Gyönyörök szigete I. rész - Fizetett vakáció 6. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 5. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 3.

*********************************************************************

Mindegyik hölgy időben, pontosan 9:00-kor jelent meg. Louise, a világ legjobb házvezetőnője és szakácsa már előre elrendezte nekünk a roskadásig megpakolt büféasztalt. Mióta élek, nem készített olyan ételt, amit ne imádtam volna. A mai este se volt kivétel.

A gyümölcslevek széles választéka mellett még számos különböző ital helyet kapott, úgy mint palackozott víz, vagy ice tea. Arra törekedtem, hogy annyira felszabadulttá és otthonossá tegyem a helyzetet, amennyire csak lehet. Holnap pedig majd kezdetét veszi minden, amit a következő hat hétre terveztem.

Ma este viszont, úgy gondoltam, csak elvegyülök és megismerkedek az összes lánnyal, próbálva jó benyomást tenni rájuk. Jelen pillanatban leginkább Pamela nyűgözött le. A sztriptíztáncosnő Marylandből a hosszú szőke hajával és eszményi alakjával.

De nem csak a megjelenése volt vonzó, hanem a tartásában, a kisugárzásában is volt valami, ami legalább a duplájára emelte a csáberejét. Annak ellenére, hogy sztriptíztáncos volt, ami természetesen magával vonta a maga borzalmas (és teljesen unfair) sztereotípiáit, Pamela olyan típusú nőnek tűnt, akit nagyon szívesen ismernék meg közelebbről is.

Amikor felé indultam, észrevettem, hogy Amy is mellette áll.

- Remélem, mindketten jól érzitek magatokat nálam – köszöntöttem őket, próbálva barátságos, de udvarias hangnemet megütni, ami egyáltalán nem volt könnyű, tekintve, hogy a zuhanyzóban történtek képei még mindig ott villództak a fejemben. Nem csak élőben néztem végig, hanem miután magam is lezuhanyoztam, még kétszer visszajátszottam az eseményeket. Egyszerűen nem tudtam betelni Pamela arcának a látványával, miközben Amy nyelve a bejáratánál táncot.

A vöröshajú lány azonnal lecsapott rám, még mielőtt barátnőjének alkalma lett volna bármit is mondani.

- Ó, igen. Ez a sziget csodálatos. És az étel is mennyei. Ehetünk, amennyit szeretnénk?

- Természetesen. Amennyit csak szeretnétek. És amit csak szeretnétek – hangsúlyoztam ki az „amit” szót, remélve, hogy nem kerüli el figyelmüket az áthallás.

Pamela el is mosolyodott és kuncogni kezdett, Amy azonban minden látható jel nélkül folytatta.

- Ó, oké. Csak nem akartam már ilyen korán fekete pontot szerezni a fődíjért folytatott versenyben. Az az ötszáz rugó túl jól hangzik. Úgy értem, nem ismerem a szabályokat, de gondoltam, amíg nem kínálkozik alkalom rákérdezni, nem kockáztatok. Ugye nem baj, ha megkérdezem?

Mutatóujjával egy kósza tincsét tekergette, miközben a szempilláit rebegtette. Egyértelmű volt, hogy igyekszik levenni a lábamról. Minden eszközt bevetett, hogy kicsábítsa belőlem a választ. Nyilvánvalóan sejtelme sem volt, hogy kihallgattam a korábbi beszélgetését Pamelával, szóval erre már fel voltam készülve. Nehéz lett volna így csőbe húznia.

- Kérdezhetsz bármit, amit csak szeretnél – mosolyogtam rá.

- Fogadok, hogy egy rekesznyi szabály van, nem igaz?

Lassan bólintottam.

- Tényleg akad néhány. Reggel majd mindent megbeszélünk reggeli előtt. Most viszont szerintem az lesz a legjobb, ha csak élvezzük az estét. Mindannyian hosszú úton vagytok túl.

- Ne is mondd! - panaszkodott Amy. - Cincinnatiből Maimiba menet azt hittem, szétrobban a fülem. Aztán meg idáig... sose ültem még ennyit repülőn.

- Legalább most hat hétig nem kell aggódnod amiatt, hogy ismét végig kell élned – mosolyogtam rá barátságosan. - Addigra pedig már sokkal gazdagabb leszel. Tudod... százezerrel... vagy ötszázezerrel... majd meglátjuk. Úgy pedig a hazafele út már sokkal kényelmesebb is lehet.

- Hogy döntöd majd el, ki kapja a nagy díjat? - kötötte tovább az ebet a karóhoz.

- Ezt, drága Amy, nem mondhatom el. Még nem – nevettem fel.

- Tudtam – fújta fel az arcát tettetett durcával. Nyilvánvalóan mestere volt a manipulációnak. - De nem bánnám, ha lenne némi támpontom. Úgy értem, egy lánynak meg vannak a maga igényei, de nem szeretném megkockáztatni, hogy áthágjak valamilyen szabályt.

- Igények? - vontam fel a szemöldököm.

- Tudod – pillantott rám csintalanul. - Ilyen-olyan dolgok. Ahogy az ember lánya érez, amire vágyik... Igények.

Megvontam a vállam.

- Nem vagyok benne biztos.

- Nem szeretném ekkora közönség előtt kifejteni – vonta össze a szemöldökét. - De ha megkérdezlek, amikor kettesben maradunk... úgy jó lenne? Válaszolnál? Kérlek.

- Kérdezhetsz bármit bármikor és bárhol. Ahogy csak kedved tartja. Az ajtóm mindig nyitva áll előtted. Csak kopognod kell.

- Ó! Nagyszerű. Ezt észben fogom tartani.

Hazudnék, ha azt mondanám, nem volt a hölgyek mindegyike vadítóan felöltözve. Azonban egyikük még a többiek közül is kimagaslott. Talán azért alakította így a helyzetet, mert szeretett megdöbbenést kelteni. Egyértelmű volt, hogy ez a hölgy imád a figyelem középpontjában lenni. Egyesek szerint kétségbeesetten vágyott a figyelemre. Ha így vesszük, nem is lehetett meglepetés, hogy ez az illető nem volt más, mint Amy.

A legfeszesebb trikót és a legszűkebb farmert viselte, amit valaha láttam. De talán a trikóján virító felirat legalább annyira felkeltette a figyelmet. Az állt rajta nagy, vastag betűkkel, hogy „Sin For Sale”.¹

A megjelenése engem is meglepetésként ért. Sosem hittem volna, hogy egy ruhagyártó cég ilyesmit is piacra dob. Azonban ennek ellenére tökéletesen passzolt Amy személyiségéhez. Arra vágyott, hogy az emberek ha rá néznek, egy pillanat alatt megjegyezzék és később is sokszor gondoljanak rá.

Ahogy a kis társaságban mozgott, senki sem mulasztotta el, hogy vessen rá egy-egy futó pillantást. Köztük én se. „Ki más, mint Amy?” Ez járhatott mindenki fejében. „Sin For Sale”. Hát persze. Ki más, mint Amy?

***

- Gyönyörű otthonod van – vonta végül magára ismét a mellettem álló szőkeség a figyelmemet.

És te is gyönyörű vagy, Pamela, akartam mondani, de végül meggondoltam magam.

- Köszönöm, Kedves. Nagyra értékelem.

- Nem tesz semmit – mosolygott.

Habár senki sem találhatott volna semmi kivetnivalót abban, ha itt maradok és tovább beszélgetek a káprázatos Pamelával mostantól az örökkévalóságig, miközben Amy szemkápráztató melleit is meg-megnézem néha (meg persze Pameláéit is, ha már itt tartunk). Azonban úgy éreztem, itt az ideje egy másik pároshoz is odafordulni. Nem szerettem volna, ha bármelyik hölgy is úgy érezné, kivételezek valamelyikükkel. Legalábbis most még nem.

Körbe néztem és halkan magam elé motyogtam: - Most mennem kell, mielőtt a többiek azt hinnék, kivételezek veletek. Pamela, Amy... élvezzétek a party-t!

***

Devon és Camille összedugták a fejüket és kellemesen csacsogtak kettesben, azonban mindketten barátságosan rám mosolyogtak, amikor melléjük léptem. Viszonoztam a gesztusukat, majd még egy külön mosolyt küldtem Devon felé. A bájakkal alaposan megáldott szőkeségnek egy kis amerikai zászló volt a dekoltázsába tűzve és egy nagyobb zászló is kikandikált a kombinéjából. Egyértelműen büszke volt az amerikaiságára. Persze ki hibáztathatná emiatt?

- Nos, elnyerte a tetszéseteket a sziget? - igyekeztem barátságos lenni.

- Egyszerűen mesés – csivitelte Devon, kék szemei pedig csak úgy szikráztak. - Alig várom, hogy holnap felfedezhessem az egészet. Lefogadom, hogy gyönyörűek a strandok.

- Azokon a képeken, amiket mailben kaptam, nagyon jól néznek ki – jegyezte meg Camille. - Én is alig várom, hogy a saját szememmel láthassam őket. Azt mondtad, hogy holnap elmegyünk majd egyet kirándulni, igaz, Jeremy?

- Bizonyára. És így is lesz.

Camille belekortyolt gőzölgő kávéjába és rám villantott egy csillogó mosolyt. Ez a kávészín bőrű spanyol-ázsiai szépség az a fajta nő volt, aki már azóta az álmaim és vágyaim visszatérő vendége volt, mióta csak az eszemet tudom.

- Mindenki arról panaszkodik, milyen hosszú és fárasztó volt a repülőút ide az Államokból – folytatta. - Nem mintha annyit utaztak volna, mint én. San Diegóból Los Angelesbe, aztán onnan Miamiba... és ez még csak az út első fele. Tizenkét órát töltöttem úton. Nem mintha nem lehetett volna az egészet lerövidíteni.

- Megértem, Camille – bólintottam. - De szerettem volna, ha együtt utazol a többiekkel Miamitól idáig, hogy legyen egy kis időtök összeismerkedni még megérkezés előtt. És, végül is, te vagy az egyetlen nyugati lány. A többiek mind a keleti államokból érkeztek. Cevon Pannsylvaniában él, Pamela Marylandből jött, Trish Ontarióból, Lindsay és Amy pedig Cincinnatiből. - Az utóbbi pedig ráadásul az én szülővárosom is. Ami nagy szerepet játszott abban, hogy Amy és Lindsay most itt lehet.

Elhallgattam egy pillanatra, mielőtt folytattam volna: - De így is megérte, nem, Camille? Fizettem neked egy három napos vakációt Miamiban, amíg a többiekre vártál, és még Florida Keys-be is elugorhattál. Azt mondtad, élnek ott rokonaid.

- Ó! Félte ne érts! Nem panaszkodni akartam – emelte fel védekezően a kezét a huszonöt éves gyönyörűség. - Nagyszerű volt Miamiban. És nem tudom eléggé megköszönni, hogy mindent fizettél. Csak arról van szó, hogy mindenki az utazás miatt panaszkodik, pedig nekem kétszer annyi időbe került ide érni. De ez a különös utazás az utolsó pillanatáig megérte. Meglátogathattam az unokatestvéremet, Mariát, először az elmúlt tizenöt évben. Rengeteget voltam náluk, amikor még La Joyában éltek.

- Szóval minden jól sült el – mosolyogtam.

- Igen. Pontosan – bólintott.

- És ez a La Joya hol is van pontosan? - kérdezte Devon. - Hallottam már róla, de nem emlékszem pontosan, mikor.

- San Diego közelében. A határ túloldalán, Mexikóban – válaszolta Camille. - Maria kuzinom régen ott élt, amíg a családja át nem költözött Florida Keys-be. Tizenöt éve, mint már mondtam.

- Jó érzés lehetett újra látni őt – jegyezte meg Devon. - Ő is annyi idős, mint te?

- Két évvel fiatalabb. Én huszonöt vagyok, ő pedig huszonhárom.

- Az én tágabb családom nagy része Pennsylvaniában él – mondta Devon. - Sosem kellett túl sokat utaznom, hogy lássam őket. Csak az a probléma, hogy egyikükhöz sem állok különösebben közel. Nos, kivéve a nővéremet és a nagyszüleimet. A nővérem, Patricia... nos, ő boldog házasságban él és van két elragadó gyereke. Mindig boldogan vigyázok a kis lurkókra, ha csak van egy kis szabadidőm. Hé... és milyen Kaliforniában? Én még sosem voltam ott.

Kate Upton alias Devon

- Ahol élek, San Diegóban, az gyönyörű környék – válaszolta Camille. - Egész pontosan Chula Vista, San Diego egyik külvárosa. Mexikóban születtem, de a családom átköltözött az Államokba, amikor még három éves voltam.

- Én négy évet éltem Los Angeles környékén – tettem le én is a garast a beszélgetésbe. - Mindenki másképp látja, de én nem igazán éreztem jól ott magam. Tizennyolc és huszonkét éves korom között éltem Long Beach-en és Lakewoodban. Technikailag még mindig az az otthonom. Az ottani ház az én nevemen van. De, ahogy mondtam, sosem kedveltem igazán Kaliforniát. Az egyetlen ok, ami miatt oda szoktam menni, az az, hogy meglátogassam az apámat.

- Szóval huszonkét éves korod óta nem élsz ott? - kérdezte Camille. - Hány éves is vagy most?

- Harminckilenc. - Igen... jó pár évvel idősebb voltam a vendégeimnél.

- Elég nagy a viszály a San Diego-iak és a Los Angeles-iek között – húzta el a száját Camille. - Én se tudok igazán jót mondani Los Angelesről. Én se szeretek ott lenni. San Diego viszont milliószor jobb. Nekem az az igazi otthon.

- Na és, mire számíthatunk a következő hat hétben – billentette félre a fejét Devon és csábosan rám mosolygott. - Úgy értem, kell majd valami meghökkentőt csinálnunk neked?

Felemeltem a kezem és óvatosan megpöcköltem a dekoltázsából kilógó kis zászlót, majd rá mosolyogtam.

- Bármi, amit te, vagy a többiek csináltok, kedvesem, az csak rajtatok múlik. Nem foglak kényszeríteni, hogy megtegyél bármit, ami akár egy kicsit is kényelmetlenül érint. Tudod, a ti kényelmetek az első szempont nekem. Ha mindannyian száz százalékig ki tudtok kapcsolódni a következő hetekben, az már fél siker nekem.

Legnagyobb meglepetésemre Devon ekkor rám mosolygott, felém hajolt és gyengéden megpuszilta az arcomat. Éreztem, ahogy pír önti el a bőrömet a zavartól. Az pedig egy cseppet sem segített, ahogy a szőke leányzó vidáman csillogó szemeibe néztem.

- Ezt miért kaptam? - simítottam végig a tenyeremmel Devon ajkai helyén az arcomon.

- Ez volt az első csók a sok közül kettőnk között – válaszolta ő vidáman, mire Camille, valamint Pamela és Amy is csatlakoztak, aki nem messze álltak tőlünk és, értetlenségemmel mit sem törődve egymás dereka köré fonták karjaikat és rám vigyorogtak.

Még mindig kissé zavarban voltam, de magamra erőltettem egy mosolyt én is.

- Azt hiszem, most jobb, ha megyek. Mint ahogy már mondtam Pamelának és Amy-nek, nem szeretnék senkit se kitüntetett figyelemben részesíteni. Megyek és beszélek egy kicsit Trish-sel és Lindsay-vel is. Úgy tűnik, az italos pult elnyerte a tetszésüket.

- De azzal ugye nincs semmi baj, ha mi kitüntetett figyelemben részesítünk valakit? - kérdezte Devon és fénylő szemekkel tetőtől talpig végigmért engem. - Én már pontosan tudom, ki az én kedvencem.

Ezzel a lendülettel Devon átvette Pamela helyét a kedvenceim között. De úgy tűnt, még jó párszor fogok oda-vissza váltani több (ha nem mindegyik) hölgy között, mielőtt megállapodnék a végső befutónál. Ez valószínűleg elviszi majd a következő hat hét nagy részét. Sőt, talán még tovább is fog tartani...

De jelenleg a kedvencem az alacsony, szőke Devon volt. Értékeltem, ha egy lány nyitott, őszinte és egyenes az érzéseit illetően, azonban nem potenciálisan bántó módon egyenes, ahogy Amy az előbb, amikor Lindsay esetleges leitatása volt a téma. A saját magánvéleményem szerint nincs elég őszinte ember ma a világon.

- Azt teszel, amit csak szeretnél – mondtam Devonnal, mielőtt megfordultam, hogy elsétáljak.

***

- Nem, nem érted – mondta Lindsay Trish-nek vehemensen, amikor oda értem hozzájuk. - Nem arról volt szó, hogy még nem voltam másik lánnyal. Én még nem voltam senkivel ezelőtt. Se lánnyal, se fiúval. Még szűz vagyok...

- Te szűz vagy? - rökönyödött meg Trish, a hangját azonban igyekezett visszafogni, nehogy a többiek meghallják.

Balszerencséjükre azonban én már ott álltam mögöttük. Trish megfordult és rám nézett, majd a szája elé kapta a kezét és felnyögött. Lindsay arcából is kiszaladt a vér. Ezek szerint a ténynek, hogy még szűz, titoknak kellett volna maradnia? Nagyon úgy nézett ki...

Próbálva oldani a feszültséget, ami kialakult közöttünk, játékosan megpaskoltam az egyik fülem a tenyeremmel.

- Bocsánat, mit is mondtál? Néha egy kis problémám van a hallásommal. Ilyenkor nem igazán hallom, amit mondanak körülöttem.

Lindsay szemmel láthatóan értékelte a gesztust, de továbbra is feszültnek tűnt.

- Kérlek, ne mondd el a többieknek, Jeremy! Könyörgök... Ez nekem személyes dolog. Trish-nek is csak azért mondtam el, mert olyan kedves volt velem! És végül is ő a szobatársam.

Barátságosan rámosolyogtam.

- Amint már mondtam, néha problémáim vannak a hallásommal. Nem mondhatok el senkinek olyasmit, amit nem is hallottam. Úgyhogy a titkod nálam biztonságban van. Sosem kell aggódnod amiatt, hogy kifecsegek egy titkot.

Lindsay egy pillanat alatt felengedett.

- Köszönöm.

Szóval tényleg? Lindsay szűz volt még? Váó!

- Nem tesz semmit.

Meglepetés vagy sem, ez a lány is egy korai kedvencem volt. Nem volt nehéz megérteni, ha az ember ránézett. Tizennyolc évesen maga volt a megtestesült érzéki, vonzó lány, akin szívesen pihentettem a tekintetem bármikor. Az a fiatalos vadság, amit laza lófarokba fogott felborzolt szőkés barna haja keltett, azonnal megvadított.

De volt még bőven más is. Az egész lénye, angyali arca és az a szexi, csókolni való szája. Lindsay-nek olyan mosolya volt, ami bármelyik pillanatban meg tudta dobogtatni a szívemet. Alacsony, karcsú alakjáról nem is beszélve. 160 centi és nagyjából 40 kiló lehetett, és úgy nézett ki, mintha épp most lépett volna ki egy középnyugati kisváros otthonos középiskolájából. Egyáltalán nem illett ennek a szigetnek a hedonisztikus világába. Azonban ennek ellenére örültem a jelenlétének.

Lindsay ártatlan, konzervatív iskoláslány bája volt az, ami leginkább megfogott. Könnyű volt elképzelni, ahogy egy csendes farmon felnőtt egy vidéki kisváros határában. Most azonban szerette volna kibontani a szárnyait és felfedezni egy egészen új világot. Leszámítva a százezer dolláros ösztöndíjat, ez volt a legfőbb indok, amiért most itt volt. Nem mintha hibáztattam volna miatta.

Ez az angyali kis szépség extra pontot érdemelt a képzeletbeli jegyzeteim között a szüzességéért. Még mindig Devon volt a kedvencem, de Lindsay szorosan ott loholt a nyomában. Pamela kissé már mögéjük csúszott, de mélyen belül azt gyanítottam, meg fogja találni még a csúcsra visszavezető utat. És egyértelműen ugyanez volt elmondható Amy-ről is. Végül pedig természetesen Trish-t és Camille-t sem felejthetjük ki.

- És ti ketten hogy érzitek magatokat a szigeten? - kérdeztem végül.

- Gyönyörű ez a hely – válaszolta Trish. - Tudom, hogy mindenki ezt mondja, de ez az igazság. Sokkal jobb, mint amire valaha is számítottam. Semmi sincs Kanadában, ami akárcsak hasonlítana is erre. Legalábbis ahol én voltam eddig... vagy hallottam róla.

Bólintottam a szavai hallatán és elmosolyodtam.

- Csak várj, amíg holnap körbevezetlek titeket! Akkor még jobban le leszel nyűgözve... higgy nekem!

Ha már a lenyűgözöttségről beszélünk, én pontosan így éreztem magam ebben a pillanatban. A világ legszerencsésebb férfijának tartottam magam, hogy körbevesz egy csapat ilyen csodálatos nő. Még soha életemben nem láttam a szépség ilyen felejthetetlen kollekcióját egy helyen.

- Ez a sziget a tiéd, ugye? - kérdezte Lindsay. - Ha nem bánod a kérdést, Jeremy, mennyibe került ez neked? Úgy értem, nem csak a sziget, hanem ez az egész birtok, a medencékkel, a kerttel, mindennel. Egy életet lehetett volna erre fordítani.

- Sok millió dollárba fájt, gondolom, hm? - tippelt Trish.

- Most még nem szeretnék ennyire magamra koncentrálni – válaszoltam. - De a megfelelő időben minden fontosat meg fogtok tudni rólam. Nyitott és őszinte ember vagyok. Csak nem hiszem, hogy ez a megfelelő hely és idő erről beszélni.

Ekkor figyeltem csak fel Lindsay karkötőjére. De nem akármilyen karkötőre, vagy arra, amit kértem, hogy viseljen a gépen idefelé Miamiból. Ezen a karkötőn a „Mit tenne Jézus?”-felirat virított. Egyértelmű volt az a mélyen vallásos háttér, amiből Lindsay érkezett.

- Szép karkötő – mondtam.

Lindsay rám mosolygott, majd felemelte a karját és a másik kezével a kis szalagra bökött: - Ó... ez. A hit fontos helyet foglal el az életemben. Hiszem, hogy az egyetlen út Istenhez Jézus útja. Mindig is így hittem – mosolygott rám ismét félénken és szívfájdítóan édesen. - Talán nem meglepetés ez egy presbiter lányától.

- Én a magam részéről nem vagyok különösebben vallásos – ismertem be. - Voltam néha templomban, de ez minden.

- Engem Isten már sok nehézségen átsegített, amivel szembe kellett néznem az életemben – mondta Lindsay. - Ha neki szenteled magad, Jeremy, neked is segíteni fog. Nekem ő adott mindig is erőt. Mindig ott volt mellettem, amikor szükségem volt rá. Te is átélheted ezt, Jeremy, csak nyisd ki neki a lelkedet!

Szívmelengető gondolat volt, őszintén. Nem láttam semmi kivetnivalót a vallásosságban, vagy úgy egyáltalán egy magasabb hatalomba vetett hitben. De annyi gondom volt az életemben, amiben még az Isten se tudott volna segíteni, hogy honnan induljak el.

Folytatása következik!

1Sin For Sale: Szó szerínt „Bűn eladó”.

Panzió 2096 10. rész - Ismétlés másképpen

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Panzió 2096 1. rész
Közvetlen előzmény: Panzió 2096 9. rész

***************************************************************

Diána és Rebeka megtorpant. A két fiú majdnem beléjük ütközött, és mindannyian értetlenül álltak a pultoslány parancsolóan feltartott tenyere előtt.

– Így nem mehettek ki.

– Miért? – kérdezték egyszerre.

Az 5D-s pultoslány megvonta a vállát: ő sem tudta pontosan, mi lehet a kifogás négy meztelen fiatallal szemben.

– Vizesek vagytok – választotta végül a lehetséges indokok közül.

– Nem működött a fürdő – panaszolta Rebeka –, csak víz folyt…

A pultoslány nem értette, hiszen hiába teremtették őt is ugyanabba a korba, az ismeretei 100 évvel korábbi időszakra vonatkoztak, ahogy a panzió felszerelése is. Megint megvonta a vállát, és a legegyszerűbb megoldást választva tovább engedte a vendégeket.

– Jól tetted – szólalt meg egy hang a lány mögött, és a panziótulajdonos szerepére létrehozott 5D-s férfi benyúlt a pultoslány ruhája alá, és megmarkolta a fenekét.

– De főőőnök! – dőlt hátra a lány.

– Találkozzunk az irodámban! – adta ki az utasítást a férfi. – De először tüntesd el innen ezt a pocsolyát! – mutatott a fiatalok nyomára a mosdó kövezetén.

A pultoslány – programja vagy szerepe szerint – nem kellett, hogy ellenkezzen a szexuális jellegű felkérések hallatán, ahogy megalkotója ezt a tulajdonságot réges-régi novellákból kiolvasta. Engedelmesen nekiállt az időben elsődleges munkaterv végrehajtásának…

A főnök visszasétált az irodájába, és az asztal mellett ülve arról ábrándozott, hogy a meztelen vendégek közül a lányok is meglátogathatnák.

– Hova tettétek a haveromat? – kérdezte Jorán a visszaérkező fiataloktól.

– Nem láttuk – válaszolt Diána, miközben többször leült és felemelkedett, furcsállva az éttermi szék érintését a meztelen fenekén.

A pulttól a pincér és a pincérnő lapos pillantásokkal méregették a pucér vendégeket, míg az asztaltársaság többi tagja semmi kivetnivalót sem talált a ruhátlanságban.

Jorán sejtette, hogy Emery a hiányzó lánnyal együtt tűnt el, és biztos volt benne, hogy a haverja nem tétlenkedik. Közelebb hajolt Diánához:

– Megkereshetnénk.

– Miért?

– Hátha együtt van a barátnőtökkel.

Diána ártatlan szemeket meresztett:

– Szopás van?

Jorán nem tudta, hogyan magyarázhatná el, hogy ő is éppen erre gondolt, csakhogy nem az afféle „szopásra”, amit a lány ismer…

– Te is akarod? – érdeklődött kedvesen Diána, és barátnőjére könyökölve Rebeka is várta a választ.

– Itt nem lesz más rajtunk kívül? – szólt közbe Imall, széles mozdulattal körbemutatva a panzió tágas éttermén, a férfi szerint csupán azért, hogy magára terelje a figyelmet.

A két fiú többször elkapta Imall és a szomszédnője tekintetét, sőt a pult irányából, a pincérnőtől érkező kitüntető figyelmet is. Értetlenül egymásra nézve furcsának találták, hogy a három nő érdeklődik a falloszuk iránt, hiszen gondolhatnák, hogy mindkettőjüknek megvolt már a mai szopás. Az is felfoghatatlan volt számukra, hogy az idegen férfi – Jorán – miért szeretné Diánát és talán Rebekát is rávenni egy szopásra, ha egyszer már megtörtént.

– Ezeknek valami bajuk van? – gyanakodott a két fiú, és megdöbbenve látták, hogy a lányok benne lennének az ismétlésben. Az idegennel! – De miért?

Tudták, hogy egy nap kétszer nem jön sperma ugyanabból a falloszból – és biztos, hogy az idegen férfiét is kiszopta ma már valaki –, sőt a lányok sem igényelnek egy nap egy adagnál többet.

Akkor meg mi ez az őrület?

Folytatása következik!

Gyönyörök szigete I. rész - Fizetett vakáció 5. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 4. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 3.

*********************************************************************

Pamela mindkét kezét a kis, kör alakú asztalra helyezte, majd feltápászkodott.

- Nos... én veszek egy zuhanyt.

- Én is épp azt terveztem. De akkor tied az elsőbbség – intett Amy. - Addig itt maradok és kipakolom a bőröndömet.

- Biztos vagy benne? - nézett rá Pamela. - Már el is felejtettem, hogy te is szerettél volna.

- Menj csak! - mosolygott rá Amy. - Úgy is van elég dolgom a holmimmal. Addig menj csak és használd ki az időt!

Pamela felkapott egy törölközőt, miközben Amy odalépett hozzá és megpuszilta az arcát.

- Ezt miért kaptam? - billentette félre a szőke nő a fejét.

- Csak örülök, hogy szobatársak lettünk és barátok – válaszolta őszintén Amy. Ahogy figyeltem a képernyőt, megállapítottam magamban, hogy ezt a lányt már egy világ választja el attól, aki az imént még azzal élcelődött, hogyan szeretné ágyba vinni Lindsay-t. Ezt az Amy-t nagyon is kedveltem.

Pamela elmosolyodott.

- Én is örülök, hogy barátok lettünk, Amy – mosolygott Pamela, miközben a törölközőjét gyűrögette a kezében és a másik, az ágyon pihenő darabot bámulta. - Tudod mit? Van egy ötletem.

- Micsoda?

- Zuhanyozzunk együtt!

Amy zöld szemei érdeklődve felcsillantak.

- Tényleg?

- Miért is ne? - kezdte Pamela kigombolni a blúzát. Hamarosan előbukkant vékony melltartója, ami tökéletesen simult domborulataira. Arra a gondolatra, hogy hamarosan meztelenül is láthatom azokat a lágy félgömböket, a farkam azonnal életre kelt.

- Nos, persze... miért is ne? - bólintott Amy. - Elvégre szobatársak leszünk egész nyáron.

Pamela gondtalanul ledobta a blúzát az ágyra, majd kibontotta a farmernadrágját is. Ez a nő le se tagadhatta volna a munkáját. Látszott rajta, hogy egy pillanatra se zavartatja magát, hogy levetkőzzön Amy előtt.

- Előbb-utóbb úgyis meg kell történnie – mondta Pamela. - Nem kerülgethetjük folyton egymást.

- Ott a pont – húzta át Amy is a pólóját a fején és letolta a sortját.

Pamela most már csak a csipkés melltartóját és a tangáját viselte, de azt se sokáig. Hátranyúlt, hogy kikapcsolja a domborulatait takaró ruhadarabot is, engedve, hogy telt félgömbjei előbuggyanjanak.

A farkam most már mereven ágaskodott. Ez a nő egyszerűen gyönyörű volt.

Miután a melltartó csatlakozott a blúzhoz és a nadrághoz a padlón, Pamela bedugta két hüvelykujját a tangája két oldalába, majd miután letolta a ruhadarabot, teljesen meztelenül kinyújtózkodott. Hosszú szőle haja vízesésként omlott a vállaira, érzéki keretbe foglalva kebleit, mielőtt hátrafogta volna fürtjeit egy laza kontyba.

- Váó! Gyönyörű vagy! - lelkendezett Amy.

- Köszönöm – mosolygott barátnője válaszul a bókra.

- Örülnék, ha több bi lány is lenne, aki olyan vadítóan néz ki, mint te. - Mielőtt maga is folytatta volna a vetkőzést, Amy még egyszer végigmérte a szobatársát. - Segítenél kikapcsolni a melltartómat?

Pamela mögé lépett, hogy kioldja a csatot. Amy melltartója is a földre hullott, közszemlére téve a vörös szépség lélegzetelállító halmait. Tulajdonosuk azonnal dörzsölgetni is kezdte a mellbimbóit.

- Gyűlölök melltartót viselni! - panaszkodott. - Annyira szoros! És nézd a nyomokat, amiket ez a vacak hagyott a bőrömön!

Egy ideig tovább dörzsölte a melleit, mielőtt ismét vágyakozva Pamelára nézett volna, közben pedig kibújt a saját bikini-alsójából is.

- Vajon Jeremy-nek is tetszene a látvány? - merengett Pamela. - Reménykedek benne.

- Ha igazi férfi, akkor nem is lehet kérdés – válaszolta Amy.

Mindketten felnevettek, majd a vörös hajú lány is megragadott egy törölközőt és Pamela után indult a szobájukhoz csatlakozó fürdőszobába.

Ahogy számítani lehetett rá, mindketten le voltak nyűgözve az ízlésesen berendezett helyiségtől. A figyelmüket azonban most egyedül a hatalmas, többszemélyes zuhanyfülke kötötte le. Elég nagy volt ahhoz, hogy öt ember is kényelmesen elférjen benne.

A vendégszobák egymás tökéletes másai voltak, így mindenkinek ugyanazokban az élvezetekben lehetett része, nem csak Amy-nek és Pamelának.

Át is pillantottam egy másik monitorra elsötétített szobám rejtekében, ahol Devont és Camille-t láthattam, ahogy éppen valami hasonlót forgatnak a fejükben. Devon épp készülődött a zuhanyozáshoz, miközben Camille az ágyán pihent egy nedves törölközővel az arcán. Mindannyian a hosszú repülőutat igyekeztek kipihenni.

A figyelmem azonban azonnal visszatért Pamelára és Amyre. A tükör mögött elhelyezett kamera tökéletes rálátást biztosított a zuhanyfülkére, ahol a két lány mosolyogva élvezte a testüket simogató forró vízsugarakat. Boldogan nyújtózkodtak, majd bedörzsölték tusfürdővel minden porcikájukat.

Pamela gyengéden simogatta a melleit, eljátszadozva kicsit a bimbóival, mielőtt lejjebb hatolt volna a combjai közé. Mozdulatai lassúak voltak és érzékiek, miközben a tusfürdő keskeny patakokban csorgott le bőrén. Aztán a combjai közé csúsztatta kezét és lassan simogatni kezdte magát.

Kinagyítottam a képet, hogy közelebbről figyelhessem, ahogy az ujja ki-be jár szeméremajkai között. Aztán, amikor ismét visszatértem a normális képméretre, tisztán láthattam, ahogy a lány lehunyt szemmel zihál. Csípője enyhe mozdulataival segített rá ujjai munkájára. Mellbimbói szemmel láthatóan megmerevedtek.

A fülkében elhelyezett másik zuhanyrúzsa alatt Amy is a melleit dörzsölte be tusfürdővel. Figyelte Pamelát, de mindent megtett azért, hogy ez ne legyen túl egyértelmű. Aztán úgy fordult, hogy a zuhany vízpermete tisztára mossa melleit, miközben jobb keze a combjai közé siklott és lassú ütemre mozogni kezdett. Bal keze közben melleit simogatta. Ujjaival lassan teljesen megkeményedő mellbimbóival játszott.

Emma Stone alias Amy

Amy ismét Pamela felé fordult és az izgatottság és vágy keverékével a szemében figyelte, ahogy a szőke lány csípője egyre gyorsabban mozog. Ő is gyorsított ujjai mozgásának ritmusán az ágyékánál.

Pamela zihálása egyre hangosabb lett. Ujjai egyre jobban eltűntek szeméremajkai között, melyek készségesen szétnyíltak, utat engedve nekik. Hüvelykujja a csiklójára simult és finoman izgatni kezdte azt is.

Bal keze egyre görcsösebben markolászta melleit. Egyértelmű volt, hogy gyűlik benne a feszültség, hamarosan pedig egy hangos sóhaj jelezte, ahogy felért a csúcsra.

Mellette már Amy is közel állt a beteljesüléshez. Már három ujja is elveszett szeméremajkai között, egyik mélyen a barlangjába hatolva. Másik keze is lesiklott melleiről és rátapadt csiklójára, gyengéden dörgölve azt. Aztán teste megrándult a gyönyörtől és az ő arcát is elöntötte a végtelen élvezet érzése.

Amikor testük már kezdett teljesen elernyedni, Pamela újdonsült barátnője mögé lépett és hátulról átölelte őt, gyengéden rásimítva kezeit a vörös lány melleire.

- Erre már nagyon szükségem volt – kuncogta zavartan. - Most zuhanyzok először együtt egy másik lánnyal.

Amy is kuncogni kezdett és kezeit Pameláéira tette.

- Én is így érzek.

Pár pillanatig így maradtak. Testük egymáshoz simult, én pedig meredten figyeltem őket, miközben a nadrágom elején kitüremkedő púpot markolásztam. Teljesen felizgatott, ahogy figyeltem a maszturbálásukat. Úgy éreztem, már magamnak se hiányzik túl sok, hogy elmenjek.

Amy ekkor hátra fordította a fejét és ajkait finoman Pameláéihoz nyomta, lassan mély és érzéki csókba vonva őket. A két észveszejtően vonzó nő hangosan nyögdécselve és nyöszörögve fonódott össze, az én erekcióm pedig egyre fájdalmasabban feszült a nadrágomban. Ha nem sejtettem volna már eddig is, most már biztosan tudtam, hogy ez a szoba lesz a kedvenc tartózkodási helyem a következő hat hétben.

Úgy ziháltam, mint egy őrült, miközben figyeltem a tovább csókolózó lányokat. Pamela és Amy most már vad csatát vívtak nyelveikkel, én pedig a létező legélesebb képet biztosító rejtett kameráimmal minden másodpercet tökéletesen nyomon követhettem, ami azonban csak még tovább „rontott” keményen meredező farkam állapotán.

- Megmosnád a hajam, ha megkérlek? - mosolygott végül a barátnőjére Amy, amikor kibontakoztak a csókból.

Pamela bólintott és sampont nyomott a kezébe, miközben a barátnője hátat fordított neki. Vörös haja már teljesen elázott a zuhanytól, Pamela pedig egy pillanatot se vesztegetett, hogy ujjait újdonsült szeretője fürtjei közé csúsztassa.

A farkam hevesen lüktetett a szenvedélytől túlfűtött látványtól, ami kibontakozott előttem. Amy-nek nem volt túl hosszú haja, Pamela viszont így is minden másodpercet kihasznált, amit a vele való bíbelődéssel tölthetett.

Miután gondosan kimosták hajából a sampont, Amy is megkérte barátnőjét, hogy forduljon meg. A sztriptíztáncosnő halkan kuncogott, miközben a vörös lány segítségével kibontották hosszú szőke hajkoronáját, amit már előre láthatóan hosszabb ideig tartott gondosan besamponozni és kimosni. Amy pedig természetesen a világért se siette volna el a folyamatot. A vak is láthatta volna, mennyire élvezte.

- Segített már valaha más is megmosni a hajad?

- Igen – válaszolta Pamela. - De az már nagyon régen volt. Még a gimiben... az akkori barátom.

- Egész éjszaka szívesen folytatnám – dorombolta Amy, majd beharapta az alsó ajkát, miközben tovább dörzsölte Pamela fürtjeit. - Nagyon izgató.

- Szerintem meg te vagy a nagyon izgató – nyögött fel Pamela.

Hamarosan már mindkét lány kuncogva ácsorgott az aláhulló vízpermet alatt, kimosva hajukból a sampon maradékát, mely a vízzel együtt lassan csorgott végig érzéki testükön.

Ismét felnyögtem, amikor pár pillanat múlva két vendégem már egymás testét kezdte bekenni tusfürdővel, majd lemosni a fürdőszivaccsal. Pamela alapos figyelmet fordított Amy telt melleire, gyengéd mozdulatokkal markolászva őket, a másik lány pedig viszonzásként a szőke lány combjai közé simította a fürdőszivacsot és óvatosan dörzsölni kezdte vele barátnője ágyékát.

Amy felnyögött, amikor Pamela az ágyékához simította a saját combját. Láttam, ahogy elgyengülnek a térdei és átadja magát az élvezetnek, ahogy Pamela izgatja a punciját. Szabad kezét a sztriptíztáncosnő tarkójára csúsztatta és magához vonta őt, hogy szenvedélyesen megcsókolja.

- Megengeded? - kérdezte, amikor az ajkaik ismét szétváltak és tekintete lejjebb rebbent Pamela testén.

- Mire gondolsz?

Amy ismét lejjebb pillantott és tekintetét hosszú másodpercekig a célterületen tartotta.

- Szeretnélek kinyalni – öntötte végül szavakba. - Szeretném kinyalni a vonzó kis puncidat... és a legnagyobb orgazmusban részesíteni életedben, itt, a zuhany alatt.

Pamela teste már barátnője szavaitól is összerándult és a szemeiben csillogó vággyal egy széles mosollyal válaszolt.

- Tényleg?

Amikor Amy bólintott, Pamela tett egy lépést hátra és a csempézett falnak dőlt. Ahogy a vörös lány letérdelt, barátnője széttárta a combjait, teljesen feltárva ágyékát a gyönyörök forrása előtt.

Hangos nyögések törtek fel a torkából, ahogy Amy nyelve végigsiklott szeméremajkai között. A pultos lány bal kezét barátnője combjára helyezte, majd ujjai lassan a szőke lány fenekére siklottak, miközben nyelve gyors csapásokkal végezte munkáját. Pamela hátra vetette a fejét és lehunyt szemmel zihált, miközben kezeivel ismét melleit kezdte markolászni.

Egyre hangosabban zihált, ahogy Amy lassan belecsúsztatta egy ujját, ajkait pedig a csiklója köré fonta. Ez pedig csak fokozódott, amikor hamarosan az első ujjhoz csatlakozott egy második is. Alig akartam hinni a szememnek.

Mindkét lány eséllyel pályázhatott volna bármelyik modellügynökség kifutóira. Annyira gyönyörűek voltak, hogy attól már megfájdult a szívem. Szeretkezésük látványa pedig annyira letaglózott, hogy azt hittem, mindjárt lefordulok a székemről. Ez nem egy pornófilm volt a sok közül, amiket az elmúlt években néztem. Nem. Ez most igazi volt. Sőt, ami még annál is jobb, itt történt az én saját bejáratú kis szigetemen. A saját otthonomban. Hihetetlen.

Pamela hangosan felsikoltott a gyönyörtől és hevesen zihált, miközben a zuhanyból aláhulló víz végigcsorgott gyönyörű testén. Egyértelmű volt, hogy Amy nagyon is érti a dolgát. Végül pedig a vörös lány koncentrált figyelme a szőkeség csiklóján meghozta a gyümölcsét.

Amy arca még mindig a combjai közé simult, amikor Pamela teste megfeszült és rázkódni kezdett. A mohó kis nimfomániás, ahogy ő nevezte magát korábban, viszont egy pillanatra sem hagyta abba a kényeztetést a nyelvével, fellefetyelve a kicsorgó nedveket. Egy pillanatra se hagyta abba, míg Pamela teste végül el nem ernyedt. Ő pedig tisztára nem nyalta combjai közét.

Amikor végül felemelte a fejét, a marylandi szépség arcán széles mosoly ragyogott, ahogy, hálája jeléül, letérdelt barátnője mellé és érzékien megcsókolta őt. Kameráimon keresztül tökéletesen láthattam, ahogy a nyelveik egymáshoz simultak.

- Erre már annyira szükségem volt! - zihálta Pamela. - Nem is tudod, milyen régen elégített már ki valaki ennyire.

Amy szélesen elmosolyodott és egy gyors puszit adott barátnője szájára. - Számomra az öröm, drágám. Számomra az öröm.

Pamela kuncogni kezdett.

- Most már nincs is szükségünk semmi másra, csak egy pasira.

- Aha – bólintott Amy. - Hol járhat Jeremy, amikor szükségünk lenne rá? Vajon képes lenne kielégíteni mindkettőnk igényeit egyszerre?

- Ó, egek! - nyögtem fel. A szavaik hatására testem már nem bírta tovább és pillanatok alatt telepumpálta nedveimmel a gatyámat. Egész testem remegett a vágytól. El se hittem, hogy ez a pár szó elég volt hozzá, hogy teljesen eldurranjak. Persze a felforrósodott légkört figyelembe véve nem nagyon lehetett másra számítani.

Mély levegőket vettem, majd lassan feltápászkodtam a székemből. Nem szívesen hagytam ki egy érzéki pillanatot se, ami a kameráim előtt zajlott, de pontosan tudtam, hogy a berendezés minden másodpercet rögzít, én pedig bármikor visszanézhetem. Most pedig nagyobb szükségem volt egy mosdásra és hogy felkészüljek a ma esti party-ra.

Folytatása következik!

Heti ajánlat - Csókolóztál már valaha lánnyal?

Ehhez van még mit hozzáfűzni?

Az új lány

Gyönyörök szigete I. rész - Fizetett vakáció 4. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 3. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 3.

*********************************************************************

A lakrészem az előtértől jobbra helyezkedett el. Ez volt az én saját kis külön bejáratú mennyországom. A hatalmas franciaágyam felett a plafon tele volt optikai kábelekből készült csillagokkal, melyek éjszaka úgy ragyogtak, hogy könnyedén átverhettek bárki beavatatlant. Gyakran találkoztam már értetlenkedő kérdésekkel, hogy miért van egy nagy luk a hálószobám mennyezetén. A legkisebb unokaöcsém egyszer még azt is megkérdezte, egy meteor csapódott-e be a házba.

Azonban most nem foglalkoztam a szoba nyújtotta örömökkel, csak elsétáltam az ágy mellett, kitapintva azt a helyet a falon, ahol egy avatatlan szemek számára láthatatlan rejtekajtó nyílt. Be kellett ütnöm egy kódot a rejtett panelbe, mire az ajtó automatikusan feltárult. Odabent pedig megnyomtam egy gombot, mire az ajtó visszacsukódott.

Egy monitorokkal teli helyiség fogadott, melyek mindegyike az épület különböző pontjait mutatta. Kamerákat rejtettem el mindenhol a szigeten, ahol csak ember járhat, és mindegyiknek volt egy közvetítő monitora ebben a szobában. Szó szerint nem volt olyan megközelíthető terület, amit ne láttam volna be, leszámítva a házvezetőnő lakrészét. Emellett visszapörgethettem a felvételeket bármire, ami az elmúlt hat hétben történt a szigeten. A kamerák alapvetően nyugalomban várakoztak, de amikor a beépített mozgásérzékelő jelzett, azonnal életre keltek.

Természetesen hölgyvendégeim tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy minden lépésüket figyelni fogom, amikor elfogadták az ajánlatomat, még ha a pontos részleteket nem is kötöttem az orrukra. Mostantól pedig, mondanom se kell, a saját szobáikba elhelyezett kamerák felvételei lesznek előreláthatólag a kedvenceim.

Ezzel az alkalommal úgy döntöttem, hogy a kettes számú szobára irányítom a figyelmemet, amin Pamela és Amy osztozott.

Pamela a kör alakú asztal mellett ült, unottan lapozgatva egy divatmagazint, miközben Amy magyarázott valamiről. Kíváncsian a történésekre bekapcsoltam a mikrofont is. Remélhetőleg a Lindsay és az alkohol körüli vitájuk már véget ért.

- El se hiszem, hogy már hajnali három óta fenn vagyok! - panaszkodott Amy a karórájára pillantva. - Próbáltam aludni egy keveset a gépen Cincinnatiből Miamiba menet, de nem mentem sokra. Bármennyire is próbálkoztam, nem tudtam elaludni. Utálom a repülőutakat.

Pamela elfintorodott.

- Pontosan tudom, miről beszélsz. Mikor indultál Cincinnatiből?

- Reggel fél hatkor – válaszolta Amy. - Rohadt fél hatkor. És a reptér már ebben az istentelenül korai órában is tele volt. 8:10-kor értem Miamiba és fél órával később indult tovább a csatlakozásom. A csomagjaim miatti aggodalom is ébren tartott, de aztán végül minden jól alakult. Egész úton azon kattogott az agyam, hogy vajon jó gépre pakolták át a bőröndjeimet. Elég kényszeres tudok lenni, ha a cuccaimról van szó.

- Én a magam részéről végigaludtam az utat Baltimore-ból Miamiba – vont vállat Pamela. - 5:50 körül indultunk és 8:25-re érkeztünk meg. Persze a dologhoz az is hozzá tartozik, hogy ez volt a leghosszabb idő, amit alvással töltöttem már egy ideje. Hiszed vagy sem, indulás előtt hajnali négyig dolgoztam. Méghozzá délután öttől kezdve... Tizenegy órán keresztül.

- Sztriptíztáncos vagy, ugye? - kérdezett rá Amy, Pamela pedig bólintott. - Váó! Bizonyára nagyon ki vagy merülve. Még azzal a kis pihenővel is a gépen... Tizenegy óra folyamatos meló, aztán egy ekkora utazás igénybe veszi az embert. Én tuti nem élném túl. Feltételezem, ma éjjel úgy fogsz aludni, mint akit fejbe vertek... Én legalábbis így lennék vele.

- Utálok vasárnap éjszakánként dolgozni – húzta el a száját Pamela. - Otthon kellett volna maradnom. Vasárnaponként „Fizess egy öltáncot és kapsz egy ingyen éjszakát!”-nap szokott lenni. Kétszer annyit dolgoztam, mint általában, de sokkal kevesebbet kerestem. De még dolgozni akartam egy éjszakát, mielőtt elindulok. Szerettem volna elbúcsúzni a barátaimtól is. És ők is szerettek volna elköszönni.

- Szereted ezt csinálni? Szeretsz vetkőzni?

Pamela összepréselte az ajkait, majd megvonta a vállát.

- Ennek is megvannak a maga jó és rossz pillanatai. Jól keresek és szabadon összeállíthatom az időbeosztásomat. Már tizenegy éve dolgozom ebben a klubban, úgyhogy a lányok között is rangelső vagyok. Úgy szoktak hívni, hogy a klub anyatyúkja. - Vett egy mély levegőt és felsóhajtott. - Amikor 19 évesen elkezdtem ott dolgozni, persze álmomban se gondoltam volna, hogy még 30 évesen is ott leszek. Ez egy nagyon-nagyon hosszú menet volt. Mindent láttam... vagy legalábbis hallottam az évek alatt, ami csak megeshet egy ilyen helyen.

Candice Swanepoel alias Pamela

- Vannak terveid, ha majd abbahagyod ezt?

- Már egy ideje szeretnék beiratkozni az egyetemre és tanár lenni. Egész életemben szerettem gyerekekkel lenni. Viszont, attól tartok, az, hogy tizenegy évig dolgoztam egzotikus táncosként, mindig is kísérteni fog. Egy iskola se venne fel egy korábbi sztriptíztáncost... De így is úgy is szeretnék egy diplomát. Megígértem magamnak. És megígértem a nővéremnek és az egész családomnak is. Amint meglesz a diplomám, alakuljon bárhogy is utána az életem, örökre abba fogom hagyni a táncot.

- Én se jártam sose egyetemre – vallotta be Amy. - Jelenleg pedig Hooters-lányként¹ dolgozom. - Pamela elkerekedő szemeit látva elmosolyodott. - Igen... Már két éve dolgozom a Hootersnél pultosként és pincérnőként és nagyon szeretem. Jó meló és kellemes a hangulat. Szó szerint mindenkivel flörtölni szoktam, akivel csak találkozom, és ők is flörtölnek velem. Az üzletvezetés pedig még bátorít is benne. Benne van a munkaköri leírásunkban, hiszed vagy sem.

Pamela kedélyesen elvigyorodott.

- Meghiszem azt, hogy nagyon szexin festhetsz abban a szűk Hooters-trikóban és narancssárga sortban.

Amy is elmosolyodott, de nem válaszolt egyenesen.

- Tudod, szerintem a munkánk nagyon sokban hasonlít. Nagyon is hasonlít.

- Ó! Úgy gondolod? Az állandó flörtölésen kívül is?

- Neked is és nekem is emlékeznünk kell nevekre, arcokra és mindenkiről tudnunk kell, hogy mit szeret. Már a vendégeknél, úgy értem. Annyi törzsvendégem van, akik időről-időre bejönnek, hogy elsírják a problémáikat, amikor a pult mögött állok... randikról, házasságról, pénzről, mindenről! Ha meg tudom jegyezni az arcukat, a nevüket, és hogy mikor mit mondtak, felvehetem a beszélgetés fonalát ott, ahol a legutóbb abbahagytuk. Leesne az állad azoktól a borravalóktól, amit néhány vendég ott hagy nekem. Mindezt pedig azért, mert odafigyelek rájuk.

- Ó, igen – bólintott Pamela. - Én is emlékszem minden egyes emberre, akinek adtam egy öltáncot. Ha emlékszem rájuk és azt mondom, amikor betévednek, hogy „Ó, a múlt hónapban is itt voltál és háromszor is táncoltam neked”, attól különlegesnek érzik magukat. Mindenki szereti, ha emlékeznek rá. Ez pedig általában meglátszik a borravalóban is. Nagyon is sokat számít ez abban, amit csinálok. Nagy figyelmet fordítok rá. Soha nem felejtek el egy arcot sem. Ha megtenném, az pénzkiesést jelentene.

- Pontosan – értett egyet Amy. - Épp ezért mondom, hogy a munkánk nagyon hasonló. Minél jobb a memóriánk, annál többet keresünk. Már magam se tudom, mennyi borravalót kaptam csak azért, mert meghallgattam valakit, vagy együtt-érzően rá mosolyogtam. Az emberek szeretik kibeszélni a problémáikat. Ettől jobban érzik magukat. Én pedig szívesen leállok beszélgetni bármelyik vendéggel öt, akár tíz percre is. Még akkor is, ha az étterem dugig van.

- Szereted a munkádnak ezt a részét?

- Igen. Nagyon is. Nagyon közvetlen vagyok és szeretek beszélgetni bárkivel bármiről. Nem bánom, ha kiöntik nekem a szívüket. Szeretem az ilyen pillanatokat. Tényleg. Ilyenkor legalább adhatok tanácsokat – kuncogott. - Egy nap talán lehetne egy saját rovatom valamelyik újságnál. „Dr. Amy, a legjobb tanácsok forrása egész Cincinnatiben”.

- És mit gondolsz erről a helyről? - váltott témát Pamela.

- Ez a sziget egyszerűen gyönyörű! - lelkendezett Amy. - Alig várom, hogy felfedezhessem a rejtett zugait. Gondolod, hogy lesz rá lehetőségünk? Mit szólnál, ha megkérdeznénk ma a vacsoránál?

Pamela boldogan elmosolyodott.

- Persze. Jó ötletnek tűnik.

- Viszont most nagyon vágyok egy zuhanyra! - fintorodott el Amy. - Ez a hosszú repülőút... ölni tudnék most egy zuhanyért. Te mit gondolsz? Van néhány törölköző a fürdőben. Még néhány színes szövetet is láttam. Van ötleted, azok mire lehetnek?

- Felöltözni. Tudod, mint azok a bennszülött ruhák – nevetett Pamela. - Pereos-nak hívják őket.

Váó! - morfondíroztam magamban. - Ez a Pamela okos. Meglepett, hogy ilyen tájékozott, annak ellenére, hogy az egész életét Marylanden élte le. De nem is kellett volna, hogy meglepett legyek. Korábban már mesélt nekem erről egy videochat során. Elmondta, hogy olyan az agya, mint a szivacs. Minden információt magába szív, amit csak lehet. Egyértelműen nem az a tipikus egzotikus táncos volt, akit az ember elképzel.

- Mmm, fincsi! - vigyorgott Amy. - Szóval a helyiek pereos-t viselnek? Talán nekünk is azt kellene felvennünk, nem?

Pamela átlapozott még néhány oldalt a magazinban, mielőtt letette volna.

- Talán később majd igen. Előbb még azt kell kitalálnunk, hogy tudjuk magunkra tekerni.

- Ez az egész... a sziget, az ötlet, Jeremy, a többi lány... mind olyan, mint egy leányálom. El se hiszem, hogy tényleg itt vagyok. Úgy érzem, sose akarnék elmenni innen.

- Hogy érted? - vonta fel a szemöldökét Pamela.

- Erről álmodtam mindig is – magyarázta Amy. - Mindig is egy olyan helyen szerettem volna élni, mint Hawaii, vagy a Bahamák. Egy kis szigeten, amit pár óra alatt be lehet járni. Mindig is arról álmodoztam, milyen lehet egy több milliós villában lakni. A lányok pedig mind olyan gyönyörűek itt! És még ott van Jeremy is. Egyszerűen... olyan izgatott vagyok! Mintha egy álom vált volna valóra.

El kellett ismernem, hogy Amy-nek ez az oldala nagyon is megkapó volt. Annak ellenére, ahogy a múltkor arról beszélt, hogy akarja leitatni Lindsay-t, Amy nem tűnt egyáltalán hidegnek és számítónak. Sőt, kifejezetten szerethető egyéniség volt.

Viszont az előzetes profilom alapján is egyértelmű volt, hogy Amy hajlamos alapos hangulatváltozásokra, amiket váratlan helyzetek is könnyen kiválthatnak. Ez némi aggodalomra adott okot a későbbi események kapcsán.

- Ha már Jeremy-nél tartunk – nézett új barátjára Pamela -, van egyáltalán ötleted, hogy tudja bármelyikünk is elérni az ötszázezer dollárt? Úgy tudom, mindannyian százezret kapunk, egy valakit kivéve. Ő ötszázezret. Van ötleted, hogy lehet kiérdemelni a nagyobb összeget?

Amy felnevetett.

- Valószínűleg az kapja, aki a legszebb éjszakát szerzi neki – kacagott, nem is törődve Pamela meglepett arckifejezésével. Nyilván nem számított rá, hogy Amy ilyen egyértelműen utal majd a várhatókra.

- Mi az? - nézett rá a barátnője. - Ez az igazság. Az információk alapján egyértelmű, hogy ez a nyár egy nagy orgia lesz.

Összevontam a szemöldököm. Én a magam részéről nem szerettem így gondolni a várható eseményekre.

- Az ötszázezres fődíjat valószínűleg az a lány kapja majd, aki a legjobban táncol Jeremy farkán – folytatta Amy. - Mégis mi más magyarázat lenne?

Pamela megrázta a fejét és ő is felnevetett.

- Már megmondtam. Borzalmas vagy, Amy. - Aztán rövid hallgatás után hozzátette: - De valószínűleg igazad van.

- Nem... - motyogtam magamban. Egyáltalán nem erről volt szó.

- Nem lenne ellenemre az a félmillió – folytatta Amy. - Most azonban még csak annyit tudok, hogy szívesen megteszek bármit, amit Jeremy kér. Szó szerint bármit. Ha azt kéri, ugorjak, legfeljebb annyit kérdezek vissza, hogy milyen magasra. Ha azt mondja, szopjak, már térdelek is le rögtön. - Ezek a szavak azonnal megtették a hatásukat a testemre. - Remélem, én kapom majd meg a nagy pénzt.

- Ha én kapom meg az ötszáz rongyot... az nagyszerű lesz – mondta Pamela. - De ha nem, nagyon fogok örülni a százezernek is. Jó hasznát venném az iskolához és egy új kocsi is jól jönne.

Amy elfintorodott.

- Sztriptíztáncos vagy, kislány. Biztos összekalapoztál kétszázezret csak a múlt évben. Miért lenne szükséged erre egy új kocsihoz?

A másik lány hangosan felnevetett.

- A Pamelamobil túl sokat élt már át velem. Itt az ideje lecserélni. Nem mintha az a BMW nem lenne kiváló a maga módján, de most egy Lotus Elise-re vágyok. Szerintem nagyon szexi.

- Hmm. Én is örülnék egy új kocsinak – mondta Amy. - Jó lenne egy 2014 Chevrolet Camarót vezetni. Eddig azonban még csak nem is álmodhattam róla, hogy megengedhessem magamnak. De, visszatérve az eredeti témához, ha alkalom adódik rá, kérdezzük meg Jeremy-t, hogy mit kell tenni a nagy pénzért cserébe! Valószínűleg nem ad majd nekünk egyenes választ, de talán ki tudom húzni belőle. Tudod... Játszadozzunk kicsit!

Pamela megvonta a vállát.

- Jeremy nem olyan fajta fickónak tűnik, akit könnyű csőbe húzni. Persze tévedhetek is, de nem hinném.

- Én viszont a volt férjemet a hét minden napján képes voltam átverni. Egészen addig, amíg egyszer meg nem jött az esze.

- Te házas voltál?

- Igen – bólintott Amy. - Eddie-nek hívták és fekete volt. - Várt egy pillanatig, hogy hogyan reagál Pamela az elhangzottakra. Azonban nem kapott semmi értékelhető választ. A másik nő csak ült ott és várta, hogy ő folytassa.

- Csak három évig voltunk házasok – szólalt meg végül ismét Amy. - Az egész egy nagy hiba volt. Sosem szerettem őt eléggé.

- De akkor miért mentél hozzá? - vonta fel a szemöldökét Pamela. - Én... ha valaha is megházasodok, száz százalékig biztos akarok lenni, hogy szeretem a partneremet. Sosem házasodnék meg anélkül, hogy ezt érezném. És ugyanez lenne igaz Rá is. Nem adnám alább a biztos és megfellebbezhetetlen szerelemnél.

- Azért mentem hozzá, mert fantasztikus volt az ágyban – válaszolt Amy. - Tudod, mit mondanak. Ha egyszer már voltál egy feketével, sose akarsz majd mást.² De egy idő után már így is unalmassá vált a dolog.

- Én még sosem voltam fekete férfival – vont vállat Pamela, majd félresöpört pár kósza tincset az arcából. - Nem mintha bármi bajom lenne velük, félre ne érts! Ha egyszer majd megjelenik az igazi, és történetesen fekete lesz, egy pillanatig se fogok habozni, hogy akarom-e ezt a kapcsolatot.

Amy megrázta a fejét.

- Négy különböző pasival csaltam meg Eddie-t már a házasságunk első évében.

Pamela meglepetten felvonta a szemöldökét.

- Akkoriban egy pénzügyi cégnél dolgoztam egy irodaépületben. Mind a négyüket onnan ismertem - magyarázta Amy. - Az egyikük a főnököm volt.

- A fizetésemelés kicsikarásának legjobb módja, gondolom.

- Nem. Ez sosem a pénzről vagy ilyesmiről szólt. Csak szexről. Teljesen belehabarodtam. Meg kellett kapnom minden egyes nap. Belehaltam volna, ha nem érzem a farkát a számban vagy a puncimban minden egyes nap. Egyszerűen fenomenális volt. Amikor pedig a fenekembe dugta...

- Oké, oké. Értem – kacagott fel Pamela. Bizonyára neki is az járt a fejében, mint nekem. Amy egy igazi nimfomán vadmacska volt. Egyértelműen mindent megtett, hogy élvezhesse az életet. Amikor Pamela végül abbahagyta a nevetést, hozzátette: - És mit szólt a férjed, amikor rájött a... szenvedélyedre?

Amy elfintorodott.

- Páros lábban rúgott ki. A magam lábára kellett állnom. Szükségem volt extra munkára, úgyhogy a helyi szupermarketben éjszakáztam. Aztán Eddie pár hónap múlva visszafogadott. Onnantól kezdve majdnem egy évig hűséges is voltam hozzá.

- Egy évig?

- Igen. Aztán jött az a srác, akit egy moziban ismertem meg. Végül... nos... a kocsijában kötöttünk ki a parkolóház egy eldugott sarkában. De csak azután, hogy kivertem neki a film alatt. Aztán jött megint a főnököm. És a felesége.

- A felesége? - hördült fel Pamela.

- Mindketten sokkal idősebbek voltak nálam – fészkelődött Amy. - De volt néhány igencsak extrém szokásuk, amik felizgattak. A számát se tudom, hányszor hancúroztunk hármasban. Általában azt hazudtam Eddie-nek, hogy a szüleimet megyek meglátogatni, csak hogy egy pár órát együtt tölthessek Jackkel és Kimmel. Olyan... olyan dolgokat csináltunk együtt, amikről korábban azt se tudtam, lehetségesek. Annyi mindent tanultam tőlük...! Annyi mindent!

- És mi történt, amikor Eddie erre is rájött.

- Ismét kirúgott, aztán beadta a válókeresetet – morgott Amy. - Én pedig visszamentem a szupermarketbe. Felmondtam korábban, amikor Eddie visszafogadott. Aztán a főnököm bajba került a saját főnökénél és kirúgták. Engem is menesztettek a pénzügyi részlegtől. Azt hiszem, a cég minden nyomot el akart tüntetni, megelőzve egy szexuális botrányt vagy ilyesmi. Az üzlet érdekében. Akkor kerültem a Hooters-hez. Az ottani főnökömnek még kifejezetten tetszett is, hogy a nimfomániám miatt rúgtak ki. Miután pedig annyit dolgozhattam, amennyit szerettem volna és jó borravalókat is kaptam, otthagyhattam a szupermarketet. Most se élek luxusban, de jól megvagyok. Keményen dolgozok és igyekszem nagyon kedves lenni a vendégeimhez. A borravaló meg csak nő.

- És az új főnököd a Hooters-nél nem akarta kihasználni a helyzetedet, ha már egyszer tudott a korábbi kihágásaidról? Csak bemégy az irodájába, felfektet az asztalára és eltöltötök egy kellemes öt-tíz percet, vagy ilyesmi?

- Meglepő, de nem. Úgy tűnik, boldog házasságban él és nem számít neki más, csak a felesége. Hidd el, már próbálkoztam.

Pamela elfintorodott.

- Na és Jack és Kim? Gondolom nagyon élvezték a kikötözősdit. Nekem is van egy hozzád hasonló barátom.

Amy bólintott.

- Én mindenképp jól éreztem magam. Akkor is, ha én parancsoltam és akkor is, ha én voltam az alárendelt. - Felsóhajtott és megrázta a fejét. - Amikor megcsaltam Eddie-t, még sokkal fiatalabb voltam. Más ember voltam még. Az... nem szabadott volna, hogy megtörténjen.

- Megbántad, ahogy alakultak a dolgok?

Amy vett egy mély levegőt.

- Ha most visszatekintek rá, bűntudatom van, amiért hazudtam neki és olyan hosszú időn keresztül megcsaltam. De, az igazat megvallva, egyáltalán hozzámennem se kellett volna soha. Az volt a legnagyobb hiba. Nem szerettem őt eléggé. És nem álltam készen arra sem, hogy megállapodjak valaki mellett.. - Ismét felsóhajtott. - Na és veled mi a helyzet, Pam? Te voltál valaha házas? Vagy legalábbis álltál közel hozzá?

- Pamela – javította ki a másik. - Kérlek... csak Pamela, nem Pam... És nem. Mindkét kérdésre.

- És szeretnél valaha is megházasodni?

A másik lány lassan bólintott.

- Ó, igen. Csak még meg kell találnom hozzá a megfelelő férfit. Ha egyszer majd megházasodok, onnan már nem lesz visszaút. Az örökké fog tartani. Higgy nekem!

- Elég nehéz lehet kapcsolatot építeni a te munkáddal – tapogatózott Amy. Nem akart beletenyerelni semmibe.

- Mert sztriptíztáncos vagyok? - nevetett fel Pamela. - Meglehet. Ez lehet az oka annak is, hogy már nyolc hónapja nem randiztam. Nehéz megbíznom a pasikban azok után, amit minden egyes éjszaka végig kell csinálnom. Többnyire csak az alpáribb fajtával találkozom. Az évek során ez eléggé megviselt. Őszintén, nagyon nehéz ezek után megbízni bármilyen férfiban is. Szomorú, hogy ezt teszi az emberrel a munka.

- Én sosem gondoltam rá, hogy sztriptíztáncos legyek – vallotta be Amy. - De fogadok, ha az lennék, azok közé tartoznék, akik még élvezik is. És jó is lennék benne. Vagy legalábbis... azt hiszem, jó lennék benne.

- Még nem késő elkezdeni – mosolygott Pamela. - Ugyanannyi idősek vagyunk és nekem is felível még a karrierem. - Egy pillanatra elhallgatott, majd óvatosan megkérdezte: - Na és Jack és Kim? Találkozgattok még?

Amy összepréselte az ajkait és szemmel láthatóan igyekezett visszafojtani a könnyeit.

- Kim végül kezdett féltékeny lenni, azt hiszem. Jack nagyon sok időt töltött velem. Úgy értem, minden reggel ott térdeltem az asztala alatt, épp csak hogy beért az irodába, Az egész ebédszüneteimet vele töltöttem. Kim egyszer a fejemhez vágta, hogy csak egy játékszer vagyok nekik és lejárt a szavatossági időm. Elhajtott és soha nem mehettem vissza. Ez közvetlenül az után volt, hogy elvesztettük az állásunkat. Próbáltam még beszélni Jackkel, de azt mondta, nem szeretné kockára tenni a házasságát egyetlen punciért, amiről pontosan tudja, hogy úgyis megcsalná.

Pamela hátra hőkölt.

- Ez... durva volt.

- Az – motyogta Amy. - Az egész az volt. Sosem csaltam volna meg őt. Sosem kötődtem még senkihez annyira, mint hozzá. A legdurvább pedig, hogy ő most már hatvannyolc, én pedig harminc vagyok.

- Én is randiztam egyszer egy ötvennégy éves pasival, amikor még csak tizenkilenc voltam – válaszolta Pamela. - Bár nem tartott sokáig.

- Az idősebb férfiak a legcsodásabb szeretők – mosolyodott el Amy. - Tizenhét éves koromban volt egy ötvenöt éves pasim.

Folytatása következik!

1Hooters: Nemzetközi gyorsétteremlánc, mely sült csirkeszárnyáról, hamburgereiről, csapolt söréről és pincérnőiről, a narancssárga sortot és fehér trikót viselő Hooters-lányokról híres. Budapesten is van éttermük.

2Once you go black, you never go back: Szó szerinti fordításban, „Ha egyszer feketére váltasz, sosem akarsz vissza (váltani).” és a black (fekete) és back (vissza) szavak hasonlóságával is játszik.