Szerelemhajó 3. fejezet

Előzmény: Szerelemhajó 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Szerelemhajó 2. fejezet



Írta: Ann Douglas
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. szeptember 15.





*****************************************************************

- Sose láttam még ennyire gyönyörűt életemben – gondolta Dawn, végig sétálva a kristálytiszta fehér homokon.

A meleg szemcsék kellemesen simogatták meztelen talpát. Féltucatnyi nyár, amit Brighton és Coney Island strandjain töltött, elhalványult a természeti szépség tükrében, ami itt körülvette őt. A távolban nők kis csoportjai szóródtak szét, akik szintén a sétahajóval érkeztek, néhol pedig feltűnt pár hozzá hasonló magányos farkas is. Épp elég távol maradtak egymástól, hogy hagyják a többieket is élvezni a paradicsomi körülmények csalóka magányát.

- Bárcsak hoztam volna magammal fényképezőgépet – gondolta, eltávolodva a partot nyaldosó hullámoktól. – Szívesen kitennék egy képet erről a látványról a hálószobám falára.

Buzgón, hogy minél jobb látványban legyen része az őt körülvevő képből, felkaptatott egy csapáson a partot szegélyező buckák között. Azokon túl volt néhány sziklakiszögellés, amik kiváló kilátópontoknak ígérkeztek. Ahogy felmászott az egyik kisebbre, azt kívánta, bárcsak Kari is láthatná ezt.

Felérve a csúcsra, erőfeszítéseit igazán lenyűgöző panoráma jutalmazta. Nem hitte volna, hogy bármely látvány távolabb eshetne a hazai brooklyni képtől. Elveszve a saját gondolataiban, észre sem vette a mögötte felcsendülő halk hangokat.

Igazság szerint annyira meglepődött, amikor felfigyelt rá, hogy nincs egyedült, hogy csak az mentette meg a szikláról való lebucskázástól, hogy hirtelen meg tudott kapaszkodni az egyik közeli bokor ágában.

- Fenébe! – nyögte, a fenekére huppanva.

Egy pillanatra azt hitte, talán meghallottak. Azonban nem kellett aggódnia. Ahogy pár pillanatig fülelt, végül azt a következtetést vonta le, talán még egy ágyúlövést sem hallottak volna meg.

Majdnem tökéletesen megismétlődött a jelenet, amit előző éjszaka látott. Csak a szereplők voltak mások. A puha füvön egy magas szőke feküdt széttárt lábakkal. Combjai közé egy idősebb vörös telepedett, akinek mellei vagy háromszor akkorák voltak mint társnőéi. A képet egy másik alacsony szőkeség zárta le, akinek haja viszont inkább platinába hajlott. Ő a vörös mögött térdelt, kezeivel szétfeszítve a nő farpofáit, nyelvével pedig elmélyükten dolgozva közöttük.

Amilyen óvatosan és csendesen csak tudott, Dawn visszaosont a csapásra. Kiérve a dűnék közül, még visszapillantott. Mint az előző éjszaka, most is azt kívánta, bárcsak több időt töltött volna még ott nézelődéssel.

- Látom, találkoztál Connie-val és a barátaival – szólalt meg egy lágycsengésű hang mögötte.

Dawn megpördült, hogy szembe találja magát egy csinos kínai nővel. Az illető egy ujjatlan fakórózsaszín pólót viselt fehér sorttal. Kissé elgondolkozva eszébe jutott, hogy látta már őt a hajón, ami kihozta őket a partra a tengerjárótól.

- Connie? – kérdezte.

- A vörös a dombon – magyarázta a sötét hajú nő. – Minden lehetőséget megragad, hogy meztelenkedjen.

- A barátod?

- Nem igazán – rázta a fejét a másik. – Az első estén találkoztam vele a fedélzeten. Öt percbe se telt, hogy meghívjon, csatlakozzak az egyik kis privát partijához.

- És csatlakoztál? – vágta rá Dawn gondolkodás nélkül. – Bocsánat! Ne haragudj! Nem rám tartozik.

- Nem. Semmi gond. Elvégre én hoztam fel. És nem, nem csatlakoztam hozzájuk. A gruppen nem az én műfajom. Én sokkal inkább az édesketteseket preferálom.

- Azt látom – mondta Dawn, kissé visszanyerve önbizalmát, hogy ilyen nyíltan beszélhet ennyire személyes dolgokról.

- Amúgy Helen vagyok – mondta a kínai nő, felé nyújtva a kezét.

- Helló, Helen! – fogadta el Dawn a jobbját. – Dawn.

- Illik hozzád a név – mosolygott Helen.

Moon Maison alias Helen

Legnagyobb meglepetésére, Dawn melegséget érzett a mosolyából.

- Van egy még ennél is szebb hely távolabb a parton – mondta a kínai nő. – Nagyon szívesen megmutatom neked.

A hangszíne és az arckifejezése semmi kétséget sem hagyott Dawnban aziránt, mit forgathat Helen a fejében, úgyhogy alaposan át kellett gondolnia a helyzetet. Ez legalább fél percig eltartott.

- Nagyon szeretném – mosolygott továbbra is Helen. Ezúttal nem volt a közelben Kari, hogy aggodalmaskodjon.

Nagyjából tíz percsétába telt, amíg Helen és Dawn elérték azt, amit a kínai nő egy apró szelet mennyországként írt le. Nagyjából egy kilométernyire a strandtól fel kellett mászniuk egy sokkal meredekebb partfalon, hogy oda érjenek. Dawn csak reménykedni tudott benne, hogy ez az eldugott kis zug megéri a fáradozást.

- Ó, istenem! – sóhajtott fel, amikor kiértek az utolsó bokrok takarásából és kiléptek a földi paradicsomba. – Visszaszívok mindent, amit gondoltam.

- Megmondtam neked, hogy ez a legjobb hely a szigeten – mosolygott Helen.

Előttük egy apró öbölnyi kristálytiszta víz terpeszkedett. Az egész alig ötven-hetven méter széles lehetett és kevesebb mint másfél méter mély. Körös-körül pedig a virágok színpompás kavalkádja ragyogott a szivárvány minden színében. Az öböl baloldali végében egy vízesés csobogott, mindig friss vízzel látva el a helyet, hogy az aztán tovább hömpölyögjön a végtelen óceánba. A madarak trillázása belevegyült a víz csobogásának zörejébe.

- Amikor partra szálltunk itt, azonnal tudtam, hogy ide kell jönnöm és a saját szememmel megnéznem. Bármennyire is jó volt a fotós, nem adhatta át a teljes valóságot.

- Nem hinném, hogy ezt bármely fotó visszaadhatná – mondta Dawn, teljesen elveszve a hely szépségében.

- Megígértem magamnak, hogy ha egyszer eljutok ide, úszni fogok a vízben – mártottan Helen a lábát a tükörsima felületű öbölbe. – Szeretnél csatlakozni?

- De én nem hoztam fürdőruhát – vágta rá a másik nő automatikusan.

- Semmi gond – mosolygott vissza társa. – Én sem.

Azzal az aranysárga bőrű nő megragadta felsője peremét és áthúzta azt a fején. Nem viselt alatta semmit, így mellei szabadon remegtek a meleg délutáni levegőn. Domborulatai nagyjából ugyanakkorák voltak, mint Dawnéi. Az egyetlen különbség bőrének és mellbimbóinak sötétebb tónusa volt.

Egy szót se szólva, és látszólag megfeledkezve Dawn jelenlétéről, Helen gyorsan leterítette a ruhadarabot az érintetlen homokra, majd egy pillantást vetett társnője felé és a víz irányába indult.

Nehezen tudott olyan mélyre menni az öbölben, hogy a víz magasabbra érjen mellei vonalánál. Lassan lépkedett, felmérve a tenger hőfokát.

Dawn néhány pillanatig csak figyelte, ahogy a másik elmerül a habok alatt. Feneke egy pillanatra kiemelkedett a felszínre, mielőtt teljesen eltűnt volna szem elől, hogy nem sokkal később az öböl túloldalán tűnjön fel újból. Csillogó vízcseppek borították a bőrét, ahogy önfeledten kinyújtózkodott. A napfény játszott nedves bőrén.

Nem szólt egy szót sem azóta, hogy levetkőzött, Dawn azonban tudta, hogy a meghívás még mindig ott lebeg a levegőben. Abban a számtalan órában, ami a fedélzetre lépésük óta eltelt, azon merengett, milyen lehet egy másik nő érintése. Sőt, az igazat megvallva, ezek a gondolatok régebbre nyúltak vissza, mint amit be mert volna vallani.

- Ó, a pokolba is! – morogta végül.

Gyorsan ledobálta a ruháit és belegázolt a vízbe. Néhány fröccsenés elérte a homokon hagyott textíliákat is, ő azonban ezt teljesen figyelmen kívül hagyta. Úgy döntött, ezzel majd foglalkozik később.

Pár pillanatig elengedte magát és hagyta, hogy teste csak lebegjen a vízfelszínen. Nem akart azon merengeni, mit is csinál igazából. Sose jöhetett el jobb pillanat, hogy kielégítse a vágyait, ő pedig nem talált rá okot, hogy ha eljött a megfelelő pillanat, miért ne vállalja be.

- Örülök, hogy csatlakozol – mosolygott Helen, odakormányozva magát Dawn mellé.

Ahogy felé fordult, meztelen testük pedig részben egymáshoz simult, Dawn mélyen az idősebb nő meleg tekintetébe nézett. Annyira idegen volt és egyszerre mégis annyira ismerős! Ugyanazt a szenvedélyt tükrözte vissza, ami benne is már oly régóta lüktetett.

- Nem bánnád, ha megcsókolnálak? – szakadt ki Dawnból.

- Reménykedtem benne, hogy szeretnél – válaszolta Helen egy halvány, bátorító mosoly kíséretében.

A kínai nő ajkainak lágy érintése az övéin hirtelen forrósággal töltötte el Dawn testét. Nem ez volt az első alkalom, hogy egy másik nővel csókolózott, de most először tette teljes szívbéli vágyából. Kinyitotta a száját, épp csak eléggé, hogy a nyelve hegye Helenéhez érjen. Ettől pedig a bensőjében kavargó forróság csak újabb szintre lépett.

Kissé vonakodva szakította meg a csókot és kibontakozott Helen karjaiból, amik idő közben köréje záródtak.

- Nem tudom biztosan, meddig szeretném, ha ez elmenne – mondta, tökéletesen tisztában léve vele, hogy nem az igazat mondja, nem csak Helennek, de önmagának sem.

- Befejezhetjük itt és most is, ha azt szeretnéd – válaszolta a másik nő, bal keze ujjainak hegyével végig simítva Dawn melleinek alsó peremét. – Vagy elmehetünk addig is, ameddig csak akarsz.

Eltelve Helen puha érintésének élvezetével, Dawn pontosan tudta, mi a válasza.

- Szeress! – mondta és ismét Helen szájához nyomta a sajátját. – Szeress úgy, mintha nem lenne holnap!

- Az én szépségem – dorombolta a kínai nő és viszonozta a csókot. – Így lehet csak igazán szeretni.

És azzal Dawn lehunyta a szemeit és átadta magát új szeretője ölelésének.

***

Egy dolgot leszámítva a jelenet nagyon is ismerős volt. Egy idegen ágyában, a bugyija félredobva a padlón, a lábai széttárva szeretője arcával a combjai között. A szokatlan egyedül az említett szerető neme volt.

Minden annyira gyorsan történt! Túl gyorsan ahhoz, hogy Kari egyáltalán átgondolhassa. Különösen aközben, hogy a legtehetségesebb nyelv, amihez életében szerencséje volt, elmerült a bensőjében.

Később majd minden apró részletbe menően megpróbálja majd kielemezni. Az egyik pillanatban még a bárpultnál ücsörögtek Peggy-vel, kibeszélve a szexuális életüke. Meglepő módon rengeteg mindenben hasonlítottak. Mindketten nagyon vágytak már egy komoly, elkötelezett kapcsolatra. Még sokkal jobban is annál, amit az élet ajánlott nekik. Ráadásul mindkettejünknek kevés ideje és türelme volt azokra az érzelmi játszmákra, amikkel sok ember felbolygatta a szexuális életüket.

Dawn úgy gondolta volna, egy leszbikust hidegen hagyja egy heteró lány szexuális élete, Peggy szerint viszont a szex az szex, függetlenül az ember nemétől. Azon kapták magukat, hogy egymás szerencsétlenkedő szeretőin viccelődnek, amikor végül Peggy odahajolt hozzá és a fülébe suttogott.

- Tudod, rendelhetnénk még egy kört és beszélgethetnénk tovább az elcseszett kufircokról – mondta. – Vagy inkább bemehetnénk a kabinomba és nyalhatnálak, amíg el nem feledkezel azon kívül mindenről. Meg tudnád bocsátani magadnak, ha úgy mennél vissza New Yorkba, hogy egész életedben csak merenghetnél rajta, milyen is lett volna?

Túl könnyű lett volna a leküldött italokat hibáztatni. Valamiféle rumos főzet volt, melynek a poharait öt után már nem is számolta. Könnyedén foghatta volna az egészet arra, hogy részeg volt. Sokkal később azonban rá kellett döbbennie, hogy sokkal inkább kíváncsi volt a többi nőre ezen az úton, mint azt Dawn mutatta magáról.

- Ó, igen! Nyaljál! Ez az! – sikoltotta ott, az ágyban, belemarkolva a lepedőbe.

Peggy pedig, megmarkolva partnere farpofáit, pontosan azt is tette. Nem volt semmiféle finomkodás. Semmi gyengéd szeretkezés. Nem voltak kedveskedő szavak. Abban a pillanatban, ahogy beléptek a szobába, Peggy odavezette Karit az ágyhoz és lehúzta a bugyiját. Nem vesztegetve az időt arra, hogy megszabaduljon a saját ruháitól, azonnal a szőkeség lábai közé vetette magát és kényeztetni kezdte ajkaival annak csiklóját. Mindezt Kari legnagyobb örömére.

- Ó! – fészkelődött a New York-i lány szeretője munkája nyomán.

Izzadtság borította remegő tagjait. Sose élvezte még az együttlétet ennyire korábban. Minden úgy történt, ahogy Peggy azt előre megmondta. Szeretője egy eddig teljesen ismeretlen élményben részesítette.

- Hazudtam én? – kérdezte végül, kigördülve Kari lábai közül.

- Egek, dehogy – zihálta a szőkeség, kényelmes pozícióba tornázva magát. – El se tudom mondani, mennyire igazad volt.

- Akkor most már megtörtük a jeget – vigyorgott a másik nő. – Még mindig szeretnél kísérletezni?

Kari egy pillanatig sem habozott a bólintással. Alig várta, hogy láthassa, miben tévedett még korábban.

- Nos akkor, hámozzunk ki ebből az átizzadt ruhából! – mondta Peggy és nekilátott kigombolni Kari blúzát. – Van néhány játékszerem, amit szerintem imádni fogsz.

Eltelve frissen felfedezett érzékiségével, Kari boldogan segített Peggy-nek lehúzni magáról a ruháit.

***

 

Lágy szellő szárította fel az utat Helen nyelve előtt, ahogy Dawn mellbimbóin körözött. Selymes érintése izgatta a mereven ágaskodó pöcköket. Dawn, elnyúlva a forró homokon, nem vágyott másra, csak hogy ellazulhasson, miközben az ázsiai nő kényezteti őt. Teljesen más volt, mint bármely férfi érintése. Még Richardé is, aki a legérzékibb szereztő volt, akit csak ismert. Ami annyira mássá tette, az a sietség teljes hiánya volt. Az az odafigyelés és törődés, ami teljesen kiszorította a beteljesülés hajszolását.

Dawn majdnem fél óráig feküdt ott, miközben Helen felfedezte meztelen tagjait. Felülről lefelé, majd megint vissza haladva, a sötét hajú nő nyelvével bebarangolta testének minden négyzetcentiméterét. Néhányszor ő is kinyúlt, hogy felfedezze Helen tagjait, végül azonban mindig egy gyengéd „még ne!”-visszautasítás volt a válasz számára.

Végül elégedetten, hogy immáron felfedezte új szeretője testének minden porcikáját, Helen főlé mászott és felajánlotta saját melleit Dawn éhes ajkainak.

Tapasztalatlan mohóságában a vörös hajú lány rávetette magát a sötét mellbimbókra. A forró bőr érzése a szájában mámorító volt, ahogy felváltva kényeztette azt nyelvével, ajkaival és fogaival, szakadatlanul nyögéseket csalva elő a kínai nő torkából.

Miközben Dawn a puha keblekkel volt elfoglalva, Helen lenyúlt és a New Yorki lány lábai közé simította kezét. Legnagyobb megelégedésére utóbbi már teljesen benedvesedett és könnyedén fogadta magába ujját, amit hamarosan egy második is követett. Egyre gyorsabban mozogva az ázsiai szépség szakadatlanul hajszolta őt a csúcs felé.

Dawn a gyönyör minden apró cseppjét meghálálta ajkaival, csókolgatva, szívogatva melleit. Aztán a selymes halmok közé fúrta arcát.

- Ezt tényleg igazán meg tudnám szokni – gondolta, beszívva Helen illatát.

A kínai nő engedte, hogy még egy kicsit eljátszadozzon vele, majd elvonta a melleit újsütetű szeretője szájától. Kezeibe fogta a halmokat és Dawn sajátjaihoz nyomta őket, bimbóik összedörgölésével izgatva a másik nőt. Aztán pedig tovább ereszkedett lefelé, megcélozva a vörös hajú szépség lábainak női szeretők számára még ismeretlen közét.

Ujjaival gyengéden széthúzta partnere szeméremajkait és beszívta ágyékának mámorító illatát. Aztán nyelvét használva felfedezte Dawn szemérmének minden rejtett zugát.

Az amerikai lány háta megfeszült a puha homokon, szemei pedig fennakadtak, ahogy az élvezet hullámai végig söpörtek rajta. Ha valaha is tudta volna, hogy ez ennyire csodálatos… Ágyéka lüktetett az élvezettől, ahogy Helen nyelve a nektárját lefetyelte. A sokkal tapasztaltabb nő avatottan mozgott combjai között, míg végül fel nem hajszolta Dawnt a csúcsra.

- Mmm! – morogta a vörös hajú nő, elveszve a testét elöntő gyönyörben. Egy srác se érte még el nála ezt az élvezetet és kielégülést. Ha létezett valami nirvana-szerű hely, akkor ő most közel járt hozzá.

Teste még kétszer megrándult, hogy aztán végül elernyedjen. Sose érezte még magát ennyire kimerültnek és kielégültnek. Helen csak feküdt ott, lenyalogatva nedveit belső combjáról. Amikor végül felemelte a fejét, arca ragacsos volt Dawn gyönyörének termésétől.

- Miért vártam ilyen sokáig, hogy kipróbáljam ezt? – zihálta Dawn, ismét lehunyva a szemeit és elnyúlva a homokon.

Folytatása következik!