Lopott pillanatok Chicagóban 5. rész

Előzmény: Lopott pillanatok Chicagóban 1. rész

Közvetlen előzmény: Lopott pillanatok Chicagóban 4. rész

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. november 27.

******************************************************************************************

            A szombat reggeli ég borult volt, akárcsak a hangulatom. Mi történt idén Chicago időjárásával? Tudtommal ez a Szelek Városa, de most inkább Seattle-ben éreztem magam a sok eső miatt.

            A túlméretezett székemben ültem a kandalló mellett, egy takaróba burkolózva, forró csokit szürcsölgetve. A másik kezemben egy papírdarab volt, amit a Bradtől kapott zacskóban találtam.

            Egy lista volt, ami tennivalókat sorolt fel, kivéve az utolsó pontot. Nem tudtam, képes leszek-e végigcsinálni. A végére írt megjegyzés viszont mosolyt csalt az arcomra. „Nagyon erős nő vagy. Számítok rád.”

            Megható volt és bátorító, de még mindig haboztam.

            Egy gyors zuhany után leszaladtam a boltba egy kis csirkéért, szószért és még pár dologért, ami kell egy jó salátához. Jenna egyszer elmondta, mennyire imádja a salátámat. De még ki kellett találnom valamit desszertnek a pezsgő mellé, ami egyetlen elemként szerepelt a listán, amit Brad betett a csomagba is.

            Egy órával később befejeztem a termékeket és megálltam az egészalakos előszobai tükör előtt. Azon gondolkodtam, milyen érzés lesz, amikor a lista utolsó elemét is teljesítem. Tudtam, senki nem fogja megtudni, de észreveszik vajon, hogy valami megváltozott?

            Vettem egy mély levegőt és lassan kiengedtem.

            Ó, a fenébe is! Vágjunk bele!

***

            Valamikor éjjel felkeltem és kivánszorogtam a fürdőszobába. Jenna még nem jött haza. Visszamásztam az ágyba és zokogtam, úgy, hogy az egész testem beleremegett. Annyira hiányzott! Annak ellenére, amit Brad mondott, még mindig kételkedtem az érzéseiben.

            A levegőben még mindig ott remegett a csirke illata, amit végül egyedül ettem meg a tucatnyi gyertya fényében. Ennyit a romantikus üdvözlő vacsoráról! Nem tudtam abbahagyni a zokogást. A kezeim remegtek, miközben felkeltem, hogy eltegyem az étkészletet, de majdnem leejtettem a földre. De legalább a torta nem ment tönkre, amit rendeltem. Most is ott pihent a hűtőben.

            Még úgy egy óráig ültem a nagy székben a kandallónál és néztem az odakint zuhogó esőt, amit néha fényes villámlás világított be. Toszkána és Párizs képei villantak fel az agyamban, még jobban éreztetve Jenna hiányát. Szívem lüktetett az aggodalomtól és a zavarodottságtól. Féltem, hogy valami rossz történt vele.

            Végül feladtam és visszabújtam a takaró alá. Ismét elaludtam, hogy aztán egy hangos csattanás ébresszen, amit nevetés és hangok követtek. Teljesen felébredtem, és az ajtó felé fordultam. Örültem, hogy részben nyitva hagytam. Így tisztán hallhattam a szavakat, különösen, hogy nem is tudták, valaki hallgatózik, így nem fogták vissza a hangjukat.

– Engedned kellett volna, hogy kifizessem a taxit – mondta Lauren.

Megborzongtam a hangjától és megmarkoltam a takarót.

– Te fizetted a vacsorát – válaszolta Jenna. – Így kvittek vagyunk.

Már hangjának puszta hallatától is megmerevedtek a mellbimbóim.

– Nos, rendben. Most te nyertél – kuncogott Lauren. – Mit szólnál egy italhoz?

A fal felé fordultam, és éreztem, hogy könnycseppek formálódnak a szememben.

– Már késő van – jött a válasz.

– Na! Legalább egy keveset!

– Na jó! De tényleg csak egy keveset. Aztán nyomás az ágyba!

Szorosan lezártam a szemeimet és halkan imádkoztam, hogy Jenna ne ide akarja hozni Laurent.

            A szekrény nyílásának és csukódásának hangja visszhangzott az egész lakásban.

– Nem érzel valamit? – kérdezte Jenna.

– Mit? Füst? Tűz?

– Nem. Nem tűz – Jenna egy pár pillanatra elhallgatott. Hallottam, ahogy a pohár a pulthoz koccan. – Mint… nem is tudom. Valami édes. De… igen, füstszag is.

Egy másik pohár is koccant a pulton, most egy kicsit hangosabban.

– Szerinted valami ég? Hol van az oltókészüléked?

– Nem. Mondom, hogy nem tűz. Ez…

Lelki szemeim előtt láttam, ahogy Jenna körbe mászkál a lakásban, próbálva rájönni a megoldásra. Azt fontolgattam, mennyi idő lehet neki, hogy észrevegye a változást a lakásban. Vajon hogy reagálna?

            Újból megbántam a döntésem, hogy ide költözöm.

– Mi a baj, Jenna?

– Ez az illat! Már éreztem korábban. Azok a gyertyák nem rég égtek. És a székem…

– Jenna? – Lauren hangja lágyabb lett. Olyan,mint amikor én próbálom megnyugtatni Jennát egy nehéz nap után. – Édesem! Mi a baj?

Senki sem hívta Jennát „édesemnek”, csak én.

– Lauren, azt hiszem, itt az ideje, hogy elbúcsúzzunk. Hívok egy taxit.

– De épp csak megjöttünk! És még be se fejeztük az italt. Azon kívül, utálok taxizni éjjek.

– Lauren…

– Nem, Jenna. Nem megyek el. Próbálom elnyomni, de tudod, hogy érzek irántad.

– Ne csináld ezt, Lauren! Kat és én…

– Felejtsd el Katet! Azt se tudja, mit akar. A fenébe is, pár hete még csak egy farkon lovagló kis szuka volt. Ő nem igazi leszbikus. Csak azt hiszi, szerelmes beléd, mert segítettél neki a nehéz pillanataiban. De én, én tényleg szeretlek. Én vagyok az, akire szükséged van. Jók lennénk együtt. Ez a hét a bizonyíték rá.

– Ezt hagyd abba…

– Te hagyd abba! Felejtsd már el azt a buta diákszerelmet! Felnőtt nő vagy, és egy másik felnőtt nőre van szükséged. Igen, Kat eleinte nehezen fogja viselni, de hamar rájön, hogy neki igazából egy férfi kell.

Hangos csattanó hang hallatszott.

– Mi a fene volt ez? – nyögte Lauren elhülten a pofontól.

– Mondtam, hogy állj le – Jenna halkan beszélt, de így is értettem a szavait. – Te álomvilágban élsz. Túl sokáig tűrtem ezt. A barátom vagy, Lauren. De ennyi. Nem több. Rajtad múlik, hogy kell-e ez, vagy sem. De most kérlek, távozz.

Hangos dobogás visszhangzott, majd ajtócsapódás, aztán csak a nagy csend.

            Alig mertem levegőt venni. Próbáltam lelassítani a szívverésemet. Jenna most már biztos észrevette, hogy valami megváltozott. Pár pillanat múlva meghallottam léptei zaját és feltárult a hálószoba ajtaja. Próbáltam olyan mozdulatlanul feküdni, ahogy csak lehetséges. Vajon elhiszi, hogy alszom?

            Egy örökkévalóságig tűnő ideig semmi nem történt. Éreztem magamon a pillantását, de nem akartam arra fordulni. Vajon mit nézhet?

– Ó, Kat cica! – suttogta végül. A hangja elcsuklott.

Megkerülte az ágyat és bebújt mellém a takaró alá. Csukva tartottam a szemem, és igyekeztem nem megnyalni kiszáradt ajkaimat. Kezeim égtek a vágytól, hogy megérintsem őt, de nem tehettem.

– Mire jó ez az egész, édesem? – kérdezte halkan. Éreztem, próbálja visszatartani a könnyeit, miközben a fejem simogatja. – Megadtam neked minden időt, de ez már felőröl. Miért kínzol? Tényleg alszol?

Nem tudtam tovább tettetni. Nyeltem egyet és a hátamra fordultam.

– Haragszol?

– Egyáltalán nem. Szóhoz sem jutok, Kat – ajkait a halántékomhoz nyomta. – El se tudnék képzelni szebb meglepetést, amire hazajöhetek. Ez mind egyedül csináltad?

– Hívtam költöztetőket.

Végre kinyitottam a szemem és felnéztem rá. Halkan szipogtam és átkaroltam a nyakát, magamhoz vonva őt. Meg kellett csókolnom. Éreznem kellett az ajkait az enyémeken, mielőtt bármit is mondok. Mint egy éhező gyerek, akinek csak egyvalami csillapíthatja az éhségét.

            Jenna felnyögött a csókomtól. Fölém hajolt és hevesen megcsókolt.

            Felsóhajtottam és magamhoz szorítottam őt. Amikor a lábaim közé nyomta a combját, felnyögtem.

– Kat! Minden rendben? – ült fel Jenna.

Karol Loren alias Jenna Swallow

A haja kócos volt, ahogy összetúrtam a kezeimmel. A rúzsa elkenődött a csóktól, de mégis gyönyörű volt. Istenem! Annyira kívántam őt.

– Én…

– Kat? – felhúzta az egyik szemöldökét, ahogy lepillantott rám.

Tekintete lejjebb vándorolt felsőm alól kikandikáló melleimre. Kemény bimbóim figyelemért könyörögtek.

– Mit csináltál, Kat cica? – A hangja érdes volt és hihetetlenül csábító. Megragadta a bugyim peremét és aláfúrta az ujjait.

            Megborzongtam érintésére. Éreztem a szívverését. Megnyaltam az ajkaimat.

            Szemei ekkor megtalálták az enyémeket, majd ismét a kezeire nézett, amelyek a combjaim között matattak. Mintha csak a karácsonyi ajándékot bontogatná.

– Ó… Istenem!

Csak ennyit tudott kinyögni. Kezei felnyúltak és megérintették a mellét a felsőjén keresztül, miközben megnyalta az ajkát.

            Elmosolyodtam, és felhúztam a térdemet, hogy talpaim érjenek a lepedőhöz.

– Tetszik? Egy madárka csiripelte, hogy mindig is erre vágytál.

– Egy Brad nevű madárka? – nyögte Jenna, miközben felállt, hogy levetkőzzön. – Senki másnak nem mondtam el. Vicces, mi mindent elmondasz egy csaposnak részegen.

– Ugye tudod, hogy még négy-hat hétig eléggé érzékeny?

– Megérinthetem? – emelte fel remegő kezét, én pedig bólintottam. Végigfuttatta ujjait borotvált szeméremdombomon, majd megállapodott a csiklómnál. Vett egy mély levegőt és megérintette a bőrömbe ágyazott ezüst karikát és rajta a golyót.

            Beharaptam az ajkamat és felnyögtem. Nem fájt annyira, mint eleinte. Emlékeztem, milyen csodás látvány volt, amikor először megláttam a tükörben a tetováló szalonban. Már a gondolatától is szexinek éreztem magam. Felkuncogtam. Jenna előtt soha nem tettem volna ilyet. Még tetoválást sem csináltattam volna, nem hogy punci-piercinget. Most már viszont mindkettőm volt. Vágyakozó pillantásokat vetett rám, amitől egész testemet forróság öntötte el.

            A piercing nagyon izgatóan hatott rám, akárcsak Jennára. Brad elmondta, hogy Jenna mindig is egy olyan lányt keresett, aki megteszi ezt érte. Bátorított, hogy legyek én az neki, azzá a nővé válva, akire vágyik. Nem mintha eddig nem lettem volna az, de úgy éreztem, ez csak még közelebb hozza.

– Fáj? – nyögte. – Persze, hogy fáj. Olyan fájdalmasan nyögtél, amikor megnyomtalak ott. Sajnálom. Nem tudtam.

– Semmi gond, édesem. Érzékeny, de nem jár elviselhetetlen fájdalommal. Nem úgy, mint az, hogy egy hétig nem voltál itt…

– Sajnálom, édesem. Nekem is rettenetesen hiányoztál.

Jenna hangja elcsuklott. Előre dőlt és megcsókolt. Szétnyitottam az ajkaimat és utat engedtem a nyelvének.

– El se tudod képzelni, min mentem keresztül – toltam el egy pillanatra. – Különösen, amikor megtudtam, Lauren is veled van. Sose voltam még ilyen féltékeny.

– Hallottál minket, ugye? – bökött a fejével a nappali felé.

Némán bólintottam.

– Sosem volt semmi köztünk, Kat. Kérlek, higgy nekem! Mindig is csak téged szerettelek.

Ismét bólintottam, de most már muszáj volt, hogy meg is szólaljak. Visszatartottam a levegőt és némán könyörögtem neki.

            Végigfuttatta ujjait az arcomon.

– Szeretlek, Kat. Remélem, tudod. Tudnod kell.

– Én is szeretlek téged, Jenna – nyúltam fel és magamhoz vontam őt, hogy megcsókoljam.

Percekig csókolóztunk. Kezeink egymás hajában barangoltak, miközben ziháltunk.

            Jenna felült és óvatosan végigfuttatta a kezét a mellkasomon.

– Tetszik ez a top. Új?

– Igen. Csak neked.

– És vacsorát is főztél, ugye?

Megvontam a vállam.

– Azt hittem, korábban érsz haza.

Lehajtotta a fejét és a melleimet kezdte markolászni.

– Lauren kérte, hogy álljunk meg valahol vacsorázni. Korán haza akartam érni, de én is éhes voltam. Sajnálom.

– Lesz még számtalan közös esténk. Van egy kis maradék a hűtőben.

– Mikor költöztél be? – Tovább simogatott, ujjai a mellbimbóimmal játszottak.

– Vasárnap éjjel. Miután megkaptam az üzenetedet.

Felnyögött.

– És a lakásod?

– Árulom. Jelenleg ki van adva. A legtöbb holmimat eladtam. Csak a legfontosabbakat hoztam át, amíg meg nem egyezünk a többiről. Vagy ha kirúgsz, vissza kell könyörögnöm magam.

– De, drágaságom, nem mégy sehova – mosolygott rám Jenna és megcsókolta az orromat. – A holmiról majd később beszélünk. De most…

Felnyögtem, ahogy két ujja belém hatolt, csuklója pedig a piercingemhez ért.

– Óvatosan, édes! Annyit szeretkezünk, amennyit csak bírunk, ha már meggyógyult, csak győzd kivárni!

– Az kissé nehéz lesz, Kat cica, mert te, drágaságom, teljesen felizgatsz.

Hangja mélyen csengett. Tekintete az enyémbe fúródott.

– Azt hiszem, a nyelvem segíthet rajza. A kérdés csak az, élvezni fogod, ha nem érek a csiklódhoz?

Felnyögtem és a kezének nyomtam az ágyékom. Heteink lesznek, hogy tökéletesítsük, és én elfogadtam a kihívást. Még semmit nem vártam ennyire életemben.

            Semmit, csak azt, hogy Jenna hazatérjen. Oda, ahova mindketten tartoztunk.

**********************************************************************

Várom a megjegyzéseket. Bárkitől és bármilyen formában, hiszen abból tudom, jó úton haladok-e. :)
Akinek tetszett a történet, lájkolhatja a Facebookon a Sinara történetei nevű oldalon.

Lopott pillanatok Chicagóban 4. rész

Előzmény: Lopott pillanatok Chicagóban 1. rész

Közvetlen előzmény: Lopott pillanatok Chicagóban 3. rész

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. november 27.

******************************************************************************************

            Kipihenten ébredtem pénteken, értetlenül, hogy bírtam ki egy hetet Jenna nélkül és az álmomra gondoltam róla és Laurenről.

            Elmúlt a délelőtt és én az ebédszünetemet azzal töltöttem, hogy elvégezzem az utolsó simításokat a lakáson. Végigvettem a frissen beszerzett bútorokat, amiket úgy válogattam ki, hogy passzoljanak Jenna holmijaihoz. Egy dohányzóasztal, egy kanapé és egy kipárnázott komód, ami tökéletesen illett az ablak alá. És végül a helyére igazítottam azt a könyvespolcot, amivel kedden foglalatoskodtam, amikor Jenna hívott.

            Mielőtt visszamentem a munkahelyemre, beállítottam a mosogatógépet. Még ki akartam mosni az este és befejezni a dobozaim kipakolását. Teljesen kész akartam lenni, amikor Jenna hazaér, még akkor is, ha ez csak holnap késő este történik meg. És akkor is, ha a meglepetés rövidéletű lesz, ha rájövök, összeszűrte a levet Laurennel. Lelkiekben már készültem rá, hogy akár le is üvöltsem az ingatlanügynök fejét, hogy visszaszerezzem a saját lakásom.

            Amikor öt felé, már szinte mindenki távozott, néhányan a lányok közül hívtak, hogy menjek velük inni egy kicsit. Én viszont inkább kimentettem magam és beültem a kocsimba, és figyeltem, ahogy a többiek elindulnak a szeretteikhez, a barátaikhoz, a családjukhoz, vagy bármi is legyen a programjuk péntek estére. Én csak azt terveztem, hogy szerzek valami gyorskaját és elmajszolom egyedül. Megint.

            Nem maradhattam örökké a bank parkolójában, úgyhogy sóhajtottam egyet és beindítottam a motort. Nem voltam biztos benne, hova is tartok, de nem is számított.

            Fel-alá grasszáltam a környéken, míg végül úgy döntöttem, talán a legjobb, ha visszamegyek Jenna lakására. Viszont épp hogy csak befordultam a sarkon, egy neonkék fény villant a szemembe, én pedig lehúzódtam a legközelebbi parkolóba.

– A Maggie’s? – motyogtam, de mintha más beszélt volna az én hangomon.

Megráztam a fejem és a bár felé indultam.

– ’Estét, Kat! Mi hozott erre? – kérdezte Brad, miközben leroskadtam az egyik bárszékre.

Nagy tömeg volt. Biztos mindenki most végzett a melóban. Észrevettem magam mellett egy műanyag étlapot, amin hétig felszolgált ételek sorakoztak. Azonnal megkordult a gyomrom.

– Hello! Egyedül vagyok és éhes. A szokásosat kérném és mellé lehetne egy gombatál?

– Egyedül, mi? – mosolygott rám, miközben hozzálátott az ital készítéséhez.

– Ja. Jenna a nyugati parton van egy konferencián. Holnap este jön haza. Csak egy hét, de nagyon nehéz volt nélküle.

– El tudom képzelni – folytatta Brad a munkáját, hogy aztán elém tegye az italomat. – Leadom a rendelést a konyhán, mindjárt jövök.

A szívószálammal kavargattam az italomat és figyeltem, ahogy Brad átmegy a pult túlvégébe és felveszi a telefont. Végigfuttattam a tekintetem a helyiségen és észrevettem, hogy a tánctér üres és sötét… A zene se szólt. Talán csak később izzítják be a hangulatot az este folyamán, mint a legtöbb bárban szokták. Eddig mindig később voltam itt.

            Brad újratöltött néhány poharat, utána visszajött hozzám, átvetve egy törlőkendőt a vállán.

– Kezded megszokni már a járást, mi? – törölte le a pultot a kendőjével.

Felvontam a szemöldököm. Biztos voltam benne, hogy nem járhatott még itt elég vendég ahhoz, hogy oka legyen nekiállni törölgetni.

– Megszokni a járást?

– Mint leszbikus – vont vállat.

– Á! Érdekel a téma, mi? – ittam bele végre az italomba.

– Nem éppen A nővérem már évtizedek óta kajtat a szoknyák után, én meg egy leszbikus bárban dolgozom – vetett rám egy pillantást. – De rólad sosem gondolnám.

Egy pillanatig álltam a tekintetét. Semmit nem éreztem, annak ellenére, hogy nagyon jóképű fickó volt. Halkan felhorkantottam és elmosolyodtam.

– Én se. Egészen, amíg nem találkoztam újból Jennával. Ennyire kilógok a sorból?

Megvonta a vállát.

– Eleinte olyan voltál, mint egy partra vetett hal. Bocsánat a hasonlatért! Legutóbb meg, nos, mint egy elveszett kiscica.

– És most? – néztem rá a poharam pereme fölött.

– Van vér a pucádban, hogy egyedül idejöttél.

Karba tettem a kezem.

– Ezt meg hogy értsem?

Megadóan felemelte a kezeit.

– Ne vedd sértésnek, de ha egy csinos nő, mint te, egyedül tűnik fel itt, az vonzza a tekinteteket. Így volt az első két alkalommal is.

– Akkor is egyedül voltam.

– De nem sokáig.

Azt hiszem, elég zavartan nézhettem, mert ekkor felnevetett.

– Nem feltétlenül kellett, hogy észre vedd, de nekem tehetségem van hozzá, hogy észrevegyem, ki nem szokványos látogató. Különösen, ha egyedül van. És mindenki más is észreveszi itt, még ha nem is mutatják ki. Elvégre, nem akarják elriasztani a friss húst.

Ismét felvontam a szemöldököm.

– És ha nem egyedül vagyok?

– Az időnek nincs nagy jelentősége itt – intett körbe. – Mindenki tudja errefelé, éppen ki szabad és ki nem, többnyire a testbeszédből olvasva. Abban a pillanatban tudták, amint beléptél, ázottan, mint egy kivert kutya, hogy érett gyümölcs vagy. Másodszor viszont… még mindig ideges voltál, de már volt célod. Plusz hallották a pletykát is, hogy Jennával egy pár vagytok. Most meg? Csak úgy feltűntél egyedül… leverten. Ez olyasmit jelenthet, hogy ismét bekerültél a célkeresztbe. Észre fogják venni, még ha nem is figyelsz fel rá, és ha nem is igaz. Kíváncsiak, miért vagy itt Jenna nélkül.

– Érdekes megfigyelés. De mondtam, hogy Jenna üzleti úton van, és nem vagyok levert.

– Én tudom. De ők nem. És igenis levert vagy.

– Nem vagyok.

– De igen.

– Nem.

– Édesem! Nem ismersz fel egy ázott kutyát, ha te is az vagy.

– Jó, akkor levert vagyok, de mit számít? És mi ez a hangulatok állatokhoz hasonlítgatása?

Megrázta a fejét és hangosan felnevetett.

– A leszbikusok nem csak abban különböznek a heteroktól, hogy férfiasabban viselkednek. Ha egy hetero nő nem kapja meg az első kiszemelt pasit, elszedi másét. Itt viszont nem így megy. Rengeteg itt az elérhető nő, de ha valakinek partnere van, azt tiszteletben tartják. Ha tudják, hogy foglalt vagy, megtartják az illő távolságot. De ha szabad vagy… nos, az már egészen más tészta. Ne lepődj meg, ha rád hajtanak. Vagy ha…

Ismét felhorkantottam és hosszan belekortyoltam az italomba.

– Mi olyan vicces?

– Úgy beszélsz, mint egy leszbikus-szakértő, annak ellenére, hogy te is egy vonzó pasi vagy. Biztos te sem tudod megállni, hogy ne flörtölgess minden csinos hetero nővel, akivel találkozol.

– Hosszú ideig voltam csapos egy népszerű bárban és meguntam a csajok hajkurászását. Most már barátnőm is van, és ő elégedett vele, hogy amellett is, hogy itt enyelgek a vendégekkel, biztos lehet benne, hogy hazamegyek hozzá, és nem kell semmitől aggódnia.

– Milyen kedves – mosolyogtam rá és megköszöntem a mellettem feltűnő nőnek az ételt, amit elém tett.

– De igazából nem ezen nevettél – mondta Brad.

– Hm? – vágtam fel a gombát.

– Azt mondtam, olyan jó vagyok a testbeszéd olvasásában, mint ezek a nők. De gondolatolvasó nem vagyok. Nem néztél rám, amikor az előbb válaszoltál a kérdésemre. Mi volt olyan szórakoztató abban, amit az előbb mondtam, és miért félsz most elmondani?

Nem figyeltem rá, hanem a villámra tűztem egy gombadarabot és a számba tettem. Forró volt, úgyhogy kellett rá innom egy kortyot.

– Ha megsúgod nekem, meghívlak az ételedre.

A szemeim rá villantak és majdnem félrenyeltem.

– Mondd el, min nevettél, vagy perkálj! – könyökölt a pultra és engem nézett. Élvezte, de ugyanakkor halálosan komolyan is beszélt.

– Az ajánlat nem tart örökké. Lejár… öt… négy… három…

– A fenébe is! Azt hiszem, a nővéred szerelmes a barátnőmbe. Idegesít, hogy figyelmen kívül hagyja ezeket a privát utalásokat, vagy hogy nevezik ezek, hogy ő már foglalt. Most meg együtt vannak Kaliforniában én meg itt dekkolok egyedül.

– Váó! – töltött meg egy poharat szódával. – Ez… nem erre számítottam.

Felsóhajtottam és ettem még egy kicsit, majd leöblítettem egy kis itallal.

– Már majd megőrülök. Az egész héten attól félek, hogy hibát követek el. Talán csak bebeszélem magamnak. Én csak… Nem tudom. Úgy értem… Régebb óta barátok, mint mi Jennával. Ezek után már egyenesen következik, hogy összejöjjenek. Én nem…

– Nem hiszed, hogy elég jó vagy, hogy Jenna megtartson Laurennel szemben.

Felvontam a szemöldököm, mire ő lassan bólintott. Egy pillanatra ledermedtem.

– Kat! Nézz rám! Úgy értem, tényleg nézz rám!

Kiegyenesedtem ültömben és a szemébe néztem. Tényleg szép szemek voltak, csak egyszerűen nem voltak hatással rám. De ha magam elé képzeltem azokat a violakék szemeket, a szívem hevesebben kezdett verni.

– A nővérem azóta hajt Jennára, mióta az eszemet tudom. Jenna viszont mindent visszautasított, ami túlment a barátságon. Szívből jövő barátságon, de akkor is csak barátságon. Volt is egy kis összezördülésük itt a bárban az előtt egy nappal, hogy elmentetek Toszkánába. Lauren könyörgött Jennának, hogy ne menjen. Hogy inkább válassza őt. De Jenna azt mondta neki, hogy hagyja abba az álmodozást olyasmiről, amit nem kaphat meg, vagy az egész barátságukat tönkreteszi. Te voltál minden, amit Jenna valaha is akart, és most, hogy rád talált, esze ágában sincs elengedni.

Cameron Russell alias Kat Jenkins

Éreztem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon. Le akartam törölni, de túlságosan féltem megmozdulni.

– Kedvesem! Itt mindenki tudja, hogy te és Jenna összetartoztok. Szóval ne engedd a kis zöldszeműt, hogy meggyőzzön valamiről, ami nem igaz! Így elveszted az egyetlen embert, akire számíthatsz, és azelőtt az elérhető kategóriába csúszol, mielőtt észrevennéd. Rengeteg nő van itt, aki azonnal lecsapna rád. De egyikük sem Jenna Swallow. Nem hiszem, hogy megállnád itt a helyed, ha nem Jenna hoz ide.

Szóval nem álltam messze az igazságtól abban, hogy Jenna elmondta mindenkinek, az övé vagyok. Éreztem, hogy ismét egy könnycsepp gördül le az arcomon.

            Brad elővett egy zsebkendőt és megtörölte vele a szememet.

– Semmitől sem kell félned, Kat. Jennát csak te érdekled. Igen, talán a nővérem nem vette a lapot, de ez az ő baja. Jenna hűséges típus. Csak próbál egyensúlyozni a barátja és a barátnője között. Csak azért imádkozom, hogy Lauren ne állítsa őt választás elé, mert nem fog neki tetszeni Jenna válasza. Barátja sok lehet, de te vagy a lelki társa. Ezt ő mondta nekem.

– Tényleg? – szorítottam meg az üres poharamat.

– Igen, tényleg… Mi volt az a nagy hiba, amit elkövettél?

Felkacagtam, majd csuklottam egyet.

– Nos, fogtam magam és minden holmimat átvittem Jenna lakására ezen a héten. Pár hete felvetette, de én nem válaszoltam. Szerettem volna meglepni amikor hazajön. De aztán kételkedni kezdtem, és egy kicsit hülyén éreztem magam, hogy így viselkedtem. Különösen, ha tényleg Laurennel szeretne lenni. Készen álltam volna rá, hogy elengedjem, úgy is, hogy meghasad a szívem, ha egy másik nővel látom.

Egy pillanatig engem nézett, mielőtt megszólalt volna.

– Maradj itt! – Azzal kijött a pult mögül és eltűnt egy ajtó mögött.

Falatoztam egy kicsit, amíg vártam, azon gondolkodva, mit csinálhat. Aztán visszaidéztem a szavait és hangosan felsóhajtottam. Jenna úgy gondolja, én vagyok a lelki társa? Ezt ő mondta volna?

Brad néhány pillanat múlva visszatért egy barna papírszatyorral a kezében.

– Hadd csomagoljam el az ételedet! Menj haza és aluj egy kicsit! Tedd be a csomagot a hűtőbe, aztán olvasd el az utasításokat!

– Mi a… – nyúltam a csomagért, de ő lefogott.

– Ne nyisd ki itt! Csak tedd, amit mondtam! Örülök, hogy ma itt jártál.

Csak bámultam a kezére egy pillanatig, és azt kívántam, bárcsak Jenna érintene most.

– Köszönöm, Brad! Mindent.

– Semmi szükség rá. Ez a dolgom – mosolyodott el, és kitessékelt az ajtón. – Ne felejtsd el elolvasni az utasításokat! Jó éjszakát, Kat!

Bebújtam a kabátomba és még egyszer megköszöntem neki és átvettem a csomagot, meglepődve, milyen nehéz. Az anyósülésre tettem a kocsimban és út közben többször is majdnem lehúzódtam, hogy kinyissam. De uralkodtam magamon, amíg haza nem értem.

            Már csak huszonnégy óra választott el attól, hogy Jenna haza induljon. Már alig vártam.

Folytatása következik!

**********************************************************************

Várom a megjegyzéseket. Bárkitől és bármilyen formában, hiszen abból tudom, jó úton haladok-e. :)
Akinek tetszett a történet, lájkolhatja a Facebookon a Sinara történetei nevű oldalon.

Lopott pillanatok Chicagóban 3. rész

Előzmény: Lopott pillanatok Chicagóban 1. rész
Közvetlen előzmény: Lopott pillanatok Chicagóban 2. rész

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. november 27.

******************************************************************************************

            Egész vasárnap nem hallottam Jennáról, de nem aggódtam különösebben. Kellemes és nyugis hétvégém volt. Folyamatosan esett, úgyhogy nem is tehettem volna mást, csak filmeztem. De én ezzel tökéletesen elégedett voltam.

            Kétszer is majdnem felhívtam Jennát, de nem voltam hajlandó én elismerni a vereségemet. Azt hiszem, még mindig sértődött voltam, amiért elhívta Laurent a randinkra. Nos, legalábbis az én részemről randira. Ez még nem jelenti azt, hogy Jennának is az volt. Hiszen, az a találkahelye, ahol mindenki ismeri. Ez lett volna az első alkalom, hogy nyilvánosan is egy párként mutatkozunk. Bár kissé ideges voltam, készen álltam rá.

            Talán Jenna másként érez irántam. De hát ő beszélt az összeköltözésről. Ez azt jelenti, ő akarta magasabb szintre emelni a kapcsolatunkat, nem?

            Csak bámultam a telefonom a távoli kanapén, ahova úgy egy órája hajítottam. Mintha azt suttogta volna nekem, tegyem meg az első lépést, én viszont csak arra vártam, hogy ő hívjon és kérjen bocsánatot…. Vagy legalábbis magyarázza meg. Mert ha én adom fel előbb, biztos kinevet, hogy az összeköltözés miatt vagyok ideges.

            Még úgy fél óráig haboztam, amíg elmajszoltam egy zacskó popcornt és megittam eg pohár bort. Visszakapcsoltam a tévé hangját, amikor kezdődött a következő film. Nagyszerű. A „Thelma és Louise”. Most pont két olyan nőre van szükségem, akik egy életre egymásra találtak.

            Ismét a telefonra néztem. Ó, a fenébe is! Talán csak túlreagáltam.

            Lenyomtam a némító gombot és odavánszorogtam a telefonhoz, hogy tárcsázzak. Ekkor vettem észre, hogy érkezett egy hangüzenetem.

            A fenébe is! Mikor jöhetett ez? Egész hétvégén nem hallottam csörögni a telefont.

            Tétován nyúltam az elfogadógomb felé. Senki másra nem tudtam gondolni, aki hívhatott volna, de mégis levert volna, ha nem Jenna az. Ismét letettem a telefont és visszakapcsoltam a tévé hangját.

            Csak néztem tovább a filmet, abban reménykedve, ha Jenna hagyta az üzenetet, majd hív megint. Egyre idegesebb lettem, egyre sűrűbben kapkodva a tekintetem a képernyőről a telefonva, reménykedve, hogy egyszer csak megszólal.

            Amikor a filmet reklámszünet szakította meg, hangosan felnyögtem. Mi a fene van velem? Megnyitottam a telefonom híváslistáját és megpillantottam a tetején Jenna nevét egy hat órával korábbi időponttal. Akkor még aludtam.

            Elindítottam a hangüzenetet és remegő kézzel a fülemhez emeltem a telefont. Lehunytam a szemem és elmosolyodtam Jenna hangjának hallatára, de a mosolyom azonnal eltűnt, amikor megértettem, mit is mond.

– Hello, Kat! Itt Jenna. Nem vetted fel, nekem pedig muszáj indulnom. Mr. Jacobs… A fenébe is! Utálom így hívni. Nem érdemli meg… Szóval Tim elküldött Kaliforniába egy egy hetes konferenciára. Nem biztos, hogy fogok tudni majd beszélni, szóval csak üzenj, ha kellek, és igyekszem vissza hozzád. Szia!

Elvettem a telefont a fülemtől és a szemöldökömet ráncolva rá bámultam. Végül erőt vettem magamon, és elkönyvelve magamban a problémát megoldottnak, visszaültem tévézni. Lelki szemeim előtt megjelent, ahogy Jenna és Lauren együtt ülnek a kocsiban egyenesen Kalifornai felé menet.

– A fenébe is! Verd ki a fejedből! Csak azt tudod, ami a bárban történt. Ideges voltál, amiért nyilvánosan kellett mutatkoznod vele. Semmi sincs Laurennel. Jenna a nyugati parton van. Egyedül. Ha visszajön, megint együtt leszünk.

Az óra kettőt mutatott, odakint pedig elállt az eső. Egy terv formálódott a fejemben. Átöltöztem valami szalonképesebb ruhába és előbányásztam három üres kartondobozt. Összeszedtem a legszükségesebb holmijaimat és összecsomagoltam őket, majd fogtam a kulcsaimat és Jenna lakáséit és lecaplattam a kocsimhoz.

            Ha Jenna összeköltözést akar. Megkapja.

Cameron Russell alias Kat Jenkins

***

            Hétfőn reggel frissen ébredtem, mosollyal az arcomon. Szinte már hallottam a madárcsicsergést, ahogy Disney-hercegnőként felültem és nyújtózkodtam egyet. Oké, talán túlzok, de ez jól lefesti, hogy éreztem magam. Teljesen ellentétesen a hétvégi hangulatomhoz képest.

            Kicsit fura volt Jenna ágyában ébredni anélkül, hogy ő mellettem lett volna. Még az ágynemű látványa is feldobott. Előző héten együtt voltunk vásárolni, és Jenna megmutatta azt a készletet, amibe beleszeretett. Némán egyetértettem vele, de aggódtam kimondani, hátha ezt úgy értelmezi, belemegyek az összeköltözésbe.

            Nos, most már úgyis mindegy, úgyhogy előz éjjel megvettem a készletet néhány köntössel együtt, amiket kinéztem. Kissé bűnösnek éreztem magam, amiért nem együtt csináltuk ezt végig, de azzal nyugtattam magam, biztos örülni fog a meglepetésnek, amikor visszajön.

            Lezuhanyoztam, használatba véve az új törülközőket és csináltam magamnak egy kávét mielőtt felöltöztem. Mintha szárnyakat kaptam volna, amikor elindultam a bank felé. Alig vártam, hogy Jenna hazaérjen.

            Miért voltam ilyen gonosz vele? Csak azt tette, amit minden barátnő szeretne. Számítottam neki és ő is nekem.

            A nap gyorsabban eltelt, mint azt egy hétfőtől várná az ember. Amikor búcsút intettem a munkatársaimnak, úgy éreztem magam, mint egy tinilány, aki a buliba készül.

            Először visszamentem a saját lakásomba. Még össze kellett pakolnom pár holmit és szorított az idő. Szortíroznom kellett a holmijaimat, eldöntve, mit hagyok hátra és mit viszek át Jennához. Másnap délidőre hívtam a költöztetőket, addigra el kell készülnöm.

            Már beszéltem is egy ingatlanügynökkel, hogy minél hamarabb túladjak a lakáson. Már szerzett is egy ügyfelet, aki kibérelné hosszútávra, amíg a városban van. Ez mindenki számára jó hír volt. Vicces, mennyire meg tudja változtatni pár telefonhívás az ember életét.

            Már épp végeztem, amikor hírtelen rémület markolt a szívembe. Mi lesz, ha Jenna dühös lesz rám, amikor visszajön? Mi lesz, ha meggondolja magát? Különösen a legutóbbi miatt?

            Elhevertem a kanapén és körbenéztem a dobozokba csomagolt életemen.

            Nem. Jól cselekedtem. Tudtam, ez egy fontos lépés, amit meg kell tennem.

            Ebben a lakásban éltünk Danny-vel majd két évig. Csak pár hónappal a találkozásunk előtt költöztem be. Amikor pedig komollyá vált a kapcsolatunk, már majd minden éjszakát itt töltött. Vicces, hogy még az eljegyzésünk után is elméletileg külön éltünk, most pedig, négy hónappal az egymásra találásunk után beköltözöm a barátnőmhöz.

            Megráztam a fejem és visszatértem a dolgomhoz. Kezdett késő lenni, holnap pedig munka. És még át is kell érnem Jenna lakásába, hiszen az ágyamat már szétszedtem.

***

            Szerda volt már, amikor Jenna legközelebb felhívott. Épp az ebédszünetemet töltöttem és egy könyvespolcot próbáltam beerőszakolni a sarokba, amikor meghallottam a telefonon azt a csengőhangot, amit neki állítottam be. Elmosolyodtam és félbehagytam a munkát, hogy felvegyem.

– Jenna! – vált mégszélesebbé a vigyor az arcomon.

– Helló, Kat! Csak hallani akartam a hangodat.

Jenna hangja távolinak hangzott. Most öntött el csak igazán hiányának érzete.

– Sajnálom, hogy nem hívtalak vasárnap. Hogy megy a konferencia?

– Ha épp nem előadáson vagyunk, fogadásokon kell részt venni, és folyamatos az ide-oda rohangálás. Még enni és aludni is alig van idő. És veled mi van?

Egy kissé felhangosodtak a háttérzajok, amik elnyomták a hangját.

– Mint mindig. Csak mint mindig. Csak a meló. Hé! Sajnálom a péntekit. Nem tudom, mi lelt.

Vagy mi lelt épp most. Belőle akartam bocsánatkérést kisajtolni, de amint meghallottam a hangját, minden elhatározásom tovaszállt? A fenébe is! Reménytelenül elvesztem, ha Jenna Swallowról volt szó.

– Semmi gond, édes. Nem tudom, mi volt az, de reméltem, hogy elmúlik.

Beharaptam az alsó ajkam és vártam egy pillanatig.

– Hé! Van egy meglepetésem, ha hazajössz.

– Ó! Szeretem a meglepetéseket. Adsz valami támpontot, mi is az?

– Nem. A meglepetés az meglepetés. Majd meglátod, amikor hazaérsz. Szombaton vagy vasárnap jössz? Menjek ki eléd?

– Szombat este, vacsoraidő előtt. Már van fuvarom, de köszi.

– Ó! Rendben.

– Jenna! Mindjárt indulunk a Planet Hollywoodba ebédelni. Siess már! –hallottam egy női hangot a háttérből.

Egy pillanatra megdermedtem. Az nem lehet. Biztos csak képzelődöm.

– Rohannom kell, Kat. Laurennel ebédelni megyünk. Szeretlek. Szia.

A vonal megszakadt, én pedig a falnak dőltem.

            A megérzésem beigazolódott. Vagy, legalábbis egy része, hogy Jenna és Lauren együtt mentek nyugatra.

            A délutánt munkával töltöttem. És, először azóta, hogy beköltöztem Jenna lakásába, haza vágytam. Ehelyett csak ettem egy sajtburgert sült burgonyával hazafelé menet, majd a takaró alatt átöltöztem, hogy aztán álomba sírjam magam.

            Tudtam, hogy Jenna és Lauren együtt dolgoznak, és rémlett, hogy Jenna beszélt róla, már több projekten is dolgoztak együtt. Ennek ellenére eszembe se jutott, hogy ide is együtt mennének.

            Hirtelen megvilágosodtam. Vajon Lauren volt már Jennával Franciaországban is? Vajon ettek ugyanott, ahova engem is elvitt?

            Könnycseppek gördültek le az arcomon, miközben arcom a párnába temettem. A szívem fájdalmasan lüktetett és megmarkoltam a lepedőt. A párnába üvöltöttem a dühömet, és a matracot vertem az öklömmel.

            Zavaros gondolatok rohantak meg. Talán Jenna mindkettőnket akar. Azt hiszi, engem megtarthat a hétvégére és a szabadnapjaira, miközben hétközben Laurennel enyeleg. De ezt nem fogom tűrni. Soha. Nem osztozom senkivel a barátnőmön.

            A probléma csak az volt, hogy Jenna elvesztésének már a gondolatától is meghasadt a szívem.

            Nem tudom, mikor aludtam el. Az éjszaka közepén ébredtem abból az álomból, amiben Jenna és Lauren egy bérelt tengerparton napfürdőztek, Lauren pedig megkérte a barátnőmet, hogy dörzsölje be őt napolajjal, amivel együtt járt, hogy levette a bikinijét.

            Zihálva ütem fel, kisöpörve izzadt hajamat az arcomból. Próbáltam meggyőzni magam, hogy ez csak egy álom volt. Ez után már nem bírtam elaludni, mert féltem, hogy ismét róluk álmodom. De ébren sem akartam maradni, mert csak arra tudtam gondolni, milyen hülye voltam, hogy beköltöztem Jennához.

            Végül a napfény halványan beragyogott az ablakon. Többször is elszenderedtem, de sosem aludtam el igazán. Annyira ramatyul éreztem magam, hogy már azt fontolgattam, inkább beteget jelentek. De annyira csak ez az álnászút járt a fejemben, hogy nem lett volna értelme.

            A munka egyenesen kínszenvedés volt. Utálom az ilyen napokat. Az óramutatók is mintha megfagytak volna. Csak arra vágytam, hogy pár napra visszavackolhassam magam a takaró alá.

            Amikor elérkezett az ebédidőm, inkább egy étterembe mentem, ahelyett, hogy Jenna lakására tértem volna. Még mindig nem tudtam „otthon”-nak hívni. Nem voltam biztos benne, hogy elég ideig maradok majd ott. Ki kellett várnom, amíg Jenna visszatér és megbeszélhetjük ezt az egészet. Tudtam, ha visszamegyek, ismét bealszom, és nem ébredek fel, mire vissza kellene mennem a munkába. Már megtörtént korábban is, a nap hátralevő részében pedig bűntudatom volt.

            Csütörtök este csak vacsora után estem be az ajtón. Bevettem pár gyógyszert, ami segített az álmatlanságomon, majd ruhástól bevetettem magam az ágyba és úgy elterültem, mint egy zsák krumpli.

Folytatása következik!

**********************************************************************

Várom a megjegyzéseket. Bárkitől és bármilyen formában, hiszen abból tudom, jó úton haladok-e. :)
Akinek tetszett a történet, lájkolhatja a Facebookon a Sinara történetei nevű oldalon.

Lopott pillanatok Chicagóban 2. rész

Előzmény: Lopott pillanatok Chicagóban 1. rész

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. november 27.

******************************************************************************************

            Vettem egy mély levegőt és kitártam az ajtót, hogy leereszkedjek a nyúl üregébe, másodszor életemben. És bár ez csak egy egyszerű lépcsőház volt, mégis úgy tűnt nekem, mint egy alagút Csodaországba.

            Ugyanazok a kék fények vezettek le a pincehelyiségbe. Tompa dübörgés szűrődött fel a lenti sötétségből. Mintha csak egy élő, lélegző lény szívverése lenne. Az elmúlt négy hónapban, mióta Jennával együtt voltunk, nem kockáztattam meg, hogy visszamenjek arra a helyre, ahol egy esős éjszakán összefutottunk, húsz évvel az érettségi után.

            Az ajtó ismét kinyílt, mielőtt megtettem volna az utolsó lépést, és a nő a sötét nadrágkosztümjében egy mosolygós bólintással üdvözölt.

– Üdv a Maggie’s Lounge-ban! – csukta be mögöttem az ajtót.

– Kösz – mosolyogtam, de most nem bocsátkoztam vele beszélgetésbe, mint legutóbb. Viszont nem is volt rá alkalmam, mert még ha akartam is volna, a nő addigra már visszaolvadt az árnyékok közé.

            Megráztam a fejem és keresztülsétáltam a helyiségen, lenyűgözve, mekkora tömeg verődött össze csütörtök éjjel. Integetve próbáltam magamra vonni a pultos figyelmét, és bólintottam, amikor feltartotta egy ujját, jelezve, hogy várjak egy pillanatot.

            Vettem egy mély levegőt és körbenéztem. Ugyanaz a légkör vett körbe. Ugyanaz a zene, ugyanazok a vendégek. Semmi se változott. Semmi, csak én.

            Asztaltól asztalig siklott a tekintetem. A legtöbb nő rám se hederített. Még csak meg se szakították a beszélgetést, hogy rám pillantsanak. Egy pár elismerően bólintott, amikor elkapták a tekintetem, de a többség észre sem vett.

            Látszólag, bár csak egyszer voltam még itt, és akkor se a legjobb formámban, nem tűntem kívülállónak. Ez meglepett. Miért nem figyelt fel rám senki? Jenna leadta a drótot, vagy mi? Kiírta nagy betűkkel a klotyóba, hogy „Kat Jenkins + Jenna Swallow… El a kezekkel!”?

            Halkan horkantottam az abszurd gondolatra, de a tekintetem ennek ellenére is a helyiség másik végébe fordult, a vörös kijárat-jel alá. Talán meg kéne látogatnom a mellékhelyiséget, mielőtt távozom. Csak hogy megbizonyosodjak.

            Még egyszer körbepillantottam, majd az órámra néztem. Hét órában egyeztünk meg, nem? Ismét felsóhajtottam, és épp távozni készültem, lemondva az italomról, amikor meghallottam a zenén túlról.

            Jenna semmivel össze nem téveszthető nevetése. Megpördültem és körbenéztem.

– Az italod, Kat.

Megfordultam és ránéztem Bradre, a csaposra és az egyetlen férfira közel s tvol.

– A szokásos, ugye? – mosolygott.

– Igen. Köszönöm. Mennyivel tartozom?

A férfi csak legyintett.

– Jenna azt mondta, írjam a számlájához. Kért egy asztalt a sarokban.

Hagytam egy kis borravalót a bárpulton és felkaptam a poharam, hogy aztán kövessem a Brad által mutatott irányt. Hamarosan meg is találtam őt, de, azt hittem, a szemem káprázik, mivel nem volt egyedül.

            Miért nem kapok levegőt? Miért forog velem a világ? Miért bámul mindenki engem, ahogy átsétálok a tánctéren?

            Mosolyt erőltettem magamra, az előttem játszódó kis jelenet felé közelítve. Egy kör alakú asztalt toltak a falhoz. Jenna a falnál ült, az asztal tőlem távolabbi oldalán. Egy közeli lámpa fénye sárgába burkolta az arcát. Romantikus hangulatú látvány volt, leszámítva, hogy nem voltunk egyedül, és egyik nő, aki az asztalnál ült, sem látszott észrevenni engem.

            Beleittam az italomba, és észrevettem, hogy remeg a kezem.

– Jenna! Korán jöttél. Vagy én késtem?

– Kat! – mosolygott rám Jenna, és felém nyújtotta a kezét, arra késztetve, hogy megfogjam. Megszorította, és a vele szemben lévő üres székre bökött.

– Ülj csak le! Emlékszel Laurenre, ugye?

– Hello! – biccentettem a mellettünk ülő nőnek.

– Hali, Kat! – kortyolt Lauren az italába, miközben karja Jennáé mellett pihent. Még csak a látszat kedvéért sem próbálta magát távol tartani a barátnőmtől. Ez felhergelt.

– Talán én tévedtem – húztam ki a széket és a falnak dőltem, bal kezemet az asztalon nyugtatva, benne a pohárral. Hárman egy rakáson.[1] Remek. – Örülök, hogy Brad útba igazított. Már majdnem eltévedtem. Köszi az italt amúgy.

– Ja. Korán végeztem a melóval, és épp egyszerre érkeztem ide Laurennel. Rákérdezett, nem lenne-e kedvem inni vele egyet, én meg rábólintottam, hogy úgyis ide jövök.

– Azt hittem, csak ketten leszünk – néztem Laurenre a poharam pereme felett.

– Nem tudtam – szabadkozott Lauren. – Magatokra hagyhatlak titeket.

Azonban a kisujját se mozdította.

            Jenna a kolléganője karjára tette a kezét.

Karol Loren alias Jenna Swallow

– Ne! Nincs semmi gond.

Minden erőmre szükségem volt, hogy ne öntsem Lauren képébe az italomat és rohanjak el. Tudom, kissé túlreagáltam. Hiszen munkatársak és évek óta barátok. De nem tehettem róla, hogy rám tört a féltékenység. Legalább Lauren felajánlhatta volna, hogy átadja a helyét Jenna mellett.

            A következő óra teljesen kiesett, mialatt végig a munkáról beszélgettünk. Egyre fáradtabb lettem, nem csak a nehéz nap, de az alkohol miatt is. Jenna sorban rendelte az újabb köröket, én pedig próbáltam lépést tartani. Viszont nem voltam annyira gyakorlott, mint ezek ketten. Mire Lauren végre felállt és kimentette magát, hogy meg kell válnia a társaságunktól, már teljesen kába… és dühös voltam.

– Annyira örülök, hogy el tudtál jönni! – állt fel Jenna is, és megölelte Laurent. Esküszöm, az a nő még vissza is tartotta őt a karjai között.

– Számomra az öröm – dorombolta.

Ökölbe szorítottam a kezem az asztal alatt, elfojtva egy nyögést. Csak az alkohol dolgozott bennem, azt súgva, hogy tegyek valamit. Csak haza kellett mennem pihenni egy kicsit, kiheverni ezt az egészet.

            A falnak dőltem, ahogy a mi kis „harmadik kerekünk” tovagördült. Végre egyedül maradtunk. Az örömöm viszont rövidéletű maradt, mert rájöttem, valószínűleg már képtelen vagyok értelmes beszélgetésre.

– Jól vagy? Még sosem láttalak ennyit inni azelőtt – ült vissza Jenna arra a székre, amit Lauren szabadon hagyott. Kezét a homlokomra tette. – Egy kicsit meleg vagy.

Félrelöktem a kezét.

– Jól vagyok – szűrtem a fogaim között. – Csak fizesd ki a számlát! Kimegyek a mosdóba indulás előtt.

– Kat! – kapta el a kezemet és megszorította. – Veled megyek.

Megráztam a fejem miközben talpra kecmeregtem.

– Már nagylány vagyok.

Átbotorkáltam a helyiségen, szinte minden asztalba beleverve valamimet. Tekintetem csak a vörös Exit feliratra szegeződött a mellékhelyiségnél. Hamarosan viszont már kettőt is láttam belőle. Megálltam egy üres bárszéknél és pislogtam párat, hogy kitisztítsam a látásomat, de aztán végül a szemem már nem akart engedelmeskedni és kinyílni megint.

            Rám tört a migrén, mire végre bejutottam a mosdóba. Szinte elvakított a fluoreszkáló fény, ami vagy tízszer fényesebbnek tűnt, mint az odakinti. Szerencsére már az első fülke is üres volt. Majdnem a padlóra rogytam, ahogy beestem, és utána becsuktam magam mögött az ajtót.

            Lerogytam a vécékagylóra, amikor rájöttem, nem toltam le a bugyimat. Nehezemre esett megoldani a helyzetet, majd fejemet a falnak döntöttem, hogy a hideg acél érintése lehűtsön. Ahogy lassan helyrerázódtam, eszembe villantak a képek Jennáról. Végigpillantottam a falon, ami tele volt különböző firkákkal, mindenféle telefonszámokkal, de azt, amit vártam nem találtam ott. Talán még egy kicsit csalódott is voltam, hogy Jenna nem kürtölte így világgá a kapcsolatunkat.

            Egy pillanatra lehunytam a szemeimet és vettem egy mély levegőt, hogy aztán lassan kiengedjem.

            Amikor ismét kinyitottam a szemem, az ágyamban feküdtem. Odakint már hajnalodott. Ugyanazt a ruhát viseltem, mint előző nap és valami borzalmas ízt éreztem a számban. Hangosan felmordultam.

– Üdv újra köztünk, Kat! – pillantott fel a laptopja mögül Jenna.

– Ja! Jó reggelt neked is!

Jenna nem szólt semmit, csak mosolygott.

– Borzasztó másnapos vagyok – dörzsöltem a szememet. – Ha nem ismernélek jobban, azt hinném, direkt csináltad. Csak kétszer voltam a Maggie’s Lounge-ban és mindkétszer úgy jöttem ki, mintha egy rohadt rezesbanda húzná a fejemben miután hazahoztál.

– De legalább az ágyadban ébredtél – csukta le a laptopját. – Amikor megtaláltalak, a vécében aludtál a bugyiddal a bokáidnál. Brad segített kicipelni a taxiba és José, a biztonsági őr fel ide. Nehezebb vagy, mint egy krumplis zsák, ha kiütöd magad.

– Kösz! – morogtam. – Most azt hiszed, kövér vagyok. – Beletúrtam a hajamba, és arra gondoltam, vajon Lauren milyen nehéz lehet, amikor kiüti magát. Vajon Jenna tudja?

– Tudod mit? – állt fel Jenna. – Csinálok neked egy Bloddy Mary-t.

– Ne fáradj! Megyek a mosdóba és beveszek valamit. Aztán meg visszafekszem.

Becsaptam magam mögött a fürdőszobaajtót, meg se várva a válaszát.

– Nem tudom, mi lelt, Kat, de jobb dolgom is van, mint hogy egész nap itt üljek és játszam a babysittert. Szenvedj csak, vagy keverd ki a saját rohadt Bloddy Mary-det!

Csak legyintettem, nem is foglalkozva vele, hogy úgyse lát. Lehámoztam magamról a ruhámat és bemásztam a zuhany alá. Jól esett a forró víz, ahogy végigcsorgott a testemen.

            A fájdalom csillapodott a fejemben mire kimásztam és megszárítkoztam. Ahelyett, hogy visszafeküdtem volna az ágyba, bekaptam két fájdalomcsillapítót, és egy törülközőt csavartam a nedves hajam köré és leroskadtam a kanapéra a tévé elé. Csak bámultam a filmet, amiben épp egy csinos színésznő lejtett körbe bikiniben egy jacht fedélzetén… Én viszont csak Jennát láttam.

Folytatása következik!


**********************************************************************

Várom a megjegyzéseket. Bárkitől és bármilyen formában, hiszen abból tudom, jó úton haladok-e. :)
Akinek tetszett a történet, lájkolhatja a Facebookon a Sinara történetei nevű oldalon.

---

[1] Eredetileg azt mondja, „three peas in a pod”, ami azt jelenti, „három borsó egy héjban”. Gondolom ez itt azt akarja jelenteni, hogy valaki betolakodik harmadiknak egy kapcsolatba.

Lopott pillanatok Chicagóban 1. rész

Megjegyzés: A történet a szerző Lopott pillanatok és Lopott pillanatok Toszkánában és a Lopott pillanatok Párizsban címen felkerült történeteinek folytatása. A szokásoknak megfelelően ezt is több részletben töltöm fel.

Fülszöveg helyett: Kat és Jenna visszatér! Történetük viszont ezúttal már, a csodás nyaralás után, a chicagói hétköznapokban folytatódik. Vajon kibírja a kapcsolatuk az idő próbáját? Mindenesetre Jenna nem bízza ezt a véletlenre, mert egy váratlan ajánlattal áll elő.

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. november 27.

******************************************************************************************

            Az egész csak egy álom volt.

            Annak kellett lennie. Három fantasztikus hét Toszkánában, majd Párizsban? Mivel érdemeltem volna ki ezt? Különösen Jennával. De mégis megtörtént. Bár keresztül mentünk néhány nehéz helyzeten, túléltük.

            Ezek után idegennek hatott ismét visszatérni a munkába. Teljesen kiestem a ritmusból. Hálás voltam, hogy személyi tanácsadóként dolgoztam és nem egy kiszolgálópultnál ültem. Már az is épp eléggé zavarba ejtő volt, amikor a legalapabb papírmunkáról is elfeledkeztem, vagy csak azután álltam neki, hogy eladtam a terméket. Utáltam az egészet, főleg, hogy a fejem még nem ért vissza teljesen az államokba. Szerencsére a főnököm jófej volt, de attól még borzalmasan éreztem magam, hogy ennyire lukas az agyam.

            De, mint minden vakáció után, hamar visszarázódtam a rutinba. Az egyetlen különbség az volt, hogy Jenna még mindig az életem része volt. A legtöbb este együtt vacsoráztunk, és felváltva aludtunk egymás lakásán a hétvégéken.

            Csak otthon csináltuk, mivel nem akartuk, hogy kitudódjon a mi kis titkunk, és minden működött. Én pedig hálás voltam érte.

            Jenna tanácsára vettem egy kis magnót, amit az ágyam mellé tettem, és beállítottam, hogy addig játssza az eső, a vízesés, vagy az óceán hangjait, amíg álomba nem merültem. Ennek köszönhetően az egyedül töltött éjszakáim békésen teltek. Nem volt több álom Danny-ről… vagy Danny-ről és Jennáról együtt.

            Még mindig gondoltam rá néha, de már belenyugodtam, hogy jobb, hogy a dolgok így alakultak. Nem gyűlöltem őt. Tényleg nem. Ha ő nem lép le, most nem élhetném át ezeket a csodás pillanatokat Jennával. Lassan, de biztosan az, hogy emellett a csodás nő mellett lehetek, átsegített a problémákon.

            De meddig tarthat ez az álom?

***

– Hol jársz?

Pislogtam, és felnéztem a magazinból.

– Hogy?

– Már vagy öt perce nem lapoztál. És mivel nemigen lehet a Szép Házakban olyasmi, ami ennyire leköt, biztos merengesz valamin – csukta le Jenna a laptopját, az asztalra tette az olvasószemüvegét, és mellém ült a kanapéra. – Add ide a lábad, és mesélj!

– Nem tudom – vontam meg a vállam, miközben az ölébe tettem a lábam és felsóhajtottam, ahogy lehúzta a zoknimat és masszírozni kezdte a lábfejem. – Csak az utazásunkra gondoltam.

Jenna elmosolyodott.

– Olyan jó volt?

– Nem. Igazából halálra untam magam – néztem rá a szemem sarkából.

– Fogd be! – rántotta meg a lábam, míg a hátamra nem csúsztam a kanapén, és csikizni kezdett.

– Állj! – próbáltam szabadulni. Nagyon jól ismerte minden érzékeny pontomat, és tudta jól, milyen csikis vagyok. – Jenna! Állj le!

Ő viszont kíméletlenül folytatta.

– Előbb könyörögj irgalomért!

Felnyögtem. Lábaim köze tüzelt. Sokszor mondta már ezt, főleg, amikor a kedvenc felcsatolható műszerszámát használta. De sosem jutottunk odáig, hogy tényleg könyörögnöm kelljen.

            Lehet, Jenna is észrevette izgatott állapotomat, vagy csak úgy döntött, felhagy a kínzásommal, mert csiklandozása gyengéd simogatásba váltott át. Izgató simogatásba, ami csak tovább hevítette bennem a tüzet. Először a derekamat simogatta, majd az oldalamat, végül elérve a melleimet.

– Jenna! – szorítottam össze a szemhéjaimat, ahogy a bimbóimat kezdte dörzsölni, teljesen felizgatva még a pólóm és a melltartóm anyagán keresztül is. Megragadtam a karjait és küzdöttem a gondolattal, hogy ellökjem őt, vagy közelebb vonjam.

– Igen, Katcica? – dorombolta az arcomhoz hajolva. Kezei ismét a mellemre tapadtak, amitől ugrottam egy nagyot. – Ez tetszik?

Csak nyögni tudtam. Különösen, amikor egyre erősebben markolászott, ujjai pedig a bimbóimat izgatták.

Jenna annyira fel tudott izgatni, hogy már azt se vettem észre, mikor szabadított meg a ruháimtól. Most sem volt ez másként. Az egyik pillanatban még teljesen fel voltam öltözve, a következőben már meztelen felsőtesttel feküdtem, ajkai pedig a mellbimbómra fonódtak. Amikor épp nem szopogatta, a nyelve körözött a mellemen, kezei pedig gyengéden simogattak.

            Ujjaim a hajába túrták, fejemet hátra vetettem és lihegni kezdtem. Lábaimat a dereka köré vontam és farmerba bújtatott ágyékomat hozzá dörzsöltem. Ahogy az anyag a puncimat izgatta, egyre hangosabban nyögtem.

– Cssss! – nyugtatgatott, miközben áttért a másik mellemre. Közben a jobb kezével lenyúlt és kigombolta a nadrágomat. Ettől csak még hevesebben nyögtem. – Ó, cicus, cicus, cicus! – duruzsolta, mire hangosan felnevettem, amit viszont ismét egy nyögés szakított félbe. Keze a bugyimba csusszant, és megérintette a csiklómat, mire én hangosan felsikkantottam.

– Ez az! Jó kislány.

Cameron Russell alias Kat

Agyamra ködfátyol borult, ahogy az ujjai dolgoztak bennem, növelve a nyomást. Egyre hangosabban nyögtem.

– Kérlek, Jenna! Kérlek.

– Élvezz el! Élvezz nekem, Katcica! – Azzal két ujját bevezette a barlangomba.

Hangosan elsikoltottam, ujjaim a karjába vájtak, és a kanapéra roskadtam.

– Mmmm! Csodás. Jó kislány – nyalta körbe az ajkaimat, mielőtt nyelvével a számba hatolt.

Próbáltam viszonozni a csókját, de az izmaim nem működtek. Úgyhogy csak feküdtem, és hagytam, hogy az utolsó görcsök is tovaszálljanak. Keze ismét a combjaim közé siklott. Csodás érzés volt.

– Annyira imádom ezt, Kat – csókolta meg Jenna az orrom hegyét, majd kisöpörte a hajam a homlokomból.

Hirtelen kitisztult a fejem. Mintha valahol éreztem volna, hogy ezt meg kell hallanom és meg kell jegyeznem. Megborzongtam, ahogy hüvelykujja a csiklómon dolgozott, és testem ismét görcsbe rándult.

– Csodás volt, nem igaz? – nyomta ajkait az enyémekre. Aztán kihúzta a kezét a bugyimból, és mellém feküdt, fejét a mellemre hajtva.

Felemeltem a karom, hogy átöleljem őt. Egyikkel a fejét, másikkal a csípőjét. Most vettem csak észre, hogy ő is meztelen. Mellei a hasamnak nyomódtam, miközben felsóhajtott.

– Kat?

– Igen? – ásítottam.

– Hallottad, amit mondtam?

– Hmm?

– Szerinted ez jó ötlet?

Kinyitottam a szemem és lenéztem rá. Rám mosolygott, és a melleimet simogatta.

– Nem tudom. Gondolkodnom kell rajta.

– Csak ennyit kérek. Ne érezd úgy, hogy siettetlek!

Felsóhajtottam. Valljam be, hogy fogalmam sincs, miről beszél? Talán megismételné… Vagy, ami még jobb, el is felejtené, hogy egyáltalán kérdezett valamit.

            A baj az volt, hogy nem tudtam, ugyanúgy érzek-e iránta, mint ő irántam. Ő még most is úgy rajongott értem, mint a gimnáziumban. Én meg csak pár hónapja csöppentem ebbe a helyzetbe.

            Tényleg beleszerettem volna egy másik nőbe? Ugyanúgy, ahogy ő szeret engem?

            Jenna átölelt, és visszatette a fejét a melleimre, miközben ő is elsóhajtott.

            Félmeztelenül feküdtünk egymás karjaiban egy ideig, míg végül álomba nem merültünk. Arra gondoltam, talán felajánlhatnám, hogy menjünk át a hálóba, de még beszélni se volt energiám… vagy megtenni tíz métert az ágyig.

– Olyan jó lenne, ha beleegyeznél – ásított Jenna. – Az összeköltözés csak még jobban elmélyítené a kapcsolatunkat.

A szemeim elpattantak, de továbbra sem jutottam szóhoz. Egyszerűen nem tudtam, mit válaszoljak.

Folytatása következik!

**********************************************************************

Várom a megjegyzéseket. Bárkitől és bármilyen formában, hiszen abból tudom, jó úton haladok-e. :)
Akinek tetszett a történet, lájkolhatja a Facebookon a Sinara történetei nevű oldalon.