Meddig mennél el? II. rész 5. fejezet

Előzmény: Meddig mennél el? II. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Meddig mennél el? II. rész 4. fejezet

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 28.

*************************************************************************

Két hét múlva egyszer felhívtam Jant.

- Egy nagyon jóképű srác szeretne velem randizni, én pedig nagyon szeretnék igent mondani – meséltem vidáman. - De most nem igazán szeretnék egy férfit az életembe, úgyhogy nem tudom, merjek-e belemenni. Azt reméltem...

- Szeretnéd, ha ott lennénk Susannel melletted és fognánk a kezed? - nevetett fel Jan.

- Én csak szexet szeretnék – mondtam ki őszintén. - Nem szeretném túlmisztifikálni a dolgokat.

- Szerinted az, ha mi is ott lennénk, nem ijesztené el őt?

- Ha igen, akkor úgy kell lennie. Én szeretném, ha ott lennétek.

- Akkor ezt megbeszéltük – válaszolta és a hangján érződött a mosoly.

- Szeretlek, Jan. Mindkettőtöket.

- Én is szeretlek téged, Pepper. És Susan is.

Letettem a telefont és letöröltem az örömkönnyeimet.

***

Csendben letelepedtünk a bárban. Szerencsére kaptunk egy saját bokszot, ami némi privátszférát nyújtott. Neil kedves srácnak tűnt. Jan rögtön felemelte felém a hüvelykujját egy lopott pillanatban, miután találkoztunk vele. Különösen jóképű, huszonnyolc éves fehér fickó volt rövid fekete hajjal és szívdöglesztő mosollyal. Sportos alkat volt egy testépítő adottságaival. Az izmai szinte szétfeszítették a pólóját.

Azt hittem, ott helyben elsüllyedek, amikor Jan megkérdezte tőle: - Szóval, ráizgultál a barátnőnkre?

Susan játékosan a barátnője karjára csapott.

- A fenébe is, kislány! Legalább engedd, hogy megigyon egy italt, mielőtt megnyitod az inkvizíciót!

Neil azonban lazára vette a figurát.

- Nos, igen. Most, hogy így említed, igen.

- Egek! - nyögtem fel. - Csak nem akartok az este végéig folyamatosan zavarba hozni?

- De. Ez volt a tervünk – kacagott Jan.

***

Neil gond nélkül engedett a kihívásnak. A legjobb arcát mutatta nekünk. Még akkor is, amikor a búcsúzkodásunkkor Jan odalépett hozzá és adott egy puszit a szájára, majd gyengéden mellkason taszította.

- Ha rám hallgatsz, elhívod egy újabb randira is.

- Oké. Épp azt terveztem – vigyorgott a srác.

Jan ekkor lábujjhegyre állt és suttogott valamit a fülébe.

Neil rám nézett.

- Váó! Úgy tűnik, kicsit komplikáltabb randizni veled, mint hittem.

Kényszeredetten kuncogni kezdtem.

- Nos, tudod, ez amolyan biztosítékféle. Átmentél a barátaim tesztjén, úgyhogy egy lépéssel közelebb kerültél, hogy megkapd, amit szeretnél. Amúgy, mit mondott neked Jan?

- Azt, hogy ha megbántalak, leharapja a golyóimat és elrágcsálja egy finom chardonnay mellé?

- Na ez Jan – nevettem fel.

- És mit gondolsz, pontosan mit szeretnék? - kérdezte tőlem.

- Megdugni – nevettem fel. - Mi mást?

- Lebuktam – vigyorodott el ő is.

Miután Jan és Susan távoztak, közelebb húzódtam Neilhez. Mélyen a szemébe néztem és őszintén kijelentettem: - Tudnod kell, Neil, hogy nem szeretnék most pasit magamnak.

- Ó? - vonta fel a szemöldökét. - Akkor mégis mit...

- Egy havert, akivel jókat lehet kefélni – vágtam rá őszintén. - Egy barátot extrákkal. Ahogy nevezni szeretnéd. De most nincs hely az életemben egy pasi számára.

- Az ágyadban viszont igen – nevetett fel, majd a legnagyobb meglepetésemre hozzátette: - Van egy olyan érzésem, hogy valami különleges van közted és a két barátnőd között.

Szélesen elmosolyodtam.

- Jó megfigyelő vagy. Ha majd jobban megismerlek...

Neil egy szenvedélyes csókkal szakított félbe, majd kijelentette: - Azt kezdhetjük ma este is, ha te is szeretnéd.

Hangosan felnevettem.

- Nem mintha nem vágynék rá, de holnap reggel dolgoznom kell és nem szeretem a gyors sprinteket... Csak a maratont.

- Nekem is jól hangzik. Csak szólj, hogy mikor!

***

Felhívtam Jant hazafelé menet.

- Nos, beszéltél vele? - szólt bele a telefonba köszönés nélkül.

- Helló neked is! - kacagtam. - És igen. Persze.

- Tudtam, hogy bele fog menni. Nem úgy tűnt nekem, mintha komplett idióta lenne.

- Jó éjszakát, Jan! Mondd meg Susannek, hogy örülök, hogy mindketten ott voltatok. Ettől minden sokkal egyszerűbb volt. Ja, és rögtön levágta, hogy valami különleges van köztünk veletek.

- Elmondtad neki?

- Nem. Nem erősítettem meg, de nem is cáfoltam. Amikor majd eljön az ideje, jobban szeretném megmutatni neki.

- Óóóóó! Olyan rossz vagy! - kacagott.

***

Péntek este volt, nekem pedig nem kellett dolgozni mennem vasárnap délutánig. Nem akartam még, hogy Neil megtudja, hol lakom, ezért én mentem el az ő házához. Kellemes hely volt egy csendes, középosztálybeli környéken. Volt egy jakuzzija, de a hátsó kertje nem volt úgy elkerítve, hogy ne lehessen belátni. Volt egy lakótársa, Jerry, de ő felszívódott arra az éjszakára.

Nem mintha nem bíztam volna meg Neilben, de az alaptermészetemnél fogva óvatos voltam. Megadtam Jannek a címet és a lakás telefonszámát, hogy ha nem hallana rólam éjfélig, majd reggelig sem, megpróbálhasson felhívni. Ha pedig nem ér el, hívhassa a 911-et egy kis helyzetellenőrzésre.

Miután üdvözölt az ajtóban, Neil beinvitált a konyhába és elővett egy üveg scotch-ot.

- Poharak a szekrényben, jég pedig a hűtőben. Szolgáld csak ki magad! - informált, majd kiszaladt a hátsó kertbe ellenőrizni a grillsütőt.

Megfontoltan körbenéztem, mielőtt csatlakoztam volna hozzá. A lakása meglehetősen ízlésesen volt berendezve. Tiszta volt és rendezett. Az ebédlőasztalon két főre volt megterítve virágokkal középen.

Közben ő odakint épp megfordította a steaket a tűzön és öntött rá egy kis olajat. Amikor kisétáltam mellé és leültem az egyik napozóágyra, észre se vettem, hogy a tekintetem milyen gyorsan a formás fenekére tévedt. Sort volt rajta, úgyhogy gondosan végigmérhettem izmos lábait is. Éreztem, hogy a bugyimban kezdenek beindulni a dolgok a gondolatra, hogy mi várható még a mai este.

A steak istenire sikeredett. Vacsora közben pedig kellemesen elbeszélgettünk mindenféle változatos témában.

- Na és mi a helyzet Jannel és Susannel? - kérdezte végül.

Kényszerítenem kellett magam, hogy lenyeljem a falatot, mielőtt felnevettem.

- Ó! Csak nem mozgattuk meg a fantáziádat?

Neil elvigyorodott és megvonta a vállát.

- Az Y-kromoszóma teszi.

- Ugye nem várod, hogy kiteregessem minden titkomat rögtön az első ital után?

- Nem hibáztathatsz azért, hogy megpróbáltam – nevetett fel válaszképp.

- Már hogyne tehetném... De nem teszem – mosolyodtam el.

Miután elmosogattunk, töltöttem magamnak még egy pohárral, majd Neil fülébe doromboltam: - Visszamehetnénk a kertbe még egy kicsit beszélgetni, amíg a kaja leülepszik, utána pedig kefélhetnénk egyet idebenn.

- Váó! - kerekedtek el Neil szemei. - Nagyszerű tervnek hangzik.

***

A Nap hamarosan a horizont alá bukott, úgyhogy inkább bementünk, Neil gyújtott pár gyertyát és betett valami kellemes zenét. Leültünk a kanapéra, ő pedig szenvedélyesen megcsókolt. A füléhez simítottam a számat és belesuttogtam: - Szeretnéd nézni, ahogy levetkőzöm, vagy inkább magadnak szeretnéd a megtiszteltetést, hogy megszabadíts a ruháimtól?

Enyhén félrebillentette a fejét és rám vigyorgott.

- Ha lehet, inkább nézném.

Felálltam és leküldtem az italom végét a torkomon, mielőtt félretettem volna az üres poharat. Aztán a szoba közepére léptem és Neil felé fordultam. Érzékien riszálni kezdtem a csípőmet a zenére és lecsúsztattam a nyári ruhám pántját a vállamról.

Neil meredten figyelt és széles mosoly ült ki az arcára.

Miután lassan lecsúsztattam a másik pántot is, még mozogtam egy kicsit a zenére, mielőtt letoltam a ruha zipzárját is. Egy pillanatig még a helyén tartottam az anyagot, mielőtt lassan leengedtem volna magamról, centiről centire haladva.

Nem volt rajtam melltartó, úgyhogy amikor a ruhám a padlóra hullott, csak egy szál bugyiban álltam ott előtte. Még izgattam egy ideig, mielőtt az utolsó ruhadarabot is letoltam volna. Utána pedig meztelenül folytattam tovább a táncot a zene ütemére.

Amikor a szám véget ért, kezembe vettem az üres poharat és kimentem a konyhába. Amikor visszatértem, leültem Neil mellé és ismét megcsókoltam.

- Most te jössz – vigyorogtam rá.

- Én nem tudok így táncolni – kacagott fel.

- Akkor ne tedd! De ne is siesd el!

Tetszett, hogy elég magabiztos volt ahhoz, hogy kiélvezze a pillanatot. A kezébe vette a telefonját és elindított egy másik számot. A „You can leave your hat on”-t választotta Joe Cockertől, majd mindent beleadott, hogy a lehető legautentikusabb chipendail-számot adja elő.

Hangosan nevettem és tapsoltam neki. El se akartam hinni, milyen fantasztikus teste van. Amikor pedig a farka félig mereven előkerült a gatyájából, még szélesebben elvigyorodtam. Nem volt egy Mr. Dákó, de ez akkor a legkevésbé sem érdekelt.

Amikor már teljesen meztelen volt, a példámat követve ő is fogta a poharát és kiment a konyhába.

Amikor visszatért, leült és mindketten kiittuk a poharunkat, majd csókolóztunk újabb pár percig. Aztán gyengéden felkapott és az ágyhoz cipelt.

Egek! Az a fickó aztán tudott nyalni! És egyáltalán nem is siette el a dolgot. Majdnem olyan jó volt, mint Jan... de mégsem teljesen. Megmarkolta a fenekemet és felemelte a csípőmet, hogy úgy fúrhassa combjaim közé az arcát. Elveszettnek éreztem magam a karjai között és pontosan ezt imádtam.

Teljesen elerőtlenedtem, mire visszaeresztett az ágyra. Beletelt pár percbe, mire képes voltam viszonozni a gesztust és a számba vettem méretes farkát.

- Még előttünk van az egész éjszaka a dugáshoz – vigyorogtam fel rá. - De most érezni akarom a nedveidet a számban.

Szélesen rám vigyorgott ő is.

- Ki vagyok én, hogy vitatkozzak egy ilyen gyönyörű és szexi nővel?

Halkan doromboltam és ismét a számba vettem a farkát. Egy ideig csak élveztem a helyzetet, mielőtt komoly sebességre kapcsoltam volna. Utána viszont már nem tartott sokáig, hogy eljusson a csúcsra.

Megtöltötték a számat a nedvei, én pedig alig győztem nyelni.

Miután kifacsartam az utolsó cseppeket is a falloszából, mellé kúsztam és hozzá simultam. Ő magához ölelt és szenvedélyesen megcsókolt.

Folytatása következik!

Újra a tanyán 4. rész - Parton, part alatt

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Újra a tanyán 1. rész - Visszatérés
Közvetlen előzmény: Újra a tanyán 3. rész - Portya

*****************************************************************

– Mit akartok? – nézett fölfelé a lány.

– Gyere ki, bazzeg! Mi is segítünk neked, te is segítesz nekünk! – Bazzeg előrehajolva nyúlt a víz felé.

Angéla tisztában volt vele, hogy végtelen időkig nem ácsoroghat a folyóban. Azért sem, mert annyira nem meleg a víz, s a fiúkról leolvasta, hogy azok akkor is kihozzák, ha magától nem jönne, tehát ezért sem érdemes maradni.

– Szétszedünk! – helyezte kilátásba Bammeg, és nyomatékul felröhögött.

A másiknak annyira megtetszett a kifejezés, hogy ízlelgetve ismételte:

– Szétszedünk, szétszedünk, bazzeg, szétszedünk…

Mindegy volt már a gondosan összehajtogatott ruha! Angéla akár meztelenül is felpattant volna a kis lila motorjára, ha valahogy elmenekülhet, de erre semmi esélyt se látott. Néhányszor volt már szorult helyzetben, nemrég majdnem egy kilométert kellett futnia éjnek idején, a discotól egészen hazáig üldözte egy ismeretlen koma. Máskor az asztalosműhely hátsó szögletébe próbálták beszorítani… de mindannyiszor tudta, hogy – a látszat ellenére – ő van fölényben, és amit erőszakkal akarnak a pasik, az nála van. És nem adja! Mindig bízott a fürge lábaiban, vagy a kemény térdében, mert elég egy hirtelen betérdelés valamelyikük érzékeny pontjára, és váratlanul a többieknek is másfelé akad dolga.

Ezek ketten mások. Látásból ismerte őket, hallotta a hírüket. A helyzet is más: Ha megteszi a hátralévő három lépést – márpedig kénytelen lesz, mert testének vízben lévő része kegyetlenül fázik, míg a vízfelettit hideg verejték lepi –, akkor éppen a karjaikba esik. A karjaikba? Mindkettőnek meredezik a farka a gatyában, vagy anélkül.

– Egy út van – gondolta, és kikapaszkodott a partra.

Az utolsó lépésnél két oldalról négy kéz ragadta meg, így a váratlan, meztelen sprint ötletét máris elvetette. Tökön-rúgásra se volt alkalom.

– Szétszedünk, bazzeg… – Durván megmarkolta az egyik ágaskodó mellbimbót, melyet Angéla már nem takargatott, és csavart egyet rajta.

A következő pillanatban ugyanaz a kéz mélyen a hosszú lábak között kapirgált – „Az a seggem, te idióta!” – nyögött fel a lány, de senkit nem érdekelt.

– De száraz a pinád, bazzeg!

Összeszorította a fogait, egy brutális ujj kíméletlen behatolását és mozgását érezte.

– Mi a faszt akartok? – szólalt meg váratlanul, majd minden erejét összeszedve, szinte kedvesen folytatta: – Nem is férek hozzátok.

A remélt hatás nem maradt el: meglepetésükben elengedték. „Most!” – bíztatta magát, de lábai bénán vesztegeltek. – „De nagy marha vagyok, meg is érdemlem…”

Hogy mit érdemel meg, az igen határozottan kiderült, mert a srácok vállánál-fejénél fogva guggolásba nyomták – úgy látszott, hogy mielőtt földre-döntéshez alkalmas méretű helyre vonszolnák, mást terveznek, de azt rögtön –, és két falloszt kínálgattak egyszerre. A kisebbik olyan rendíthetetlenül meredt az ég felé, hogy a gazdája meg se próbálta a női ajkak közé irányítani, inkább a tövét illesztette a lány arcához és szája csücskéhez, a másik oldalról egy nagyobb – hosszabb és vaskosabb – tolakodott, amelyik hajladozott minden irányba – „szerencsére, mert elérne egyik fülemtől a másikig” – a lány rémülten leste, mekkorára nő ez meg, ha még keményedni akar.

Hátrébb evickélt, térdelésre váltott, és megkapaszkodott a két srácban, éppen ott, ahol azok a legjobban szerették volna. Úgy érezte, hogy nincs veszve minden, mert „ezek annyira beindultak, hogy nem jutnak el… addig”…

Ettől a felismeréstől megnyugodott, és az eddigi, kívülről szemlélős, lebénult, „velem-ilyen-nem-történhet-meg” állapot elillant. Finoman húzogatta a két farkat, a hosszabbat kígyóbűvölő-módra állítgatta háromnegyedről egész felé.

– Ez nem lehet igaz! – morgott érhetetlenül, bosszúsan magában. – Most nem mondhatná már, hogy milyen száraz a punim… azt mondta a marha, hogy a pinám…

Úgy gondolta, hogy nem fogja bekapni egyik falloszt sem, mert ezek az idióták tényleg meg akarták – remélte, hogy mondhatja így, s nem „akarják” – erőszakolni, ezért nem érdemlik meg, de cseppnyi félelem se maradt, inkább egészséges izgalom. Ajkaival közelített, megnyalta a levegőt… ha önként, és nem kényszerből térdelne a két fiú előtt, hajlamos lenne továbbmenni a játékban. Először látott két farkat egyszerre, sőt – ha jól utánaszámol – összesen se látott még sokkal többet, érdekes volt a helyzet. És az érzés: mintha elhagyná a punciját egy csepp, vagy két csepp, és diszkréten a kövekre huppanna.

– És ha ezek elmondják mindenkinek? – villant eszébe, és kezével mérges rángatásba kezdett. – Hallani mindenféle mendemondát a parton történtekről, s bár eddig hitte is, nem is, a saját nevével mégsem lenne kellemes ilyesmiben szerepelni.

A srácok szinte egyszerre nyögtek-szuszogtak – Angéla kicsit hátradőlt –, szapora, sűrű fehérség bukkant ki a keskeny, rövid nyílásokon, és nagy cseppekben, hangtalanul hullott a földre.

– Ennyi – sóhajtott megkönnyebbülten, miközben legszívesebben felpofozta volna magát, mert szinte megértő szeretettel szemlélte a két kielégült falloszt. – Nem is szedtetek szét… – mondta hangosan, felnyalábolva a ruháit.

Bammeg és Bazzeg elégedetten vigyorogtak egymásra, aztán a lányt nézték, ahogy az mégis leteszi a ruháit, majd egyenként magára húzza…  „Ezt már lekésted!” – gondolta ő bugyi-felhúzás közben, amikor észrevette, hogy az egyik megint markolássza magát.

– Itt máskor is megtalálsz minket, bazzeg! – bíztatta a másik.

*

Történt mindez ugyanabban a percben, amikor egy másik helyszínen – innen mintegy 40… vagy csak 39 kilométernyi távolságra – egy közeledő vonat legelső peronján Emese ügyes kézzel, gyors elsősegélyben részesített egy ismeretlen, elszánt, ám bátortalan, szürkeöltönyös férfit, majd dolga végeztével, tenyerét és csuklóját egy illatosított papír-zsepibe törölve, visszalibegett a fülkébe.

*

Mintegy 30 méterrel arrébb egy kisebb homokos partszakasz terül el, a folyó felé sziklákkal és bokrokkal leszűkülő nyílással, ideális hely szerelmeseknek és a szexet gyakorlók számára.

A félhosszú, barnás-vöröshajú lány igyekezett árnyékba húzódni, miután a vízben lemosta magáról barátja nyomait. A folyó nagyon hideg, a szürkés-sárga , csillogó homok forró, ráadásul jólesett volna egy kicsit összebújni, átölelve feküdni, ehelyett a fiú – mint aki jól végezte a dolgát – elhatározta, hogy átúszik a túlpartra és vissza… Fiú? A lány szülei „fiatalemberként” emlegetik a kemény húsz éve miatt, és bíznak benne, hogy „komolyak a szándékai”.

– Én is bízom benne, de ne legyenek már túl komolyak! – szokta ilyenkor hozzátenni Sziszi, persze csak magában.

Nemcsak túlságosan koravénnek tartotta, de unalmasnak is. Arra is nehéz volt rávennie, hogy ne csak otthon ücsörögjenek, mint afféle, ókori udvarlási szertartás elszenvedői, hanem néha lejöjjenek a partra, és ami jólesik, abban ne fogják vissza magukat.

– És ne pattanjon fel rögtön, ahogy kihúzza belőlem a dorongját, hogy ő bizony átússza a folyót! – dohogott Sziszi elkésve, és napszemüvegét megigazítva, magányosan végigfeküdt az árnyékban. – Legalább valami zene szólna! Vagy mit csináljak? Aludjak?

Negyedóra, vagy valamennyivel több telt el azóta, hogy idejöttek a kacskaringós ösvényen. Előtte a két srác… Önkéntelenül elmosolyodott: olyan esetlenül igyekezték fűzögetni, hogy erős kísértést érzett, talán várakozás közben mégis kicsit elbolondozzon velük. „Bammeg… mindenre azt mondja az egyik, haha! A másiknak meg már előnedves volt a gatyája, olyan kefélhetnékje támadt… haha! Szegényke! Hova dughatta végül?” Tenyerét végighúzta a mellein – hamar megszáradt a víz, amivel az előbb leöblítette magát –, és meg sem állt a húsosan puha, intim dombig, amelynek a közepén egy apró sziget található, éppen olyan barnás-vöröses, mint a haja, csak egészen rövid. Háromszög alakú, és akkora mindössze, mint egy tízforintos.

– Csúcsára állított, háromszög alakú tízforintos, haha! – Meglepődött a saját hangjától. Hát már így kell szórakoztatnia magát? Vidámsága dühre váltott: – Mi vagyok én? Nyugdíjas nénike?

Mutatóujja, mint tollpihe végigcsúszott a rés vonalán, majd vissza, ugyanezt megismételte kevéske nyomással, csatlakozott a középső ujj is, és ketten kicsit széthúzták a duzzadt ajkat…
Mint máskor is, mint elég gyakran.

*

Bammeg megtorpant.

Hátranézett barátjára, aki hirtelen fel sem fogta, hogy megérkeztek. Kicsit késve, kivörösödve, de éppen a legjobbkor. Bámulták a lányt, fejük összeért.

Egy-két perce még a legteljesebb egyetértésben folytatták a korábban megkezdett és megszakított portyát: – Hol az a pina, bammeg? – Egyformán bánták, hogy ennyire simán elengedték Angélát, hiszen eljátszadozhatnának még vele, ahogy tavaly nyáron tették a csajokkal… Igaz, azok mindenben benne voltak! – Nosztalgiával szokták emlegetni azt az időszakot: – Az Emese, hú, bazzeg!...

Meresztgették a szemeiket: mérnöki pontossággal, éppen a gyalogösvény folytatásában feküdt az a lány, akit ma már egyszer elszalasztottak, amikor, utolsó pillanatban megérkezett a pasija.

– Telibe, bammeg! – Valami ilyesféle jelentése volt a két váll összekoccanásának. A szűk csapás, melyen idáig óvatoskodtak, éppen a lány széttárt lábai közé vezetett, ahol szorgos ujjak matattak szórakozottan.

– Ez már a miénk! – jelezték az összevillanó tekintetek.

Folytatása következik!

Meddig mennél el? II. rész 4. fejezet

Előzmény: Meddig mennél el? II. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Meddig mennél el? II. rész 3. fejezet

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 28.

*************************************************************************

Három hét telt el, mire ismét sikerült egy egész hétvégényi szabadságot kieszközölnöm magamnak. Sikerült elcserélnem a szombat reggeli műszakomat a pénteki éjszakás járőrrel. Persze nem volt nehéz dolgom. A hétvégi reggeli műszakok mindenkinek a non-plus-ultrát jelentették.

A lányok délelőtt tízkor érkeztek meg és segítettek beszerezni a harapnivalókat. Aztán bepakoltunk Jan kocsijába és útnak indultunk a Ray Hubbard tóhoz, egy kellemes kis üdülőhelyhez Dallastól néhány kilométerre keletre.

Hallottam egy meghitt kis strandról az út mellett, ahol kevés látogató szokott előfordulni és, a pletykák szerint, a helyi rendőrség járőrei sosem grasszálnak. Emiatt kedvelt hely volt meztelenkedéshez és... egyéb dolgokhoz. Maguk a körülmények is nyújtottak némi biztonságot, de mindenre gondolva inkább elrejtettem a fegyveremet is a piknikkosárban. Bár nem voltam szolgálatban, de úgyse fogja megtudni senki.

Nem tartott sokáig megtalálni a helyet. A három a semmi közepén parkoló autó eltéveszthetetlen támpontot nyújtott. A strandot azonban nem lehetett látni a földútról a fák és bokrok miatt. Azonban volt egy szembetűnő csapás az aljnövényzeten keresztül.

Bren hozta a hűtőládát, Susan pedig a piknikkosarat. Jan és Sandy keze tele volt a törölközőkkel és a röplabda-felszereléssel. Nem tudtuk előre, mire számítsunk a homokban és a víz alatt, ezért szereztünk vitorlásokon használt gumi cipőket, ami megvédte a lábunkat az esetleges éles tárgyaktól.

Amikor átvágtunk a bokrokon, pontosan az tárult a szemünk elé, amire számítottunk. Egy kis strand nyújtózott végig a part mentén úgy ötven méter hosszan. Úgy huszonöt méter széles homoksáv alkotta, ami aztán beleveszett a fűbe és a bokorsorba.

Három egyetemistaforma srác múlatta az időt meztelenül a vízben, két pár pedig a parton napozott. Az egyik páros közben hevesen csókolózott és ölelgette egymást.

- Üdv, hölgyek! - kiáltott fel az egyik srác. - Gyertek csak! Pont kellemes a víz.

Bren egy pillanatig se teketóriázott. Leterítette a törölközőinket és mindannyiunknak kibontott egy-egy doboz sört.

- WooHoo! - kurjongattak vidáman a srácok és egymás tenyerébe csaptak, miközben figyelték, ahogy levetkőzünk.

Mire felpillantottam, már felénk tartottak.

- Itt jönnek – motyogtam.

- Vettem észre – vigyorgott Susan.

Pár perc múlva már mind a három srác ott állt előttünk. A szó több értelmében is. Ez azonban a legkevésbé se hozta zavarba egyikünket sem.

Mindhárman bemutatkoztak, miközben vigyorogva végigmérték meztelen testünket.

Amikor mindezzel megvoltunk, Susan bevetette a szokásos taktikát: - Sajnálom, hogy le kell lomboznom titeket, srácok, de leszbikusok vagyunk.

Majdnem hangosan felnevettem, de az utolsó pillanatban még sikerült visszafognom magam. Mindhármuk arca úgy rándult görcsbe, mintha Susan legalábbis gyomorszájon bokszolta volna őket.

Végül az egyikük eléggé visszanyerte a lélekjelenlétét, hogy megszólaljon.

- Nos, ez elég nagy szívás nekünk. De remélem azért nem bánjátok, ha nézelődünk.

Most már nem tudtam visszatartani a nevetésemet.

- Dehogyis. Legyetek a vendégeink! Ha zavarna, nem vetkőztünk volna le.

- Király! - huhogott a másik két fiú, majd megfordultak és visszarohantak a vízbe.

- Mmm! Csinos hátsók – vigyorgott Bren.

- Nem mintha a farkukkal lenne bármi probléma – tette hozzá Sandy. - Remélem, a látványunktól jó sokáig fog tartani a merevedésük.

- Nem hinném, hogy amiatt aggódnod kellene – nevetett fel Jan.

***

Miután megittuk a sörünket, mindannyian bementünk a vízbe és ott kezdtünk röplabdázni.

- Hé! Ugye nem bánjátok, ha csatlakozunk? - jött oda az egyik srác.

Láttam Susan arcán, hogy az első gondolatával elhajtotta volna, de aztán inkább felénk fordult: - Ti mit gondoltok, lányok?

- Persze. Jöjjenek csak! - vágtam rá. - Minél többen vagyunk, annál jobb.

Hamarosan már mind együtt ütögettük a labdát. Úgy harminc perc múlva a két pár távozott a partról, mi pedig visszatértünk a törölközőinkhez, hogy kifeküdjünk a napra kicsit süttetni magunkat.

Susan ismét magához ragadta a kezdeményezést és odahívta a srácokat, hogy hozzák közelebb a törölközőiket.

- Így könnyebben végiggusztálhattok minket – vigyorgott szélesen.

Mindannyian halkan kuncogtunk, miközben a srácok vidáman kurjongatni kezdtek.

Még le sem telepedtek mellénk teljesen, amikor Bren, a legnagyobb meglepetésemre, hevesen csókolózni kezdett Sandyvel.

- Váó! Ezt nevezem! - kurjantott az egyik srác.

- Ne is foglalkozz velük! - legyintett Jan. - Friss szerelem.

Susan az egyik srác felé fordult, aki Jasonként mutatkozott be.

- Felállnál egy kicsit?

A fickó farka mereven ágaskodott, ez azonban, úgy tűnt, őt egy cseppet sem zavarja. Susan közelebb húzódott hozzá és alaposan végigmérte a szerszámot, majd felénk fordult.

- Hinnétek, csajok? - kuncogott. - Épp akkora a farka, mint a felcsatolhatónk.

Jason visszatelepedett és ránk vigyorgott.

- Egy felcsatolhatóval dugjátok egymást?

- Hát persze – vágtam rá. - Mind szeretjük a farkakat. Csak azt nem, ha férfi is tartozik hozzájuk.

- Egyikük se bírja annyi ideig, amíg én keféltem Susant a múltkor – magyarázta Jan.

Mindannyian felnevettünk.

- Azt meghiszem. Utána órákig alig tértem magamhoz – kontrázott Susan.

- Élvezitek, hogy húzhattok minket, mi? - szólalt meg Mike, a legcsendesebb a három srác közül, most először a beszélgetés során.

- Oké, lebuktunk – mondta Sandy. - Fogadtunk, mennyi idő alatt tudunk annyira felizgatni titeket, hogy engedjétek végignézni, ahogy kiveritek.

Bren játékosan a barátnője vállába bokszolt.

- Na de Sandy! Egek, nekik erről nem kell tudniuk!

Sandy pajkosan visszabokszolt.

- De ha egyszer nem bírom tovább? Végignézték, ahogy csókolózunk és még csak meg se mozdultak, hogy magukhoz nyúljanak.

- Szóval, fiúk – csatlakoztam én is a mókához -, megegyezhetünk valamiben?

Alex, a legjóképűbb hármuk közül, elgondolkozva a barátaira nézett.

- Adjatok egy percet! - Azzal feltápászkodtak és egy kicsit távolabb vonulva pusmogni kezdtek egymás között. Végül Alex visszatért hozzánk. - Benne vagyunk a játékban. De ahhoz egy kicsit többet kell mutatnotok, mint egy kevés csókcsata.

Susan önfeledten felnevetett.

- O-o! Mégis mit szeretnétek látni?

- Szeretnénk végignézni, ahogy kinyaljátok egymást – vágta rá Jason.

- Naná, hogy szeretnétek – válaszolta Sandy szarkasztikusan. - Minden srác erre vágyik.

- Nos, megegyezhetünk? - erősködött Alex.

- Nos... - igyekeztem tisztázni a dolgokat -, ha megengedjük, hogy végignézzétek, akkor ti kiveritek nekünk?

- Aha. Ez az alku – bólintott Mike.

- Akkor jó – válaszolta Susan. - Még azt is megmondhatjátok, ki nyaljon ki kit először.

Jason egy pillanatig se habozott.

- Mind egymás után nyaljátok ki őt! – bökött felém. - Aztán pedig viszonozhatja mindannyiótoknak.

Mind az öten nevetésben törtünk ki, aztán pedig a tőlem telhető legmesterkéltebb gettós akcentussal megjegyeztem: - Nicsak, kedveskéim! Úgy tűnik a fehír seggeteknek van egy kis csokibaba-fétise, he?

A barátnőim szakadtak a röhögéstől. A srácok egymásra néztek, nem tudva, erre mit reagáljanak.

Végül Jan nyugtatta meg őket: - Csak húz titeket. Nagyon is tudja, milyen szexi és hogy a fekete bájai mennyire felizgat mindenkit. Nem igaz, Pepper? - nézett rám.

Úgy tettem, mint aki alaposan elgondolkodik.

- Nos, lássuk csak! Ha jól értem a helyzetet, mind a négyen kinyaljátok a puncimat, aztán pedig én is kinyallak mindannyiótokat. Nos, nehéz döntés. Kemény munka, de azt hiszem, valakinek meg kell tennie. - Azzal hátra dőltem és széttártam a combjaimat, miközben ujjaimmal gyengéden szétnyitottam szeméremajkaimat. A srácoknak egyből elkerekedett a szeme a látványtól. - Na, ki lesz az első?

- Én – vágta rá azonnal Jan. - Ma még nem kaptam meg a napi csokiadagomat.

A szemeimet forgattam, miközben a többiek felnevettek.

Amikor Jan a lábaim közé telepedett, egyből egyértelmű lett, hogy eltakarja a látványt a srácok elől.

- Fiúk! Át kellene jönnötök erre az oldalra, ha jobban akartok látni. Egy pillanatot sem akartok elmulasztani ebből. A kiscsaj nagyon jól tud nyalni ám.

Még be sem fejeztem a mondatot, mire mindannyian körbeálltak és mellém térdeltek. Amikor hátra hajtottam a fejem, épp szembe találtam magam az egyikük keményen meredező farkával. Nehezemre esett, hogy ne nyúljak fel és fonjam köré az ujjaimat.

Fél órába telt, amíg a lányok sorban kinyaltak, majd újabb félbe, amíg én is őket, miközben a srácok végig vidáman kurjongattak. Meghagytuk nekik, hogy addig nem nyúlhatnak magukhoz, amíg nem végzünk. Nem akartuk, hogy eldurranjanak, mielőtt minden figyelmünket nekik szentelhetnénk.

Végül úgy rendelkeztünk, hogy ketten üljenek le, Jason pedig álljon elénk.

- Rendben. Akkor mehet a műsor! - vigyorgott Susan.

Jasonnek elég volt csak tizenöt-húsz másodpercig rángatnia a szerszámát és máris kezdett elfordulni.

- Nem, nem. Maradj úgy! - utasította Jan.

- De a törölközőtök... - tiltakozott a srác.

- Majd kimossuk őket – vontam vállat.

- Oké. Akkor itt jön – figyelmeztetett, épp egy szívdobbanásnyival az előtt, hogy a nedvei hosszú sugárban törtek ki a farka hegyéből. A lövedék egy része a lábamon landolt, egy másik része Sandyén, a többi pedig közöttünk a törölközőn.

- Szép – jegyezte meg Susan. - Szép munka.

- Nagyon szép – csatlakozott Jan.

- Nagyon izgató – mondta Bren.

- Akkor most te jössz – pillantottam Mike-ra.

A srác azonnal felugrott és rángatni kezdte a valamivel kisebb, de így is figyelemreméltó férfiasságát. Neki egy kicsit tovább tartott, de amikor elérte a végpontot, épp olyan jól teljesített, mint a barátja. Sandyvel kiadós szórást kaptunk a nedveiből, amit a legkevésbé se bántunk.

Mire Alex a megfelelő pozícióba helyezkedett, észrevettem, hogy a másik kettő máris ismét ugyanolyan merev mint előtte.

Ó, az a fiatalos lendület! - gondoltam. Az ágyékom szinte lángolt. Alig bírtam magammal, hogy ne vessem rájuk magamat.

Amikor Alex is végzett, végigpillantottam mindhármukon.

- Menjetek, mossátok le magatokat, srácok! Addig mi kibeszélhetünk titeket.

Mindhárman felnevettek és ügetve a tó felé indultak.

Amikor már hallótávolságon kívül értek, a barátnőim felé fordultam.

- Egy vallomással tartozom.

Susan megelőzött: - Meg akarod dugatni magad velük, igaz?

- Naná – bólintottam.

- Szeretnéd, ha magatokra hagynánk? - kérdezte Sandy. - Addig labdázhatunk a vízben. Vagy megvárhatunk a kocsinál is, ha úgy szeretnéd.

- Ugyan, dehogy – ráztam a fejem. - Ha sor kerül rá, azt szerezném, ha itt lennétek mellettem. Biztos, hogy nem bánjátok? Az az igazság, hogy nagyon-nagyon felizgultam. Ráadásul itt van három fiatal, életerős farok csak egy karnyújtásnyira...

- Számíthatsz ránk – mondta Sandy a csapat nevében.

- De előbb le kell mosnom magamról ezt a sok mindent – néztem végig magamon.

- Nekem is – nevetett fel Sandy.

Azzal a víz felé indultunk. Amikor végeztünk, odamentem a srácokhoz és visszahívtam őket magunkhoz.

- Tartozom egy vallomással, srácok. Én vagyok a biszexuális a csapatban, és nagyon felizgultam. Gondoljátok, hogy ti hárman tudnátok rajtam segíteni?

- Naná – vágta rá Jason.

Mike és Alex egyetértően vigyorogtak és visszakísértek a törölközőkhöz. A többiek karnyújtásnyira ücsörögtek tőlünk.

- Na és hogy szeretnéd? - kérdezte Jason.

- A fenébe is! - lépett oda hozzánk Jan és gyengéd erőszakkal a hátára fektette Jasont. - Maradj így, amíg meglovagol! A többiek álljanak a két oldalára! A többit majd ő megoldja.

- Köszönöm – mosolyogtam a barátnőmre.

Lassan ráereszkedtem Jason farkára és közben felváltva szopni kezdtem Alexet és Mike-ot. Hamarosan azonban abba kellett hagynom a kézimunkát, hogy megtámaszkodjak, mielőtt rám tört volna a gyönyör.

A hátamra hengeredtem a törölközőn és halkan zihálni kezdtem: - Most dugjon meg valaki! Gyorsan!

Alex egy pillanat alatt rám vetette magát és belém mártotta kőkemény hímtagját. Mivel egyszer már ellőtte a töltetét alig pár perce, ezúttal kellemesen sokáig bírta.

Már ez is épp elég volt nekem, de még ott volt Mike is, akit véletlenül se hagyhattam ki, úgyhogy feltérdeltem és intettem neki, hogy jöjjön közelebb. Amikor már előttem állt, azonnal a számba vettem a farkát. Pár perc is elég volt neki. Már el is felejtettem, mennyire szeretek szopni és milyen mennyei érzés, ahogy a srác nedvei elomlanak a számban.

Megkértük a srácokat, hogy hagyjanak kicsit magunkra minket, a lányok pedig addig elmondták, milyen izgató volt figyelni az eseményeket.

- A fenébe is, csajszi! Jól lerendezted mindhármukat – vigyorgott Susan.

- Tudom – kacagtam fel.

- Mintha megint az egyetemen lennék – tette hozzá Bren. - Akkoriban sosem kaphattam eleget a pasik farkából.

- Nem hazudik – bólintott Sandy. - Bízz bennem! Én már hallottam minden mocskos részletet.

- Még a végén kiderül, hogy mi egy apácazárdába jártunk – nézett Susan Janre, mire mindannyian felnevettünk.

***

Épp befejeztük a második sörünket, amikor Mike kijött a vízből és odasétált hozzánk. A farka mereven mutatta az útirányt. Ő volt az egyetlen, aki csak egy gyors cumit kapott, így még készen állt némi további mókára.

Amikor oda ért hozzánk, lepillantott rám.

- Ha szeretnél még egy menetet, én készen állok.

Sandyre néztem és huncutul rá kacsintottam, majd ismét felnéztem Mike-ra.

- Igen, látom, hogy készen állsz – fontam kőkemény hímvesszeje köré az ujjaimat. - Csak az a gond, hogy már mindkét haverod belém élvezett, úgyhogy teljesen megteltem. De van egy ajánlatom. Ha ide jössz szépen és kinyalod belőlem, amit a barátaid hátra hagytak, megdughatsz.

A lányok halkan kuncogtam, én viszont reméltem, hogy eléggé visszatartják ahhoz, hogy ne ijesszék el Mike-ot. Bár így se hittem, hogy beleegyezne.

Szegény srác úgy nézett ki, mint akit gyomorszájon vágtak. Néhány pillanatnyi csend után halkan kinyögte: - Ööö... köszi, de ezt még át kell gondolnom.

Szinte már hallottam, ahogy kitörni készül a nevetés a barátnőimből.

- Oké – válaszoltam, igyekezve a lehető legkomolyabb hangszínt megütni. - De ne mondd, hogy nem ajánlottam fel! Úgy tűnik, mégse vágysz annyira egy jó kis fekete puncira.

Amikor elfordult, hogy visszaügessen a barátaihoz, mindannyian nevetésben törtünk ki.

- Egek! - törölgette a könnyeit Bren. - El se hiszem, hogy ezt tetted. Szegény srác fülét-farkát behúzva menekült.

Tovább nevettünk, mielőtt Jan hozzátette: - Az igazat megvallva én se szívesen nyalnálak ki úgy, hogy tele van a puncid két srác töltetével.

- Ugyan! Én csináltam már sokkal durvábbakat is – legyintett Sandy.

- Nagyzolós – nevettünk fel egyszerre.

***

Hazafelé menet a kocsiban végig az események emlékein kacarásztunk. A többiek azzal cukkoltak, hogy hogyan odavetettem magam a srácoknak, én pedig azzal őket, hogy én legalább nem voltam túl szende kiélvezni a helyzetet.

Egy ital és egy kellemes úszás után elterpeszkedtünk a jakuzziban.

Úgy éreztem, muszáj mondanom valamit.

- Csajok, csak szeretném elmondani, mennyire sokat jelent, hogy végig ott voltatok mellettem.

- Most viccelsz? - kerekedett el Susan szeme. - Mi köszönjünk, hogy ott lehettünk melletted. Egyszerűen fenomenális volt.

- Csak azt akartam mondani – kezdtem magyarázkodni -, hogy nagyon jól esik, hogy nem ítéltetek el miatta.

- Hé! Nem vagy leszbikus, vagy ilyesmi. Egyikünk sem az – magyarázta Jan. - Csak nekünk még nagyon új ez az egész. Nem állunk még készen az ilyesmire. Sandy és Bren pedig házasok, úgyhogy nekik nem lenne túl bölcs dolog. Úgyhogy mi is kiélveztük a magunk módján.

Már addig is éreztem, hogy erős kötelék fűz minket egymáshoz, de ezek után ez csak még jobban elmélyült. Úgy éreztem, mindjárt elsírom magam a boldogságtól.

Folytatása következik!

Heti ajánlat - Az ellentétek vonzása

Szép dolog a különbözőség.
Az ágyban is.

A wilmingtoni hasfelmetsző

A gyilkosnak két arca van

Meddig mennél el? II. rész 3. fejezet

Előzmény: Meddig mennél el? II. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Meddig mennél el? II. rész 2. fejezet

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 28.

*************************************************************************

Egy pajkos úszás... mármint szexuális értelemben igencsak pajkos úszás után kimásztunk a medencéből, hogy harapjunk valamit ebédre. Később pedig ismét csak heverésztünk a napernyő alatt és különböző témákról beszélgettünk. A többieket mind nagyon érdekelték a történeteim néhány érdekes szituációról, amibe a munkám során keveredtem, úgyhogy elmeséltem nekik pár emlékezeteset.

Úgy egy óra múlva Sandy és Bren kifeküdtek a napra, hogy süttessék egy kicsit magukat. Én segítettem Jannek és Susannek bekenni magunkat, aztán mi is csatlakoztunk hozzájuk.

Nem sokkal sötétedés előtt mind lezuhanyoztunk, mielőtt betelepedtünk volna a jakuzziba. Szórakoztató volt nézni őket, ahogy jajgatnak a hideg zuhany alatt.

Utána csak heverésztünk békésen a forró vízben és iszogattuk az italunkat. Egyikünknek se jutott eszébe huncutkodni, ami igencsak szokatlan volt tőlünk az ilyen szituációkban.

Végül szükségét éreztem, hogy mondjak valamit-

- Hé, lányok! Van valami, amit szeretnék mondani – vontam magamra a figyelmüket, majd kikapcsoltam a hangosan búgó vízkeringetőt. - Csak azt szeretném mondani, hogy nagyon jó érzés és megtisztelő, hogy a baráti társaságotok része lehetek. Nagyon kedvellek titeket és csak szerettem volna megköszönni.

Néhány pillanatnyi néma csend után Jan szólalt meg.

- Nem kell megköszönnöd semmit sem, Pepper. Nekünk kellene megköszönnünk neked. Hiszen te hívtál meg minket a csodálatos otthonodba, hogy használhassuk a medencét, ezt a jakuzzit... amellett meg, a minap hallottam a Fox News-ban, hogy ha az ember egy kiadós adag sötét csokit eszik, az jót tesz az egészségnek.

Percekig abba se tudtuk hagyni a nevetést.

***

A jakuzziban folytatott beszélgetés ellenére szerettem volna valamivel kimutatni a hálámat a barátaim felé és valami olyan élményben részesíteni őket, amiben biztos nem volt még soha részük. Amikor már mindannyian kikászálódtunk a vízből, behívtam őket a házba.

Kihoztam egy polifómot a vendégszobából és leterítettem a nappali padlójára. Majd elővettem a táskát, amiben a játékszereimet tartottam és addig keresgéltem benne, amíg rá nem találtam a két fecsatolható dildómra. A kisebbett vettem a kezembe, ami csak szűk tizenöt centis volt és nem volt olyan vastag (legalábbis csak annyira, mint Sir Galahad első öt centije).

Amikor megmutattam a többieknek, a reakciók változatosak voltak. Sandy izgatott lett, a többiek viszont nem igazán tudták, mit szóljanak.

- Ki akarja először felvenni? - kérdeztem.

- Majd én – jelentkezett Susan, a legvakmerőbb mindannyiunk közül.

- Oké – néztem végig a többieken. - Akkor ő lesz a tenyészbika. Ki szeretné először, hogy meghúzogassa?

Arra számítottam, hogy Jan rögtön jelentkezni fog, de Sandy keze röppent először a magasba.

- Én – kcagott.

Hoztam egy párnát a kanapéról, lefektettem Sandyt a polifómra és a feje alá tettem. Miután pedig segítettem Susannek felvenni a műszerszámot, bekentem egy kevés síkosítóval a biztonság kedvéért.

Susan nagyon élvezte a helyzetet. Vigyorogva löködte előre a csípőjét, a dildóval kefélve sikosítótól nedves kezemet. Aztán táncolva illegette magát Jan és Bren előtt.

- Gyerünk, csajok! Szopjatok le! - ingerelte őket.

Úgy egy percnyi szórakozás után végül betérdelt Sandy széttárt combjai közé. Mielőtt azonban belevezette volna a szerszámát, csókolgatni kezdte barátnőnk melleit és szopogatni a mellbimbóit. Végül egy szenvedélyes csók után suttogva megkérdezte: - Mit szólnál egy kiadós dugáshoz?

- Csak rajta! - vigyorgott Sandy, majd előre nyúlt és óvatosan a bejáratához igazította a dildó fejét.

Pár pillanatnyi ütemes mozgás után Sandy egyre hevesebben zihálni kezdett. Susannek nem is kellett több. Azonnal gyorsított a tempón, míg végül a műpénisz teljesen el nem merült Sandy testében.

Úgy tíz perc múlva, amikor Susan már kifulladt, Sandy leteperte őt, átvette a szerszámot és még további tizenöt percig kefélte, amíg mindketten zihálva a padlóra nem rogytak, úgy vigyorogva, mint két macska, akik épp most falták be a kanárit.

Brennel kimentünk a konyhába, hogy keverjünk mindenkinek friss italt. Egy ideig csendben voltunk, míg végül a barátnőm meg nem szólalt: - Molly, ez nekem nem megy. Sajnálom, de nem.

- Túlságosan is úgy éreznéd, megcsalod a férjedet? - mosolyogtam rá megértően.

Némán bólintott, én pedig átöleltem őt, majd a fülébe suttogtam: - Semmi baj, Bren. Nem kell tenned semmit, amit nem szeretnél. Senkit nem szeretnék, hogy úgy érezze, nyomás alatt van.

Bren elmosolyodott, majd szenvedélyesen megcsókolt. Amikor elhúzódott, ismét rám villantotta fehér fogsorát.

- Köszönöm, hogy megértesz.

Én is rámosolyogtam és pajkosan a fenekére csaptam.

- Most pedig vigyük be ezeket az italokat!

Amikor visszatértünk a nappaliba, már Janen volt a felcsatolható szerszám és épp Susannel keféltek. A dildo boldogabbik végén elhelyezkedő barátnőnk hevesen zihált és bíztatta Jant, hogy fokozza a tempót. Mi pedig csak kényelmesen elhelyezkedtünk és az italunkat szürcsölgetve figyeltük őket.

Úgy húsz perc múlva Brenre és Sandyre néztem, majd megráztam a fejemet. Egyértelmű volt, hogy nekik is feltűnt, két barátnőnk milyen sokáig bírja a menetet. Úgy gondoltam, igazán jó kondiban vagyok, de ezt mégse bírtam volna.

További nagyjából tíz percbe telt, mire Susan gyengéden magához szorította Jant, rávéve, hogy megálljon. A szerszám még mindig a barlangjában pihent, miközben mindketten hevesen ziháltak és kapkodtak levegőért.

- Váó! - nyögtem fel, nem tudva tovább magamban tartani a gondolataimat. - Most már tudom, kit szeretnék, hogy megkeféljen, ha rám kerül a sor.

Mindenki nevetett. Még Jan és Susan is, annak ellenére, hogy alig kaptak levegőt.

Amikor Jan végül talpra tudott kecmeregni, segítettem neki leülni a kanapéra, majd elé térdeltem és nyalogatni kezdtem a műpéniszről Susan nedveit. Aztán Sandyre és Brenre vigyorogtam és megnyaltam az ajkaimat.

- Mmm! Ez aztán az igazi finomság.

Sandynek nem is kellett több. Azonnal Susan lábai közé csusszant és benyalt a szeméremajkai közé, mire Susan felkacagott.

- Úgy tűnik, van aki az eredeti forrásból szereti.

Erre ismét mindannyian felnevettünk.

Folytatása következik!