Lopott pillanatok Chicagóban 5. rész

Előzmény: Lopott pillanatok Chicagóban 1. rész

Közvetlen előzmény: Lopott pillanatok Chicagóban 4. rész

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. november 27.

******************************************************************************************

            A szombat reggeli ég borult volt, akárcsak a hangulatom. Mi történt idén Chicago időjárásával? Tudtommal ez a Szelek Városa, de most inkább Seattle-ben éreztem magam a sok eső miatt.

            A túlméretezett székemben ültem a kandalló mellett, egy takaróba burkolózva, forró csokit szürcsölgetve. A másik kezemben egy papírdarab volt, amit a Bradtől kapott zacskóban találtam.

            Egy lista volt, ami tennivalókat sorolt fel, kivéve az utolsó pontot. Nem tudtam, képes leszek-e végigcsinálni. A végére írt megjegyzés viszont mosolyt csalt az arcomra. „Nagyon erős nő vagy. Számítok rád.”

            Megható volt és bátorító, de még mindig haboztam.

            Egy gyors zuhany után leszaladtam a boltba egy kis csirkéért, szószért és még pár dologért, ami kell egy jó salátához. Jenna egyszer elmondta, mennyire imádja a salátámat. De még ki kellett találnom valamit desszertnek a pezsgő mellé, ami egyetlen elemként szerepelt a listán, amit Brad betett a csomagba is.

            Egy órával később befejeztem a termékeket és megálltam az egészalakos előszobai tükör előtt. Azon gondolkodtam, milyen érzés lesz, amikor a lista utolsó elemét is teljesítem. Tudtam, senki nem fogja megtudni, de észreveszik vajon, hogy valami megváltozott?

            Vettem egy mély levegőt és lassan kiengedtem.

            Ó, a fenébe is! Vágjunk bele!

***

            Valamikor éjjel felkeltem és kivánszorogtam a fürdőszobába. Jenna még nem jött haza. Visszamásztam az ágyba és zokogtam, úgy, hogy az egész testem beleremegett. Annyira hiányzott! Annak ellenére, amit Brad mondott, még mindig kételkedtem az érzéseiben.

            A levegőben még mindig ott remegett a csirke illata, amit végül egyedül ettem meg a tucatnyi gyertya fényében. Ennyit a romantikus üdvözlő vacsoráról! Nem tudtam abbahagyni a zokogást. A kezeim remegtek, miközben felkeltem, hogy eltegyem az étkészletet, de majdnem leejtettem a földre. De legalább a torta nem ment tönkre, amit rendeltem. Most is ott pihent a hűtőben.

            Még úgy egy óráig ültem a nagy székben a kandallónál és néztem az odakint zuhogó esőt, amit néha fényes villámlás világított be. Toszkána és Párizs képei villantak fel az agyamban, még jobban éreztetve Jenna hiányát. Szívem lüktetett az aggodalomtól és a zavarodottságtól. Féltem, hogy valami rossz történt vele.

            Végül feladtam és visszabújtam a takaró alá. Ismét elaludtam, hogy aztán egy hangos csattanás ébresszen, amit nevetés és hangok követtek. Teljesen felébredtem, és az ajtó felé fordultam. Örültem, hogy részben nyitva hagytam. Így tisztán hallhattam a szavakat, különösen, hogy nem is tudták, valaki hallgatózik, így nem fogták vissza a hangjukat.

– Engedned kellett volna, hogy kifizessem a taxit – mondta Lauren.

Megborzongtam a hangjától és megmarkoltam a takarót.

– Te fizetted a vacsorát – válaszolta Jenna. – Így kvittek vagyunk.

Már hangjának puszta hallatától is megmerevedtek a mellbimbóim.

– Nos, rendben. Most te nyertél – kuncogott Lauren. – Mit szólnál egy italhoz?

A fal felé fordultam, és éreztem, hogy könnycseppek formálódnak a szememben.

– Már késő van – jött a válasz.

– Na! Legalább egy keveset!

– Na jó! De tényleg csak egy keveset. Aztán nyomás az ágyba!

Szorosan lezártam a szemeimet és halkan imádkoztam, hogy Jenna ne ide akarja hozni Laurent.

            A szekrény nyílásának és csukódásának hangja visszhangzott az egész lakásban.

– Nem érzel valamit? – kérdezte Jenna.

– Mit? Füst? Tűz?

– Nem. Nem tűz – Jenna egy pár pillanatra elhallgatott. Hallottam, ahogy a pohár a pulthoz koccan. – Mint… nem is tudom. Valami édes. De… igen, füstszag is.

Egy másik pohár is koccant a pulton, most egy kicsit hangosabban.

– Szerinted valami ég? Hol van az oltókészüléked?

– Nem. Mondom, hogy nem tűz. Ez…

Lelki szemeim előtt láttam, ahogy Jenna körbe mászkál a lakásban, próbálva rájönni a megoldásra. Azt fontolgattam, mennyi idő lehet neki, hogy észrevegye a változást a lakásban. Vajon hogy reagálna?

            Újból megbántam a döntésem, hogy ide költözöm.

– Mi a baj, Jenna?

– Ez az illat! Már éreztem korábban. Azok a gyertyák nem rég égtek. És a székem…

– Jenna? – Lauren hangja lágyabb lett. Olyan,mint amikor én próbálom megnyugtatni Jennát egy nehéz nap után. – Édesem! Mi a baj?

Senki sem hívta Jennát „édesemnek”, csak én.

– Lauren, azt hiszem, itt az ideje, hogy elbúcsúzzunk. Hívok egy taxit.

– De épp csak megjöttünk! És még be se fejeztük az italt. Azon kívül, utálok taxizni éjjek.

– Lauren…

– Nem, Jenna. Nem megyek el. Próbálom elnyomni, de tudod, hogy érzek irántad.

– Ne csináld ezt, Lauren! Kat és én…

– Felejtsd el Katet! Azt se tudja, mit akar. A fenébe is, pár hete még csak egy farkon lovagló kis szuka volt. Ő nem igazi leszbikus. Csak azt hiszi, szerelmes beléd, mert segítettél neki a nehéz pillanataiban. De én, én tényleg szeretlek. Én vagyok az, akire szükséged van. Jók lennénk együtt. Ez a hét a bizonyíték rá.

– Ezt hagyd abba…

– Te hagyd abba! Felejtsd már el azt a buta diákszerelmet! Felnőtt nő vagy, és egy másik felnőtt nőre van szükséged. Igen, Kat eleinte nehezen fogja viselni, de hamar rájön, hogy neki igazából egy férfi kell.

Hangos csattanó hang hallatszott.

– Mi a fene volt ez? – nyögte Lauren elhülten a pofontól.

– Mondtam, hogy állj le – Jenna halkan beszélt, de így is értettem a szavait. – Te álomvilágban élsz. Túl sokáig tűrtem ezt. A barátom vagy, Lauren. De ennyi. Nem több. Rajtad múlik, hogy kell-e ez, vagy sem. De most kérlek, távozz.

Hangos dobogás visszhangzott, majd ajtócsapódás, aztán csak a nagy csend.

            Alig mertem levegőt venni. Próbáltam lelassítani a szívverésemet. Jenna most már biztos észrevette, hogy valami megváltozott. Pár pillanat múlva meghallottam léptei zaját és feltárult a hálószoba ajtaja. Próbáltam olyan mozdulatlanul feküdni, ahogy csak lehetséges. Vajon elhiszi, hogy alszom?

            Egy örökkévalóságig tűnő ideig semmi nem történt. Éreztem magamon a pillantását, de nem akartam arra fordulni. Vajon mit nézhet?

– Ó, Kat cica! – suttogta végül. A hangja elcsuklott.

Megkerülte az ágyat és bebújt mellém a takaró alá. Csukva tartottam a szemem, és igyekeztem nem megnyalni kiszáradt ajkaimat. Kezeim égtek a vágytól, hogy megérintsem őt, de nem tehettem.

– Mire jó ez az egész, édesem? – kérdezte halkan. Éreztem, próbálja visszatartani a könnyeit, miközben a fejem simogatja. – Megadtam neked minden időt, de ez már felőröl. Miért kínzol? Tényleg alszol?

Nem tudtam tovább tettetni. Nyeltem egyet és a hátamra fordultam.

– Haragszol?

– Egyáltalán nem. Szóhoz sem jutok, Kat – ajkait a halántékomhoz nyomta. – El se tudnék képzelni szebb meglepetést, amire hazajöhetek. Ez mind egyedül csináltad?

– Hívtam költöztetőket.

Végre kinyitottam a szemem és felnéztem rá. Halkan szipogtam és átkaroltam a nyakát, magamhoz vonva őt. Meg kellett csókolnom. Éreznem kellett az ajkait az enyémeken, mielőtt bármit is mondok. Mint egy éhező gyerek, akinek csak egyvalami csillapíthatja az éhségét.

            Jenna felnyögött a csókomtól. Fölém hajolt és hevesen megcsókolt.

            Felsóhajtottam és magamhoz szorítottam őt. Amikor a lábaim közé nyomta a combját, felnyögtem.

– Kat! Minden rendben? – ült fel Jenna.

Karol Loren alias Jenna Swallow

A haja kócos volt, ahogy összetúrtam a kezeimmel. A rúzsa elkenődött a csóktól, de mégis gyönyörű volt. Istenem! Annyira kívántam őt.

– Én…

– Kat? – felhúzta az egyik szemöldökét, ahogy lepillantott rám.

Tekintete lejjebb vándorolt felsőm alól kikandikáló melleimre. Kemény bimbóim figyelemért könyörögtek.

– Mit csináltál, Kat cica? – A hangja érdes volt és hihetetlenül csábító. Megragadta a bugyim peremét és aláfúrta az ujjait.

            Megborzongtam érintésére. Éreztem a szívverését. Megnyaltam az ajkaimat.

            Szemei ekkor megtalálták az enyémeket, majd ismét a kezeire nézett, amelyek a combjaim között matattak. Mintha csak a karácsonyi ajándékot bontogatná.

– Ó… Istenem!

Csak ennyit tudott kinyögni. Kezei felnyúltak és megérintették a mellét a felsőjén keresztül, miközben megnyalta az ajkát.

            Elmosolyodtam, és felhúztam a térdemet, hogy talpaim érjenek a lepedőhöz.

– Tetszik? Egy madárka csiripelte, hogy mindig is erre vágytál.

– Egy Brad nevű madárka? – nyögte Jenna, miközben felállt, hogy levetkőzzön. – Senki másnak nem mondtam el. Vicces, mi mindent elmondasz egy csaposnak részegen.

– Ugye tudod, hogy még négy-hat hétig eléggé érzékeny?

– Megérinthetem? – emelte fel remegő kezét, én pedig bólintottam. Végigfuttatta ujjait borotvált szeméremdombomon, majd megállapodott a csiklómnál. Vett egy mély levegőt és megérintette a bőrömbe ágyazott ezüst karikát és rajta a golyót.

            Beharaptam az ajkamat és felnyögtem. Nem fájt annyira, mint eleinte. Emlékeztem, milyen csodás látvány volt, amikor először megláttam a tükörben a tetováló szalonban. Már a gondolatától is szexinek éreztem magam. Felkuncogtam. Jenna előtt soha nem tettem volna ilyet. Még tetoválást sem csináltattam volna, nem hogy punci-piercinget. Most már viszont mindkettőm volt. Vágyakozó pillantásokat vetett rám, amitől egész testemet forróság öntötte el.

            A piercing nagyon izgatóan hatott rám, akárcsak Jennára. Brad elmondta, hogy Jenna mindig is egy olyan lányt keresett, aki megteszi ezt érte. Bátorított, hogy legyek én az neki, azzá a nővé válva, akire vágyik. Nem mintha eddig nem lettem volna az, de úgy éreztem, ez csak még közelebb hozza.

– Fáj? – nyögte. – Persze, hogy fáj. Olyan fájdalmasan nyögtél, amikor megnyomtalak ott. Sajnálom. Nem tudtam.

– Semmi gond, édesem. Érzékeny, de nem jár elviselhetetlen fájdalommal. Nem úgy, mint az, hogy egy hétig nem voltál itt…

– Sajnálom, édesem. Nekem is rettenetesen hiányoztál.

Jenna hangja elcsuklott. Előre dőlt és megcsókolt. Szétnyitottam az ajkaimat és utat engedtem a nyelvének.

– El se tudod képzelni, min mentem keresztül – toltam el egy pillanatra. – Különösen, amikor megtudtam, Lauren is veled van. Sose voltam még ilyen féltékeny.

– Hallottál minket, ugye? – bökött a fejével a nappali felé.

Némán bólintottam.

– Sosem volt semmi köztünk, Kat. Kérlek, higgy nekem! Mindig is csak téged szerettelek.

Ismét bólintottam, de most már muszáj volt, hogy meg is szólaljak. Visszatartottam a levegőt és némán könyörögtem neki.

            Végigfuttatta ujjait az arcomon.

– Szeretlek, Kat. Remélem, tudod. Tudnod kell.

– Én is szeretlek téged, Jenna – nyúltam fel és magamhoz vontam őt, hogy megcsókoljam.

Percekig csókolóztunk. Kezeink egymás hajában barangoltak, miközben ziháltunk.

            Jenna felült és óvatosan végigfuttatta a kezét a mellkasomon.

– Tetszik ez a top. Új?

– Igen. Csak neked.

– És vacsorát is főztél, ugye?

Megvontam a vállam.

– Azt hittem, korábban érsz haza.

Lehajtotta a fejét és a melleimet kezdte markolászni.

– Lauren kérte, hogy álljunk meg valahol vacsorázni. Korán haza akartam érni, de én is éhes voltam. Sajnálom.

– Lesz még számtalan közös esténk. Van egy kis maradék a hűtőben.

– Mikor költöztél be? – Tovább simogatott, ujjai a mellbimbóimmal játszottak.

– Vasárnap éjjel. Miután megkaptam az üzenetedet.

Felnyögött.

– És a lakásod?

– Árulom. Jelenleg ki van adva. A legtöbb holmimat eladtam. Csak a legfontosabbakat hoztam át, amíg meg nem egyezünk a többiről. Vagy ha kirúgsz, vissza kell könyörögnöm magam.

– De, drágaságom, nem mégy sehova – mosolygott rám Jenna és megcsókolta az orromat. – A holmiról majd később beszélünk. De most…

Felnyögtem, ahogy két ujja belém hatolt, csuklója pedig a piercingemhez ért.

– Óvatosan, édes! Annyit szeretkezünk, amennyit csak bírunk, ha már meggyógyult, csak győzd kivárni!

– Az kissé nehéz lesz, Kat cica, mert te, drágaságom, teljesen felizgatsz.

Hangja mélyen csengett. Tekintete az enyémbe fúródott.

– Azt hiszem, a nyelvem segíthet rajza. A kérdés csak az, élvezni fogod, ha nem érek a csiklódhoz?

Felnyögtem és a kezének nyomtam az ágyékom. Heteink lesznek, hogy tökéletesítsük, és én elfogadtam a kihívást. Még semmit nem vártam ennyire életemben.

            Semmit, csak azt, hogy Jenna hazatérjen. Oda, ahova mindketten tartoztunk.

**********************************************************************

Várom a megjegyzéseket. Bárkitől és bármilyen formában, hiszen abból tudom, jó úton haladok-e. :)
Akinek tetszett a történet, lájkolhatja a Facebookon a Sinara történetei nevű oldalon.