Casting 7. rész - Vetkőzz le!

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Casting 1. rész
Előzmények: Casting 6. rész

****************************************

– Tedd a székre a ruháidat! – A férfi úgy nézte Ramónát, mintha valami színházi előadás kezdődne az orra előtt, ami nem biztos még, hogy érdekli, de ha már úgyis megvan a jegye, és ha már felgördül a függöny, mégsem megy ki az elsötétült nézőtérről. – Milyen a puncid?... Tudod valamilyen virághoz hasonlítani: rózsához, tulipánhoz? Vagy kagyló?

– Kagyló – felelte a lány, bár erről nem volt meggyőződve. Miért is lenne kagyló- vagy virágformájú a puncija, amikor punciformájú. Különben is: a pasi mindjárt meglátja, ezért nem is volt értelme kérdezősködni. Ahogy válaszolni sem.

A bugyi is a szék ülőlapjára került, s Ramóna meztelenül várakozott.

– Milyen gyakran borotválod? – hangzott a következő felesleges kérdés.

– Hetente…

– Utoljára mikor? – A két férfi összenézett, mintha most jöttek volna izgalomba, és hirtelen el kellene dönteniük, hogy melyikük kezd hozzá.

Ramóna kicsit gondolkozott:

– Három napja…

Az eddig szótlan pasas felugrott – sápadt, beesett arca, keskeny szája ijesztő lehet szürkülettől pirkadatig, de most inkább komikusnak tűnt –, odalépett a lányhoz, és egyszerűen alányúlt. Nem akarta bedugni az ujját, mint a fiúk a buliban a részeg csajoknak, csak végigsimította a rés két oldalát és a dombot. A jelenet néhány másodpercig tartott, majd a halálfejű, vékony és kortalan férfi visszaült az asztal mögé.

„Ez meg mire volt jó?” – Ramóna ennél furcsábbat és váratlanabbat nem is tudott volna kitalálni, mint egy meztelen lány megsimogatása a legintimebb helyen anélkül, hogy a simogató akarna valami egyebet is.

A harmadik férfi, aki eddig a telefonjával és az utcakép bámulásával kötötte le magát, most az asztalhoz lépett, és rápillantott az egyik laptop képernyőjére. A lány ezt sem értette: nem őt nézte meg, hanem a laptopot! Ahogy az egész felhajtást zavarosnak és tébolyodottnak tartotta: Miért kellett levetkőzni, ha a gépet bámulják?

„Miért nem akarják kipróbálni, hogy milyen vagyok?” – Azon aggodalmaskodott magában, hogy nem elég vonzó, mint nő, ha ezeknek eszükbe sem jut nőnek nézni… – „És használni!” – Sokkal természetesebbnek tartotta volna, ha egyszerre hárman fogdosnák a domborulatait és osztoznának a résein, ahogy ezt még várakozás közben Horni kilátásba helyezte. Mert ez egy casting, ahol elvileg porszószereplőket válogatnak. Vagy nem?

A meglepetések pedig ennyivel még nem értek véget.

A hármasszámú férfi találomra kihúzott egy lapot az egyik kupac közepéből, vaktában húzott egy függőleges vonalat a szöveg mellé, majd Ramónának nyújtotta:

– Olvasd el magadban, utána hangosan!

„Súlyos repedések nyíltak mezei virágok helyett… Ugyanaz a szomjas föld, melynek nem használna se szemránckrém, se száguldó vihar. Szorít és sűrű a meleg.

Mint egy katlan a pokol tornácán. Mellettem a konyhakésen barnára száradt a vér. A semmi közepén kapaszkodik a rég látott, Y-ágú fa. Korhadt testében apró rovarok nyüzsögnek, fogyókúrázó élősködők jelentik az egyetlen kapcsolatát a biológiával. Még egy halovány ágacskát erős jóindulattal beszámíthatunk az élők közé, amely csálén tétovázik, mint lebénult aggastyán makrancos kisujja, ami a szuvas törzstől függetlenítve magát, s virtustáncba kezd a végső búcsú előtt…”

Ahogy az utasítás szólt, először némán olvasta el a néhány sort, azután hangosan megismételte…

– Elég! El tudod úgy mondani az első 2 sort, hogy csak belepislogsz a papírba?

– Persze… „Súlyos repedések nyíltak…”

A beesett arcú, gondterheltnek látszó férfi a fejét csóválta:

– Keressünk párbeszédet legalább!

– Ennyi éppen elég volt, nekem megfelel – válaszolta határozottan a hármasszámú. A lányhoz fordult: – Vetkőztél már le több ember előtt?

– Igen.

– Masztiztál…?

– Igen.

– Keféltél már több ember előtt?

– Igen.

– Többesben?

– Igen. – Ramóna kevés híján tiltakozott, hogy ezek a kérdések voltak már, de inkább türelmesen válaszolgatott.

– Zavar, ha néznek szex közben?

– Nem.

– Élvezed?

– Kicsit… Igen.

– Szoktál szerepet játszani?... Például beöltözni szobalánynak vagy nővérkének?

– Nem. – A lány magában durcásan hozzátette: – „Györknél nincs szükség ilyesmire, nem fából faragták…”

A hármasszámú a másik kettőre nézett – akik alig észrevehetően bólintottak –. majd ismét Ramónára:

– Négy nap múlva próbafelvétel, értesíteni fogunk a helyszínéről.

– Ez azt jelenti, hogy…? – Ramóna ki se merte mondani, de örömében valamelyikük nyakába ugrott volna.

– Ne szőrteleníts addig, mert kosztümös film lesz! – Látva a lány értetlen arckifejezését, megmagyarázta: – Ne borotváld le a pinád!

Folytatása következtik!