A szörny az ágy alatt III. fejezet - Számtalan ajtó 109. lap - Szép álmokat!

Előzmény: A szörny az ágy alatt 1. lap
Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 108. lap

Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. december 18.

Folytatása következik!

A szörny az ágy alatt III. fejezet - Számtalan ajtó 108. lap - Sötét angyal

Előzmény: A szörny az ágy alatt 1. lap
Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 107. lap

Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. december 11.

Folytatása következik!

Heti ajánlat - Van, aki keményen szereti

Játszadozások az ágyban.

Lopott pillanatok az oltár előtt

Gyönyörök szigete VII. rész - Rejtély 5. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete VII. rész 4. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 16.

*********************************************************************

Kristannának nem kellett kétszer mondani. Azonnal előre lendült és Devon fölé kerekedett, hogy ajkai egy forró, nyelves csókban forrjanak össze a másik lányéival. Pislogás nélkül figyeltem, ahogy Devon válaszképp átkarolja norvég barátnőnk derekát és magához öleli érzéki testét, hogy aztán egyik kezét a másik nő formás fenekére csúsztassa. Az én testem is remegni kezdett a vágytól, ahogy figyeltem a két hölgy között tomboló szenvedélyt.

Akár öökké is el tudtam volna ott ücsörögni és figyelni, ahogy a két nő vadul csókolózik egymással. Ezt is terveztem, egészen addig, amíg meg nem éreztem a vékony ujjak érintését a térdemen. Visszatérve pillanatnyi révületemből, lepillantottam és észrevettem, hogy Kristanna masszírozza a térdemet bal kezével. Bár még mindig Devonnal csókolózott, amikor észrevette, hogy felfigyeltem mozdulatára, felemelte a kezét és mutatóujja hívogató mozdulataival jelezte, hogy csatlakozzak hozzájuk.

Felültem és oldalra hajoltam, hogy gyengéden simogatni kezdjem Kristanna vállait, majd a nyakát és a hátát. A másik kezemmel végigsimítottam selymes szőke tincsein és játékosan közéjük túrtam, felfedve tarkóját, hogy aztán arra egy hosszú és érzéki csókot nyomjak.

Devon a jobb kezével gyengéden megmarkolta Kristanna gömbölyded melleit, amikor pedig a másik lány válaszképp felnyögött, Devon másik keze is akcióba lendült.

- Tetszik neked, Drága? – vigyorgott. – Mert nekem nagyon jó érzés.

Kristanna helyeslően bólintott, szikrázó tekintete pedig szinte lukat égetett Devon szemébe a vágyakozástól.

- Nékem is tétszenek te melleid – dorombolta, végigfuttatva kezeit Devon rózsaszín blúzán. – Olyán nágyok!

- Nekem úgy tetszik a tested, ahogy van – mondta a szenvedélytől fátyolos hangon Devon, gyengéden Kristanna orrára koppintva a mutatóujja hegyével. – Olyan érzéki és szexi! Milyen magas is vagy, Krissy?

- 180 centi.

Devon kuncogni kezdett.

- Egy igazi amazon. Én csak 160 vagyok. – Végigfuttatta ujjait Kristanna oldalán, hogy aztán a másik lány combjára simítsa a tenyerét. – Azzal, hogy ilyen magas vagy, jó hosszú lábaid is vannak. Mmm… ezek a lábak tökéletesek! És olyan selymes a bőröd!

Kristanna mindkét kezét Devon arcára tette és gyengéden megsimogatta.

- Szérintem meg té vágy imádni váló, Devvy. Talán Lindsay lépett elő Trish legvádább fantáziáiból, de mondhatnám én is eztet rólad. Há tudnám én mégteremteni á tökéletes nőt, áz lenne olyán, mint te.

- Ó! – sóhajtott fel Devon, szélesen elmosolyodva. Kristanna egyértelműen megfogadta az előző esti tanácsomat, hogy legyen egyenes és őszinte Devonnal. Úgy szórta a bókokat, mint egy kifogyhatatlan géppuska. Előző este a kukkoló szobában azt mondtam neki, hogy Devon, úgy tűnik, nem csak hogy azt értékeli, ha az ember teljesen nyitott és egyenes vele, de sok pozitív dologra bátorítja is.Azt tanácsoltam Kristannának, hogy ne fogja vissza magát és ne köntörfalazzon, amikor Devonnal beszél. Egyértelmű volt, hogy megfogadta a tanácsomat. Egyszerűen elárasztotta Devont minden lehetséges bókjával.

- Miré vársz, Jeremy? – fordította hirtelen felém a tekintetét Kristanna és kinyújtotta egyik karját. – Égy szájba rágott méghívást? Gyére és csátlákozz!

Meg se várta a reakciómat, rögtön az ölembe pattant és egyik karjával átölelte a derekamat. Devon pedig négykézlábra emelkedett és kuncogva közelebb húzódott hozzánk, hogy ajkait azonnal Kristannáéihoz nyomja. A farkam sziklaszilárdra merevedett, ahogy figyeltem ezt a két észveszejtő szépséget, amint nyelvcsatát vívnak egymással, kezeim pedig közben bebarangolták Kristanna testének minden porcikáját. Olyan gyönyörű volt…

Egy szívdobbanásnyi idővel később a szemeim elkerekedtek, amikor Devon rávetette magát Kristannára, szinte szabályosan kilökve őt az ölemből. A két angyal a törölközőn landolt és azonnal vadul falni kezdték egymás száját.

- Ó, egek! – nyögtem fel hangosan, ahogy figyeltem Devont, miközben ő a kezeivel sebesen bebarangolta Kristanna egész testét, időközben teljes belátást engedve nekem a saját bájaiba is. Az a csodás fenék tökéletesen láthatóvá vált a ráfeszülő falatnyi sort alatt. Hirtelen az eszembe villant, hogy talán ezt szánták a lányok az én piknikes elemózsiámnak, nem az elcsomagolt szendvicseket.

Farkam vadul lüktetett, ahogy végig mértem Devon tökéletes fenekét és karcsú combjait, miközben ő szenvedélyesen csókolózott Kristannával. Egyértelmű volt, hogy a két lány élvezi az együttlétet. Szinte tapintható volt köztük a szikrázó vonzalom.

Devon hamarosan pózt váltott és Kristanna mellkasa fölé helyezkedett, kihívó tekintettel lepillantva a másik nőre. Norvég barátnőnk viszonozta a pillantását, miközben mindkét kezével továbbra is a pennsylvaniai szépség melleit gyúrogatta. Nincsenek szavak, amik leírhatnák, mennyire felizgatott a látvány. Már attól is a hetedik mennyországban éreztem magam, de tudtam, hogy ezek a hölgyek sokkal többet várnak tőlem.

Amikor Kristanna elkapta a tekintetemet, rá mosolyogtam és nyílt felhívásnak vettem pillantását. A térdeimre emelkedtem és Devon mögé helyezkedtem, végig csókolva a lány érzéki nyakát és vállait. Devon hangosan felnyögött és válaszképp félrebillentette a fejét, helyet biztosítva nekem. Közben a jobb kezem Kristannaéra helyeztem és vele együtt kezdtem gyúrogatni az amerikai szőkeség melleit.

Egy pillanattal később úgy döntöttem, ideje megszabadulni Devon rózsaszín blúzától. Mitagadás, észveszejtően nézett ki benne, de azt is tudtam, hogy alatta a látvány csak még vadítóbb lesz. Sebes mozdulatokkal gomboltam ki, hogy ismét tekintetem elé táruljon fehér melltartójának távoli emlékezetembe vésődött képe.

Kate Upton alias Devon

Devon egy kacér pillantást küldött felém, mielőtt ismét Kristannára fókuszálta volna a figyelmét. Amikor lenyúlt, hogy kezeibe fogja a földön fekvő lány melleit, én akcióba lendültem. Devon hátához simultam és átkaroltam őt, kezeimet a melleire csúsztatva, behintve minden porcikáját csókokkal, amit csak elértem. Devon pedig eközben előre hajolt és ismét szájon csókolta Kristannát. Hamarosan kibújt a sortjából és a tangájából is, a félredobott blúzára hajítva a feleslegessé vált ruhadarabokat.

Hátra dőltem, hogy élvezzem egy pillanatig a látványt. Devon, aki most ismét négykézláb állva falta norvég barátnőnk ajkait, most, ha lehet, még vadítóbb látványt nyújtott, meztelen fenekét tolva az arcomba. Ami pedig még jobb, ezúttal csupasz ágyékára is tökéletes bepillantást kaptam. Ez lehet aztán csak az igazi ebéd…

Végül már eleget láttam. Nem bírtam tovább. Miután megszabadultam a sortomtól és alsónadrágomtól, megragadtam a farkamat és húzogatni kezdtem. Tekintetem azonban közben egy pillanatra sem szakadt el Devon puncijától, ami szinte már ellenállhatatlanul hívogatott engem.

A két nő továbbra is vadul csókolózott, átkarolva egymást. Tökéletes párosnak tűntek. A testem megborzongott a látványtól, miközben Devon mögé helyezkedtem, kutya pózt felvéve.

A pennsylvaniai szépség annyira elmerült a Kristannával való csókolózásban, hogy észre sem vette, mire készülök. Ez azonban egy csapásra megváltozott, amikor meredező férfiasságomat mélyen belé merítettem. Azonnal megszakította a csókot és hangosan felnyögött, mielőtt hátra fordult volna, hogy tekintetében lángoló szenvedéllyel rám nézzen. Egyértelmű volt, hogy nem számított erre.

Devon válla felett láttam, hogy Kristanna is engem figyel, levakarhatatlan, pajkos mosollyal az arcán. Négy évvel ezelőtt ez a mosoly volt az, ami megvadította az érzékeimet. Kristanna pontosan tudta, hogyan vegyen le a lábamról.

Viszonoztam a mosolyát és megragadtam Devon csípőjét, hogy szorosan tartva őt ki-be kezdjek mozogni. Az amerikai szépség válaszképp hátra vetette a fejét. Szőke haja glóriaként lebegett feje körül. Már most hevesen zihált.

Kristanna mindkét kezével Devon arcát simogatta, mielőtt mohón megcsókolta volna őt. Természetesen a látvány, ahogy ez a két vadító szépség ismét nyelvcsatába kezd, csak még jobban felizgatott engem… már ha ez egyáltalán lehetséges.

Hirtelen, minden figyelmeztetés nélkül, olyan mélyen Devonba merítettem hímtagomat, amennyire az csak lehetséges volt, mire ő megszakította a csókot Kristannával, hogy hangosan és elégedetten felsikkantson. Az egész világ megszűnt számomra létezni. Csak Devon barlangjának szorítása létezett a farkamon és a kezeim, ahogy masszírozták tökéletes fenekét.

- Éz áz! Csiná’d! Né hágyd ábbá! – bíztatott Kristanna.

Devon teste vadul remegett alattam, mint még soha ezelőtt. Nyögései pedig szinte zeneként hatottak a fülemnek. Kristanna jelenléte pedig csak még újabb afrodiziákumként hatott rám.

Minden izmom megfeszült, ahogy ki-be mozgattam hímtagomat Devonban, de mindent bevetettem, hogy kellő ideig kinyújtsam az élvezetet.

Sajnos azonban végül ez nem sikerült.

Amikor éreztem, hogy már nagyon közel járok a csúcshoz, még egyszer Devonba löktem magam, mielőtt a farkam túlhevült vulkánként kitört volna. Egy pillanat múlva őrült hevülettel nyögtem fel. A világ körülöttem elhomályosodott és az erőm a nedveimmel együtt távozott a testemből. Fülemet közben Devon hangos nyögései töltötték be, amik egy pillanat alatt folytott zihálássá tompultak, amikor Kristanna betapasztotta a száját a sajátjával.

Annyira fel voltam izgulva, hogy úgy éreztem, a testem bármelyik pillanatban szétrobbanhat. Ez természetesen nem történt meg, a szívem azonban gyorsabban vert a mellkasomban, mint valaha.

Stella Maxwell alias Kristanna

Minden lelassulni látszott. Ahogy a zihálásom üteme lassan csökkent, erőt vett rajtam a kimerültség. Ahogy kihúztam petyhüdő farkamat Devon testéből, leroskadtam melléjük a törölközőre. Lehunytam a szemeimet és eltakartam őket kezeimmel egy pillanatra, hogy engedjem a rám törő gyönyört kitölteni az egész testemet.

Susogó zajt hallottam, de nem szenteltem neki figyelmet, míg végül a légzésem és a szívverésem vissza nem tért normális üteméhez. Lassan kinyitottam a szemem és egy pillanat múlva szerszámom ismét teljes hosszában meredezett az elém táruló látványtól.

Kristanna Devon combjai közé fúrta az arcát, vadul nyalogatva ki nedveimet a másik lány barlangjából.

- Ó, egek! – nyögtem fel hangosan és kimeredt szemekkel figyeltem a norvég szépség munkáját. Kinyújtottam jobb kezemet és gyengéden simogatni kezdtem a fenekét, amit még mindig fekete sortja takart. Remélhetőleg hamarosan attól is megszabadulunk. Addig is azonban bal kezemmel tovább simogattam barátnőm haját és hátát. Kristanna annyira gyönyörű volt! Tökéletes teste minden porcikája vadítóan hatott rám.

Amikor megérezte érintésemet, ő is hátra nyúlt és megmarkolta a térdemet. Elmosolyodtam, de közben egy pillanatra se felejtettem el, hogy Kristannát jelen pillanatban, szemmel láthatóan, Devon sokkal jobban érdekelte, mint én. Nem is tudtam hibáztatni érte. Ki tudná?

Eközben a másik keze ujjaival széttárta Devon lüktető nyílását és mélyen belé hatolt nyelvével. A másik lány természetesen minden egyes mozdulatát élvezte. A saját melleit gyúrogatta, miközben előre-hátra mozgatta csípőjét.

Kristanna izgatottan felnyögött, majd felemelte arcát Devon combjai közül, hogy ajkait ismét barátnőjéire tapassza.

Pár pillanatig figyeltem, ahogy ismét mohón falják egymás ajkait, míg végül Kristanna hátra fordult és tekintete megállapodott friss erekciómon. Sokat mondóan rám mosolygott, majd szó nélkül kinyíló szájára mutatott.

Nem is kellett többet mondania. Térdeimre emelkedtem és megmarkoltam farkamat, hogy barátnőm arcához irányítsam. Ő kényelmesen elhelyezkedett és egy pillanat múlva férfiasságom már el is tűnt ajkai között.

- Ez a sziget a legjobb dolog, ami valaha történt velem – morogta Devon ellazulva, miközben átkarolta Kristannát és a melleit kezdte gyúrogatni. – Most már kétség sem férhet hozzá. Ez a sziget maga a mennyország.

Az én tekintetem közben Kristannára szegeződött, aki sebesen mozgott fel-le férfiasságomon. Elmosolyodtam a látványtól és kinyújtottam az egyik kezem, hogy végig simítsak barátnőm haján. Valamilyen oknál fogva Kristanna imádta, amikor a hajával játszok. Én pedig mindent megtettem, hogy boldoggá tegyem őt.

Miközben jobb kezével a farkam tövét markolta, a norvég szépség feje fel-le mozgott árbócomon. Tovább simogattam őt, testem azonban közben megfeszült és hangosan felnyögtem. Ez azonban nem akadályozta meg Kristannát, hogy tovább hajszoljon az újabb gyönyör felé.

Amikor nagy szemeivel felpillantott rám, teljesen elveszítettem az irányítást. Hangosan felnyögtem és szerszámomban minden gát átszakadt Kristanna ajkainak öleléséven. Devon közben mindentudóan mosolygott ránk.

- Hihetetlenek vagytok. Mindketten. Olyan szerencsés vagyok.

Rám mosolygott, majd Kristannára pillantott.

- Nem tudom, te hogy vagy vele, Krissy, de szerintem itt valami nagyon nincs rendben. Én teljesen meztelen vagyok, Jeremy-n is csak egy póló van, te viszont, Drágám… te teljesen fel vagy öltözve. Mit szólnál hozzá, ha orvosolnánk ezt a problémát?

- Széretnéd, há lennék meztelen?

- Már tegnap is azt szerettem volna, ha meztelen lennél – válaszolta Devon. – Most pedig le azokkal a ruhákkal, mielőtt én tépem le rólad!

Kristanna kuncogni kezdett.

- Ó… huncut Devvy! Ázt hiszi, nágy kislány és elérhet mindént, ámit csák ákár.

Devon játékosan ingatta a mutatóujját Kristanna orra előtt.

- Ne akard megtudni, milyen az, amikor én magkapom, amit akarok! Ne akard megismerni a dühömet!

Kristanna hangosan felnevetett.

- Á dühődét? – nevetett tovább és vidáman összecsapta a kezeit. – Nézd csák, Jeremy! Á dühős kis Devvy még á végén teper le.

- Én a helyedben nem kockáztatnék – nevettem én is.

- Éz nágyon cuki! – vigyorgott Kristanna, miközben Devon a hátára lökte őt és lerángatta róla a ruháit. Végül norvég barátnőnk is beszállt a játékba és végül a melltartójától már maga szabadult meg, hogy Devon nedves ajkait keményen meredező mellbimbója köré fonhassa.

- Ná ez áz igázi élet! – nyögött fel Kristanna, miközben a másik lány tovább szopogatta mellbimbóját. Aztán rám nézett és elmosolyodott, dobva felém egy csókot Devon feje felett.

Hamarosan mindhárman elterültünk a törölközőn és ismét csak élveztük a napsütést és egymás társaságát.

Kristanna boldogan morgott és hangosan felsóhajtott:

- Jeg vil tilbringe resten av livet mitt meg begge dere to![1]

Devon összevonta a szemöldökét és a másik lányra bólintott.

- Hogyan?

- Norvégul van – magyaráztam neki.

- És mit jelent.

Kristanna szélesen elmosolyodott és úgy dorombolt, mint egy kiscica: - Még fogod tudni, há jön el áz ideje, Devvy. Bízz bénnem! Még fogod tudni…

Folytatása következik!

Vége a VII. résznek!

---

[1] „Az életem hátralevő részét veletek, kettőtökkel, fogom tölteni.”

Gyümölcsszüret 2. rész - Este buli!

Előzmény: Gyümölcsszüret 1. rész

Írta: Marokfegyver

Pétert az ikerlányok hátramaradt tagja zökkentette vissza a valóságba:

– Szólj ám nyugodtan, ha le kell venni a vödrödet! – szólalt meg valahol a fiú térde magasságában, pedig fel sem tűnt, hogy megtette felfelé ezt a 3-4 létrafokot.

– Köszi… – Kevés meggy árválkodott még a vödör alján. – Mennyit lehet beleszedni?

– Amennyi fér, csak úgy már nehéz leemelni.

– Úgy értem, hogy nem nyomódnak össze az alsó szemek?

– Nem baj, mert abból meggybor lesz. Ha apán múlna, akkor mindből bort csinálna, és mindenkit azzal itatna.

– Te is szereted?

– Fincsi, de veszélyes.

– Te még nem is ihatsz alkoholt!

– Mért ne? Ihatnék, de nem akarok én hibbant lenni a szesztől!... Vagy nem tudni, hogy mi történik velem. Mi abban a jó?

– Szóval szereted élvezni az életet.

– Naná! Nem is kábán leélni! – A lány témát váltott, és egy újabb létrafokkal fentebb kerülve, alig valamivel Péter alatt szedegette a meggyet. – Azok… a Kristóf és a csajszi… szerinted most dugnak?

– Hát, ha jólesik nekik – próbálkozott a fiú egy kitérő válasszal.

– Mért ne esne jól? De, hogy szoktak-e dugni?

– Biztos. Járnak már egy ideje.

– Mennyit szokás járni ahhoz, hogy dugjanak?

– Mikor hogy…

– Neked mennyi volt a legrövidebb idő, amire megdughattál egy csajt? – bizalmaskodott a középiskolás lány az egyetemista fiúval, miközben féloldalt, vagy inkább háttal állt neki, és örült, hogy így nem látszik az arcán a zavar.

– Húsz perc. Vagy kicsit több.

– És a leghosszabb?

– Sok, mert még mindig nem sikerült.

– Miért?

– Nem engedte – vallotta be Péter, és maga is csodálkozik, hogy ilyesmiről beszélget az ikerlányok egyikével.

– Semmit nem engedett?

– Csak azt nem, mást igen.

– A dugásra gondolsz?

– Arra.

– És mit lehetett vele csinálni?

– Mást mindent.

– Kirázta? Szopizott is?

– Igen.

– De neked az is jó, nem?

– Persze, hogy jó.

– Van egy osztálytársam, lány, és nem tudná összeszámolni, hány fiúnak rázta már ki, de amúgy meg szűz. Jó, mi?

– Érdekes…

– Mert az még, hogy kirázza, még nem olyan nagydolog, de mégis jó. , Nem? – Közben a lány feje olyan közel járt Péter falloszához, hogy az lelkesen ágaskodni kezdett.

– De.

– Neked hányan csinálták már?

– Te hánynak csináltad már?

– Én kérdeztem elsőként!

Péter nem tudta, hogy a túl kicsi, vagy a túl nagy szám lehet szimpatikus.

– Néhányan.

– Akkor én is válaszolok: Néhánynak.

– Kíváncsi vagyok… – A fiú kirázandó testrésze menthetetlenül feszítette a nadrágot.

– Mondtam már. De ez titok!

– Rendben van… – Péter mégsem kérdezte meg, ami legjobban érdekelte volna: a gyakorlatot.

A lány ekkor gondolt egyet, és váratlanul lefelé óvatoskodott a létrán, mintha csak megérezte volna ikertestvére közeledését.

– Na? – hajolt a másik lányhoz.

Néma bólintás volt a sokatmondó válasz.

– Láttad?

– Végig!

– Mesélj!

Péter kiérezte az izgatott suttogásból, hogy egyik ikerlány sem botránkozna meg, ha most elővenné a farkát, sőt érdeklődéssel másznának fel a létrára. Mégsem tett úgy, ahogy kedve lett volna, inkább igyekezett kifülelni egy-két szófoszlányt.

– Estére lesz valami buli? – kiáltott át Laura a szomszédos fa csúcsáról.

Húgai először csak vállat vontak, majd lelkesedés nélkül válaszoltak:

– Művházas diszkó hülyegyerekeknek.

– Akkor ott a helyünk! – rikkantott Szabolcs a közelből.

– Olyan fáradt leszel addigra, mint a mosott szar. Nem lesz kedved tuctucolni.

– Majd meglátjuk – szólt bele Péter is –, de én is kíváncsi vagyok a helyiekre.

Az ikerlányok cinkosan pillantottak fel:

– Annyit megér. Mindenki ott akarja levezetni a heti feszültséget… már aki meg nem szökik a városba… könnyű csajozni, az tuti.

– Megyünk! – üvöltött Szabolcs valamelyik meggyfa lombjának takarásából.

– Itt mindenki mindent hall? – nevetett Péter csendesen.

– És mindent tud is! – válaszolt az egyik ikerlány sejtelmesen.

– Meglátod a buliban – kuncogott a másik lány –, hogy még ki se mentél valakivel a sötétbe, már mindenki tudja, hogy mit fogtok ott csinálni…

A fiút egyre jobban érdekelte az a bizonyos buli, de a vártnál izgalmasabban alakult a meggyszedés is.

Folytatása következik!

Gyönyörök szigete VII. rész - Rejtély 4. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete VII. rész 3. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 16.

*********************************************************************

- Itt is vagyok! – szakította félbe a beszélgetésünket Kristanna hangja, aki épp mögöttünk szaladt le a strandra vezető úton. Amikor utolért minket, a vállamra tette a kezét, hogy megtámaszkodva kifújja magát, mielőtt folytatta volna: - Momma és Papa ném válaszoltak télefonra. Bizonyára csiná’nak valamit farmon. Hagytam nékik üzenetet a hángpostán és mondtam, hogy fogom őket hívni néhány óra múlva mégint. Ném szeretem, amikor hívnak őket éngemet itt. Távolsági hívás túl drága.

- Nagyon jó a kapcsolatod a szüleiddel… nem igaz? – kérdezte Devon. – Csomót beszéltél róluk az elmúlt napokban.

- Nékem ván legjobb családom áz egész világon – mosolygott Kristanna. – De ném csák Momma és Papa, de a nővérem, Tekla is és a gyérekei. Tekla sokkal idősebb nálam és már van gyéreke három. Stein, Tobias és Sophitia. Szeretem én unokáöcsikéimet és unokahúgomat nágyon. Mintha csák vó’nának enyém saját testvérek, vagy saját gyérekeim.

Devon kissé levertnek tűnt.

- Jó dolog lehet, ha az embernek ilyen családja van. Mindenki törődik veled és szeret téged.

- Mi á báj? – kérdezte Kristanna, egyértelműen megérezve a másik lány hangulatváltozását.

Devon megrázta a fejét.

- Semmi.

- Mi á báj? – erősködött Kristanna.

- Mondtam már, hogy semmi – fújta Devon és azzal elfordult, hogy tovább sétáljon a part felé. Egyértelmű volt, hogy valami elszomorította. És én meg is értettem, de szokatlan volt tőle az ilyen reakció.

Kristanna zavartan nézett rám.

- Mondtám válámi rosszát? Szeretném, há Devvy kedvelne engem ánnyirá, mint én őt.

- Történt valami Devon és a szülei között – magyaráztam. – Nem tudom pontosan, hogy mi, de valami fontos. Azóta próbálok rájönni, hogy először voltam vele szerda délután. Szerintem az bántja, hogy annyira lelkesen beszéltél a családodról. Szerintem féltékeny. Devon nagyon vágyik rá, hogy a szülei és az egész családja szeressék őt. Az alapján a kevés alapján, amit elmondott, a többségükre ez nem igaz. Még mindig próbálom kideríteni, mi a pontos probléma.

- Ó…! – fordult Kristanna Devon után. – Hogy tudhát bárki is mérges lenni és ném törődni egy ilyen lyánnyal? Hiszen ő olyán helyes és kédves meg nágylelkű.

Hirtelen Devon megfordult és visszaindult felénk. Amikor közel ért hozzánk, megfogta Kristanna kezét és gyengéden megszorította.

- Sajnálom. Tényleg. Nem akartam így rád ripakodni és elviharzani. – Nyugtalan kifejezés ült ki gyönyörű arcára. – Meg tudnál nekem bocsátani?

Kristanna rámosolygott.

- Égy feltétellel bocsátok én meg néked.

- Mi lenne az?

- Há ülsz én ölembe piknik álátt.

Devon felnevetett.

- Dehogy ülök az öledve.

- Pédig fogsz – nyomatékosította Kristanna a szavait egy határozott bólintással, ismét előtérbe engedve flörtölően bohóc énjét. – De pérsze, hogy bocsátok meg ánélkül is, Devvy. Vágy te túl édes és széxi, hogy légyek rád dühös.

Devon halkan kuncogott és megrázta a fejét.

- Ez a sziget… Az, hogy idejöttem, életem egyik legjobb döntése volt. Ha nem a legjobb. Még a legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy ilyen gyönyörű nők fognak így beszélni hozzám.

Kristanna szája a füléig szaladt.

- Szérinted vágyok én gyönyörű?

- Megőrültél? Hát persze – vágta rá Devon, ami csak még jobban felvillanyozta norvég barátnőnket. – Mielőtt ide jöttem, sosem voltam még egy nővel sem. Most pedig, mióta ide jöttem, röpke egy hét alatt kettővel is voltam és öttel csókolóztam.

- Vó’tak kik ázok á szerencsések? – kérdezte csintalanul Kristanna.

- Amy-vel és Camille-lel feküdtem le – válaszolta Devon. – Ami pedig a csókolózást illeti, ott voltál te, természetesen, és még Pamela és Lindsay. Meg persze, magától értetődően, Amy és Camille. Az egyetlen lány itt, akivel még nem is csókolóztam egyszer se, az Trish. Ő annyira Lindsay-re fókuszál, hogy abban se vagyok biztos, egyáltalán észrevette-e, hogy mások is vannak a szigeten.

- Nekem mondod…? – morogtam az orrom alatt.

- Trish mondta nékem, hogy áz á drága kis Lindsay mintha legvádább álmaibó’ lépett vó’na ki – mondta Kristanna. – Szereti ő ázt á lányt teljes szívéből. Élmenne még világ végére is érette, csák hogy tégye boldoggá.

- Lindsay egy igazi csoda – bólintott Devon, miközben tovább sétáltunk a strandon. – Észre sem vettem, milyen szexik a korabeli lányok, amíg sokkal idősebb nem lettem. Amikor annyi idős voltam, mint ő, mindig is az idősebb férfiak és nők vonzottak.

- Á huszonhárom félelt meg néked?

Devon felnevetett.

- Persze. A huszonhárom egy csodás kor. Az egyik barátom is huszonhárom éves. Egy vadiúj barátom, az igazat megvallva. És ő nagyon gyönyörű és szexi – pillantott cinkosan Kristannára.

- Vágyok benne biztos, hogy ez á titokzatos barát értékeli nágyon, hogy beszélsz így róla.

- És nagyon vicces az akcentusa is – kacsintott Devon.

***

- Biztos vagyok benne, hogy egy farmon felnőni teljesen más, mint városban – mondta Devon Kristannának úgy egy órával később, miután befejeztük a pikniket és a két lány a homokban heverészett egymás mellett, nem messze tőlem, a törölközőiken. Élveztük a napsütést, miközben beszélgettünk.

- Ó, nágyon más – pillantott Kristanna a másol lányra. – Papa dolgoztátott mindig és végeztem én á házimunkát. Vezettem á traktort és á többi nágy másinériát má’ tíz éves korom óta – kuncogott Kristanna és megrázta a fejét. – Emlékezem, mikó’ vó’tam tizenegy és mutáttám meg egy bárátomnak, Erikának, hogyán tudom hásználni á tárgoncát. Áz igázát megvállvá, jól le is szérepeltem – kuncogott. – Vezettem én át á tárgoncát Papa egyik új mélegházán véletlenül. Mondjuk úgy, Papa volt ném túl élégedett vélem áznáp.

- Egek! – nyögött fel Devon. – Jó sok zűrt keverhettél.

Kristanna felnevetett.

- Ja… Mondhátjuk úgy is.

- Mesélj neki az istállótok emeletéről is! – javasoltam.

Kristanna vidáman bólintott és ismét Devon felé fordult.

- Erika, áki volt én társam minden csínyben kicsi korombán, segített építeni égy kis zugot á csáládi istállónk émeletére. Hásználtuk mi ámolyán klubháznák. Úgy négyen-öten elfértünk bénne és tudtunk ott áludni is á hétvégéken.

- Hemperegtetek egy kicsi a szénakazlakban is közben? - vigyorgott Devon huncutul.

Kristanna álmodozva elmosolyodott.

- Hemperegtem vó’na én nágyon szívesen, de Erika vó’t ném áz á fájtá. Vó’tunk csák bárátok. De vó’t bőven kálándom ábbán áz öreg istállóban. Vittem el oda számos bárátomát és bárátnőmet. Vó’t áz mindig is áz én sáját kis szentélyem. Még má is sokszor tő’töm ott áz éjszakát. Sok szép emléket hoz visszá.

- Szóval még mindig otthon laksz a szüleiddel.

- Ó igen – válaszolta Kristanna. – A ház egész álsó szintje enyém, úgyhogy olyán, minthá lénne saját lákásom.

- Kristanna huszonhárom évesen a szülei pincéjében lakik – vigyorogtam Devonra, mire Kristanna pajkosan a vállamba bokszolt.

- Ván ánnyi személyes térem, ámennyi kell – mondta. – És dó’gozunk együtt Papával. Én vézetem á fágyláltozót á fármon. Épp elég munká ez is. Ném kell nékem más.

- Sosem hallottam még egy farmról se fagylaltozóval – mondta Devon. – A tiétek egyedi lehet.

- Ván ott szinte mindén – mondta Kristanna. – Áz egész nyolcszáz hold. Áz égyik legnágyobb fárm Norvégiában.

- Nyolcszáz hold?

- Ja – bólintott Kristanna. – Szállítunk friss gyümő’csöket bó’toknak és égyenesen vevőknek is. Jönnek émberek hozzánk mindenhonnán áz egész környékrő’. Ván simogató is á gyérekeknek, pékség, virágüzlet és á fágyláltozó is. Jól mégy áz üzlet. Papa minden héten számtalan téheráutónyi friss árut indít útnák. Sok á bevétel, de kemény á munká. Nágyon kemény.

- Szeretnél egyszer majd saját farmot?

Kristanna elmosolyodott, majd megvonta a vállát.

- Tálán… Ném tudom. Momma és Papa szeretnék, há rám hágyhátnák a családi ármot. Én vágyok utolsó reményük, hogy á csáládbán márádjon. Ván egy nővérem, Tekla, de ő má’ négyven éves és ván három gyéreke meg saját élete távol á fármtól. Mént neki sosem igazán á munká úgy, mint nékem. Én viszont széretem áz ottáni életet.

Devon a part felé fordította a tekintetét és figyelte, ahogy az óceán hullámai nyaldossák a homokot. Pár percig csendben heverésztünk, majd ismét ránk nézett és elmosolyodott.

- Vajon ilyen lehet a mennyország?

Kristanna megfogta Devon egyik kezét és a szájához emelte, hogy a tenyerébe csókoljon.

- Ném. Éz nem ménnyország, de áll hozzá nágyon közel.

Megfogtam Devon másik kezét és én is belecsókoltam a tenyerébe.

- Én viszont úgy érzem magam itt ezen a héten, mintha a mennyországban lennék.

Kristanna kuncogni kezdett és rám nézett.

- Vágy te áz úr ézen á szigeten. Égy szigeten hét dögös csájszovál. Ném is csodá, hogy érzed úgy mágád, mint mennyországban, bolond Jeremy.

- Csajszival? – vonta fel Devon a szemöldökét.

- Oké, hát dögös csájszivál és egy istennővel – kacsintott Kristanna. – Devvy-vel, á szépség istennőjével.

- Ó, egek! – pirult el Devon és hangosan felnevetett. – Én azt hittem, Afrodité a szépség, a szerelem és a szexualitás istennője, nem én.

- Szóval ismered a görög mitológiát – jegyeztem meg. – Lenyűgöző.

- Ákkor vágy te bizonyára lészármazottja Áfroditének – vágta rá Kristanna. – Egy hálándó nőse ilyen szexi, mint te.

Devon felült a törölközőjén és lepillantott új barátnőjére.

- Te most próbálsz elcsábítani engem? Folyamatosan csak bókolsz. – Kristanna nem válaszolt, csak mosolygott, miközben a pennsylvaniai lány folytatta: - Mert ha el akarsz csábítani, akkor nagyszerű munkát végzel.

Kristanna kinyújtotta a kezét és gyengéden végigsimított Devon combján.

- Tenni sémmi sem bó’dogabbá, mint hogy legyek véled. Véled és… - pillantott felém Kristanna – Jeremy-vel. Véletek, együtt.

Devon kék szemei a vágytól csillogtak.

- Egy hármasra gondolsz? Most? Itt? Mert az nagyon vadítóan hangzik – vigyorgott Kristannára és megsimogatta a másik lány kezét, ami még mindig a combján pihent. – Ha kívánsz, bébi, csak gyere és tégy a magadévá!

Folytatása következik!

Heti ajánlat - Tinirománc

Szívesen jártam volna én is olyan iskolába, ahol így szeretik egymást az osztálytársak.

Mindig rád vártam - Egy biszexuális lány kalandjai

Gyönyörök szigete VII. rész - Rejtély 3. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete VII. rész 2. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 16.

*********************************************************************

A másik kezemben fogtam a piknikkosarat és engedtem, hogy Devon kivezessen az előteraszra.

- Elég sok ételünk és frissítőnk van – méregettem a kosarat, még mindig zavartan elfordulva Devontól az előbbi megjegyzése miatt.

- Ó, igen – válaszolta. – Jól megraktuk a kosarat.

- Menjünk erre! – intettem fejemmel a nyugati útra, ami a strandra vezetett. Amikor elindultunk, Devon felpillantott rám és gyengéden megszorította a karomat.

- Ahogy már mondtam, Krissy nagyon kedves lány – váltott témát. – Vele töltöttem az egész napot reggeli óta. Nagyon kedvelem a stílusát és az életfelfogását. Nagyon ragadós tud lenni.

- Én pedig tudom, hogy Kristanna is nagyon kedvel téged, Devon. – Ezekre a szavakra felkapta a fejét, miközben folytattam: - Sokat kérdezgetett rólad tegnap este.

- Tényleg? És miket?

Stella Maxwell alias Kristanna

Bár tudtam, hogy Kristanna biztosan megköszönné nekem később, ha elmondom Devonnak, amit korábban beszéltünk, mégse akartam konkrétumokat elárulni az előző estéről.

- Ó, igazából csak apróságokat. De ennyiből is meg lehet mondani, hogy nagyon vonzódik hozzád, Devon. Kristanna nagyszerű lány.

- Jár vagy randizik most valakivel?

Megráztam a fejem.

- Számomra is rejtélyes módon még mindig szabad. Biztos vagyok benne, hogy odahaza, Norvégiában, minden srác utána koslat, de mióta ismerem, egyszer se volt komoly kapcsolata. Szeret partizni és élvezni az életet, de semmi több. Szerintem még nem találta meg azt a személyt, aki mellett le tudna telepedni és családot alapítani. Valószínűleg ő sosem ismerné be, de én látom, hogy ez az, amire vágyik.

- Hogy megházasodjon és boldog családos életet éljen?

- Pontosan.

- Nem tudom hibáztatni miatta – sóhajtott Devon. – Amikor gimibe jártam, mindent megterveztem. Huszonegy évesen akartam férjhez menni, huszonkét évesen pedig gyereket vállalni. De most nézz rám! Huszonhét vagyok és még sehol sem tartok ezzel. Néha olyan érzés, mintha az életem egy nagy része kárba veszett volna. Amikor szakítottam a barátommal, Barrettel, elgondolkoztam, hogy meg fogok-e házasodni valaha is egyáltalán. Hogy lesznek-e valaha is gyerekeim…

- Szerintem még mindig nagyon fiatal vagy és nem szabadna így gondolkodnod, Drágám – vágtam közbe. – De tudom, milyen cipőben jársz. Én harminckilenc évesen is ugyanezt érzem. De még mindig sokan azt mondják, hogy fiatal vagyok és nem kellene így éreznem. Pedig így érzek. Az azonban igaz, hogy mindkettőnknek van még bőven elég ideje.

- Ha az a nap egyszer eljön, a legjobb anya szeretnék lenni – folytatta Devon. – Sokkal jobban fogok gondoskodni a gyerekeimről, mint a szüleim velem. Ezt megígérhetem neked.

Kate Upton alias Devon

Szívesen megkérdeztem volna Devontól, hogy milyen problémái voltak a szüleivel. Úgy éreztem, ha elmondaná, sokkal jobban érezné magát és megkönnyebbülne. Azonban nem szerettem volna felizgatni és elszomorítani őt. Bármilyen gondok is feszültek közöttük, az magánügy volt.

- Hogy emlékszel vissza a szüleidre gyerekkorodból? – kérdezte végül ő.

Hangosan felsóhajtottam.

- Ó, ők nagyon sokat törődtek velem. De mégis mindig is úgy tűnt, van egyfajta távolság közöttünk. Anya sosem akarta meghallgatni a problémáimat. Apa pedig mindig távol volt. Mindig azt mondta, hogy későig kell dolgoznia. Igazából viszont megcsalta anyámat több másik nővel is. Háromszor is külön költöztek, mire végül véglegesen elváltak. Én akkor tizenöt éves voltam. Huszonnégy évesen pedig már itt éltem, a szigetem. Apám Los Angelesben lakott, anyám pedig visszaköltözött Ohióba. Minden hónapban fizettem a bérleti díját egy bérlakásban… Sosem akart beköltözni a házunkba. Nem tudom, miért.

- Ez nagyon kedves tőled – mosolygott rám Devon. – És apukád? Róla is gondoskodsz?

- Igen – válaszoltam. – Vettem neki egy nagy házat Rachos Palos Verdes-ben és gondoskodom róla annyira, hogy nyugodt, nyugdíjas életet élhessen. Mindig is munkamániás volt. Még ma is több mint negyven órát dolgozik hetente, annak ellenére, hogy mindennel ellátom, amire csak szüksége van. Nagyon elhivatott ember. Az alatt az ötvenkét év alatt, mióta a cégnél dolgozik, sosem ment betegszabadságra. Egy napra sem. Pedig emlékszem nem egy alkalomra, amikor nagyon beteg volt. Képes volt tomboló viharban is negyven mérföldet levezetni a munkahelyére New Jersey-ben, amikor ott éltünk. Sosem hagyott ki egy napot sem a munkából. Megtehette volna, de sose jutott még csak eszébe sem, olyan elhivatott alkalmazott volt. Akkor is kifizették volna, ha betegszabadságra megy, de elképzelni se tudta volna, hogy egy nap ne menjen be dolgozni… Az nem ő lett volna.

- Úgy tűnik, neked is hasonló munkamorálod van – állapította meg Devon. – Tudom, hogy félig-meddig már te is nyugdíjas vagy, Jeremy, és egyértelműen nincs semmilyen hagyományos értelemben vett munkád ezen a szigeten. De akkor is látom, hogy nagyon célorientált vagy. Igazi vezetőalkat. Ezt biztos apukádtól örökölted.

- Szeretek úgy gondolni rá, hogy mindenért keményen megdolgoztam, amim van az életben – magyaráztam. – Sosem adom fel, amíg el nem érem a céljaimat. Ha valamit el akarok érni, azét mindent megteszek még most is. Bár pénz terén sosincs problémám, hiszen az amerikai jegybankpiac állásától függetlenül mindig sok a bevételem, de apám mindig azt mondta nekem, ha elértem egy célt a karrieremben, állítsak magam elé újat és nehezebbet.

Kristin Kreuk alias Trish

- Én feladtam a projekt menedzseri állásomat odahaza, Pennsylvaniában, amikor ide jöttem a szigetre – mondta Devon. – Nem tudom, mit fogok csinálni, amikor öt hét múlva majd haza megyek… ha haza megyek egyáltalán. De reménykedem, hogy valami majd adódik. Tudom, hogy milyen munkát szeretnék magamnak.

- Talán az volt a legjobb döntés, hogy otthagytad azt a céget – mondtam. – Nem jöttél ki jól a főnököddel. Azt mondtad, számtalan órát dolgoztál a szabadnapjaidon, hétvégéken és a szabadságod alatt is, a főnököd pedig maga aratott le minden babért és tett zsebre minden jutalmat. – Megráztam a fejem. – Ez nem helyes.

- Kérdezhetek tőled valamit, Jeremy? Van valami, amire már azóta kíváncsi vagyok, hogy megérkeztünk a szigetre. Remélem, te választ tudsz adni rá.

- Kérdezz csak!

Devon rám mosolygott.

- Elmondanád, hogyan válogattál ki minket a szigetre? Úgy értem… miért pont minket választottál? Pamelát… Trish-t… Lindsay-t… Amy-t… Camille-t és engem…

Lassan bólintottam.

- Emlékszel arra a hosszú és részletes kérdőívre, amit elküldtem neked, miután jelentkeztél?

- Hogy is felejthetném el? Négy vagy öt órába telt kitöltenem. Nehéz és elgondolkodtató kérdések voltak. „Mire vágysz jobban? A: nyugodt és békés életre; B: harmonikus kapcsolatokra” Sokáig kellett gondolkoznom felette, hogy tudjak válaszolni.

Josephine Skriver alias Lindsay

- Azt a hosszú kérdőívet betápláltam egy számítógépes rendszerbe, ami feldolgozta a válaszokat – magyaráztam. – Minden kérdőívet, több ezer volt belőlük, kielemeztem. A rendszer végig pörgette az összes választ és egyezéseket keresett az én válaszaimmal. Te és a többiek itt, Pamela, Trish, Lindsay, Amy és Camille is, a legjobb húszban végeztetek az egyezés terén a közel húszezerből.

Devon szemei elkerekedtek.

- Annyi nő jelentkezett?

- Én nagyon alacsonyra becsültem ezt a számot – vontam vállat. – Százezer dollár ígérete, a reménnyel az ötszázezer dollárra, mindezt pedig hat hétért cserébe egy trópusi szigeten… - mosolyodtam el. – A kérdőívben 324 kérdés volt. A számítógépes rendszer mindet végig futtatta. Automatikusan kizárt mindenkit, akinek ellentmondások voltak a válaszai között. Következő körben pedig mindenkit, aki a válaszai alapján nagyképű, egoista, vagy pénzéhes volt. Egyértelmű, hogy nem vágytam ilyen emberekre a szigeten.

- Ó, váó! – nézett rám csodálkozva Devon. – Nem is tudtam, hogy lehet ezekre a kérdésekre jó és rossz választ is adni. Én csak próbáltam őszinte lenni, amennyire lehet. Kérdez… kérdezhetek még valamit, Jeremy?

- Hát persze.

- Azt mondtad, mi a többiekkel mind az első húszban végeztünk. – Bólintottam, mire ő folytatta: - Én hol végeztem?

- Az első helyen.

Emma Stone alias Amy

Devon arca felragyogott és tekintetében a meglepettség és a boldogság jelei váltakoztak.

- Tényleg?! Én voltam az első? Húszezer jelentkezőből… pont én? Ez hihetetlen.

- Igen – bólintottam. – A kérdőív nagyon részletes volt, ahogy azt te is tudod. És nagyon mélyreható. Ez alapján a számítógép téged mindenki másnál magasabbra rangsorolt, Devon, az alapján, hogy mennyire hasonlítunk egymásra. Én pedig azóta se hiszem, hogy tévedett volna.

- Váó…! – nyelt egyet Devon. – És a többiek hol végeztek? Emlékszel rá?

- Igen – bólintottam. – Pamela volt a második, Trish a harmadik, Lindsay a tizenegyedik, Amy a tizenhetedik, Camille pedig a huszadik.

- Miért nem az első hatot választottad ki?

- Az első húsz között csak töredékszázaléknyi különbségek voltak. Század, ezred százaléknyiak. Te 84,68279-et értél el, ha jól emlékszem. Amy pedig a tizenhetedik helyen 84,67415-öt. Kevesebb, mint egy század százaléknyival mögötted. Mindezt egyetlen válasz okozta… Egy nem tökéletesen egyező válasz. Így hát ahelyett, hogy az első hatot választottam volna, úgy döntöttem, a húsz döntősből választom ki a végső hatot. Felhívtalak titeket telefonon, ha még emlékszel az interjúkra. Mindenkit felhívtam az első húszból. Pár nap múlva már képes voltam leszűkíteni a listát hat emberre.

- És Kristanna hol jött be a képbe?

Felnevettem.

Candice Swanepoel alias Pamela

- Kristanna nem töltötte ki a tesztet. Ő segített megírni az egyezésanalizáló programot. Mint mondtam, nem akartam senki önző, vagy pénzéhes embert magam körül. Külön erre is voltak kérdések az íven. A rendszer szerint mindenki, aki most itt van, előrébb helyezi a boldogságot a pénznél. Ez nagyon fontos nekem. De a rendszernek hála, ilyen kérdések miatt nem kell aggódnom, hogy bármelyikőtöket például csak a pénzem érdekelne. Szerintem a számítógép tökéletes munkát végzett. És azon a kíváncsiságon kívül, hogy ki nyeri el az ötszázezres fődíjat öt hét múlva, ami az emberi természet része, egyikőtöket sem izgatott igazán a pénzt.

- Jó dolog a pénz és mindig előnyös, ha több áll a házhoz – ismerte be Devon. – De vannak sokkal fontosabbak is az életben.

- Randiztam régebben egy lánnyal Oregonban – meséltem, felidézve a Trish-sel folytatott beszélgetésünket. – Tiffany-nak hívták. Végül kiderült, hogy sokkal jobban szerette a pénzemet, mint engem magamat. Összetörte a szívemet. Nem szeretnék még egyszer átmenni ezen.

- Tökéletesen meg tudlak érteni…

- Te nagyon szeretnél boldog életet, házasságot és gyerekeket, Devon – mutattam rá. – Ha valaki, te tudod, hogy pénzen mindezt nem veheted meg. Épp annyira tudod, mint én.

Aline Nakashima alias Camille

- Ha a számítógép mindent a te válaszaiddal való egyezésnek vetett alá, akkor miért nem vagyunk mind egyformák? – gondolkodott el. – Úgy értem… mi hatan annyira különbözünk!

- Különböző típusú nőket szeretek – vontam vállat. – Te nagyon hűséges és család-centrikus vagy, Devon. Te szeretnél megházasodni és családot alapítani, jobban, mint bármi mást ezen a világon. A többiek különböző dolgokban eltérnek tőled. De, ahogy mondtam, ez nem feltétlenül jelent kevesebb egyezést velem. Ami Trish-t illeti, ő nagyon magabiztos és munka-centrikus. De szeretem az ártatlanságot és a már a naivitás határát súroló természetet, ami tökéletesen ráillik Lindsay-re. Amy nimfomániás, Pamela nagyon sokban hasonlít rám, ha a világra való rácsodálkozásról és szociális témákról van szó… ha a mélyre nézünk, Pamela nagyon sokban hasonlít rád, Devon. Ő is szeretne megházasodni és családot alapítani. Camille pedig a különböző adottságok keveréke. Talán ő lehet a bizonyíték rá, hogy a rendszer nem teljesen tökéletes.

- Ezt hogy érted?

Megvontam a vállamat.

- Szerintem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, Camille-el nem igazán illünk össze. Egyelőre arra se látok sok bizonyítékot, hogy egyáltalán kedvel engem.

- Meddig tartott feldolgozni mind a húszezer kérdőívet?

- Nagyjából két hónapig – válaszoltam. – Egyesével kellett betáplálnunk Kristannával az íveket és megvárni, amíg a rendszer kiadja a választ. Ez egyesével öt-öt perceket jelentett.

- Végig kellett így mennetek mind a húszezren?

- Igen – bólintottam. – Bízom benne, Miss Devon, hogy nem mondod el senkinek ezt a szigeten. Megbíztam benned, hogy többet eláruljak magamról. Nem szeretném, ha a többiek is megtudnák, hogy a lelki társamat keresem. Kristanna tud mindenről, természetesen, de senki más nem. És én szeretném, ha ez így is maradna.

- Nálam biztonságban van a titkod – bólintott. – Megígérem. Ez olyasvalami, amire mindig is büszke voltam magammal kapcsolatban. Mondj el nekem egy titkot, én pedig örökre meg fogom tartani!

- Ezt értékelem – mosolyodtam el.

Folytatása következik!