Lakodalom van a panzióban 13. fejezet - Lakodalom van a...

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Lakodalom van a panzióban 1. fejezet - Esküvői dekoráció
Közvetlen előzmény: Lakodalom van a panzióban 12. fejezet - Az esküvő

*****************************************************************

Sűrű volt a busz belseje. A zajok és dallamok úgy keveredtek a női virágillatokkal és a bőven locsolt arcszeszekével, hogy együttesen egy áthatolhatatlan masszát képeztek.

Valakit a harsány nótázás sem elégített ki, a rövid út alatt megpróbálkozott egy csárdással. A legelső kanyarnál két lány ölébe huppant egyszerre, s a hosszú combok útvesztőjéből nem is nagyon igyekezett kikászálódni.

– Ezt autóban nehezebb lenne… – jegyezte meg Gabriella asszony, majd hozzáfűzte: – A táncolásra értettem.

Sándor egy pillanatra sem figyelt rá, inkább azon drukkolt, hogy a két lány ölében hánykolódó rokon ügyetlenségében, szerencsésen letépjen egy-két ruhadarabot.

Zsófi, Betti, Gábor és Dávid is a lakodalmi buszon utaztak, egymásmellé igyekeztek felszálláskor, és lelkesen végigsugdolózták az utat.

Edina néhány üléssel hátrébb talált helyet, és gyakori grimaszokkal jelezte nemtetszését, amikor a mellette ülő, jó ötvenes férfi széles gesztikulálás közepette minduntalan a melléhez ért. Nem volt oka jókedvre, mert Gábor rájöhetett valamire, és ahelyett, hogy féltékenykedne, vagy sündörögne körülötte, új barátokat talált magának.

Liza, a menyasszony húga valamelyik személyautóban ült – parancsszóra –, de szinte hallotta újdonsült barátai beszélgetését, vagy legalábbis sejtette, miről lehet szó: – „Biztos a szökést tervezgetik, már a leves után le fognak lépni, hogy a szobában…” – gondolta. Ahányszor megpróbálta elképzelni, mit fognak a panzió szobájában csinálni, újra és újra elöntötte az irigység.

*

Egymásután pattantak fel az ajtók és kászálódtak ki a vendégek, s mint valami oázist a tikkadt sivatagi vándorok, úgy rohanták meg a bárpultot.

Angéla, a pincérnő megpróbálta az asztalokhoz terelgetni a sokadalmat, ám türelmetlenül megvonta a vállát saját, hasztalan erőlködésén, és inkább beállt a pultoslánynak segíteni, és sebesen koppantak-csúsztak a poharak a fényes felületen.

Dávid a tülekedés közepén titokban megfogta Zsófi kezét, és amikor egy mosolyt kapott válaszként, kihúzta a lányt a tömegből és a mosdó felé irányította.

– Mért nem megyünk fel? – kérdezte, vagy inkább mutatta Zsófi.

– Nincs kulcs…

A mosdó rossz ötletnek bizonyult; a vendégek egymásnak adták a kilincset, oda nem lehet észrevétlenül beosonni. 

– Raktár? – néztek egymásra.

Hangtalanul nyitni akarták, de zárva volt.

– Mégiscsak a szoba… Gyere!

A tömeg közben áthelyezte a székhelyét a recepciós pulthoz, mindenki szükségesnek érzett legalább egy pillantást a tükörbe és egy sminkigazítást, ehhez meg kellett kaparintani egy szobakulcsot. Dávid a nyakát nyújtogatta:

– Nincs már itt, elvitték.

– Mégis a mosdó!

Sietve tették még a néhány métert, ahogy illik is, amikor valakinek sürgős dolga akad arrafelé. Az övék igazán sürgős lett volna.
Női oldal. Az utolsó vendég éppen távozóban, Zsófi nagy lendülettel mutatta: gyere! Az ajtón belül csókolózni kezdtek, és Dávid bátran megmarkolta a lány fenekét. Zsófi tenyere végigcsúszott a srác mellkasán, hasán, majd megállás nélkül besiklott a nadrágba…Neszezést hallottak az egyik fülke felől, zavartan szétrebbentek.

A lány hosszú, határozott léptekkel az ajtóhoz lépett és bekopogott.

– Mindjárt végzünk… – válaszolt belülről egy jólismert hang.

– Betti! – szaladt ki Dávid száján. – Kivel…? Mit…?

A következő pillanatban nővére kidugta a fejét, majd előlépett, sarkában Gáborral.

– Hát ti? – bámult egymásra a két testvér.

– Amit ti…

– Mi csak smároltunk…– Ennek némiképp ellentmondott Gábor ruházata, aki igyekezett beleférni a nadrágjába, és feltűnés nélkül gombolkozni.

– Mi is csak… – Dávid érezte, hogy nővére tekintete nem véletlenül mered a dereka alá, ezért hadarva folytatta: – MI is csak smároltunk volna, a meg nem zavartok ebben.

Mind a négyen felnevettek.

– Most mit csináljunk?

– Nem lehet ezt belülről bezárni valahogy? – tanakodott az ajtó felé nézve Gábor.

– Itt gondolod… négyesben? – húzta el a száját Betti.

– Bemegyünk a fülkékbe…

– És ha jön valaki? Csak két fülke van!

– Majd szólunk, hogy várjon, mert mindjárt végzünk… Mit is mondtál az előbb? „Mindjárt végzünk?” – kacagott Zsófi.

– Mit mondhattam volna? Hogy még be se kaptam? – Mire kimondta, elszégyellte magát, és az öccsére pislogott.

A beszélgetésnek két idősebb nő vetett véget, akik sietősen beléptek és meglepődve tapasztalták, hogy a pisilős kislánnyal jelölt mosdót négyen birtokolják, s közülük csak ketten nőneműek.

*

Edina addig-addig helyezkedett a bejáratnál, míg mindenkit elnyelt a panzió épülete. Tétován elindult a fal mellett a faházak felé, majd 8-10 lépés után visszafordult. Akár a panzió őrszeme, többször megtette ugyanezt az utat, ám senki sem akart illetéktelenül be- vagy kilépni, és – ami ennél nagyobb baj – senki sem kísérelte meg az őr elrablását, vagy legalább a megtámadását. A lány már egy icipici, gyors támadással is beérte volna, ehelyett bentről egyre erősödő zsivaj szűrődött ki, és tartani lehetett attól, hogy előbb-utóbb valakinek feltűnik a hiánya.

Úgy gondolta, belefér még egy gyors levegőzés, és futva hagyta el a panzió bejáratát.

A faházak között semmi nesz, mintha mind lakatlan lenne. – „Jó lenne tudni, elment-e már a kiskurva!” – Hogy a pasik itt töltik az éjszakát, abban biztos volt, hiszen a csomagjaik erre utaltak. – „Elment már?” – Keserűen gondolt az „elment” ige szexuális jelentésére, hiszen egy prostituált nem feltétlenül utazik a csúcsokig, és az a csaj mégis kitúrta őt.

Mintha csak Edina kérdésére akarna válaszolni, „a kiskurva” kitárta az ajtót, az égre nézett. Egyetlen pillantása végigfutott az ott ólálkodó lányon is – akibe mintha villám csapott volna –, de tompa tekintete nem ismerte fel, és nem tartotta potenciális ügyfélnek, az ajtót úgy hagyva visszatért a házikó belsejébe.

Edina fortyogva ment vissza a lakodalom színhelyére, belépett a harsány vidámságba.

*

Még el sem kezdődött a vacsora feltálalása, Sándor örömmel figyelt fel egy lábra, amely az asztal alá lazán benyúló bokájához törleszkedik. A szemben ülő két hölgy akármelyikétől származhat az ismétlődő mozdulat, ezért a férfi mindkettőjükre rámosolygott.

Gabriella asszony pillái verdestek a boldogságtól: a pasik többsége szakértő szemmel méregette, és soha ennyi sóvár tekintettel nem találkozott még, mint az elmúlt percekben.

Liza, a menyasszony húga megállt Betti és Zsófi mögött, és közel hajolva – mint aki a kedves vendégeket üdvözli –, mosolyogva súgta:

– Hol voltatok?

– Ahol te is – válaszolt Zsófi ártatlanul.

– És amikor nem láttalak titeket?

– Ja, azt kérdezed?

– Mondd már!

– A vécében…

– Kik?

– Csak te hiányoztál.

– És mi volt?

– Nénikék megzavartak bennünket.

– Miért a vécében?

– Nem találtuk a kulcsot.

– Nálam van. Felmenjünk később?

– Naná!

– Nem beszélgetni gondoltam.

– Játszani?

– Aha. Nevezzük úgy! Ha elkezdenek táncolni, lelépünk… Én megyek elsőnek, majd egyenként szökjetek! – A lányok vállára tette a kezét, és hangosan folytatta: – Remélem, jól érzitek majd magatokat!

– Abban nem lesz hiány – felelte Zsófi.

Liza elégedetten továbbállt, és alibiből még néhány vendéggel váltott pár szót.

A leves elfogyasztása után a megrögzött dohányosok felálltak, hogy még a pörkölt előtt elszívjanak egy cigit a panzió épületén kívül. Velük tartott Sándor is, bízva benne, hogy majd valamelyik nő is elindul, éppen az, aki az asztal alatt ismerkedett.

Lánya, Edina is felkerekedett, és a füstölő vendégektől eltávolodva szórakozottan sétálgatott. Vonzotta az egyik faház. Látta, hogy az apja élénk beszélgetésbe elegyedik egy festett-szőke nővel, ugyanakkor észrevette „a kiskurvát”, amint beszáll egy ott várakozó autóba, a sofőr mellé. – „Szabad a pálya!” – gondolta, és egy cseppet sem aggodalmaskodott amiatt, hogy a két férfi esetleg ma már nem képes további erőfeszítésekre. Bízott a saját tehetségében.

Éppen visszafordult, és azt latolgatta, hogy mikor lesz alkalma hosszabb időre eltűnni, amikor szembetalálta magát az egyik távoli rokonnal.

– Utánad indultam… – lihegte a férfi. – Együtt élvezetesebb a séta.

– Majd később megdumáljuk – válaszolta Edina, és besietett az étterembe.

– Te mit szeretnél? – kérdezte Zsófi.

Betti gondolkozás nélkül vágta rá:

– Olyat, mint délután. És te?

– Nekem is megfelel egy kis petting, de azt sem bánnám, ha azért lenne belül is némi mozgolódás és magömlés…

– Pszt!

– Ne izgulj, mindenki el van foglalva saját magával!

– Az öcsémmel csinálod?

– Ha megengeded.

*

A vacsora után megkezdődött az igazi lakodalom, többen középre perdültek, és meg sem álltak hajnalig. Mások jelentőségteljesen egymásra néztek, és egyenként elindultak. Kik az emeleti szobák felé, ki pedig a faházakhoz.

Vége

Lakodalom van a panzióban 12. fejezet - Az esküvő

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Lakodalom van a panzióban 1. fejezet - Esküvői dekoráció

Közvetlen előzmény: Lakodalom van a panzióban 11. fejezet - Ki kell használni az egy órát

*****************************************************************

Edina beállt a zuhany alá és szélesen eresztette magára a vizet, mintha hosszú út porát kellene lemosni. Félflakonnyi tusfürdőt öntött a markába, bedörzsölt minden négyzetcentimétert, majd bokáig habban tocsogva leöblítette. Vörösre dörzsölte a bőrét, aztán meztelenül keresztbefeküdt az ágyon.

„Szívás lenne, ha azok is a lakodalomhoz tartoznának” – gondolta, Persze tudta, hogy nem így van, mégis beleborzongott. Mindeddig azt hitte, hogy jól ismeri a férfiakat, s ez a mai délutánon, egy faházban megváltozott. – „Csődöt mondott a tudomány!”

Mert a pasik mindegyike „baszógép”, és ha csak tehetik, mert van hova dugni, meg sikerül is – mert az is fontos szempont –, akkor megdugnak minden nőt. Meg bizony! És nem állnak meg a cél előtt, hogy aztán mégis egy másikat dugjanak meg, amikor egymásután mindkettőt meg lehetett volna…

Megint a Tescós eset jutott eszébe, amikor a barátnőjével óvszert loptak… Nem szándékosan, azaz igen, de mégsem… Majdnem akkora égés volt, mint ezzel a két pasival.

Délután kezdődött, amikor a barátnőjével sikeresen felhúzták egymást, tocsogtak a nedvességtől, és eldöntötték, hogy hamar szereznek néhány hapsit, akikkel megdugatják magukat. Még mindketten elég tapasztalatlanuk voltak – alig túl néhány kapkodó akción –, ezért nem nagyon tudták, hol és hogyan fogjanak a kivitelezéshez.

– Lemegyünk a partra! – támadt az ötlet, mert a zárt udvarban hiába meztelenkednek, és hiába cukkolják egymást, abból még nem lesz semmi.

– Azok csak bámulnak, úgyse mernek megbaszni!

– És ha elhívjuk őket sétálni? Felmegyünk a zátony felé, mindenki ott csinálja…

– Tudom, én is ott voltam.

– Kettőt elhívunk, másik kettőre meg rámosolygunk vagy rákacsintunk, és majd utánunk jönnek.

– Kukkolni, messziről – legyintett Edina.

– Akkor már majd odahívjuk.

Ebben megegyeztek, és a technikai lebonyolítás érdekében kitűzték a közelebbi célt:

– Venni kell gumit, mert ezeknél biztos nincs!

Nem vallották be még egymásnak se, hogy eddig is tisztában voltak a védekezés fontosságával, ám készlet híján óvszer nélkül is belementek a kalandokba, abba a néhányba.

Gondosan felöltöztek, s alig 20 perc múlva már a hipermarket polcait nézegették. Vettek egy-egy bikini alsót is – felülre nem terveztek semmit, mert azon a partszakaszon megszokott, hogy a lányok monokiniben villognak a pasik előtt –, aztán két doboz óvszert is a kocsiba tettek.

– Elég lesz?

– Kétszer lehet ugyanazzal…?

– Átadni egymásnak? Egyik lehúzza, másik föl?

– Nem arra gondoltam, hanem nem húzza le, és kétszer is…

– Ezt nem tudom…

A pénztárnál éppen egy ismerősük állt be mögéjük, ezért Edina először a dobozkákat letakarta a bikinikkel, majd – bűvésznek is dicsőségére váló mozdulattal – a két doboz óvszert a markába rejtette. Így léptek túl a kasszán: csak a fürdő-bugyikat fizették ki. Végigvihogták a fél áruházat, egészen a kijáratig, amikor az érzékelő-kapu őrült csipogásba kezdett.

– Egy pillanat, lányok! – sietett oda a biztonsági őr. – Megnézhetem a blokkot?

Edina fülig pirulva nyúlt a bermuda-nadrágja zsebébe, és előhúzta a két dobozkát, de az egyenruhás férfi közben egy pillantást vetett a blokkra és a bikinikre, és megállapította, hogy az egyiken rajta felejtették a „csipogót”.

– Minden rendben, nyugodtan átmehetnek – mondta, és valamit elkezdett a mikrofonjába magyarázni.

A lányok remegő lábakkal hagyták el az áruházat, és azóta se emlegetik a történteket, de mindkettőjüknek elő- előbukkan, amikor kínos helyzetbe kerül.

*

– Próbáljunk meg egymásmellé ülni a vacsoránál, és szökjünk meg, amint csak lehet! – lázította a többieket Liza.

Még kipirult arccal, bátortalanul, egymásra pislogva öltözködtek. Frissek voltak az élmények,el sem hitték volna, ha nem látják ugyanazokat a jeleket a többi égő-arcún.

– Azt hiszem, ha most játszanánk ugyanazt a kérdezős játékot, bátrabbak lennénk – vélte Betti.

– Ezt teszi a közös élmény… – válaszolt Gábor.

– Gyerekek, ezentúl tegezhettek! – rikkantott Zsófi. – Láttatok elélvezni, nincs is már semmi titkom előttetek. Olyanok vagyunk, mint a testvérek.

– Szerinted is, nővérkém? – fordult Dávid Betti felé.

– Ha ezt el merészeled mondani valakinek…! – fenyegette meg a nővére.

– Veletek más a helyzet, mert annyi közös titkotok lehet… – Zsófi már elkészült, és az asztalról lógatta a lábát. – Kár, hogy nekem nincs egy öcsém!

– Neked adom, viheted!

Liza is közbeszólt:

– Én is akarooom!

– Te is viheted… Nem mindig olyan ám, mint veletek volt az előbb!

– Ezt valahogy gondoltam, testvérnek más! – kacagott Liza. – Ti biztos nem pettingeltek ilyen bomba-jót!

– Az hogy volt, amikor megnézted, ahogy kirázza magának? Mondom én, hogy előnyben vagytok mindenkivel szemben… – Zsófi lóbálta a lábát, és a gyűrött ágyat nézte nosztalgiával.

– Te ezt elmesélted? Nem bírod tartani a szád? – Dávid megfogta Betti karját.

– Na és? Különben is csak ennyit mondtam el, amit most Zsófitól hallottál.

– Mesélje már el valaki! – kérte Liza.

– Nem volt az akkora sztori, mint ahogy a nővérkém beállítja. Csak neki volt nagy dolog… – morgott Dávid, és elindult az ajtó felé.

Zsófi a fiú elé lépett:

– Innen nem mész sehová, és senki sem megy sehová, míg el nem mesélitek – jelentette ki, és olyan közel állt, hogy majdnem összeért az orruk.

Betti felnevetett:

– Ti most smároltok? Eszkimó-puszi?

– Voltunk már ennél közelebb is… – válaszolt Zsófi elnyújtott, mély hangon. – És te? Milyen messziről láttad, ahogy kirázza?

Dávid nővére a padlót nézve próbálta megbecsülni a távolságot:

– Három méterről.

Öccse egy óvatos bólintással és pislogással jelezte: „szerintem is.”

– Indulni kellene már… – kockáztatta meg Liza, ám ő se mozdult.

– Na, jó – sóhajtott Betti. – Hallottam, hogy Dávid kimegy a fürdőszobába, minden ajtót olyan hangosan nyit-csuk, ahogy csak ő tudja. Beosontam hozzá, a szobájába, én persze hangtalanul, ugyanis valamit meg akartam nézni a laptopján… mert ilyenkor mindig belépve marad. De nem fürdött, hanem fél perc múlva ugyanolyan zajjal csörtetett vissza! Filmekben is úgy csinálják: beálltam a szekrény és a fal közé, ahol a függöny is majdnem földig ér, és úgy terveztem, hogy észrevesz és megijed, vagy jót nevetünk, és eszébe sem jut megkérdezni, mit keresek a szobájában, de az is lehet, hogy addigra kitalálok valami ésszerű okot. De nem fedezett fel, járkált…

– Meztelenül? – Kérdezte Zsófi, aki még mindig egyetlen centire tartózkodott a történet főhősétől. – Abból gondolván, hogy fürödni készült…

– Nem, volt rajta valami kockás alsó, azon keresztül markolászta magát. Aztán hirtelen ledobta az alsót, hanyatt vágódott az ágyon, és elkezdte csinálni… magának.

– Hogy csinálta? – kíváncsiskodott Liza.

– Hát, ahogy kell. Húzogatta.

– Megmutatod most is? – lehelte Zsófi Dávidnak.

– Most ne húzogassuk már az időt! – kérte Liza. – Még lekéssük az esküvőt. Majd utána megmutatja, engem is érdekel.

– Húzogatta – folytatta Betti –, egyszer felgyorsult és a hasára ment. Felfogta a markával, hogy ne folyjon le, és indult a fürdőszobába…

– És ekkor láttalak meg a tükörből… – nevetett Dávid –, hogy az én nővérkém ott áll a sarokban, félig a függöny, félig a szekrény takarásában. Furcsán tartotta maga előtt a kezét, nagyon beleélhette magát a dologba.

– Te is magadhoz nyúltál? – kérdezte a másik fiú Bettitől.

– Nem vallotta be, szerintem: de! – felelte Dávid a nővére helyett.

– Mit vallanék már be rajta? – csattant fel Betti. – Na és, ha igen? De nem azért, mintha tetszettél volna, csak maga a látvány… Értitek ezt? Bárki kiváltotta volna belőlem.

– Nagyon megértjük – válaszolta Zsófi.

– Akinek van még bevallanivalója, az tartalékolja éjjelre! – vezényelt Liza. – Indulnunk muszáj!

*

A hivatalos esküvői ceremónia hosszú és száraz volt, a testes nő – mellén keresztben szalaggal, mint egy szépségverseny vigaszdíjasa – hadarva beszélt. Liza, Betti, Zsófi, Gábor és Dávid többször egymásra mosolyogtak, és ezt a vidámságot a vendégek betudták az anyakönyvvezető sutaságának. Egyedül Edina érzett valamit a levegőben, amikor elkapta a pillantásokat, túl sok cinkosságot fedezett fel bennük.

A templomi szertartás szép és meghitt volt. Liza elmorzsolt egy könnycseppet, Betti a menyasszony helyébe képzelte magát, Zsófi pedig egyenesen a vőlegény ágyába.

Folytatása következik!

Lakodalom van a panzióban 11. fejezet - Ki kell használni az egy órát

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Lakodalom van a panzióban 1. fejezet - Esküvői dekoráció
Közvetlen előzmény: Lakodalom van a panzióban 10. fejezet - Egyszer mindenkinek jó lesz

*****************************************************************

Liza a nővére körül sürgölődött, hozzáért, rámosolygott.

– Kérsz még ásványvizet? – kérdezte.

– Le akarsz itatni? – nevetett a menyasszony. – Nem nagyon ihatok, mert ebben a ruhában még pisilni is bonyolult, a nyakamba kell felfognom az egészet.

– Majd én segítek – ajánlkozott Liza.

– Indulás előtt majd megpróbáljuk, de nem lesz egyszerű. Különben meg köszönöm az eddigi segítséget is.

– Lehet, hogy megázunk! – A lányok anyja dugta be a fejét az ajtón. – Olyan felhők közelednek, hogy csak na!

– Előbb kellene indulni?

– Az se jó, mert minek várakoznánk a templom előtt több mint egy órát?

A kérdést a hirtelen kerekedett zápor döntötte el. Mindenki behúzódott a panzióba, lehajtottak még egy szíverősítőt, és kifelé tekingetve reménykedtek, hogy hamar elvonul a levegőt felfrissítő áldás.

*

Edina leforrázva állt. Mert létezik hidegvízzel leforrázás is, sőt: víz nélkül is.

Vele már nem törődött senki, mióta kiderült, hogy nem ő az a telefonon rendelhető prosti, akit a két pasi megigényelt. Az egyik férfi – az idősebbik – néha rá-rápislogott, mintha csak azt kérdezné, hogy beszáll-e az összetolt ágyon zajló akcióba, mégsem szólalt meg.

A vékony lány a hátonfekvő férfiak között térdelt, és egyszerre húzta le a falloszok bőrét úgy kétharmadig, majd visszabújtatta a csupasz húst. Ezt a mozdulatot ismételgette szakszerűen, majd hol az egyikhez, hol a másikhoz hajolt oda, és körbenyalogatta a meredező szerszámokat.

Edina vontatottan öltözött, már rég magára kaphatta volna a ruháját, és ajtón kívül lehetne, távol ettől az őrültségtől, de nem sietett. Elvetette a legelső gondolatát, hogy felmarkolja a ruháit és kiszalad a faházból… –„Baromság! Miért menekülnék?” – Inkább szemlélte, nyugalmat erőltetve magára, a profi leányzó ténykedését.

Közben eszébe jutott, hogy azóta dugig lehet a parkoló, még szerencse, hogy nem rohant ki a házikóból. Fordítva vette fel a melltartót, bekapcsolta, aztán helyére forgatta, beleigazgatva a dús kebleket. Nem sietett, de maradása sem volt, olyan érzések kavarogtak benne, mint aki óvszert lopott a hipermarketből és lebukott.

A vékonytestű prosti keresztbefordult, élénken szopta Sándort, vörösben játszó, hosszú haja beterítette az idősebb férfi derekát. A fiatalabb pasi felé úgy tartotta oda a fenekét, hogy az kényelmesen elérje, markolássza, benyomhassa az ujját, közben – mintha csak az egyetlen melltartóban álldogáló Edinát szeretné bosszantani – elhúzta az arcából a haját, láthatóvá téve a hangos cuppogást…

Edina felhúzta a bugyiját, eligazgatta mindenütt. – „Négy kotonnal készült a kurva… hm… akkor eltart egy ideig.” – Leginkább az zavarta, hogy a két férfi a prostit választotta, pedig annak még fizetniük is kell – de ezt még magának is nehezen vallotta be.

A fiatalabb férfi –a kollégájánál kétszer nagyobb fallosszal – ütögette a lány fenekét, s mikor a prosti szétcsúsztatta térdeit, a punci felett nyomogatta. Edina csodálkozva látta, hogy a rés a pasi minden érintése nyomán tovább tágul, a vékony testhez képest a karikát rajzoló ujjnyi bejárat aránytalanul nagynak tűnt. – „Nekem is ekkora lehet? – ámult el, mert a puncikhoz nem értett, még a sajátját se volt ideje tanulmányozni. – Fel kell venni és visszanézni! – határozta el. – Ezzel a Dávid gyerekkel lefotóztatom, vagy Gáborral, vagy mind a kettővel.” – Kezdett felvidulni.

Egyik pillanatról a másikra sötétség borult a faházra. A vékony prosti felült, hunyorogva tekingetett, ám addig se eresztette el a két farkat, inkább egyszerre nyúlt alájuk, majd szinkronban húzogatta azokat.

Edina látta az ablakon át, hogy szél támadt, és talán már az első kövér cseppek is megjelentek. Magára rántotta a ruháját – nem akart a férfiak házikójában rekedni –, és szapora léptekkel elhagyta az épületet, meg sem állt az étterem kellős közepéig.

*

Liza futva tette meg azt a néhány lépést, amely elválasztotta a barátaitól, mert azok már nagyon várhatják. Nekitámaszkodott az ajtónak és bekopogott.

– Megjöttem – szólt sürgetően.

Gábor tárta szélesre az ajtót, zavaros szemekkel nézett a jövevényre, aztán ott is hagyta, visszafeküdt az ágyra. Egy szál, lecsúszni készülő alsónadrágját elöl a kitüremkedő fallosza tartotta, hátul érthetetlen módon semmi. Lehuppant Betti mellé – aki széttett lábbal feküdt –, és folytatta a félbe maradt foglalatosságot: ujjai ismét a bugyi rajzolatán siklottak le-fel. Betti keze is felemelkedett, a fiú félúton lévő alsónadrágjából kikandikáló szőrt simogatta, közvetlenül a meredező fallosz szomszédságában, hozzá- hozzáérve ahhoz.

Mellettük, a Zsófi-Dávid párosból a lány hason feküdt, melltartója félredobva, bugyija lehúzva a félgömbök alá, s az oldala mellett kinyújtott kezében a fiú farkát szorongatta. Dávid eközben erőteljesen masszírozta a csupasz popsit, minden második mozdulatánál széthúzva egy kicsit, és bekukkantva a combok közé.

– Ti aztán szépen megvártatok! – háborgott Liza. – Most akartam közölni, hogy van még egy óránk, ki lehetne használni…

Senki sem válaszolt, csak a kezek dolgoztak némán, szorgosan.

– Addigra eláll az eső is… – folytatta.

– Milyen eső? – kérdezte Dávid, és egy ujjával benyúlt Zsófi lába közé. A lány erre megfordult, feltárva meztelen melleit, s egyetlen mozdulattal lerúgta a bugyiját, felhúzta és széttette a lábát, közben újra a falloszért nyújtotta a kezét.

– Olyan az eső, ami esni szokott, és most is esik… – Liza már azt sem tudta, mit akar mondani, tekintete a két farok között cikázott, a Zsófi markában lévőt, és a Gábor alsójából kikandikálót nézte felváltva. – Úgy látom, énrám már nincs is szükség – mondta kelletlenül.

Mivel barátai megint válasz nélkül hagyták, duzzogva megragadta a kilincset. –„Most meg mi legyen?” – Teljesen tanácstalanul, csalódottan állt, miközben minden érzékszerve vágyott egy ilyen játékra, mint amilyet a többiek nélküle kezdtek el. Mintha a kirakaton át csodálhatná csak, amit kinézett magának, és tudná, hogy sosem kaphatja meg.

– Úgy látom, énrám már nincs is szükség – ismételte meg hangosabban, és eldöntötte, hogy jó erősen bevágja az ajtót maga mögött… Legfeljebb még egy utolsó kísérletet tesz, de azt már nem érdemlik meg, ha nélküle csinálják… ha képesek nélküle…

Gábor ujja egyetlen ponton járt körbe-körbe, s két centivel lentebb átütött a bugyin a nedvesség. Betti hangosakat sóhajtott, és balkeze elszántan meghúzta a srác alsónadrágját, mire a fallosz keljfeljancsiként ugrott elő.

– Most mit állsz ott? – emelte fel a fejét Zsófi. – Gyere már ide!

Dávid is odamosolygott.

Lizza ujjongott magában, és a bugyija kivételével mindent ledobált, majd amikor észrevette, hogy a távolabbi párosból Betti is megemeli a fenekét, és engedi Gábornak lehúzni a tangáját, ő is kilépett a bugyijából. Pillanatnyi tétovázás után Dávidékhoz csatlakozott, a lány oldalára ült.

– Nem sok időnk van már, ugye? – kérdezte tőle Zsófi.

– Mondtam az előbb, hogy egy óra, vagy már annyi sem. – Keze önkéntelenül útra kelt Dávid farka irányába, de pályát módosított még a legelején, és megsimogatta Zsófi haját.

– Addig még folytathatjuk, én bírom a végtelenségig… Gyere, és csináld, ami csak jólesik!

– Ide is jöhetsz! – szólalt meg a távolabbi páros fiútagja.

– Én már nem bírom… tovább – nyögött Betti, és zajos sóhajjal, megfeszített lábakkal elélvezett Gábor ujjától.

– Ki kérte, hogy bírd még? – válaszolt Zsófi megkésve.

– Én se… – próbálkozott Gábor jelezni, hogy ő is a végén tart, és máris Zsófi csuklójától könyökéig ért a fehér tetszési indexe.

– Hol tartottál eddig… ennyit? – csodálkozott a lány.

„Pedig ma már ez a harmadik! – gondolta a fiú, de inkább nem dicsekedett vele. – Ha beszámítjuk, hogy reggel még szűz voltam, komoly teljesítmény…” – Valamit súgott a lánynak, és mindketten tovább simogatták a másik érzékeny testrészét.

Liza legszívesebben odaszaladt volna megnézni, mi az a sok, de közben lemondani sem akart a közelebbi farok látványáról.

– Ha átjössz a másik oldalra… – kezdte Zsófi, de nem fejezte be, mert a barátnője megértette, és átlépve rajtuk, elhelyezkedett Dávid túlsó felén.

Megfogta a srác kezét és a puncijára helyezte, ő pedig átvette Zsófitól a falloszt. Dávid úgy fújtatott, mint a hosszútávfutó az utolsó métereknél, és már látszott a célszalag Zsófi előtt is, aki a fiú ujját mozgatta magában. A zihálást hallva Liza is behozta a lemaradást, képtelen volt visszafogni a kitörést… Három különböző hangrobbanás jelentette gyors egymásutánban ugyanazt az érzést.

Odakinn elállt a zápor és szivárvány köszöntötte az ifjú párt.

Folytatása következik!

Lakodalom van a panzióban 10. fejezet - Egyszer mindenkinek jó lesz

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Lakodalom van a panzióban 1. fejezet - Esküvői dekoráció
Közvetlen előzmény: Lakodalom van a panzióban 9. fejezet - Játék a faházban

*****************************************************************

A fiatalabbik férfi félredobta a törölközőt, és Edina keze elindult, karnyújtásnyinál közelebb húzni magához a láthatóvá vált falloszt.

Sándor is mocorogni kezdett, megemelte a lányt, és az öléből az ágyra helyezte, majd pánikszerűen vetkőzött. Mire Edina és a törölköző nélküli férfi centikre megközelítették egymást, már ő is ott sorakozott a lány előtt.

– Hát velem mi lesz? Ki szeretne levetkőztetni? – nézett felfelé ártatlan szemekkel a lány. – Jaj, ne! Inkább magam megoldom… – tette hozzá sürgősen, amikor négy kéz indult el egyszerre. Vontatottan felállt, cipőjét lerúgva arrébb sétált, közönségének hátat fordítva lefejtette magáról a ruhát, kikapcsolta a melltartót, amely már úgysem a rendeltetési helyén tartózkodott, majd kilépett a bugyijából. Az imént az ágyra ejtett ruhát kisimította, félbehajtotta és az egyik székre tette, ezután a fehérneműkért hajolt…

A férfiak türelme ennél a pontnál fogyott el. Egyikük – talán az idősebbik, mert az eddigiek alapján ő látszott aktívabbnak – Edina mögé lépett, és falloszát keményen az egyik félgömbnek nyomta, jelezve, hogy elég volt a ruhák hajtogatásából, egyik keze előrenyúlva a ciciket markolászta, a másik a lány lábai között kutakodott…

Az ajtó felől határozott, hangos kopogás hallatszott.

Mindenki arrafelé nézett, mintha a faháznak üvegajtaja volna.

A kopogás megismétlődött, s ha lehetséges, még magabiztosabban.

Sándor fejében villámként cikázott át egy gondolat: „Hány éves lehet a kiscsaj? Semmi gond, 16-nál biztos több…”

Edinának az jutott eszébe, hogy Dávid jött érte, mert már mindenütt kereste álló farokkal, és most el fogja innen vinni…

A fiatalabb férfi – mielőtt végiggondolta volna: egyikük sincs olyan állapotban, hogy vendéget fogadhatnának, vagy mielőtt a másik kettő tiltakozni próbált volna – az agresszív kopogtatásnak alvajáróként engedelmeskedve kinyitotta az ajtót.

– Hali! – vonult be egy vékony lány, vállán egy csillogós táskával. Futólag, mintegy köszönésképpen megfogta az ajtónyílásban álló fiatalabb férfi falloszát, majd a táskáját Edina ruhája mellé, a székre eresztette. – Nem is mondtátok, hogy ketten leszünk! – Hangja neheztelő volt, de vidám.

„Ketten leszünk…” – visszhangzott mindűk agyában a félmondat, mert ez a kettes, a létszámot tekintve sehogy nem jött ki… Sándor kezdte kapizsgálni a helyzetet:

– Veled beszéltem?

– Ki mással? – A vékony lány vetkőzött, és hamar előtűntek az apró, ám formás mellei. – Meg, gondolom, vele! – intette a fejével Edina felé.

Most minden tekintet Edina felé fordult, mintha tőle várnák a megoldást.

– Te nem vagy kurva? – kérdezte tőle az idősebb férfi, akinek a fallosza lassan visszatért nyugalmi helyzetbe, és így a méret elhanyagolhatónak számított. – Te nem kurva vagy?

– Nem – felelte a lány. Akkor is ezt mondta volna, ha mindkét pasi kipróbálja minden nyílását, ahogy tervezték.

– Akkor hogy kerülsz ide? – A vékony lány közben meztelenre vetkőzött, és csípőre tett kézzel állt Edina elé.

– Csak kerestem valakit, és bejöttem…

– Húzhatod a csíkot kisanyám, amíg ki nem teszlek innen! – emelte tovább a hangerőt az újonnan érkezett. – Ez a legrosszabb fajta – magyarázta megvetően –, egy pohár szesz után ingyen baszik! – Végigmérte a konkurenciát: – Tán a lakodalmasokhoz tartozol? Nem bírod ki estig? Viszketett a pinád?

Látszott rajta, hogy tenne még fel kérdéseket, de hirtelen több nem jutott eszébe ebben a témakörben. Megrendelhették máshova is, mert haladósra fogta a dolgot, kivett a táskájából négy kistasak óvszert, letette az ágy szélére, belekarolt a férfiakba, és két-három lépéssel őket is a tetthelyre irányította. Újabb mozdulattal mindkettőjüket lefektette, és közéjük térdelt.

*

Gabriella és Sándor meglepődött a változáson: a parkolót megtöltötték, az éttermet ellepték a lakodalomba hivatalos rokonok és barátok, többen túlestek már a sokadik üdvözlőitalon is. A nyüzsgésben ki-ki a saját gyerekét igyekezett felfedezni, ám se Edinát, se Gábort nem látták sehol.

– A szobában vannak – jelentette ki Sándor, hangjában nem kevés irigységgel. – Ilyen idős koromban én is nonstop keféltem.

Gabriella asszony körülnézett, hallotta-e valaki a férfi önéletrajzi töredékét, és arra gondolt, hogy Sándor lánya, Edina tényleg elég nagyétvágyúnak látszik. Nem baj, legalább Gáborkának lesz egy jó napja, otthon úgysincs nagy szerencséje a lányokkal, legalábbis nem úgy tűnik, mintha lenne hová járnia. Visszahúzódó, ül a számítógép előtt, s csak néha-néha csatlakozik a haverokhoz. Gabiella úgy vélte, hogy fia nem esett még át a tűzkeresztségen, szűz. Többször támadt már olyan ötlete, hogy összehozza a sok magányos nő valamelyikével – akik kapva kapnának az új húson, és örömmel bevezetnék Gáborkát a szex rejtelmeibe –, mégsem szánta rá magát. A hozzá hasonlóan egyedül, vagy gyerekükkel élő asszonyok közül többről tudja, hogy egyik ismerkedéstől a másikig, egyik férfitől a másikig szálldos – hiszen egy kistelepülésen semmi sem marad titokban –, és a behúzott nyakkal be-kiosonó pasik viselkedése azt igazolja, hogy mindegyikük megfordul ezeknek a nőknek az ágyában. Megtaníthatná az ő Gáborkáját valamelyik, és aztán is járhatna hozzá a fiú, legalább otthon maradna, nem vágyakozna a városba…

Valaki egy-egy poharat nyomott a kezükbe, azzal végigjárták a népes vendégsereget, bemutatkoztak, ahol kellett, megtudakolták az előző találkozás óta történt változásokat… és össze-össze mosolyogtak, amikor az emberek többsége összekötötte őket:

– Ti mióta is vagytok együtt?

Sándor ilyenkor az órájára nézett, aztán Gabriellára, és töprengő arccal válaszolt:

– Két és fél órája…

Ezt persze senki nem vette komolyan, nevetgélve továbbálltak, újabb puszi, újabb bemutatkozás.

*

– Éhes vagyok – simogatta magán Betti a melltartó és a bugyi közötti területet.

Gábor, aki eddig is sokat pislogott a sima, hamvas hasra, s mióta lekerült a lányról a felső, le sem tudta venni róla a szemét, most boldogan kapott az alkalmon és odanyúlt.

– Az használ, ha simogatom? – kérdezte ártatlanul.

– Legjobb volna enni valamit… – nevetett Betti – de ez is jólesik – nézte a fiú kezét, amint óvatosan siklik a hasán. – Azér’ az muris, hogy itt vagyunk egy lakodalom előtt, és egésznap nem ettünk semmit… Abba ne hagyd!

– Te nem akarsz engem simogatni? – húzódott közelebb Zsófi Dávidhoz. A fiú lopva a nővérére pillantott, de az lehunyt szemmel élvezte Gábor cirógatását. – Én is simizlek téged, ahol szeretnéd.

Erre a bíztatásra Dávid úgy helyezkedett az ágyon, hogy a lány keze a térd és mellkas közötti részt érje el, míg ő a tenyerét bátran Zsófi combjára helyezte.

– Jaj, bocsi! – kiáltott fel a másik párból Betti zavartan. – Ez a hasam volt!

– Senki sem gondolta, hogy fingottál – szólalt meg az öccse.

– A fingás elmélyíti a kapcsolatokat… – jegyezte meg Zsófi hátranézve.

Mind a négyen nevetésben törtek ki, közben – mintha véletlenül történne – négy kéz ment túl egy-egy kicsivel az eddigi simogatási határon.

– A simizés is olyan – folytatta a lány. – Érintéssel örömet okozni valakinek, az maga a gyönyör. Mint a barátok, amikor meghallgatják a másik lelki dolgait és közelebb kerülnek egymáshoz, a simizés is bensőséges kapcsolat: „Szereted a simogatást? Akkor csinálom neked!”

– Szeretem – válaszolt Dávid, és nem értette, hogy ezen meg mit röhögnek a többiek.

A nevetés megint okot szolgáltatott a tenyerek eltévedéséhez. Betti visszafojtott lélegzettel várta, hogy Gábor keze elszakadjon a melltartó alsó szegélyétől, s amikor végre megint nekilódult, akkor lendületből rácsúszott a bugyira, és ott vesztegelt egy ideig. Neki alig esett kezére a srác, de ujjai egyre bátrabban érintették Gábor mellkasát, és eljátszott a gondolattal, hogy egyre lentebb fog haladni, és meg sem áll a kidudorodó alsónadrágig.

Dávid főleg Zsófi combját kényeztette, felfelé a féloldalt fekvő lány csípőjéig haladt, visszafelé mindig rátért a félgömbökre. Gyakran az alulra szorult lábat is megérintette, ilyenkor Zsófi combjai picit szétnyíltak, s ő becsúsztatta a tenyerét, közvetlenül a kirajzolódó puncinál.

– Összegubancolódnak a kezeink – panaszkodott a lány, – Csináljuk felváltva! Jó? – Hátára fekve várta, hogy Dávidtól folytatást, aki még közelebb húzódott, és egy merész elhatározással Zsófi melltartóval fedett cicijére illesztette a markát.

– Mi lesz az a játék, amit ígértél? – kérdezte a másik pár lánytagja.

– Mármint én ígértem volna valamit? – válaszolt Zsófi csodálkozó hangja.

– Azt mondtad, hogy amíg várunk Lizára, addig csinálunk vala-mit… – duzzogott Betti az utolsó szótagot megnyomva, mert Gábor simogató keze lecsúszott egészen a bugyijára, és végigszántott a mélyedés felett.

– Ez már maga a játék lenne, ha nem vetted volna észre. Nekem tetszik! – Zsófi, állítása alátámasztásául egyetlen mozdulattal kikapcsolta a melltartóját, és feszes cicik kemény bimbókkal várták, mit reagál erre Dávid.

– Nekem is jooó! – sóhajtott Betti.

Folytatása következik!