Karácsonyi parti 1. rész

Írta: tomlitilia
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. december 8.

**************************************************************

Sandra átkozódni kezdett, ahogy az előtte haladó kocsi megállt a piros lámpánál, az ő megítélése szerint túl hamar és túl óvatosan.

Sietett, és messze nem volt ideje ilyesmire. Jogi asszisztenskét egy kis irodánál, ami vállalati jogra specializálódott, elképzelni se tudott magának jobb lehetőséget közvetlenül a diploma után. Azon a területen építhetett karriert magának, amiről álmodott. Egy álom vált valóra a számára, ami azonban épp ilyen könnyedén össze is omolhatott, azok után, hogy ennyi energiát fektetett bele.

A forgalom lassan megindult, csak hogy aztán ismét beálljon.

- A fenébe is! – csapott a kormányra dühében. – Nincs erre időm!

Próbált mély lélegzetet venni és lenyugodni. Hogy lehetett máris karácsony? Mindig is ez volt az év leginkább túlpörgetett időszaka. Az új munkájával viszont ez csak még inkább igaznak bizonyult. Arra gondolt, hogy az előző évi vizsgák semmik sem voltak ehhez képest.

És csak hogy még rosszabb legyen, az egyik legjobb barátja úgy döntött, megházasodik az ünnepek alatt. Ki szervez esküvőt a tél közepén? Természetesen Sandrát kérték fel tanúnak. Megtiszteltetésként érte a bizalom, de megszervezni egy lagzit minden egyéb kötelessége mellett kész kínszenvedés volt. Mindig is felelősségteljes személyként felejthetetlenné akart tenni minden pillanatot a menyasszony számára. Talán még egy kis fellélegzést is jelenthetett volna az egész a munkája mellett. Az este történései villantak fel lelki szemei előtt, ő pedig megrázta a fejét, ahogy visszaemlékezett, mennyire magához nem illően viselkedett.

A forgalom még mindig nem indult meg, Sandra pedig görcsösen nézegette az óráját, frusztráltan morogva minden egyes alkalommal. Aznap este volt az irodai karácsonyi parti, ő pedig gondolni se mert arra, hogy elkéssen.

Jane volt a fő oka annak, amiért annyira szerette az új munkáját, és megtiszteltetésként fogta fel, hogy a főnöke meghívta őt az otthonába. Erős és sikeres nőként Jane igazi példakép volt. Keményen dolgozott és ugyanezt várta el az alkalmazottaitól is. Ennek ellenére azonban sosem tűnt basáskodónak az irodában. Mindenki önként és dalolva megtett mindent, hogy a kedvében járjon. Ez alól pedig Sandra sem volt kivétel. Azon kapta magát, hogy végül már a legfőbb jutalom a jólvégzett munkáért a főnöke elégedett mosolya volt.

De a barátságos külső mögött Jane-ben egy igazi harcos éles esze rejtőzött. Sandra már számtalanszor látta, ahogy a főnöke elevenen felfal bárkit, aki el mer követni azt a hibát, hogy alábecsüli őt a tárgyalóteremben. Néha megtörtént az ilyesmi, talán mert nő volt, vagy mert fekete, esetleg mert jóval fiatalabb, mint a legtöbb ellenfele. Nem is olyan régen ünnepelték a harmincharmadik születésnapját. Sandrát mindig is meglepte, hogy a főnöke nem idősebb. Nem mintha annak nézett volna ki. Sőt. Viszont olyan kisugárzása volt, ami bárkit lehengerelt. Kétségkívül gyönyörű volt. Egyszerre elegáns és szexi. Gömbölyű domborulatai pedig bárkiben elindíthatták a pajzán gondolatokat.

Sandra szórakozottan tekergette szőke frufruját, a visszapillantó tükörben vizsgálgatva magát, majd összerezzent, amikor a mögötte álló kocsi rádudált.

- Picsába! – mordult fel és elnézést kérően intett, miközben felvette a mozgó forgalom ritmusát.

Időben lett volna, ha nincs ez az egész titkos angyalkázós dolog. Mindenkinek vennie kellett egy harminc dollár értékű ajándékot annak, akit kihúzott. Sandrának David jutott, Jane férje, aki szintén csatlakozott a partihoz. Jó benyomást akart tenni Jane-re azzal, hogy valami igazán megfelelőt ad a férjének. Ez azonban igazi kihívásnak bizonyult. Csak a néhanapján megejtett látogatásaiból ismerte a férfit. Ő is ügyvéd volt, de ez nem igazán segített az ajándékválasztásban. Jane viszont említette, hogy mostanában vett egy hajót, Sandra pedig, miután kiderítette a bárka nevét, rendelt egy tengerészsapkát, amin a „Luna” név szerepelt, alatta a „Kapitány” felirattal. Jó ajándéknak tűnt, bár egy kissé meghaladta a megadott összeg értékét. Szerencsére a bolt vállalta a csomagolást és a kézbesítést egy megfelelő pontra. Így Sandrának már csak egy dolga maradt hátra.

Persze csak ha a futár időben érkezik. A frusztrációja egyre csak nőtt. Még a végén menet közben vennie kell valami szarságot is ajándékba.

Azonban amikor végül haza ért, már ott találta a UPS-es embert az ajtajában, kezében egy csomaggal.

- Az nekem lesz? – kérdezte reménykedve.

- Az attól függ. Maga Miss Ericson?

Sandra aláírta az átvételi ívet és gyorsan be is ment, hogy feltépje a dobozt. Ott is volt az ajándék, becsomagolva, épp ahogy megígérték neki. Végre egy kis szerencse! – sóhajtott fel megkönnyebbülten. Így még elég ideje maradt egy gyors fürdésre, amire már nagyon vágyott.

Levetkőzött és besietett a fürdőszobába, gondosan összehajtogatva a ruháit. Követve Jane útmutatását, Sandra szigorúan vette, hogy mindig kifogástalan kosztümöt viseljen munkába, nyakig begombolt blúzzal és elegáns szoknyával vagy épp nadrággal. Immáron hivatásos alkalmazott volt, így hát annak is kellett kinéznie.

Végigpillantott magán a fürdőszobai tükörben, miközben a csapból folyó víz megtöltötte a kádat. Még a zsúfolt napi menetrendje ellenére sem hagyta ki az edzéseit. Segített levezetni a stresszt és fittnek maradni. Legalábbis ez volt a hivatalos oka. Mélyen belül azonban tudta, hogy legalább ennyire a hiúsága miatt is csinálja.

Az extra idő lehetőséget adott neki egy kis szépségápolásra is. Gondos figyelmet fordított lábai közére, csak egy vékony csík pihés szőke szőrt hagyva meg. Ez a rituálé mindig is része volt a távol töltött esték előtti készülődésének. Elégedettséggel töltötte el a látvány és az érzés, még ha ezeken a napokon csak ő lehetett is az, aki élvezhette. Túlságosan is elfoglalt volt ahhoz, hogy egy férfinak is helyet szorítson az életében. Az alkalmi kalandok pedig nem tűntek megfelelőnek egy komoly, dolgozó nő számára. Végig futtatta ujjait szeméremajkain és arra gondolt, hogy már önmaga kényeztetésére is régen szakított időt.

Viszont ez nem volt teljesen igaz. Ahogy beleereszkedett a vízbe, egy elégedett sóhaj kíséretében idézte fel azt a számtalan orgazmust, amit a leánybúcsú után szerzett magának. Szerveztek egy kiadós fotózást a menyasszonynak, elkattintva néhány érzéki képet jövendőbeli férje számára. Nem Sandra ötlete volt, de mivel a többi lány tökéletes időtöltésnek tartotta, magára vállalta a megfelelő fotós felhajtásának feladatát. Számtalan hirdetés áttanulmányozása után végre talált egyet, aki megfelelőnek tűnt. A férfi rendkívüli szakértelemmel kezelte az ügyet a telefonban, a portfóliója pedig lenyűgöző volt.

Sandra azonban visszahőkölt, amikor felajánlotta, hogy időt szorít a többi lány fotózására is. Hallva a szkepticizmust a kliens hangjában, a fotós azonnal hozzátette, hogy ez szokásos ajánlat a prakszisában. A nő vonakodva egyezett bele, azonban ezt is csak az után, hogy leszögezte, őt nem érdekli a lehetőség. A többi lány közül néhányat esetleg.

A fickó végül korrektnek bizonyult. Többet ittak a szokásos pár pohár pezsgőnél, mielőtt a stúdióba indultak volna, és egy éretlen, kuncogó bagázsként érkeztek meg. A menyasszony eleinte visszahőkölt a fotózástól, de nem került nagy erőfeszítésbe megváltoztatni a véleményét. Azonban úgy határozott, hogy a kíváncsi tekintetektől távol szeretné megejteni a procedúrát. Beletelt némi időbe, mielőtt visszatért volna a pezsgőt iszogató barátaihoz, Sandra pedig felfigyelt rá, ahogy a melltartóját igazgatja menet közben. A többiek ujjongva kérdezgették a fotózásról, de a menyasszony kuncogva elutasított minden választ és nem mutatta meg senkinek a fotókat. Szemmel láthatóan zavarban volt és többet kuncogott, mint korábban.

Épp ahogy a fotós megjósolta, egyik lány akarta a másik után lefotóztatni magát, a többiek heves tapsvihara kíséretében. Néhányuk leszögezte, hogy a partnerének lesz, mások viszont csak a maguk kedvéért mentek bele. Sandra azonban gyanította, hogy annak is némi köze lehet a dologhoz, hogy mint a fotós, mind az asszisztense vonzó fickók voltak. Úgy vélte, nagyon is jó üzletet csinálnak azzal, hogy még fizetést is kapnak azért, hogy nők levetkőzzenek előttük.

Ő hátra lépett azzal, hogy ez egyáltalán nem az ő műfaja. Azonban miután minden barátja keresztül ment rajta, egyre csak nőtt a közösségi nyomás. Nem maradt más választása, hogy levakarja őket a hátáról. Bár nem tervezte levenni a ruháit, kissé ideges volt, amikor belépett a stúdióba. Csevegett kicsit a felszerelésről, feltéve néhány unalmas kérdést a lámpákról és a vetítő ernyőkről, amik megtöltötték a stúdiót. A fotós udvariasan válaszolt és egy elegáns kanapéhoz vezette őt a helyiség közepén. Jóképű fickó volt a korai negyvenes éveiben, ahogy Sandra meg tudta ítélni.

- Nem igazán van rá szükség, hogy bármilyen képet is csináljunk – szabadkozott. – Igazából ügyvéd vagyok.

Rendkívül ostobának érezte magát ahogy a szavak elhagyták a száját. Mi a pokolért mondana ő ilyet?

A fotós barátságosan rá mosolygott.

- Csinálhatunk csak néhány portrét is, amit felhasználhat az önéletrajzába, ha így szeretné – jegyezte meg.

Sandra egyértelműen nem az első zavart kliense volt. A nő azonban értékelte a nyugodt hangszínt, a javaslat azonban különös módon kissé csalódást keltett benne. Ahogy leült a kanapéra, erőltetett mosolyt villantott a fotósra, aki a kamera mögé lépett.

- Gyönyörű az arcformája – jegyezte meg a férfi, ahogy elkattintott néhány képet különböző szögekből. Sandra mosolya egyre őszintébbé vált. Tudta, hogy a fickó csak kényelmesebbé akarja tenni a helyzetet számára a bókolással, mégis élvezte a figyelmet.

- Szükségem lenne még egy kis fényre oldalról – instruálta a férfi az asszisztensét, aki megigazított pár ernyőt Sandra mellett. Helyes srác volt a húszas évei közepén, épp úgy, ahogy a kliensük.

A nő egyre jobban ellazult a fények, a kamera és a figyelem kereszttüzében. A fotós körbe mozgott, néha elhátrálva, hogy az arcnál többet is láthatóvá tegyen a képen. Sandra fekete ruhát viselt mély kivágással, ami látni engedte mellei felső peremét. Azon kapta magát, hogy egyre többször hajol előre, betekintést engedve a kamerának.

- Mi lenne, ha lejjebb tolná az egyik pántját? – javasolta a fotós, továbbra is a szeme előtt tartva a kamerát.

Sandra követte a javaslatát, tudatában annak, hogy az engedelmessége további javaslatokat vonhat maga után. A helyzet azonban felizgatta.

- Csatlakozhatna hozzá a melltartó pántja is, nemde? – folytatta a férfi. – Igazán magával ragadó vállai vannak.

A nő követte az utasításokat. Azok a képek lebegtek lelki szemei előtt, amiket szexi nőkről látott a magazinokban. Provokatív pózokat vett fel, szélesen széttárva lábait és egyenesen a kamerába bámult.

- Gyönyörű – jegyezte meg a fotós. – Miért nem hajol előre még egy kicsit jobban?

Sandra úgy tett, és hogy még jobb betekintést nyújtson számára, letolta a pántját a másik válláról is, tökéletes belátást biztosítva a férfinak melleire.

- Ez az, Sandra! Igazán szexi. Készen áll rá, hogy levegye a ruháját?

A nő érezte, ahogy szíve egyre hevesebben ver a mellkasában. Ahogy a férfi kimondta azokat a szavakat, az egész úgy hangzott, mintha nem is igazán az lenne a kérdés, leveszi-e a ruháit, csak az, hogy mikor. Legalábbis neki így hangzott. Átfutott az agyán, hogy ez nem helyes és bölcsebb lenne, ha most vetne véget a fotózásnak. De valami felébredt benne és pillanatok alatt tova űzte az óvatosságát.

- Persze – válaszolta hát és, úgy viselkedve, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, elkezdett levetkőzni ott, egy szobában két vadidegennel. – Segítene kizipzárazni? – fordította a hátát az asszisztens felé. A fiatalabb férfi azonnal ugrott is, hogy segítsen, Sandra pedig hevesen zihált, ahogy érezte, hogy a ruhája lehull róla. Immáron mindössze csak egy melltartóban és bugyiban állt előttük. Értelmetlenül őrizgetve maradék erkölcsösségét, visszatolta a melltartója pántjait a vállára.

Odafordult a fotóshoz.

- Milyen pózt szeretne?

- Kezdjük talán pár álló képpel!

A kitárulkozása miatt ismét elöntötte az idegesség, amitől pózai erőltetetté váltak. Azonban nem tartott sokáig felengednie. Hamarosan ismét élvezte a kamera figyelmét, és talán még inkább a szobában tartózkodó két férfiét. Felfigyelt arra, ahogy az asszisztens mustrálja, őt pedig elöntötte a pajkosság és csak azért is kidugta neki a fenekét a jobb betekintés érdekében. Falatnyi bugyija tökéletes belátást engedett a férfinak formás farpofáira. Közben a fotós önelégült vigyora sem kerülte el a tekintetét.

- Most fordítsa felém a hátát! – utasította.

A nő csábosan hátra pillantott rá a válla felett.

- Kiváló, Sandra! – érkezett a válasz. – Nagyszerűen csinálja. Nem szeretne egy kicsit előre hajolni, hogy jobban látszódjon a feneke?

Szeretnék? – futott át az agyán. Egy részének nem tetszett az ötlet, de az igazság az volt, hogy nagyon is szerette volna. Előre hajolt és a kanapéra tette a kezeit, meghajlítva a hátát, hogy tökéletes bepillantást engedjen a fotósnak a fenekére. Izgatottság futott végig a testén, ahogy hallgatta a kamera kattogását a háta mögött.

- Tökéletesen príma – mondta a férfi. – Miért nem fekszik le.

Sandra végig nyúlt a kanapén, elterülve a hátán. Hogy érzéki lábaira terelje a figyelmet, ismétlődően behajlította és kinyújtotta őket. Az eredmény nem is maradt el. A fotós figyelme egyre inkább rájuk terelődött. Amikor a lencsék ismét a felső teste felé fordultak, csábosan végigsimított ujjai hegyével a bőrén. Lepillantva felfigyelt rá, hogy melltartója tökéletes bepillantást enged kebleire, ő pedig rá is játszott erre, ahogy izgatóan végig futtatta rajtuk ujjait. Elégedetten elmosolyodott, ahogy látta az asszisztens látványtól elkerekedő szemeit.

- Szeretnék magamról pár képet melltartó nélkül is – mondta, a saját szavaitól is meglepetten. Beleragadt a pillanatba és élvezte, ahogy áramütésszerű impulzus szalad végig a testén. Izgalom kerítette hatalmába és egy kiadós adag megbánás is.

- Nagyszerű – nyögte a fotós, talán a kelleténél egy kicsit izgatottabban is. – Miért nem csinálunk egy sorozatot arról, ahogy leveszi?

A lábai remegtek, ahogy felállt. Tényleg ezt csinálja? Nem lenne jobb kijelenteni, hogy csak viccelt és visszaöltözni? De jól érezte magát, még úgy is, hogy az egész annyira idegen volt tőle! Az asszisztensre nézett, majd vissza a fotósra és nem tudott ellenállni, hogy elégedetten elvigyorodjon az arckifejezésük láttán. Ezek a fickók bizonyára profik voltak, de még így is felizgatta őket a látvány. Ez erőt adott a nőnek és esze ágában sem volt nemet mondani a két férfi vágyaira.

- Persze – mondta ki végül, örömmel hallva a hangjában csengő magabiztosságot.

Beakasztotta hüvelykujjait a melltartója pántjai alá és elhúzta őket a bőrétől, miközben huncutul a fotósra mosolygott. Elengedte a pántokat, amik visszacsattantak vállaira. Élvezte a flörtölést a kamerával, ahogy lassan letolta a szövetcsíkokat a vállairól. Ahogy lepillantott, borzongás futott végig rajta kitárulkozása láttán, azonban még így is többet akart.

- Ki tudná kapcsolni nekem? – fordította hátul összekapcsolt melltartója csatját az asszisztens felé, aki azonnal faképnél is hagyta a vetítőernyőket. A melleihez szorította a fehérnemű kosarait, ahogy annak csatja engedett.

Sandra megköszönte a férfi segítségét. Alig hitte el, hogy ott áll, csak a kezeivel tartva helyén a melltartóját. Ami azonban még jobban meglepte, az a vágya volt, hogy elengedje a ruhadarabot, hagyva, hogy az a földre hulljon. Valami legbelül azt súgta neki, erre van szüksége. Teljesen elbódította a rá irányuló figyelem és csak folytatta tovább a flörtölést, előre hajolva és cukkolva a férfiakat, akik szemmel láthatóan arra vártak, mikor dobja le a melltartóját.

Vett egy mély lélegzetet és leengedte a melltartóját, feltárva domborulatait. Érezte, ahogy az izgatottság villámcsapásként söpör végig a testén, ő pedig nem tudta megállni, hogy kuncogni kezdjen. Ostobának érezte magát, emellett azonban, különös módon, büszke is volt. Lazán lógatta a melltartóját az egyik kezében, miközben a másikat a csípőjére helyezve pózolt a kamerának. Az arcán szétterülő önelégült mosoly egyre őszintébben jelezte, mennyire elégedett magával.

Ledobta a ruhadarabot és tovább pózolt. Büszke volt a melleire, kifogástalan alakjukra, méretükre és a csúcsukon meredező érzéki bimbókra. Régen volt már, amikor bárkinek is megmutatta őket. Az az érzés, ahogy felelőtlenül kitárulkozott, egyszeren magával ragadta. Szembe fordult a mögötte álló asszisztenssel, nem mintha az szavatolta volna egy megfelelő kép elkészültét, sokkal inkább azért, hogy mutogassa magát neki. A férfi ösztönösen visszamosolygott rá, mielőtt tekintete a fedetlen halmok felé fordult volna.

- Miért nem lövünk pár sorozatot a kanapén is? – vetette fel a fotós.

Sandra a hátát a karfának vetve hátra dőlt és sima bőrét cirógatta. A saját érintésébe is beleborzongott, ahogy ujjbegyei egyre közelebb kúsztak melleihez. Rájuk markolt és csábosan a kamerába bámult, ahogy megfeszítette a hátát. Élvezte a saját érintését, tudva, hogy közönsége is értékeli a látványt. Minél jobban simogatta magát, annál jobban beindult. Csukott szemmel masszírozta melleit, néha egy pillanatra ujjai közé véve bimbóit is.

Sandra Kubicka alias Sandra Ericson

Annyira felizgult, hogy egyik keze öntudatlanul lefelé indult hasfalán. Csak akkor kapott észbe, mit is csinál, amikor már elérte bugyija szegélyét. Kinyitotta a szemeit és a meredt tekintettel őt bámuló férfiakra nézett.

- Azt hiszem, most már elég fotónk van – mondta, nem túl meggyőződéses hangon. De bármennyire is izgató volt, nem akarta megengedni magának, hogy tovább menjen.

- Oké. Természetesen. Ahogy kívánja – mondta a fotós, mindent beleadva, hogy megőrizze profizmusát. Végig pörgette a fotókat a kamera kijelzőjén. – Ezek nagyszerűen festenek.

Az apró képernyő nem adhatott teljes betekintést, így hát a férfi gyorsan eltávolította a memóriakártyát és rácsatlakoztatta a számítógépre, hogy megfelelőképpen tudja prezentálni az eredményt. Az asszisztens is csatlakozott hozzájuk, ahogy a fotós végig pörgette a képeket. Sandrának el kellett ismernie, hogy az eredmény valóban nagyszerű.

- Ha ez az ügyvédkedés-dolog nem válik be, könnyedén folytathatná ezt hivatásszerűen is – mondta a fotós, félig őszintén, félig tréfálkozva.

Furcsa volt ott állni fedetlen keblekkel két teljesen felöltözött férfi mellett, úgy, hogy közben még se érezte szükségét, hogy magára kapjon valamit.

- Van olyan, amelyik különösen tetszik? – kérdezte a fotós. – A díj, amit fizet, tartalmaz egy kinyomtatott képet bekeretezve és mindennel együtt.

- Ó…! Nem hiszem, hogy szükségem lenne ilyesmire. Nem mintha…

Félbeszakította magát, mielőtt kimondhatta volna, hogy nincs igazán senkije, akinek odaadhatná. Jó lenne egy érzéki fotó magáról, még akkor is, ha csak ő láthatja egyedül. És, talán, ami még fontosabb, ezek a fickók talán ismét megnézhetik majd a képeit. Ez felébresztette benne az exhibicionista kisördögöt. Tetszett neki az elképzelés.

- Váó…! Oké! Miért is ne? – mondta ki végül.

- Melyiket szeretné?

Végig lépkedett a fotókon, képtelenül arra, hogy válasszon. Annyira sok tetszett neki a választékból!

- Vissza kell mennem a barátaimhoz. Miért nem választanak maguk? – vetette fel. – Elvégre maguk a szakértől.

Ravaszul ördöginek találta a saját felvetését. Ez azt jelentette, hogy a fotósnak és az asszisztensének ismét végig kell néznie a fotókat, amit ő rendkívül kielégítőnek talált.

- Persze csak ha nem gondolják úgy, hogy túl sok ezt ismét átböngészni – jegyezte meg.

- Nem, nem. Egyáltalán nem – tiltakozott a két férfi, egymás szavába vágva.

Később Sandrát rendkívüli bűntudat kerülgette amiatt, amit csinált. Arra gondolt, nem volt helyénvaló egy az ő pozíciójában lévő ügyvédtől ilyen erotikus fotókat készíttetni. Nem olyasmi volt ez az egész, amit élveznie kellett volna. A pezsgőt hibáztatta, de tudta, ez nem a teljes igazság. Mindig is a legfelelősségteljesebbként, józanabb maradt a többieknél.

Nagyrészt pedig még arra is vágyott, hogy ennél is tovább menjen. Amikor később, aznap este, felidézte az eseményeket az ágyában fekve, azon merengett, milyen lett volna levenni a bugyiját is. Különböző forgatókönyveket is végigpörgetett a fejében, amelyek mind tartalmazták azt, hogy még jobban kitárulkozzon a fotós és az asszisztense előtt. A képzelete egyre vadabb vizekre sodorta, és hamarosan már hevesen maszturbált a lelki szemei előtt megjelenő képekre, amiken a két férfi nem egyszer még többet is csinált, mint hogy csak bámulja őt.

Most, ott a kádban, hasonló fantáziák futottak át a fején. A kezei saját életre keltek, és az egyik utat talált magának a lábai közé, míg a másik érzékeny bimbóival játszott. Már épp kezdett volna belemerülni, amikor visszazökkent a valóságba és eszébe jutott a parti, amire készült. Felnyögött idegességében és a telefonjáért nyúlt, hogy leellenőrizze az időt. Ez a felpörgetett tempójú életvitel az őrületbe kergette. Még arra sem volt ideje, hogy egy kicsit elszórakozzon magával.

Azonban nem mert volna elkésni. És talán így is a legjobb, győzte meg magát. Nem engedhetett teret ezeknek a különös vágyaknak.

Gyorsan megszárítkozott és bement a hálószobába, hogy felöltözzön. Előre tervezve már elő is készítette az öltözékét. Mivel ez egy munkatársakkal töltött parti volt, úgy gondolta, illendő lenne hasonlóan öltözködni, mint az irodában. Előkapott egy szűk fekete szoknyát, ragaszkodva a karácsonyi hagyományokhoz, amihez társított egy vörös szatén blúzt. Végül egy vörös magassarkút vett hozzá, azonos színű térdzoknival. Az anyag pár centivel a szoknyája alatt ért véget, de úgy vélte, ez még belefér. Elvégre ez egy parti. Gyorsan rendbe szedte a haját és berakta az egyik pár csüngős fülbevalóját. Szerette, ahogy azok kiemelik karcsú nyakát.

- És megint késésben vagyok – mondta ki hangosan, megrázva a fejét, miközben belelépett a magassarkúiba. Nem voltak épp praktikusak a havas időjáráshoz, de végeredményben rendelt egy Ubert, hogy felvegye épp az épület előtt. Felkapta a bélelt téli kabátját és lesietett a lépcsőn. Már épp meglátta az érkező kocsit, amikor eszébe jutott a titkos angyalkázós ajándéka.

- A fenébe! Te idióta! – nyögött fel és a fejét csóválva rohant vissza a lakásba, hogy magához vegye.

Folytatása következik!