Gyönyörök szigete XX. rész - Kinyilatkoztatás 3. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XX. rész 2. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 18.

*********************************************************************

Kristanna többször is elejtett apró részleteket az igazi érzéseiről, de én könnyedén átsiklottam felettük anélkül, hogy eljutottak volna a tudatomig. Mindig is úgy gondoltam, túl sokat látok bele a szavaiba, vagy hogy félreértelmezem rejtélyes üzeneteit. Elvégre a legjobb barátomról beszélünk…

- Miért nem mondtad el nekem ezt már korábban?

Kristanna vett egy mély levegőt.

- Próbáltam. Sokszor. Próbáltalak meggyőzni, hogy gyere el velem Norvégiába, de te mindig elutasítottad. Inkább maradtál a szigeten, minthogy velem legyél. Eljutottunk arra a pontra, amikor már tökéletesen képtelen voltál másképp nézni rám, mint barátra.

- Próbáltalak meggyőzni, hogy maradj velem a szigeten…

- Miért akarnék maradni? – vágott vissza Kristanna. – Az egész életem odahaza van, Norvégiában. Mama, Papa, a nővérem és a gyerekei, az összes barátom és rokonom, akikkel együtt nőttem fel. Annyira szeretem őket! Nagyon hiányoznak. Ez a különbség, Jeremy. Nekem van okom rá, hogy visszamenjek Norvégiába. Neked viszont semmi okod sincs a szigeten maradni. Ha tényleg egy új kezdetet szeretnél az életedben, ahol senki nem ismeri a múltadat, Norvégia tökéletes hely lenne neked. Újrakezdhetnéd, de én közben is ott lennék az oldaladon. Segítenék neked, Jeremy. Miért maradnék itt, a szigeten? Miért maradnál te itt? Fontosabb neked egy elzárt trópusi szigeten élni és a kétségbeesésedbe zárkózni, minthogy Norvégiába költözz és velem élj?

- Sosem tekintettem rád többként, mint barátra – magyaráztam, próbálva védeni magam. – Nem volt rá okom, mert azt hittem, te is ugyanígy érzel irántam.

Kristanna összevonta a szemöldökét, majd lassan bólintott.

- Talán ki kellett volna mondanom az igazi érzéseimet már réges-régen. De megintcsak ott tartunk, hogy te képtelen voltál máshogy tekinteni rám, mint barátra. Úgyhogy… elfogadtam ezt, mint megváltoztathatatlan tényt. Plusz nem akartam mondani vagy csinálni semmit, ami alááshatja a barátságunkat. Szerelmes vagyok beléd, igen. De emellett a legjobb barátom is vagy, Jeremy.

Egy pillanatra felpillantott a magasba, majd ismét rám nézett. Hirtelen könnycseppek jelentek meg a szeme sarkában.

- Bármit megtennék érted, Jeremy. Tényleg. Bármit. Ezért segítettem neked idehozni ezeket a lányokat a szigetre. Képtelen vagy társként tekinteni rám, én pedig elfogadtam ezt.

Kristanna elhallgatott egy pillanatra, keresve a megfelelő szavakat, amikkel folytathatja.

- Tudom, hogy teljes őrültségnek hangozhat, de ha nem tudhatlak a magaménak… szeretnélek ezekközül a lányok közül valakivel összehozni… Pamelával, vagy Devvy-vel, vagy Trish-sel, Lindsay-vel, Amy-vel, esetleg Camille-lel. Velem vagy nélkülem, azt szeretném, ha boldog lennél. Mindig is csak ezt akartam neked. V-Victoria annyi fájdalmat okozott neked húsz évvel ezelőtt! Teljesen tönkretett. Ha egy kívánságom lehetne az életben, az az lenne, hogy legyél boldog. Megérdemled.

Ismét teljesen elakadt a szavam. Ha jól értettem a helyzetet, Kristanna szerelmes volt belém. De az én boldogságom sokkal fontosabb volt neki, mint a saját igényei. Ha nem lehettem élete társa, továbbra is az érdekelte, hogy összehozzon valakivel, aki az lehet és boldoggá tesz. Teljesen letaglózott a nagylelkűsége…

- El se tudom mondani, mennyit gondoltam rád odahaza, Norvégiában – remegett Kristanna hangja. – Elmentem bulizni a barátaimmal. Közös estéket töltöttem a családommal a városban. Mindig is vidám és barátságos ember voltam. Szeretek nevetni és jólérezni magam. Mindig remekül szórakoztam a családommal és a barátaimmal… - Nyelt egy nagyot. – De közben végig rád gondoltam. Arra, hogy miközben én a családommal vagy a barátaimmal szórakozok… aközben pontosan tudtam, hogy te itt vagy egyedül a szigeten. Valószínűleg csak fekszel az ágyadon és ürességet érzel magadban. Ami még rosszabb, talán csak fekszel a sö-sötétben és… Ettől mindig sírhatnékom támadt…

Eltakarta a szemét és szipogni kezdett.

- Annyira… Annyira bűntudatom volt! A férfi, akit szeretek, a férfi, akivel együtt akarok lenni… egyedül hagytam őt néha három-négy hétre is. Ezért javasoltam, hogy hozz ide egy csapat lányt, Jeremy. Csak azt szerettem volna, hogy boldog légy. Ez volt az a pont, ahol már nem számított, hogy én benne vagyok-e a képletben vagy sem. Csak az számított, hogy te boldog légy. Ha ez boldoggá tesz téged, én se lettem volna soha boldogabb.

- Kicsim… Én nem is tudom, mit mondjak…

- Talán Trish és Camille nem érdeklődik annyira irántad, ahogy mi szerettük volna – jegyezte meg Kristanna a könnyeit törölgetve. – Lindsay túl fiatal még, ahogy azt előre láttam, már hónapokkal ezelőtt. Amy egyértelműen nem az a típus, aki alkalmas lenne egy kapcsolatra. Négyőjük közül egyik sem érdeklődik úgy irántad, mint potenciális feleség. De Pamela és Devvy… Mindketten megőrülnek érted. Nem mondanám, hogy Pamelával még mindig van közös jövőtök, ha nem lenne igaz. De ha tényleg úgy gondolod, köztetek mindennek vége, próbálkozz Devvy-nél! Ő szívesen fogadna az életébe és a szívébe.

- Azt hittem, neked saját terveid vannak Devonnal kapcsolatban, Krissy – jegyeztem meg. – Annyira meg voltál őrülve érte az első pillanattól fogva! És ő is megőrül érted.

- Kanskje alle tre av oss kunne flytter til Norge…

- Ez mit jelent? – vontam össze a szemöldököm.

- Semmit – rázta meg Kristanna a fejét. – Felejtsd el!

- Kérlek, mondd el+

- Nem szeretném, ha félreértenéd.

- Nem fogom félreérteni, ha elmondod, mit akartál – erősködtem. – Kérlek. Egész este nyílt és őszinte voltál velem. Ne legyen több rejtélyes üzenet!

Kristanna felsóhajtott és vett egy mély levegőt.

- Azt mondtam… talán… talán mindhárman elköltözhetünk… elköltözhetünk… Norvgiába. Én… te és Devvy. Az lenne a legjobb forgatókönyv nekem.

- Mindhárman? Mind együtt?

- Ha Pamela is szeretne jönni velünk, az is csodás lenne – tette hozzá Kristanna. – Négyen lehetnénk egy család. Olyan boldogok lennénk! És elérnénk, hogy soha többé ne gondolj Victoriára. De… tudom, hogy te sose egyeznél bele ebbe. Nem csak mert sosem szeretnéd elhagyni a szigetedet, de rám se nézel úgy… mint szeretőre. De ez így van rendjén. Tényleg. Én… megértem.

Csendben maradtam, engedve, hogy a szavak leülepedjenek.

- Emlékszem, amikor négy éve először megláttalak – kezdett bele ismét Kristanna. – Machu Picchu romjainál volt, Peruban. Emlékszel rá, Jeremy? Te épp az egyik kiállítást nézted meg a templom melletti faluban. Én Mamával és Papával voltam. Mama csak nevetett rajtam. Azt mondta, majd kiesek a számon, ahogy téged nézlek. Ő győzött meg, hogy menjek oda hozzád és szólítsalak meg. Bizonytalan voltam, hiszen még egyáltalán nem is ismertelek és ezernyi mérföldre voltam a hazámtól. Egy norvég lány, aki odalép egy amerikai fickóhoz perui földön. Ez annyira… hihetetlennek tűnt! – Összevonta a szemöldökét és ismét felsóhajtott. – Sajnos előjött az a vicces akcentusom, amikor bemutatkoztam.

- Én… mindig is szerettem azt az akcentusodat – mondtam. – Akár valódi, akár nem. Én… én szerettem. – Egy pillanatra elhallgattam és elgondolkoztam. – Elsőre csorgattad rám a nyáladat?

- Igen – kuncogott Kristanna. – Szó szerint.

- De miért?

- Azt szeretnéd, ha őszinte lennék?

- Hát persze.

Kristanna kicsit elgondolkodott, mielőtt belekezdett volna.

- Úgy hiszem, két vagy három egyén van az ember életében, akire, amikor először meglátja, csak annyit tud mondani, „Váó!” Én így éreztem irántad, amikor megláttalak a romoknál. Hogy teljesen őszinte legyek, csak egy ember iránt éreztem így addig egész életemben. Akkor még iskolás voltam. Helgának hívták. De az már nagyon régen volt.

- A kedvenc barátnőd, Helga?

Kristanna habozott egy kicsit, majd elmosolyodott.

- Akkor láttalak először, Jeremy, ott, Machu Picchu-nál, és már akkor teljesen elvetted az eszem. Amikor megláttalak, én csak… Váó! Az első pillanattól kezdve fülig szerelmes voltam beléd. Nem tudom, miért, de így éreztem. Nem azért volt, ahogy kinéztél. Volt egy olyan érzésem, hogy te egy nagyszerű ember vagy. Rendes és gondoskodó, szeretetteljes és békés. Pont olyan, aki hozzám illik. Már tudtam, mielőtt csak megszólaltál volna.

- De tudod mit? – tette hozzá mosolyogva. – Végül még jobbnak is bizonyultál, Jeremy. Az idők folyamán erre jöttem rá. El se tudtam hinni. Annyira nagylelkű voltál és figyelmes! Annyira kedves voltál, mint más senki. És annyira megértő! Mindent megtestesítettél, amire egy férfitól vágytam. Sose hittem volna azelőtt, hogy találok majd egy férfit vagy akár egy nőt, aki iránt ilyen erősek lesznek az érzéseim. De te ilyen embernek bizonyultál, Jeremy. Még inkább is, mint Helga, vagy mint az első barátom Norvégiából, Mubbashir. Vagy mint akárki más. Senki iránt sem éreztem még így. Távolról sem.

Vett egy mély levegőt és a létező legőszintébb mosolyát villantotta rám.

- Szeretném, ha te lennél a mindenem. Bármit megtennék érted. Bármit a világon csak hogy boldoggá tegyelek. Én… szeretlek téged. Jobban, mint azt valaha is hinnéd.

…Oké…

Itt volt előttem a legjobb barátom, aki pontosan azt mondta nekem, amiről azt hittem, sosem fogom hallani. Teljesen ledöbbentem.

Még mindig a hosszú és kimerítő vallomástól letaglózottan figyeltem, ahogy Kristanna kitörli a könnyet a szeméből. Még mindig halkan szipogott, miközben felnevetett.

- Tudod, milyen… milyen régóta szerettem volna ezt elmondani neked, Jeremy? – takarta el az arcát egy pillanatra. – Van fogalmad róla, milyen régóta…?

- Mi-miért… miért vagyok… vagyok én… tö-tö-tökéletes… neked? – hebegtem.

Kristanna megrázta a fejét.

- Miért nem nézel inkább a tükörbe? Ez a te legnagyobb problémád, Jeremy. Nem adsz magadnak esélyt sem. Pamela vonzónak és szexinek tart. Devvy vonzónak és szexinek tart. Lindsay, Amy… én is vonzónak és szexinek tartalak. Szerintem még Trish is vonzónak és szexinek lát. Csak te gondolod magad egyszerűnek és hétköznapinak.

- De ez nem csak azon múlik, ahogy kinézel – folytatta. – Minden depresszió alatt egy melegszívű és szeretetteljes férfi lapil. Nézd csak, mit tettél Devvy-vel! Nézd csak, hogy bántál vele! Számtalanszor kérdezte meg tőlem az elmúlt két hétben, hogy tényleg ilyen ember vagy-e. Hogy őszinte vagy-e és tényleg ennyire melegszívű és törődő. Pamela is feltette nekem ugyanezeket a kérdéseket. Mindketten azt akarták tudni, őszintén cselekszel-e vagy sem. Ez az az ember, aki vagy. Rendes vagy, odaadó és hihetetlenül kedves, Jeremy. Ez a legnagyobb vonzerőd, ha engem kérdezel. A hihetetlenül jó természeted.

A szívem túlcsordult az érzelmektől és hirtelen elöntött a szeretet és a kötődés érzése, ahogy Kristanna tovább suttogott: - Életem célja, hogy megtaláljam álmaid lányát a következő három hét letelte előtt. Akár Pamela lesz az, akár Devvy, akár valaki más a többiek közül, amíg boldoggá tesz téged… én is boldog leszek.

Néhány pillanatig csendben maradtam, amíg összegyűjtöttem a bátorságomat.

- Szerintem én veled lennék a legboldogabb, Krissy…

Folytatása következik!

Vége a XX. résznek!