Szerencsés szerelő I. rész 1. fejezet

FIGYELEM! Ezzel a történettel indul útjára a "Megamuffin-projekt". A szerző munkáinak egy eléggé tekintélyes sora kötődik egymáshoz, és bár a részsorozatok egymástól függetlenül is érthetőek és élvezhetőek, úgy gondoltam, jobb, ha minden igényt kielégítve sorrendben haladunk.

Viszont itt szögezném le, hogy a szerző műveire leginkább a "tabudöntögető" jelző illik. Főszereplői férfiak, ami magától értetődővé teszi a hetero szálat, azonban a történetek túlnyomó részét inkább a gruppen-vonulat teszi ki, magától értetődően kezelt leszbi tartalmakkal és nem ritkán elszórt gay jelenetekkel is. Emellett a szereplőknek a családon belüli szexuális aktusok gondolata sem jelent különösebben nagy lelki törést. Úgyhogy azt tanácsolnám, hogy akit taszít két (vagy több) egymást kényeztető nő, két (vagy több) egymást leszopó férfi, vagy a vérrokonok közti alkalmi szex gondolata, az inkább keressen más olvasnivalót!

Írta: Megamuffin
Fordította: Sinara
Eredeti megjelenésének időpontja: 2005. április 3.

*****************************************************************************

2002 kora nyara

- Le akarlak szopni. – Tina előttem állt, csak egy törölközőt tekerve maga köré. Nedves vörös haja meztelen vállaihoz tapadt. Épp eléggé alul kötötte meg a törölközőt, hogy egy kiadós karéjt lássak keblei felső pereméből.

Mielőtt akárcsak még egy levegőt is vehettem volna, ledobta a törölközőt és már elém is lépett, lehúzva zipzáramat…

…De ne szaladjunk ennyire előre!

A kiszámíthatatlanság mindig is olyan része volt a munkámnak, amit felüdítőnek éreztem. Bármely szakma, amelynek részét képezi, hogy szolgáltatást nyújts az ügyfeleknek az otthonukban, tele van meglepetésekkel. Szerelőnek lenni sem volt más. Eltekintve Jim Carrey alakításától, sokkal inkább volt kiszámíthatatlan a munkám, mint egy tipikus futáré.

Mindent együttvéve azonban imádtam csinálni. Jól fizetett egy húszéves egyetemista tárcájához mérten és egész nap úton lehettem, ami megkímélt annak az unalmától, hogy minden héten ugyanabban az előírt helyiségben kelljen dolgoznom. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy büszke szerelő voltam. A karrierem azon pontján már három év tapasztalat állt mögöttem. Nem egetverő teljesítmény, de a munkatársaim többségéhez képest már így is vén rókának számítottam. Mindez azért fontos, mert bár hozzászoktam a váratlan helyzetekhez, akadtak olyan szituációk is, amit még egy hozzám hasonló vén róka sem várhatott.

Így jutunk el ahhoz a péntek reggelhez. Nem csak hogy gyönyörű, húsz fokos, napsütéses áprilisi idő volt, de ráadásul még az utolsó munkanap is a régen várt, hosszú vakációm előtt. A következő tizenegy napra egyáltalán semmi sem volt beütemezve. Mondanom sem kell, hogy kellőképp izgatott voltam.

Beugrottam a boltba a szokásos péntek reggeli kávémra és fánkomra, majd beköszöntem a főnökömnek. Mint minden átlagos péntek reggel, a beszélgetés csak a felületes dolgokra összpontosult. Tizenkét szerelő srác egy szobában próbálja szórakoztatni egymást a fura ügyfelekről, szokatlan helyzetekről és az alkalmankénti gusztustalan lakóautókról szóló sztorikkal. Egy fánk és némi nevetés után mindenkinek szép napot kívántam és elindultam az első állomásom felé.

Az utasítás szerint az ügyfelet Matt Morgannek hívták, úgyhogy az esélye annak, hogy egy olyasvalakivel találkozzak, mint Tina, a legtávolabb állt az akkori gondolataimtól. Leparkoltam egy régi, nagy ház előtt, amit három vagy négy lakásra osztottak szét, majd bekopogtattam Matt Morgan ajtaján. A válasz lassan érkezett, de néhány további kopogtatás után egy csinos fiatal nő nyitott nekem ajtót. Nem kelhetett fel régen, azonban álmatag pillantása ellenére mégiscsak kellemes meglepetés volt. Sötét haját hátra fogta, melegítőnadrágot és egy bő fehér férfi pólót viselt, ami gyakorlatilag semmit sem mutatott alakjából.

- Helló! – mosolyogtam. – Jason vagyok a kábeltévé társaságtól. Volt egy időpontunk a mai napra bekötni a szolgáltatást.

Néhány pillanatig csak bámult rám, míg végül fény gyulladt a fejében.

- Ó, igen! – csivitelte. – Teljesen el is felejtettem. Gyere csak be!

Épp annyira nyitotta ki az ajtót, hogy beléphessek, majd aztán udvariasan megálljak odabenn.

- Elnézést, hogy nem készültem elő…! Egek, ramatyul festhetek!

- Semmi gond – mosolyogtam. – Megesik a korai időpontoknál. Ha megmutatod, merre találom a készüléket, már munkához is látok.

Bevezetett a nappaliba, ami tipikus egyetemista stílusban volt berendezve, majd két hálószobába, amikről egyből meg tudtam mondani, hogy lányok lakják őket.

- Egy bizonyos Matt Morgan él itt, nem igaz? – Nem akartam belefeccölni egy óra munkát egy téves címbe.

- Ó, igen – ásított egyet a nő. – Én Tina vagyok. Matt barátnőke. – Kinyújtotta felém a kezét, én pedig készségesen elfogadtam. – Pár hétig távol van, úgyhogy én intézem az ügyeket.

- Semmi gond. Én Jason vagyok – tettem hozzá még egyszer, a biztonság kedvéért.

- Megyek, főzök kávét, te is kérsz? – kérdezte.

- Nem, köszönöm – ráztam meg a fejem. – Már többet is ittam ma, mint eleget.

- Oké – válaszolta Tina, majd körbe mutatott. – Szóval, itt vannak a tévék. Csak tedd, amit szükséges! Én a konyhában leszek.

- Köszi – mondtam. – Remélem, gyors leszek és kielégítő.

Mielőtt tudatosult volna bennem szavaim félreérthetősége, ő kuncogni kezdett.

- Ó, abban biztos vagyok. – Azzal ott hagyott a feladatommal és kiment a konyhába.

- Upsz! – mondtam magamnak. – Ez kínos volt.

Nagyjából tíz perce dolgozhattam Tina (és Matt) szobájában, azzal küszködve, hogy elérjem a csatlakozót a ruhásszekrény mögött, amikor visszatért, kávésbögrével a kezében.

- Van időm lezuhanyozni? – kérdezte.

- Persze. Van itt bőven meló, amivel lefoglaljam magam.

- Ok. Helyes. – Aztán egyetlen további szó nélkül ledobta a pólóját, ott előttem. – Mi a gond? Sose láttál még melleket? – nevetett.

- Meló közben nem – szabadkoztam.

Lehuppant az ágyra és felmosolygott rám, miközben én próbáltam továbbra is a munkára koncentrálni. Azonban közben sem tudtam megállni, hogy rá tekintgessek, és felfigyeltem rá, ahogy mellbimbói is megmerevednek.

- Na és, szereted ezt a munkát? – próbált beszélgetést kezdeményezni.

- Hát… ööö… igen… Nem olyan rossz – hebegtem.

- De biztos találkozol sok fura emberrel is, hm?

- Mondhatjuk úgy is.

- Ó! – ugrott fel Tina az ágyról. – Meg is feledkeztem a zuhanyról. – Azzal mosolyogva kisétált a hálószobához tartozó fürdőbe. Formás mellei minden egyes lépésnél megremegtek.

Ismét felnevetett, miközben félig becsukta az ajtót maga mögött. Letolta a nadrágját és félrerúgta, felfedve rózsaszín bugyiját. Felém fordult és rám vigyorgott, mielőtt becsukta volna az ajtót és megengedte volna a vizet.

Hogy az a büdös élet! Csak álltam ott és bámultam az ajtót. Farkam farmeromnak préselődött, szemmel látható dudort képezve rajta. Végig mentem a hálószobai tévét illető procedúrán, miközben Tina fürdött, és áttértem a nappaliban lévő készülékre.

- Ez rohadtul hihetetlen – motyogtam magamban. Nem tudtam megállni a nevetést. Még sose láttam egy ügyfelet sem még csak alulöltözötten sem, leszámítva egy szerencsétlen helyzetet, amikor egy módfelett elhízott fickó meztelenül nyitott nekem ajtót. A srácok a boltban azóta se hagynak békén ezzel a sztorival.

Hallottam, ahogy a zuhany elállt, épp amikor végeztem. Kiszaladtam a kocsimhoz a papírokért, és amikor visszatértem, Tina már ott állt a nappaliban.

- Tudod, Jason – mondta –, egyértelműen te vagy a leghelyesebb tévészerelő, akivel valaha találkoztam.

Elvörösödtem.

- Ööö… köszi. És te vagy egyértelműen a leghelyesebb félmeztelen ügyfelem valaha.

Mindketten nevettünk, és úgy éreztem, végre talán a kezemben tartom a helyzetet. De tévedtem.

- Le akarlak szopni. – Tina előttem állt, csak egy törölközőt tekerve maga köré. Nedves vörös haja meztelen vállaihoz tapadt. Épp eléggé alul kötötte meg a törölközőt, hogy egy kiadós karéjt lássak keblei felső pereméből.

Mielőtt akárcsak még egy levegőt is vehettem volna, ledobta a törölközőt és már elém is lépett, lehúzva zipzáramat. Hátra lökött a kanapéra és a lábaim közé térdelt.

Folytatása következik!