Heti ajánlat - Téli nyaralás

Szilveszter a melegben.

Lángoló szívek Floridában

Kohta, a szamuráj I. kötet VI. rész 15. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj VI. rész 14. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. július 1.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet VI. rész 14. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj VI. rész 13. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. június 28.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet VI. rész 13. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj VI. rész 12. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. június 26.

Folytatása következik!

Karácsonyi parti 7. rész

Előzmény: Karácsonyi parti 1. rész
Közvetlen előzmény: Karácsonyi parti 6. rész

Írta: tomlitilia
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. december 8.


**************************************************************

Jane még egyszer utoljára megcsókolta Sandrát mielőtt felállt volna. A szőkeség csalódott volt, amiért nem érezheti többé a másik nő hozzá simuló testét, de ahogy felült és figyelte, ahogy a fekete nő a csípőjét riszálva odasétál a férjéhez, már pontosan tudta, hogy ez az éjszaka ennél még sokkal többet tartogat a számára. Jane előre hajolt és megcsókolta a férfit, engedve, hogy az megízlelje Sandra élvezetének gyümölcsét az ajkain. Eközben egyik keze végigsimított a férfi testén, célba véve a nadrágját. Sandrára pillantott, miközben lehúzta a zipzárat, majd David fülébe suttogott valamit arról, hogy milyen modortalanság megtagadni a vendégeiktől minden kényelmet. A keze besiklott férje nadrágja alá és kiszabadította börtönéből az erekcióját. Sandra elkerekedő szemekkel figyelte a merev árbócon mozgó fekete ujjakat. Amikor Jane előre hajolt, Sandra elképedt várakozással figyelte, ahogy a főnöke a szeme láttára leszopja a férjét.

Jane azonban végül csak egy csókot adott a férfi makkjára, mielőtt ismét felemelkedett volna. Ellépett Davidtől, majd letérdelt egy olyan helyre, ahol mindenki tökéletesen rálátott. Pajkosan Sandrára kacsintott, mielőtt Thomas felé fordult volna. A férfinak nem is kellett több, amikor meglátta, ahogy a főnöke az ajkait nyalogatva néz rá. Felállt és a szemében csillogó szenvedéllyel odalépett hozzá.

Jane habozás nélkül megmarkolta a Thomas nadrágján ágaskodó dudort, a kitörni igyekvő erekció köré fonva ujjait. Sandra meredten figyelte, ahogy a főnöke kiszabadította az ágaskodó falloszt, engedve, hogy az az arca elé pattanjon. Egy pillanatra Sandra felé fordult, mintha csak meg akarna bizonyosodni róla, hogy a szőkeség tényleg figyel, majd ismét a dorong köré fonta ujjait. Előre hajolt és végig futtatta nyelvét az ágaskodó szerszámon. Thomas hangosan felnyögött, miközben Jane nyelve férfiasságán táncolt, birtokba véve minden egyes négyzetcentimétert.

A fekete nő hevesen zihált, amikor egy pillanatra visszahúzódott. Egy éhes pillantást vetett Markra és Antonióra, ezzel azonban épp eleget téve ahhoz, hogy ők is csatlakozzanak hozzá. Nem vesztegetett egy pillanatnyi időt sem. Azonnal kiszabadította mindannyiuk farkát, majd hátra dőlt, megcsodálva a választékot, mintha csak egy büféasztal előtt állna. Felmordult és azonnal birtokba is vette őket, a kezeivel, a szájával, melyiket mivel érte.

Sandra mereven ült a helyén. Nehéz volt mindezt egyszerre befogadni. Meztelen főnökét, ahogy a szoba közepén térdel, egyszerre három teljesen felöltözött férfit kényeztetve. Sandra alapvetően elítélte volna ezt a viselkedést. Teljes mértékben ellene ment minden meggyőződésének, hogy egy nő ilyen szemérmetlen kéjsóvárságról tegyen tanúbizonyságot. Különösen egy nő Jane pozíciójban. Most azonban nem tudott másra gondolni, csak hogy mennyire borzongatóan izgató a látvány. Jane úgy nézett ki, mint egy erotikus istennő, akinek a szexuális étvágyát egyetlen férfi sem képes egyedül kielégíteni. Még szerencse, hogy ezen az estén széles választék állt a rendelkezésére.

Sandra David felé fordította a tekintetét. A férfi is lenyűgözve bámulta a bemutatót, hevesen markolászva a farkát. A szája megrándult, amikor a tekintete találkozott Sandráéval, azonban kísérletet sem tett rá, hogy elrejtse erekcióját. És végülis miért is tette volna? Elmerülve Jane bemutatójában Sandra majdnem el is felejtette, hogy ő is meztelenül ül ott. Széttárta a lábáit, engedve, hogy David tovább csodálja felaljzott testét.

Mintha csak automata pilóta-üzemmódba kapcsolt volna, odasétált a férfihoz és a térdeire ereszkedett előtte. Felnyögött, ahogy a méretes szerszám az ajkai közé hatolt. Hosszú ideje volt már, hogy utoljára élvezhette egy farok selymes bőrének érzését a szájában. Ahogy fel-le mozgatta a fejét, elemi erővel csapott le rá a felismerés, hogy mit is csinál. Épp leszop egy férfit, aki a saját feleségét figyeli, amint az ugyanezt csinálja három másik férfival. Mindennek a tudata azonban mintha csak még jobban felizgatta volna, amitől csak még hevesebben szopta Davidet.

Megborzongott, amikor érezte, hogy egy kéz a fenekére simul. Hátra pillantott a válla felett és Markot pillantotta meg maga mögött. Ő is levetkőzött, Sandra tekintete pedig végig simított erős mellkasán és vállain. Atletikusabb volt, mint azt a nő képzelte volna. A tekintete végül lesiklott a dagadozó szerszámra a férfi lábai között, ami egy csipetnyi kétséget sem hagyott a szándékait illetően.

Jane négykézlábra ereszkedett a padlón és ahogy hátra vetette sötét fürtjeit, Sandra látta, amint Antonio belé hatol. A nő előtt Thomas épp lehámozta magáról a ruháit. Azon merengve, hogy az első gruppen szex élményét meg kellene osztania azzal a nővel, aki belevitte mindebbe, Sandra odatelepedett társnője mellé és ugyanúgy négykézlábra helyezkedett. Megfeszítette a hátát és a mögötte álló Markra pillantott a válla felett.

- Dugj meg! – mondta neki kurtán.

Jane felé fordult, hogy fogadja a jutalomként kapott elégedett vigyort, mielőtt főnöke arca eltorzult volna az érzéstől, ahogy Antonio farka még mélyebben belé hatol.

Hamarosan Sandra is ugyanebben részesült, ahogy Mark óvatosan betolakodott nedvességtől csöpögő barlangjába.

Hangosan felnyögött és rálökte magát a férfi dorongjára. David tűnt fel előtte, miközben, vele tökéletes összhangban, Thomas Jane elé térdelt. Mindkét nő szélesre nyitotta a száját, magába fogadva a szájába hatoló szerszámot. Az érzéstől, ahogy mindkét irányból belé hatolnak, Sandra megborzongott az élvezettől. Szinte önkívületi állapotban mozgott előre-hátra, ahogy a két férfi mozgott a szájában és barlangjában.

David hirtelen elhátrált, Sandra pedig hamarosan Antonióval találta szemközt magát. A férfi farka csillogott Jane nedveitől, amitől azonban csak még ínycsiklandozóbbnak tűnt. Éhes mohósággal nyelte magába, végig szopogatva minden egyes centiméterét. Amikor latin kollégája megállapodott benne, a testéből egy pillanatra minden ellenállás kiszállt.

Elmerülve a szájában történtekben, észre sem vette, hogy hátul Thomas-t Mark váltotta. Mégis milyen nő az, aki oda sem figyel rá, ki pumpálja éppen hátulról? – morogta magában, amikor felfigyelt a váltásra.

Amikor Jane a kanapéhoz vezette partnereit, Sandra is követte őt. A fekete nő leültette Markot és lovaglóülésben rá ereszkedett. Miközben vonaglani kezdett rajta, David mellé térdelt, felesége pedig engedelmesen kinyitotta a száját, hogy magába fogadja őt. Főnöke bemutatójából inspirálódva Sandra ugyanazt a pozitúrát vette fel, az alatta lévő Antonión táncolva, miközben saját nedveit szopogatta le Thomasról. A szoba megtelt a nyögéseik extatikus kakofóniájával, ahogy a két nő szinkronban rugózott fel-le az alattuk meredező póznákon.

Sandra kíváncsian figyelte, ahogy Jane feláll, minden idegszálával igyekezve feldolgozni mentora útmutatását, amit aztán lemásolhat. De miután a nő leültette Davidet, Sandrát tolta háttal a férfi ölébe. A szőkeség azonnal megragadta új partnere farkát és a combjai köz vezette. Csak ezután döbbent rá, hogy a fekete nő valójában a saját férje falloszára húzta fel őt. Jane azonban határtalanul boldognak tűnt, hogy megoszthatja a férfit frissen szerzett fegyvertársnőjével.

Pártfogoltja előtt állva Jane szeretetteljesen Sandra füle mögé tűrte szőke fürtjeit, mielőtt kezét a fiatalabb nő tarkójára simítva a melleihez vonta volna annak arcát. Sandra azonnal szopogatni kezdte a meredező mellbimbókat, miközben töretlenól mozgott fel-le David farkán. A másik három férfi hátradőlt ültében és a farkukat markolászták, magukba szívva a kibontakozó jelenet látványát.

Miután biztosította a helyzetet, Jane tett egy lépést hátra és kezeivel bebarangolta Sandra testét, különös figyelmet fordítva annak kerekded popsijára, miközben a szőkeség fel-alá mozgott férje szerszámán. A kutakodó ujjak minden egyes rugózásnál egyre mélyebbre hatoltak farpofái között, Sandra pedig, felismerve főnöke terveit, előre is hajolt, jobb behatolást biztosítva neki. Jane pedig nem is habozott.

- Ó, egek! – nyögött fel a szőkeség, amikor partnere elérte a célpontját.

Elméje kezdett elködösülni. Még legvadabb álmaiban sem gondolta volna, hogy ilyen helyzetbe kerül majd, amiben a főnöke a fenekét ujjazza, miközben annak férje a puncijába mélyeszti férfiasságát. Tudat alatt még el is utasította ezt az álomképet. Érzéki sóvárgása azonban mostanra már épp eléggé erőt vett rajta ahhoz, hogy képtelen legyen kontrollálni a helyzetet. Hátra lökte magát és felnyögött gyönyörében, ahogy Jane ujjai még mélyebben belé hatoltak.

Csalódottság futott végig rajta, amikor a másik nő ujjai váratlanul hamar visszahúzódtak belőle. De amikor meglátta a Mark kezében szorongatott síkosítós tubust, tudta, hogy a feneke nem marad sokáig magára.

Előre dőlve David térdeire támaszkodott, várva a beteljesülést.

- Ó, igen! – nyögött fel, amikor Jane ujjai visszatértek.

A nő lassan körözött fenekében, mielőtt lassan mélyebbre hatolt volna. Sandra hevesen rugózott, élvezve, ahogy a benne mozgó farok és ujjak kitöltik két különböző járatát.

Amikor úgy érezte, a szőkeség feneke már kellőképp felkészült, Jane felemelte őt férje farkáról és mereven megtartotta. Kétség sem férhetett hozzá, mit tervez vele a főnöke. Sanra talpait a kanapénak feszítette és lepillantott David síkosítótól csillogó farkára, miközben fenekével rá ereszkedett. Megrándult, amikor a férfi makkja belé hatolt, Jane azonban fürge ujjmozdulataival igyekezett ellazítani izmait. David erős kezeivel tartotta a helyén Sandrát, időt adva neki, hogy elengedje magát a férfi dorongjával fenekében. A szőkeség vett egy mély levegőt, miközben lassan lefelé ereszkedett a meredező árbócon. David lassan mozgott benne oda-vissza, minden egyes alkalommal egy picit mélyebbre hatolva. Sandra elmélyét teljesen elöntötte a mámor.

Amikor már teljes hosszában behatolt a fenekébe, David hátra vonta őt és előre tolta a nő lábait. Kollégáik elégedetten csodálták a látványt. Sandra elméjén átfutott, hogy normális körülmények között mekkora szégyennel töltené el, hogy ilyen helyzetben látják, most azonban csak büszkeséget érzett. Fogait összeszorítva bámult fürkésző tekintetükbe, kiolvasva belőlük a határtalan vágyat.

Jane a térdeire ereszkedett és végig futtatta ujjait társnője vágatán. Az egész tökéletesen normálisnak tűnt most Sandra számára, és nem is habozott megragadni a másik nő fekete fürtjeit. Főnöke felnyögött, miközben előre hajolt és ajkai közé szívta férje golyóit. A fenekében mozgó farokkal és Jane közelségével Sandra érezte, hogy a szétáradó gyönyör megtölti egész lényét, spirálszerűen rántva le őt.

Jane-nek azonban más tervei voltak. Hátra lépett, hogy helyet biztosítson Marknak. Miután a férfi párszor végig húzogatta kezét a farkán, főnöke bevezette a szerszámot Sandra barlangjába. A szőkeség teste megfeszült. Most megtörtént vele. A titkos álom, amit a legtöbb nő mélyen legbelül dédelget, számára most valósággá vált. Mark szemeibe bámult, némán könyörögve neki, hogy segítse azon kevesek közé, akiknek beteljesedhet ez az álma.

És micsoda gyönyörrel teljesedett be! Feneke rászorult a belé hatoló farokra, ő pedig hevesen zihálva rángatózott. A férfi egy pillanatra megmerevedett, engedve társnőjének, hogy kiélvezze a két belé hatoló fallosz gyönyörét. Aztán lassan de biztosan ismét pumpálni kezdte őt. Sandra felsikoltott a gyönyörtől. A szétáradó élmény betöltötte minden érzékét, miközben fellendült a csúcs felé.

Amikor azonban elérte volna a beteljesülést, Mark visszahúzódott. Sandra csalódottan felnyögött, a hirtelen támadt ürességet azonban a következő másodpercben Antonio már el is foglalta. Jane letérdeltette Markot és Thomas-t a szőkeség mellé, Sandra pedig, élvezve a benne lüktető két férfiasságot, megmarkolta az egyik rá mutató dorongot, a másikat pedig a szájába vette. A mennyekben érezte magát a rá irányuló figyelem kereszttüzében.

A férfiak körbe-körbe haladva váltogatták egymást kolléganőjük nyílásaiban, Jane pedig, élvezettel figyelve a helyzetet, úgy döntött, egy idő után ő is betársul, ágyékát pártfogoltja szájához nyomva. Sandra hálásan fúrta nyelvét főnöke szeméremajkai közé, ezzel köszönve meg a nőnek a gyönyört, amit benne keltett.

Jane-nek nem kellett sok, hogy túllépjen azon a szinten, ahol már egy nyelv elegendő lenne neki. Félrevonta Antoniót és leültetve a férfit ő is rá telepedett. A latin férfi felnyögött, ahogy a telt keblek a mellkasához préselődtek. A megfeszülő fekete hát több volt, mint amennyi invitálásra Thomas-nak szüksége volt, farkát pedig hamarosan be is tolta a kidülledő fenékbe. A két nő tekintete egymásba fonódott, megosztva saját gyönyörüket a másikkal.

Érezve a benne gyülemlő feszültséget és látva a Jane arcán tükröződő gyönyört, Sandra hamarosan ismét megindult afelé a pont felé, ahonnan már nincs visszatérés.

Mintha csak vágyai kisugároztak volna Jane felé is, a két nő egyszerre sikoltott fel a gyönyörtől. Elméjük mintha összekapcsolódott volna, mely köteléken át a gyönyör oda-vissza áramlott közöttük. Az élmény, hogy megoszthatta ezt az élvezetet a példaképével, annyira eltöltötte, hogy egy pillanatra a valóság is megszűnt számára létezni.

A férfiak lassítani kezdtek, miközben Sandra és Jane teste fokozatosan elernyedt. Lökéseik azonban hamarosan ismét gyorsabbá váltak, Sandra meglepetésére pedig az élvezet újabb hulláma kezdett érlelődni a testében. Kinyújtotta a kezét és megragadta Jane jobbját, hitetlenkedve bámulva társnője szemébe. El se tudta képzelni, hogy ilyen gyönyör is létezhet a világon. Forgott körülötte a világ, amikor az áradat ismét magával rántotta.

Nem tudta megmondani, mikor húzódtak vissza belőle a dorongok és roskadt immáron szabadon a padlóra, Jane mellé.

Amikor meglátta a másik nő szemeiben ragyogó vágyat, pontosan tudta, mi következik és ajkait szinte automatikusan nyomta társnője szájához.

A férfiak nyögésekbe vesző ujjongással fogadták a jelenetet, miközben tovább markolászták farkukat, míg végül egymás után el nem durrantak, beterítve az előttük térdelő nőket nedveikkel.

Sandra vidáman kuncogott. Amikor kollégáik patronja kifogyott, a két nő ismét egymásra nézett. Meglátva az elégedett vigyort Jane arcán, a szőkeség ismét kuncogni kezdett és megcsókolta társnőjét. Érezte körülötte álló társaik sós ízét a vörös ajkakon.

Szeretetteljesen bámultak egymás szemébe, miután szétválltak, érezve a köztük kialakuló szoros köteléket.

- Szóval, mit csináljunk Újévkor? – kérdezte Jane.

Sandra mosolya a füléig szaladt.

- Veled bármit.

Vége

Heti ajánlat - Huncut karácsony

Jó étvágyat és...

Boldog karácsonyt!

Karácsonyi parti 6. rész

Előzmény: Karácsonyi parti 1. rész
Közvetlen előzmény: Karácsonyi parti 5. rész

Írta: tomlitilia
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. december 8.


**************************************************************

Sandra és Jane leültek a terebélyes kanapéra. Nehéz volt feldolgozni, hogy tényleg ezt csinálja. Ott ül félmeztelenül a kollégái és a főnöke férje előtt. Ugyanaz a borzongás kerítette hatalmába, mint a fotózáson, amikor elég erőt gyűjtött, hogy levetkőzzön a fotós és az asszisztense előtt. Most azonban az egész sokkal erősebb volt. Valahol mélyen a túláradó vágy alatt tudta, hogy őrültség így kitárulkozni a kollégái előtt. Mindez azonban csak tovább növelte az élményt. Elvégre nem egy rakás idegen előtt csinálta. Azokról az emberekről volt szó, akikkel nap mint nap találkozott, és tudta, hogy örökké magukban fogják hordozni ezt a képet. A kitárulkozás ködétől elkábulva azon kapta magát, hogy képtelen bármit is csinálni a heves légzésére való koncentráláson kívül. Jane jelentőségteljesen nézett rá, mintha csak pártfogoltja bensőjébe látna.

- Na és elgondolkoztál azon, hogy ki lehet a te titkos angyalkád? – kérdezte tőle.

Az aznap este őrült forgataga közepette Sandra elmélyét sokkal sürgetőbb kérdések kötötték le. Az ajándéka, ha lehet, még behízelgőbb volt, tekintve ruházata jelenlegi állapotát. Jane a kezébe vette a fagyöngyöt és átadta Sandrának.

- Találgass! Mit gondolsz, ki kereshet rá indokot, hogy lopjon tőled egy csókot?

Sandra felállt, a fagyönggyel a kezében, és végignézett a kerek szemekkel őt bámuló négy férfin. A szoba csendes volt a halk háttérmuzsikát leszámítva. Egy mély levegő kíséretében odalépett Markhoz. A férfi elmosolyodott és végig futtatta a testén a tekintetét.

- Te vagy a titkos angyalkám? – állapodott meg a férfi előtt.

Mark nem mondott semmit, csak felállt a székről. Megfogta a nő kezét, ami a fagyöngyöt tartotta, és a fejük fölé emelte. Nyelt egyet, miközben előre hajolt és megcsókolta a nőt. Borostája csiklandozta Sandra arcát, a csókja viszont elképesztően lágy volt. Sandra nyelve átcsusszant ajkaik között és bebarangolta partnere száját, aki ugyanígy reagált, miközben nyelvcsatájuk egyre csak intenzívebbé vált. Erős karjával a törékeny derék körül magához vonta a nőt. Amikor ajkaik végül eltávolodtak, a páros hölgy tagja csak zihálni tudott. Mark arcát végül huncut mosoly uralta el.

- Nem. Sajnálom, Sandra. Nem én vagyok a titkos angyalkád.

Sandra egy pillanatra ledöbbent. Miközben a férfival csókolózott, el is felejtkezett a dolog tulajdonképpeni okáról. Anélkül, hogy igazán végig gondolta volna a dolgot, átlépett Thomas elé.

- Te vagy a titkos angyalkám?

A másik férfi szélesen elmosolyodott és felállt. Ezúttal Sandra maga tartotta fel a fagyöngyöt és másodperceken belül már egy újabb kollégája szájába zihált. Sosem csókolózott még két különböző férfival egyazon éjszaka alatt és hangosan felnyögött, amikor rádöbbent, hogy valószínűleg nem is Thomas lesz az utolsó.

- Sajnálom, Sandra – mondta végül a férfi, amikor elhátrált, kezeit továbbra is a nő csípőjén tartva –, de nem én vagyok a titkos angyalkád.

Sandra beharapta az alsó ajkát, miközben végig hordozta tekintetét Antonión és Daviden. Tudta, hogy Antonio adta Thomas-nak a tűzőgépet, úgyhogy nem ő volt az, akitől ő a fagyöngyöt kapta. Rákérdezni Davidnél viszont immáron egyértelmű jelentést hordozna, hogy csókolózni szeretne vele. Annak ellenére pedig, hogy Jane viselkedése azt jelezte, ő tökéletesen ki lenne békülve vele, Sandra nem akarta megreszkírozni.

Antonio felállt és magához vonta a nőt egy csók erejéig, lehetőséget se hagyva neki, hogy feltegye a kérdést. Sandra teste azonnal reagált és karjait a férfi nyaka köré fonta, miközben nyelvük táncra kélt egymással. A nagy kezek végigsimítottak meztelen hátát, borzongást hagyva maguk után. Sandra agyán az a gondolat futott végig, hogy immáron az összes férfival csókolózott az irodából, ráadásul mindezt félmeztelenül. Valószínűleg erre gondolt a főnöke azzal kapcsolatban, hogy engedje el magát. Ő pedig semmit sem tett annak érdekében, hogy visszatartsa Antonio fenekére sikló kezeit. Meglepetésére azonban a férfi csak gyengéden megpaskolta azt és elhúzódott, rávillantva egy pajkos mosolyt.

- Nem. Nem én vagyok señorita titkos angyalkája.

Sandra óvatosan átpillantott a válla felett, miközben David széke elé lépett. Nehéz volt olvasni Jane arckifejezéséből. Azonban nem volt semmi óvatosságra intő a tekintetében.

- Ööö – fordult Sandra a férfi felé. – Te vagy a titkos angyalkám?

David ülve maradt, miközben a nő fagyöngyöt kezéért nyúlt. Ahelyett azonban, hogy az ágacskát fogta volna meg, markába vette partnere kezét. Sandra teste követte a mozdulatot, és mielőtt még észbe kapott volna, megroggyanó térdekkel a férfi ölébe huppant. Hátra pillantott a válla felett Jane arckifejezésére. A fekete nő csak ült ott magabiztosan a kanapén, egyik lábát keresztbe téve a másikon, nagy barna szemeiben pedig a vágy félreismerhetetlen fénye csillogott. Alig láthatóan bólintott.

Sandra visszafordult David felé és előre hajolt egy csókért. A dolgok gyorsan elharapóztak, ahogy berántotta a bűnös élvezet darálógépe, miközben egy nős férfival csókolózott. Az egész egyszerűen észbontó volt. Teste magától reagált. Oda-vissza vonaglott partnere combján, akinek testén barangoló kezei hamarosan megtalálták a fenekét. Sandra háta megfeszült, nekidörgölőzve a kutakodó kezeknek. Hangosan dorombolt, felfigyelve a szemlélődők kigúvadó tekintetére.

Aztán megérezte, ahogy a férfi kidülledő erekciója ágyékához türemkedik. Elemi erővel ütötte gyomron a felismerés, hogy mit is csinál. Elhúzódott és rémülten Jane-re nézett. A főnöke még mindig ott ült. Tartása nyugodt volt, tekintete azonban átható. Mark, Antonio és Thomas meredten bámulták a David ölében vonagló szőkeséget. Micsoda látvány lehetett! A szemekben csillogó vágy, amivel végig mérték a magassarkújától, bugyijától és Mikulás-sapkájától eltekintve meztelen testét, furcsa élvezettel töltötte el és arra bíztatta, hogy folytassa. Így hát visszafordult Davidhez. Ha senki más nem állítja le őket, ő maga miért tenné?

A férfi azonban megrázta a fejét.

- Nem is én vagyok a titkos angyalkád.

Sandra zavarodott tekintettel nézett végig a szobán, majd felnyögött, amikor Jane felállt ültéből. Teljes magabiztossággal ringatva a csípőjét odasétált, ahol Sandra ücsörgött a férje ölében. Ördögi mosollyal az arcán kivette a fagyöngyöt Sandra kezéből és maga fölé tartotta, miközben másik kezét a szőkeség felé nyújtotta, talpra segítve őt. Sandra lábai elgyengültek, ahogy fölé tornyosuló főnöke elé állt, aki szélesen rá mosolygott.

- Nem gondolod, hogy a valódi titkos angyalkád is megérdemel egy csókot?

Jasmine Tookes alias Jane

Előre hajolt, ajkait lágyan Sandráéihoz érintve. A csók lágy volt, azonban így is elementáris erővel csapott le az érzés a szőkeség testére. Mintha áramütés érte volna. Amikor Jane elhúzódott, ő követte a mozdulatát, még többet követelve. A másik nő pedig teljesítette a kívánságát, vörös ajkait ismét társnője szájához nyomva. Egész testük egymásnak feszült, ölelésük pedig egyre hevesebbé vált, párhuzamosan nyelvcsatájukkal. Jane melleinek érintése pedig hangos nyögéseket csalt elő Sandrából.

Az egész szituáció szürreálisnak hatott. Mégis ki csókolózik félmeztelenül a főnökével az egész idora szeme láttára? Azonban Sandrának egy sejtje se maradt, amely bármennyire is ellenkezni akart volna. Magasról tett a következményekre. Csak állt ott lábujjhegyen, melleit a főnöke kebleihez nyomva, kőkemény bimbóit ugyanúgy dörgölve az övéihez, ahogy nyelvét Janéhez.

A két nő összhangban zihált, amikor ajkaik végre elváltak egymástól, éhesen bámulva a másikra. Ahogy Jane körbe pillantott a szobában, Sandra követte a példáját. Négy pár éhes tekintet bámult vissza rájuk. Jane előre hajolt és partnere fülébe suttogott:

- Mutassunk nekik egy kis műsort!

Ördögi mosollyal az arcán mellei közé akasztotta a fagyöngyöt. Sandrát pedig nem kellett kétszer kérni. Mohó ajkai sebesen végig szántották Jane nyakát, utat találva mellkasa felé. A fekete nő elengedte a fagyöngyöt és lehúzta a Mikulás-sapkát Sandra fejéről. Megmarkolta a szőke fürtöket és helyben tartotta társnőjét, aki most elkerekedő tekintettel nézett farkasszemet főnöke bimbóival. Annyira vonzóak voltak! Annyira ínycsiklandozóak! Felnyögött, amikor Jane előre tolta a fejét, ő pedig öntudatlanul is ajkai közé vette az egyik megduzzadt mellbimbót.

Ez volt az első alkalom, hogy Sandra egy másik nő mellbimbóját tartotta a szájában, mégis a létező legtermészetesebb dolognak tűnt a világon. Ajkaival és nyelvével bebarangolta Jane lágy bőrét és beszívta a körülötte terjengő csodás illatot. Felnyögött boldogságában, miközben partnere a másik melle felé irányította őt. Sandrának nem is kellett több biztatás. Megállás nélkül kényeztette tovább főnöke melleit.

Amikor a fekete nő a kanapé felé kormányozta őket, Sandra engedelmesen araszolt utána. A szíve egyre hevesebben vert a mellkasában. Már épp le akart ülni, társa azonban megállította. Gyengéden közönségük felé fordította a szőkeséget, majd előre hajolt és megcsókolta annak karcsú nyakát. Sandra oldalra billentette a fejét, hogy jobb elérést biztosítson és felsóhajtott, ahogy a lágy ajkak végig szántották bőrét. Hamarosan a vékony ujjak is csatlakoztak hozzájuk, végig simítva Sandra vállait, átkalandozva karjain, libabőrössé téve Sandra fedetlen bőrét, míg végül át nem rebbentek a nő feszes hasfalára. A szőkeség megborzongott, ahogy a kalandozó ujjak felfelé indultak. Hátra döntötte a fejét Jane vállára és közben kidüllesztette mellkasát.

Jane megmarkolta társnője melleit, gyengéden masszírozva őket. Az alacsonyabb nő nyögései egyre intenzívebbek lettek társnője érintésétől, majd lepillantva felnyögött a sötét kezek látványától saját fehér mellein. Zihálása pedig csak egyre intenzívebb lett, ahogy főnöke ujjai közé véve görgette mellbimbóit.

Főnöke kezei hirtelen ismét lefelé indultak, végig simítva Sandra érzékeny bőrét. Végül a kutakodó ujjak bugyija pereménél állapodtak meg, egyre erősebb bizsergéssel töltve meg a szőkeség testét. Aztán Jane letérdelt, kezeit továbbra is Sandra testén tartva.

Nem tudva, mit kezdjen saját kezeivel, a fiatalabb nő beletúrt szőke fürtjeibe. Mellkasa ritmikusan emelkedett és süllyedt a heves zihálástól, miközben Jane belemarkolt bugyijába és lassan lehúzta azt. Ismét hangosan felnyögött, ahogy megérezte a meztelen ágyékán végig simító levegőt és a bőrén lecsorgó nedvességcseppeket odalenn. Azonban semmit sem tett azért, hogy eltakarja magát. Miután kilépett a bugyijából, kezeit a csípőjére tette, magabiztos testtartást felvéve. Ott állt, vörös térdzoknijától eltekintve teljesen meztelenül, készen a kényeztetésre. Jane pedig pontosan erre készült.

Miután a férfiak elég időt kaptak, hogy megcsodálják Sandra testét, Jane is felemelkedett, hogy végig mérhesse őt.

- Egyszerűen magával ragadó – mondta a fekete nő, miközben végig simított hüvelykujjával partnere bőrén, bizsergést csalva elő a másik nővel.

Jane levette a sapkáját, kiszabadítva fürtjeit. A mozdulat csak még jobban kihangsúlyozta a szemeiben csillogó vágyat. Sandra vállaira tette a kezeit, mielőtt elfordult volna. Azonban a szőkeségnek ennél több iránymutatásra nem is volt szüksége. Le is ült a kanapéra és beakasztotta ujjait főnöke bugyijába. Ahogy Jane is tette korábban az övével, most ő is megfontolt ceremoniális lassúsággal húzta le a másik alsóneműjét. A magasabb nő előre hajolt, tökéletes panorámát biztosítva Sandrának formás fenekére.

Még mindig magassarkúját viselve Jane kilépett a bugyijából. Adott néhány pillanatot az előtte ülő négy férfinak, hogy befogadják látványát, mielőtt visszafordult Sandrához, lehetőséget adva neki, hogy megcsodálja, amit az imént kicsomagolt. Akárcsak a szőkeség, főnöke is gondosan borotválta magát, csak egy vékony fekete csíkot hagyva meg nyílása mentén. Jane feltette egyik lábát a kanapéra Sandra mellé, természetes könnyedséggel tárva fel bájait a másik nő előtt. Ez volt a legérzékibb dolog, amit a szőkeség eddig tapasztalt. A mámorító illat betöltötte orrát, elbódítva érzékeit. Félig önkívületi állapotban felnyögött a látványtól, magába szívva főnöke testének látványát.

- Hozzam a fagyöngyöt? – kérdezte Jane. A hangja csöpögött az erotikus töltettől.

Végül azonban erre nem volt szükség. Sandra lassan megmozdult. Szinte mágnesként vonzotta Jane kitárulkozó ágyéka. A fekete nő előre tolta csípőjét, hogy félúton találkozzanak. A két nő egyszerre nyögött fel, ahogy egymáshoz értek. Jane belemarkolt a szőke fürtökbe és barlangja bejáratához nyomta Sandra fejét. Lágyan ringatta csípőjét, ütemesen nyomva azt Sandra szájához, miközben a másik nő nyelve felfedezte az érzéki nyílás minden négyzetcentiméterét.

- Isteni az ízed – zihálta, ahogy Jane elhátrált.

A fekete nő csillogó szemekkel lenézett rá és boldogan üdvözölte Sandra nyelvét, ami egy újabb nyalásra visszatért hozzá. Gyengéden, de határozottan visszatolta a szőkeséget a kanapéra. Előre hajolt és megcsókolta őt, megízlelve saját zamatát a másik nő száján, mielőtt ő is letelepedett volna a kanapéra. Elfektette Sandrát és térdeit társnője fejének két oldalára helyezve a szőkeség lábai felé fordulva az arcára ereszkedett.

Miközben megérezte az alatta fekvő nő nyelvét szeméremajkai között, előre hajolt és ő is Sandra combjai közé fúrta arcát, pajkosan izgatva őt, ahogy körbe csókolta lüktető bejáratát. Sandra széttárta combjait, egyre hevesebben vágyva rá, hogy megérezze Jane nyelvét magában. A benne lángoló tűz egyre hevesebben lobbant fel, ahogy a másik nő közelebb és közelebb került bejáratához.

Aztán Jane végre végig futtatta nyelvét Sandra szeméremajkai között, miközben ugyanarra az ütemre mozgatta saját altestét partnere arca előtt. Mindkettőjükben egyre nőtt a szenvedély, nyelveik pedig szinte versenyre kéltek egymással a gyönyörkeltésben.

Sandra sosem gondolta magát többnek enyhén érdeklődőnél. Még úgy se, hogy a női formák érzékisége nem egyszer megmozgatta már a fantáziáját. Azonban sosem vágyott tudatosan arra, hogy egy nővel legyen együtt. Most viszont úgy szívta ajkai közé Jane csiklóját, mintha csak erre született volna. Ráébredt, hogy egy része már régóta kívánta a főnökét. Az érdeklődése eziránt a csodálatos nő iránt észrevétlenül vált szexuális töltetűvé, annak ellenére, hogy ezt még magának sem ismerte be. Ugyanakkor megtisztelve érezte magát, hogy felkeltette Jane intim érdeklődését.

Azonban még legvadabb álmaiban sem gondolt arra, hogy az első leszbikus élményére közönség előtt fog sor kerülni. Viszont elveszve az élvezetben Jane combjai között, majdnem teljesen meg is feledkezett a négy férfiról, akik meredten figyelték őket. A szenvedélye csak tovább örvénylett, teljesen kicsúszva az irányítása alól, mire rádöbbent, ez az egész hogy festhet a szemlélődők számára.

Kontrollálatlanul remegett, ahogy markolta főnöke csípőjét és éhes szájához vonta annak ágyékát. Jane minderre hasonló vehemenciával reagált, amivel ajkai közé szívta Sandra csiklóját, nyelvével izgatva azt. A szőkeség érezte, ahogy a világ megszűnik létezni körülötte, és már semmi más nem számított, csak a végtelen szenvedély. Jane-é és az övé. Szenvedélyük folytott hangjai hamarosan betöltötték a szobát, ahogy a két nő feljutott a csúcsra.

- A tested… - zihálta Sandra. – Fantasztikus. Imádom a közelséged érzését.

Jane elmosolyodott, élvezve, milyen könnyedén kigördültek alkalmazottja gondolatai a száján.

- Igen. Egy női test lágy vonalai mindig valami különlegeset nyújtanak – suttogta, mielőtt a négy megfigyelő felé fordult volna. – De egy férfi merevedésével is pont ugyanez a helyzet.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet VI. rész 12. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj VI. rész 11. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. június 24.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet VI. rész 11. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj VI. rész 10. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. június 21.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet VI. rész 10. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj VI. rész 9. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. június 19.

Folytatása következik!

Karácsonyi parti 5. rész

Előzmény: Karácsonyi parti 1. rész
Közvetlen előzmény: Karácsonyi parti 4. rész

Írta: tomlitilia
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. december 8.


**************************************************************

Olyan rossz lenne, ha beadná a derekát? – futott át Sandra fején. Persze, utána egy ideig eléggé furcsa érzése lenne az irodában, de hát Jane is ott parádézott előttük egy szál alsóneműben. Felróná neki bárki is, ha egy kicsit elszórakozna egy kollégájával? Talán nem azt javasolta Jane is, hogy Sandra viselkedjen egy kicsit nőként, inkább, mint kollégaként? Jelentsen ez akármit is!

Ahogy elsétált a többiek közeléből, úgy döntött, hogy a legjobb az lenne, ha egyenesen megkérdezné Jane-től. Persze furcsa lenne rákérdezni a főnökénél, hogy a céges szabályzat ellen való-e henteregni egy kollégával. Azonban úgy érezte, elég szoros kötelék alakult ki köztük Jane-nel aznap este. Az utolsó dolog pedig, amit Sandra akart, az valamiféle kimondatlan határ átlépése volt, csak mert rosszul értelmezte a jeleket. A szíve hevesen dobogott az izgatottság és az idegesség keverékeként, ahogy a konyha felé tartott.

De amikor belépett, a szíve majdnem meg is állt. Odabenn Jane épp a konyhaasztalra hajolt. Az egyik kezével egy lábost tartott a sütő felett, a másik karjával pedig Thomas nyakát ölelte át, magához vonva őt egy heves csókba. A férfi keze fel-alá siklott főnöke csupasz bőrén. A két alak szemmel láthatóan heves szenvedélyben forrt össze. Sandra lábai a földbe gyökereztek és úgy bámult, mint borjú az újkapura, veszettül próbálva feldolgozni a látottakat.

Amikor Jane kinyitotta a szemeit és rá nézett, úgy tűnt, észre sem veszi a frissen betoppant szőkeséget, csak tovább csókolózott Thomasszal. Aztán egyszercsak hátra húzódott és egy ujját a férfi szájára tette.

- Szólj a többieknek, hogy üljenek le a nappaliban! – rendelkezett. – Nem sokára megyek én is a tojáslikőrrel.

Thomas csak ekkor figyelt fel Sandra jelenlétére. Csálén rá mosolygott és felvonta a szemöldökét, amikor ellépett a nő mellett.

Bizonytalanul, hogy mit kellene tennie, Sandra épp azon volt, hogy megforduljon és kövesse a távozót, amikor Jane megállította.

- Hali, Sandra! Mit tehetek érted?

Hosszú időbe telt, amíg a fiatalabb nő fel tudta idézni, eredetileg miért is kereste fel Jane-t. Amit kérdezni akart, most már rendkívüli módon irrelevánsnak tűnt. Viszont vagy millió új kérdés kezdett alakot ölteni a fejében, amit azonban egyelőre nem tudott szavakba önteni. Mégis mit mondhatnál a főnöködnek, miután rajta kaptad, hogy egy alkalmazottjával enyeleg, miközben a férje a szomszéd helyiségben vár rá? Ami pedig még zavarba ejtőbb volt, az a természetesség volt, ahogy ez az egész hatott. Mintha Jane-nek minden joga meglett volna, hogy így viselkedjen.

- Igen, David tud róla – mondta Jane teljes lelki nyugalommal megválaszolva az egyik kérdést, ami kiformálódott Sandra fejében. Még csak fel sem nézett a készülő tojáslikőrről, ami a fazékban rotyogott.

- És nem bánja? – szaladt ki Sandra száján, de azonnal meg is bánta, elvégre nem az ő dolga volt ezzel foglalkozni és azért is, mert részben már tudta is a választ.

- Mit mondhatnél? Szerencsés nő vagyok. Mindketten kiadó szabadságot adunk egymásnak. De, hogy őszinte legyek, ő jobban látszik élvezni az én szabadságomat, mint a sajátját. Isten tudja, miért.

Jane szélesen elvigyorodott, ahogy Sandrára nézett. A szőkeség próbálta a másik nő arcán tartani a tekintetét, de az menthetetlenül a vele szemben álló melle felé vándorolt. A csókolózás egyértelmű hatást gyakorolt Jane-re. Mellbimbói felett diszkréten kidomborodott melltartója anyaga.

- Az igazat megvallva, tudom, miért – folytatta Jane. – Jó dolog is nézni, ahogy egy nő átadja magát az élvezeteknek. Te nem így gondolod?

- Ööö – válaszolta Sandra zavartan.

- Öntsünk tiszta vizet a pohárba! – változott hirtelen komollyá az idősebb nő hangja. – Egyértelmű, hogy egyfajta példaképként tekintesz rám. Akkor itt a tanácsom: Ne vedd annyira komolyan magad! Néhanapján engedj teret a szenvedélynek is! Bárki, aki elítél emiatt, nem érdemli meg, hogy foglalkozz vele.

Sandra feje zsongott az egymásba gabalyodó érzelmeitől. Jane szavai azonban jelzőtűzként ragyogtak benne. Részben mert csodált főnökétől származtak, de azért is, mert valami mélyen benne rejlőhöz is kötődtek. Valamihez, ami kitörni szándékozott.

- Nos, mivel ez egy karácsonyi parti, itt az ideje, hogy felszolgáljuk a tojáslikőrt – mondta Jane, visszatérve könnyed ünnepi hangneméhez, miközben hat poharat helyezett egy tálcára és megtöltötte őket, belekeverve a főzetbe némi rumot is. Aztán odadobott Sandrának egy Mikulás-sapkát. – Szeretnél segíteni felszolgálni?

A szőke nő feltette a sapkát és a főnökére mosolygott.

- Nagyszerű – válaszolta az utóbbi. – Most már passzolunk is egymáshoz.

- Nos, nem teljesen – vágta rá Sandra és folytatta még mielőtt végig gondolhatta volna: - Nem kellene nekem is levennem a ruháimat?

Annyira gyorsan gördültek végig a szavak a nyelvén, hogy abban se volt biztos, tényleg kimondta-e őket. De Jane ravasz vigyora bizonyította, hogy a javaslat immáron ott lóg a levegőben. Talán még meggyőzhetné, hogy csak tréfa volt.

- Passzolhatnánk jobban is – mondta a fekete nő.

Ez igaz volt, és semmi sem tűnt helyesebbnek, mint követni a főnöke útmutatását. Ha Jane flangálhatott így körbe-körbe, Sandra miért ne tehetné meg? Az óvatosság hangjai még mindig ott sutyorogtak az agya hátsó szegletében, de a hangerő kezdett egyre lejjebb csökkenni. Miközben pedig habozott, az ujjai megelégelték a várakozást és mohón elkezdték kioldani blúza gombjait.

Jane átható tekintete bátorította őt, hogy folytassa. Sandra egy része azt kívánta, bárcsak a másik elfordulna, amíg ő vetkőzik. Egy másik, egyre erősebb része viszont imádta a rá összpontosuló figyelmet. Amikor az utolsó gomb is megadta magát, vett egy mély levegőt és lecsúsztatta a ruhadarabot a vállain.

Ujjai idegesen remegtek, ahogy letolta szoknyája zipzárját. A surrogás betöltötte az amúgy csendes konyhát. A szoknya szoros volt, így hát riszálnia kellett a fenekét és a csípőjét, hogy lejjebb tornássza. Amikor végül a textília a padlón landolt, kilépett belőle. Normális körülmények között gondosan összehajtogatta volna levetett ruháit, de most a sokkal gondtalanabb énje került előtérbe, úgyhogy csak ott hagyta a ruhadarabokat a padlón. Egy pillanatig csak állt ott, engedve, hogy Jane végig mérje őt.

- Gyönyörű – jegyezte meg a főnöke. – Jó, hogy te is vöröset viselsz. Most már tényleg tökéletesen passzolunk.

- Levegyem a zoknimat is?

- Ne! Azt tartsd fenn! Pont így vagy tökéletes.

Egymásra mosolyogtak, egy pillanatig kölcsönösen csodálva a másik testét. Sandra alig tudta elhinni, hogy ez az egész tényleg megtörténik.

- Azt hiszem, így se mutatok többet, mint azon az átkozott fotón – jelentette ki hangosan, önmagának is igazolva a történéseket.

Jane egy mindent tudó vigyorral reagált és átnyújtotta neki a tálcát.

- Gyere! Szolgáljuk fel az italt!

Sandra követte őt, kezében a tálcával. Azonban még mielőtt beléptek volna a szobába, Jane hátra fordult és odasuttogta neki: - Tudod, mit mondtam a szenvedélynek való teretengedésről. Azt hiszem, nekem most jött el az ideje. Csatlakozz, ha úgy gondolod!

- Oké! – válaszolta Sandra, nem tudván biztosan, jól értette-e, amit épp hallott, vagy csak nemtörődömmódon fogadta el Jane vezetését. Túlságosan el volt foglalva heves zihálásával ahhoz, hogy értelmezze a fekete nő szavait, miközben odasétált a kollégáihoz, csak a fehérneműjét viselve. Ez az egész tökéletesen szembement az elveivel. Gyakorlatilag felkérés volt, hogy szexuális céltáblaként kezeljék. Sztereotip nőként kolléga helyett. Azonban ismét felidézte, semmi olyat nem mutat most, amit ne láttak volna már úgyis a képen.

Magassarkúik kopogása magára vonta az épp üldögélő négy férfi figyelmét, akik feléjük fordulva figyelték, ahogy a két nő, semmi másban, csak rikító vörös alsóneműjükben és sapkájukban, belejt a helyiségbe. Jane kitárta a karjait, hogy prezentálja az izgató bemutatót.

- Tá-dá!

Jasmine Tookes alias Jane

Sandra érezte, hogy mellei ringanak minden egyes lépésnél, és nem tudta figyelmen kívül hagyni, hogy a férfiak a látványtól nem voltak másra képesek, csak tátott szájjal bámulni őket. Csak a magában ismételgetett mantrára koncentrált. „Már láttak így korábban. Már láttak így korábban. Már láttak így korábban.”

Azonban egy másik része furcsán természetesnek érezte a dolgot. Két szexi nő csak így kitárulkozik közönségük előtt. Ahogy a mantráját ismételgette magában, a gondolat, hogy a kollégái látták már így, egyre inkább lehangolóvá kezdett válni megnyugtató helyett.

Követve Jane-t megtorpant a négy férfi előtt. Meglepetésére a rá szegeződő figyelmet egyszerűen felvillanyozónak találta. Széles mosoly terült szét az arcán. Esetlen vigyort csalva elő a nyálcsorgató mamlaszokból.

- Úgy tűnik, akadt néhány csodálód, drága – suttogta Jane. – És szerintem tudom is, mit bámulnak egészen pontosan.

Sandra követte társnője pillantását a melleire. Minden erőfeszítés ellenére továbbra is volt különbség az öltözékük között. Jane melltartója kétségtelenül szexi volt. Mély kivágású, hogy fogadja a kíváncsi pillantásokat, a szatén anyag azonban teljesen eltakarta bimbóit. Sandra azonban csipke melltartót viselt, és ahogy lepillantott, látta, ahogy mereven ágaskodó bimbói részben láthatóvá válnak az áttetsző anyagon keresztül. Szája döbbent O-t formált, miközben ösztönösen felemelte tálcát markoló kezeit, hogy eltakarja magát.

- Semmi szükség a szégyenlősségre – mondta Jane és hátra nyúlt, hogy kikapcsolja a melltartóját.

Némely mértékben Sandrát meglepte a mozdulat. Ugyanakkor viszont számított is rá, tekintettel Jane instrukcióira, azonban még így se tudta elhinni, hogy egy nő Jane státuszában valami ilyesmit tegyen. Feltárja a melleit az alkalmazottai előtt… A fekete nő azonban, éhesen a figyelemre, egy gyors mozdulattal eldobta a ruhadarabot. Keblei lágyan ringtak a közönsége előtt. Szélesen elvigyorodott és csak állt ott, csípőre tett kézzel, ahogy mustrálta a férfiak mohó tekintetét.

Sandrát egyszerűen megbabonázták a főnöke telt, barna domborulatai, csúcsukon a sötét bimbókkal, amitől a szőkeségnek egyszerre csordult ki a nyála is és száradt ki a szája. Jane, mintha megérezte volna kimondatlan vágyát, felé fordult, hogy jobb belátást biztosítson neki. Agya hátuljában az az inger motoszkált, hogy gyorsan elforduljon és úgy tegyen, mintha észre sem venné az egészet. A tudatossága azonban hamar elröppent és csak Jane vigyora töltötte be a tudatát, amivel élvezte a rá szegeződő figyelmet. Ha pedig a főnöke arra vágyott, hogy megbámulják, Sandrát nem kellett noszogatni.

- Most pedig, ki kér egy kis tojáslikőrt? – pillantott körbe Jane.

Sandra lefagyva ácsorgott ott, a tálcát markolva. Jane a poharakért nyúlt, de aztán megállította magát.

- Ó! Most már nem passzolunk többé – vonta fel a szemöldökét. – Ez nem tűnik túl jó dolognak, nemde?

- Nem – hallotta Sandra a saját hangját.

Jane mögé lépett és Sandra felnyögött, ahogy érezte melltartója csatjának szétpattanását. Keblei súlyától a ruhadarab megindult lefelé. Jane azonban mohón segített rá, lassan eresztve le a pántokat a szőkeség vállain. Főnöke érzéki érintése libabőrössé tette Sandrát, amit csak még tovább fokozott a rá szegeződő négy szempár. Leengedte a tálcát, ahogy a melltartó lesiklott a karjain és tökéletes bepillantást engedett meztelen felsőtestére. Lepillantva csupasz valójukban látta előre meredő mellbimbóit.

Mind a négy férfi egy-egy karosszékben ült, Sandra és Jane pedig egyiküktől a másikukhoz lépett, hogy átadják a poharaikat. Az irodában Sandra sosem esett abba a hibába, hogy megvárakoztassa a kollégáit. Most azonban nem az irodában voltak. Itt más szabályok voltak érvényesek. A kollégái pedig csapnivaló munkát végeztek izgatottságuk elrejtésében, amit Sandra melleinek látványa csalt elő belőlük. Robajló vágy ébredt benne, hogy többet is kapjon, ne csak az éhes pillantásokat.

Folytatása következik!

Heti ajánlat - Séta a parton

Emlékezzünk a nyárra!
És lassan várhatjuk az újat is.

Nyár végén

Karácsonyi parti 4. rész

Előzmény: Karácsonyi parti 1. rész
Közvetlen előzmény: Karácsonyi parti 3. rész

Írta: tomlitilia
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. december 8.

**************************************************************

Sandra vonakodva követte a főnökét. Nem volt benne biztos, mire is számíthat, azonban ennek ellenére is ledöbbent, amikor látta, hogy Jane leemel egy festményt a falról és Sandra képét teszi a helyére. Feje az érzelmek kavalkádjától forgott, annyira, hogy le kellett ülnie, közvetlenül saját ominózus fotója alá. Elvörösödött, ahogy minden szempár a helyiségben oda-vissza járt közte s a felette lévő kép között.

- Köszönöm – mondta David. – Ez egy nagyszerű ajándék.

- Hé! Ne becsülj alá egy jó tűzőgépet! – vágta rá Thomas.

A megjegyzése feloldott némit a felgyülemlett feszültségből, így a beszélgetés lassan ismét a normális mederbe terelődött. Mégis, Sandra észrevette, a kollégái időről időre lopva az ő képére tekintgetnek. Lassan azonban ő maga is kezdett hozzászokni. Nem mintha többé nem érdekelte volna, de megszokta a tagjait bizsergető érzést.

Azonban épp hogy csak kezdte megszokni a szürreális szituációt, ismét elakadt a szava. Jane kimentette magát, hogy elmehessen a desszertért. Visszatérve pedig egy tálcát cipelt magával, rajta hat kis tálkában csokoládépudinggal, mindegyiken egy-egy vörös koktélmeggyel. Szokatlan volt ez egy karácsonyi partihoz, azonban a desszert jellegének kiválasztása volt messze a legkevésbé unortodox dolog az egészben. Amíg ugyanis kinn volt a konyhában, Jane levetette a ruháit.

Sandra elkerekedett szemekkel bámulta, ahogy a főnöke belépett. Jane vörös alsóneműje tökéletes kontrasztot képzett sötét bőrével, mellei pedig lágyan ringtak a laza melltartóban. Amikor végre képes volt elszakítani tekintetét a látványtól, a kollégáira pillantott. Ettől azonban csak még inkább összezavarodott. Egyikük sem látszott megdöbbenni. Persze, mindannyian a belépő nőre szegezték tekintetüket, de közben tökéletesen normálisan viselkedtek, miközben főnökük egy szál Mikulás-vörös alsóneműben lejtett be eléjük.

- Ínycsiklandozóan festenek – jegyezte meg David, egyszerre biccentve a desszert és felesége mellei felé. A többiek vigyorogtak és egyetértően bólogattak, miközben mindannyian nyíltan bámulták főnöküket.

- Ó, tudom, hogy imádod a csokoládé-finomságaidat – mondta Jane, majd megjátszott sértettséggel folytatta. – Úgy tűnik, ezt kell tennie egy lánynak, hogy ma este megkapja a figyelmet.

Sandra nem tudta, hogy kellene viselkednie. Nem tudta megállni, hogy a főnöke kebleit bámulja, miközben ő előre hajolt, hogy lehelyezze a desszertet a vendégek elé. Elpirult, amikor Jane elkapta a tekintetét. A sötétbőrű nő rá kacsintott, ez azonban csak még inkább növelte Sandra zavarát. Mi történt vele ezen az estén? Miért tapadt hirtelen a tekintete ennyire Jane melleihez? Mitagadás, korábban is érzett már vonzalmat más nők iránt, de ma este teljesen kezdte elveszíteni a kontrolt. Uralkodnia kellett magán, vagy a végén még nagyobb bolondot csinál magából, mint eddig.

De mégis hogy tudná nem bámulni a főnökét, amikor az egy szál alsóneműben flangál az orra előtt? A tény, hogy Jane passzolóan vörös magassarkút is vett a szetthez, csak még lenyűgözőbbé tette a látványt. Miért csinálta ezt? És miért nem volt emiatt senki sem meglepett?

A légkör abszurdan normálisnak hatott, miközben a desszertből falatoztak. Mindenki az ünnepekre szőtt terveiről beszélgetett és összehasonlította a saját családjaik karácsonyi hagyományait. De Sandra nem vett részt ebben. Ő csak csendben ült, próbálva értelmet találni ebben az abszurd helyzetben.

- Segítesz nekem leszedni az asztalt, Sandra? – szólította meg Jane váratlanul, visszarántva beosztottját a gondolataiból.

- Persze.

- Minden rendben? – kérdezte tőle a másik nő, amikor már kettesben maradtak a konyhában. – Hirtelen nagyon csendes lettél.

- Nem. Sajnálom. Én csak…

Elakadtak a szavai és inkább a tányérok törölgetésébe temetkezett.

- Jobb lenne, ha visszavenném a ruhámat?

- Ó, persze hogy nem – válaszolta Sanra, hangjából azonban több buzgalom csengett ki, mint szerette volna. Egy része ráébredt, mennyire élvezi félmeztelen főnöke látványát.

- De…?

- Azt hiszem, nem szoktam hozzá, hogy alsóneműben lássam a főnökömet – vallotta be Sandra, kerülve Jane tekintetétt.

- Nem ítélsz el emiatt, ugye?

- Nem… Sajnálom – mondta Sandra. Még így is, hogy félmeztelenül állt ott Sandra előtt, Jane valami megfoghatatlanul magabiztos aurát árasztott. – Csak kicsit meglepődtem. Ez minden.

- Nos, akkor jó – mondta Jane. – Nem tudhattad, mi vár rád egy ilyen karácsonyi partin. Különösen ebben a házban.

- Egyértelműen – mosolygott Sandra zavartan.

Jane felnevetett.

- Én magam se tudtam, hogy mire számítsak a mai estén. A többi alkalmazottamat mostanra már elég jól ismerem. De te még mindig új vagy, és nem szeretném, ha kényelmetlenül éreznéd magad. De látva azt a képet, úgy gondoltam, te is igazi bajtárs lehetsz, ha mondhatom így.

Sandra elpirult a főnöke átható tekintete alatt. Úgy tűnt, a másik nő igyekszik olvasni benne.

- Talán tévedtem – mondta végül Jane. – De többnyire elég jó emberismerő vagyok. Majd meglátjuk. Most viszont miért nem mégy vissza a többiekhez érzed jól magad? Nem sokára megyek én is.

Sandra Kubicka alias Sandra Ericson

Sandra feje kavargott ahogy próbálta értelmezni a főnöke szavait. Jane hangjában folyamatosan valamiféle érzéki él csengett, ma azonban ez talán még hangsúlyosabbnak hatott. Talán Sandra látott bele ebbe túl sokat, de mégis hogy tehetett volna másképp, ha egyszer a főnöke egyszál alsóneműben parádézott előttük? Vajon Jane erre utalt, amikor azt mondta, hogy az alkalmazottai többet láttak belőle, mint amennyit Sandra megmutatott magából a fényképen? Vagy még több is volt emögött? Egy része szeretett volna tovább kérdezni, de nem merte feszegetni a témát. Talán igazából tudni sem akarta.

Ahogy csatlakozott a többiekhez az étkezőben, felidéződött benne, hogy is kezdődött ez az őrült este. Az erotikus képe továbbra is ott lógott, ahol mindenki láthatta.

A helyzet csak még tovább fokozódott, amikor Jane ismét csatlakozott hozzájuk. Lecserélte a klasszikus háttérzenét valami modernebb ritmusra. Rázni kezdte a csípőjét a dallamra, egyértelműen tisztában léve a hatással, amit a vendégeire gyakorolt.

David hirtelen felállt és csatlakozott hozzá. Együtt riszálták magukat, míg végül Antonio is felállt és a kezét nyújtotta Sandra felé.

- Felkérhetlek egy táncra?

A férfi kitűnő táncosnak bizonyult, még úgy is, hogy az étkező szűkössége nem nyújtott nekik túl sok lehetőséget a mozgásra. A szeme sarkából felfigyelt rá, hogy Jane hamar partnert váltott és immáron Thomasszal ropta. Lassan táncoltak és Sandra mérget mert volna venni rá, hogy látta, ahogy a férfi Jane meztelen derekát simogatja, ahogy egymáshoz simulnak. David azonban elállta a látványt, amikor megérintette a nő táncpartnerének vállát.

- Nekem adod a következő táncot? – kérdezte.

Sandra normális esetben nem gondolt volna túl egy egyszerű, ártatlan táncot a főnöke férjével. De a tény, hogy a férfi felesége ott táncolt mellettük egyszál alsóneműben, mindent megváltoztatott. A kollégái sorban egymás után táncoltak Jane-nel, Sandra pedig azon kapta magát, hogy nem tudja levenni róluk a szemét. A másik nő olyan eleganciával mozgott, felhőtlenül élvezve három lovagja rá irányuló figyelmét. Úgy tűnt, csípője ringása egyre vehemensebbé vált valahányszor partnert váltott. Vörös melltartója és bugyija talán csak karácsonyi dekoráció volt, most viszont egyértelműen hozzáadott az erotikus összhatáshoz. Annyira kívánatos volt! Sandra nem tudta megmondani, mit szeretett volna jobban. Átvenni Jane helyét, vagy inkább vele táncolni.

A lélegzete egyre nehézkesebbé vált és elpirult, ahogy elfordította a tekintetét, hogy az aztán találkozzon Davidével. Már alig táncoltak. Sokkal inkább ölelkeztek és figyelték, ahogy Jane a többi férfival táncol, egyikkel a másik után. Sandra hirtelen ráébredt, milyen jó érzés partnere hozzásimuló testének közelsége. Éhsége fénylett a másik szemeiben és hirtelen vágyat érzett, hogy megcsókolja őt. Gyorsan lesütötte a szemeit és igyekezett erőt venni magán.

- Közbeléphetek? – kérdezte Mark.

Jane kimentette magát, hogy előkészítsen valamit a konyhában, Sandra pedig hirtelen szükségét érezte, hogy viccelődjön azon, ő került a figyelem középpontjába, miután félmeztelen társnője távozott. Azonban annyira zavarban volt, hogy tartott tőle, a szavai cserben hagyjál. Megkönnyebbülten váltott végül táncpartnert. Hogy engedhette meg egyáltalán magának, hogy táncba elegyedjen a főnöke férjével?

A Markkal való tánc azonban a legkevésbé sem nyugtatta le. Nem tudott gátat szabni a kezeinek, hogy azok gyengéden simogassák a férfi vállait. Folyton arra figyelt fel, ahogy a férfi figyelmeskedik vele. Azonban nem úgy, mint máskor az irodában. Nem úgy, ahogy egy kolléga szokott a másiknak. És ő maga is egyre inkább felfigyelt az ing alatt feszülő megnyerő testre. Érezte, ahogy társa keze fel-alá siklik a derekán. A tekintetük találkozott és ismét ellenállhatatlan késztetést érzett, hogy megcsókolja lovagját.

Ajkai még akaratlanul szét is váltak egy pillanatra, még az előtt, hogy erőt vett volna magán és visszakozott volna. Nem engedhette, hogy ez a hevület erőt vegyen rajta. Ha teret enged neki, nem volt benne biztos, hogy valaha is meg fogja tudni állítani.

- Én… megnézem Jane-t, nincs-e szüksége némi segítségre a konyhában.

Mark lágyan bólintott, mosolya azonban elárulta, tökéletesen átlát a nő éhesen csillogó szemein. Vagy talán csak Sandra szerette volna, ha így lenne.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet VI. rész 9. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj VI. rész 8. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. június 17.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet VI. rész 8. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj VI. rész 7. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. június 14.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet VI. rész 7. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj VI. rész 6. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. június 12.

Folytatása következik!

Karácsonyi parti 3. rész

Előzmény: Karácsonyi parti 1. rész
Közvetlen előzmény: Karácsonyi parti 2. rész

Írta: tomlitilia
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. december 8.

**************************************************************

Miután Jane és a férje távoztak, Sandra többi kollégája némán bámult rá, arra várva, hogy kommentálja a fotót. A nő nem tudta figyelmen kívül hagyni a testén végig futó tekinteteket. Ugyanakkor nem lepte meg. Mi másra számíthatott volna? Látták a képet, amin úgy pózol, mint valami címlaplány, a melleit markolászva a kamera előtt. Hát persze, hogy próbálták elképzelni őt meztelenül. Inkább csak az lepte meg, hogy a zavara mellé némi kellemes borzongás is társult, ahhoz hasonlóan, mint a fényképezéskor. Felizgatta volna, hogy így bámulják?

Amikor nem mutatta jelét, hogy további magyarázatot akarna nyújtani, a srácok ejtették a témát.

- Kíváncsi vagyok, vajon mi lesz a desszert – jegyezte meg Thomas, örvendetes módon témát váltva.

Így, hogy már nem ő volt a figyelem középpontjában, Sandra kimentette magát, mondván, némi friss levegőre van szüksége. Mikor azonban rájött, túl hideg van, hogy kimenjen, inkább csak egy másik szobába ment át és kifelé bámult az ablakon, próbálva kitisztítani a fejét. Még mindig nem tudta elhinni, hogy ilyen ostoba hibát követett el. Mégis ki ad egy érzéki fotót magáról ajándékba a főnöke férjének? Szeretett volna elmenni onnan, de az faragatlanság lett volna. Na és mi van a fotóval? Leginkább vissza kellene vennie. Tévedés történt és David bizonyára nem is számít rá, hogy megtartaná, nem igaz?

Ötletek özöne kavargott a fejében. Talán még engedhetné is, hogy a férfi megtartsa. Nem lenne az talán még izgató is? David vonzó férfi volt, Sandrára pedig különösképp vérpezsdítően hatott a gondolat, hogy időről időre őt bámulja.

Aztán kirázta a dolgot a fejéből. Mégis mit gondolt? Hiszen Jane férjéről van szó, az Isten szerelmére! Szerette volna felpofozni magát, amiért egyáltalán csak gondolt is erre. Hiszen komoly szakértő volt. Nem viselkedhet így. Még csak a fantáziálgatás se lenne helyénvaló.

De persze már az sem volt helyénvaló, hogy egy ilyen képet hozzon egy munkahelyi partira. Azok után, hogy így látták őt, hogy nézhetnének a kollégái ismét ugyanúgy rá? Az alapján, ahogy viselkedtek, egyértelmű volt, hogy a kép megragadt az elméjükben. Valószínűleg most mindannyian abban a pózban képzelték el őt. Na és mi lesz később? Ismét érezte a bizsergést odabenn, ahogy arra gondolt, hogy ma este valószínűleg minden kollégája róla fog álmodozni. Talán még Jane is.

Ahogy ez a gondolat megfogalmazódott a fejében, meg is hallotta Jane magassarkújának kopogását a padlón. Sandra megfordult, hogy szembenézzen vele, bűnösnek érezve magát, amiért ilyen gondolatok kerítették hatalmukba. A szemei elkerekedtek, ahogy megpillantotta Jane-t, a kezében a fotóval.

- Annyira sajnálom, Jane! Ez egy hatalmas hiba volt. Annyira hülye voltam…! Nem akartam… Most biztos azt hiszed, teljesen idióta vagyok.

Erőt kellett vennie magán, hogy ne roskadjon térdre és könyörögjön bocsánatért. Jane csak mosolygott rá, szokásos melegsége pedig valamiféle szuggesztióval párosult. Nehéz volt olvasni az arckifejezésében, de legalább nem tűnt sértettnek.

- Nyugodj meg, kedvesem! Nem kell aggódnod semmi miatt.

- Vagyis nem vagy dühös rám, amiért adtam egy képet a férjednek magamról, amin… nos… tudod…?

Sandra ismét komplett debilnek érezte magát. Miért nem fogadhatta el csak egyszerűen Jane szavait hülye kérdezősködés nélkül?

Jane felnevetett.

- Nem. Egyáltalán nem vagyok dühös. És biztos vagyok benne, hogy David is értékelte. – Felemelte a képet, Sandra pedig meg volt győződve, hogy át akarja adni neki. Jane ehelyett viszont kartávolságban maga elé tartotta azt, hogy megvizsgálja, majd elégedetten elvigyorodott. – Szerintem mindenki értékelné.

- El se hiszem, hogy engedtem, hogy a kollégáim lássák! – dőlt hátra Sandra, az ablakkeretnek támaszkodva. Leszegte a fejét szégyenében. – Diákkoromban egyszer részt vettem egy szemináriumot arról, hogy érvényesülj nőként az üzleti életben. Az első pont, amit a fejünkbe akartak verni, hogy mindenképp kerüld el, hogy a kollégáidnak szexuális gondolatai legyenek rólad. Azt hiszem, ezzel kapcsolatban keservesen elbuktam.

Jane leült mellé.

- Szerintem túl kemény vagy magadhoz.

Sandra felé fordult és meredten ránézett, mosolyt erőltetve az arcára. Talán Jane-nek igaza volt.

- Tudod… - folytatta az idősebb nő. – Mindennek megvan a helye és az ideje. Az iroda a munka helye, és értékelem, hogy komolyra veszed a figurát. De ez egy karácsonyi parti. Itt az embereknek épp a munkától független személyiségüket kellene megmutatniuk.

- Ó…! Én, azt hiszem, még túl sokat is mutattam.

Mindketten kuncogni kezdtek, Sandra pedig érezte, hogy tovaszökik belőle a feszültség. Különös volt, de mégis kellemes, hogy ilyen kötelék alakult ki közöttük Jane-nek. Pláne, hogy ezt a sajt megaláztatása okozta.

- Tudod, több mint kétszáz jelentkező közül választottalak ki a munkára, és tudom, hogy a megfelelő döntést hoztam. Rendkívül keményen dolgozol, én pedig értékelem ezt. De meg kell tanulnod lazítani is, különben, attól tartok, ki fogsz égni.

- Igen, de… - kezdte Sandra, próbálva elkerülni, hogy ismét idiótát csináljon magából a kérdésével. – Most, hogy már láttak engem úgy, szerinted el fognak még fogadni kollégaként?

Jane felvonta a szemöldökét.

- Tényleg ennyire kevésre becsülöd őket?

- Nem. Csak… ahogy már mondtam, nekem azt tanították, nehéz kivívni a férfi kollégák tiszteletét, ha hagyod, hogy… úgy lássanak.

- Nos, tényleg így van. Feltéve, hogy a kollégáid komplett idióták – fújta ki a levegőt Jane fásultan. – De én nem alkalmazok idiótákat.

Hajthatatlannak tűnt, miközben meredten bámulta Sandrát, míg abban le nem ülepedtek a szavai. Aztán arcán ismét szétterült bátorító mosolya.

- Amellett pedig, tényleg azt hiszed, hogy a kollégáidnak sose voltak szexuális gondolatai rólad?

Sandra ledöbbent, hogy ezt hallja a főnöke szájából. Nem tudta bizonyosan eldönteni, hogy csak szónoki kérdésről van-e szó, vagy Jane ténylegesen választ vár tőle.

- Ugyan már, Sandra! – folytatta az idősebb nő. – Jó dolog komolyan venni a munkádat, de egy irodában is csak emberek dolgoznak… nem pedig robotok. Én felfigyeltem rá, hogy méregetnek.

Sandra nem tudta, hogy reagáljon.

- Tudod, nagyon sokat látok benned magamból – folytatta Jane. – Én is úgy gondoltam, kétszer olyan keményen kell dolgoznom, mint bárki másnak, hogy megkapjam ugyanazt a tiszteletet, és nem szabad engednem, hogy belássanak a függöny mögé. Azt akartam, hogy mindenki kompetens, keményen dolgozó nőként lásson és semmi másként. De aztán rádöbbentem, hogy tévedtem. Néha jó, ha az emberek egyszerűen csak nőként tekintenek rád.

Elhallgatott és Sandra reakcióját figyelte.

- Semmi rossz nincs abban, ha élvezed a figyelmet – magyarázta. – Nem tudom, te hogy vagy vele, de én hazudnék, ha azt mondanám, nem élvezem. Jól érzem magam így. Nagyon is jól.

Büszkeség csengett Jane szavaiból. Hallva, ahogy a figyelemről beszél, Sandra nem tudta megállni, hogy megcsodálja főnöke mélyen kivágott ruháját. Csak sebtében végigduttatta rajta a tekintetét, de Jane így is felfigyelt rá. Amikor pedig a tekintete visszatért az idősebb nő arcára, ravaszkás mosollyal találkozott.

- Igen, ezért viselek ilyen ruhát – kacsintott. – Nehéz nem megbámulni benne, nem igaz

Sandra igyekezett erőt venni magán, hogy ne helyeseljen. Ehelyett csak zavartan a főnökére mosolygott.

Jane arca ekkor komollyá változott.

- Emiatt kevesebbnek gondolsz engem?

Sandra hevesen megrázta a fejét.

- Nem. Persze, hogy nem.

Ha bármit is megváltoztatott ez az egész, csak még inkább lenyűgözte így a főnöke. Sandra viszont sosem ismert volna be ilyesmit. Még magának sem.

- Akkor miért tartana bárki is téged kevesebbnek? Egyszerűen csak te véletlenül csináltad. De attól még nincs különbség.

Jane kuncogni kezdett, Sandra pedig képtelen volt nem csatlakozni. A főnöke érvelése épp olyan kikezdhetetlen volt, mint mindig.

- Nos, most, hogy csak kettesben vagyunk lányok… - kezdte Jane egy kíváncsi mosoly kíséretében – lenne rá esély, hogy megoszd a fotó történetét?

- Ó, ez csak egy egyszerű bolondság volt egy leánybúcsún.

Jane ismét felemelte a képet és megvizsgálta.

- Nekem nem tűnik ostobaságnak. Egy gyönyörű fiatal nőt látok, aki jól érzi magát.

Sandra elpirult. Zavarba ejtő volt ott ülni a főnökével és nézni azt az érzéki fotót. De ugyanakkor váratlanul izgató is volt. Jane nem látszott elítélni őt miatta. Akkor pedig neki miért kellene szégyellnie magát?

Azon kapta magát, hogy a leánybúcsúrl mesél a főnökének, beleértve a fotózást is.

- Eredetileg nem is kellett volna, hogy készüljön rólam két. Csak hát annyira élveztem a figyelmet! – vallotta be, beletemetkezve a történetbe.

Jane elégedetten nézett rá.

- Jó neked.

- Azt hiszem, egy kicsit elragadtattam magam.

- Én pedig azt hiszem, hogy kiélvezted a jól megérdemelt boldogságot – mosolygott Jane töretlenül. – Már csak a kép alapján is meg tudom mondani, mennyire élvezted.

Semmi értelme nem volt tagadni.

- Szóval, szeretnéd visszakapni a fotódat? – kérdezte Jane.

Sandra kinyitotta a száját, hogy igent mondjon, de valami a főnöke hangjában elbizonytalanította.

- Feltűnt, hogy még nem kérted – folytatta Jane. – Tudod, akkor, amikor David megmutatta mindenkinek.

- Csak túlságosan zavarban voltam, hogy bármit is tegyek.

Jane felnevetett.

- Talán. De kérdezhetek valamit?

- Hát persze. Bármit.

- Volt legalább egy részed, ami élvezte?

Igaz volt, természetesen. De beismerni a főnökének, hogy legalább részben élvezte, hogy a kollégái az erotikus fotóját bámulják, több volt, mint zavarba ejtő. Képtelen volt másra, mint hogy hazudjon és letagadja. Viszont végeredményben Jane őszinte volt vele és beismerte, hogy a társaság kedvéért öltözött ki ilyen provokatívan. Hogy tehetné meg Sandra, hogy kevésbé legyen őszinte? Azonban rá kellett döbbennie, hogy a hezitálása már így is elárulta az igazságot.

- Igen – nyögte ki végül, idegesen kuncogva. Izgató volt beismerni. Mintha csak egy rejtett vágyát fedné fel.

Jane elégedettnek tűnt.

- Gondoltam. Egy exhibicionista felismeri a másikat, azt hiszem.

Egy exhibicionista… Sandra ez lenne? Sosem gondolt még így magára. Ahogy Jane-re sem.

- Szóval, mivel tetszett, biztos vagy benne, hogy vissza akarod kapni? – kérdezte Jane, Sandra arckifejezését vizsgálva. – Vagy inkább adnál nekik lehetőséget, hogy újra lássák?

Sandra habozott.

- Nem is tudom…

- Ha ez könnyebbé teszi, biztosíthatlak, belőlem már messze többet láttak, mint amennyit az a kép megmutat belőled.

Sandra ledöbbent. Mire akarhat ezzel utalni.

- Ööö… hogyan? – kérdezte. A gondolat, hogy a főnöke feltárta a testét a munkatársai előtt, borzongató volt.

- Ó, talán később majd elmondom – vigyorgott Jane a zavarodott Sandrára.

- Ugyan már! Én meséltem neked a fotózásomról – tiltakozott Sandra, magát is meglepve a vehemenciájával.

- Valóban így volt. De most tényleg vissza kellene mennünk a többiekhez. Itt az ideje a desszertnek. Szóval, hogy legyen? Szeretnéd visszakapni a fotódat, vagy szeretnéd, ha megtartanám?

Sandrát ez a piros pirula-kék pirula-szituációra emlékeztette. Visszakérni a fotót, az lenne a biztonságosabb megoldás. Visszamehetne a kollégáihoz és engedhetné a zavarát tovaszállni. Ha Jane-nek igaza volt, a többiek nem ítélnék el érte, a dolgok pedig lassan visszatérnének a megszokott kerékvágásba. De ha engedi Jane-nek, hogy megtartsa a képet, fogalma sem volt, mi fog történni. A főnöke bátorító arckifejezése azonban nem hagyott benne kétséget aziránt, hogy mit kellene tennie.

- Megtarthatod – mondta lágyan, elkönyvelve magában, hogy a másik nő kedvére fog tenni.

- Csodálatos – mondta Jane és visszalejtett az érkezőbe, maga előtt tartva a képet.

Folytatása következik!