Lopott pillanatok Chicagóban 1. rész

Megjegyzés: A történet a szerző Lopott pillanatok és Lopott pillanatok Toszkánában és a Lopott pillanatok Párizsban címen felkerült történeteinek folytatása. A szokásoknak megfelelően ezt is több részletben töltöm fel.

Fülszöveg helyett: Kat és Jenna visszatér! Történetük viszont ezúttal már, a csodás nyaralás után, a chicagói hétköznapokban folytatódik. Vajon kibírja a kapcsolatuk az idő próbáját? Mindenesetre Jenna nem bízza ezt a véletlenre, mert egy váratlan ajánlattal áll elő.

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. november 27.

******************************************************************************************

            Az egész csak egy álom volt.

            Annak kellett lennie. Három fantasztikus hét Toszkánában, majd Párizsban? Mivel érdemeltem volna ki ezt? Különösen Jennával. De mégis megtörtént. Bár keresztül mentünk néhány nehéz helyzeten, túléltük.

            Ezek után idegennek hatott ismét visszatérni a munkába. Teljesen kiestem a ritmusból. Hálás voltam, hogy személyi tanácsadóként dolgoztam és nem egy kiszolgálópultnál ültem. Már az is épp eléggé zavarba ejtő volt, amikor a legalapabb papírmunkáról is elfeledkeztem, vagy csak azután álltam neki, hogy eladtam a terméket. Utáltam az egészet, főleg, hogy a fejem még nem ért vissza teljesen az államokba. Szerencsére a főnököm jófej volt, de attól még borzalmasan éreztem magam, hogy ennyire lukas az agyam.

            De, mint minden vakáció után, hamar visszarázódtam a rutinba. Az egyetlen különbség az volt, hogy Jenna még mindig az életem része volt. A legtöbb este együtt vacsoráztunk, és felváltva aludtunk egymás lakásán a hétvégéken.

            Csak otthon csináltuk, mivel nem akartuk, hogy kitudódjon a mi kis titkunk, és minden működött. Én pedig hálás voltam érte.

            Jenna tanácsára vettem egy kis magnót, amit az ágyam mellé tettem, és beállítottam, hogy addig játssza az eső, a vízesés, vagy az óceán hangjait, amíg álomba nem merültem. Ennek köszönhetően az egyedül töltött éjszakáim békésen teltek. Nem volt több álom Danny-ről… vagy Danny-ről és Jennáról együtt.

            Még mindig gondoltam rá néha, de már belenyugodtam, hogy jobb, hogy a dolgok így alakultak. Nem gyűlöltem őt. Tényleg nem. Ha ő nem lép le, most nem élhetném át ezeket a csodás pillanatokat Jennával. Lassan, de biztosan az, hogy emellett a csodás nő mellett lehetek, átsegített a problémákon.

            De meddig tarthat ez az álom?

***

– Hol jársz?

Pislogtam, és felnéztem a magazinból.

– Hogy?

– Már vagy öt perce nem lapoztál. És mivel nemigen lehet a Szép Házakban olyasmi, ami ennyire leköt, biztos merengesz valamin – csukta le Jenna a laptopját, az asztalra tette az olvasószemüvegét, és mellém ült a kanapéra. – Add ide a lábad, és mesélj!

– Nem tudom – vontam meg a vállam, miközben az ölébe tettem a lábam és felsóhajtottam, ahogy lehúzta a zoknimat és masszírozni kezdte a lábfejem. – Csak az utazásunkra gondoltam.

Jenna elmosolyodott.

– Olyan jó volt?

– Nem. Igazából halálra untam magam – néztem rá a szemem sarkából.

– Fogd be! – rántotta meg a lábam, míg a hátamra nem csúsztam a kanapén, és csikizni kezdett.

– Állj! – próbáltam szabadulni. Nagyon jól ismerte minden érzékeny pontomat, és tudta jól, milyen csikis vagyok. – Jenna! Állj le!

Ő viszont kíméletlenül folytatta.

– Előbb könyörögj irgalomért!

Felnyögtem. Lábaim köze tüzelt. Sokszor mondta már ezt, főleg, amikor a kedvenc felcsatolható műszerszámát használta. De sosem jutottunk odáig, hogy tényleg könyörögnöm kelljen.

            Lehet, Jenna is észrevette izgatott állapotomat, vagy csak úgy döntött, felhagy a kínzásommal, mert csiklandozása gyengéd simogatásba váltott át. Izgató simogatásba, ami csak tovább hevítette bennem a tüzet. Először a derekamat simogatta, majd az oldalamat, végül elérve a melleimet.

– Jenna! – szorítottam össze a szemhéjaimat, ahogy a bimbóimat kezdte dörzsölni, teljesen felizgatva még a pólóm és a melltartóm anyagán keresztül is. Megragadtam a karjait és küzdöttem a gondolattal, hogy ellökjem őt, vagy közelebb vonjam.

– Igen, Katcica? – dorombolta az arcomhoz hajolva. Kezei ismét a mellemre tapadtak, amitől ugrottam egy nagyot. – Ez tetszik?

Csak nyögni tudtam. Különösen, amikor egyre erősebben markolászott, ujjai pedig a bimbóimat izgatták.

Jenna annyira fel tudott izgatni, hogy már azt se vettem észre, mikor szabadított meg a ruháimtól. Most sem volt ez másként. Az egyik pillanatban még teljesen fel voltam öltözve, a következőben már meztelen felsőtesttel feküdtem, ajkai pedig a mellbimbómra fonódtak. Amikor épp nem szopogatta, a nyelve körözött a mellemen, kezei pedig gyengéden simogattak.

            Ujjaim a hajába túrták, fejemet hátra vetettem és lihegni kezdtem. Lábaimat a dereka köré vontam és farmerba bújtatott ágyékomat hozzá dörzsöltem. Ahogy az anyag a puncimat izgatta, egyre hangosabban nyögtem.

– Cssss! – nyugtatgatott, miközben áttért a másik mellemre. Közben a jobb kezével lenyúlt és kigombolta a nadrágomat. Ettől csak még hevesebben nyögtem. – Ó, cicus, cicus, cicus! – duruzsolta, mire hangosan felnevettem, amit viszont ismét egy nyögés szakított félbe. Keze a bugyimba csusszant, és megérintette a csiklómat, mire én hangosan felsikkantottam.

– Ez az! Jó kislány.

Cameron Russell alias Kat

Agyamra ködfátyol borult, ahogy az ujjai dolgoztak bennem, növelve a nyomást. Egyre hangosabban nyögtem.

– Kérlek, Jenna! Kérlek.

– Élvezz el! Élvezz nekem, Katcica! – Azzal két ujját bevezette a barlangomba.

Hangosan elsikoltottam, ujjaim a karjába vájtak, és a kanapéra roskadtam.

– Mmmm! Csodás. Jó kislány – nyalta körbe az ajkaimat, mielőtt nyelvével a számba hatolt.

Próbáltam viszonozni a csókját, de az izmaim nem működtek. Úgyhogy csak feküdtem, és hagytam, hogy az utolsó görcsök is tovaszálljanak. Keze ismét a combjaim közé siklott. Csodás érzés volt.

– Annyira imádom ezt, Kat – csókolta meg Jenna az orrom hegyét, majd kisöpörte a hajam a homlokomból.

Hirtelen kitisztult a fejem. Mintha valahol éreztem volna, hogy ezt meg kell hallanom és meg kell jegyeznem. Megborzongtam, ahogy hüvelykujja a csiklómon dolgozott, és testem ismét görcsbe rándult.

– Csodás volt, nem igaz? – nyomta ajkait az enyémekre. Aztán kihúzta a kezét a bugyimból, és mellém feküdt, fejét a mellemre hajtva.

Felemeltem a karom, hogy átöleljem őt. Egyikkel a fejét, másikkal a csípőjét. Most vettem csak észre, hogy ő is meztelen. Mellei a hasamnak nyomódtam, miközben felsóhajtott.

– Kat?

– Igen? – ásítottam.

– Hallottad, amit mondtam?

– Hmm?

– Szerinted ez jó ötlet?

Kinyitottam a szemem és lenéztem rá. Rám mosolygott, és a melleimet simogatta.

– Nem tudom. Gondolkodnom kell rajta.

– Csak ennyit kérek. Ne érezd úgy, hogy siettetlek!

Felsóhajtottam. Valljam be, hogy fogalmam sincs, miről beszél? Talán megismételné… Vagy, ami még jobb, el is felejtené, hogy egyáltalán kérdezett valamit.

            A baj az volt, hogy nem tudtam, ugyanúgy érzek-e iránta, mint ő irántam. Ő még most is úgy rajongott értem, mint a gimnáziumban. Én meg csak pár hónapja csöppentem ebbe a helyzetbe.

            Tényleg beleszerettem volna egy másik nőbe? Ugyanúgy, ahogy ő szeret engem?

            Jenna átölelt, és visszatette a fejét a melleimre, miközben ő is elsóhajtott.

            Félmeztelenül feküdtünk egymás karjaiban egy ideig, míg végül álomba nem merültünk. Arra gondoltam, talán felajánlhatnám, hogy menjünk át a hálóba, de még beszélni se volt energiám… vagy megtenni tíz métert az ágyig.

– Olyan jó lenne, ha beleegyeznél – ásított Jenna. – Az összeköltözés csak még jobban elmélyítené a kapcsolatunkat.

A szemeim elpattantak, de továbbra sem jutottam szóhoz. Egyszerűen nem tudtam, mit válaszoljak.

Folytatása következik!

**********************************************************************

Várom a megjegyzéseket. Bárkitől és bármilyen formában, hiszen abból tudom, jó úton haladok-e. :)
Akinek tetszett a történet, lájkolhatja a Facebookon a Sinara történetei nevű oldalon.