Karácsonyi parti 4. rész

Előzmény: Karácsonyi parti 1. rész
Közvetlen előzmény: Karácsonyi parti 3. rész

Írta: tomlitilia
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. december 8.

**************************************************************

Sandra vonakodva követte a főnökét. Nem volt benne biztos, mire is számíthat, azonban ennek ellenére is ledöbbent, amikor látta, hogy Jane leemel egy festményt a falról és Sandra képét teszi a helyére. Feje az érzelmek kavalkádjától forgott, annyira, hogy le kellett ülnie, közvetlenül saját ominózus fotója alá. Elvörösödött, ahogy minden szempár a helyiségben oda-vissza járt közte s a felette lévő kép között.

- Köszönöm – mondta David. – Ez egy nagyszerű ajándék.

- Hé! Ne becsülj alá egy jó tűzőgépet! – vágta rá Thomas.

A megjegyzése feloldott némit a felgyülemlett feszültségből, így a beszélgetés lassan ismét a normális mederbe terelődött. Mégis, Sandra észrevette, a kollégái időről időre lopva az ő képére tekintgetnek. Lassan azonban ő maga is kezdett hozzászokni. Nem mintha többé nem érdekelte volna, de megszokta a tagjait bizsergető érzést.

Azonban épp hogy csak kezdte megszokni a szürreális szituációt, ismét elakadt a szava. Jane kimentette magát, hogy elmehessen a desszertért. Visszatérve pedig egy tálcát cipelt magával, rajta hat kis tálkában csokoládépudinggal, mindegyiken egy-egy vörös koktélmeggyel. Szokatlan volt ez egy karácsonyi partihoz, azonban a desszert jellegének kiválasztása volt messze a legkevésbé unortodox dolog az egészben. Amíg ugyanis kinn volt a konyhában, Jane levetette a ruháit.

Sandra elkerekedett szemekkel bámulta, ahogy a főnöke belépett. Jane vörös alsóneműje tökéletes kontrasztot képzett sötét bőrével, mellei pedig lágyan ringtak a laza melltartóban. Amikor végre képes volt elszakítani tekintetét a látványtól, a kollégáira pillantott. Ettől azonban csak még inkább összezavarodott. Egyikük sem látszott megdöbbenni. Persze, mindannyian a belépő nőre szegezték tekintetüket, de közben tökéletesen normálisan viselkedtek, miközben főnökük egy szál Mikulás-vörös alsóneműben lejtett be eléjük.

- Ínycsiklandozóan festenek – jegyezte meg David, egyszerre biccentve a desszert és felesége mellei felé. A többiek vigyorogtak és egyetértően bólogattak, miközben mindannyian nyíltan bámulták főnöküket.

- Ó, tudom, hogy imádod a csokoládé-finomságaidat – mondta Jane, majd megjátszott sértettséggel folytatta. – Úgy tűnik, ezt kell tennie egy lánynak, hogy ma este megkapja a figyelmet.

Sandra nem tudta, hogy kellene viselkednie. Nem tudta megállni, hogy a főnöke kebleit bámulja, miközben ő előre hajolt, hogy lehelyezze a desszertet a vendégek elé. Elpirult, amikor Jane elkapta a tekintetét. A sötétbőrű nő rá kacsintott, ez azonban csak még inkább növelte Sandra zavarát. Mi történt vele ezen az estén? Miért tapadt hirtelen a tekintete ennyire Jane melleihez? Mitagadás, korábban is érzett már vonzalmat más nők iránt, de ma este teljesen kezdte elveszíteni a kontrolt. Uralkodnia kellett magán, vagy a végén még nagyobb bolondot csinál magából, mint eddig.

De mégis hogy tudná nem bámulni a főnökét, amikor az egy szál alsóneműben flangál az orra előtt? A tény, hogy Jane passzolóan vörös magassarkút is vett a szetthez, csak még lenyűgözőbbé tette a látványt. Miért csinálta ezt? És miért nem volt emiatt senki sem meglepett?

A légkör abszurdan normálisnak hatott, miközben a desszertből falatoztak. Mindenki az ünnepekre szőtt terveiről beszélgetett és összehasonlította a saját családjaik karácsonyi hagyományait. De Sandra nem vett részt ebben. Ő csak csendben ült, próbálva értelmet találni ebben az abszurd helyzetben.

- Segítesz nekem leszedni az asztalt, Sandra? – szólította meg Jane váratlanul, visszarántva beosztottját a gondolataiból.

- Persze.

- Minden rendben? – kérdezte tőle a másik nő, amikor már kettesben maradtak a konyhában. – Hirtelen nagyon csendes lettél.

- Nem. Sajnálom. Én csak…

Elakadtak a szavai és inkább a tányérok törölgetésébe temetkezett.

- Jobb lenne, ha visszavenném a ruhámat?

- Ó, persze hogy nem – válaszolta Sanra, hangjából azonban több buzgalom csengett ki, mint szerette volna. Egy része ráébredt, mennyire élvezi félmeztelen főnöke látványát.

- De…?

- Azt hiszem, nem szoktam hozzá, hogy alsóneműben lássam a főnökömet – vallotta be Sandra, kerülve Jane tekintetétt.

- Nem ítélsz el emiatt, ugye?

- Nem… Sajnálom – mondta Sandra. Még így is, hogy félmeztelenül állt ott Sandra előtt, Jane valami megfoghatatlanul magabiztos aurát árasztott. – Csak kicsit meglepődtem. Ez minden.

- Nos, akkor jó – mondta Jane. – Nem tudhattad, mi vár rád egy ilyen karácsonyi partin. Különösen ebben a házban.

- Egyértelműen – mosolygott Sandra zavartan.

Jane felnevetett.

- Én magam se tudtam, hogy mire számítsak a mai estén. A többi alkalmazottamat mostanra már elég jól ismerem. De te még mindig új vagy, és nem szeretném, ha kényelmetlenül éreznéd magad. De látva azt a képet, úgy gondoltam, te is igazi bajtárs lehetsz, ha mondhatom így.

Sandra elpirult a főnöke átható tekintete alatt. Úgy tűnt, a másik nő igyekszik olvasni benne.

- Talán tévedtem – mondta végül Jane. – De többnyire elég jó emberismerő vagyok. Majd meglátjuk. Most viszont miért nem mégy vissza a többiekhez érzed jól magad? Nem sokára megyek én is.

Sandra Kubicka alias Sandra Ericson

Sandra feje kavargott ahogy próbálta értelmezni a főnöke szavait. Jane hangjában folyamatosan valamiféle érzéki él csengett, ma azonban ez talán még hangsúlyosabbnak hatott. Talán Sandra látott bele ebbe túl sokat, de mégis hogy tehetett volna másképp, ha egyszer a főnöke egyszál alsóneműben parádézott előttük? Vajon Jane erre utalt, amikor azt mondta, hogy az alkalmazottai többet láttak belőle, mint amennyit Sandra megmutatott magából a fényképen? Vagy még több is volt emögött? Egy része szeretett volna tovább kérdezni, de nem merte feszegetni a témát. Talán igazából tudni sem akarta.

Ahogy csatlakozott a többiekhez az étkezőben, felidéződött benne, hogy is kezdődött ez az őrült este. Az erotikus képe továbbra is ott lógott, ahol mindenki láthatta.

A helyzet csak még tovább fokozódott, amikor Jane ismét csatlakozott hozzájuk. Lecserélte a klasszikus háttérzenét valami modernebb ritmusra. Rázni kezdte a csípőjét a dallamra, egyértelműen tisztában léve a hatással, amit a vendégeire gyakorolt.

David hirtelen felállt és csatlakozott hozzá. Együtt riszálták magukat, míg végül Antonio is felállt és a kezét nyújtotta Sandra felé.

- Felkérhetlek egy táncra?

A férfi kitűnő táncosnak bizonyult, még úgy is, hogy az étkező szűkössége nem nyújtott nekik túl sok lehetőséget a mozgásra. A szeme sarkából felfigyelt rá, hogy Jane hamar partnert váltott és immáron Thomasszal ropta. Lassan táncoltak és Sandra mérget mert volna venni rá, hogy látta, ahogy a férfi Jane meztelen derekát simogatja, ahogy egymáshoz simulnak. David azonban elállta a látványt, amikor megérintette a nő táncpartnerének vállát.

- Nekem adod a következő táncot? – kérdezte.

Sandra normális esetben nem gondolt volna túl egy egyszerű, ártatlan táncot a főnöke férjével. De a tény, hogy a férfi felesége ott táncolt mellettük egyszál alsóneműben, mindent megváltoztatott. A kollégái sorban egymás után táncoltak Jane-nel, Sandra pedig azon kapta magát, hogy nem tudja levenni róluk a szemét. A másik nő olyan eleganciával mozgott, felhőtlenül élvezve három lovagja rá irányuló figyelmét. Úgy tűnt, csípője ringása egyre vehemensebbé vált valahányszor partnert váltott. Vörös melltartója és bugyija talán csak karácsonyi dekoráció volt, most viszont egyértelműen hozzáadott az erotikus összhatáshoz. Annyira kívánatos volt! Sandra nem tudta megmondani, mit szeretett volna jobban. Átvenni Jane helyét, vagy inkább vele táncolni.

A lélegzete egyre nehézkesebbé vált és elpirult, ahogy elfordította a tekintetét, hogy az aztán találkozzon Davidével. Már alig táncoltak. Sokkal inkább ölelkeztek és figyelték, ahogy Jane a többi férfival táncol, egyikkel a másik után. Sandra hirtelen ráébredt, milyen jó érzés partnere hozzásimuló testének közelsége. Éhsége fénylett a másik szemeiben és hirtelen vágyat érzett, hogy megcsókolja őt. Gyorsan lesütötte a szemeit és igyekezett erőt venni magán.

- Közbeléphetek? – kérdezte Mark.

Jane kimentette magát, hogy előkészítsen valamit a konyhában, Sandra pedig hirtelen szükségét érezte, hogy viccelődjön azon, ő került a figyelem középpontjába, miután félmeztelen társnője távozott. Azonban annyira zavarban volt, hogy tartott tőle, a szavai cserben hagyjál. Megkönnyebbülten váltott végül táncpartnert. Hogy engedhette meg egyáltalán magának, hogy táncba elegyedjen a főnöke férjével?

A Markkal való tánc azonban a legkevésbé sem nyugtatta le. Nem tudott gátat szabni a kezeinek, hogy azok gyengéden simogassák a férfi vállait. Folyton arra figyelt fel, ahogy a férfi figyelmeskedik vele. Azonban nem úgy, mint máskor az irodában. Nem úgy, ahogy egy kolléga szokott a másiknak. És ő maga is egyre inkább felfigyelt az ing alatt feszülő megnyerő testre. Érezte, ahogy társa keze fel-alá siklik a derekán. A tekintetük találkozott és ismét ellenállhatatlan késztetést érzett, hogy megcsókolja lovagját.

Ajkai még akaratlanul szét is váltak egy pillanatra, még az előtt, hogy erőt vett volna magán és visszakozott volna. Nem engedhette, hogy ez a hevület erőt vegyen rajta. Ha teret enged neki, nem volt benne biztos, hogy valaha is meg fogja tudni állítani.

- Én… megnézem Jane-t, nincs-e szüksége némi segítségre a konyhában.

Mark lágyan bólintott, mosolya azonban elárulta, tökéletesen átlát a nő éhesen csillogó szemein. Vagy talán csak Sandra szerette volna, ha így lenne.

Folytatása következik!