Kohta, a szamuráj I. kötet VI. rész 3. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj VI. rész 2. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. június 3.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet VI. rész 2. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj VI. rész 1. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. május 31.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet VI. rész 1. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj V. rész 50. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. május 29.

Folytatása következik!

Gyönyörök szigete XIX. rész - Arculcsapás 3. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XIX. rész 2. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 16.

*********************************************************************

Megtapasztalva Pamela keményebb oldalát, valamit, amit korábban még sohasem láthattam, lekapcsoltam a hangot és hátra dőltem párnázott bőrfotelemben. Szükségem volt némi időre, hogy teljesen megértsem azt, amit Pamela az imént Trish-nek mondott nem csak rólam, de Devonról és Kristannáról is.

Rendkívül nehéznek tűnt elhinni, de egyértelműnek látszott, hogy Pamelában fortyog az irigység Devonnal szemben. Nem tetszett neki, hogy Devon épp annyira szeretne komoly kapcsolatot kiépíteni velem, mint ő. Az pedig még kevésbé, hogy Kristanna is hajtotta előre a kettőnk szekerét pennsylvaniai barátnőnkkel. Ez szomorú.

Elmerültem a gondolataimban és hátra vetett fejjel felsóhajtottam. Lehunytam a szemem és engedtem, hogy az elmém zakatoljon.

Először is Kristanna nem tett semmi rosszat. Ehhez nem férhetett kétség. Mióta két hete megérkezett, mindig tanácsot és útmutatást kértem tőle a többi hölggyel kapcsolatban. Mindig én kértem ki a véleményét. Persze Kristanna véleménye az volt, hogy mi Devonnal szép párt alkotnánk. Ő úgy látta, hogy minden jelenlévő közül Devon illene hozzám a legjobban. Ezzel viszont semmi baj nincs, gondoljon bármit Pamela. Különösen úgy, hogy én akartam, hogy Kristanna megossza velem a véleményét. Én kértem.

Abban teljesen igaza volt Pamelának, amikor azt mondta Trish-nek, teljesen megbízom Kristannában. Jobban megbíztam benne, mint bárkiben. Semmi okom nem volt rá, hogy ne így tegyek.

Azonban tökéletesen megértettem Pamela érzéseit Devonnal kapcsolatban. Úgy érezte, Devon el próbál lopni engem tőle. Ugyanakkor viszont Trish-nek is teljesen igaza volt. Nem kötött semmiféle komoly kapcsolat Pamelához. Devonnak minden joga megvolt próbálkozni. És nekem is minden jogom megvolt Devonnal próbálkozni.

Ugyanakkor viszont Devon irányába sem köteleződtem el, úgyhogy Pamela könnyedén lecsaphatott rám és vice-versa. Amíg valaki mellett nem köteleztem el magam, minden és mindenki előtt nyílt volt a játszma. Én legalábbis így láttam.

Mégis mit tehettem, hogy csökkentsem a feszültséget Pamela illetve Devon és Kristanna között? Eljátszhattam a gyújtószeg szerepét a puskában, ami előbb-utóbb berobbantja a felgyülemlett feszültséget. Dönthettem úgy is, hogy nem piszkálom a darázsfészket és megvárom, hátha magától rendeződnek a dolgok. Az élet ritkán egyszerű. Mit tehetnék, hogy visszafogjam Pamela féltékenységét Devon iránt? Nekem csak az lebegett a szemem előtt, hogy mindenki boldog legyen a szigeten.

Még mindig lehunyt szemmel előre hajtottam a fejem és az asztalomra engedtem. A dolgok kezdtek kicsúszni az irányításom alól. Gyűlöltem a drámát. Nem akartam ezzel birkózni. Különösen nem az én nyugodalmas kis szigetemen.

- Mi ez? Mégis mi a fene ez a hely?

Szó szerint kiugrottam a székemből ijedtemben, ahogy meghallottam ezeket a szavakat a hátam mögül. Amikor megfordultam, a szívem kihagyott egy ütemet, ahogy megpillantottam a kukkoló szoba ajtajában álló Pamelát. Minden izmom remegni kezdett, ahogy az arckifejezését bámultam.

Pamela értetlenül hordozta körbe a tekintetét, próbálva felfogni a látottakat. Az ő számára a kukkoló szoba olyasminek tűnhetett, mint valami tévéstúdió. Tucatnyi monitor, kisebbek és nagyobbak is, két szék, konzolok…

- Pamela – nyögtem ki végül. Sosem számítottam arra, hogy egyszer egy ilyen helyzettel kel megküzdenem. – Mit… mit keresel itt?

A szőkeség zavarodottan nézett rá.

- Arra gondoltam, megleplek. Beszélgetni szerettem volna veled a közös jövőnkről. – Ó, nagyon is meglepett. Sokkal jobban, mint szerettem volna. – Mi ez a hely? Mit csinálsz te itt?

Megfogtam Pamela vállát és gyengéden kikormányoztam a kukkoló szobából. Ő azonban végig hátrafelé pillantgatott, amíg megfelelő távolságba nem értünk.

- Mi folyik itt? – kérdezte.

Körbe néztem a lakrészemben és próbáltam rájönni, hogy történhetett ez. Az első hibát akkor követtem el, amikor nem csuktam be az ajtót. Hogy miért? Fogalmam sincs. Talán túlságosan is siettem, hogy fényt derítsek Lindsay hollétére.

Mindig zárva tartottam a lakrészem ajtaját. Ez volt az én saját szentélyem és nem akartam, hogy bárki csak úgy beléphessen. Nem állítottam sok szabályt a hölgyek elé, de az első és legfontosabb az volt, hogy mindig kopogjanak, mielőtt bejönnének ide.

Persze Pamelának nem volt oka kopogni, hiszen az ajtó tárva-nyitva volt. Mintha csak meghívtam volna rá, hogy bejöjjön.

Másodszor nem zártam le a titkos panelt a falon, ami elzárta a kukkoló szobámat. Amikor Pamela belépett az ajtón, az első dolog, amit meglátott, az volt, hogy a szoba egyik oldalán tátong egy ajtó, ami eddig nem volt ott. Ki gondolhatott volna arra, hogy egy ilyen udvarháznak titkos szobái is vannak?

Végezetül, és ami a legrosszabb, annyira lefoglalt a helyzet átgondolása, hogy nem vettem észre, amikor Pamela a szobám felé indult. Eddig mindig észrevettem, amikor valamelyik mozgásérzékelős kamera bekapcsolt. Különösen azokat, amelyek a lakrészemhez vezető folyosót figyelik. Mégis hogy kerülhette el ez most a figyelmemet…?

- Mi van ott? – kérdzte Pamela összeszűkült szemekkel és a vállam felett a kukkoló szoba felé mutatott. – Mit csináltál te ott?

Ez volt az igazság pillanata számomra. Az ítélet napja. Hamar rájöttem, hogy ha komoly kapcsolatot szeretnék Pamelával, vagy bárki mással, előbb-utóbb tudomást kell szereznie a kukkoló szobáról. Elkerülhetetlen volt. Kristannával sokszor beszéltünk már erről. Talán jobb is, hogy előbb szerezett róla tudomást, mint később. Arra viszont sose számítottam, hogy így kap rajta.

Vajon mit reagálhatna Pamela arra, ha megtudja, már érkezésük óta kikémleltem minden egyes lépésüket? Vajon gyűlölni fog miatta és beteg perverznek tart? Elviharzik és elmondja a többieknek is, hogy kikémleltem minden intim pillanatukat? Hogy minden lépésüket dokumentáltam? Vajon rossz embernek tart majd emiatt?

- Jeremy! Mégis mi az a hely? Mondd el!

- Tudsz titkot tartani?

- Mi folyik itt? – erősködött.

- Tudsz titkot tartani?

Pamela felsóhajtott.

- Persze, hogy tudok.

- Komolyan gondolom. Ez egy nagy titok. Nem beszélhetsz senkinek róla.

- Ígérem. Nem mondom el senkinek. Van ennek valami köze ahhoz a különös szobához?

- Egy nagy titok… - folytattam, miközben visszavezettem Pamelát a rejtett ajtóhoz.

***

Pamela szemei elkerekedtek, ahogy bevezettem a kukkoló szobába. Csak pár monitor működött éppen, Pamela azonban hamar ráérzett, mire is szolgálhat a helyiség.

Trish még mindig a központi szobában volt, de nem volt körülötte senki, akivel beszélgethetett volna, mióta Pamela ide jött.

Egy másik monitoron Kristanna épp Louisával beszélgetett a konyhában. Közben pedig az étkezőben Devon, Amy és Camille a saját eszmecseréjüket folytatták. Végezetül pedig Trish szobájában Lindsay épp befejezte a tonhalas szenvicsét és kényelembe helyezte magát utána. Egészen konkrétan becsúsztatta a kezét a nadrágjába, hogy magához nyúljon.

- Mindig is azon merengtetek, mit csinálok, amikor épp nem vagyok veletek és nem találtok sehol – mondtam Pamelának, ahogy ő végighordozta a tekintetét a monitorokon. – Ez az, amit aközben csinálok, hogy ti… jól érzitek magatokat.

Választ vártam, de nem kaptam. Pamela csak tovább bámulta a monitorokat néma csendben. Így hát úgy döntöttem, előre lépek és bekapcsolom annak a szobának a mikrofonját, ahol épp Lindsay tartózkodott. Az élvezet hangjai betöltötték a helyiséget, ahogy Lindsay épp a csiklójához ért.

- Üdv a kukkoló szobámban! – mondtam Pamelának halkan, miközben továbbra is a válaszát vártam, de ő még mindig nem szólalt meg. – Tudom, hogy rosszul néz ki, de kérlek, engedd, hogy megmagyarázzam…

Pamela még mindig hallgatott, ahogy a fülét betöltötték Lindsay nyögései. Aztán hirtelen megfordult és rám nézett.

Magamra erőltettem egy mosolyt és vártam a reakcióját. Meg is kaptam, bár nem épp azt, amire számítottam.

Pamela kifejezéstelen tekintete elkomorodott és felemelkedett a karja. Mielőtt észbe kaptam volna, a keze már csattant is az arcomon.

- HOGY MERÉSZELTÉL KÉMKEDNI UTÁNUNK?! – ordította villámló szemekkel. – HOGY MERÉSZELTED?!

Egyszerre megrökönyödve és rémülten billentettem félre a fejem, miközben kezem vöröslő arcomra tapasztottam. Talán tényleg biztosra kellett volna mennem, hogy bezárjam az ajtót…

Folytatása következik!

Vége a XIX. résznek!

Heti ajánlat - Erős vonzalom

Csókra vágyva.

Kinga

Gyönyörök szigete XIX. rész - Arculcsapás 2. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XIX. rész 1. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 16.

*********************************************************************

- Azt hittem, megfáztál – mondta épp Pamela Trish-nek, amikor bekapcsoltam a központi szoba mikrofonját. Amikor megláttam a lépcsőn lesiető szőkeséget, ahogy belebotlik társába, aki csak az előző pillanatban menekül oda, azonnal rátenyereltem a kihangosító gombra.

Trish megvonta a vállát.

- Tudsz titkot tartani?

- Persze.

A kanadai lány összevonta a szemöldökét és bevallotta:

- Sosem voltam ténylegesen beteg. Azért találtuk ki ezt Jeremy-vel, hogy távol maradhassak Amy születésnapi partijától.

- De miért? – nézett rá Pamela zavartan.

- Én… úgy gondoltam, így távol maradhatok Lindsay-től egy ideig. Én csak… képtelen lettem volna együtt látni őket Amy-vel. Nem viseltem volna el. Amy rosszul bánik vele. De… még sokkal nehezebb lett volna végignéznem azt, ahogy együtt mulatbak. – Egy pillanatra elhallgatott, majd szó szerint könyörögni kezdett a másiknak. – Kérlek, ne mondd el senkinek! Nem szeretném, ha mérgesek lennének rám.

A szőkeség megrázta a fejét.

- Nem mondom el senkinek. Én mindig megtartok bármilyen titkot.

Trish lassan bólintott.

- Lindsay és Amy valószínűleg még hálásak is, hogy nem vagyok ott. Ahogy mindenki más is…

- Hogyan?! – nyögött fel Pamela összevont szemöldökkel, ahogy odalépett Trish-hez és a vállára tette a kezét. – Mindannyian aggódtunk, amikor Jeremy azt mondta, beteg vagy.

Trish megrázta a fejét.

- Ó…! Nem úgy gondoltam. Csak most nagyon kétségbe vagyok esve. Épp csak pár perce beszéltem Lindsay-vel és még mindig frusztrál. Azt hiszik, megőrültem, vagy ilyesmi. Talán így is van.

- Én nem tartalak őrültnek.

- Szerettél valaha bárkit is annyira, hogy az már fájt, Pamela? – szegezte neki hirtelen a kérdést. – Szeretted annyira, hogy az már felemésszen belülről? Mindezt úgy, hogy bármi is történjen, sohasem lehettek együtt? Ez a helyzet most velem és Lindsay-vel. Tudod, mennyire fájdalmas érzés ez?

Most Pamela vonta össze a szemöldökét.

- Igen, tudom…

- Azt hittem, azt mondtad, sosem voltál még szerelmes.

Pamela bólintott.

- Azt mondtam, sosem voltam szerelmes azelőtt, hogy a szigetre jöttem volna.

Trish szemei elkerekedtek.

- Te most Jeremy-ről beszélsz?

Pamela bólintott, ami azonnal megragadta a figyelmemet.

- Igen, Jeremy-ről beszélek.

- Ti Jeremy-vel sosem lehettek együtt…? Sajnálom, de ezt nem értem. Miért nem…?

- Devon – vágta rá Pamela. – Devon. – Megrázta a fejét majd folytatta: - Egészen pontosan Devon és Kristanna.

- Még mindig nem értem…

Pamela felsóhajtott.

- Mindent megtettem, ami tőlem telik az elmúlt hetekben, hogy Jeremy észre vegyen… Hogy szeressen. Mindent, amire csak gondolni tudtam. Mindent megpróbáltam. Az az ember jobban bánik velem, mint ahogy azt valaha is megérdemelném. Jeremy minden, amit valaha is kívánhatnék az élettől. Annyira nagyon szeretnék vele lenni! Azt hittem, minden tökéletesen megy. Jeremy is tudja, mit érzek iránta. Elmondtam neki. Az első napok a szigeten olyanok voltak, mint egy tündérmese, mert úgy éreztem, Jeremy is velem akar lenni. De aztán Devon is begyújtotta a rakétákat és az én helyemre férkőzött. Ugyanúgy Jeremy-vel akar lenni, mint én. Úgy érzem, vesztes csatát vívok.

Trish bólintott.

- Ismerem az érzést…

- Amy is szereti Jeremy-t, mert tiszteli őt – folytatta Pamela. – De nem mozdul rá, mert tudja, én mennyire szeretem őt. Azt is tudom, hogy te se tennél sosem keresztbe nekem, Trish. Camille pedig… Ő még csak nem is szereti a férfiakat. Nem hinném, hogy egyáltalán akármennyire is érdekelné őt Jeremy. Lindsay pedig túl fiatal ahhoz, hogy komoly kapcsolatot akarjon. – Trish leszegte a fejét egy pillanatra, miközben Pamela folytatta: - Devon viszont a belét is kidolgozza Jeremy-ért. Annak a lánynak meg kellene értenie, hogy Jeremy az enyém. Ő hozzám tartozik. Már sokkal azelőtt is vele voltam, hogy Devon két ujját keresztbe tette volna érte.

- És Kristannával mi a problémád? Eddig csak Devonról beszéltél.

Pamela vett egy mély levegőt.

- Én is otthagytam a születésnapi partit. Kristanna megragadta Devont és az ölébe rántotta őt ott, az étkezőasztalnál, hogy vadul elkezdje csókolgatni. – Hevesen megrázta a fejét. – Egyszerűen rosszul lettem attól, ahogy ott falják egymást. Bocsánatot kértem Amy-től és eljöttem. Azt hiszem, el kellett tűnnöm onnan egy időre.

- Úgy érzed, Kristanna arra bátorítja Devont, hogy még közelebb kerüljön Jeremy-hez?

Pamela halkan szipogott és bólintott.

- Devon el akarja lopni a férfit, akit szeretek. – Egy pillanatra elhallgatott, mielőtt folytatta volna: - Ami pedig még rosszabbá teszi, az az, ahogy Kristanna folyton mondogatja Jeremy-nek, Devon milyen jól illik hozzá. Még azt is el tudnám képzelni, hogy azt súgdossa a fülébe, hogy Devon sokkal jobban illik hozzá, mint én. Hogy Devon sokkal jobban szeretné őt, mint én valaha is.

Ezt vajon Pamela honnan tudta? Honnan tudta, mit beszélgettem Kristannával kettesben, zárt ajtó mögött? Teljesen ledöbbentem.

Trish csak megvonta a vállát.

- Úgy néz ki, mindkettőnknek vannak kapcsolati problémái, hm? A legjobb tanács, amit adhatok neked, Pamela, az az, hogy mutasd meg Jeremy-nek, mennyire szereted őt igazából. Mutasd meg neki, hogy te vagy számára a nagybetűs Tökély. Biztosra veheted, hogy Jeremy az a fajta fickó, aki ezt zabálni fogja. Nála minden beválik, amit az ember szívből mond.

Pamela hirtelen dühbe gurult.

- Én voltam Jeremy-vel először! Már azelőtt, hogy Devonnal bármi is történt volna közöttük. Az első együttlétünkkor, a második itt töltött napunkon, már a házasságról beszélgettünk. Velem feküdt le először. Olyan érzés volt, mintha a Mennybe kerültem volna. Szerelmes voltam. Minden tündérmese, minden, amiről álmodtam, ott valósággá vált.

- Aztán jött Devon és még aznap elvitte őt biciklizni, hogy elcsavarja a fejét – dühöngött. – Ő is kapcsolatról és elköteleződésről karattyolt.

- Érdekes figyelni ezt az egész dinamikát köztetek Devonnal és Jeremy-vel, ahogy kibontakozott az elmúlt hetekben – jegyezte meg Trish. – Őszintén nem hiszem, hogy Jeremy tudna választani közületek. Szerintem ő mindkettőtökkel együtt lenne boldog.

- Te mit tennél az én helyemben?

A kanadai lány megvonta a vállát.

- Ahogy már mondtam… mutasd meg Jeremy-nek, mennyire szereted őt! Értesd meg vele, hogy te vagy a tökéletes választás a számára! Legyél teljesen őszinte! Én is ezt tettem Lindsay-vel, de nem működött. Nem tudta kezelni azt, hogy valaki ennyire őszinte vele… Jeremy viszont épp ellenkezőleg, erre vágyik. – Ismét megvonta a vállát. – Csak ennyit tudok mondani. Legyél őszinte és engedd, hogy a dolgok a maguk útján járjanak!

- Hogy nyerhetném meg Jeremy szívét, ha Kristanna folyton azt sugdossa a fülébe, hogy Devon milyen édes és csodálatos? Jeremy és Kristanna már annyi éve barátok! Ő az egyetlen, talán még a családját is számítva, akiben teljesen és feltétlenül megbízik. Megfogad minden szót, amit mond neki és kincsként kezeli. Kristanna a legjobb barátja. Ő pedig csak arról beszél, hogy Devon milyen édes és csodálatos.

- Mondott rólad Kristanna bármi negatívat is? – érdeklődött Trish. – Nem olyasmire gondolok, hogy Devon lenne a jobb választás, hanem bármi specifikusan ellened szóló dolgot. Nem tudom elképzelni, hogy Kristanna leszóljon bárkit is.

- Én… nem tudom – válaszolta Pamela.

- Légy őszinte Jeremy-vel! – mondta ismét Trish, mielőtt vett egy mély levegőt és lassan kifújta. – Tényleg teljesen megértem, amit mondasz, de egy dologban nem értek egyet. Remélem, nem haragszol meg emiatt.

- Mi az?

Trish habozott egy pillanatog.

- Jeremy nem egy vagyontárgy. Te pedig nem vagy a felesége. Ne kezeld úgy, mintha a tulajdonod lenne! Ha Devon közeledni akar hozzá, megvan hozzá minden joga…

- Nem! – reccsent fel Pamela és a fejét rázta. – Mindenki a szigeten pontosan tudta, hogy mi Jeremy-vel már a második naptól kezdve együtt voltunk. Mindenki tudja, mennyire szeretem őt és hogy ő mennyire szeret engem. És azóta is többször voltam vele. Devonnak ezt tiszteletben kellene tartania és visszalépnie. Már azelőtt lefeküdtem Jeremy-vel, hogy Devon akárcsak hozzáérhetett volna. Már háromszor feküdtem le vele, mielőtt Devon másodszor. Tudom, hogy ez errefelé ismeretlen dolog… de nekem a szex továbbra is különleges dolog és nagy jelentőséggel bír.

Trish felvonta a szemöldökét.

- Hányszor feküdtél le Amy-vel az elmúlt két hét alatt?

Pamela megrázta a fejét.

- Tudom, hogy kissé túlságosan is sokat engedtem meg magamnak, mióta itt vagyunk. Elengedtem magam és kicsit túl sokat is élveztem az életet az elején. De elhiheted nekem, hogy múlt csütörtök óta egy lányhoz sem értem itt a szigeten. Az… kilenc nap. Az egy örökkévalóság ezen a szigeten. – Ismét megrázta a fejét. – Minden energiámat arra akartam fordítani, hogy magamra vonjam Jeremy figyelmét és együtt lehessek vele.

- Én is lefeküdtem Jeremy-vel kétszer – jegyezte meg Trish. – Két hete Lindsay-vel hármasban és a gang-bangünk alatt is. Egy másik alkalommal pedig egy istenit csókolóztunk. Úgy csókolóztunk, mintha sosem csókoltam volna férfit előtte. – Egy pillanatra elhallgatott, engedve, hogy a szavai leülepedjenek. – A te logikád alapján nekem se lett volna szabad hozzáérnem se. Ezek mind-mind azután történtek, hogy te először voltál vele, igaz?

- Az nem zavarna, ha Jeremy szimplán csak szexelne Devonnal. Ezen a szigeten kívül az megcsalásnak számítana, de itt semmi problémám nincs vele mert, ahogy mindketten tudjuk, az itteni légkör meglehetősen egyedi. Semmi bajom azzal, ha Devon kufircolni akar Jeremy-vel. Nem zavar, ha te és Lindsay vele töltitek a napot. Nem érdekel, hogy Amy vagy bárki más mennyi időt tölt Jeremy ágyában. Csak az zavar, hogy Devon el akarja lopni tőlem Jeremy-t. Vagyis… az és hogy Kristanna megtesz mindent, hogy szikrát csiholjon kettejük között. Devonnak és Kristannának tiszteletben kellene tartania, hogy én tettem rá a kezemet Jeremy-re először. Vissza kellene venniük magukból.

Trish megrázta a fejét.

- Ezzel nem értek egyet.

- Miért? – lepődött meg Pamela.

- Mint már mondtam, semmi jogod nincs kisajátítani Jeremy-t. Semmi felbonthatatlan nincs közöttetek.

Pamela dühösen széttárta a karjait.

- Ez alapján neked se kellene vinnyognod amiatt, hogy Lindsay nem akar semmit se tőled és Amy-vel szűrte össze a levet.

Trish tett egy lépést hátra. Szemmel láthatóan megrökönyödött Pamela hangnemétől és a szavaiból csöpögő méregtől. Beletelt pár pillanatba, amíg válaszolni tudott.

- Sosem panaszkodtam amiatt, hogy Lindsay szemmel láthatóan Amy-t választotta helyettem. Engem az zavar, ahogy Amy bánik vele. Én sokkal jobb lennék hozzá. Tudom, hogy így lenne. Az, ami miatt „vinnyogok”, az az, hogy Amy rosszul bánik Lindsay-vel. Nem az ő java érdekli.

Megrázta a fejét, majd hozzátette: - A különbség köztünk az, Pamela, hogy neked van lehetőséged elnyerni Jeremy szívét. Neked hatalmadban áll mindent megtenni, hogy beléd szeressen. Te elmehetsz akármeddig, hogy meggyőzd Jeremy-t, melletted jobb helye lenne, mint Devon mellett. Előtted semmiféle akadály nincsen, hogy elérd, amit akarsz. Velünk Lindsay-vel ez nem igaz. Én nem tehetek már semmit… Ha próbálkoznék, egyből menne Jeremy-hez azzal, hogy zaklatom őt. Lindsay nem akar tőlem semmit. Én pedig minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ezt tiszteletben tartsam és tovább lépjek. Szeretem őt. Még mindig szeretem, de azt nem változtathatom meg, ahogy ő érez irántam. Még csak meg se próbálhatom. Volt már egy hosszú beszélgetésünk erről Jeremy-vel és ő azt mondta, engedjem el és lépjek tovább. Ha tovább erősködök és „zaklatom” őt, a végén még Jeremy haza küld. – Egy könnycsepp csordult le az arcán és halkan szipogott. – Azt nem akarom. Minden problémánk ellenére Lindsay-vel, én tényleg szeretek itt lenni a szigeten. Nem akarok idő előtt haza menni. Jó barátok lettünk mi ketten, Pamela. Jó barátok lettünk Devonnal is és Kristannával, Jeremy-vel pedig különösen. Nem akarok három hét után haza menni.

- De én…

- Mondhatsz Jeremy-nek amit csak akarsz – szakította félbe Trish. – Tehetsz, amit csak akarsz. Neked megvan a lehetőséged, hogy meggyőzd Jeremy-t arról, hogy te vagy számára a megfelelő nő. Ez a különbség köztünk, Pamela. Jeremy ott van neked. Csak ki kell nyújtanod a karod és megragadni. Ha nem tartasz vissza semmit és kiöntöd neki a szíved, magadhoz kötheted őt. Lindsay viszont fényévekre van tőlem. Ezer örömmel kiönthetném neki a szívem, de nem tehetem. Nem mondhatok neki többé semmi ilyesmit. Talán nem hiszed el, de nekem nem marad más választásom, mint hogy a saját érdekemben tovább lépjek. Időbe fog teli, talán sok időbe, de egyszer túlleszek majd Lindsay-n. Engedtem, hogy teljesen elvegye az eszem. Talán ez volt életem legnagyobb hibája. Ez sosem történhet meg megint.

Pamela összevonta a szemöldökét.

- Nem akartalak letorkolni, Trish. Sajnálom, hogy megemeltem a hangom. Én…

- Semmi gond – biztosította a másik nő. – Tudom, mit tehet a szerelem az emberrel. Bocsánatkérés elfogadva.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet V. rész 50. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj V. rész 49. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. május 27.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet V. rész 49. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj V. rész 48. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. május 24.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet V. rész 48. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj V. rész 47. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. május 22.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet V. rész 47. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj V. rész 46. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. május 20.

Folytatása következik!

Gyönyörök szigete XIX. rész - Arculcsapás 1. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XVIII. rész 4. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 16.

*********************************************************************

- Ez vajon csirke vagy hal? – motyogta Lindsay magában a vacsoraasztalnál azon a szellős szombat estén. Amikor már mindenki rá figyelt, folytatta: - Azt hiszem, tonhal. A doboza viszont azt mondja, csirke. A tenger csirkéje.

Majdnem mindenki, aki az asztal körül ült, elkerekedett szemekkel nézett Lindsay-re, vagy csak szimplán igyekezett visszatartani a kitörő nevetést. A lány erre válaszul csak zavartan nézett rájuk.

- Azt hittem, te dolgoztál szupermarketben – kuncogott Devon.

- Úgy is van – válaszolta a tizennyolc éves lány. – Ott dolgoztam otthon, Ohióban pár évvel ezelőtt. Kozmetikai kiszolgáló voltam. De nem értem, hogy jön ez ide.

Próbáltam megőrizni a nyugalmamat, miközben elmagyaráztam neki: - Kicsim, a Tenger csirkéje a márka neve. Ez az egyik legnagyobb tengeriételkonzerv-gyártó a világon. Arról viszont biztosíthatlak, hogy ami benne van, az hal. Egészen konkrétan tonhal. A Tenger csirkéje csak halakkal foglalkozik… csirkével nem.

- Biztos vagy benne…? Úgy értem… akkor miért van csirke ráírva?

Amy hangosan felnevetett.

- Tényleg azt hitted, csirke van benne? Mióta él csirke a tengerben?

Lindsay hirtelen elgondolkodott.

- Nos… sosem hallottam még tengerben élő csirkéről. De ez nem jelenti azt, hogy nem is élnek ott. Tényleg nem tudom.

- Ó, egek! – nyögött fel Kristanna meglepetten, miközben Devon, Amy és Camille harsány kacagásban tört ki, Pamela pedig hitetlenkedve bámulta Lindsay-t.

- Mi olyan vicces? – duzzogott a lány. – Csak egy egyszerű kérdést tettem fel.

- Azért van az ráírva, hogy a Tenger csirkéje, mert ez a márka neve – ismételtem. – Nem tudom, miért ezt a nevet választották, kedvesem. De arról biztosíthatlak, hogy hal van benne.

- Ó… oké – törődött bele végül Lindsay, miközben Devon, Kristanna, Amy és Camille továbbra is fuldoklott a nevetéstől. – Tényleg kissé összezavart. Azt hiszem, ezek után ragaszkodni fogok a Starkist tonhalhoz.

Ekkor mintha az egész helyiség felrobbant volna a nevetéstől.

- Mi az már megint? – csattant fel Lindsay, dühös tekintettel végigmérve az asztal körül ülőket.

Amy, aki a lány mellett ült, odahajolt hozzá és átkarolta.

- Tényleg semmi, baby – mondta, miközben sikertelenül igyekezett visszatartani nevetését. – Egyszerűen utánozhatatlan vagy. Mindig emlékezni fogok a harmincegyedik születésnapomra amiatt, amit most mondtál.

Miközben Devon, Kristanna és Camille tovább nevetett, Lindsay egy pillanatra Amy-re nézett, majd dühösen az asztalra hajította a szalvétáját, felpattant és csípőre tett kézzel összevonta a szemöldökét.

- Ha ti csak nevetni akartok rajtam, azt hiszem, inkább kihagyom a vacsorát.

Azzal megfordult és kiviharzott a helyiségből.

- Lindsay, várj! – kiáltott utána Devon.

- Gyere vissza, édes! – csatlakozott Pamela is.

- Éz szű’etésnápi párti Amy-nek – emlékeztetett Kristanna. – Ménj el né!

- Nem állhat csak így fel és mehet ki – szívta az orrát Camille, szúrós pillantását az ajtóra szegezve, ami mögött Lindsay eltűnt. – Ennek a napnak Amy-ről kellene szólnia…

- Nos, mégis ezt tette – jegyezte meg Pamela.

Pár pillanatnyi csönd után Amy körbepillantott a többieken.

- Sosem hittem volna, hogy Lindsay ilyen buta. Mindenki tudja, hogy a Tenger csirkéje egy hatalmas tengeriétel-feldolgozó üzem.

Camille ismét felnevetett.

- Lindsay pedig azon gondolkodott, vajon tényleg élnek-e csirkék a tengerben.

- Ez sosem fogom elfelejteni – mosolygott Pamela is.

- Égyünk hó’nap buddalo wings-t! – javasolta Kristanna. – Lészek kíváncsi, fog gondó’ni mit árró’.[1]

Amy eljátszotta Lindsay feltételezhető reakcióját, utánozva a lány ártatlan, naív hangját.

- Nem is tudtam, hogy a bölényeknek van szárnyuk. Tudnak repülni is? – Azzal ismét hangos hahotázásban tört ki. – Hogy lehet valaki ennyire hülye?

Eleinte én is viccesnek találtam Lindsay megjegyzését a Tenger csirkéjéről, bár vissza tudtam tartani a nevetésemet. Mostanra viszont már teljesen megváltozott a véleményem. Nem tetszett, hogy a többiek, Amy példája alapján, sorban viccelődtek Lindsay tudatlanságával. Bár végeredményben egyedül csak Amy nevezte őt hülyének.

Egyáltalán nem toleráltam az ilyesmit a vendégeim között és nem is akartam tovább hallgatni.

- Mégy té hová? – kérdezte Kristanna, ahogy felálltam az asztaltól és az ajtó felé indultam.

- Ha megbocsátotok – mondtam –, van valami, amit el kell intéznem. – Azzal kiléptem az ajtón, Amy és Kristanna azonban továbbra is kiabáltak utánam, hogy menjek vissza.

Ezúttal figyelmen kívül hagytam a kéréseiket. Inkább átkutattam a szomszéd szobák minden zugát, de nem találtam Lindsay-t. Ötletem se volt, hova mehetett. Én pedig nem kutathattam át utána a teljes szigetet. Mintha egy tűt keresnék a szénakazalban…

Aztán eszembe jutott a kukkoló szoba. Ott kideríthetem Lindsay pontos tartózkodási helyét, anélkül, hogy végig kellene kutyagolnom a birtok minden zugát. Úgyhogy egyenesen arra vettem az irányt.

Lindsay egyértelműen dühös volt amiatt, ahogy a többiek bántak vele. Ráadásul aznap volt Amy harmincegyedik születésnapja és a vacsora lett volna a parti kezdete. Az egyetlen eset, ami miatt Lindsay otthagyta volna Amy partiját, az volt, ha iszonyatosan feldühítették. Meg akartam találni őt, hogy megnyugtathassam és együtt térhessünk vissza a partira.

***

- Ó, egek…! – nyögtem fel három-négy perc múlva, amikor besiettem a kukkoló szobába és azonnal ki is derítettem Lindsay tartózkodási helyén. Ott ült a fal mellett a vendégszobák folyosóján, szorosan átölelve a térdeit. Ami azonban a legjobban ledöbbentett, az az volt, hogy Trish térdelt mellette. Szemmel láthatóan beszélgettek. Vajon Trish próbált ismét összejönni vele? Reméltem, hogy nem…

- El se hiszem, hogy mind így kinevettek! – szipogta Lindsay, amikor bekapcsoltam a hangot.

- Mindenki kinevetett? – kérdezett vissza Trish.

Lindsay halkan szipogott, mielőtt válaszolt volna.

- Nos, nem mindenki. Jeremy nem nevetett. És Pamela sem. De Amy igen. Ahogy Devon és Kristanna is. Camille úgy nézett rám, mint valami idiótára. De legalább… legalább J-Jeremy és Pamela nem nevettek rajtam.

- Jeremy és Pamela nem olyanok, akik viccet csinálnának valaki másból – jegyezte meg Trish. – Szerintem teljesen logikus volt, amit mondtál. A Tenger csirkéje eléggé félrevezető név, ha nem ismered a terméket. Akár lehetne csirke is. De akár valami tengeri élőlény is. Akármelyik. Ha még sose találkoztál vele, semmi gond, ha gondolkodóba ejt, mi is lehet. Nem szabadott volna kinevetniük ezért.

- De mondtam valami más nagyon-nagyon butát is…

- Mi volt az, hm?

- Azon agyaltam, hogy vajon élnek-e csirkék a tengerben. – Trish szemei teljesen elkerekedtek a meglepetéstől. – Ez volt a legbutább dolog, amit valaha is mondtam… Ezért is kinevettek. Olyan elkeserítő érzés volt…!

- Mindannyian mondunk néha buta dolgokat – nyugtatgatta Trish. – Jeremy és Pamela… szerintem akkor sem nevettek, amikor ezt mondtad.

- Pamela úgy nézett rám, mintha teljesen be lennék szívva – válaszolta. – De Jeremy olyan volt, mint amilyen mindig is. Nyugodt és szokásosan megértő.

- Fogadni mernék rá, hogy Jeremy most Devonra, Kristannára, Amy-re és Camille-re dühös, amiért kinevettek téged – biztosította Trish. Úgy tűnt, nagyon is jól ismer. – Nem annak a típusnak néz ki, aki tolerálná az ilyesmit.

Lindsay felsóhajtott és megrázta a fejét.

- Ez annyira rossz! Éhes vagyok. Nem ettem semmit ma reggeli óta. De nem dughatom vissza a képem ezek után oda. Ma este biztos nem. Most mit csinálhatnék…?

Trish néhány pillanatig némán nézett rá, majd összepréselte az ajkait.

- Lemegyek a konyhára és hozok neked valami harapnivalót. Ehetsz a szobádban, vagy ahol csak szeretnél. Úgy nem kell találkoznod a többiekkel.

- Azt hittem, nem érzed jól magad – nézett rá Lindsay. – Jeremy azt mondta, azért nem veszel részt a partin, mert elkaptál valamit.

Egyértelműen ez csak némi jóindulatú hazugság volt Trish kedvéért. Sose volt beteg egy pillanatig sem. De a helyzetre való tekintettel megengedtem, hogy erre hivatkozva kihagyja a partit. Nem akarta ott látni Lindsay-t. Most viszont itt beszélgettek…

- Tényleg hoznál nekem enni? – kérdezte Lindsay meglepetten a másik nő nagylelkűségétől.

Trish megvonta a vállát.

- Azt mondtad, éhes vagy, de nem akarod kockáztatni, hogy megint összefuss a többiekkel. Úgyhogy hozok neked enni. Miért ne tenném?

Lindsay összevonta a szemöldökét.

- Eléggé bunkó voltam veled a múltkor.

- Annak semmi köze ehhez – mondta Trish. – Most szükséged van a segítségemre. Sosem utasítanék vissza ilyesmit.

Lindsay arcára hálás mosoly ült ki.

- Köszönöm, Trish.

- Nem tesz semmit. Mit szeretnél, mit hozzak neked, hm?

- Mit szólnál egy kis narancsléhez és rozskenyérhez starkist tonhallal? Úgy csinálhatnék magamnak tonhalas szendvicset.

***

- Meghoztam a kajádat – kopogtatott Trish pár perccel később a szoba nyitott ajtaján, amit Lindsay az elmúlt pár napban Amy-vel osztott meg. Egy pillanatig habozott, majd zavartan körbenézett az üres szobán. – Lindsay! Hol vagy…?

- Itt vagyok – hallatszott a lány hangja.

Trish kérdőn a saját hálószobája zárt ajtaja felé nézett. Odament és belépett, hogy odabenn találja Lindsay-t, kényelmesen elhelyezkedve a régi ágyán. Azon, amin aludt azelőtt, hogy átköltözött volna Amy-hez.

- Nem számítottam rá, hogy itt talállak – lépett be Trish a tonhalas szendviccsel a tálcáján.

- Mindig is szerettem ezt az ágyat – jegyezte meg Lindsay a matracon fészkelődve. – Sokkal kényelmesebb, mint az, amiben Amy-vel alszunk. – Trish összevonta a szemöldökét, miközben a lány folytatta: - Jeremy viszont azt mondta, minden ágy ugyanolyan. Különös, nem?

Halkan kuncogott, majd még hozzátette: - Azt hiszem, Amy ágya annyi viszontagságot élt már át, hogy kezd tönkre menni.

Trish leült mellé az ágy szélére.

- Igen… azt hiszem.

Úgy tűnt, nem érzi túl jól magát így, hogy egy szobában kell lennie a volt barátnőjével. Nyilvánvalóan ahhoz lehetett köze, hogy még mindig szerelmes volt a lányba. Lindsay puszta jelenléte elég volt ahhoz, hogy teljesen elvegye az eszét. Most pedig itt voltak kettesben…

- El se tudom mondani, milyen nagyra értékelem, amit értem teszel – harapott bele Lindsay a szendvicsébe. – Annyira éhes vagyok! Meg tudnék enni egy egész tehenet. – Befalt még néhány harapást, mielőtt folytatta volna: - Kérdezhetek valamit, Trish?

- Persze.

- Miért szeretsz engem ennyire?

Trish értetlenül nézett rá.

- Mire gondolsz?

- Miért szeretsz ennyire? – ismételte meg Lindsay. – Úgy értem, még sosem ismertem senkit, aki ennyire erősen kötődött volna hozzám. Miért, Trish?

A másik nő kényelmetlenül fészkelődött.

- Nem hinném, hogy erről kellene beszélnünk. – Lindsay hevesen megrázta a fejét, miközben a kanadai nő folytatta: - Egyértelművé tetted, hogy nem akarsz velem lenni. Én pedig elfogadom ezt és tiszteletben tartom. Semmi szükség rá, hogy a részletekről beszéljünk.

- De én tudni szeretném – erősködött Lindsay. – Tudni szeretném, mi van bennem, ami ennyire megfogott téged. Úgy értem… amikor a tükörbe nézek, csak egy hétköznapi lányt látok. Egy teljesen hétköznapi lányt. Te mit látsz bennem ennyire vonzónak?

Trish megrázta a fejét.

- Nem kellene erről beszélnünk. A végén kényelmetlenül és zavarban éreznéd magad, elmennél Jeremy-hez, én pedig bajba kerülnék. Már így is volt egy hosszú beszélgetésem vele rólad. Azt mondta, lépjek tovább és ezt is szándékozom tenni. Nem tetszene neki, hogy erről beszélgettünk.

- Csak tudni szeretném, miért szeretsz ennyire – morogta Lindsay. – Kérlek, mondd el! Megígérem, nem leszek dühös miatta. Nem lesz oka Jeremy-nek mérgesnek lenni rád, mert én kérdeztem valamit. Te csak válaszolsz. Ennyi az egész.

- Nem látom értelmét beszélni erről, ha nincs közös jövőnk. Sajnálom, de így érzek.

Úgy éreztem, Trish egyáltalán nem akar erről beszélni Lindsay-vel. Teljesen belé volt habarodva, de tudta, nem lehet vele együtt. Ez annyira bántotta, hogy képtelen volt normálisan beszélgetni Lindsay-vel.

Láttam, ahogy Trish küzd a vágyaival. Látszott, mennyire szeretné rávetni magát és letépni a ruháját. Nézni, ahogy Lindsay ott fekszik az ágyon a falatnyi topjában és rövid sortjában, csak még jobban felizgathatta őt. De Trish sosem tenne ilyet a másik lány beleegyezése nélkül. Nem az a fajta ember volt. A vágy azonban ennek ellenére is kínozta.

- Mi lenne, ha engedném, hogy kinyalj?

- Micsoda? – rökönyödött meg Trish.

- Mi lenne, ha engedném, hogy kinyalj? – ismételte meg Lindsay. – Akkor elmondanád?

Akár igazam volt az előbb, akár nem, Trish most mégis szó nélkül felállt és kisietett a szobából, ott hagyva Lindsay-t egyedül. A lány elfintorodott és horkantott egyet. Bizonyára mérges volt, hogy nem kapott választ. Utána viszont hamarosan visszatelepedett a régi ágyára és megette a szendvicsét.

El se hittem, hogy ezt mondta. Továbbra is egy angyali teremtésnek láttam, azonban rá kellett döbbennem, hogy az elmúlt napokban egyre jobban kimutatta a keményebb, némiképp önző és érzéketlen oldalát is.

Felidéztem az előző vasárnapi megjegyzését arról, hogy Pamela és Devon felváltva foglalják el a kedvencem pozícióját. Az se jött ki túl jól. Most pedig dühös volt Trish-re, amiért az, nem akart megbeszélni vele egy nagyon érzékeny témát, ami szemmel láthatóan kényelmetlen érzéssel töltötte el őt. Lindsay-nek egyértelműen semmi oka nem volt dühösnek lenni.

Ráadásul mit gondolt, amikor orális szexet ajánlott Trish-nek? Ez teljesen váratlan volt. Annyira nem illett hozzá! Vagy mégis? Tényleg az az ártatlan, szűz kis angyalka volt, akinek elkönyveltem? Vagy valami más?

Trish egyértelműen a legjobb döntést hozta, amikor csak megfordult és elment. Ha engedett volna a vágyainak, az nem vetetett volna semmi jóra a jövőben. De mégis hogy javasolhatott Lindsay ilyesmit? Felfogta egyáltalán a dolog jelentőségét? Megértette egyáltalán, hogy érzi magát Trish emiatt?

Talán az ifjonti naivitás tette. Ez volt a legjobb ötletem. Így viszont sokat kellett még tanulnia az életről. Fura, de amikor annyi idős voltam, mint Lindsay most, úgy éreztem, mindenre tudom a választ és hogy kész felnőtt vagyok. Ennyi idő után visszagondolva azonban rá kellett jönnöm, mennyi mindent nem tudtam még akkor. Talán Lindsay is így fogja látni, amikor majd idősebb lesz…

***

Mióta a kapcsolatuk véget ért, Trish és Lindsay nem voltak többé szobatársak. Lindsay átköltözött abba a szobába, amit korábban Pamela és Amy osztottak meg egymással. Az utóbbi két szobatárs továbbra is ugyanolyan jó viszonyban maradt egymással, de Pamela beleegyezett a költözésbe, hogy Lindsay elfoglalhassa a helyét.

Ennek eredményeként a baltimore-i szépség az elmúlt két éjszakát kanadai barátnőnkkel egy szobában töltötte. Bár a kapcsolatuk eddig meglehetősen plátóinak bizonyult, reménykedhettünk benne, hogy tekintettel arra, hogy a szigeten töltött idejük hátralevő részében szobatársak lesznek, szoros barátság alakul ki közöttük.

Egyszerre voltam csalódott és riadt azok miatt a sötét foltok miatt, amik beárnyékolták azt a harmonikus és felhőtlen kapcsolatot, ami az elmúlt három hétben kialakult a szigeten. Ó, voltak már problémák is, elsősorban Lindsay újsütetű életstílus-változásával kapcsolatban és amiatt, hogy még mindig húsba vágó döntést kellett hoznom Pamela és Devon között, hogy kivel szeretném összekötni az életemet.

És nem felejthetjük el az előző napi búvár-mizzériát sem. Pamela majdnem igensúlyos bajba került az én hibából. Lassan már én is féltem ismét visszameni a vízbe.

Ha minden rajtam múlna, Trish és Lindsay egymás mellett kötne ki. Hogy miért? Abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy amennyit tudtam, minden kétséget leszámítva, Trish mindent megtett volna, hogy a lehető legtökéletesebb életet biztosítsa a szerelmének. Szeretet, törődés, vagy akárcsak mindennapos apróságok. Bármiről legyen is szó, Trish mindig Lindsay javát tartotta szem előtt. A saját vágyai mindigis csak másodlagosak voltak.

Sajnálatos módon ugyanez nem volt elmondható Amy-ről, aki szemmel láthatóan csak Lindsay testét akarta felhasználni a saját kis játszmáihoz, amik egyre durvábbakká váltak. Vajon Amy mellett Lindsay, a két héttel ezelőtt még mélyen vallásos szűzlány, aki azt tervezte, hogy egynap a közössége előljárója lesz, elindult egy olyan úton, ahonnan előbb-utóbb nem lehet többé visszatérés? Vajon Kristannának igaza volt, amikor azt mondta, tíz év múlva Lindsay Amy tökéletes másolatává válhat? Egy kései húszas-korai harmincas megkeseredett nővé, akinek semmi jövőképe és aki egyértelműen csak nimfomániásként határozza meg magát?

Időről időre az volt az érzésem Amy-vel kapcsolatban, hogy legbelül értéktelennek tartja magát. Az elmúlt három hétben számtalan esetben ezt éreztemvele kapcsolatban. Én persze sokkal többre tartottam őt. Talán még többre is, mint bárki más a szigeten. Továbbra is a lelke mélyén nagylelkű és jó embernek tartottam őt, aki az agresszivitás fátyla mögé bújik. Csak meg kellett találnom a módját, hogy kirángassam onnan.

Mindent egybevéve azonban az én véleményem jelentéktelen volt. Most csak az számított, amit Amy saját magáról gondolt. Egy kiadós adag önbecsülésre lett volna szüksége. De honnan szerezhetné ezt meg?

Vajon Lindsay tényleg ilyenné válna tíz év alatt? A vágyai, amik minden egyes pillanatban megduplázódni látszottak, tényleg kicsúsznának az irányítása alól, kizökkentve őt az egészséges életritmusából? Biztos voltam benne, hogy anno Amy is ennek esett áldozatul. Végül a határtalan szexéhsége kerítette hatalmába az egész létezését. A felszínen legalábbis úgy tűnt, neki nem számít semmi, csak a testi együttlét.

Ha az embert egy szóval le lehetne írni, azt hiszem, mondjuk úgy… Devon lenne a gyengéd, Kristanna a mulatságos, Pamela, az én szememben, a kifinomult, Trish a szeretetteljes… a másik oldalról viszont ami Amy-ről először eszembe jutott, az a nimfomániás volt. Illene hozzá bármi más is? Már persze ha nem akartam vulgáris kifejezésekkel illetni.

De vajon célravezető ennyire leegyszerűsíteni egy személyt? Egyértelmű, hogy semmi baj nincs azzal, ha az ember élvezi a szexet. Én is élveztem, persze, ahogy mindenki más is ezen a szigeten. De mi nem engedtük, hogy a testi vágyaink uralkodjanak el az életünkön. Amy viszont igen. És sajnálatos módon úgy tűnt, Lindsay is jó úton halad efelé. Kristanna szerint már most is lefelé tartott a lejtőn.

Egyértelműen meg kellett tartanom azt, amit norvég barátnőnknek ígértem előző nap. Sort kell kerítenem rá, hogy kettesben leüljek Lindsay-vel és komolyan elbeszélgessek vele. Azonban továbbra se volt semmi ötletem, hogy érjem el mindezt. Kristanna leszögezte, hogy az én felelősségem, hogy megvédjem Lindsay-t. Azt akarta, hogy távol tartsam őt Amy rossz hatásától (és talán Camille-étől is). Nem tetszett az ötlet, hogy beleavatkozzak valamibe, ami minden kétséget kizáróan közmegegyezésen alapult, mélyen belül azonban tudtam, hogy valamit tennem kell.

Folytatása következik!

---

[1] A „buffalo wings” szó szerint bölényszárnyakat jelent. Valójában azonban egy csirkeszárnyakból álló hústál, amit az Egyesült Államok Buffalo nevű településén találtak ki. Így magyarul leginkább „Buffaló szárnyak”-nak, vagy „Buffalo tál”-nak fordítható.

Heti ajánlat - A kulisszák mögött

A szebbik nem rajongóinak (egyik?) kedvenc helye.

Kavalkád

Kohta, a szamuráj I. kötet V. rész 46. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj V. rész 45. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. május 17.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet V. rész 45. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj V. rész 44. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. május 15.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet V. rész 44. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj V. rész 43. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. május 13.

Folytatása következik!

Az ismeretlen tényező IV. rész - Változások 3. fejezet

Előzmény: Az ismeretlen tényező I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Az ismeretlen tényező IV. rész 2. fejezet

Írta: Shaima32
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. március 17.

*************************************************************************



Elterültünk az ágyon, Jodie pedig bekúszott a lepedő közepére. Fölé térdeltem, ő pedig huncut pillantásokkal méregette a lábaimat.
- Hadd nézzelek meg jobban! – hívogatott mutatóujjával, én pedig négykézlábra ereszkedtem előtte.

Szinte már zavartnak tűnt, ahogy a melleimre csúsztatta a kezeit, majd fel a nyakamra, hogy aztán ismét lefelé induljon. A nyaksála felé nyúltam, de ő játékosan félreütötte a kezemet.

- Még ne! Előbb egy kis felfedezés.

Jodie felfedezőútja folytatódott, én pedig éreztem, ahogy egyre jobban felizgulok, amikor kezei ismét a mellemre csúsztak és gyengéden megszorították őket. Amikor felfedezte érzelmeimet a tekintetemben, elmosolyodott és gyors, izgató csókokkal halmozott el. Én csak hagytam őt, nem akarva megtörni a pillanat varázsát. Furcsamód annak sem éreztem szükségét, hogy átvegyem az irányítást. Most az ő keze volt felül és nála volt a kezdeményezés.

Kezei feljebb csúsztak és kigombolták felsőmet, hogy aztán ajkai lefelé induljanak a torkomra. Puha ajkai a bőrömön táncoltak, miközben felsőm egyre jobban szétnyílt. Ujjai kitapogatták melltartóm pántjait és hüvelykujjaival letolta őket a vállamon, hogy aztán, figyelő tekintetemtől kisérve, tovább bontsa ki a gombjaimat.

A felső réteg eltűnt a melltartómról, ő pedig ismét a melleimre tette a kezeit és fel-le mozgatta őket. Lehunytam a szemem és lassan fújtam ki a levegőt, ahogy a melleimet masszírozta, aztán pedig hátra húzódott, hogy megszemlélje munkája gyümölcsét. Felsőm immáron teljesen szétnyílt, egészen a szoknyámig, feltárva vörös melltartómat és tetovált kebleimet. Egy virágfűzért varrtam a kulcscsontomra egy nagy rózsával a közepén. Óvatosan futtatta végig ujjait a minta mentén, majd áttolta a felsőm vállaimon, hogy még több tetoválást feltárjon. Három majom volt sorban a vállamon, a hasamon pedig szőlővesszők kaotikus szövedéke vett körbe egy meztelen nőt, akinek a köldököm helyettesítette a punciját.

- Ez nagyon tetszik – simított végig a rajzolaton. – Ki ő?

- Egy régi barátnőm állt hozzá modellt. Amanda.

- Bizonyára nagyon sokat jelentett neked.

- Ő volt az első nő, akit igazán szerettem.

- Mi történt?

- Meghalt túladagolásban – nyeltem vissza a fájdalmamat. – Régen történt. Azt hittem, megmenthetem őt, de a drog túl erős volt.

- Sajnálom – találkozott tekintete az enyémmel. – Annyira különböző életünk volt neked és nekem. – Kibontotta az övet és lassan letolta a zipzárt.

- Szeretném, ha tudnád, sosem foglak elítélni a múltad miatt – mondta, miközben ujjai tovább dolgoztak. – Ami történt, megtörtént. – A zipzár elérte a combom közepét. – Nincs idő a megbánásra és szükség se visszacsinálni. – A zipzár elérte pályája végét, ő pedig széthúzta a szárnyait, hogy feltárja lábaimat.

- Köszönöm – nyögtem ki végül, miközben ő lehúzta a szoknyámat és mellém fektette az ágyra.

- Nem tesz semmit – mosolygott rám, miközben lehúzta rólam felsőmet. – Hadd lássam a hátadat! – Mögém került és onnan tanulmányozott. Éreztem, ahogy ujjai végigsiklanak a jobb lapockámon lévő egyszarvún, le a gerincemet követő kígyón, le egészen a nőig, aki állatokat és fákat öntött ki egy tálból. Végül kezei rásimultak a derekamon sorjázó koponyákra, mindegyik alatt nevekkel.

- Kik ők? – kérdezte.

- Emberek, akiket ismertem, de nincsenek már velünk.

- Jó sok név.

- Sok barát volt a börtönben. Abbahagytam, amikor elfogyott a hely. Egy ismerősöm varrta fel őket a hátamra.

Kicsatolta a melltartómat.

- Feküdj a hátadra! Hadd lássalak jobban.

Engedelmeskedtem, Jodie pedig kinyitotta az egyik ruhásszekrényt és kivett belőle egy méretes dildót számtalan tartozékkal és egy tubus olajjal.

- Mit tervezel azokkal? – kérdeztem.

- Figyelembe véve, mennyit izgattalak a héten, azt hiszem, ideje kísérletezni egy kicsit.

Felé nyúltam, de ő félreütötte a kezemet.

- Még nem – lépett hátra és a lábaimat tanulmányozta.

A bal combomat indák és virágok ölelték körbe, a másikon pedig egy sárkány fonta karmait a lábam köré. Lejjebb pókháló díszítette a térdeimet, az egyik vádlimon pedig volt egy hableány. A másik üres volt, egyelőre.

- Tényleg mindenedet beborítottad – simított végig a bőrömön, majd közelebb hajolt, hogy megcsókoljon. – Csak engedd, hogy tegyem a dolgom! Most nálam van a gyeplő.

Minden erőmet elvesztettem, ahogy megcsókolta a torkomat. Nyelve hegyét végig futtatta a bőrömön, ahogy lefelé haladt a melleimhez. Felnyögtem, ahogy ajkai az egyik mellbimbóm köré fonódtak, miközben a másik keblemet markolászta. Nyelve bimbómat izgatta, majd áttért a másik mellemre, hogy közben az előbbit kezdje gyúrogatni.

Lassan emelkedni kezdtem, de ő visszatartott, miközben még tovább indult lefelé a hasfalamon. Nyelve köldökömnél körözött, közben pedig gyengéden széttolta combjaimat. Kissé fészkelődtem a helyemen, míg végül szája szeméremajkaimhoz nem ért. Lehúzta a bugyimat, hogy teljesen feltárja bejáratomat, letolva azt, át a térdeimen, hogy aztán elhajítsa.

- Semmi gond, ha nem akarod kinyalni – ziháltam.

Jodie nem válaszolt, de éreztem, ahogy nyelve bejáratomhoz siklik, én pedig megmarkoltam a lepedőt és hangosan felnyögtem, amit ő bíztatásnak vett, hogy folytassa. Olyan határozottan és tempósan dolgozott, mint aki már milliószor végig csinálta ezt. Mire észbe kaptam, hogy abbahagyta, már fel is vette a dildót, amin immáron olaj csillogott, és hegyét a bejáratomhoz dörgölte. Széjjelebb tártam a combjaimat, hogy könnyebb utat biztosítsak neki.

- Csináld! – nyöszörögtem. – Gyerünk!

Szemeim kigúvadtak, ahogy belém hatolt. Hangosan nyögtem, ahogy egyre mélyebbre jutott, hogy aztán visszahúzódjon és ajkait a csiklóm köré fonja. Igyekezett minél jobban felizgatni, mielőtt ismét belém hatolt. Minden egyes lökése a gyönyör hullámait indította el bennem.

Hamarosan ismét éreztem ajkait a csiklómon, hogy aztán a műanyag rúd ismét elmélyedjen járatomban. Öntudatlanul is rálöktem magam, miközben ő egyre inkább gyorsított a tempón.

Amikor végül egy hangos sikoly kíséretében feljutottam a csúcsra, a dildó visszahúzódott belőlem, Jodie pedig rejtélyes mosollyal az arcán hátra ült.

- Nos, úgy tűnik, a világ most megremegett valaki számára – állt fel. – Teszek még egy hasábot a tűzre. Addig ne menj sehova!

Mintha mehettem volna bárhova is. Elvégre ott feküdtem meztelenül az ágyán, miközben ő kiment a szobából, én pedig mozdulatlanul bámultam a plafont.

Végül teljesen máshogy alakultak a dolgok, mint ahogy elképzeltem. Egyértelműen sok tapasztalata volt, annak ellenére, hogy azt vallotta, sose volt még nővel. Az eső egyre hevesebben zuhogott, a fény pedig egyre jobban elhalt. Felkapcsoltam a lámpát, amikor Jodie visszatért. Egy epret tartott a kezében, én pedig felültem, hogy az ágy támlájának döntsem a hátamat. Ő mellém ült és a számhoz nyomta az epret. Szétnyitottam ajkaimat, ahogy a gyümölcs becsúszott. Élveztem az édes ízt, miközben ajkai az enyémekhez nyomódtak.

A csók hosszú pillanatokig tartott, mielőtt visszahúzódott volna.

- Levetkőztetsz? Szeretem, ha kényeztetnek.

Nem volt szükségem több unszolásra. Tekintve, hogy még teljesen fel volt öltözve, ez egyfajta furcsa játszadozásnak tűnt. De hát, elvégre ez a szex. Szerepjáték, ami közben jól szórakozunk.

Végig futtattam kezeimet a haján és szájon csókoltam őt, miközben megfordítottam, hogy most az ő háta dőljön a támlának. Kezeim lefelé haladtak szatén blúzán, egészen a melleiig. Kisebbek voltak az enyémeknél, de formásak. Felnyögött, ahogy megmarkoltam őket, ahogy pedig behatoltam az anyag alá, ajkai elnyíltak. Ismét megcsókoltam őt, ajkaim pedig izgató technikával mozogtak rajta, ahogy melleit masszíroztam.

A nyaksál ugyanolyan színű volt, mint a blúza, de az egyik oldalán volt egy barna minta.

- Nagyon pajkos voltál a héten – gomboltam ki legfelső gombját. – Nagyon huncut kislány vagy – csúsztattam ujjaimat a gallér mögé.

Ujjaim körbe táncolták a nyakát, majd felcsúsztak a hajén, hogy az arcán induljanak visszafelé, megcélozva a második gombot.

Felém nyúlt, de én megragadtam a csuklóit és lenyomtam mellé az ágyra.

- Ezt a játékot ketten játszák.

Kigomboltam a második gombját és bőrét kezdtem izgatni. Megborzongott, ahogy a harmadik gombért nyúltam. Már épp ki akartam pattintani, ekkor viszont meggondoltam magam és lejjebb húztam blúza nyílását, kiszabadítva melleit.

Ujjaim hegyével köröztem rajtuk, egyre kisebb köröket leírva, míg végül el nem értem mellbimbóit. Gyengéden izgattam őket, amitől elnyíló ajkain halk nyögések szöktek ki.

- Jesszusom! – zihálta.

- Ő sem segíthet rajtad most már – vigyorogtam és kikapcsoltam harmadik gombját. Előre hajoltam és megcsókoltam a torkát, majd végig futtattam ujjaimat blúza pereme mentén, egészen a negyedik gombig. Megtaláltam a melltartója pántjait. A mutató és a hüvelykujjaim köz csippentettem őket, majd lecsúsztattam vállain.

Jodie lassan, kimért lélegzetekkel szívta be a levegőt, ahogy kipattintottam gombját és szétnyitottam a blúzt a melltartója felett. Alsóneműje fehér szaténból készült, én pedig selymes bőrét csókolgattam, miközben az anyagon keresztül masszíroztam kebleit. Hangosan nyögdécselni kezdett, körmei pedig a combjaimba vágtak. Kigomboltam blúza ötödik gombját is, feltárva köldökét.

A hasfalát izgattam, amire Jodie szemei elkerekedtek, ajkaim pedig meztelen vállain dolgoztak, melltartó-pántjai helyén. Hangosan nyögdécselt, ahogy gyors mozdulatokkal lehámoztam róla a ruhadarabot.

- Ügyes – jegyezte meg.

- Gyakorlással tökéletesítve – gomboltam ki maradék gombját is és hasát kezdtem simogatni, miközben megállás nélkül csókolgattam őt, egyre hosszabb ideig nyomva ajkaihoz enyémeket. Elengedte combjaimat és most a fenekembe mélyesztette ujjai hegyét. Erre megborzongtam, és egy pillanatra eltávolodtunk egymástól, hogy éhes pillantásokat vessünk a másikra.

- Na most lássuk csak, miből élünk! – húztam le felsőruházatának utolsó darabjait is.

Próbált fészkelődni, de én szorosan a helyén tartottam őt. Átkaroltam, hogy lejjebb toljam szoknyáját is. Végül a lehámozott ruhadarabot a blúza után hajítottam. Harisnyatartót viselt, én pedig széttártam a lábait, hogy figyelő tekintetétől kísérve leoldjam róla.

- Elég a köntörfalazásból! – jegyezte meg. – Akarlak. Rossz kislány voltam a héten, úgyhogy ne fogd vissza magad! Kétszer is magamhoz nyúltam.

- Ez tényleg huncut dolog volt. Pláne, hogy nem is nézhettem.

- Szereted nézni, ahogy egy nő maszturbál?

- Ez az egyik szenvedélyem – szabadítottam meg pár utolsó ruhadarabjától is. – Ideje elbánni azzal a bugyival is

Jodie letolta alsóneműjét és széttárta a lábait.

- Ez érdekes lesz.

Csupasz ágyéka volt és felfigyeltem rá, hogy már alaposan benedvesedett. Lehunyta a szemeit és megmarkolta a melleit, miközben én lábai közét kényeztettem, hogy aztán előre hajoljak és megcsókoljam bejáratát. Nyelvem végig szaladt szeméremajkai között és megállapodott a pöckén.

Ezután lassú, érzéki nyelvmozdulatokba kezdtem. Az eddigi reakciókból ítélve mindig is kielégítő volt a nyelvmunkám. Mindig is tudtam, hova helyezkedjek és hol kell hosszabban elidőznöm. A csikló az a pont, amit a megfelelőképp stimulálva könnyedén lehet előcsalni egy nőből nyögéseket, de akár hangos sikolyokat is.

- Abba… ne… hagyd! – zihálta.

Eszem ágában sem volt abbahagyni. Kényelmesen elhelyezkedtem és tovább dolgoztam rajta nyelvemmel. Egyre hevesebben rázkódott alattam, majd teste ismét elernyedt, hogy újra kezdődhessen a folyamat. Megállás nélkül dolgoztattam nyelvemet, hogy egyre hangosabb nyögéseket csaljak elő belőle.

Teste ritmikusan felemelkedett és visszahanyatlott.

- Gyerünk…! Gyerünk…! Folytasd…! – nyöszörgött.

Nem kellett nekem kétszer mondani. Sebtében gyorsítottam tempómon, míg végül meg nem éreztem az arcomba spriccelő meleg nedveket. Lehunytam a szemeimet, miközben ő zihálva nyöszörgött a gyönyörtől. Erősen markolta a lepedőt és egész teste remegett.

- Teljesen kiütöttél – zihálta.

- Te pedig lespricceltél – vigyorogtam rá.

- Sajnálom – viszonozta mosolyomat.

- Ne sajnáld! – töröltem le arcomat. – Ez azt jelenti, valamit jól csináltam.

- Persze, hogy jól csináltad – simogatta meg az arcomat. – Egek! Ez egy pokoli szopás volt, ami egészen a mennyekig repített. Tehetséges vagy, szerelmem.

Felült és átkarolta a vállamat, hogy aztán nevetésben törjön ki.

- Úgy tűnik, meglestek minket.

- Ki? – pillantottam át a válla felett az ajtóban heverő Jackre, aki előre nyújtott mancsai között pihentette fejét. Htsó lábai lazán nyújtóztak hátra.

- Sosem láttam még így egy kutyát.

- Én se. Jack különleges. Biztos hallotta, hogy nyögök és meg akart bizonyosodni róla, hogy nem akarnak-e épp meggyilkolni.

Feltápászkodott az ágyról.

- Egy italt?

- Kóla jó lesz, ha van.

- Van néhány mini vodkás üveg, amit a hotel bárjából hoztam – nevetett.

- Elmondom apádnak.

- Semmi szükség rá. Neki is adtam párat – lépett át Jacken.

Mire visszatért, visszavettem a felsőm, de kigombolatlanul hagytam. Átadta az italomat és leült mellém

- Tudod, mi tetszett meg benned legelőször az első estén a Manhattanben

- A tetkóim

- Azok is. De leginkább az, ahogy egyszerűen csak követtél a mellékhelyiségbe. A legtöbb nő nem reagált volna úgy, mint te. Úgy gondoltam, ez egy olyasvalaki, akit jobban meg kell ismernem. Ő nem fél attól hogy kipróbáljon valami másfélét

Az idő mindent megváltoztat. Az, ami egy egyszerű, hivatalos megállapodásnak indult, végül sokkal többé nőtte ki magát. Az elmúlt hétvégéket és az utolsó két hétköznap estét is együtt töltöttük. És a mama is kedvelte őt. Az érzés pedig kölcsönös volt, hiszen Jodie is szeretett ücsörögni a nagymamámmal és beszélgetni. Közös volta az érdeklődésük a számítógépekkel és a bűnügyi regényekkel kapcsolatban.
Nem sokkal azután, hogy összejöttünk, elfogadták a jelentkezésem a C.F.A-hez. Most már önkéntes tűzoltó vagyok Upwey-ben, Jodie pedig a Selby állomáson dolgozik. A ruhakészítő tanfolyamom már egy ideje befejeződött, Jodie pedig rászokott pár munkám viselésére. Ezt szeretem Jodie McNaughtonban. A tetoválások és a bűnözői múlt mögé nézett, hogy meglássa a mögöttük lévő nőt és lassan a felszínre hozza. Megtanított rá, hogy szeressem a nőt, aki a tükörből visszanéz rám. Ha pedig egyszer el is válnak majd az útjaink, ez örökre velem fog maradni. Nem mintha úgy látszana, ez a közeljövőben be fog következni.

Vége