Casting 12. rész - Kosztümös film készül meztelen szereplőkkel

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Casting 1. rész
Előzmények: Casting 11. rész

****************************************

Úgy telt el az a pár nap a próbafelvételig, hogy Ramónának nem sikerült összefutnia a férfivel. Talán kerüli, mert fél a lebukástól? Vagy megunta? Sokat nem tudott vele foglalkozni, mert, ahogy közeledett az időpont, minden gondolatát a saját döntése és szerencséje kötötte le. „Majd, ha megjövök, mint sikeres színésznő, könnyebb lesz elmesélni!” – gondolta a lány, és még örült is, amiért előtte már nem találkoztak.

A próbafelvétel előtti éjszakán egy pillanatot sem aludt. Tudta pedig, hogy kipihenten kellene megjelennie, hiszen a filmezés koncentrációt igényel, ám vezényszóra elaludni ugyanúgy lehetetlen, mint parancsra elélvezni.

Megnyugodva látta, hogy az övén kívül is akad még számtalan karikás szem, és – az izgalom ellenére – óriási ásításokat nyomnak el tohonya tenyerek. Bár két lány mindenkinek megsúgta, hogy ők az éjjel is forgattak, innen a fáradtság, a többségnél a drukk okozta a kialvatlanságot.

– Te nem izgulsz? – kérdezte Ramóna a válogatáson megismert lánytól, Hornitól.

– Minek? Attól nem haladunk gyorsabban.

– Nem is azért… Milyen a próbafelvétel?

– Nem nagy szám. Elpróbálsz egy jelenetet, amit rögzítenek, aztán visszanéznek, hogy milyen vagy a filmen. Ennyi. Van, akinek rossz a fotó-arca, vagy megbénul a kamera előtt, az ilyeneket még időben kirúgják.

Egy sportcsarnok két olyan sarkában halmoztak fel díszleteket és kellékeket, ahol a legkevesebb dolgot kellett letakarni, de még az eredeti padlót is lefedték sziklamintás tapétával. A 10 lány érdeklődve nézegette a várak lőréséhez hasonlatosra kidolgozott nyílást, ami – távolabbról kevésbé felismerhetően – kartonból készült, és a sehová sem nyíló, deszkákból összetákolt ajtót, amelyet egy ugrószekrényhez támasztottak. Úgy mutatott ez a sarok, mintha részeg építészek egyszerre, ugyanott több várba belekezdtek volna, és mindet eleve romnak alakítanák ki.

Különféle korosztályt képviselve nyolc férfi is várakozott, kissé elkülönülve a lányoktól, ám folyton őket méregetve.

– Azok már be vannak indulva – jegyezte meg Horni a pasasok felé bökve.

– Nekem nem hiszem, hogy bemenne most… valami – mondta aggódva egy kedves arcú, nagymellű lány, aki Ramóna mellett állt, és azokat a srácokat nézte, akik nadrágon keresztül simogatták magukat.

– Nyugi, adnak síkosítót! – vigasztalta Horni.

– Amúgy is elég szűk vagyok…

– Majd kitágulsz!

Hirtelen elnémult a terem, megszűnt a morgás, az ideges sugdolózás és a fölényes kioktatás.

Az a férfi lépett be az oldalajtón, aki a castingon szinte folyamatosan telefonált, s aki végül Ramónát kiválasztotta. Középre, előre sietett, derekával nekitámaszkodott egy kameraállványnak, és végignézett a társaságon. Mintha megszámolná a szereplő-jelölteket, vagy megkísérelne emlékezni mindegyikükre, némelyiküknek odabiccentett, s amikor végzett, összecsapta a tenyerét:

– Gratulálok, hölgyeim és uraim!

A szavak nyomán támadt csend fájó volt, tekintélyt és figyelmet parancsoló.

– Gratulálok – folytatta –, mert sok jelölt közül kerültetek kiválasztásra… De, mielőtt elszállnátok a saját dicsőségetektől, el kell árulnom, hogy egy szemernyit sem vagytok jobbak, mint azok, akik most nem kerültek ide. Nem vagytok rosszabbak sem, de jobbak meg pláne nem! Csak mások. Határozott elképzelésünk volt, hogy milyen karakterek kellenek a filmbe, és a szerint kerestünk és találtunk meg benneteket. Ti álltok a legközelebb azokhoz a karakterekhez, amelyek szükségeltetnek a filmben.

Elhallgatott, és a győztes hadvezér tekintetével ismét végigpásztázta a 10 női és 8 férfi szereplőt. Vörösben játszó haja és szája sarkáig kunkorodó oldalszakálla plüssmajomhoz tette hasonlóvá.

– Ezerszámra gyártja a 3 perces pornó-klipeket… – morogta a fogai között az a lány, aki az imént úgy vélekedett, hogy neki semmi sem menne be az izgalomtól. – Kíváncsi lennék, mit alakítana, mert az ilyenek csak elméletben jók.

A férfi, mintha csak meghallotta volna, megválaszolt néhány kérdést, olyanokat, amit hangosan fel sem tett senki:

– Nem klipet forgatunk, hanem kétórás filmet, sok szereplővel. Ti mind főszereplők lesztek, és mellettetek még statiszták is előfordulnak. Kosztümös film, úgyhogy meg ne lássak olyan tárgyat, ami nem illik a 600 évvel ezelőtti környezetbe! Először mindenkivel felveszünk egy-egy epizódot, ami szerencsés esetben illeszkedik a filmbe, ha nincs szerencsénk, akkor pedig szívfájdalom nélkül elköszönünk egymástól. Ugyanígy veheti a motyóját mindenki, ha nem tartja be a rendezői utasításokat, zavarja a felvételt, vagy bármilyen módon akadályozza a gyártást.

A csarnok magasban lévő ablakain beözönlő napsugarak a díszletekhez érkeztek, ezért néhány ember egy fehér lepelből álló paravánt húzott a fény útjába.

– A világosítók már dolgoznak – mosolygott a majomfejű, de szimpatikus férfi –, ideje munkához látni! A sztori viszonylag egyszerű, de számíthattok rá, hogy mindenkinek lesz egy-két mondata, amit dadogás nélkül el kellene mondania, és az egész film alatt lesz egy narráció és egy kifejező zene. Most először vetkőzzetek le egy csoportképhez, utána felveszünk egy epizódot, közben a többiek hangtalanul ruhát próbálnak a legtávolabbi sarokban, és várják a jelenésüket. Figyeljetek, mert egyes szereplőket többször is szólíthatunk.

Az elkészítendő film 18 szereplője, ott ahol éppen állt, kapkodva vetkőzött, és egyszerűen leszórták a padlóra a ruhadarabokat. Alig 1 perc múlva a sehová sem nyíló ajtó mellett összeálltak egy csoportképhez, majd elhangzott három név, ők kezdhetik a felvételt.

Ugyanezekben a percekben Györk megkerülte a háztömböt, hogy ne haladjon el a kávézó előtt, majd beosont a ház udvarára.

Már napokkal korábban eldöntötte, hogy olyankor fog bekopogni az első emeleti lakásba, amikor a barna pincérlány, Nilla éppen dolgozik. Mert ez azt jelenti, hogy a másik – a vörös hajú – otthon van. Beérett a terv. Már tudta, hogy a vörös munka- és lakótárs ugyanolyan szexmániás, mint akit sikeresen megismert, de azt is hallotta különféle sztorikból, hogy nem keverik össze a pasikat, azaz mindegyik csak a sajátjaival kavar.

– Egymás fogkeféjét is tiszteletben tartjuk – magyarázta egy alkalommal Nilla, mielőtt bekapta volna a férfi falloszát.

Györk mégis megkockáztatott egy próbát. Úgy gondolta, miközben az ujjai kopogáshoz görbültek, hogy a két pincérlány hosszútávon le fogja csapolni minden felesleges energiáját, csakhogy ehhez az egyik mellé meg kell szereznie a másikat is. Ramóna egyre ritkábban jutott eszébe, hiszen a tapasztalatlan, kezdőnek számító kiscsaj nem jelentett semmi vonzerőt az ördögi Nillával szemben, és akkor még itt van karnyújtásnyira a másik csaj…! Megnyalta az ajkát, mielőtt bekopogtatott.

Folytatása következik!