Lopott pillanatok Chicagóban 4. rész

Előzmény: Lopott pillanatok Chicagóban 1. rész

Közvetlen előzmény: Lopott pillanatok Chicagóban 3. rész

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. november 27.

******************************************************************************************

            Kipihenten ébredtem pénteken, értetlenül, hogy bírtam ki egy hetet Jenna nélkül és az álmomra gondoltam róla és Laurenről.

            Elmúlt a délelőtt és én az ebédszünetemet azzal töltöttem, hogy elvégezzem az utolsó simításokat a lakáson. Végigvettem a frissen beszerzett bútorokat, amiket úgy válogattam ki, hogy passzoljanak Jenna holmijaihoz. Egy dohányzóasztal, egy kanapé és egy kipárnázott komód, ami tökéletesen illett az ablak alá. És végül a helyére igazítottam azt a könyvespolcot, amivel kedden foglalatoskodtam, amikor Jenna hívott.

            Mielőtt visszamentem a munkahelyemre, beállítottam a mosogatógépet. Még ki akartam mosni az este és befejezni a dobozaim kipakolását. Teljesen kész akartam lenni, amikor Jenna hazaér, még akkor is, ha ez csak holnap késő este történik meg. És akkor is, ha a meglepetés rövidéletű lesz, ha rájövök, összeszűrte a levet Laurennel. Lelkiekben már készültem rá, hogy akár le is üvöltsem az ingatlanügynök fejét, hogy visszaszerezzem a saját lakásom.

            Amikor öt felé, már szinte mindenki távozott, néhányan a lányok közül hívtak, hogy menjek velük inni egy kicsit. Én viszont inkább kimentettem magam és beültem a kocsimba, és figyeltem, ahogy a többiek elindulnak a szeretteikhez, a barátaikhoz, a családjukhoz, vagy bármi is legyen a programjuk péntek estére. Én csak azt terveztem, hogy szerzek valami gyorskaját és elmajszolom egyedül. Megint.

            Nem maradhattam örökké a bank parkolójában, úgyhogy sóhajtottam egyet és beindítottam a motort. Nem voltam biztos benne, hova is tartok, de nem is számított.

            Fel-alá grasszáltam a környéken, míg végül úgy döntöttem, talán a legjobb, ha visszamegyek Jenna lakására. Viszont épp hogy csak befordultam a sarkon, egy neonkék fény villant a szemembe, én pedig lehúzódtam a legközelebbi parkolóba.

– A Maggie’s? – motyogtam, de mintha más beszélt volna az én hangomon.

Megráztam a fejem és a bár felé indultam.

– ’Estét, Kat! Mi hozott erre? – kérdezte Brad, miközben leroskadtam az egyik bárszékre.

Nagy tömeg volt. Biztos mindenki most végzett a melóban. Észrevettem magam mellett egy műanyag étlapot, amin hétig felszolgált ételek sorakoztak. Azonnal megkordult a gyomrom.

– Hello! Egyedül vagyok és éhes. A szokásosat kérném és mellé lehetne egy gombatál?

– Egyedül, mi? – mosolygott rám, miközben hozzálátott az ital készítéséhez.

– Ja. Jenna a nyugati parton van egy konferencián. Holnap este jön haza. Csak egy hét, de nagyon nehéz volt nélküle.

– El tudom képzelni – folytatta Brad a munkáját, hogy aztán elém tegye az italomat. – Leadom a rendelést a konyhán, mindjárt jövök.

A szívószálammal kavargattam az italomat és figyeltem, ahogy Brad átmegy a pult túlvégébe és felveszi a telefont. Végigfuttattam a tekintetem a helyiségen és észrevettem, hogy a tánctér üres és sötét… A zene se szólt. Talán csak később izzítják be a hangulatot az este folyamán, mint a legtöbb bárban szokták. Eddig mindig később voltam itt.

            Brad újratöltött néhány poharat, utána visszajött hozzám, átvetve egy törlőkendőt a vállán.

– Kezded megszokni már a járást, mi? – törölte le a pultot a kendőjével.

Felvontam a szemöldököm. Biztos voltam benne, hogy nem járhatott még itt elég vendég ahhoz, hogy oka legyen nekiállni törölgetni.

– Megszokni a járást?

– Mint leszbikus – vont vállat.

– Á! Érdekel a téma, mi? – ittam bele végre az italomba.

– Nem éppen A nővérem már évtizedek óta kajtat a szoknyák után, én meg egy leszbikus bárban dolgozom – vetett rám egy pillantást. – De rólad sosem gondolnám.

Egy pillanatig álltam a tekintetét. Semmit nem éreztem, annak ellenére, hogy nagyon jóképű fickó volt. Halkan felhorkantottam és elmosolyodtam.

– Én se. Egészen, amíg nem találkoztam újból Jennával. Ennyire kilógok a sorból?

Megvonta a vállát.

– Eleinte olyan voltál, mint egy partra vetett hal. Bocsánat a hasonlatért! Legutóbb meg, nos, mint egy elveszett kiscica.

– És most? – néztem rá a poharam pereme fölött.

– Van vér a pucádban, hogy egyedül idejöttél.

Karba tettem a kezem.

– Ezt meg hogy értsem?

Megadóan felemelte a kezeit.

– Ne vedd sértésnek, de ha egy csinos nő, mint te, egyedül tűnik fel itt, az vonzza a tekinteteket. Így volt az első két alkalommal is.

– Akkor is egyedül voltam.

– De nem sokáig.

Azt hiszem, elég zavartan nézhettem, mert ekkor felnevetett.

– Nem feltétlenül kellett, hogy észre vedd, de nekem tehetségem van hozzá, hogy észrevegyem, ki nem szokványos látogató. Különösen, ha egyedül van. És mindenki más is észreveszi itt, még ha nem is mutatják ki. Elvégre, nem akarják elriasztani a friss húst.

Ismét felvontam a szemöldököm.

– És ha nem egyedül vagyok?

– Az időnek nincs nagy jelentősége itt – intett körbe. – Mindenki tudja errefelé, éppen ki szabad és ki nem, többnyire a testbeszédből olvasva. Abban a pillanatban tudták, amint beléptél, ázottan, mint egy kivert kutya, hogy érett gyümölcs vagy. Másodszor viszont… még mindig ideges voltál, de már volt célod. Plusz hallották a pletykát is, hogy Jennával egy pár vagytok. Most meg? Csak úgy feltűntél egyedül… leverten. Ez olyasmit jelenthet, hogy ismét bekerültél a célkeresztbe. Észre fogják venni, még ha nem is figyelsz fel rá, és ha nem is igaz. Kíváncsiak, miért vagy itt Jenna nélkül.

– Érdekes megfigyelés. De mondtam, hogy Jenna üzleti úton van, és nem vagyok levert.

– Én tudom. De ők nem. És igenis levert vagy.

– Nem vagyok.

– De igen.

– Nem.

– Édesem! Nem ismersz fel egy ázott kutyát, ha te is az vagy.

– Jó, akkor levert vagyok, de mit számít? És mi ez a hangulatok állatokhoz hasonlítgatása?

Megrázta a fejét és hangosan felnevetett.

– A leszbikusok nem csak abban különböznek a heteroktól, hogy férfiasabban viselkednek. Ha egy hetero nő nem kapja meg az első kiszemelt pasit, elszedi másét. Itt viszont nem így megy. Rengeteg itt az elérhető nő, de ha valakinek partnere van, azt tiszteletben tartják. Ha tudják, hogy foglalt vagy, megtartják az illő távolságot. De ha szabad vagy… nos, az már egészen más tészta. Ne lepődj meg, ha rád hajtanak. Vagy ha…

Ismét felhorkantottam és hosszan belekortyoltam az italomba.

– Mi olyan vicces?

– Úgy beszélsz, mint egy leszbikus-szakértő, annak ellenére, hogy te is egy vonzó pasi vagy. Biztos te sem tudod megállni, hogy ne flörtölgess minden csinos hetero nővel, akivel találkozol.

– Hosszú ideig voltam csapos egy népszerű bárban és meguntam a csajok hajkurászását. Most már barátnőm is van, és ő elégedett vele, hogy amellett is, hogy itt enyelgek a vendégekkel, biztos lehet benne, hogy hazamegyek hozzá, és nem kell semmitől aggódnia.

– Milyen kedves – mosolyogtam rá és megköszöntem a mellettem feltűnő nőnek az ételt, amit elém tett.

– De igazából nem ezen nevettél – mondta Brad.

– Hm? – vágtam fel a gombát.

– Azt mondtam, olyan jó vagyok a testbeszéd olvasásában, mint ezek a nők. De gondolatolvasó nem vagyok. Nem néztél rám, amikor az előbb válaszoltál a kérdésemre. Mi volt olyan szórakoztató abban, amit az előbb mondtam, és miért félsz most elmondani?

Nem figyeltem rá, hanem a villámra tűztem egy gombadarabot és a számba tettem. Forró volt, úgyhogy kellett rá innom egy kortyot.

– Ha megsúgod nekem, meghívlak az ételedre.

A szemeim rá villantak és majdnem félrenyeltem.

– Mondd el, min nevettél, vagy perkálj! – könyökölt a pultra és engem nézett. Élvezte, de ugyanakkor halálosan komolyan is beszélt.

– Az ajánlat nem tart örökké. Lejár… öt… négy… három…

– A fenébe is! Azt hiszem, a nővéred szerelmes a barátnőmbe. Idegesít, hogy figyelmen kívül hagyja ezeket a privát utalásokat, vagy hogy nevezik ezek, hogy ő már foglalt. Most meg együtt vannak Kaliforniában én meg itt dekkolok egyedül.

– Váó! – töltött meg egy poharat szódával. – Ez… nem erre számítottam.

Felsóhajtottam és ettem még egy kicsit, majd leöblítettem egy kis itallal.

– Már majd megőrülök. Az egész héten attól félek, hogy hibát követek el. Talán csak bebeszélem magamnak. Én csak… Nem tudom. Úgy értem… Régebb óta barátok, mint mi Jennával. Ezek után már egyenesen következik, hogy összejöjjenek. Én nem…

– Nem hiszed, hogy elég jó vagy, hogy Jenna megtartson Laurennel szemben.

Felvontam a szemöldököm, mire ő lassan bólintott. Egy pillanatra ledermedtem.

– Kat! Nézz rám! Úgy értem, tényleg nézz rám!

Kiegyenesedtem ültömben és a szemébe néztem. Tényleg szép szemek voltak, csak egyszerűen nem voltak hatással rám. De ha magam elé képzeltem azokat a violakék szemeket, a szívem hevesebben kezdett verni.

– A nővérem azóta hajt Jennára, mióta az eszemet tudom. Jenna viszont mindent visszautasított, ami túlment a barátságon. Szívből jövő barátságon, de akkor is csak barátságon. Volt is egy kis összezördülésük itt a bárban az előtt egy nappal, hogy elmentetek Toszkánába. Lauren könyörgött Jennának, hogy ne menjen. Hogy inkább válassza őt. De Jenna azt mondta neki, hogy hagyja abba az álmodozást olyasmiről, amit nem kaphat meg, vagy az egész barátságukat tönkreteszi. Te voltál minden, amit Jenna valaha is akart, és most, hogy rád talált, esze ágában sincs elengedni.

Cameron Russell alias Kat Jenkins

Éreztem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon. Le akartam törölni, de túlságosan féltem megmozdulni.

– Kedvesem! Itt mindenki tudja, hogy te és Jenna összetartoztok. Szóval ne engedd a kis zöldszeműt, hogy meggyőzzön valamiről, ami nem igaz! Így elveszted az egyetlen embert, akire számíthatsz, és azelőtt az elérhető kategóriába csúszol, mielőtt észrevennéd. Rengeteg nő van itt, aki azonnal lecsapna rád. De egyikük sem Jenna Swallow. Nem hiszem, hogy megállnád itt a helyed, ha nem Jenna hoz ide.

Szóval nem álltam messze az igazságtól abban, hogy Jenna elmondta mindenkinek, az övé vagyok. Éreztem, hogy ismét egy könnycsepp gördül le az arcomon.

            Brad elővett egy zsebkendőt és megtörölte vele a szememet.

– Semmitől sem kell félned, Kat. Jennát csak te érdekled. Igen, talán a nővérem nem vette a lapot, de ez az ő baja. Jenna hűséges típus. Csak próbál egyensúlyozni a barátja és a barátnője között. Csak azért imádkozom, hogy Lauren ne állítsa őt választás elé, mert nem fog neki tetszeni Jenna válasza. Barátja sok lehet, de te vagy a lelki társa. Ezt ő mondta nekem.

– Tényleg? – szorítottam meg az üres poharamat.

– Igen, tényleg… Mi volt az a nagy hiba, amit elkövettél?

Felkacagtam, majd csuklottam egyet.

– Nos, fogtam magam és minden holmimat átvittem Jenna lakására ezen a héten. Pár hete felvetette, de én nem válaszoltam. Szerettem volna meglepni amikor hazajön. De aztán kételkedni kezdtem, és egy kicsit hülyén éreztem magam, hogy így viselkedtem. Különösen, ha tényleg Laurennel szeretne lenni. Készen álltam volna rá, hogy elengedjem, úgy is, hogy meghasad a szívem, ha egy másik nővel látom.

Egy pillanatig engem nézett, mielőtt megszólalt volna.

– Maradj itt! – Azzal kijött a pult mögül és eltűnt egy ajtó mögött.

Falatoztam egy kicsit, amíg vártam, azon gondolkodva, mit csinálhat. Aztán visszaidéztem a szavait és hangosan felsóhajtottam. Jenna úgy gondolja, én vagyok a lelki társa? Ezt ő mondta volna?

Brad néhány pillanat múlva visszatért egy barna papírszatyorral a kezében.

– Hadd csomagoljam el az ételedet! Menj haza és aluj egy kicsit! Tedd be a csomagot a hűtőbe, aztán olvasd el az utasításokat!

– Mi a… – nyúltam a csomagért, de ő lefogott.

– Ne nyisd ki itt! Csak tedd, amit mondtam! Örülök, hogy ma itt jártál.

Csak bámultam a kezére egy pillanatig, és azt kívántam, bárcsak Jenna érintene most.

– Köszönöm, Brad! Mindent.

– Semmi szükség rá. Ez a dolgom – mosolyodott el, és kitessékelt az ajtón. – Ne felejtsd el elolvasni az utasításokat! Jó éjszakát, Kat!

Bebújtam a kabátomba és még egyszer megköszöntem neki és átvettem a csomagot, meglepődve, milyen nehéz. Az anyósülésre tettem a kocsimban és út közben többször is majdnem lehúzódtam, hogy kinyissam. De uralkodtam magamon, amíg haza nem értem.

            Már csak huszonnégy óra választott el attól, hogy Jenna haza induljon. Már alig vártam.

Folytatása következik!

**********************************************************************

Várom a megjegyzéseket. Bárkitől és bármilyen formában, hiszen abból tudom, jó úton haladok-e. :)
Akinek tetszett a történet, lájkolhatja a Facebookon a Sinara történetei nevű oldalon.