Casting 13. rész - Ramóna a vár legkapósabb szolgálója

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Casting 1. rész
Előzmények: Casting 12. rész

****************************************

Rami kétféle ruhát próbálhatott fel, mindkettő a földig ért, derékban kicsit húzott, halványkék, illetve halványzöld, egyszerű anyagból készültek, és csak a dekoltázsuk különbözött.

– Mutasd a másikat is! – kérte a rekedtes hangú, csupa-szeplős nő, aki a gurulós állványokon lógó jelmezeket és az öltözködést felügyelte. Türelmetlenül várt, nem sok időt engedett senkinek sem, alig adta át a ruhát, már látni is akarta felvéve, eligazítva. – Ez marad – jelentette ki, és gondosan beigazította a lány bimbóit a le-lecsúszó jelmez takarásába.

Horni élénksárga, aranylómintás, de cseppet sem hivalkodó ruhát kapott, s kedvtelve nézegette magát a billenthető tükörben.

– Jó lesz – szólt rá a reszelős hangú nő –, ne vesd le!... És te se! – mutatott Ramónára. Aztán a többieket vizsgálta végig, és majdnem mindenkitől visszakérte a jelmezt.

Horni a lelátón sorakozó műanyagülőkék felé indult, Rami követte:

– Le szabad ebben ülni?

– Nem állhatunk egész nap.

Felhúzták és elsimították a ruhát, Horni még a műanyag szék támlájára is ráhúzta, hogy meg ne gyűrődjön, úgy ereszkedtek le.

– Neked sem volt még hosszú ruhád?

– Ilyen flancos nem, meg különben is… bugyi nélkül? Odaragad a seggem a székhez.

– Nekem meg kibuggyan a cicim minden mozdulatnál – panaszkodott Ramóna.

– Majd lerendezik hamarosan! – dőlt barátnője vállára Horni, és hangtalanul nevezett.

– Honnan tudod?

– Törvényszerű. Ha beakasztanak a színpadra egy pisztolyt, annak el kell sülnie. Nem ismered? Te meg azért kaptál ilyen ruhát, hogy…

– Gondolod, hogy közé rakják?

– Az ám! Mellbe leszel kúrva, kislányom!

– Jó, szeretem… mert látom, amikor elsül. Izgi.

– Majd visszanézheted a filmen.

A forgatási sarokban valaki magasba emelte a mutatóujját, és találomra megfenyegette a távolabb várakozókat. Horni és Rami egymásra nézve vállat vontak: ők igazán nem hangoskodtak.

Egy hórihorgas, szemüveges – szűken 18 éves – srác cibálta ide-oda az egyik kamerát, állványostól és vállon, leguggolva és behajolva, míg a másikat, a rögzített kamerát csak néha-néha kapcsolta be. Többszörösen körbetáncolta a szereplőket.

A majomfejű és még két férfi távolabbról figyelték a felvételt, ügyelve arra, hogy még az árnyékuk se lógjon be a képbe.

– Állj! – kiáltott fel egyikük. – Ne nézz bele a kamerába, rá se nézz, mintha ott se lenne!

– Igaz – hagyta jóvá az operatőr, leeresztve a súlyos készüléket –, de ezért nem kellett volna leállnunk, mert hangot nem veszünk, különben is kivágjuk a felpillantást.

– Nem győzünk vágni, ha sok szemetet bennhagyunk… – mormogott a reklamáló, majd intett: – Folytassátok!

A szereplőket a rövid megállás ki sem billentette pozíciójukból. A magasabbik lány hófehér hátával visszatámaszkodott a srác oldalához, és lihegve élvezte a markolászást, a másik pedig, térdelésben maradva, újra bekapta a falloszt.

– Vegyük fel a másik oldalról is! – harsant az utasítás.

– Nem jó a háttér – mondta az operatőr.

– Oké, akkor mindenki elfordul 90 fokkal!

Rövid helyezkedés után folytatódott a háromszereplős jelenet.

– Meddig tart? – kérdezte Ramóna a barátnőjétől.

Horni elhúzta a száját:

– Végig.

– De hány perc?

– Honnan tudjam? Minél hosszabbat vesznek fel, annál jobban meg tudják vágni…

Lehet, hogy mondani akart még valamit, de a kamerák árnyékából figyelő férfiak egyike felkiáltott:

– Hol a királylány? – Mivel a teremben minden szempár a lelátón ücsörgő Horni felé fordult, ő is megtalálta. – Gyere ide, mert már legalább kétszer el kellett volna vonulnod mellettük!

Horni nem értette, de odasietett. Valamit magyaráztak neki, mire megállt a trió közelében, s amikor az operatőr intett, akkor közömbösen, fejét is elfordítva elsétált mellettük. A túloldalon kiment a díszletből, tett egy nagy kerülőt, és megismételte az iménti jelenését.

– Oké, valamelyik jó lesz a kettő közül. Most megismételjük úgy, hogy lazán közelítesz, kíváncsian megtorpansz, kicsit meghajolsz, hogy jobban láss mindent, dobbantasz a lábaddal, majd durcásan elviharzol. Ezt is elég lesz kétszer felvenni.

Horni királylány beállt a rajtvonalhoz – ahol a díszletek kezdődtek –, és várt a jelre.

Ramóna a szája elé kapta az öklét, annyira izgult a barátnője sikeres szerepléséért. Végre felhangzott:

– Oké, kész! Most felvesszük a végét. – A férfi belepillantott a baljában tartott papírokba: – Nem kell külön indítani, folytatólagosan menjen rá mindkét kamera… térdeljen le a másik lány is… igen, a konyhalány is… kapkodjatok a falatért, egymás szájából vegyétek ki… gyorsabban… addig vesszük, amíg a lovászfiú el nem osztotta az anyagot kétfelé… – Hátrafordult, mintha a többi már menne nélküle is, és a papírjaiban kutatva folytatta: – Öltözzön be az első szolgálólány!

Ramóna zavartan felemelkedett a műanyag székről, és integetve jelentkezett.

– Készítsd ide magad! Több egyperces közjátékot felveszünk egyben. A sztori úgy szól, hogy ahányszor erre jár a királylány, téged mindig éppen gyömöszöl valaki, behajolsz az ablakba, ruhád a nyakadban, és észre sem veszed a koronás nagylányt. Ilyen kapós menyecske vagy. – Hátraszólt: – Minden hímnemű sorakozzon fel, egyiken csak csizma legyen, a másikon csak nadrág, a harmadikon csak sisak, és így tovább! – Visszafordulva folytatta: – A sokadik menet után a királylány besokall, és magával rángat a szobájába, hogy megbüntet, de végül majd kinyaljátok egymást és ruhát cseréltek.

Ramóna ekkor úgy érezte, hogy visszavonhatatlanul filmsztár lett, és egy perc alatt eldöntötte magában, hogy soha többé nem fog bedőlni Györk kisfiús mosolyának.

Vége

Casting 12. rész - Kosztümös film készül meztelen szereplőkkel

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Casting 1. rész
Előzmények: Casting 11. rész

****************************************

Úgy telt el az a pár nap a próbafelvételig, hogy Ramónának nem sikerült összefutnia a férfivel. Talán kerüli, mert fél a lebukástól? Vagy megunta? Sokat nem tudott vele foglalkozni, mert, ahogy közeledett az időpont, minden gondolatát a saját döntése és szerencséje kötötte le. „Majd, ha megjövök, mint sikeres színésznő, könnyebb lesz elmesélni!” – gondolta a lány, és még örült is, amiért előtte már nem találkoztak.

A próbafelvétel előtti éjszakán egy pillanatot sem aludt. Tudta pedig, hogy kipihenten kellene megjelennie, hiszen a filmezés koncentrációt igényel, ám vezényszóra elaludni ugyanúgy lehetetlen, mint parancsra elélvezni.

Megnyugodva látta, hogy az övén kívül is akad még számtalan karikás szem, és – az izgalom ellenére – óriási ásításokat nyomnak el tohonya tenyerek. Bár két lány mindenkinek megsúgta, hogy ők az éjjel is forgattak, innen a fáradtság, a többségnél a drukk okozta a kialvatlanságot.

– Te nem izgulsz? – kérdezte Ramóna a válogatáson megismert lánytól, Hornitól.

– Minek? Attól nem haladunk gyorsabban.

– Nem is azért… Milyen a próbafelvétel?

– Nem nagy szám. Elpróbálsz egy jelenetet, amit rögzítenek, aztán visszanéznek, hogy milyen vagy a filmen. Ennyi. Van, akinek rossz a fotó-arca, vagy megbénul a kamera előtt, az ilyeneket még időben kirúgják.

Egy sportcsarnok két olyan sarkában halmoztak fel díszleteket és kellékeket, ahol a legkevesebb dolgot kellett letakarni, de még az eredeti padlót is lefedték sziklamintás tapétával. A 10 lány érdeklődve nézegette a várak lőréséhez hasonlatosra kidolgozott nyílást, ami – távolabbról kevésbé felismerhetően – kartonból készült, és a sehová sem nyíló, deszkákból összetákolt ajtót, amelyet egy ugrószekrényhez támasztottak. Úgy mutatott ez a sarok, mintha részeg építészek egyszerre, ugyanott több várba belekezdtek volna, és mindet eleve romnak alakítanák ki.

Különféle korosztályt képviselve nyolc férfi is várakozott, kissé elkülönülve a lányoktól, ám folyton őket méregetve.

– Azok már be vannak indulva – jegyezte meg Horni a pasasok felé bökve.

– Nekem nem hiszem, hogy bemenne most… valami – mondta aggódva egy kedves arcú, nagymellű lány, aki Ramóna mellett állt, és azokat a srácokat nézte, akik nadrágon keresztül simogatták magukat.

– Nyugi, adnak síkosítót! – vigasztalta Horni.

– Amúgy is elég szűk vagyok…

– Majd kitágulsz!

Hirtelen elnémult a terem, megszűnt a morgás, az ideges sugdolózás és a fölényes kioktatás.

Az a férfi lépett be az oldalajtón, aki a castingon szinte folyamatosan telefonált, s aki végül Ramónát kiválasztotta. Középre, előre sietett, derekával nekitámaszkodott egy kameraállványnak, és végignézett a társaságon. Mintha megszámolná a szereplő-jelölteket, vagy megkísérelne emlékezni mindegyikükre, némelyiküknek odabiccentett, s amikor végzett, összecsapta a tenyerét:

– Gratulálok, hölgyeim és uraim!

A szavak nyomán támadt csend fájó volt, tekintélyt és figyelmet parancsoló.

– Gratulálok – folytatta –, mert sok jelölt közül kerültetek kiválasztásra… De, mielőtt elszállnátok a saját dicsőségetektől, el kell árulnom, hogy egy szemernyit sem vagytok jobbak, mint azok, akik most nem kerültek ide. Nem vagytok rosszabbak sem, de jobbak meg pláne nem! Csak mások. Határozott elképzelésünk volt, hogy milyen karakterek kellenek a filmbe, és a szerint kerestünk és találtunk meg benneteket. Ti álltok a legközelebb azokhoz a karakterekhez, amelyek szükségeltetnek a filmben.

Elhallgatott, és a győztes hadvezér tekintetével ismét végigpásztázta a 10 női és 8 férfi szereplőt. Vörösben játszó haja és szája sarkáig kunkorodó oldalszakálla plüssmajomhoz tette hasonlóvá.

– Ezerszámra gyártja a 3 perces pornó-klipeket… – morogta a fogai között az a lány, aki az imént úgy vélekedett, hogy neki semmi sem menne be az izgalomtól. – Kíváncsi lennék, mit alakítana, mert az ilyenek csak elméletben jók.

A férfi, mintha csak meghallotta volna, megválaszolt néhány kérdést, olyanokat, amit hangosan fel sem tett senki:

– Nem klipet forgatunk, hanem kétórás filmet, sok szereplővel. Ti mind főszereplők lesztek, és mellettetek még statiszták is előfordulnak. Kosztümös film, úgyhogy meg ne lássak olyan tárgyat, ami nem illik a 600 évvel ezelőtti környezetbe! Először mindenkivel felveszünk egy-egy epizódot, ami szerencsés esetben illeszkedik a filmbe, ha nincs szerencsénk, akkor pedig szívfájdalom nélkül elköszönünk egymástól. Ugyanígy veheti a motyóját mindenki, ha nem tartja be a rendezői utasításokat, zavarja a felvételt, vagy bármilyen módon akadályozza a gyártást.

A csarnok magasban lévő ablakain beözönlő napsugarak a díszletekhez érkeztek, ezért néhány ember egy fehér lepelből álló paravánt húzott a fény útjába.

– A világosítók már dolgoznak – mosolygott a majomfejű, de szimpatikus férfi –, ideje munkához látni! A sztori viszonylag egyszerű, de számíthattok rá, hogy mindenkinek lesz egy-két mondata, amit dadogás nélkül el kellene mondania, és az egész film alatt lesz egy narráció és egy kifejező zene. Most először vetkőzzetek le egy csoportképhez, utána felveszünk egy epizódot, közben a többiek hangtalanul ruhát próbálnak a legtávolabbi sarokban, és várják a jelenésüket. Figyeljetek, mert egyes szereplőket többször is szólíthatunk.

Az elkészítendő film 18 szereplője, ott ahol éppen állt, kapkodva vetkőzött, és egyszerűen leszórták a padlóra a ruhadarabokat. Alig 1 perc múlva a sehová sem nyíló ajtó mellett összeálltak egy csoportképhez, majd elhangzott három név, ők kezdhetik a felvételt.

Ugyanezekben a percekben Györk megkerülte a háztömböt, hogy ne haladjon el a kávézó előtt, majd beosont a ház udvarára.

Már napokkal korábban eldöntötte, hogy olyankor fog bekopogni az első emeleti lakásba, amikor a barna pincérlány, Nilla éppen dolgozik. Mert ez azt jelenti, hogy a másik – a vörös hajú – otthon van. Beérett a terv. Már tudta, hogy a vörös munka- és lakótárs ugyanolyan szexmániás, mint akit sikeresen megismert, de azt is hallotta különféle sztorikból, hogy nem keverik össze a pasikat, azaz mindegyik csak a sajátjaival kavar.

– Egymás fogkeféjét is tiszteletben tartjuk – magyarázta egy alkalommal Nilla, mielőtt bekapta volna a férfi falloszát.

Györk mégis megkockáztatott egy próbát. Úgy gondolta, miközben az ujjai kopogáshoz görbültek, hogy a két pincérlány hosszútávon le fogja csapolni minden felesleges energiáját, csakhogy ehhez az egyik mellé meg kell szereznie a másikat is. Ramóna egyre ritkábban jutott eszébe, hiszen a tapasztalatlan, kezdőnek számító kiscsaj nem jelentett semmi vonzerőt az ördögi Nillával szemben, és akkor még itt van karnyújtásnyira a másik csaj…! Megnyalta az ajkát, mielőtt bekopogtatott.

Folytatása következik!

Casting 11. rész - Két szoba az emeleten

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Casting 1. rész
Előzmények: Casting 10. rész

****************************************

– Iszunk egy kávét? – lépett a meglepett Györk asztala mellé a délelőtti pincérlány. Nem azon az ajtón keresztül jött vissza, amelyen át távozott, hanem az utca felől.

A férfi reflexszerűen a pult felé intett, ahol a másik lány már megkezdte a délutáni műszakot.

– Nilla vagyok – nyújtotta a kezét, még mindig álló helyzetéből a barna lány.

Györk felállt, a nevét mormogta, és igyekezett folyamatosan mosolyogni.

– Kapunk két kávét? – rikkantott Nilla a pult mögötti kolléganőjéhez. – Gyere, fönt megisszuk! – szólt a férfinek, és útközben felkapva a tálcára készített csészéket és poharakat, a hátsó ajtót vette célba.

„Galéria van a raktár felett?” – vonta meg a vállát Györk csalódottan, de bizakodva, hogy onnan már egyenes út vezet a lány ágyába. Haza nem szívesen hordott idegen nőket, mert még a bejáratottakkal is előfordul, hogy valamit ottfelejtenek – legalább egy hajgumit, vagy egy magányos fülbevalót –, bármilyen alaposan vizsgálja át a lakást utánuk. Az is nagy előnye az idegen helynek és idegen ágynak, hogy onnan bármikor eltávozhat – amint végzett –, otthonról meg néha elég bonyolult útnak indítani az alkalmi vendéget.

Egy raktárhelyiségen mentek keresztül – a lány úgy lépkedett, ahogy csak a cirkuszi artisták képesek a kötélen, vagy a manökenek a kifutón, egymás elé pakolt lábfejjel –, majd egy belülről kilinccsel, kívülről kulccsal nyíló ajtón át az udvarra értek. Nilla a szomorú, öreg bérház függőfolyosóján, éppen a kávézó feletti lakást zárta ki:

– Mutatom az utat. – Közvetlenül a bejárat mellett, egy ízlésesen berendezett szoba üvegasztalára tette a 2 csésze kávét, szódát, sok-sok aprósüteményt és csokit tartalmazó tálcát. – Én csak a csoki miatt szoktam kávézni – mentegetőzött. – Érezd magad otthon! Akarsz zuhanyozni?

– Itt laksz? – kérdezte a férfi.

– Mert? Nem tetszik?

– Nem arról van szó, de olyan fura, hogy éppen a munkahelyed felett.

– Hát nem praktikus? – Nilla kikapcsolta a farmer széles csatját, két csokit megevett, kettőt beletett a kávéba olvadozni. – Olyan leszek már, mint egy tehén!

– Attól még távol állsz…

– Aranyos vagy. De ne ácsorogj, vagy, ahogy jólesik, tőlem állhatsz is, de ha fekve szeretsz kávézni azt sem bánom!

Györk leereszkedett az üvegasztal melletti egyik puffra, onnan nézte a lányt:

– Te állva szereted?

– Ha még neki is ülnék a csokizásnak, biztos, hogy széthíznám magam! Amúgy meg nem szeretek feküdni, inkább valami mozgalmasabbat választok.

– Akarsz fölül lenni? – nézett fel szemtelen, kisfiús mosollyal a férfi.

– Megdumáltuk! – Nilla letette a csészét, kibújt a felsőjéből, beszagolt a hóna alá: – Most zuhanyoztam – mondta, majd ledobta a melltartóját, és farmerban állt a franciaágy mellett. – Te inkább azt kavargatod helyettem?

Györk hangos koccanással tette le a csészét, s megkerülve a lányt, hátulról magához húzta, megmarkolta a kellemes méretű ciciket, és belecsókolt a nyakába.

– Ez jó, ilyet csinálhatsz még! – nyöszörgött elégedetten Nilla.

– Melyiket?

– Így, mindet – válaszolta a lány, és letolta a nadrágját, amíg lehajolás nélkül bírta. – Mit mondtál? Akarsz zuhanyozni?

– Igen – vágta rá a férfi, és feltűnés nélkül ő is beleszagolt a hóna alá: semmi. – „Mindegy, már nem vonom vissza!”

– Szemben találod a fürdőt.

Vetkőzés. Két ajtó, a kád felett hamar leöblítette a falloszát, gyors törölközés…

Nilla éppen meztelenül az ágy fölé hajolva, lepedőt igazgatott, s visszanézett a válla felett a szabályosan meredező falloszra:

– Te már kész is vagy? Én már nem is kellek hozzá? – Nem moccant, mert Györk mögéje lépett, és farkával simogatni kezdte a kicsi, feszes fenekét. – Volt egyszer egy barátom, az kirázta magának a zuhany alatt, és visszajött a szobába zavartan, hogy „bocsi, de megszokásból…”

– Ez most a te dolgod lesz.

– Még csináld így, aztán meglovagollak! Akarsz közben filmet nézni? Inni, rágyújtani?

– Közben?

– Nem azt kérdeztem? Közben. Úgy jó sokáig bírod, én meg elporoszkálok rajtad…

– Én szeretek benne lenni, nem filmet nézni…Van, aki másképp gondolja?

– Nem erőszak, de nehogy nekem elmenj egy perc alatt!

– Nem fogok, ha lassan csinálod… Lassan érünk messzire!

– Akkor irány a messzeség! Még simogass egy kicsit a farkaddal, ez nagyon jó szokás, 2 centire benyomhatod a punimba is, hadd ismerkedjenek, aztán feküdj hanyatt!

– Milyen nedves vagy! – álmélkodott Györk!

– Te meg milyen kemény…! Mit csodálkozol? Hát nem dugni készülünk?... Benyomod egy picit?

A férfi úgy érezte, hogy teljesen kitölti a forró barlangot, és hallotta a lány megelégedett nyögését is.

– Kár, hogy csak most találkoztunk.

– Miért mondod? Holnap már nem dughatunk?

– Csak, mert eddig is milyen jókat… lehetett volna.

– Eztán is lehet, nem vagyunk lekésve. Na, lefekszel? – Nilla szinte felnyársalta magát, majd lassan, ahogy valaha a gőzmozdony dugattyúja indult, lomhán csúszkálni kezdett a férfin.

Györk a vékony derekat, a maroknyi melleket simogatta, majd egy párnát húzott a feje alá, hogy jól láthassa a mozgást. A szemközti falon helyezték ez a tévét, közel a mennyezethez, hogy akár ebben a helyzetben is lehessen mozizni. – Látszott, hogy a lány valóban ragaszkodik a hosszú lovagláshoz. – Balra a szekrény tükörfala sokkal érdekesebbnek bizonyult, mint jobbra, a néma függőfolyosóra tekintő, hézagosra eresztett redőnyű ablak.

Nilla ráhajolt a férfira, mint a zsoké, amikor a hajrában valamit a ló fülébe akar súgni biztatásul, és csak lihegett, miközben szaporán csúszkált a falloszon. Aztán megint felemelkedett, és vékony, gőgös hercegnőként megrázta a haját, s lépésben haladt tovább.

A férfit szultáni-kéjes elégedettség töltötte el, és a mutatóujját kettőjük közé helyezve várta, mit reagál a lány arra, hogy minden lesüllyedéskor intenzív nyomás éri a csiklóját. A hatás nem maradt el! Nilla úgy dobálta magát, mintha sorozatban érné az extázis.

Ugyanezekben a percekben Ramóna hazafelé tartott, és azon számolódott, hogyan kellene finoman megmondani Györknek, hogy castingon járt, és ami még fontosabb, hogyan közölhetné, hogy behívták próbafelvételre, és minden bizonnyal megkap egy filmszerepet. Lehet, hogy a férfi nem örül majd annak, hogy ő másokkal is fog kefélni, még akkor sem, ha az munka, az a dolga…

Folytatása következik!

Casting 10. rész - Györk választ

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Casting 1. rész
Előzmények: Casting 9. rész

****************************************

Ilyen szép nőt még nem látott. Elképzelte a hosszú, dús, sötétbarna haját, ahogy lágyan szétterül a hasán szopás közben…

Első pillantásra eldöntötte, hogy ki fogja próbálni. Mert Györk a tettek emberének tartotta magát, mégpedig az azonnali tettek emberének, s ha egyszer valakit meg akart szerezni, azt rögtön. Egyedül munka közben fogta vissza a sebességet – vagy legalább arra a kis időre felfüggesztette a munkát –, de amikor ilyen óriási, csillogó, mélybarna szemekkel találkozott, mindjárt tudta, hogy nincs menekvés. Hagyta magát elcsábítani.

– Mindjárt végzek – súgta diszkréten a nő, talán még a szája sem moccant.

Ebből a két szóból Györk leszűrte, hogy nem bámulta hiába, és arra is rájött, hogy elég rutinos a leányzó. Lehet, hogy sosem megy haza egyedül? Mindegy! Ő ettől kezdve fel sem bírt volna állni a székről, és heves erekció lepte meg.

A következő percben megérkezett a váltás, egy hasonló bombázó személyében, csak a hajszínük különbözősége jelezte, hogy barna műszak, vörös műszak… Györk irigyelni kezdte a kávézó tulajdonosát, hogy két ilyen pincérnőt tart, akiket – esküdni mert volna rá – felváltva kefélget. Ő most kitartott már a barna mellett, hiszen lapos pillantásaival nem hiába puhítgatta, de érdemes lenne visszatérni – gondolta –, amikor a vöröskének jár le a műszakja.

Újabb 1 perc múlva a délelőtti lány eltűnt egy ajtó mögött, s Györk már előre sajnálta, ha ebből a szexis cuccból átöltözik kopott-szakadt farmerbe, bár – megnyalta a szája szélét – azt is lerángatja majd róla, amint hozzáfér.

Érezte, hogy útjára indul az előnedvek legelső cseppje. Szerette ezt az érzést – ahogy ő nevezte: a levedzést –, és gyakorta volt is benne része.

Ezt a tulajdonságot őrizte meg kamaszkorából, és a kisfiús mosolyt, amik minden nőnél sikert arattak. 32 éves létére – okkal, ok nélkül – beindult a merevedés, és ha ehhez társult az a kissé félszeg mosoly is, a lányok elolvadtak a gyönyörűségtől, és már léptek is ki a bugyijukból. Még amikor feleennyi esztendőt tudhatott magáénak, nem nagyon értette, hogy a csajok miért változnak meg egyik pillanatról a másikra, amint megpillantják az ágaskodó farkat és a mosolyt… Valamilyen iskolai bulin például kedvtelve nézegette a vékony felsők alatt billegő ciciket, és mindet a markába képzelte. A látványtól és a gondolataitól azonnal felpattant a fallosza, és eleresztette a legelső cseppet, ami ülőhelyzetben nem volt annyira feltűnő, egy lány mégis kiszúrta magának:

– Lyukas a zsebed? – vetette oda gúnyosan, és már a barátnőihez fordult volna elújságolni, hogy mit vett észre, amikor meglátta Györk zavart mosolyát. – Segítsek?

A 32 éves férfi szeretett erre az epizódra emlékezni, amikor az alig 16 éves önmaga nem tudott mit válaszolni a végtelenül egyszerű kérdésre. Ma már számtalan formája eszébe jutna a segítségnek, és bármelyikre igent mondana, de akkor pironkodva hallgatott.

– Gyere ki, majd takarlak közben! – javasolta határozottan a lány, és máris úgy állt elé, hogy a nézelődők tekintete elől elzárja az utat.

Lassan, feltűnés nélkül sikerült kimenniük a teremből, felosontak a lépcsőn, és megálltak a felszűrődő fényektől félhomályos iskolafolyosón.

– Van zsepim… – kapott a szoknyája apró zsebéhez a lány. Elővette a fehér, puha, és valószínűleg illatos papírdarabot, és várt.

Györk, mintha rozsdás csapágyakkal kellene megküzdenie, vontatottan nyúlt a zsebkendőért.

– Mondom, hogy segítek – biztatta a lány –, vedd elő!

Ekkorra a fiú már se látott, se hallott, a mozdulatai merevvé és csikorgóssá váltak. A lány nagyon szép volt, és csillogó szemmel várta, hogy végre előbukkanjon a levedző fallosz:

– Na, mutasd! – Elkapta, megszorította, és olyan sebesen kezdte el rángatni, mintha attól tartana, hogy valaki megzavarja, és esetleg félbe kell hagynia a játékot.

Györk az évek során megtanulta, hogy az ilyen csajok ugyanezzel a csattogó sebességgel szeretne kefélni is, és ha nem ezt kapják, attól a pasitól nem vágynak ismétlésre. Akkoriban azonban még nem rendelkezett ekkora tapasztalattal, sőt alig-alig valamennyivel, ezért szájtátva nézte, amit a lány művel a farkával.

Hamar megérkezett a kiadós eredmény, és azt a csaj szakértően felfogta a zsepivel, miközben megszelídített tempóban folytatta még a húzogatást. Amikor már minden fehérség kifolyt, még egy-két cseppet sikerült gyengéd préseléssel előcsalogatni, majd elkészültté nyilvánította a műveletet:

– Jó volt?

Az emlékek fényét cseppet sem rontotta le, hogy néhány nappal később Györk ugyanerről a lányról – és ugyanerről a buliról – több hasonló élménybeszámolót is hallhatott. Állítólag az egyik esetnél még a száját is használta.

Hány perc alatt öltözik át egy pincérlány?

Györk nem tudta, hogy fizessen-e és az utcán várja meg, vagy maradjon még az asztalnál, mindenesetre sóváran rátapadt a délutános műszakot képviselő vöröske feszes idomaira.

Eldöntötte, hogy ezen a napon el fogja kerülni a szomszéd kiscsajt, Ramónát, és inkább a pincérlányt választja.

Folytatása következik!

Casting 9. rész - Titokzatos próbafelvétel

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Casting 1. rész
Előzmények: Casting 8. rész

****************************************

Százféle érzés kavargott benne, mintha a mozivászonra egyszerre vetítenének sok-sok filmet, időtakarékossági célból. A járdán siető emberek ebből semmit sem vettek észre, mindenkit lekötött a saját zűrzavaros világa, pedig Ramóna örömmel elmesélte volna nekik, hogy ő mától színésznő lett.

Eszébe jutott a telefonja, ami több órája lapult már némán. Bekapcsolta, és abban a pillanatban meg is szólalt.

– Igen?

– Ábel vagyok a stúdióból. Ugye, te voltál ma castingon?

A lány kezdeti bizalmatlansága, amit a rejtett szám miatt érzett, ezzel szertefoszlott:

– Én.

– Jó hírem van számodra: behívunk próbafelvételre. Gratulálok!

– Köszönöm.

– Egyeztethetünk egy jövő heti időpontot, vagy inkább most felelne meg?

– Akár most is alkalmas.

– Jó. Addig kell ütni a rezet, amíg meleg! A Krisztina körútra el tudsz jönni?

– Persze. Pontosabban?

– Mikorra tudsz ideérni?

– Maximum 20 perc. De hová menjek?

– Mondom a pontos címet…

„Úgy látszik, beindult – gondolta elégedetten. Érzett ugyan valami furcsát a telefonhívásban, hiszen személyesen is közölhették volna vele, hogy még ma lesz a próbafelvétel, de erre megtalálta a magyarázatot: Külön akar vele találkozni valamelyik pasi a zsűriből. – Talán a producer?”

Sejtette a rendkívüli próbafelvétel okát is: ki szeretné próbálni a pasas, csakis kettesben, s nem a többiek előtt. Bár az is lehet, hogy más csajokra is vonatkozik a meghívás, vagy a 3 pasi össze akar jönni 3 csajjal még a forgatás előtt, hogy majd kevésbé feszélyezetten menjen a munka. „Egy kis kellemes csapatépítés!” Nem látott benne semmi kivetnivalót, hiszen erről szól majd a filmezés: mindig új partnereket kap, akikkel hamar meg kell találni a közös nevezőt. Percek alatt össze kell hangolódni…

Útközben valamennyi eshetőségre felkészült, és egy pillanatig sem tétovázva megnyomta a megfelelő kapucsengő gombját.

Ramóna csupán azt a verziót hagyta figyelmen kívül, hogy a „minden eshetőség” emberi léptékekben igaz ugyan, de az élet bármikor képes megszorozni a variációkat, és valami egészen mást produkálni.

A második emeleti lakás ajtaját egy zavaros tekintetű, meztelen lány tárta szélesre, s miközben megtántorodott, és a falnak támaszkodva igyekezett megőrizni viszonylagos stabilitását, az előszobai fogasok felé bökött:

– Ide levetkőződhetsz – jelentette ki, és nagy puffanással bevágta a bejárati ajtót, ezzel felkavarva saját izzadságszagát.

A rendezetlenül lógó ruhadarabok jelentése alapján ennél bentebb már csak pucéran lehet jutni.

– Innál valamit? – támaszkodott az erősen ittas leányzó a nyitott konyhaajtó melletti falnak.

Ramóna megrázta a fejét és vetkőzni kezdett. Amikor beakasztotta az ujjait a bugyija pántjába – megállt egy kicsit –, majd lekerült ez az utolsó ruhadarab is, kérdőn tekintett illuminált vendéglátójára, aki – felfüggesztve a támaszkodást – faltól-falig csapódva, de lendületesen indult a szemközt nyíló helyiség irányába.

A szoba közepét egy franciaágy foglalta el, körülötte három fiatal srác ült meztelenül, farkával játszadozva. Egyikük sem a castingon megismert férfiak közé tartozott, s csak egy gyerekképű tűnt ismerősnek, aki egyik kezével sms-t írt, a másikkal a falloszát húzogatta.

– Foglalj helyet a szereposztó ágyon! – tette fel a lábát egyikük a nevezett bútorra, miközben egy pillanatra sem hagyta abba farka fényesítését.

Ramóna körbenézett: sehol egy kamera!

– Előbb én… – kérte a szőkés barna, félhosszú-hajú lány –, előbb engem, mert mennem kell táncórára!

– Nekünk is táncolhatsz! – röhögtek a fiúk. – Rúdtánc? – markolászták a meredező rudakat. – Várunk még valakit? – kérdezték a sms-ezőtől.

– Van még egy visszaigazolás, de nem érdekes, majd bekapcsolódik, ha megjön. Vágjunk bele!

Ramóna dühösen nézett rá:

– Hol a kamera?

– Minek az neked?

– Azt mondtad, hogy próbafelvétel lesz!

– Az a próba, hogy kipróbáljuk, működik-e minden lukad – válaszolt a srác flegmán. – Felvenni meg felesleges, majd megjegyezzük.

– Ha érdemes megjegyezni! – tette hozzá az ablaknál ülő, aki az ölébe húzta a részeg lány fejét. – Szopogasd!

– Ha ügyes leszel, bejuttatunk egy extra szerepre… – húzta fel a szemöldökét a gyerekképű, mint aki csodálkozik, hogy valaki hiányolja a kamerát. – Napi 24 órában működésben lesz minden lukad.

Rami ekkor döbbent rá, hogy hol látta ezt a fejet: A castingra várakozás közben járt ott! Horni fel is hívta rá a figyelmét, hogy lefotózta az adatlapot… Szóval innen a telefonszám, és így toboroz csajokat a baráti kör szórakoztatására!

– Na, csaó! – fordult sarkon, és kapkodva öltözködött az előszobában.

Visszanézett, és úgy tűnt, hogy a srácok egyáltalán nem veszik zokon a hirtelen távozását. A másik lány pedig határozottan megkönnyebbült, hogy ő következhet elsőként: feltérdelt az ágyra, hogy azok hárman el tudjanak helyezkedni alatta, mögötte és előtte…

Ramóna hangosan becsapta az ajtót, és futva hagyta el az épületet.

Folytatása következik!

Casting 8. rész - Ne szőrteleníts!

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Casting 1. rész
Előzmények: Casting 7. rész

****************************************

Ramóna, mint egy kótyagos, remegő kézzel öltözködött. – „Mégis sikerült!” – Többször körbeforgatta a bugyiját, mire rájött, hogy melyik az eleje, pedig máskor az ilyesmi rutinból is megy. Továbbra sem értette, miért kellett levetkőznie, de ez már legkevésbé sem zavarta. – „Tetszettem nekik!” – mondogatta hangtalanul, s annak ellenére meg volt erről győződve, hogy a három pasi közül egyik sem adta ennek a tetszésnek kézzelfogható jelét.

Amíg felügyeskedte magára a bugyit, a férfiak közül ketten a laptopot bámulták, a hármasszámú nézte csak még mindig őt, és odalépve hozzá, a kezébe adta a ruháit, majd udvariasan, de határozottan az ajtó felé irányította.

Odakint a barátnőjébe ütközött.

– Na, mi volt? – ragadta meg a vállát Horni, kicsit meg is rázva, mint a kanalas gyógyszert.

– Sikerült! – robbant ki Ramónából.

– Üdvözöllek, kedves művésznő! Kolléganők leszünk, a baszós filmek két sztárja!

– Azt mondták, hogy kosztümös lesz… – komolyodott el Rami.

– Mi?

– Nem nagyon értettem, mert közben meg azt kérték, hogy ne borotváljam… addig.

– Minden világos! Kosztümös, azaz jelmezes film lesz, és olyan bizarr lenne a kopasz puni, mint a tanga.

– De nekem nincs másmilyen. Mit gondolsz, addigra keressek valahol olyan hagyományos, fenekes bugyit?

– Majd adnak, mindent, ami kell! – legyintett Horni. – Tőled csak azt várják, hogy hozd a kis pinádat… haha… szőrösen. De neked nincs kedved felöltözni? – kacagott a ruháit még mindig a kezében szorongató Ramónán. – Végeztünk, ébresztő! Itt már nincs ránk szükség.

– Jól van… Azt sem értettem, hogy alig néztek rám.

– Mert látták, hogy jó leszel.

– De mégiscsak pasik! – Közelebb hajolt, és a barátnője fülébe súgta: – Egyik sem akart…

– Mit rezegsz ezen? Biztos túl voltak már néhány meneten.

– Azt sem értem, hogy milyen szerep lesz?

– Pici Ramikám! Minden szerep egyforma.

– Azaz?

– Találkozik egy lány és egy pasi, vagy több lány és egy pasi, vagy egy lány és több pasi… Azt hiszem, ebből ennyi a variáció. Talizhatnak a tengerparton, hegytetőn, repülőn, vagy díszletek között, ha nem haragszol, nem fogom mind felsorolni. Aztán dugnak így-úgy…

– De ha kosztümös?

– Akkor hosszú ruhát fogsz levetni, nem farmert. És nem lehet piercinged, tetkód…

– Tényleg! Ezt kérdezték is.

– Meg, gondolom, le is ellenőrizték, mert egy 100 évvel ezelőtt, vagy még régebben játszódó filmben fura lenne, ha a csajnak fém csillogna a pinájában. Már az illúzió miatt is… Mehetünk?

– Hova?

– Hozzám. Nálam lakhatsz a forgatásig… Teljesen ingyen! Még csak meg sem akarlak kefélni a szállásért!

– Köszi, de haza akarok menni. Majd visszajövök.

– Ahogy gondolod. – Horni hangjában sértődöttség bujkált. – Összebújhattunk volna alvás közben…

– És a barátaid? Mit szólnának, hogy elfoglalom a helyüket az ágyadban?

– Nem az ágyam érdekli őket, megoldják fürdőszobában is.

– Biztos zavarnám őket…

– A kefélésben? Ne hidd! Szeretik a közönséget…

– Tényleg – kapta fel a fejét Ramóna. – Azt is kérdezték, hogy csináltam-e már több ember előtt

– Azt minden újnál szempont, mert forgatás közben körüláll 4-5 ember, és nem tojhatsz be ijedtedben. Legközelebb már nem kérdeznek ilyet, mert túl leszel rajta.

– Kicsit izgulok.

– Nem csodálom, mert először szokatlan lesz. De arra gondolj, hogy semmi olyan nem fog történni, ami még nem fordult elő veled, nem fog vérezni vagy ilyesmi…

– Nem is az! Hanem hány ember fogja majd látni?!

– Rengeteg. A barátod… Györk büszke lesz majd rád. Imádják a faszik, ha a csajukra más pasik verik…

– Lehet. De nem is ez zavar, vagyis fogalmam sincs, hogy micsoda.

– Mindenki így kezdi, aztán hamar túl lesz rajta. Csak egyetlen egyszer van első alkalom.

– Tudom. Mindjárt hazamegyek, és majd elmúlik lassan. Magamban kell tisztáznom a helyzetet.

– Busz? Vonat? Elkísérlek a pályaudvarra.

– Köszi – hárította el a barátnőjét Ramóna –, de éppen csak annyi időm lesz, hogy odaérek és felszállok. Találkozunk a forgatáson!

– Puszim.

Rami gyors léptekkel indult el, majd megtorpant, megfordult és hosszan nézett Horni után. Meg várta, amíg a barátnője eltűnik a forgatagban, aztán andalogva, kirakatokat nézegetve folytatta az útját. Egyáltalán nem tűnt sietősnek, de még úgy sem, mintha valami célja lenne.

Folytatása következik!

Casting 7. rész - Vetkőzz le!

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Casting 1. rész
Előzmények: Casting 6. rész

****************************************

– Tedd a székre a ruháidat! – A férfi úgy nézte Ramónát, mintha valami színházi előadás kezdődne az orra előtt, ami nem biztos még, hogy érdekli, de ha már úgyis megvan a jegye, és ha már felgördül a függöny, mégsem megy ki az elsötétült nézőtérről. – Milyen a puncid?... Tudod valamilyen virághoz hasonlítani: rózsához, tulipánhoz? Vagy kagyló?

– Kagyló – felelte a lány, bár erről nem volt meggyőződve. Miért is lenne kagyló- vagy virágformájú a puncija, amikor punciformájú. Különben is: a pasi mindjárt meglátja, ezért nem is volt értelme kérdezősködni. Ahogy válaszolni sem.

A bugyi is a szék ülőlapjára került, s Ramóna meztelenül várakozott.

– Milyen gyakran borotválod? – hangzott a következő felesleges kérdés.

– Hetente…

– Utoljára mikor? – A két férfi összenézett, mintha most jöttek volna izgalomba, és hirtelen el kellene dönteniük, hogy melyikük kezd hozzá.

Ramóna kicsit gondolkozott:

– Három napja…

Az eddig szótlan pasas felugrott – sápadt, beesett arca, keskeny szája ijesztő lehet szürkülettől pirkadatig, de most inkább komikusnak tűnt –, odalépett a lányhoz, és egyszerűen alányúlt. Nem akarta bedugni az ujját, mint a fiúk a buliban a részeg csajoknak, csak végigsimította a rés két oldalát és a dombot. A jelenet néhány másodpercig tartott, majd a halálfejű, vékony és kortalan férfi visszaült az asztal mögé.

„Ez meg mire volt jó?” – Ramóna ennél furcsábbat és váratlanabbat nem is tudott volna kitalálni, mint egy meztelen lány megsimogatása a legintimebb helyen anélkül, hogy a simogató akarna valami egyebet is.

A harmadik férfi, aki eddig a telefonjával és az utcakép bámulásával kötötte le magát, most az asztalhoz lépett, és rápillantott az egyik laptop képernyőjére. A lány ezt sem értette: nem őt nézte meg, hanem a laptopot! Ahogy az egész felhajtást zavarosnak és tébolyodottnak tartotta: Miért kellett levetkőzni, ha a gépet bámulják?

„Miért nem akarják kipróbálni, hogy milyen vagyok?” – Azon aggodalmaskodott magában, hogy nem elég vonzó, mint nő, ha ezeknek eszükbe sem jut nőnek nézni… – „És használni!” – Sokkal természetesebbnek tartotta volna, ha egyszerre hárman fogdosnák a domborulatait és osztoznának a résein, ahogy ezt még várakozás közben Horni kilátásba helyezte. Mert ez egy casting, ahol elvileg porszószereplőket válogatnak. Vagy nem?

A meglepetések pedig ennyivel még nem értek véget.

A hármasszámú férfi találomra kihúzott egy lapot az egyik kupac közepéből, vaktában húzott egy függőleges vonalat a szöveg mellé, majd Ramónának nyújtotta:

– Olvasd el magadban, utána hangosan!

„Súlyos repedések nyíltak mezei virágok helyett… Ugyanaz a szomjas föld, melynek nem használna se szemránckrém, se száguldó vihar. Szorít és sűrű a meleg.

Mint egy katlan a pokol tornácán. Mellettem a konyhakésen barnára száradt a vér. A semmi közepén kapaszkodik a rég látott, Y-ágú fa. Korhadt testében apró rovarok nyüzsögnek, fogyókúrázó élősködők jelentik az egyetlen kapcsolatát a biológiával. Még egy halovány ágacskát erős jóindulattal beszámíthatunk az élők közé, amely csálén tétovázik, mint lebénult aggastyán makrancos kisujja, ami a szuvas törzstől függetlenítve magát, s virtustáncba kezd a végső búcsú előtt…”

Ahogy az utasítás szólt, először némán olvasta el a néhány sort, azután hangosan megismételte…

– Elég! El tudod úgy mondani az első 2 sort, hogy csak belepislogsz a papírba?

– Persze… „Súlyos repedések nyíltak…”

A beesett arcú, gondterheltnek látszó férfi a fejét csóválta:

– Keressünk párbeszédet legalább!

– Ennyi éppen elég volt, nekem megfelel – válaszolta határozottan a hármasszámú. A lányhoz fordult: – Vetkőztél már le több ember előtt?

– Igen.

– Masztiztál…?

– Igen.

– Keféltél már több ember előtt?

– Igen.

– Többesben?

– Igen. – Ramóna kevés híján tiltakozott, hogy ezek a kérdések voltak már, de inkább türelmesen válaszolgatott.

– Zavar, ha néznek szex közben?

– Nem.

– Élvezed?

– Kicsit… Igen.

– Szoktál szerepet játszani?... Például beöltözni szobalánynak vagy nővérkének?

– Nem. – A lány magában durcásan hozzátette: – „Györknél nincs szükség ilyesmire, nem fából faragták…”

A hármasszámú a másik kettőre nézett – akik alig észrevehetően bólintottak –. majd ismét Ramónára:

– Négy nap múlva próbafelvétel, értesíteni fogunk a helyszínéről.

– Ez azt jelenti, hogy…? – Ramóna ki se merte mondani, de örömében valamelyikük nyakába ugrott volna.

– Ne szőrteleníts addig, mert kosztümös film lesz! – Látva a lány értetlen arckifejezését, megmagyarázta: – Ne borotváld le a pinád!

Folytatása következtik!