Előzmény: Recepciós pult 1. rész
Közvetlen előzmény: Recepciós pult 2. rész
***************************************************************
Arcán csüggeteg grimasszal, sokáig nézett a sietve távozó lány után.
– Meg sem próbáltam visszatartani – korholta magát, de annak mégis örült, hogy Szandival sokat haladtak előre. – Úgyis elkapom valamelyiket!
A lány utolsó mondata még ott visszhangzott a földszinten, mintha a recepciós pult és a bejárati üvegajtó ezzel a 6 szóval labdázna ide-oda: „Mindig szerzek magamnak valakit, aki megbasz.”
Krisztián az elmúlt 6 hónapban, mióta éjjeli recepciósként dolgozik, összesen sem gyűjtött be annyi élményt, mint 2 nap alatt. Le is szűrte a végkövetkeztetést:
– Nem elég bámulni őket, nyomulósabbnak kell lenni!
Kényelmesen elhelyezkedett a pult mögött, és az oldalsó üvegen át az utcát nézte. Megtanulta már, hogy nem baj, ha semmi dolga sincs, de azon nagyon ki tud akadni mindenki, ha nem ücsörög a helyén. Majd, ha már a túlórázó buzgócskák is elhagyják az épületet, bezárhatja a bejáratot, de akkor is a pultnál kell dekkolnia, mint a kiláncolt őrkutyának. Amint odakint sötétedni kezd, lelankadnak a munkakedvek, a legelszántabb dolgozók is elszakadnak az asztaluktól és hazamennek, akkor válik különössé az üres épület. Végig kellene menni, olyankor benézni a folyosókra, de teljesen felesleges, hiszen az égve felejtett villanyok úgyis lekapcsolódnak, a nyitva hagyott ajtókat meg úgyis jelezné a riasztó-rendszer. Ha meg valaki az asztalánál szeretne aludni, sötétben, az miért ne tehetné meg, Krisztiánt nem zavarná.
– Segítenék egy jóéjtpuszival… – vigyorgott, és elképzelte, ahogy a csaj puncijára nyomná, az meg felnyögne, és nem engedné el dugás nélkül.
Végiggondolta, hogy kik dolgozhatnak még ilyen későn a házban. Nem mintha felmehetne jóéjtpuszi vagy bármi más ürügyén, de jobb igazi lányokról ábrándozni, mint kitaláltakról. Dóránál – aki az utóbbi napokban mindig sokáig maradt – hosszasan elidőzött: vele reggelig se lehetne megunni! Az igazsághoz tartozott, hogy bármelyik nőre érvényesnek tekinthető ez a megállapítás, nem csak Dórára.
Az kiderült már, hogy Dóra egyedül lakik, de ez még nem sokat jelent. Mi van, ha eljár bulizni, mint Laura, vagy felszed pasikat… mint Szandi? Hogy is mondta? – Krisztián nem tudott napirendre térni felette: – „Mindig szerzek magamnak valakit, aki megbasz.”
– Biztos, hogy van valakije! – gondolta.
Mert a jó csajoknál sok a jelentkező, és úgysem ússzák meg, hogy valamelyik pasit be ne engedjék…
Zümmögött a lift, és mintegy beteljesítve a fiú álmát, Dóra lépett ki a fülkéből. Hunyorgott egy kicsit, arcán fáradt mosoly pihent.
– Én voltam az utolsó? – kérdezte.
– Nem, én még maradok egy kicsit – válaszolt Krisztián –, és vannak még páran.
– Akkor jó, mert mások még lassúbbak. Azt mondta a főnököm, hogy aki nem tudja napi 8 órában elvégezni a munkáját, az 24-ben sem.
– Hülyeség.
– A főnöknek mindig igaza van.
– Az meg nem igaz!
– Na, ezt megbeszéltük. Jó éjt! – indult el a lány az utca felé.
– Nagyon várhatnak már – jegyezte meg szomorúan a fiú.
Dóra megtorpant:
– Kik?
– Hááát… otthon.
– Egyedül leszek, mert anyuék elvitték a kisfiamat. – Olyan természetességgel mondta, hogy nem is érthette meg a fiú zavarát. – Ha előre tudom, hogy túlórázni kell, akkor anyuék hozzák el a bölcsiből, őhozzájuk.
– Hány éves? – Krisztián másra volt kíváncsi, de úgy érezte, hogy ez a kérdés illik ide.
– Kettő múlt.
– És az apja?
– Van neki – kacagott a lány –, csak elment.
– Külföldön dolgozik?
– Dehogyis. Itt él ő is, csak nem szereti a gyereksírást, meg rájött, hogy minden megváltozott.
– Mi… változott… meg?
– Először jönnek a kicsi szükségletei, és csak azután az övé.
– Értem – nyelt egy nagyot a fiú. – Akkor egyedül vagy.
– Ott van nekem a kisfiam, aki leköti minden időmet, munka után. Szerencsére anyuék sokat segítenek.
– Amúgy nincs senkid? – Krisztián arra gondolt, hogy Dóra ideális partner lenne: van lakása, és nem zavarná meg őket senki egy kis kamatyolásban. Közelebb is lépett, hogy ott folytassa a lánnyal, ahol Szandival abbahagyták.
Dóra nem lépett hátra, inkább örömmel fogadta a baráti közeledést:
– Jó volna néha elbeszélgetni valakivel.
– Mikor ment el a férjed?
– Nem volt a férjem, de a szülés után rögtön. Csoda, hogy addig fenn bírta tartani a látszatot, mert sokat eljárt a barátnőihez.
Krisztián átölelte a lányt, egy csipetnyi együttérzéssel és jókora erotikával. Dóra csak az előbbit észlelve, hálásan simult hozzá. Álltak egy darabig, majd a fiú kiszáradt torkából jött először hang:
– Neked nincs senkid… azóta? – Kezét a lány derekára csúsztatta. Közelebb húzta magához.
Dóra egyik karja tehetetlenül lógott lefelé, a másik kezével tétován megérintette a fiú tarkóját, mint aki felkészült a csókra:
– Gyakorlatilag nincs… Mert a kisfiam apja nem számít.
Krisztián úgy érezte, elérkezett az ideje annak, hogy több ponton is megmarkolja a női testet, jelezve birtokbavételi szándékát. „Ha most még nem lehet megdugni, legkésőbb holnap reggel nála kezdek.”
– Hol is laksz? – kérdezte.
– Közel. Ide a harmadik sarok.
– Vissza tudsz jönni később? Amikor már elcsendesedik a ház… – Bátran megfogta a lány fenekét, és következő lépésként bejutott a szoknya alá.
– Nem vagy te kissé nyomulós? – mosolygott Dóra egészen közelről.
– Lehet melletted nem nyomulósnak lenni?
– Köszi, ez aranyos volt!... De elég korai még lehúzni a bugyimat.
Krisztián ujjai visszavonultak a völgyből a figyelmeztetés előtti helyükre, a félgömbökre. Nem akarta elrontani a legelső alkalmat, nehogy folytatás nélkül maradjon, de az is kínos lett volna, ha a lány nem érezné, hogy mennyire szeretné…
– Csak, ami jólesik – morogta.
– Akkor ennyi! Kedves vagy, meg minden, de nehogy azt hidd, hogy egy kiéhezett anyukával van dolgod, aki már két éve nem érzett faszt!
– Nem gondoltam…
– A kisfiam apja is úgy gondolja, és felszalad időnként egy döngetésre…
A fiú megzavarodott, engedett a szorítása.
– További jó szórakozást! – köszönt el Dóra, és kibontakozva Krisztián karjai közül, pillanatokon belül elnyelte az utcai forgatag.
Folytatása következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése