Előzmény: Casting 1. rész
Előzmények: Casting 8. rész
****************************************
Százféle
érzés kavargott benne, mintha a mozivászonra egyszerre vetítenének
sok-sok filmet, időtakarékossági célból. A járdán siető
emberek ebből semmit sem vettek észre, mindenkit lekötött a saját
zűrzavaros világa, pedig Ramóna örömmel elmesélte volna nekik,
hogy ő mától színésznő lett.
Eszébe
jutott a telefonja, ami több órája lapult már némán.
Bekapcsolta, és abban a pillanatban meg is szólalt.
–
Igen?
–
Ábel
vagyok a stúdióból. Ugye, te voltál ma castingon?
A
lány kezdeti bizalmatlansága, amit a rejtett szám miatt érzett,
ezzel szertefoszlott:
–
Én.
–
Jó
hírem van számodra: behívunk próbafelvételre. Gratulálok!
–
Köszönöm.
–
Egyeztethetünk
egy jövő heti időpontot, vagy inkább most felelne meg?
–
Akár
most is alkalmas.
–
Jó.
Addig kell ütni a rezet, amíg meleg! A Krisztina körútra el tudsz
jönni?
–
Persze.
Pontosabban?
–
Mikorra
tudsz ideérni?
–
Maximum
20 perc. De hová menjek?
–
Mondom
a pontos címet…
„Úgy
látszik, beindult – gondolta elégedetten. Érzett ugyan valami
furcsát a telefonhívásban, hiszen személyesen is közölhették
volna vele, hogy még ma lesz a próbafelvétel, de erre megtalálta
a magyarázatot: Külön akar vele találkozni valamelyik pasi a
zsűriből. – Talán a producer?”
Sejtette
a rendkívüli próbafelvétel okát is: ki szeretné próbálni a
pasas, csakis kettesben, s nem a többiek előtt. Bár az is lehet,
hogy más csajokra is vonatkozik a meghívás, vagy a 3 pasi össze
akar jönni 3 csajjal még a forgatás előtt, hogy majd kevésbé
feszélyezetten menjen a munka. „Egy kis kellemes csapatépítés!”
Nem látott benne semmi kivetnivalót, hiszen erről szól majd a
filmezés: mindig új partnereket kap, akikkel hamar meg kell találni
a közös nevezőt. Percek alatt össze kell hangolódni…
Útközben
valamennyi eshetőségre felkészült, és egy pillanatig sem
tétovázva megnyomta a megfelelő kapucsengő gombját.
Ramóna
csupán azt a verziót hagyta figyelmen kívül, hogy a „minden
eshetőség” emberi léptékekben igaz ugyan, de az élet bármikor
képes megszorozni a variációkat, és valami egészen mást
produkálni.
A
második emeleti lakás ajtaját egy zavaros tekintetű, meztelen
lány tárta szélesre, s miközben megtántorodott, és a falnak
támaszkodva igyekezett megőrizni viszonylagos stabilitását, az
előszobai fogasok felé bökött:
–
Ide
levetkőződhetsz – jelentette ki, és nagy puffanással bevágta a
bejárati ajtót, ezzel felkavarva saját izzadságszagát.
A
rendezetlenül lógó ruhadarabok jelentése alapján ennél bentebb
már csak pucéran lehet jutni.
–
Innál
valamit? – támaszkodott az erősen ittas leányzó a nyitott
konyhaajtó melletti falnak.
Ramóna
megrázta a fejét és vetkőzni kezdett. Amikor beakasztotta az
ujjait a bugyija pántjába – megállt egy kicsit –, majd
lekerült ez az utolsó ruhadarab is, kérdőn tekintett illuminált
vendéglátójára, aki – felfüggesztve a támaszkodást –
faltól-falig csapódva, de lendületesen indult a szemközt nyíló
helyiség irányába.
A
szoba közepét egy franciaágy foglalta el, körülötte három
fiatal srác ült meztelenül, farkával játszadozva. Egyikük sem a
castingon megismert férfiak közé tartozott, s csak egy gyerekképű
tűnt ismerősnek, aki egyik kezével sms-t írt, a másikkal a
falloszát húzogatta.
–
Foglalj
helyet a szereposztó ágyon! – tette fel a lábát egyikük a
nevezett bútorra, miközben egy pillanatra sem hagyta abba farka
fényesítését.
Ramóna
körbenézett: sehol egy kamera!
–
Előbb
én… – kérte a szőkés barna, félhosszú-hajú lány –, előbb
engem, mert mennem kell táncórára!
–
Nekünk
is táncolhatsz! – röhögtek a fiúk. – Rúdtánc? –
markolászták a meredező rudakat. – Várunk még valakit? –
kérdezték a sms-ezőtől.
–
Van
még egy visszaigazolás, de nem érdekes, majd bekapcsolódik, ha
megjön. Vágjunk bele!
Ramóna
dühösen nézett rá:
–
Hol
a kamera?
–
Minek
az neked?
–
Azt
mondtad, hogy próbafelvétel lesz!
–
Az
a próba, hogy kipróbáljuk, működik-e minden lukad – válaszolt
a srác flegmán. – Felvenni meg felesleges, majd megjegyezzük.
–
Ha
érdemes megjegyezni! – tette hozzá az ablaknál ülő, aki az
ölébe húzta a részeg lány fejét. – Szopogasd!
–
Ha
ügyes leszel, bejuttatunk egy extra szerepre… – húzta fel a
szemöldökét a gyerekképű, mint aki csodálkozik, hogy valaki
hiányolja a kamerát. – Napi 24 órában működésben lesz minden
lukad.
Rami
ekkor döbbent rá, hogy hol látta ezt a fejet: A castingra
várakozás közben járt ott! Horni fel is hívta rá a figyelmét,
hogy lefotózta az adatlapot… Szóval innen a telefonszám, és így
toboroz csajokat a baráti kör szórakoztatására!
–
Na,
csaó! – fordult sarkon, és kapkodva öltözködött az
előszobában.
Visszanézett,
és úgy tűnt, hogy a srácok egyáltalán nem veszik zokon a
hirtelen távozását. A másik lány pedig határozottan
megkönnyebbült, hogy ő következhet elsőként: feltérdelt az
ágyra, hogy azok hárman el tudjanak helyezkedni alatta, mögötte
és előtte…
Ramóna
hangosan becsapta az ajtót, és futva hagyta el az épületet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése