg nem ismerné). Angolul a „number one” (amit
Kristanna is használ az eredeti szövegben), azt jelenti, hogy „az első számú”,
jelen összefügésben „a kedvenc”. Vicces kedvű magyarok viszont ebben az
összefüggésben kihasználták az angol „number” és a magyar „némber” szó
ejtésbeli hasonlóságát. A „one” szót pedig Kristanna amúgy is kihangsúlyozottan
erős akcentusa okán írtam le fonetikusan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése