A szörny az ágy alatt III. fejezet - Számtalan ajtó 73. lap

Előzmény: A szörny az ágy alatt 1. lap
Közvetlen előzmény: A szörny az ágy alatt 72. lap

Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. március 13.

Folytatása következik!

Heti ajánlat - Romantika a parton

Egy ranginak meg kell adni a módját.

Biolumineszcencia

Embargó

Élvezetek két nagyhatalom szorításában

B-vel a föld körül

Megjegyzés: A történetben szerepet kapnak a Sivatagi tengerfenék című történetben megismert német egyetemista lányok is, azon belül különösen az Üvegezés a homokviharban című novellában megismert ikrek.

*********************************************************************

Fáradtan sóhajtottam és félredobtam az újságot, hogy aztán a széles panorámaablakhoz lépjek.

Minden a válságról szólt. Mintha az újságírók nem is találtak volna más említésre (és megírásra) méltót, csak az ide-oda röpködő nyilatkozatokat, nagykövet-visszahívásokat, határlezárásokat, embargókat és ehhez hasonlókat. A csapból is ez folyt.

Ugyanakkor azonban, ahogy kitekintettem a lakosztályból elénk táruló látképre, mintha egy egészen más világot láttam volna. Mintha két egészen különböző valóság létezett volna.

Odakinn pezsgett az élet. Ahogy letekintettem a mélybe, nem láttam mást, csak a napfényben fürdő hatalmas metropoliszt. Égbe szökő üvegtornyok csillogtak a szikrázó napfényben, köztük pedig a széles sugárutak zsúfolva voltak drágábbnál drágább kocsikkal. A távolban felsejlett a kikötő képe is, ahogy a monstrum tankerhajók egymás tyúkszemére lépve tülekednek, sorban állva a dokkolási lehetőségekért.

Mindenhonnan áradt a prosperitás, a gazdagság, a feltörekvés és a siker. Ilyen volt Katar. Mintha az égvilágon semmi probléma nem lenne…

Kissé unottan pillantottam hátra a vállam felett a szállodai szoba dohányzóasztalára dobott újságra. Persze csak magamat hibáztathatom. Én kértem, hogy hozzanak fel nekem egy aktuális lapot. Ilyenkor pedig, 2017 júniusának hajnalán az egész csak egyetlen egy dologgal volt tele. Azzal a másik Katarral. Azzal a Katarral, ami az elmúlt napok szerencsétlen eseményei során a térség nagy részét magára haragította.

A felszínen azonban mintha ez az egész nem is létezett volna. Bele is fájdult a fejem a sok agyalásba.

Talán az ikreknek volt több esze. Ahogy erre gondoltam, rögtön magára is vonta figyelmemet a hatalmas franciaágy felől érkező nevetgélés.

No igen. Míg én a helyi sajtóra voltam kíváncsi, ők lecsaptak minden olyan lehetőségre, ami csak a csövön kifért és két húsz éves lánynak valaha is az eszébe juthat. Élvezték az életet és mindent, amit a luxusszálloda kínálhatott nekik.

Halkan horkantottam és elhúztam a számat, mielőtt ismét kipillantottam volna az ablakon.

Faramuci helyzet volt, valóban, hogy egy egyetemista csoport, számtalan lekoszlott diákszállás után, csak úgy hirtelenjében egy luxusszállodában kössön ki. Piszok nagy mázli és olyasmi, ebben tökéletesen igaza volt az ikreknek, amit meg kell ünnepelni, amíg tart. Amíg rá nem jönnek a nagyokosok, hogy valamit csúnyán félrenéztek.

Persze nem fognak rájönni – nevettem magamban. A világnak ezen a részén így működnek a dolgok. Különösen, ha az ember azért érkezik, mert érdekli az ország.

No igen, kell egy rakat engedély, végig kell járni a bürokrácia kőkemény útvesztőit egy olyan országban, ami a demokráciát, kis túlzással, csak hírből ismeri, de ha az ember bejutott… és csak úgy mellékesen elkottyintja, miért jött, minden ajtó kitárulhat.

Valahol persze meg tudtam érteni a dolgot. Elvégre mi érdekes van Katarban? Doha, a főváros, pezsgése és csillogása mellett nincs itt semmi más, csak a végtelennek tetsző sivatag. Egy Somogy megyényi félsziget végeláthatatlan homoktengerrel.

Persze ha az ember egy olyan geológus társaságában utazik, mint Dr. Schmidt, ilyen összefüggésben a „csak” jelzőt nagyon hamar elfelejtheti. Ő képes volt a homokbuckákra csorgó nyállal dörzsölni a kezét és összerántani a diákcsoportját, hogy ide jöhessen… Na meg persze engem.

A helyi vezetés pedig, mintha csak attól tartanának, nehogy meggondolja magát, elhalmozták minden földi jóval. Elvégre itt az emberek agya másképp jár, mint odaát, a nyugatinak mondott világban. Mi mindig a pénzt nézzük. A pénzen lemérhető értéket. Hány forintba, dollárba, rubelbe, euróba, sékelbe kerül valami, mennyi az értéke, mennyi ellenszolgáltatást kell adni érte. Az arab ember viszont másmilyen. Itt a presztízs a lényeg.

Hallottam már történetet arról is, hogy egy kutatócsoport egy arab országba érkezve kötelező jelleggel látogatást kellett hogy tegyen az emírnél (vagy valami hasonló méltóságnál). Ilyenkor persze illik a vendéglátót meglepni valami ajándékkal. Nem árt persze ha drága, de sokkal jobb, ha passzol is. Ha az emír örül neki és a presztízsét növeli. Így hát mivel köztudomású volt, hogy az államférfiú nagyon szeret solymászni, akartak vinni neki egy vadászsólymot. No igen, csakhogy Magyarországon ecélból nem tudtak beszerezni semmi mást, csak egy albínó madarat.

Ment is a tanakodás, hogy mi legyen, elvégre milyen dolog már egy szép díszes, szürkés jószág helyett egy fehéret adni… de hát nem volt mit tenni. Be is csomagolták szerencsétlen jószágot és feltették a repülőgépre. Közvetlen járat azonban nem volt Budapest és a szóban forgó arab ország között, úgyhogy többször is át kellett szállni menet közben. Az pedig hamar kitudódott, hogy az európai tudósok egy fehér sólymot visznek ajándékba az emírnek.

Így hát, amikor leszállt a gépük a célállomáson, a mit sem sejtő tudományfikat már hatalmas díszkíséret fogadta… Egész pontosan nem őket, hanem a sólymot, amit át is vettek és el is vittek.

Morgolódtak is a professzorok az eljárás miatt, hogy csak az ajándékért jönnek ki a reptérre turbános barátaink, de ha itt ez a módi, hát ez a módi. Hamarosan azonban meg is érkezett a meghívó az emírtől az esti fogadási vacsorára, ahol is embereinket személyre szóló asztalhelyükön az étkészlet mellett egy-egy ajándék színarany Rolex karóra fogadta.

Mint kiderült, az emír odáig volt meg vissza a fehér vadászsólyom miatt. Elvégre szép és ügyes sólyma sok mindenkinek van. Nem is egy. Fehér sólyma viszont csak neki. Kuriózum. Így hát bár pénzben lemérve lehet, hogy kevesebbet ér, de a presztízs-értéke… annyi, mint Európában egy aranyozott Rolex karóráé. Vagy még több.

Valószínűleg hasonló lehetett a helyzet velünk is. Ha már egy európai kutató az ő szerény kis országukra kíváncsi, pláne ebben a vészterhes és zaklatott időszakban, azt a tenyerükön kell hordozni. Ki tudja, talán ezért ráadásul még több jót is publikál majd a kis Öbölmenti országról.

Katarban ugyanis messze nem volt minden rendben.

Továbbra is figyeltem a kikötőben tülekedő hajókat és úgy képzeltem, ezt itt leginkább úgy hívják, hogy „kedd este”. De talán mégse ez volt a helyzet. Bár a gazdag arabok viszonylag konszolidáltan megoldották a dolgot, mégis érezhető volt az enyhe pánik szaga a levegőben.

Elvégre Katar gazdag ország kiváló kapcsolatokkal, felmérhetetlen lehetőségekkel, de… Mit ér a láncszem, ami egymáshoz kapcsol két gigantikus monolitot, ha az a két tömb fogja magát és arrébb mászik?

Abszurd a kép persze, de ha azokat a monolitokat Szaúd-Arábiának és Iránnak hívják, már egészen más a helyzet. Katar esetében pedig pontosan ez állt. A nagyobb magyar megyényi kis emirátus ugyanis a két gigász, a muzulmán világ két nagyhatalma, a Közel-Kelet két szemben álló óriása közé szorulva volt kénytelen élni életét.

Mint egy kisegér két dühös elefánt között. Mit tehet, ha a két ormányos folyamatosan egymásra fúj, ha viszont elkezdenek trappolni és tusakodni, először őt tapossák el? Mégis mit tehetne? Megpróbálja kibékíteni őket. Vagy legalábbis konszolidált keretek között tartani a szembenállást, közben pedig mindkét féltől megszerezni azt, ami neki kell.

A kis félszigetország pedig pontosan ezt tette.

Bár kívülről szemlélve a muzulmán világ meglehetősen egységesnek tűnik, valójában végletesen megosztott. A Közel-Keleten pedig ez a megosztottság pont a síita iszlámot valló Irán és szövetségesei, valamint a szunnita iszlámot preferáló Szaúd-Arábia és társai között feszül. Frontjával pont átszelve Katart.

Azt a Katart, aminek önmagában nincs semmije, csak a végtelen sivataga. Lakosait viszont, legyenek bármilyen kevesen, etetnie kell. Az importot pedig szárazföldön csak az egyetlen szomszédon, Szaúd-Arábián keresztül oldhatja meg. Tengeren pedig túlságosan macerás lenne.

Igen ám, csakhogy az import ételért valamivel fizetni is kell. Még tiszta szerencse, hogy az épp a szemem előtt a kikötőben tülekedő hajók tonnaszámra szállították a tenger alatti mezőkből felhozott földgázt. No igen, csakhogy hiába a világ három vezető földgáztermelőjének egyike, Katar mezői a Perzsa-öböl mélyén pont a másik vezető földgázkitermelő óriás, Irán tengeri határa mentén fekszenek. Márpedig szuverenitás ide vagy oda, a határ mentén csak úgy lehet hatékonyan bányászni, ha a szomszéddal is jóban vagyunk.

Meg úgy egyáltalán, két gigász között csak úgy lehet életben maradni, ha mindkettővel jóban vagyunk. Amikor azonban feszül a hurok, pattannak az idegek és mindenki egymásra fogja a fegyvert, nehéz mindenki barátjának maradni. Épp úgy, mintha valaki a holokauszt legsötétebb napjaiban egyszerre akarta volna nyíltan megélni a zsidó vallását és hűséges náci pártkatona lenni, vagy a hidegháború alatt barátkozni a Nyugattal, miközben Moszkvával is elvtárskodik. És még sorolhatnám… ha nem fájdulna bele teljesen a fejem.

- Ugyan már, B! Lazíts egy kicsit! – rántott vissza a valóságba a vidáman csilingelő hang.

Felvont szemöldökkel pillantottam a méretes ágy felé, ahol a szinte csak fehérneműre vetkőzött ikrek tobzódtak a lehetőség nyújtotta élvezetekben.

- Gyere, kóstold meg! – nyújtotta felém az egyikük az épp szedelőzködő szobapincér által felhozott gyümölcsöket. – Nagyon finom – fűzte még hozzá kacsintva.

Csak figyeltem, ahogy Helga… vagy talán Heidi? Külön kunszt volt őket megkülönböztetni, már ha valaki képes rá egyáltalán. Szóval ahogy mohón tömte a szájába, miközben egy keveset felém nyújtott.

- Miért is ne? – vontam vállat és oda léptem az ágyhoz.

Aggódjon a világpolitikán inkább más! Ha valaki két gigász küzdelmében akar köztük lavírozni, még ha nem is jószántából, fájjon neki a feje, ha végül rajta csattan az ostor!

- Mmm! Ez tényleg finom – nyeltem le az érett gyümölcsöket.

- Ugye? – mosolygott rám Helga… vagy Heidi, miközben a „két H” másik tagja felé pillantott. – Helga viszont, úgy nézem, más ínyencségre vágyik.

Á! Szóval ő Heidi – gondoltam. – Ezt megjegyzem – firkantottam le egy jegyzetet magamban, bár biztos voltam benne, hogy elég lesz csak egyszer itt-a-piros-hol-a-piros-módjára helyet cserélniük és már nem fogok találni rajtuk semmi támpontot.

Közben azonban tekintetem külön agyi parancs nélkül is a másik lány felé fordult.

- Hé! – kapta felénk sértett tekintetét Helga, egy pillanatra elszakítva azt a pincérnőtől, aki távozás közben zavartan pislogott néha szeme sarkából az ágyon heverésző lányokra.

- Most mi a gond? Úgy látom, te is tetszel neki – kacagott Heidi, testvérét cukkolva.

Elisha Herbert alias Helga... vagy Heidi? ;)

- Vagy az is lehet, hogy csak zavarban van. Errefelé nem szokás ennyire… alulöltözötten mutatkozni – pillantottam végig fehérneműnél alig többel takart testükön.

- Miért, nem tetszik? – illegették magukat.

Egy pillanatra kiszáradt a szám. Nem akartam mondani, hogy „De, persze”, bár nagyon nehezemre esett visszafognom magam. Az igazat megvallva, a legkevésbé se lettem volna meglepve, ha a pincérlány tényleg ezeket a karcsú testeken, lágyan ívelt vonalakon, fényes bőrön és csillogó mosolyon legelteti a tekintetét.

- Talán vissza kellene hívnotok a szobapincért – mondtam inkább. – Szerintem örülne egy kis borravalónak tőletek – mértem végig őket látványosan tekintetemmel, majd csintalanul elmosolyodtam.

Válaszul a két lány csak felnevetett.

- Nem, nem! – kacagott Helga… vagy Heidi? A francba is! Máris elvesztettem a fonalat. Pedig még csak nem is változtattak helyet egy centivel sem mióta a mentális jegyzetemet tettem. – Nekünk egészen más tervünk van, hogy kit ajándékozunk meg azzal a borravalóval.

Épp csak magamhoz tértem volna gondolataimból, amikor már meg is ragadták a kezem, hogy maguk mellé rántsanak az ágyba.

Dr. Scmidt még úgyis a bürokrácia útvesztőiben hánykolódott, felkészítve mindent a holnapi kezdéshez.

Miért ne használhatnánk ki mi addig a lehetőséget másfajta… hánykolódáshoz? – gondoltam, miközben a két karcsú test hozzám simult és már éreztem is, ahogy az egyik forró ajakpár a nyakamra tapad, míg a másik megtalálja a számat.

Leckék a profitól 1. rész

Írta: Marokfegyver

Cintia (23) meséje

Sokáig megszólítani sem mertem. Olyan zavarba jöttem mindig, ahányszor összefutottunk a ház előtt, vagy a liftnél, mintha legalábbis egy sztár lenne. Tulajdonképpen az is volt, hiszen annyian látogatták, hogy megtölthettek volna egy kisebb színháztermet.

Azt gondoltam, hogy a házban, rajtam kívül senki sem jött rá, hogy ez a lány mivel foglalkozik. Aztán rádöbbentem, hogy talán én vettem észre legkésőbb, mindenki más már régóta tudja. A felismeréstől kezdve gyakorta vad álmok találtak meg, és ébren is mind többet foglalkoztam vele gondolatban.

Egy-egy vendége körülbelül félórát maradt, és mivel az ajtóban – kivétel nélkül – puszival, mosolyogva köszöntek el egymástól, biztos lehettem benne, hogy jó volt nekik… amit odabent csináltak. Miért is ne lenne jó? Azt mesélték a barátnőim, akik nálam jóval többet tapasztaltak már, hogy nem véletlenül nevezik a szexet élvezésnek.

Fantáziámban egyre színesebbekké váltak azok a képek, amit az ajtókon és falakon túl történtekről rajzolgattam. A lányt és a pasikat annyiféle intim helyzetben, és olyan sokszor elképzeltem, hogy némelyik visszatérőt ismerősként kezeltem, bizalmasan el is neveztem, a lányt pedig a barátnőmnek tartottam.

Akadtak már kedvenceim is a látogatók közül, és amikor az egyikre mosolyogva ráköszöntem a városban – s homlokát ráncolva, megtorpanva bámult rám –, észbe kaptam, hogy ezek csak egyoldalú ismeretségek. Különben meg kinéztem a pasasból, hogy annyi helyre járogatott már, hogy akár lehetett neki olyan esete is, aki rám emlékeztette, mert huncutul visszamosolygott.

Nem tudtam, hogy a lány nőket is fogad-e, vagy azok a nők, akik időnként megjelennek, valami barátnő-félék, esetleg kolléganők. Ez a szegmense nem is izgatott, csak eljátszottam a gondolattal, hogy becsengetnék a csajszihoz, és kérnék egy alapos nyalást. Persze, előtte szép lassan vetkőzzön le, és engem is vetkőztessen… Nem tudtam, hogy konkrétan mi az, amire vágyom, hiszen kezdőnek számítottam még a szexben, de utólag, pár év távlatából úgy látom, hogy mindenre nyitott voltam, azaz nyitott lettem volna.

Legelőször a véletlennek köszönhetően beszélgethettünk:

Könnyedén felszaladtam a 7. emeletre, ha úgy láttam, hogy még magasan jár, vagy nem nagyon halad a lift. Azon a délutánon is meglódultam volna, ha ez a lány nem várakozik éppen, türelmetlenül nyomkodva a gombot. Ott álldogált egy pár is – egy 40 körüli pasi és harmincas felesége –, de azok nem érdekeltek. Csatlakoztam a várakozókhoz, és már előre örültem, hogy közös fülképen fogok utazni – vele!

Hogy mit reméltem? Nem képzeltem, hogy spermaszagot fogok érezni, vagy, hogy a liftezéssel belelátok az életébe, vagy esetleg valamit megérzek abból az élvezetből, amiben folyamatosan része lehet… egyszerűen csak jó érzés volt a közelében lenni. Talán ugyanígy gondolkozott a pasi is, mert úgy helyezkedett el a fülkében, hogy közvetlenül a csajszi mögé kerüljön, s így – jól láttam! – szinte észrevétlenül dörgölőzhetett hozzá. Én már szigorú tekintettel hátrafordultam volna – ahogy a villamosan szoktam, amikor valaki a fenekemet simogatja –, de a csaj rezzenéstelen arccal tűrte. Ötemeletnyit – 12 másodpercet – utaztunk együtt, amikor a pár kiszállt, és… haha... elöl az asszony, mögötte vonult a pasas álló farokkal. Amint becsukódott mögöttük az ajtó, összenéztünk a lánnyal, és majd’ kipukkantunk a nevetéstől.

– Mit fog szólni az asszony? – kockáztattam meg a kérdést.

– Lekókad az ajtóig… – vont vállat a lány – vagy hamar lerántja a bugyit a nőről.

– De rád állt neki, nem az asszonyra! – bizalmaskodtam újdonsült ismerősömmel.

– Attól, hogy rám állt fel, még benyomhatja a nőbe…

Közben megállt a lift a hetediken. Kiszálltunk.

– Te is itt laksz? – csodálkozott a lány.

Kis csalódást éreztem, mert én már az első nap észrevettem, amikor ideköltözött, ő meg nem tudja, hogy ugyanazon az emeleten lakunk.

– Persze – vágtam rá, az ajtónkra mutatva. De folytatni akartam az előbbi témát: – Tizenkét másodperc alatt kész volt a pasi…

– Tizenkettő? – kacagott. – Te számoltad? Ha utazunk még egy-két szintet, bele is élvezett volna a gatyájába.

Rajtam volt a csodálkozás sora:

– Csak úgy? Magától?

– A seggemtől – jelentette ki a lány.

– De úgy értem: Nem is kell kirázni, csak elsül magától?

– El hát, ahogy kell.

– Érdekes. Akkor miért akarja mindenki, hogy fogjam meg és rázzam ki?

– Mer’ úgy élvezetesebb. Megcumiztatni nem akarnak?

– Deee… Akadnak próbálkozások.

– Nekem van olyan napom, hogy mindenki csak szopást kér.

– És?

– Mit tehetnék? Legyen szopás, de azért a levetkőzéshez ragaszkodnak, ha nincs is sok értelme.

A lakása ajtaja előtt álltunk. Kulcscsomó a kezében, de láthatólag szívesen társalgott.

– Szeretsz… szopni?

Egy pillanatig magam is túl intimnek tartottam a kérdést, de láttam az arcán, hogy nem zavarja.

– Néha igen, néha meg muszáj – válaszolt elgondolkozva.

– Végig… csinálod?

– Általában. Jobban járok, mintha mindenemet összekenik… De ilyet a pasik szoktak kérdezni, mintha nem lenne mindegy, hogy szeretek-e szopni, vagy nem szeretek, végigcsinálom-e vagy sem, amikor ők úgyis tudják, hogy mit akarnak, és nem én vagyok a megrendelő, hanem ők.

Ezzel a mondatával megingatta a nonstop élvezésre vonatkozó elképzelésemet.

– Neked akkor csak… munka? – fogalmaztam meg a dilemmámat.

– Általában igen. Vigyázni is kell, hogy ne keveredjenek össze a dolgok, de közben szeretem magam, a körülményekhez képest jól is érezni. Ezt a kettősséget egyensúlyozom. – Megint felkacagott: – Pályaválasztás előtt állsz? Azért ez a sok kérdés? – Kizárta és kinyitotta az ajtót. – Bejössz?

Megráztam a fejem, de akaratlanul léptem előre egyet: Nem tudnám megmagyarázni, mitől illant el a bátorságom:

– Folytathatjuk máskor?

– Gyere csak, amikor jónak látod!

A délután hátralévő részében és álmatlanul forgolódó éjszakám minden percében bántam, hogy nem mentem be hozzá. Lesz-e még ilyen alkalom?

Akkoriban suli után néhányan feljártunk az egyik csajhoz, és – ahogy ezeket a lopott perceket neveztük – „beavattuk egymást”.

Természetesen elmeséltem nekik a liftes kalandot is, és az azt követő beszélgetést is.

– Ha csak ketten lettek volna, akkor basztak is volna? – szörnyülködött Niki.

– Miért? – kérdezett vissza Barbi. – Benne van a házirendben, hogy „liftbe’ baszni tilos”?

– Menyiért csinál egy szopást? – kíváncsiskodott az egyik srác, Bence.

Elég nyíltan beszéltünk egymás között, sőt némelyek ennél a pontnál tovább is elmerészkedtek, ezért nem csodálkoztam a lényegretörő kérdésen, inkább az lett volna szokatlan, ha nem kerül szóba.

– Azt nem tudom – válaszoltam –, de szerintem kezdj el spórolni, mert jó csaj.

– A szopásban másodlagos, hogy jó-e a csaj, az első a technika!

– Arra meg nem tudok neked mit mondani – vontam meg a vállam.

– És azt tudod, hogy lenyeli-e?

– Le szokta, hogy össze ne kenjem mindent a… geci.

– Mindent elmesélt? – nézett rám gyanakodva Niki, miközben fülig vörösödött, mert ő bizony csak félig-meddig szokta elárulni, hogy mit művelnek Bencével olyankor, amikor átmennek a szomszéd szobába.

– Miért? Mi van abban? Ezek természetes dolgok lányok és fiúk között. Miért ne mesélhetné el? – Meglepődtem saját magamon, mert nem mindig vélekedtem így.

– Hallod? – húzta magához Bence a még mindig piros arcával küszködő Nikit. – Ha úgyis mindenki tudja, hogy mit csinálunk, mert mindenki azt csinálja, akkor mit kell rajta szégyellni?

Folytatása következik!

Gyönyörök szigete IV. rész - Börleszk 7. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete IV. rész 6. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 9.

*********************************************************************

Hirtelen egy másik monitor is életre kelt. A rendszer mozgás érzékelt a lakosztályomhoz vezető hosszú folyosón és rá irányította a megfigyelő berendezéseket. Oda fordítottam a teljes figyelmemet és észrevettem a közeledő Pamelát. Valami okból a szőke szépség hosszú viharkabátot viselt szorosan begombolva. Összevontam a szemöldökömet. Mégis miért juthatott eszébe ezt elővenni? Elvégre szikrázóan gyönyörű idő volt...

Kisiettem a kukkoló szobából és bezártam a rejtett ajtót. Egy pillanatra megálltam, hogy megnézzem magam a tükörben és helyrefésültem néhány kósza tincsemet és épp időben végeztem, hogy a kopogtatás hangjára éppen oda tudjak lépni az ajtóhoz.

- Helló, Pamela – mosolyogtam rá. Élőben még furcsábban festett a viharkabátjában. - Mit tehetek érted?

- Tegnap arról beszéltél a könyvtárban, hogy sztriptíztáncos vagyok – lépett be és becsukta maga mögött az ajtót. - Viccet csináltál belőle, Jeremy – mosolyodott el a saját szavain és kényszeredetten folytatta. - Gondolom, érdekelne, ha... ööö... adnék neked egy... öltáncot.

Éppen mondani akartam, de a kabát ebben a pillanatban lehullott.

Hangosan felnyögtem a látványra, ahogy Pamela ott állt előttem, szexibb viseletben, mint amit valaha is el tudnék képzelni. Nem hittem a szememnek, ahogy végigmértem fekete bőr mellényét, ami épp csak a csípője fölöttig ért és alóla kikandikáló fekete csipke melltartóját, ami alig takarta telt kebleit.

Emellé bőr miniszoknyát viselt, ami épp csak egy keveset takart el a kíváncsi tekintetek elől. Akkor se vesztett volna sokat, ha egyáltalán fel sem veszi. Halászhálószerű harisnya borította lábait, térdig érő csizmája pedig igazán izgatóan hatott rám. Mindez pedig épp olyan fekete volt, mint a mellénye és a melltartója.

Ezzel a viseletével és fényesen selymes szőke hajával Pamela mintha a legvadabb álmaim egyikéből lépett volna elő. A szívem hevesen vert a mellkasomban, ahogy ismét végigmértem lélegzetelállító testét. Devon legutóbbi akciói ellenére talán mégiscsak Pamela volt a tökéletes nő számomra...

- Szó-szóval táncolni fogsz nekem? - hebegtem, majd nyeltem egy nagyot. Az egész testem remegett az izgatottságtól.

- Igen. Úgy van – bólintott, amitől a vágy csak még magasabbra szökött bennem. - Most pedig légy jó fiú és ülj le az ágy szélére!

- Egek... - nyögtem és gyorsan engedelmeskedtem neki.

- Ne felejtsd el az öltánc első számú szabályát, Jeremy! - figyelmeztetett és tett egy lépést hátra, hogy még véletlenül se érjem el őt. - Nincs nyúlkálás.

- Nincs nyúlkálás? - nyögtem fel, valamiért kissé csalódottan.

- Nem akarlak megbüntetni, amiért megszeged a szabályokat – ingatta a mutatóujját az orrom előtt, arcára pedig huncut mosoly ült ki. - És a kidobófiút sem szeretném, ha hívnom kellene, hogy távolítson el az illetlen viselkedésed miatt.

- Hogy?

A szőkeség tett még egy lépést hátra és csábosan rám mosolygott. Egy pillanattal később viszont csodálatos melleire simította a kezeit és összeszorította őket.

- Mmm! - dorombolta. - Szeretnéd, ha táncolnék neked, igaz, Jeremy?

A szám kiszáradt és szóhoz sem jutottam, úgyhogy csak bólintottam.

- Felizgattalak? - mosolygott a csábos szépség, miközben izgatóan hullámozni kezdett a teste. Azonnal rájöttem, hogy ez már a tánc szerves része. Pamela a hátát fordította felém és a fenekét kezdte ringatni, amiből alig fedett valamit is a miniszoknya. Aztán ismét megfordult és tovább ringatta magát, izgatva a fantáziámat. - Csak akkor táncolok neked, ha felizgat, Jeremy.

- Még szép, hogy felizgatsz – krákogtam. - Nem is férhet hozzá kétség. - A szemeim elkerekedtek, ahogy igyekeztek minél többet befogadni a látványból.

Pamela egy pillanatra fellibbentette a szoknyáját. Épp csak elég ideig, hogy megpillanthassam falatnyi tangáját, ami a legkritikusabb helyeket takaró anyagfoszlányokon kívül szinte csak vékony pántokból állt. Mire azonban észbe kaptam volna, a szoknya már ismét le is hullott.

- Kezdesz már megkeményedni? - búgta Pamela. - El se tudom mondani neked, mennyire szeretem a nagy, kemény farkakat, Jeremy.

Meg se várta a válaszomat. Helyette kinyújtotta a jobb kezét és végigsimított a termetesre duzzadó puklin, ami a combjaim között kiformálódott a nadrágomon.

- Ó! - lehelte, miközben teste továbbra is lágyan ringott. - Te aztán tényleg kemény vagy. Nagyon kemény. Ezt szeretem. Nagyon is szeretem.

A kezeim maguktól mozdultak, hogy a melleire simuljanak, de Pamela tett egy lépést hátra és megrázta a fejét.

- Nincs nyúlkálás – emlékeztetett játékos hangon. Ismét hangosan felsóhajtottam, de szó nélkül engedtem, hogy a játék folytatódjon. Hamarosan már teljesen ennek a nőnek a hatása alá kerültem.

Pamela közben mindkét kezét a tarkójára helyezte és újból ringatni kezdte a csipőjét. Mellei lágyan hullámoztak melltartója nem épp hatásos ölelésében. Aztán mindkét keze lesiklott kebleire és egy pillanatra megmarkolta őket.

- Szeretem, amikor bámulják a testemet – lehelte kihívóan. - Tetszik a testem, Jeremy?

Candice Swanepoel alias Pamela

- Ó, egek...! Tudod, hogy nagyon is. Gyönyörű vagy. - Bár nagyon sok minden tetszett Pamelában, messze a legelső ok, amiatt ellenállhatatlannak tartottam, az a bombasztikus alakja volt. Ez pedig egyáltalán nem hátrány egy sztriptíztáncosnál.

- Ó! - dorombolta és bal lába szárát jobb térdemhez simította, miközben tovább ringatta a testét, majd ismét visszahátrált az előző pozíciójába. - Tetszenek a melleim, igaz? - kérdezte olyan csábos hangon, amitől mereven lüktetni kezdett a szerszámom. Némán bólintottam, mire folytatta: - Szeretnéd látni őket, Jeremy? Tetszenének?

- Ó, nagyon is – vágtam rá. A farkam már szinte szétrepesztette a nadrágomat. El sem tudtam hinni, milyen erotikusan ringatta ez a nő előttem a testét. Könnyedén meg lehetett mondani, hogy bőven van már benne gyakorlata.

Pamela kicipzárazta a mellényszerű topját és laza mozdulatokkal letornázta a vállairól. A ruhadarab a padlóra hullott, ő pedig már a melltartója csatjával volt elfoglalva. Kínzóan lassú mozdulatokkal vonta le a fehérnemű kosarait kebleiről, feltárva azok lágy, gömbölyded formáit. Aztán elhajította a ruhadarabot és hangosan felnyögött, ahogy meztelen domborulatait kezdte masszírozni.

A szájához emelte a kezét és megnedvesítette egyik ujját, hogy aztán ismét kuncogni kezdjen.

- És a fenekem is tetszik, igaz? - kezdett ismét észveszejtő ringásba a csípőjével. Megfordult és fölém guggolt, az említett testrésszel arasznyira megközelítve az ágyékomat. - Szeretnéd, ha hozzádörzsölném a fenekemet a farkadhoz? - pillantott rám a szeme sarkából. - Az tetszene?

- Ó, egek...! - A testem remegni kezdett. Ez sokkal jobb volt, mint bármelyik öltánc, amiről valaha is fantáziáltam...

Pamela még pár pillanatig tovább kellette magát pajkosan, mielőtt ténylegesen hozzásimította volna érzéki fenekét az ágyékomhoz. Aztán megfordult, lágyan simogatni kezdte a testét, míg végül egy mosollyal az arcán ki nem cipzárazta a miniszoknyáját, hogy letolja magáról.

Vettem egy mély levegőt és igyekeztem kirázni a fejemből a szenvedély ködét, ahogy Pamela tovább táncolt fölöttem. Most már csak a tangája, a harisnyája és a csizmája takart bármit is csodaszép testéből.

- Tetszik, amikor izgatlak, nem igaz? - mosolygott, tovább folytatva a táncot. - Tetszik, amikor ezt csinálom, ugye, Jeremy? - Egy pillanatra elhallgatott, majd ismét dorombolni kezdett. - Mmm... Tudom, hogy nagyon is tetszik.

Aztán széttárt lábaim közé térdelt és elmosolyodott a termetes dudor láttán a nadrágomon. Szemei az enyémekre szegeződtek, majd megnyalta az ajkait, egy hirtelen mozdulattal előre hajolt és tökéletesen fehér fogai közé fogta a sortom peremét, hogy egy mozdulattal lerántsa azt, orrával végigsimítva ágyékomon.

Halkan kuncogott erekcióm láttán, majd talpra emelkedett és folytatta a táncot.

- Szeretnéd, ha levenném a tangát a kedvedét? - kapcsolta ki a patentot, ami oldalt egyben tartotta a falatnyi ruhadarabot. Pár pillanatig még ágyéka előtt tartotta, az ingerlésem kedvéért, majd elhúzta azt, teljesen feltárva az eddig a ruhadarab takarásában bujkáló bájait.

- Tetszik? - Hangjában kimondhatatlan erejű szenvedély vibrált, amitől az egész testem borzongani kezdett. Pamela pedig a csípőmre simította kezeit és lovaglóülésbe helyezkedett az ölemben. - Tetszik, ahogy a testem a tiedhez simul? - vigyorgott, le-fel mozgatva fedetlen altestét szintén csupasz tagjaimon.

- Mmm... Imádom érezni a farkad a lábaim között – morogta, az arca pedig megtelt a szenvedély hullámaival. - Olyan nagy a farkad és olyan kemény! Mmm...! Csodálatos érzés.

A vágy kezdte teljesen elvenni az eszemet. Megragadtam Pamela melleit mindkét kezemmel és gyengéden megszorítottam őket. Ő abban a pillanatban felpattant az ölemből és elhúzódott, megrovólag ingatva mutatóujját az orrom előtt.

- Nincs nyúlkálás, Jeremy – szidott pajkosan. - Még egy ilyen és ki kell, hogy kötözzelek.

A szemeim elkerekedtek szavai hallatán, miközben Pamela ismét a lábaim közé térdelt. Mindkét kezét a csípőmre tette és pajkos mosollyal az arcán felnézett rám, mielőtt ágyékomhoz kezdte volna dörzsölni érzéki melleit.

Továbbra is ártatlan mosoly ült az arcán, ahogy a szemembe nézett.

- Mintha kényelmetlenül éreznéd magad, Jeremy. Ó... szegénykém! Lássuk, tudok-e segíteni rajtad! - Ismét vettem egy mély levegőt, ahogy kigombolta már alaposan lejjebb húzott sortomat és előhúzta alóla immáron kőkeményre merevedett hímtagomat. - Így jobb? - kérdezte még mindig kislányos ártatlansággal a hangjában. - Úgy tűnik, szűksége volt egy kis friss levegőre – kuncogott gyengéden simogatva szerszámomat, majd nyomott egy csókot a hegyére.

Azzal ismét felállt, mindkét kezét a fejemre helyezte és egyenesen a mellei közé vont. Érzéki tempóban bámulatos félgömbjei közé dörgölte arcomat, miközben csípője mozgásával továbbra is ágyékomhoz dörgölőzött. Csak több pillanat múlva húzódott el ismét, hogy újból letérdeljen és teljesen lehúzza sortomat, immáron tökéletesen kiszabadítva farkamat.

Aztán előre hajolt és orra hegyével végigsimított erekciómon, ami olyan elementáris erővel hatott rám, hogy majdnem egyből eldurrantam. Imádtam az érintését.

- Miért nem veszed a szádba? - kérdeztem fátyolos hangon, teljesen megbabonázva az élvezettől.

Pamela hátra dőlt és a sarkaira ült.

- A számba venni? Mégis milyen táncosnak gondolsz te engem, Jeremy? - játszotta a sértődöttet. - Én nem...

Ebben a pillanatban valami elszakadt bennem. Nem tudtam tolerálni többé bájos izgatóm játékait és egy szó nélkül megragadtam vállait, majd, egyértelmű élvezettel teli nyögései közepette az ágyra rántottam őt. Pamela kíváncsian nézett fel rám, combjai azonban közben ellenállás nélkül szétnyíltak. Megnyaltam az ajkaimat, ahogy kitárult előttem szeméremtestének látványa, ami már csillogott a nedvességtől.

Egy-két pillanatig haboztam, majd először az arcomat fúrtam mennyei combjai közé. Pamela teste megfeszült az élvezettől, ahogy megragadtam csípőjét és nyelvemet lüktető hasadékába simítottam. Bájos szőke vadmacskám teste megfeszült és ajkait hangos nyögés hagyta el, miközben ujjai hajamba túrtak és megmarkolták az üstökömet, csak még nagyobb élvezettel töltve el testemet.

Élvezettel lefetyeltem nedveit, miközben mélyen orromba szívtam illatát. Csodálatos érzés volt. Valahogy Pamelában nem volt semmi olyan, ami ne lenne csodálatos...

Bejáratához helyeztem mutatóujjamat, majd óvatosan ingerelni kezdtem nyílását, míg végül be nem tudtam hatolni, hogy lassan ki-be mozogjak. Társnőm görcsösen fejem köré szorította combjait, én viszont gond nélkül folytattam munkámat. Éreztem, ahogy a teste remegni kezd, majd háta ívbe feszül az ágyon, nyögések egész sorozatát eresztve a szoba légterébe. Egyértelmű volt, hogy élvezi a helyzetet. Én pedig örömmel tettem a kedvére.

Hangosan nyöszörgött, miközben ujjai egyre görcsösebben markolták hajamat, nyögései pedig engem is mindjobban felizgattak.

Figyelmem most csiklója apró pöcke felé fordult. Óvatosan ajkaim közé vettem és nyelvemmel ingerelni kezdtem a hegyét. Pamela ezúttal sokkal hangosabban nyögött fel élvezete jeleként. Tenyerét tarkómra simította és még közelebb vont magához, bátorítva munkám folytatását. Nyaka és háta ismét megfeszült, nyögései pedig egyre inkább fojtott sikolyokká váltak.

Kiengedtem csiklóját ajkaim közül, de csak annyi időre, amíg nyelvemmel gyengéden belepöckölhetek. Éreztem, hogy a szőke szépség egyre közelebb jár a gyönyör csúcsához, ami egy kissé meglepett. Ilyen könnyedén feljuttathatok egy ilyen gyönyörű nőt a csúcsra csak a nyelvemmel?

Aztán belegondoltam, hogy az izgató öltánc, amiben Pamela az imént részesített, talán rá is megtette a maga hatását. Valószínűleg a sztriptíz és az orális képességeim együttes hatásáról volt szó.

Akárhogy is legyen, ismét kezelésbe vettem ajkaimmal a csiklóját, egy pillanatnyi felengedést sem hagyva, amíg el nem éri a gyönyör csúcsát. Amikor végül még egy ujjamat betoltam táguló barlangjába, a siker nem maradt el. Pamela eksztatikus kéjjel nyögött fel és úgy robbant bele az élvezetbe, mintha a víz alól bukkanna a felszínre, mohón szívva tele tüdejét levegővel.

- Egek...! - nyögött fel, miközben a szemei fennakadtak.

Én elmosolyodtam és lassú mozdulatokkal lenyaltam arcomról az odaragadt nedveket.

- Mmm... igen! - dorombolta Pamela, lassan leengedve. - Ó, igen... Jeremy, ez isteni volt – mosolygott rám álmatagon. - Ezért alapos viszonzás jár neked... Egek! El se tudom mondani, milyen csodás volt.

- Azt hittem, azt mondtad, nem szabad hozzád nyúlnom – cukkoltam. - Ezek szerint megváltozott a véleményed.

Gyengéden egy csókot leheltem Pamela köldökére, majd, hirtelen ötlettől vezérelve, végigcsókoltam törzsét, nyakát, arcát, míg végül el nem értem a szájáig.

- Hallottam, eseménydús estéd volt tegnap Devonnal.

- Ó! - nyeltem egyet. Nem számítottam rá, hogy Pamela felhozza a témát. Továbbra se tudtam elképzelni, mit fog reagálni. Vajon dühös, amiért intim viszonyba kerültem Devonnal azok után, ami köztünk történt? Talán ez volt az utolsó lehetőségem vele az ítélete előtt?

- Igen... Hallottam – folytatta halkan. - Lefeküdtél velem délután, aztán rávetetted magad Devonra az este. Előző este meg persze Amy-vel... csillapítottátok kicsit az étvágyatokat. Mindről tudok.

- Nem igazán tudom, mit akarsz ezzel mondani...

Pamela a mutatóujját ingatta az orrom előtt és elmosolyodott.

- Azt szeretném, ha kiélveznéd a lehetőséget ezekkel a lányokkal, Jeremy. Tudom jól, hogy ez a sziget, legalábbis a felszínen, egy szextábor. De nekem elmondtad a valódi okokat, amiért ide hívtál engem és mindannyiunkat. Szerelemre vágysz és tartós párkapcsolatra. Igazából ez nem is állhatna távolabb egy szextábornál. Ez valami olyasmi, mint azok a randishow-k a tévében, csak egy sokkal erotikusabb változatban.

- Remélem, nem mondtad el senkinek...

- Persze, hogy nem – rázta meg Pamela a fejét. - Mint már mondtam, azt szeretném, hogy érezd jól magad és szórakozz! Én is azt teszem.

- Ezt hogy érted?

Pamela vett egy mély levegőt, mielőtt válaszolt.

- Nem számít, hányszor fekszel le Amy-vel vagy Devonnal, sőt, akár Trish-sel, vagy Lindsay-vel, vagy Camille-lel... vagy bárki mással... esetleg Kristannával is. Én csak azt szeretném... azt szeretném, hogy egy dologra emlékezz.

- És mi lenne az?

- Senki nem szeretne téged, vagy törődne veled annyira, mint én. - A szavai millió visszhangot vetettek a fejemben. - Ezt megígérhetem neked. Soha senki nem bánna veled jobban. És ezt nem csak mondom, de komolyan is gondolom. Tényleg. És senki, tényleg senki nem tehet boldogabbá, mint én. Senki.

Abban a pillanatban teljesen ledermedtem. Egy szó se jött ki a torkomon. Senki sem mondott még nekem soha ulyen erős szavakat azelőtt. Ez tökéletesen váratlanul ért. Azonban ez volt a lehető legjobb dolog, ami történhetett. Az érzés, hogy ennyi idő alatt ilyen erős kötődés alakult ki benne irányomban, egyszerre volt hihetetlen és felemelő.

- Veled akarok lenni – mondta a szőke szépség, körém fonva a karjait és szorosan hozzám bújt. - Az életed része akarok lenni, Jeremy. Azt szeretném, ha együtt lennénk. Tudod, hogy értem. De így sem lesz egy szavam se, ha mégy és jól érzed magad a lányokkal. Semmi gond.

- Pamela... - sóhajtottam és én is magamhoz öleltem őt.

- Tökéletesen megértem a mostani érzéseidet, Jeremy. Ez teljesen természetes. Itt van neked egy egész csapatnyi gyönyörű nő. Mindannyian kedvelnek téged. Mindannyiuknak tetszel és mindannyian jobban meg szeretnének ismerni. Én is szeretnélek jobban megismerni. Talán úgy érzed, veszélyesen kitárulkoztál, amikor elmondtad, hogy én vagyok álmaid nője, pedig még csak két napja voltam itt. De figyelembe véve a körülményeket és a céljaidat, ez teljesen érthető. Ha a helyedben lennék, én is egy kicsit jobban körül akarnék nézni, mielőtt elkötelezem magam egy nő mellett.

Vajon ez a nő olvas a gondolataimban?

Pamela elvigyorodott, mielőtt folytatta volna.

- Az a dolgom, hogy megmutassam neked, hogy bebizonyítsam neked, hogy tényleg én vagyok az álmaid nője, Jeremy. A végén eszedbe se fog jutni más nőre gondolni, ezt megígérhetem. Én vagyok az a nő, akire mindig is szükséged volt - csókolt meg. - Csak várd ki és meglátod!

Amikor nem válaszoltam, ismét kuncogni kezdett.

- Hálás lehetsz, hogy nem vagyok az a féltékeny fajta. Nyugodtan élvezd ki a lányok társaságát! Tényleg semmi gond. A végén úgyis engem fogsz választani.

- Úgy tűnik, túlságosan is sok időt töltöttél Amy-vel – mondtam.

- Tudom – bólintott Pamela. - Ez a szextáboros ötletes nekem is nagy álmom. Végre felengedhetek egy kicsit és teljesen felszabadult lehetek Amy-vel. Igencsak érdekes lány rengeteg rétegnyi személyiséggel. Élvezem a vele töltött időt. De bármikor feladnám ezt egy komoly kapcsolatért veled.

Váó...

Pamela ismét rám mosolygott.

- Ha majd készen állsz rá, Jeremy, én itt leszek. - Azzal ismét megcsókolt. Hevesen és szenvedélyesen. - Rád bármeddig megéri várni.

Folytatása következik!

Vége a IV. résznek!