Gyönyörök szigete XXIII. rész - Díjazás 3. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XXIII. rész 2. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 24.

*********************************************************************

Lindsay tovább dörgölte magát még néhány percig és hevesen zihált, mielőtt végre elmosolyodott volna. Úgy tűnt, élvezi csupasz ágyéka érintését. Mosolya belőlem is hasonló reakciót csalt ki.

Persze mostanra a farkam ismét kőkeményen ágaskodott. Nem tudom, felizgatott-e valaha is bárki ennél jobban. Bár rövid ideig tartott, Lindsay megborotválása rendkívüli élmény volt számomra. Olyasmi volt, amire mindig is vágytam egy nőtől, de sose volt még rá lehetőségem. Bármennyire hihetetlen, olyan különleges dolognak éreztem, amire mindig is emlékezni fogok. Világéletemben vonzottak az ilyen dolgok.

- Remélem, élvezted – mondtam neki. – Még csak meg se vágtalak sehol.

- Hogy élveztem-e? – nézett rám Lindsay. – Imádtam. Imádtam az érzést.

Még szélesebben elmosolyodtam, miközben elhajítottam a törölközőt.

- Lehetek én az első, aki csupaszon kinyal?

- Természetesen – nyögte Lindsay, még szélesebbre tárva combjait. – Kérni is akartalak rá.

Lábai közé helyezkedtem és lassan, érzékien végig futtattam nyelvemet vágatán. Lindsay felnyögött érintésemtől, majd arcom mellé tolta kezét és csiklóját kezdte izgatni. Néhány pillanatig figyeltem őt, majd a szemébe néztem és rá mosolyogtam.

Kényelmesen elhelyezkedtem a combjai között és izgatni kezdtem őt nyelvemmel. Vállaimra helyeztem lábait, ő pedig elnyújtózott alattam és élvezettelien felsóhajtott. Szabad kezével megmarkolta egyik csupasz mellét és enyhén megszorította.

- Olyan csodás érzés! – nyögte, tekintete pedig az enyémbe fúródott.

Tovább izgattam szeméremajkait nyelvemmel, néha kissé beljebb is kalandozba. Néha alsó ajkamat is bejáratához nyomtam, amitől ő azonnal megborzongott. Egyértelműen látszott, mennyire nagyon fel van izgulva.

Megcsókoltam bejáratát, amikor már görcsösen fészkelődni kezdett az ágyon. Lenyúlt kezeivel combjai közé és széjjelebb tárta szeméremajkait. Én ezt meghívásként értelmezve még mélyebbre hatoltam belé nyelvemmel.

Amikor aztán egy ujjamat az ánuszához illesztettem, ő rögtön szemmel láthatóan hevesebben kezdett vonaglani. Felnyögött az új érzések okozta élvezetektől, én pedig kihasználtam a lehetőséget, hogy teljesen rácuppanjak vágatára.

Lindsay felsikoltott, ahogy rátört a gyönyör és egy lélegzetvételnyi idővel később nedvei beborították az arcomat. Persze én is azonnal munkához láttam a nyelvemmel, és mire ő elernyedt, teljesen tisztára is nyaltam lábai közét.

- Ó! – sóhajtott fel szorosan lezárt szemekkel. – Ez olyan jó érzés, Jeremy! Nem is tudtam, hogy ilyen jó is lehet. Köszönöm neked ezt… ezt a csodás érzést.

Végre felemeltem fejem combjai közül és gyengéden rá mosolyogtam.

- Számomra az öröm, Miss Lindsay. – Ismét megcsókoltam térdét, majd könnyeden megkérdeztem: - Sokat szoktál maszturbálni? – Azonnal elvörösödött, amitől csak még gyönyörűbbnek tűnt a szememben. – Láttam, hogy nyúlsz magadhoz.

Lindsay beharapta az alsó ajkát. Talán szégyellte kimondani.

Ismét megcsókoltam a térdét.

- Semmi gond, kedvesem. Ez az én szigetem. Az én birtokom. Ez nem Ohio a családtagok elítélő pillantásaival és a barátokkal, akik minden apróságot kipletykálnak és bűnösnek bélyegeznek. – Gyengéden simogattam a lábát, hogy megnyugtassam őt. – Lazíts! Azt szeretném, ha teljesen megnyílnál nekem. Én sose bántanálak vagy akarnék rosszat neked. Semmi szükség rá, hogy zavarban legyél. Látod, most is magadhoz nyúltál, miközben nyaltalak, és nem lett belőle semmi gond.

- Nem tudtam megállni – vallotta be, kerülve a szemkontaktust. – Én… egyszerűen csak nem tudtam uralkodni magamon. A nyelved… annyira… annyira… felizgatott! Nagyon felizgatott.

Szélesen mosolyogtam szavai hallatán és arra gondoltam, mennyire édes Lindsay, ahogy kimondja ezeket. Egyszerűen zabálni való. Muszáj voltam tovább nógatni.

- És sokat szoktál maszturbálni? Kérlek, mondd el!

- Igen – vágta rá.

- Mennyire sűrűn?

Lindsay nyelt egyet.

- Minden… minden nap…

Bátorítóan rámosolyogtam és bólintottam, majd ismét megcsókoltam a térdét.

- Ha nő lennék és olyan testem lenne, mint neked, kedvesem, én se tudnék ellenállni, hogy magamhoz nyúljak. – Lindsay halkan kuncogott, miközben folytattam. – Ez teljesen természetes. Mindenki maszturbál néha. Mindenki.

- Tényleg?

- Mindenki – erősítettem meg. – Szerintem te rendes lány vagy. Annak neveltek – mosolyogtam rá bátorítóan. – De egy részed rossz kislány szeretne lenni. Igazam van?

A kis szőkeség hevesen megrázta a fejét, bár éreztem, hogy van igazság a szavaim mögött.

- Nem. Én jó lány vagyok. A rossz az… csak rossz.

Félrebillentettem a fejem és gyengéden rámosolyogtam.

- A rendes lányok nem panaszkodnak, ha nem szophatnak le egy farkat, ahogy te tetted az előbb. – Ismét ellenállhatatlanul elvörösödött. – És egy jó kislányt sose titulálhatnál szopásmesternek. Szerintem te tudod mi vagy, Lindsay?

- Mi?

- Egy szopásmester. És még tudod mi?

Lindsay fészkelődni kezdett.

- Micsoda?

- Rossz kislány – futtattam végig ujjaimat belső combját. – De semmi gond azzal, ha néha rossz vagy, kedvesem. Néha jó dolog rossznak lenni. – Elhallgattam egy pillanatra, engedve leülepedni a szavaimat. – Mondd csak! Rossz kislány vagy?

- Igen – válaszolta, még mindig kerülve a szemkontaktust.

- Mi igen?

Megborzongott, majd megrázta a fejét. Nem akarta kimondani a szavakat.

- Igen… - hebegte. – Igen, én… rossz kislány vagyok.

- Jó kislány – vigyorogtam. – Végre beismered. És most, nem akarsz velem szexelni?

- Egek, dehogyis nem! – nyögött fel, felülve az ágyban és egyenesen a szemembe nézett.

- Engedd el a fantáziádat és mondd el, mit szeretnél!

- Mire gondolsz? – kérdezte zavartan.

- Mesélj róla, milyen rossz kislány is vagy! – nógattam. – Mondd el, mit szeretnél! Mondd el, mit szeretnél, hogy tegyek veled!

Lindsay nyelt egyet, de belekezdett:

- Azt… azt szeretném, ha… ha meg-megdugnál…

Elmosolyodtam és bólintottam, majd felültem az ágyon.

Bár már sokkal felszabadultabb volt, Lindsay így is szégyellte magát, kimondva ezeket a szavakat. Ez egyértelműen látszott. Amikor azonban Amy is szóba kerül, a dolgok teljesen megváltoznak. Lindsay előtte teljesen nyílt és szabadszájú tudott lenni. Bármilyen eszközt felhasznált, hogy a másik nőt rávegye arra, amit akart. Lindsay-nek két különböző oldala és személyisége volt.

- Öntsünk tiszta vizet a pohárba, drágám! Amy számtalanszor használt dildókat, hogy fenékbe rakjon. – Lindsay ismét lesütötte a tekintetét, miközben folytattam: - Talán még többször is. Ezt akarod most is…? Ezt akarod tőlem is? – Felemeltem a kezem és gyengéden végig simítottam az arcán. – Boldogan kipróbálnám veled… ha erre vágysz.

- Ó… nem is tudom… - feszengett Lindsay. – Úgy értem… a te farkad olyan nagy és erős… Nem is tudom, beférne-e egyáltalán a fenekembe… Úgy értem… Amy egy kicsit használt… vékonyat… A te farkad… a te farkad sokkal… nagyobb.

- Ne aggódj! Bele fog férni.

Lindsay vonakodva tovább feszengett.

- Kétlem, hogy megúsznám anélkül, hogy nagyon fájjon.

Lassan bólintottam.

- Igen, jó eséllyel fájna. Fáj, ha egy férfi nem tudja, hogyan csinálja. De ha megkérdezed Kristannát, ő is megmondhatja, hogy én tudom, mit csinálok. Ő mindig is élvezte velem az análszexet. De persze úgy is fájhat egy kicsit, ha a férfi tudja, hogy csinálja. A nőtől magától is függ, azt hiszem – mosolyogtam rá bíztatóan. – Én megteszek minden tőlem telhetőt, hogy ne fájjon, kedvesem, és hogy a lehető legjobban élvezd.

- Igen…

- Mit igen?

Rám nézett és lassan bólintott.

- Igen… szeretném, ha megdugnád a fenekemet. Dugd… dugd meg a… fenekemet!

Bár elképesztő izgatottság futott végig rajtam Lindsay szavai hallatán, még mindig megborzongtam elképesztő ártatlanságától. Ezzel a kislányos bájával szinte már túl sok volt ahhoz, hogy kezelni tudjam.

- Mondtál ki valaha is csúnya szavakat életedben?

- Azelőtt, hogy a szigetre jöttem volna, nem – vallotta be. – Anyukám meg is nyúzott volna miatta. Sosem beszéltünk úgy otthon.

- Most már tizennyolc éves vagy, kedvesem. Úgy beszélsz, ahogyan akarsz.

- Anyukám még mindig megnyúzna, ha meghallaná, hogy úgy beszélek – erősködött. – Amíg az ő házában élek. Az ember egyszerűen nem beszélet így az én családomban.

- Többé már nem élsz abban a házban – emlékeztettem. – Most az én házamban vagy.

- Igen – bólintott. – Vagyis nincs probléma azzal, ha itt úgy beszélek.

- Nincs probléma azzal, ha úgy cselekszel, ahogy te szeretnél – mondtam. – Ebbe beletartozik az is, hogy négykézlábra állj, hogy a szűk kis fenekedbe nyomhassam a farkamat.

Lindsay elvörösödött a direkt megfogalmazásom hallatán. Többnyire nem beszélek így, de most helyesnek tűnt ilyen nyelvezetet használnom.

- Igen, uram.

A szívem kihagyott egy ütemet, ahogy Lindsay fészkelődve kimászott alólam és négykézlábra emelkedett. Rám pillantott a válla felett, majd meglóbálta előttem érzéki fenekét. Én az éjjeliszekrényembe nyúltam és elővettem egy tubusnyi síkosítót és meglóbáltam előtte.

- Ha bármikor is análszexre vágysz – magyaráztam neki –, ez az, amire szükséged lehet. Kristanna erre a márkára esküszik.

- Amy csak simán belém hatolt a dildóval.

- Ez nem volt okos tőle – csóváltam a fejem. – Én vigyázni szeretnék rád és biztos szeretnék lenni benne, hogy nem esik bajod. Most pedig nyomok egy kicsit ebből az ujjaimra és beléd kenem.

- Oké – válaszolta, kidüllesztve felém fenekét. – Csináld!

Élvezve Lindsay frissen támadt lelkesedését, egy kevés síkosítót nyomtam a mutatóujjamra és óvatosan hátsó bejáratához nyomtam ujjbegyemet. Lindsay teste megfeszült válaszként, de aztán végül beengedte ujjamat. Lassú körökben mozogtam benne, halk nyögéseket csalva elő a faital lányból, hogy aztán visszahúzódjak. Aztán egy nagy adag síkosítót nyomtam a fenekére és farpofái közé dörzsöltem.

- Tetszik, kedvesem?

- Már az ujjad is nagynak érződik odabenn – nyögte. – Még mindig nem tudom, hogy fog a farkad belém férni.

Miután elvégeztem a végső simításokat, szerszámomat is bekentem a síkosítóval. Aztán Lindsay mögé térdeltem és bejáratához illesztettem makkomat.

- Be fog férni – ígértem. – Bízz bennem, kedvesem! Be fog férni.

Lindsay felnyögött, ahogy lassan előre löktem magam, és levegő után kapkodott. Vettem egy mély levegőt és előre törtem benne, igyekezve olyan óvatos lenni, amennyire csak tudok. Alattam Lindsay teste lágyan remegni kezdett, ahogy erőlködött, hogy ne sikoltson fel.

Olyan volt, mintha egy téglafalat akarnék ledönteni, miközben próbáltam belé hatolni. Amikor már félig benne voltam, Lindsay rámarkolt a lepedőre és az egész teste megfeszült. El se tudtam hinni, mekkora hatással voltam rá. Még el se kezdtem igazán, de ő már most is teljesen görcsbe rándult.

- Minden rendben, kedvesem? – simítottam végig csípőjén.

- Minden… minden oké… - zihálta.

Gyengéden rászorítottam csípőjére és lassan visszahúzódtam belőle, élvezve az érzést.

- Milyen érzés, drágám?

- Mint… mint egy farok a seggemben.

Oké – mondtam magamban. Jogos.

- Nem különbözhet sokban attól, mint amikor Amy nyomta beléd a dildót.

- De… - zihálta. – Más. Sokkalta jobb. Sokkal intenzívebb.

- Szereted, amikor én irányítok? Szereted, amikor az történik, amit én akarok?

- Igen – nyögte. – Nagyon is.

Itt volt az ideje, hogy egy magasabb szintre kapcsoljunk.

Nyitott tenyeremmel gyengéden Lindsay fenekére csaptam, amitől ő hangosan felnyögött. Óvatosan növeltem a tempón, amivel mozogtam a fenekében és hamarosan már egy ujjal puncijába is behatoltam. Lindsay hevesen nyögdécselt alattam és teste egyre jobban remegett.

Amikor a második ujjamat is belé toltam, Lindsay karjai megbicsaklottak és arcát az ágyhoz nyomta. Látszott rajta, mennyire élvezi a helyzetet. Amikor pedig hüvelykujjammal a csiklóját kezdtem izgatni, nem bírta tovább és felsikoltott a gyönyörtől.

Pár pillanat múlva én is megéreztem az ismerős feszítést a farkamban és én is felnyögtem, ahogy belelövelltem magomat partnerembe.

Folytatása következik!

Gyönyörök szigete XXIII. rész - Díjazás 2. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XXIII. rész 1. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 24.

*********************************************************************

Vettem egy mély levegőt és felsóhajtottamm, amikor Lindsay végigsimított az oldalamon, majd alaposan megmarkolta ágaskodó farkamat a nadrágomon keresztül. Egy pillanattal később ugyanazt a kezét az arcához simította, kinyitotta a száját és mutatóujjával bele bökött. Egyértelmű volt, hogy ez a kis angyalka nagyon vágyik rá, hogy leszophasson.

- Levehetem először a ruháimat?

- Persze – válaszoltam habozás nélkül.

Lindsay ismét elmosolyodott és áthúzta a fején a topját. Aztán féltérdre ereszkedett és kioldotta bakancsát, hogy gyorsan meg is szabaduljon tőle. Én csak álltam ott és csodáltam a helyzetet, miközben a leányzó letolta farmersortját és kilépett belőle. Ez után következett bugyija, amit a melltartója követett. Hirtelen már csupán egy pár szürke zokni választotta el attól, hogy teljesen meztelen legyen. Azonban nem úgy tűnt, mintha fontolgatná, hogy azt is levegye.

- Ó, egek! – nyögtem fel, ahogy tetőtől talpig végig mértem érzéki alakját. Lindsay annyira hihetetlenül gyönyörű volt! Ő volt az élő bizonyíték arra, hogy a tinédzser lányok elképesztően gyorsan fel tudnak nőni. Könnyedén magam elé tudtam képzelni őt, ahogy alig pár évvel ezelőtt még két oldalt copfba fogott hajjal szendén mosolyog a világra. Mostanra viszont már apuci pici lánya tizennyolc éves fiatal nő lett, készen arra, hogy izgató ajkait egy dagadó farok köré fonja.

Miután a térdeire rogyott, kinyújtotta kezeit és megragadta a nadrágom peremét. Kibontotta az övemet, majd kigombolta a sortomat és lehúzta azt. Álmodozó kifejezés uralkodott el az arcán, ahogy kihorgászta farkamat gatyámból. Ismét felnyögtem, ahogy immáron meztelen bőrömön éreztem meg ujjait.

Mindkét kezemet a székre tettem magam mögött és neki dőltem, hagyva, hogy Lindsay pumpálni kezdje szerszámomat. Még mindig beszélnem kellett vele Amy-ről és arról az irányról, amerre a kapcsolatuk haladt. Bármennyire hihetetlen, még mindig ez járt a fejemben.

- Rengeteg időt töltesz mostanában Amy-vel. Van bármi is ezen a téren, amit szeretnél megbeszélni?

- Mire gondolsz? – kérdezte Lindsay, kinyújtva nyelvét, megnyalintva makkomat.

- Megértem, hogy nektek kettőtöknek nem kevés feledhetetlen és izgalmas élményben volt részetek együtt – nyögtem. Éreztem, hogy vékony jégen járok. Nem akartam túlságosan is atyáskodónak tűnni és feldühíteni Lindsay-t. – Úgy tudom, elég sok extrém dolgot csináltatok az ágyban. Tudsz erről valamit mesélni? Vagy akarsz?

- Mire vagy kíváncsi?

- Élvezed?

Lindsay elmosolyodott és pár pillanatra a szájába vette szerszámomat, mielőtt válaszolt volna.

- Igen. Kifejezetten imádom. Bár Amy nem beszélt velem a születésnapi partija óta. Dühös rám, amiért eljöttem. Én is dühös voltam, tudod, hogy a többiek viccet csináltak belőlem – vette ismét szájába erekciómat és pár pillanatig hevesen szopta. – Ezért mentem el – húzódott hátra, átadva a terepet a kezének dorongomon. – Amy-nek nem kellett volna ilyen gonosznak lennie és kifiguráznia. Ez nem volt kedves.

- Amy rám is meglehetősen mérges.

- Amy mindenkire mérges a szigeten, Camille-t leszámítva – jegyezte meg Lindsay. – De majd túlteszi magát rajta. Már csak három hetünk van itt. Semmi okunk rá, hogy haragban töltsük el ezt az időt.

Lehunytam a szemem és felsóhajtottam az élvezettől. Amikor Lindsay épp nem beszélt, akkor a farkamat kényeztette mennyei ajkaival. Nehéz volt lépést tartani a beszélgetéssel, de én akkor sem akartam elveszíteni az irányítást.

- Szóval nem voltál Amy-vel a parti estéje óta.

- A-a – rázta meg a fejét.

- Akkor hogy foglaltad le magad azóta?

Válasz helyett ismét szájába vette farkamat és szopni kezdte.

- Tényleg élvezted, amit Amy csinált…

- Inkább hagyjuk a beszélgetést! – vágott közbe Lindsay. – Nem akarok beszélgetni. Én csak szopni akarok.

- Nekem még valami annál is jobb ötletem van – válaszoltam.

Lindsay kérdőn felnézett rám. Megmarkoltam farkamat és csinos arcához dörgöltem makkomat. Nagyon szívesen rá ürítettem volna nedveimet, de tudtam, hogy arra máshol lesz szükség.

Lassan ismét ajkai közé hatoltam, immáron saját szándékomból. Két kézzel tartottam a helyén a fejét, ahogy lassan keféltem a száját. Belemarkoltam a hajába és nem tartott sokáig, míg végül teljesen eldurrantam. Hangosan felnyögtem a gyönyörtől és belebámultam Lindsay szenvedélytől égő szemeibe.

Kihúztam még mindig nedveimtől csöpögő farkamat a szájából, ő pedig tisztára nyalta, közben egy pillanatra sem szakítva el tekintetét enyémtől.

Amikor végzett, tettem egy lépést hátra és ismét felsóhajtottam.

- Hihetetlen…

- Imádtam – vigyorgott Lindsay az ajkait nyalogatva. – Lenyeltem minden egyes cseppet. Ez volt nekem az első.

- Az első a sokból – lihegtem. Aztán előre hajoltam és felsegítettem őt. – Menjünk a szobámba, kedvesem! Sokkal jobb helyek is vannak erre a konyhapadlónál. Te nem így gondolod?

Lindsay felállt és két kezével megdörzsölte térdeit, amik már pirosak voltak a rájuk nehezedő testsúlyától.

- A linóleum kinyírja a térdeimet – jegyezte meg, majd a ruhái után nyúlt. Én viszont megállítottam.

- Nem lesz rájuk szükséged.

- De nem akarom őket itt hagyni a konyhában – közölte.

- Nem lesz rájuk szükséged – ismételtem határozottan. Lindsay habozott egy pillanatig. Rám bámult, de aztán beleegyezően bólintott. Nyeregben érezve magam, a hálószobám felé intettem. – Induljunk, ifjú hölgy!

Ismét rám nézett, majd elindult. Én felrángattam a saját sortomat és követtem őt, hogy aztán beelőzzem és bevezessem a lakrészbe, amin immáron Kristannával osztoztunk. Tekintetemmel közben végig testét simogattam. Számtalan dolog keringett már a fejemben ezzel a testtel kapcsolatban…

Amikor végre a hosszú út végére értünk a konyhától a szobámig, Lindsay felé fordult, én pedig immáron teljes valójában megcsodálhattam őt. Sziporkázó szépség volt, kétség sem férhet hozzá. Ami viszont a legjobban izgatott, azok kerekded mellei és a combjai között göndörödő pihés szőr volt. Azonban valami olyasmit forgattam a fejemben, ami talán még tovább is növelheti az élvezeteket.

- Lindsay, kedvesem… kérdezhetek tőled valamit?

Gara Arias alias Lindsay

- Persze – válaszolta. – Csak nyugodtan.

Óvatosan rá mosolyogtam.

- Van valamit, amit mindig is szerettem volna kipróbálni egy nővel… de sose volt még rá lehetőségem. De semmi gond, ha nemet mondasz rá. Én azt is tökéletesen megértem.

- Mi lenne az? – vonta fel a szemöldökét, azonban reakciójából sokkal inkább érdeklődés csengett, mint bármi más.

Most már bátrabban mosolyogtam rá és elővettem egy tubus borotválkozó krémet a közeli szekrényemből. Amikor a fiatal szépség megsejtette, mire gondolok, szemei meglepetten elkerekedtek.

- Te… te meg… meg akarsz borotválni engem?

Könnyedén megvontam a vállamat.

- Igen. Miért is ne? Persze csak ha nincs ellenvetésed. Tényleg semmi gond, ha nem szeretnéd.

Lindsay egy pillanatig hallgatott, szemmel láthatóan elveszve a gondolataiban. Látszott, hogy a hallottakat fontolgatja. Én csak álltam ott, egyik kezemben a krémmel, a másikban pedig egy borotvával, várva a válaszára.

Végül Lindsay felnézett rám és a combjai közé nyúlt, végig futtatva tenyerét szőrzetén.

- Sosem gondoltam rá, hogy leborotváljam. Ez… még csak… át se futott az agyamon.

- Tényleg semmi gond, kedvesem – válaszoltam, miközben ő tovább simogatta magát. – Tökéletesen megértem.

- Nem. Nem erről van szó – rázta a fejét. – Benne vagyok. Akarom – húzta ki magát. – Szeretném, ha megcsinálnád.

- Biztos vagy benne?

- Igen – vágta rá. – Amennyire csak lehetek. Ha ez téged boldoggá tesz… én örömest megteszem. Annyi mindent tettél értem és a családomért, Jeremy! Ez a legkevesebb.

Némán bólintottam válaszképp.

- Tökéletes. Akkor feküdj le az ágyra… és tárd szét a lábaidat!

Farkam újult lendülettel kezdett lüktetni, ahogy Lindsay fölé másztam, kezemben szorongatva a krémet és a borotvát. Letérdeltem széttárt combjai közé és megcsodáltam mennyei ágyékát. Részben eltakarta pihés szőke szőre, de már nem sokáig.

Egy kevés krémet nyomtam az ujjaimra és combjai közé nyúltam. Lindsay teste megborzongott az elégedettség és az izgatottság érzésétől. Elterült az ágyon, közben felemelte a fejét és rám nézett. Hamarosan tekintete a borotvára szegeződött, amit a jobbomban tartottam.

- Biztos vagy benne, hogy akarod? – kérdeztem meg ismét. Teljes mértékben biztos voltam benne, hogy beleegyezik.

- Igen – válaszolta. – Csak egy kicsit ideges vagyok… ennyi az egész. Tudod, az a nagy borotva meg minden…

- Á, ne aggódj! – legyintettem. – Nagyon óvatos leszek. Csak lazíts, kedvesem! Csak lazíts…!

Még némi krémet nyomtam a bal kezemre és bekentem vele Lindsay ágyékát és belső combjait. Hamarosan úgy nézett már ki, mint egy krémes fagylaltkehely. Semmi más nem hiányzott, csak egy cseresznye a tetejéről. Az ő legcsodásabb gyümölcse azonban már úgyis az enyém volt…

- Ó, egek! – sóhajtott a tinédzser lány, ahogy jobb combja belsejéhez nyomtam a borotvát és lassan mozgatni kezdtem. Teste megfeszült, ahogy pihéi kb. felét eltávolítottam pár rövid, gyors húzással. Egy pillanatra visszahúztam a borotvát és megráztam, eltűntetve róla a krémet.

- Látod? – csókoltam meg térdét. – Nem is fájt… nemde? Csak egy picit várj még, és kész is leszek.

Most a másik oldalról indultam el a borotvával. Gyengéden és rendkívül óvatosan lemetszettem a göndör kis szőrpihéket, miközben Lindsay tovább kapkodta a levegőt. Azt hiszem, felizgatta, amit csinálok.

Ismég visszahúztam a borotvát és megráztam. Már csak pár apró simítás volt hátra, eltávolítandó egy-egy hátrahagyott szőrszálat. A következő pillanatban pedig Lindsay ágyéka már teljesen csupasz is volt. Akárcsak a babapopsi.

- Ó, egek! – nyögött fel ismét, combjai közé nyúlva és végig simítva saját bőrén. – Kész is van.

- Maradj még, kedvesem! – álltam talpra. Kisiettem a mosdóba és hoztam egy törölközőt, hogy visszatérve a combjai közé nyomjam. Eltakarítottam a borotvakrém maradékát és ismét feltártam gyönyörű ágyékát. Végre megszabadulva a szőr rabságából, most teljes fényében csillogott a napfényben.

Folytatása következik!

Gyönyörök szigete XXIII. rész - Díjazás 1. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XXII. rész 4. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 24.

*********************************************************************

- Szóval itt vagy… - mosolyogtam Devonra, amikor belépett a teakonyhába és odasétált hozzám azon a nyugodt keddi délutánon. Türelmesen vártam az érkezésére az elmúlt tíz percben,

Ő is mosolygot, ahogy odalépett hozzám és egy csókot nyomott az arcomra.

- Helló, bébi! – dorombolta, mielőtt az epres fagylaltkehely felé fordította volna a figyelmét, amit készítettem neki. Mellette narancskrém gömbök virítottak, ami a saját titkos receptem volt.

- Köszönöm – csivitelte Devon, miközben kezébe vette a felé nyújtott kanalat.

- Számomra az öröm – figyeltem boldogan, ahogy belefeledkezik a fagylaltkehelybe. Áthúztam egy széket a konyha másik végéből és invitáltam Devont, hogy csatlakozzon hozzám az asztalnál.

- Ünneplünk valamit? – kérdezte, de én megráztam a fejemet.

- Nem igazán. Csak úgy éreztem, jó lenne tartani egy kis jégkrém-szünetet. Értékelem a társaságodat.

- Bármikor – mosolygott rám Devon, a nyomaték kedvéért bólintva. Lenyelt egy kiadós adag jégkrémet, majd rám koncentrálta a figyelmét. – Gondolkoztam, Jeremy, és szeretnék megbeszélni veled egy ötletet.

- Ó! Mi lenne az?

- Mit gondolsz, ha minden a tervek szerint halad közöttünk, elmehetnénk egy hónapra együtt nyaralni Norvégiába? Csak te, én, Krissy és Pamela. Tudod, az után, hogy a többiek haza mentek.

Felvontam a szemöldököm.

- El szeretnél menni Norvégiába?

- Nagyon.

- Miért?

- Úgy Krissy a családjával lehetne – válaszolta Devon. – Semmi más okom nincsen. Te is tudod, mennyire közel áll az anyukájához és az apukájához. Azt is mondta nekem, hogy az apukája a példaképe – mosolyodott el ismét. – Egy hónapos utazás Norvégiába biztos boldoggá tenné őt. – Megvonta a vállát, majd hozzátette: - Biztos vagyok benne, hogy Pamela is örömmel menne. Imád utazni. Norvégiában pedig nem volt még soha. – Egyik karját a derekam köré fonta és az oldalamt kezdte simogatni. – Te mit gondolsz, Jeremy? Neked is jót tenne egy kis idő távol a szigettől.

- Miért gondolod ezt?

Marina Laswick alias Devon

- Ó! Csodás lenne együtt utazni és bejárni a világot – nógatott. – Neked is jót tenne. Krissy-nek is csodás lenne. Már annyi éve próbál rávenni, hogy menj el vele Norvégiába. Na, mit mondasz?

- Beszéltél már erről Pamelával? Na és Kristannával?

Devon megrázta a fejét.

- Csak veled. Egyelőre csak egy ötlet. De szerintem jó ötlet.

- Meg kéne beszélnünk Pamelával, hogy ő mit gondol róla – vetettem fel. – Ezen kívül viszont egyetértek. Csodás ötlet. – Devon szemei felcsillantak, miközben folytattam. – Igazad van. Kristanna már azóta próbál rávenni, hogy menjek el vele Norvégiába, hogy ismerjük egymást.

- Azok után, amilyen közel kerültetek egymáshoz, logikus is – morogta Devon, tovább kanalazva a jégkrémet.

Magamra erőltettem egy mosolyt.

- Kristanna folyamatosan próbál rávenni, hogy mozduljak ki a szigetről. Tudom, hogy ez a leghőbb vágya. Mindig is ez volt.

Devon a vállamra tette a kezét és félrebillentette a fejét.

- Ó! És te mit gondolsz erről?

- Én szeretek itt lenni. Ez az otthonom. De Kristanna szerint ehhez a szigethez túl sok rossz emlékem kötődik. Tudod, az elmúlt tizenhét évben többnyire teljes elszigeteltségben éltem itt. Majdnem azóta, hogy Lindsay egyáltalán megszületett. Kristanna mindig is úgy gondolta, hogy máshol sokkal boldogabb és produktívabb életet élhetnék. Ő is hat éves volt még csak, amikor végleg ide költöztem. Olyan régen volt.

- Én is csak tíz voltam – jegyezte meg Devon. – Tudom, hogy Krissy úgy gondolja, ez a sziget rossz hatást gyakorol rád. Nekem is mondta. De amire szerintem a leginkább vágyik, Jeremy, az az, hogy kilépj a világba és ismét visszailleszkedj a társadalomba. – Egy pillanatra úgy tűnt, elveszik a gondolataiban. – Szerinted megpróbálna meggyőzni téged… minket, hogy költözzünk vele Norvégiába?

- Nagyon valószínűnek tűnik – válaszoltam. – De nem hinném, hogy valaha is megtörténik. Arra talán nyitott lennék, hogy ismét teljes társadalmi életet éljek. De akkor is inkább trópusi körülmények között. Szeretem a homokos partot, az óceánt, a napsütést… Túlságosan is szeretem. El tudnám képzelni, hogy Hawaii-on éljek, de ott is csak La’nai szigetén, mert azt nem özönlötték el a turisták. De el tudnám képzelni az életemet Anguillán is. Az egy kis sziget az Atlanti-óceánban. A kedvenc helyem a saját szigetem után az egész világon.

- Aguilla? Sosem hallottam még róla.

- És mi a helyzet veled, Devon? Te készen állnál rá hogy felpakold az egész életedet és elköltözz egy olyan helyre, mint Hawaii, Anguilla, vagy épp Norvégia?

Devon halkan kuncogott.

- Készen állok rá, hogy apró papírfecnikre tépjem az életemet és mindent újra kezdjek. Akárhogy is döntötök Krissy-vel és Pamelával, én valószínűleg megyek veletek. Nem vár sok minden vissza Pennsylvaniába. – Egy pillanatra összevonta a szemöldökét, de aztán elmosolyodott és bólintott. – Örülök, hogy nyitott vagy az ötletemre a norvégiai úttal kapcsolatban. Beszélek majd róla Krissy-vel és Pamelával is és meglátjuk, ők mit szólnak. Vagy talán beszélhetnénk velük együtt is. Krissy ki fog ugrani a bőréből.

- Biztos vagyok benne, hogy ki fogunk tudni találni valamit.

- Devvy…! – hallatszott egy ismerős, vidám hang mögülünk. – Merre jár az én Devvy-m? Hát itt van.

Hátra fordultam s láttam, ahogy Kristanna Devon nyakába ugrik és szeretetteljesen átöleli őt hátulról. Egy csókot nyomott a pennsylvaniai szőkeség fejére és lemosolygott rá.

- Hogy vagy, kedvesem? Látom, nélkülem élvezet a jégkrém-eglepetésedet. – Devon bekapott még egy kiadós adagot a finomságból, majd egy kanálnyival Kristanna felé nyújtott belőle. – Ááá…! Jeremy híres eperkelyhe – bólintott norvég barátnőnk. – Ínycsiklandozó.

Aztán észrevettem, hogy Pamela és Lindsay is belép a konyhába.  Valószínűleg együtt csináltak valamit Kristannával, habár erről nekem fogalmam sem volt. De ők hárman egyértelműen nem csak most futottak össze.

- Hol jártál, bébi? – kérdezte Devon Kristannától? – Már kezdtem aggódni miattad.

- Elvittem Pamelát és Lindsay-t egy túrára a vulkánhoz. Hosszú és kimerítő menet volt, de jól szórakoztunk.

- Trish nem ment veletek? – érdeklődött tovább a pennsylvaniai szépség. – Ő egyszerűen imád túrázni.

Kristanna gyorsan Lindsay-re pillantott, majd ismét vissza Devonra.

- Hívtam, de nem érdekelte. – Amikor ismét egy lopott pillantást vetett Lindsay-re, hirtelen fény gyúlt a fejemben. Trish bizonyára nagyon szívesen ment volt, de visszakozott, amikor megtudta, hogy Lindsay is ott lesz. Az elkerülhetetlen minimumra akarta visszaszorítani az interakciói mennyiségét a lánnyal.

- Jeremy! – üdvözölt norvég barátnőnk vidáman, miközben odalibbent hozzám és átölelt. – Hogy vagy?

Én is köré fontam a karjaimat és a vállának támasztottam az államat.

- Miért mentél a vulkánra a tudtom nélkül? Te is tudod, milyen veszélyes hely az.

- Nagy lányok vagyunk – kuncogott Kristanna, miközben ellépett tőlem és Pamela és Lindsay felé intett. – Tudunk vigyázni magunkra.

Ismét átölelt, majd megcsókolta a fülemet és halkan bele suttogott: - Itt a tökéletes alkalom, hogy beszélj Lindsay-vel Amy-ről. Puhítsd meg és add meg neki, amire vágyik! – A szemeim elkerekedtek, ahogy folytatta: - Lindsay azt mondta nekem, hogy kefélni akar veled. Add meg neki, amire vágyik és tedd boldoggá! Aztán pedig beszélj vele a kikötözős dolgokról!

Amikor elhúzódott tőlem, gyanakvó pillantásokat vetettem rá. Tényleg azt mondja nekem, hogy feküdjek le Lindsay-vel? A reménybeli jövendőbelim elfogadja, sőt, még bátorítja azt, hogy intim kapcsolatba kerüljek valakivel a belső, újonnan felépített köreinken kívülről?

Kristanna visszamosolygott rám és határozottan bólintott, mintha csak olvasott volna a gondolataimban. Igen. Pontosan erre vágyott. Hát persze, mondtam magamnak, ez még mindig a sziget, az előző három hét nyitott szexuális atmoszférája pedig továbbra sem szállt tova. Ráadásul Kristanna sosem volt féltékeny típus. Mindig is tudta, hogy megvan a szilárd helye a szívemben.

Persze még ott volt Lindsay maga is. Azt mondta Kristannának, hogy le szeretne feküdni velem? Már jó ideje volt, hogy utoljára együtt henteregtünk. Talán túl régen is. Az igazat megvallva, az utolsó alkalom, amikor Lindsay-vel együtt voltunk, az a gang-bang utáni reggel volt. Vagyis immáron két hete. Ez a lány viszont továbbra is megőrjített. Talán le kellene engednem a védő pajzsomat és kicsit felhőtlenül szórakozni.

Kristanna Devon karjába fonta a sajátját és elhúzta a másik lányt a konyhaszéktől. Szabad kezét közben Pamela felé nyújtotta, aki boldogan el is fogadta azt.

- Gyertek! Menjünk el valahova, ahol hármasban tudunk beszélgetni! Mit szólnátok a könyvtárhoz?

- Jeremy is jöhetne velünk – javasolta Devon.

Kristanna egy röpke pillanatig Lindsay-re pillantott, majd visszamosolygott Devonra.

- Kicsi Lindsay szeretne némi időt kettesben tölteni Jeremy-vel. Néhány vidám percet.

- Ó! – csillant fel a másik lány szeme, ahogy megértette a célzást.

- Mit gondoltok, adjunk neki lehetőséget? – nézett barátnőire Kristanna.

Amikor Devon rám pillantott, én megvontam a vállamat.

- Örülnék, ha később csatlakoznál hozzánk – mondta, miközben hozzám lépett és egy röpke csókot nyomott a számra. Kristanna ugyanígy tett és megtoldotta még egy csillogó mosollyal is. Devon közben lopott egy csókot Lindsay-től is, majd megragadta a jégkrémes kelyhet és engedte, hogy Kristanna kivezesse őket Pamelával a konyhából.

Lindsay elpirult a Devontól kapott csók miatt. Szótlanul kivárta, amíg a másik három nő elhagyja a konyhát, majd felém fordult és rám villantotta legszélesebb, őszinte mosolyát.

Nem is kellettek hozzá szavak, hogy felismerjem Lindsay-ben a gyakorló szexnimfát. Kevesebb mint három hete vesztette el a szüzességét Trish-sel és velem, és már most számtalan tapasztalatot szerzett a testi örömök terén. Hihetetlenül tisztának és aranyosnak festett, de ott fénylett benne egy csipetnyi huncutság is a felszín alatt, ami még épp csak kezdett kifejlődni.

Alapvetően Lindsay-t jó lánynak nevelték és valószínűleg épp elégszer hallotta a szüleitől, hogy a szex milyen rossz dolog. Ez a gondolat valószínűleg mélyen gyökeret is vert belé. Azonban ez a jó kislány a lelke mélyén rossz akart lenni. Őszintén, semmi gondom nem volt azzal, hogy Lindsay új dolgokat akart megtapasztalni, de az elmúlt időkben közte és Amy között történtek már kezdtek túl messzire menni.

Mind Kristanna, mind Pamela próbált meggyőzni az elmúlt napokban, hogy üljek le vele és beszéljek a lelkére. Ezzel minden rendben is lett volna, de sajnálatos módon attól féltem, hogy egy ilyen beszélgetés hangvétele sokkal inkább egy apa-lánya-beszélgetésé lenne, mint bármi másé. Atyáskodóan kellett a szárnyaim alá vennem Lindsay-t és elmagyarázni neki, hogy az, amit Amy-vel csinálnak, miért rossz. Először is…

- Helló, kedvesem! – viszonoztam szótlan köszöntését, alaposan végig mérve csapzott megjelenését. Egy topot és egy sortot viselt, amiben úgy festett, mint aki épp most futotta le a maratont. Haja kócosan állt és egész lényében fáradtnak és elcsigázottnak tűnt. Sminkje is teljesen szétzilálódott, azonban még így sem volt okom panaszra. Az én számomra ő mindig csodásan festett.

Gara Arias alias Lindsay

- Úgy tűnik, elég nehéz menetben volt részed a vulkánon.

- Sosem másztam még ilyen magasra életemben – sóhajtott, mielőtt ismét elmosolyodott volna. – Kristanna elmondta, hogy a hegyet Mount Jeremy-nek hívják. Igaz ez?

Lassan bólintottam.

- Igen. Mount Jeremy a neve. 980 méter magas. Egymásról neveztünk el mindent a szigeten. A Devon Falls-nál már voltál is, drágám. És van Kristanna Field is.

Lindsay halkan kuncogott.

- Kristanna elmondta, hogy a nagy terasz a lakrészed előtt a Pamela Pavillon nevet viseli.

- Pamela Pavillon? – visszhangoztam. – Nem is tudtam, hogy annak a terasznak van neve. De jó titulusnak tűnik. Pamelával sok mély beszélgetésünk volt ott – mosolyodtam el az emlékektől. – Jól hangzik.

- Én szeretnélek téged is megmászni, Jeremy – vigyorgott Lindsay. Kinyújtotta kezét és végig húzta mutatóujját a vállamon.

Farkam megvonaglott gatyámban, én pedig felnevettem szuggesztív szavai hallatán.

- Ez az, amire most egyedüliként vágysz velem kapcsolatban, kedvesem? Hogy „megmássz”?

Lindsay hirtelen összepréselte az ajkait.

- Igen. – Összevonta a szemöldökét, miközben folytatta: - Tudod, hogy már két hosszú hete volt, hogy utoljára leszoptalak? Mostanában eléggé sok időt töltöttél Kristannával. Persze ez meg is érthető. – Lindsay kényelmetlenül toporgott, mielőtt hozzátette volna: - Már régóta nem volt rám semmi időd.

- Sok minden történt mostanában, kedvesem – mondtam. – Sajnálom, hogy hanyagoltalak.

Lindsay közelebb lépett és végre áthidalta a közöttünk lévő amúgy se nagy távolságot. Fiatal, feszes testét az enyémhez nyomta és végig futtatta kezét az oldalamon.

- Nos, ma legalább nem fogsz engem hanyagolni. Most nem fogom hagyni.

Folytatása következik!

Heti ajánlat - A vágy tárgya

Kit ne csábítana ez el?

Laura kalandjai I. könyv - Laura ébredése

Lopott pillanatok Jennával 6. fejezet

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2018. május 30.

******************************************************************************************

Továbbra is váltogattuk egymást a többi csapattal. Egy hét itt-ott, majd vissza a szokásos teendőinkhez, amíg ismét ki nem küldtek minket. Azon a nyáron Laurennel Arizonába és Georgiába mentünk. Azok voltak a legmelegebb napok emberemlékezet óta. Ősszel visszaküldtek minket olyan államokba, ahol már korábban jártunk… olyan cégekhez, akik már kinyilvánították érdeklődésüket, hogy csatlakozzanak a Tompkinshoz. Amikor már kezdett hidegebbre fordulni az idő, Minnesotába és Észak-Dakotába küldtek minket. Az utóbbiban történt, hogy egy korai hóvihar alatt kezdtük Laurennel összerakni a darabkákat.

Miután nyitva tartottuk a szemünket és a fülünket a visszatérésünket követően, Lauren felfedezte, hogy egy gyakornokot elutasította az egyik ügyvéd… mert ő is leszbikus. Erre kifakadt, hogy nem ő itt az egyetlen és felsorolta a mi nevünket is, akiket ismer a Maggie’s-ből. Azzal fenyegetőzött, hogy bepanaszolja az illetőt a HR-eseknél. Bár az ügyvéd faképnél hagyta szerencsétlen lányt, az kiderült, hogy igencsak jóban van Timmel. A barátok pedig beszélgetnek. Különösen az ilyen szoknyapecér fickók.

Logikus volt. Tim bosszút állt rajtunk. Vagy legalábbis rajtam. Nem számított, hogy Laurennel igazából nem vagyunk együtt. Visszautasítottam, ő pedig azzal büntetett, hogy a lehető legrosszabb helyekre küldött minket, a lehető legrosszabb időpontokban

A karácsonyi hétvégén részt vettem egy öregdiák partin az egyetemen és belefutottam Dr. Robardba. Számtalan alkalommal igénybe vette a szolgáltatásainkat és én segítettem neki megnyerni két ügyet is. Néhány pohár pezsgő mellett elárulta, hogy a tudomására jutott, Tim a tengerentúlon is ki szeretné terjeszteni a cég kapcsolatait. Sőt, már neki is látott egy csapat összeállításához, ami külföldre utazik potenciális ügyfelekkel tárgyalni, Dr. Robard pedig a lista elején volt, elvégre Franciaországban élt. Egy megbízható helyi cég birtokában megnövekednének az esélyei a plasztikai sebészetbeli érdekeltségeiben.

A tudás birtokában Tim potenciális piszkos ügyleteiről és a befolyásáról, amivel eldöntheti, ki menjen Franciaországba, becsörtettem az irodájába az első napon az ünnepek után. Eleinte tagadta, hogy bármi rosszat is tett volna a Laurennel közös kiküldetéseink terén. Nem volt semmi konkrét bizonyítékom azon kívül, amit Lauren hallott. Azonban elfehéredett, amikor emlékeztettem őt, hogy négy hónapig ő volt a partnerem az útjaimon… az utolsón pedig ráadásul megpróbált megcsókolni… kétszer is. Rákérdeztem, mit gondolnának a HR-esek, ha beszámolnék nekik a legutóbbi kiküldetéseimről azután, hogy elutasítottam a közeledését. Aztán átnyújtottam neki a levelet, amit Dr. Robardtól kaptam aznap reggel az ajánlásával, hogy én vezessem a külföldi csapatot.

Az Újévet Párizsban töltöttem Dr. Robarddal és a feleségével, miután Laurennel nyélbe ütöttük az üzletet a helyi kapcsolataival. Maradéktalanul boldog kellett volna hogy legyek, de ahogy vártam az utolsó pillanatokra az Eiffel-toronynál, valami a szívembe mart. Azt kívántam, bárcsak valaki különlegessel lennék itt. Valakivel, akire már régóta nem gondoltam.

Lauren arcon csókolt éjfélkor, majd rákérdezett, jól vagyok-e, amikor meglátta a fátyolos tekintetem. Viszonoztam a gesztusát, majd egy erőltetett mosollyal az arcomon bólintottam. A karomba fonta az övét és a vállamra hajtotta a fejét, miközben elkezdődött a tűzijáték. Az volt az első alkalom, hogy bármiféle érdeklődést mutatott irántam. És az első alkalom, amikor arra gondoltam, hogy talán amire vágytam, az már régóta mellettem volt.

***

Rendeznem kellett a gondolataimban a Franciaországban történteket, miután visszatértünk. Elhatároztam, hogy beszélek Laurennel a következő pénteken, ő azonban nem volt a szokott asztalunknál munka után. Az igazat megvallva a liftnél sem láttam reggelenként, ahol az elmúlt hónapokban mindig összefutottunk. Amikor Bradnél érdeklődtem róla, azt mondta, államon kívül van. Az anyjuknak segít gondoskodni a beteg nagymamájukról. Nem tudni, mikor tér vissza. Lehet pár nap, de akár pár hét is, az orvos diagnózisától függően. Úgyhogy háttérbe söpörtem a bizonytalan érzelmeimet és a munkámra koncentráltam.

A január és a következő hónapok ismét a megszokott rendben teltek. Több jogi ügyön dolgoztam és kevesebb úton vettem részt, aminek köszönhetően több időt tölthettem a Maggie’s-ben a hétvégeken. Ott találkoztam Beth-szel.

Egy vörös lány volt a hozzá passzoló fáklyaszerű személyiséggel. Volt benne valami elképesztően vehemens vágy a tanulás felé, és az a gyengédség, amivel egy másik nővel bánt, ami magával ragadott. Keveset tudtam még akkor arról, hogy magamról is mennyit tanulhatok.

Fenntartásokkal kezeltem, miután nyíltan bevallotta, hogy biszexuális, de hamarosan nagyon hozzám nőtt. Pár randit követően pedig már megmutattam neki azt, amit Susie-tól és Celene-től tanultam. Segítettem neki magára találni. A szárnyaim alá vettem őt.

Cserébe ő bevezetett a piercingek világába. Neki volt egy a csiklójában. Eleinte taszított a gondolat, de minél több időt töltöttem vele, annál jobban megértettem, mennyire felfokozza ez a kis kiegészítő az élvezeteit. Egyre jobban belemerültem az izgatásába, csak hogy hallhassam Beth intenzív zihálását.

Vágytam egyre magamnak is? Nem. De ha a megfelelő nőnek lenne ilyesmije… Ó, egek!

Beth vágyott egyre-egyre a két mellbimbójába is. Apró csipeszeket hordott, néha hetekig is, szokva az érzést, milyen lehet, amikor már fémkarikák lógnak ott. Egy kis győzködés után engedtem, hogy nekem is csipeszt tegyen a bimbómra. Még mindig bizonytalan voltam, hogy tetszik-e az érzés, amit kivált, de őt szívesen kényeztettem, amikor együtt voltunk.

Elképesztően vonzódott a kikötözéshet is. Egy korábbi pasija mutatta ezt meg neki és ő is elismerte, így sokkal jobb a szex. Némi próbálkozás és balsiker után mindketten felfedeztük, hogy én sokkal jobban élvezem kikötözni őt, mint fordítva. Azt mondta, ezek szerint én egy domina vagyok. Én csak nevettem rajta, de közben élveztem felfedezni a különböző módszereket, amikkel gyönyört okozhatok neki.

Lauren nagyjából két hónap után tért vissza. A távolléte szinte teljesen leszívta. Amikor ismét csatlakozott Beth-hez, hozzám és a többi barátunkhoz a Maggie’s-ben, csendes lett és távolságtartó.

Amikor eljött a legközelebbi kiküldetés ideje, nem Laurent jelölték ki partneremnek. Négy napra küldtek ki egy ügyvédnővel Texasba. Ő vitte el a show-t és végül egy ingyenes szállogai kiruccanásnál és étkezésnél kötöttünk ki, mert egyik cég sem akart csatlakozni hozzánk. Úgy tűnt, az egész akció kezd kifogyni a szuflából.

Amikor hazatértem, Beth azzal fogadott, hogy úgy hiszi, nem végzett még teljesen a pasikkal. Mivel úgy gondolta, nem lenne fair elvárni tőlem, hogy osztozkodjak rajta, beleegyezik, hogy lezárjuk a kapcsolatunkat. Lauren kissé felvillanyozottabbnak látszott ezek után, de még mindig nem volt a régi önmaga, amikor egyedül elutaztam Franciaországba három hétre, hogy egyeztessek Dr. Robarddal és megejtsek egy mini vakációt Olaszországban.

A harmadik napon a tengerentúlon találkoztam egy imádnivaló cukorfalattal, Chloe-val, aki pincérnőként dolgozott az Acqua Al 2-ben Firenzében, az egyik kedvenc helyemen, amit még az ottani tanulmányaim alatt fedeztem fel. Bár tisztáztam, hogy csak nagyon rövid ideig vagyok ott, ő mégis örömmel körbevezetett és elszórakoztatott. Minden létező módon.

Évek óta nem éreztem ennyire jól magam. De a földi paradicsom túl hamar véget ért.

Amikor visszatértem, Lauren elhívott vacsorázni. Mindent elmondott a nagymamájáról és az anyukájáról. Hogy milyen nehéz volt látni, ahogy az előbbi elveszíti a régi erejét, az utóbbi pedig folyamatosan ostorozza őt a leszbikussága miatt. Lauren azt kívánta, bárcsak ne is ment volna haza. Már majdnem elmondta az anyjuknak, hogy Brad egy leszbikus bárban dolgozik, hogy legalább osztozhasson a terhen, de tudta, hogy ez nem lenne fair a fivére felé. Így hát tűrte az anyja kritizálását és eljött nem sokkal azután, hogy a nagymamája elhunyt. Tudta, hogy visszatérhet a mi speciális kapcsolatunk biztonságába.

Nem mondta ki, de tudtam, mit élhetett át, amikor egy másik nő karjaiban talált. Bár sosem tette nyilvánvalóvá, hogy többet akar barátságnál, de erősen gyanítottam, hogy ez motoszkál a háttérben, és csak a megfelelő időpontra várt.

Fájt, hogy ő ennyire megnyílt nekem, miközben én ezt már hónapok óta nem tudtam megtenni. Hogy én nem tudtam viszonozni az érzéseit, amikor arra lett volna szükség. Azok alatt a hónapok alatt rájöttem, hogy az a kötődés, amit Párizsban éreztem, nem Lauren felé irányult. Meg se közelítette azt, amit Susie… Celene… Beth… vagy akár Chloe iránt éreztem.

És egyikük sem érhetett Katnek a nyomába sem.

***

Ismét beleragadtam a mókuskerékbe. Azok után, amilyen sikert elértem a cég kiterjesztésében Franciaországban, többet küldtek a tengerentúlra más csapatok társaságában. Egyszer Lauren is velem jött, amikor Dr. Robardnál töltöttük az időt, de többnyire egyedül voltam, vagy mindig mással. A magányos útjaimon minden adandó alkalommal elcsatangolhattam. Meglátogattam azokat a helyszíneket, amiket már évek óta nem láttam. Azonban leszoktam arról, hogy mindenhol felszedjek valakit. Beleuntam a futó kalandokba, amikről tudtam, nem vezetnek sehova. Anélkül semmiképp, hogy Európába költözzek, az pedig eszem ágában sem állt. Legalábbis egyelőre nem.

Mindig boldogan tértem vissza az Államokba, ahol visszatérhettem a megszokott munkámhoz és láthattam a barátaimat, különösen a Maggie’s-belieket. Senki sem fogta meg különösebben a figyelmemet, ami elnyerni látszott Lauren elismerését, tekintettel arra, hogy egyre többet mosolygott rám. Úgy tűnt, elfogadja, hogy szingliként annyi időt tudok tölteni vele, mint korábban is, és ez meg is felel neki. Akárhogy is, én örültem, hogy van egy ragaszkodó barátom. Különösen azután, hogy Meredith a keleti partra költözött, megnövelve a telefonköltségeinket.

A következő hónapokban lassan elfogytak a nemzetközi utak, épp úgy, ahogy az államközik is. A felsővezetés úgy döntött, most már elegendőek a konferenciahívások mindkét irányba, betöltve azt a szerepet, amit korábban a személyes találkozók nyújtottak. Én nagyon személytelennek tartottam az egészet, de nem nekem kellett elszámolnom a cég pénzével. Ráadásul így többet maradhattam Chicagóban és koncentrálhattam a valódi munkámra.

Az élet kezdett visszatérni a normális kerékvágásba, vagy legalábbis annyira normálisba, amennyire lehetett. Mindez pedig azt jelentette, valami készülődik a láthatáron, ami majd mindent felforgat…

Folytatása következik!


A fordító megjegyzése: A történet ezek után ismét a Lopott pillanatok című történettel párhuzamosan folytatódik tovább. Erre viszont csak később kerül majd sor, miután kicsit haladtunk a többi jelenleg futó projekttel is.