Szerelemhajó 1. fejezet

Két hetero lány egy leszbikusokkal teli hajón. Az élvezet garantált.


Írta: Ann Douglas
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. szeptember 15.


*************************************************************************

- Ébredj és ragyogj, álomszuszék! – kiáltotta Dawn McIntyre, ahogy szétrántotta a kis ablak függönyét és beengedte a szétáradó reggeli a napfényt a picinyke kabinba. – Egy újabb gyönyörű nap idekinn, a semmi közepén.

- Rohadj meg! – hallatszott egy női hang, miközben egy kar nyúlt ki a takaró alól, épp csak elég időre, hogy egy párnát hajítson Dawnhoz.

- Gyerünk már, Kari! Nem lehetsz még mindig fáradt! – mondta a huszonkét éves lány, miközben könnyedén kikerülte a párnát. – Túl szép nap van ahhoz, hogy az ágyban töltsd.

- Neked könnyű ezt mondani – válaszolta Kari, ahogy szőke bozontja kiemelkedett a takaró alól. Haja félig eltakarta az arcát. – Téged nem tartott ébren fél éjszaka a pár a szomszéd szobában. Még hajnali háromkor is buzgolkodtak – tette hozzá az ágy fejfája mögötti fal felé bökve. – Fogalmam sincs, te hogy tudtál így aludni.

- Tényleg? Felébreszthettél volna engem is – sétált át a szobán Dawn. – Nagyon szívesen hallgattam volna őket.

- Perverz! – morogta Kari, mielőtt ismét eltűnt volna a takaró alatt.

- Nézd csak, ki beszél! – nevetett fel a másik lány, játékosan belebokszolva a takaró felső részébe.

- Menj innen! – ismételte az álmos hang.

- A hét hátralevő részében végig ilyen morcos leszel?

- Igen. És ez mind a te hibád – motyogta a hang a takaró alól.

- Az én hibám?

- Nos, nem én voltam az, aki lefoglalta ezt az utazást – ült fel ismét Kari. – Mit is mondtál akkor…? Mi vesztenivalónk van? Négy nap hajókázás a semmibe. Szórakozás, napfény és minden, ami vele jár. Csak egyetlen aprócska részletet felejtettél ki…

- Tudod, már kezdem unni, hogy ezt hallgassam – tiltakozott Dawn, félbeszakítva a barátnőjét, tudva, hogy ha nem így tesz, ismét végig hallgathatja a hosszú, panaszkodó tirádákat.

Elsőre kiváló lehetőségnek tűnt. Dawn elment meglátogatni David Morgant, a régi pasiját, hogy begyűjtsön némi pénzt, amivel az tartozott neki. Mint általában, David arra hivatkozott, hogy egy vasa sincs. Amikor a lány jelenetet rendezett az utazási irodában, ahol a srác dolgozott, az gyorsan felajánlotta, hogy más módon fizet. Volt néhány extra jegye egy négy napos hajóútra a semmi közepére, ami szombat reggel indult.

A két jegy egy ajánlat része volt, amit két lány küldött vissza, miután kiderült, nem tudnak elmenni. Nem volt visszatérítés, így a pénzüket nem kapták vissza. A jegyek sokkal többet értek, mint amivel David tartozott neki, úgyhogy Dawn belement az alkuba. Kevesebb, mint féláron megvehette a jegyeket, és a tartozást kiegyenlítettnek vették.

Dawn eleinte tiltakozott, hogy elfogadja az ajánlatot. Saját kárán tanulta meg, milyen könnyű bedőlni David sármjának. A heves szívdobogás és a bizsergés a lábai között, amikor a huszonöt éves fickó jóképű arcába nézett, emlékeztette rá, milyen gondokkal kellett szembenéznie, amikor még együtt voltak. David Morgan elsőosztályú szoknyapecér volt. Ez volt az elsődleges ok, amiért átgondolta az ajánlat elfogadását.

- Hadd lássak tisztán! – mondta. – Ezeket a jegyeket már kifizették, te pedig most azt akarod, hogy én ismét fizessek értük?

- Nos, féláron odaadom őket neked – mosolygott David, azzal a gyilkos mosollyal, amire a lány annyira jól emlékezett.

Ettől Dawn fejében minden vészjelzés elhallgatott. David csak akkor mosolygott így, amikor tudta, nyert ügye van.

- Nos, mondok neked valamit, David drágám – mosolygott vissza Dawn. – Őszinte örömmel elfogadom azokat a jegyeket, de csak mint a tartozásod kiegyenlítését.

David pár pillanatig átgondolni látszott a dolgot. A múlt tapasztalatai alapján Dawn tudta, a lehetőségeket mérlegeli, hogy kaphat-e bármi jobbat.

- Rendben. Nyertél – mondta a srác váratlanul és a kis asztalra dobta a dossziét, ami a jegyeket tartalmazta.

A jegyeket szorongatva Dawn gyorsan kisietett az utazási irodából, rendkívül elégedetten önmagával. Biztos volt benne, hogy amúgy se látná soha viszont a pénzét, úgyhogy örült, hogy legalább valamit kisajtolhatott a dologból. Karival amúgy is terveztek egy kis vakációt, így pedig elmehettek egy utazásra, amit egyébként sosem engedhettek volna meg maguknak.

Az egyetlen apróság, amit David elfelejtett megemlíteni, az volt, hogy a jegy egy csak nőknek szóló utazásra szólt. És nem csak hogy kizárólag női, hanem leszbikus utazásra.

Mivel Kari ragaszkodott a péntek esti kiruccanásukhoz, reggel csak az utolsó pillanatban érkeztek meg a hajóhoz. Annyira siettek, hogy semmi árulkodó jel nem tűnt fel nekik.

- Szóval, vétettem egy aprócska hibát – mosolygott Dawn, miközben felmutatta a kezét, hüvelyk és mutatóujját alig egy centire tartva egymástól. – Az a te problémád, hogy nem tudod a dolog jó oldalát nézni. Próbálj egy kicsit kikapcsolódni! Egy tengerjáró hajón vagyunk diszkóval, kiváló kajákkal és majdnem mindennel, amit csak kívánhatsz. Te pedig ehelyett csak ágyban maradsz és panaszkodsz. Én nem fogok itt maradni téged pátyolgatni.

- Nem viccelek – mondta Kari, kiegyenesedve az ágyban. – A tánctéren voltál hajnali kettőig. Meglep, hogy a szöszi, akivel roptad, megelégedett egy arcrapuszival, amikor elköszöntetek.

- Na és ez annyira borzalmas lenne? – mosolygott Dawn. – Nem mintha sosem táncoltunk volna más lányokkal, vagy csókolóztunk volna velük.

- Az más volt – vágott vissza Kari.

- …és ki tudja, talán még el is szalasztottunk valamit – folytatta Dawn.

- Hihetetlen vagy – forgatta a szemét Kari.

Dawn felnevetett barátnője arckifejezése láttán.

- Ezt mondtad a gimiben is, amikor megmutattam neked, hogy szopj le szakszerűen egy srácot – vágott vissza. – Tisztán emlékszem, mennyire hálás voltál nekem utána.

- El se hiszem, hogy egyáltalán fontolgatsz ilyesmit – mászott ki Kari az ágyból és meztelenül kibotorkált a fürdőszobába.

Francesca Fournier alias Kari D'Antonio

Kari D’Antonio 167 centi magas volt, hosszú szőke hajjal, ami végig nyújtózott a háta mentén, a fenekét verdesve. Karcsú, atletikus testtel megáldva az önbecsülését csak apró mellei vetették kissé vissza, amik viszont így is hetykén dudorodtak melltartója alatt. Bár, az igazat megvallva, már rég elhagyta annak viselését, egészen a középiskola utolsó évében. Egy szokás, ami elégedett mosolyt csalt férfi ismerősei arcára és lesajnáló pillantásokat nőtársaiéra.

- Hé! Nem azt mondom, hogy felmegyek a fedélzetre és széttárom a lábaimat mindenki előtt – folytatta Dawn. – Csak arra gondolok, hogy talán hozzáállhatnánk kicsit nyitottabban is a dolgokhoz.

- Megzakkantál, és ezt te is tudod – kiáltotta ki Kari a kis fürdőszobából.

- Még egy ilyen megjegyzés és nem mondom el neked a meglepetésemet.

- Miféle meglepetést? – dugta ki Kari a fejét az ajtón.

- A hajó megáll egy kis karbantartásra San Cerinóban. Legalább egy napig fognak tartani a munkálatok, úgyhogy addig elmehetünk várost nézni és shoppingolni.

- Valami harmadikvilágbeli porfészekben? Kösz, kihagyom – válaszolta a szőkeség és ismét eltűnt a fürdőszobában.

- Biztos vagy benne? – kérdezte Dawn. – Néhány igazán jó strandra van kilátás arrafelé.

- Nem, kösz. Inkább csak maradok itt és ejtőzök.

- Talán találsz pár helyes szigetlakó srácot, akik kikefélik belőled a szuszt is – cukkolta Dawn.

- Mondtam már, hogy nem érdekel.

- Oké, te tudod – adta fel végül a barátnője és a bejárat felé indult.

Megállt egy pillanatra, hogy megigazítsa szerelését a teljesalakos tükörben. Pár centivel alacsonyabb volt Karinál és egy kicsit teltebb. Hullámos vörös haja volt, amit vállig érőre vágva hordott. Nem volt annyira atletikus, mint a barátnője, de telt keblei, amik bőszen feszítették tengerészkék pólóját, bőven kárpótolták.

- Makrancos a kis hölgy és talán túl sokat is panaszkodik – gondolta, ahogy becsukta az ajtót maga mögött.

A következő pillanatban megtorpant, amikor a szomszédos kabin ajtaja is kinyílt. Kíváncsian várakozott pár pillanatig, hogy megpillanthassa a párost, akik a fél éjszaka ébren tartották Karit. Elmosolyodott a magas barna lány látványától, aki fehér pólóban és vörös sortban lépett ki a folyosóra. A lány visszamosolygott rá.

Közvetlenül mögötte egy magasabb szőkeség jelent meg, hasonló öltözékben. Ő is rámosolygott Dawnra és jó reggelt kívánt, mielőtt megfogta volna szerelme kezét és elindultak volna végig a folyosón.

Dawn figyelte őket, míg el nem tűntek a sarkon, majd ismét feltette magának a kérdést, amitől nem tudott szabadulni azóta, hogy két napja a fedélzetre léptek.

- Milyen lehet vajon szeretkezni egy másik nővel?

***

Benn a kabinban Kari az éjjeliszekrényén pihenő kis ébresztőórára pillantott. 9:30.

- A fenébe! Tényleg ideje összekapnom magam, vagy a végén még tényleg elmegy a napom jelentős része – gondolta.

Nem mintha amúgy bármi ötlete is lett volna, mit csináljon aznap, de bizonyára akad valami érdekes a hajón.

Elővett egy fehérnemű-összeállítást a szekrényből, majd visszalépett a fürdőszobába és megengedte a zuhany csapját. Egy pillanatig elidőzött saját teste csodálásával a tükörben, miközben hátra nyúlt és felkötötte hosszú szőke haját. Néha titkon irigyelte Dawn rövid sötét loknijait. Mindig csak a macera volt a haja feltűzésével.

A lágy vízpermet gyengét érintése üdítően hatott rá, ahogy belépett a zuhanytálcába. Megtöltötte kezeit folyékony szappannal és elkezdte bedörgölni a testét.

Megmarkolta melleit, ismerős merevséget kölcsönözve bimbóinak. Mint mindig, isteni érzés volt a saját érintése. Szappanos kezekkel simított végig hasán, megtalálva az utat a fazonra nyírt szőke pihék háromszöge felé. Tovább haladt lefelé, combjai közé, majd körbe simította farpofáit, engedve, hogy buborékos szappanlé induljon útjára lefelé a combjain.

Eleresztett egy halk sóhajt, ahogy ujjai ismét ágyékához simultak, emlékeztetve rá, hogy immáron három hete volt utoljára bárkivel is. Számára ez nagyon hosszú idő volt. Hat hónapja szakított a legutóbbi pasijával. Roger nagyszerűen kefélt, de a hálószobán kívül, nem számítva azt a mértéktelen mennyiségű helyet, ahol még csinálták, ijesztő sebességgel tudott unalmassá válni. Kari végig futtatta ujjait pihéin, majd gyengéden megmarkolta ágyékát. Most ébredt csak rá, mennyire fel is van izgulva.

Abban a pillanatban mélységesen bánta, hogy szakított Rogerrel. Nem mintha hiányolta volna a személyét, de anélkül tette ki a srác szűrét, hogy bárki mása is lett volna talonban. A hirtelen jött téli hóviharok sorozata pedig megakadályozta őt abban, hogy bárki újjal is találkozgasson. Amennyire kétségbe volt már esve, egyre valószínűbbnek tűnt, hogy ráveti magát az első srácra, aki szembe jön.

- Egek! Annyira akarok már kefélni! – mondta magának, miközben ismét végig simított hasfalán, le bizsergő puncijához.

Jól begyakorolt mozdulatokkal széttárta szeméremajkait és pillanatok alatt rátalált ujjbegyével csiklójára. Lehunyta a szemét és hátra dőlt a falnak, magába tolva egyik síkos ujját.

- Ó, igen! – dorombolta, ahogy az ismerős, de olyannyira hiányolt érzés szétterjedt az altestében. – Ez olyan csodás!

Mélyen magába tolta ujját, hogy aztán mellé engedjen egy másodikat is. Minden tőle telhetőt megtett, hogy olyan érzés legyen, mintha egy merev farok mozogna benne.

Nem telt sok időbe, hogy már hevesen ujjazza magát.

A meleg víz egyre forróbbá vált, gőzzel töltve meg az apró helyiséget. Ő azonban nem is érezte a forróságot, ahogy teste felhevült és remegve ért fel a csúcsra.

Víz csorgott le az arcán, ajkai pedig néma O-t formáltak. Érezte, hogy karjai és lábai elgyengülnek, ahogy a gyönyör hullámai végig áramlanak testén.

Hosszú néma másodpercek következtek, amiket csak a vízcseppek sercegése tört meg, miközben a szőkeség a csempéknek dőlve pihegett. A víz elmosta az orgazmus gyönyöreit. Már két napja akart maszturbálni, de különös érzés lett volna úgy, hogy Dawn is a közelben van.

Kari elzárta a vizet és felnevetett. Különös érzés volt, hogy zavarban legyen bármi szexuális töltetű dolog miatt. Ő, az a lány, aki azóta, hogy tizennyolc évesen elvesztette a szüzességét, már szinte hivatalos statisztikát vezethetett volna a partnerei eredményeiről.

Korábban ez nem volt így. Dawnnal alsó tagozatos iskolás koruk óta barátok voltak. Már jónéhányszor szerveztek duplarandit, melynek során az egyik páros a kocsi első ülésén épp olyan aktívan elfoglalta magát, mint a másik a hátsón.

Nem tudta, miért, de mostanában kezdte furán érezni magát Dawn közelében. Legalábbis akkor, amikor a szex került szóba. Tényleg ostoba dolognak tűnt, és elhatározta, ki fogja űzni a fejéből.

Miután a szennyestartóba hajította a törölközőjét, Kari gyorsan magára kapta a melltartóját és a bugyiját. Tizenegyig még felszolgáltak reggelit. Ha már nem vesz részt a kiránduláson, legalább ehet egy jót.

Folytatása következik!