Lopott pillanatok Chicagóban 2. rész

Előzmény: Lopott pillanatok Chicagóban 1. rész

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. november 27.

******************************************************************************************

            Vettem egy mély levegőt és kitártam az ajtót, hogy leereszkedjek a nyúl üregébe, másodszor életemben. És bár ez csak egy egyszerű lépcsőház volt, mégis úgy tűnt nekem, mint egy alagút Csodaországba.

            Ugyanazok a kék fények vezettek le a pincehelyiségbe. Tompa dübörgés szűrődött fel a lenti sötétségből. Mintha csak egy élő, lélegző lény szívverése lenne. Az elmúlt négy hónapban, mióta Jennával együtt voltunk, nem kockáztattam meg, hogy visszamenjek arra a helyre, ahol egy esős éjszakán összefutottunk, húsz évvel az érettségi után.

            Az ajtó ismét kinyílt, mielőtt megtettem volna az utolsó lépést, és a nő a sötét nadrágkosztümjében egy mosolygós bólintással üdvözölt.

– Üdv a Maggie’s Lounge-ban! – csukta be mögöttem az ajtót.

– Kösz – mosolyogtam, de most nem bocsátkoztam vele beszélgetésbe, mint legutóbb. Viszont nem is volt rá alkalmam, mert még ha akartam is volna, a nő addigra már visszaolvadt az árnyékok közé.

            Megráztam a fejem és keresztülsétáltam a helyiségen, lenyűgözve, mekkora tömeg verődött össze csütörtök éjjel. Integetve próbáltam magamra vonni a pultos figyelmét, és bólintottam, amikor feltartotta egy ujját, jelezve, hogy várjak egy pillanatot.

            Vettem egy mély levegőt és körbenéztem. Ugyanaz a légkör vett körbe. Ugyanaz a zene, ugyanazok a vendégek. Semmi se változott. Semmi, csak én.

            Asztaltól asztalig siklott a tekintetem. A legtöbb nő rám se hederített. Még csak meg se szakították a beszélgetést, hogy rám pillantsanak. Egy pár elismerően bólintott, amikor elkapták a tekintetem, de a többség észre sem vett.

            Látszólag, bár csak egyszer voltam még itt, és akkor se a legjobb formámban, nem tűntem kívülállónak. Ez meglepett. Miért nem figyelt fel rám senki? Jenna leadta a drótot, vagy mi? Kiírta nagy betűkkel a klotyóba, hogy „Kat Jenkins + Jenna Swallow… El a kezekkel!”?

            Halkan horkantottam az abszurd gondolatra, de a tekintetem ennek ellenére is a helyiség másik végébe fordult, a vörös kijárat-jel alá. Talán meg kéne látogatnom a mellékhelyiséget, mielőtt távozom. Csak hogy megbizonyosodjak.

            Még egyszer körbepillantottam, majd az órámra néztem. Hét órában egyeztünk meg, nem? Ismét felsóhajtottam, és épp távozni készültem, lemondva az italomról, amikor meghallottam a zenén túlról.

            Jenna semmivel össze nem téveszthető nevetése. Megpördültem és körbenéztem.

– Az italod, Kat.

Megfordultam és ránéztem Bradre, a csaposra és az egyetlen férfira közel s tvol.

– A szokásos, ugye? – mosolygott.

– Igen. Köszönöm. Mennyivel tartozom?

A férfi csak legyintett.

– Jenna azt mondta, írjam a számlájához. Kért egy asztalt a sarokban.

Hagytam egy kis borravalót a bárpulton és felkaptam a poharam, hogy aztán kövessem a Brad által mutatott irányt. Hamarosan meg is találtam őt, de, azt hittem, a szemem káprázik, mivel nem volt egyedül.

            Miért nem kapok levegőt? Miért forog velem a világ? Miért bámul mindenki engem, ahogy átsétálok a tánctéren?

            Mosolyt erőltettem magamra, az előttem játszódó kis jelenet felé közelítve. Egy kör alakú asztalt toltak a falhoz. Jenna a falnál ült, az asztal tőlem távolabbi oldalán. Egy közeli lámpa fénye sárgába burkolta az arcát. Romantikus hangulatú látvány volt, leszámítva, hogy nem voltunk egyedül, és egyik nő, aki az asztalnál ült, sem látszott észrevenni engem.

            Beleittam az italomba, és észrevettem, hogy remeg a kezem.

– Jenna! Korán jöttél. Vagy én késtem?

– Kat! – mosolygott rám Jenna, és felém nyújtotta a kezét, arra késztetve, hogy megfogjam. Megszorította, és a vele szemben lévő üres székre bökött.

– Ülj csak le! Emlékszel Laurenre, ugye?

– Hello! – biccentettem a mellettünk ülő nőnek.

– Hali, Kat! – kortyolt Lauren az italába, miközben karja Jennáé mellett pihent. Még csak a látszat kedvéért sem próbálta magát távol tartani a barátnőmtől. Ez felhergelt.

– Talán én tévedtem – húztam ki a széket és a falnak dőltem, bal kezemet az asztalon nyugtatva, benne a pohárral. Hárman egy rakáson.[1] Remek. – Örülök, hogy Brad útba igazított. Már majdnem eltévedtem. Köszi az italt amúgy.

– Ja. Korán végeztem a melóval, és épp egyszerre érkeztem ide Laurennel. Rákérdezett, nem lenne-e kedvem inni vele egyet, én meg rábólintottam, hogy úgyis ide jövök.

– Azt hittem, csak ketten leszünk – néztem Laurenre a poharam pereme felett.

– Nem tudtam – szabadkozott Lauren. – Magatokra hagyhatlak titeket.

Azonban a kisujját se mozdította.

            Jenna a kolléganője karjára tette a kezét.

Karol Loren alias Jenna Swallow

– Ne! Nincs semmi gond.

Minden erőmre szükségem volt, hogy ne öntsem Lauren képébe az italomat és rohanjak el. Tudom, kissé túlreagáltam. Hiszen munkatársak és évek óta barátok. De nem tehettem róla, hogy rám tört a féltékenység. Legalább Lauren felajánlhatta volna, hogy átadja a helyét Jenna mellett.

            A következő óra teljesen kiesett, mialatt végig a munkáról beszélgettünk. Egyre fáradtabb lettem, nem csak a nehéz nap, de az alkohol miatt is. Jenna sorban rendelte az újabb köröket, én pedig próbáltam lépést tartani. Viszont nem voltam annyira gyakorlott, mint ezek ketten. Mire Lauren végre felállt és kimentette magát, hogy meg kell válnia a társaságunktól, már teljesen kába… és dühös voltam.

– Annyira örülök, hogy el tudtál jönni! – állt fel Jenna is, és megölelte Laurent. Esküszöm, az a nő még vissza is tartotta őt a karjai között.

– Számomra az öröm – dorombolta.

Ökölbe szorítottam a kezem az asztal alatt, elfojtva egy nyögést. Csak az alkohol dolgozott bennem, azt súgva, hogy tegyek valamit. Csak haza kellett mennem pihenni egy kicsit, kiheverni ezt az egészet.

            A falnak dőltem, ahogy a mi kis „harmadik kerekünk” tovagördült. Végre egyedül maradtunk. Az örömöm viszont rövidéletű maradt, mert rájöttem, valószínűleg már képtelen vagyok értelmes beszélgetésre.

– Jól vagy? Még sosem láttalak ennyit inni azelőtt – ült vissza Jenna arra a székre, amit Lauren szabadon hagyott. Kezét a homlokomra tette. – Egy kicsit meleg vagy.

Félrelöktem a kezét.

– Jól vagyok – szűrtem a fogaim között. – Csak fizesd ki a számlát! Kimegyek a mosdóba indulás előtt.

– Kat! – kapta el a kezemet és megszorította. – Veled megyek.

Megráztam a fejem miközben talpra kecmeregtem.

– Már nagylány vagyok.

Átbotorkáltam a helyiségen, szinte minden asztalba beleverve valamimet. Tekintetem csak a vörös Exit feliratra szegeződött a mellékhelyiségnél. Hamarosan viszont már kettőt is láttam belőle. Megálltam egy üres bárszéknél és pislogtam párat, hogy kitisztítsam a látásomat, de aztán végül a szemem már nem akart engedelmeskedni és kinyílni megint.

            Rám tört a migrén, mire végre bejutottam a mosdóba. Szinte elvakított a fluoreszkáló fény, ami vagy tízszer fényesebbnek tűnt, mint az odakinti. Szerencsére már az első fülke is üres volt. Majdnem a padlóra rogytam, ahogy beestem, és utána becsuktam magam mögött az ajtót.

            Lerogytam a vécékagylóra, amikor rájöttem, nem toltam le a bugyimat. Nehezemre esett megoldani a helyzetet, majd fejemet a falnak döntöttem, hogy a hideg acél érintése lehűtsön. Ahogy lassan helyrerázódtam, eszembe villantak a képek Jennáról. Végigpillantottam a falon, ami tele volt különböző firkákkal, mindenféle telefonszámokkal, de azt, amit vártam nem találtam ott. Talán még egy kicsit csalódott is voltam, hogy Jenna nem kürtölte így világgá a kapcsolatunkat.

            Egy pillanatra lehunytam a szemeimet és vettem egy mély levegőt, hogy aztán lassan kiengedjem.

            Amikor ismét kinyitottam a szemem, az ágyamban feküdtem. Odakint már hajnalodott. Ugyanazt a ruhát viseltem, mint előző nap és valami borzalmas ízt éreztem a számban. Hangosan felmordultam.

– Üdv újra köztünk, Kat! – pillantott fel a laptopja mögül Jenna.

– Ja! Jó reggelt neked is!

Jenna nem szólt semmit, csak mosolygott.

– Borzasztó másnapos vagyok – dörzsöltem a szememet. – Ha nem ismernélek jobban, azt hinném, direkt csináltad. Csak kétszer voltam a Maggie’s Lounge-ban és mindkétszer úgy jöttem ki, mintha egy rohadt rezesbanda húzná a fejemben miután hazahoztál.

– De legalább az ágyadban ébredtél – csukta le a laptopját. – Amikor megtaláltalak, a vécében aludtál a bugyiddal a bokáidnál. Brad segített kicipelni a taxiba és José, a biztonsági őr fel ide. Nehezebb vagy, mint egy krumplis zsák, ha kiütöd magad.

– Kösz! – morogtam. – Most azt hiszed, kövér vagyok. – Beletúrtam a hajamba, és arra gondoltam, vajon Lauren milyen nehéz lehet, amikor kiüti magát. Vajon Jenna tudja?

– Tudod mit? – állt fel Jenna. – Csinálok neked egy Bloddy Mary-t.

– Ne fáradj! Megyek a mosdóba és beveszek valamit. Aztán meg visszafekszem.

Becsaptam magam mögött a fürdőszobaajtót, meg se várva a válaszát.

– Nem tudom, mi lelt, Kat, de jobb dolgom is van, mint hogy egész nap itt üljek és játszam a babysittert. Szenvedj csak, vagy keverd ki a saját rohadt Bloddy Mary-det!

Csak legyintettem, nem is foglalkozva vele, hogy úgyse lát. Lehámoztam magamról a ruhámat és bemásztam a zuhany alá. Jól esett a forró víz, ahogy végigcsorgott a testemen.

            A fájdalom csillapodott a fejemben mire kimásztam és megszárítkoztam. Ahelyett, hogy visszafeküdtem volna az ágyba, bekaptam két fájdalomcsillapítót, és egy törülközőt csavartam a nedves hajam köré és leroskadtam a kanapéra a tévé elé. Csak bámultam a filmet, amiben épp egy csinos színésznő lejtett körbe bikiniben egy jacht fedélzetén… Én viszont csak Jennát láttam.

Folytatása következik!


**********************************************************************

Várom a megjegyzéseket. Bárkitől és bármilyen formában, hiszen abból tudom, jó úton haladok-e. :)
Akinek tetszett a történet, lájkolhatja a Facebookon a Sinara történetei nevű oldalon.

---

[1] Eredetileg azt mondja, „three peas in a pod”, ami azt jelenti, „három borsó egy héjban”. Gondolom ez itt azt akarja jelenteni, hogy valaki betolakodik harmadiknak egy kapcsolatba.